Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-23 / 300. szám
NÉPÚJSÁG 3 1963 december 2,3. hélfő A TANÁROK — ANALFABÉTÁK — „Ismerd meg kommunista ellenségedet” — ezt a sokat mondó című könyvet helyezi az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság az amerikai polgár asztalára, ha az a szocializmus, a kommunizmus eszméiről, céljairól akar valamit megtudni. Ha az amerikai átlagpolgár a „részletkérdésekben” is akar tájékozódni, akkor elolvashatja a „Kommunista összeskü- vés, a világkommunizmus stratégiája és taktikája”, vagy a „Kommunista behatolási és agitációs módszerek” című brosúrákat, és hasonló kiadványokat. — De az amerikai polgárt nem ezek a naívságok érdeklik, ő nem a „behatolás” módszereire kíváncsi: a kommunizmus eszméi izgatják, s az, hogy milyen utat tett meg az a bizonyos kísértet, amely kezdetben csak Európát járta be, ma már az amerikai földrészt is megkísérti. És ha ilyen könyvekhez utasítják, — akkor inkább a kommunizmus hazai „szakembereihez” fordul, az amerikai kommunista vezetőkhöz. Az amerikai illetékesek kétségbeesetten tapasztalták: az édreklődés elemi erejű volt,— kommunista funkcionáriusok előadásain több tízezer ember, — főleg diák vett részt. Salt Lake City tízezer középiskolás diákja közül 4400 olyan gazdasági rendszert tart igazságosnak, amely mindenkitől megfelelő képességet követel, és megfelelően elégíti ki igényeit. Egy másik közvéleménvku- tatás során az derült ki, hogy a megkérdezett diáitok 14 százaléka államosítaná a nagyipart. A főiskolás diákok közt oedig voltak olyanok, akik a kapitalizmust „diktatórikus kormányzási rendszernek” nevezték. Megfertőzték az ifjúságot — ráncolhatták össze szemöldöküket az amerikai tanügyérek, s elhatározták, hogy az iskolában fogják „tanítani a kommunizmust” — s így riasztják el tőle a diákokat. Tíz évvel ezelőtt nagy ívben repült volna katedrájáról az a tanár, áld bármilyen formában is érinteni merészelte volna a kommunizmus témáját. Akkor Eastman szenátor sem merte volna kijelenteni: „ A kommunizmusra vonatkozó megfelelő oktatási program követelése egyenes arányban nő a kommunista világbirodalom. (így nevezik a szocialista közösséget) fejlődésével”. S ez az érdeklődés olyan alapos, hogy nem hagyja magát „megetetni” a MacCarthy-féle antikom- munizmus sarjú szénájával. Tudományosan megalapozott tananyagot adjunk helyette! — döntöttek Washingtonban, s azóta harminc szövetségi állam iskoláiban megkezdték a „tanítást” a kommunizmusról. Floridában kötelező tantárgyként vették bele a tantervbe. Kaliforniában és New Yorkban engedélyezték, Georginában és Lousinában pedig javasolták a diákoknak. — A többi államban a helyi iskolai hatóságokra bízták a döntést. Hogyan, mit és kik tanítanak az amerikai iskolákban? A National Education Asso- tiation —f■ amerikai tanári szervezet, tiltakozik a kommunista nevelők alkalmazása ellen — olyan tantervet követel, amely „tanítja ugyan a kommunizmust, de nem védelmezi.” Ettől egyelőre nem kell félni Amerikában: mert a jelenlegi tanári kar meg tanítani sem tudja, hiszen mint'Robinson, a Glassboro State College elnöke megállapította: „ezen a téren a tanárok analfabéták.” A lakonikus kijelentést megtoldotta azzal, hogy száz amerikai tanár közül csupán csak tíz olvasott egyetlenegy könyvet a Szovjetunióról, vagy a kommunizmusról. Persze, átképzés is van a világom, s a tanárok „behozhatják” a lemaradást. Megismerkedhetnek „szaktárgyukkal”, a marxizmus—-leninizmuss&l, tanításaival, gyakorlati, politikai eredményeivel, eszméivel és sikereivel. Elmélyedhetnek filozófiai problémáiban, közgazda- sági kérdéseiben és Stratégiájában. — S altkor majd nem áU elő az a helyzet, amely arra a magyar kiszólásra emlékeztet, hogy „vak vezet világtalant”. Látó vezeti majd a látni akarót. És a látó mit szól majd a tankönyvekhez, amelyek arra biztatják: ismerd meg kommunista ellenségedet? A Látó elhiszi majd, hogy a „kommunista” az ő ellensége? Aki kötelező olvasmányként a Kommunista kiáltványt és