Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
« NÉPÚJSÁG 1963. december 34., kcíMt cÁz ATLANTI-GCEANTOL icyr r()fíosik (Dénes fánifképalbumábéL Ügy indult, hogy úszó lesz belőle. Válcnl izíi irányításával egészen a válogatottságig itte, többször nyert magyar bajnokságot a 00 és a 200 méteres mellúszásban. S mint hogy az Egerben nem ritkaság: Vízilabdázó- ént folytatta tovább! 1958-ban az 03. I-ből kiesett egri csapatot vele, és a másik két fia- .alial, Bodnárral és Ringclhannal frissítettek el, s a következő évben már ismét az I. osz- ályban szerepelnek, mind színesebbé, érettebbé válik játékuk. A kapusok már akkor '.kezdték „tisztelni” Dini hatalmas bombáit, tem véletlen, hogy az azóta eltelt négy év latt több mint 200 gólt szerzett bajnoki mérkőzéseken, nem véletlen, hogy a vízilabdasport szakemberei is felfigyeltek a fiatal egri fiúra, és 1960 óta — a magyar válogatott állandó tagiként— az Atlanti-óceántól a Sárga-tengerig, ’•égy világrész sok országának számtalan vámosában képviselte hazánk színeit. Már a beerőszakos játékstílushoz már most hozzászokjanak. A kemény munka — bízzunk benMm '■ «■ Megérkezés a moszkvai Vnukovói repülőtérre Az Unlversiadén aranyérmet nyert magyar válogatott a Szovjetunió elleni, 14:6 arányú győztes mérkőzés után. A 6-os szám alatt Pócsik Dénes, fölötte Laky kapitány mellett Bodnár András. tunk, s hogy milyen játékkal, arról idézzük fel még egyszer Laky Károly szövetségi kapitány nyilatkozatát: — Ilyen jól talán még nem is láttam a magyar csapatot játszani... A 14 gól közül kettőt-kettőt Pócsik és Bodnár dobott Csik- vanaja és Gogoladze csapatának hálójába. Hogy is mondta a mérkőzés után Pócsik Dini? — Mindenki azt mondja, hogy nagyon jól játszottunk, még Karcsi bácsi is elégedett volt velünk. Én csak azt tudom, hogy minden sikerült. Alig kezdtünk, már gólt értünk el. Ami máskor a kapufáról mindik ki szokott pattanni, az most rendre a hálóba vágódott. Cseleink sorra sikerültek, emberhátránnyal is gólt tudtunk dobni. Mi egyre bátrabban, egyre színesebben, egyre ötletesebben játszottunk, a szovjet játékosok viszont egyre inkább elbizonytalankod- tak ... A Rio de Janeiro—Párizs— Budapest útvonalon szálló óriásgép fel sem vette a súlyszaporulatot: hogy sportolóink bőröndjeiben 18 arany, 13 ezüst és 4 bronzérem feküdt! Pedig a láthatatlan mérleg serpenyőjében sokat nyomott a hazatérő magyar küldöttség, amely 19 ország közül a pontverseny abszolút győztese lett — újabb nagy tekintélyt szerezve ezzel hazánk sportjának. Tokió Minden sportoló álmainak városa. Érte, az olimpiai kiküldetésért folyik most körömszakadtáig a harc, szerte a világon. A tokiói olimpia minden idők legnagyobbjának ígérkezik, a japánok mindent elkövetnek sikeréért. Ennek jegyében rendezték meg október elején a Nemzetközi SportheM A magyar csapat felvonulása a tokiói olimpiai stadionban. Elől Zsivótczky a nemzetiszínű zászlóval, az első sor belső szélén Pócsik Dénes, a második sorban Katona Jóskának csak a szőke feje látszik. mulatkozás jói sikerült: a válogatott csapat? ugyan Bukarestben 3:2 arányú vereséget szén-í vedelt a románoktól, de Pócsik megfelelt, sőt? egy gólt is dobott. Az utána következő hú ; válogatott találkozón még egy. vereség értei válogatottunkat (a jugoszlávok Splitben 4:2-? re nyertek ellenünk a Jandran Kupában) —? a többi mérkőzéseken magyar győzelem szü-1 letett és Dini 15 góllal járult hozzá a sikerek-) hez. Legszívesebben az 1962-es aradi magyar—1 román mérkőzésre emlékszik vissza, amelyen; a válogatott legjobbjaként három bombagólt < dobott a románok hálójába. És ami keserű utóízt hagyott nála: indokolatlanul mellőzték < a római olimpiára utazó csapatból. Most 23 éves. Előtte a jövő, és az újabb sikerek. Az odavezető utat nagy szeretettel és szakértő-! lemmel egyengette Baranyai György edző, a < „mester”, akire Dénes mindig hálával és kö- ' szonettel emlékezik. i Érdekes, mintha csak most lettek volna néhány napja, annyira frissék az élmények. Pedig jó pár hónapja annak, hogy Poti« Alegrebe menet Párizs Orly repülőterén landolt velük a DC—8-as óriás- gép. Párizs. A világ legelegánsabb városa. Elmaradhatatlan Eiffel-tomyával, Champs Ely- seés-jévcl, a Diadalívvel, fényeivel, árnyaival együtt. Két napot töltöttek a franciák fővárosában. S hogy be ne rozsdásodjanak az izmok, többször is megütköztek a Párizsban tartózkodó Lemhényi Dezső „legényeivel”, a francia válogatottal. Csak úgy, számolatla- nul szórták a gólokat az ellenfél hálójába. Persze, a gólgyártásból alaposan kivette a részét a két egri, Pócsik Dénes és Bodnár András is... Universiade Porto Alegre a „vizeseknek” szolgáltatta az első kellemetlen meglepetést: a rendkívül hideg vízben eleinte csak néhány perces edzést tartottak. De — mint mondják — ha a vége jó, minden jó! A magyar vízilabda-válogatott sikerrel küzdötte le az akadályokat, és megszerezte a büszke aranyérmet Hogy is volt csak? A „mumusként” emlegetett Útban Brazília felé — egy kis pihenő a párizsi Eiffel- torony tövében. Jugoszlávia, Ausztria, NSZK, Hollandia, Franciaország, Brazília, Japán... Az 1963. év mérkőzéseinek, tornáinak, válogatott viadaljainak fontos állomásai, amelyek közül kétségkívül a brazíliai Porto Alegreben megrendezett Universiade és a Tokióban lebonyolított próbaolimpia eseményei voltak a legérdekesebbek, a legfontosabbak. Ahány ország — annyi élmény. Hosszú, szinte véget nem érő utazások világrészek és a sarkvidék felett... ismeretlen környezet... klímaváltozás ... idegen szokások, idegen emberek, akiktől, mint jó barátoktól válunk el, s akikkel talán soha többé "nem tané — végül is meghozza gyümölcsét, és Tokióban ott állhatnak majd Pócsik Dénesék az emelvény legmagasabb fokán ... Somody József 4:3-ért kamatostól megfizetnek majd októberben ... Az egy héfT’hamar elszállt, de Tokió így is mély benyomásokat tett sportolóinkra. A Ginzák, a Nemzeti Park, benne a 33 méter magas Buddha szoborral, az utcák elképesr tő forgalma, a? olimpiai építkezések, a rafinál* neon reklámok a japán embe rek, a hazai eV tartó repülőé az Északi-sar kon át — megannyi friss emlékek. amélye'- még meg sem fakultak... Fárasztó, rooz galmas év vol* de most egv fontosabb következik: a olimpia éve' Huszonhárom fős válogatót* keretünk—köz f!' v Pócsik é~ Bodnár — teljes intenzitás«-' edzőtáborban készül' a nagr- vilá geseményre A sokrétű felkészülésre jel lémző. hogy he tenkint kétsze- ökölvívó-edzés* is tartanak Nyilván azér* hogy a vizilab dában, sajnos, egyre jobban elharapódzó, verekedés, Tokiói utcarészlet, a híres Ginzák egyike: a maga reklámcrdejével. tét, az úgynevezett próbaolimpiát, amelyen ugyancsak két egri sportoló, az úszó Eu- rópa-bajnok Katona József és a vízilabda-válogatott Pócsik Dénes is részt vett. A magyar küldöttség Frankfurtból a japánok DC—3-as külön repülőgépével, Rómát, Kairót, Ka- racsit, Kalkuttát, Bangkokot és Hongkongot érintve, 18 ezer kilométert repült Nippon már most is olimpiai lázban égő fővárosába. hálóba nyúlni. Ha egyszer megindul az a bizonyos magyar gőzhenger... Ezután a japánok kerültek terítékre: 10:l-re nyert csapatunk, s ekkor már bizonyossá vált: csak a szovjet együttes lehet méltó ellenfele a magyar csapatnak. Aztán kiderült, hogy a remek formában levő magyarokat a szovjet fiúk sem képesek feltartóztatni! A döntőben, nem várt, 14:6 arányú győzelmet aratott válogatotbrazil válogatott ellen szállt először vízbe a gárda, s a hazaiak hiába hajszolták fiaikat, Pócsikék 6:l-re lelépték őket. Aztán újabb mérkőzés következett Dél-Afrika válogatottja ellen, s a kapus egymás után tizennyolcszor volt kénytelen a 1; .ózunk... És gólok... gó- 1 ... Nehéz mérkőzéssorozai, c... Magasba kúszó nemzeti- s ínű zászló, s a Himnusz martos hangjai... Yalékek. Soha el nem múló, soha el nem felejthető emlékek ... Tokió Nemzeti Parkja sok látnivalót ígér az idegeneknek. Különösen 33 méter magas, broazlem ezekkel borított líaildha-szobr_, amely alatt most Kárpáti dr., Pócsik és Bons barátkozik japán lcánysportolókkal. A magyar vízilabda-válogatottnak a japán csapat volt ellenfélé, amelyet Pócsikék előbb 9:l-re, majd 6:0 arányban győztek le. De a két hivalalos mérkőzés mellett még többször is találkoztak a házigazdákkal, és edzésjellegű mérkőzéseken mindig sok góllal „kedveskedtek” nekik. Mivel a játék szigorúan edzésjellegű volt, válogatottjaink nem is vették komolyan. Így születhetett meg az utolsó napon az a bizonyos 4:3-as vereség, amit a japánok — nagy meglepetésre — hivatalos találkozónak kiáltottak ki.