a Tökét olvassa majd, az Anti- Dühringet, a Természet dialektikáját, a Feuerbach-ot, az SZKP új programját, — elhi- szi-e majd, hogy a kommunisták az ő ellenségei? — Képesek lesznek-e arra, hogy ezt elhitessék a diákokkal, — akik a szocializmusban már most sem mumust látnák, amitől félni kell. Milyen sikerre számíthatnak az oregoni iskolahatóságok, akik ezt a címet adták a tanfolyam programjának: ,,A demokrácia — a kommunizmussal szemben”. Elhiszik majd a diákok, hogy a demokráciát a kommunizmussal szemben kell „megvédeni”? És nem a fajüldözőktől? — Hiszen a .kommunizmus” (így nevezik ők a tudományt, politikát, népi demokratikus és szocialista építést és országot) iránti érdeklődést, többek között mélyíti az a nagy társadalmi válság, amely az amerikai négerek szabadság- mozgalmában jut kifejezésre: tehát a megnövekedett érdeklődést éppen a kiútkeresés magyarázza. Az amerikai próbálkozás — egyelőre nem tudjuk, milyen sikerrel jár — mégis elgondolkoztató. Mennyivel állunk mi jobban? Mennyivel tudunk mi többet a mai kapitalizmusról? — Nálunk nem lehetne ilyen megállapításokat tenni, hogy száz tanár közül csak tíz olvasott egyetlenegy könyvet a kapitalizmusról — az igaz. De alaposabbak-e a mi tanáraink ismeretei a modern kapitalizmusról? Sokkal alaposabbak-e? Memék-e tanítani, ha arra kerülne a sor, és persze, tudományosan bírálni, mondjuk az egzisztencializmust, vagyaneo- temizmust, vagy akár a mai amerikai prezentista iskolát? Milyen kellemetlen tényékkel kellene nekünk szembenézni, ha mi akarnánk tanítani a mai kapitalizmust? Ha azt szeretnénk, hogy a fiataloknak necsak Dickens és Balzac regényekből merített érveik legyenek a kapitalizmussal szemben, hogy ne felületesen elal- vasott cikkekből ollózzák ki azokat a frázisokat amelyekkel elítélik a népi kapitalizmust. Ha azt ambicionálnák, hogy egy modem regényben felismerjék valamelyik filozófiai irányzat nyomait... Nem kellene-e nekünk is megállapítani, hogy a „tanárok analfabéták”? Tanítjuk-e mi annyira a huszadik századot, annak bonyolult történelmi, filozófiai, politikai, művészeti problematikáját: hogy több-kevesebb bizonyossággal éli gazod 1 an ak benne: akár a tanárok is? Krajczár Imre a*Áré c>roAfcV MIND me ssz re b Az énekkar lelkesen fújta a pattogó indulókat, a falakat grafikonok díszítették, maga a tanácselnök végezte az eske- tést. Hiába, nagy ünnepség ez: Sajtos Szilárd, a nagyszerű főagronómus, esküszik Libus Tercsivel. A férfi élég későn szánta rá magát az édes rabságra, közelebb állt már a negyvenhez, mint a harminchoz. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha másnak Van felesége, minek nősüljön a főagronómus? Tercsi a földművesszövetkezeti bolt könyvelőjének 18 éves, szép, szőke leánya volt. Az agglegénykor határmezsgyéjét taposó Sajtos annak rendje és módja szerint belebolondult a kislány tengerkék szemébe, karcsú derekába, kedves, kislányos mosolyába. Nem az első, nem is az utolsó, aki így jár. Amikor hazamentek és Sajtos Szilárd most már a Magyar Népköztársaság törvényeinek keretén belül jól megölelgette az újdonsült menyecskét, elkezdték jövendő életüket tervezni. — Ne hidd — mondta eközben a főagronómus —, hogy én benned csak a kívánatos ifjú nőt emeltem magamhoz. Nekem élettárs kell. velem egyenrangú, egész ember. Tercsi hozzásimult, úgy suttogta: — Én is így képzeltem, habár te toronymagasan állsz fölöttem. Mindenesetre megpróbálom. Apuka biztosan be tudna hozni a tsz-be könyvelőnek. Sajtos elgondolkozott. — Tudod, mütyürke — mondotta —, én nem így gondoltam a jövőt. Én szépen keresek, el tudlak tartani a magam fizetéséből is. Az én feleségem ne dolgozzék. Itthon is találsz te dolgot magadnak, ha nagyon akarod. Nem ezen múlik, hidd el. Nemsokára megjelent Saj- tosnénál a helyi nőtitkár. A házaspár kávéval kínálta, kapott két szál rózsát is. Politikára terelődött a szó. Sajtos Szilárd lelkes szavakkal szidta a megyei tanácsot, bírálta traktorainkat, a televízió műsorát. A vendég egyszer csak kibökte, miért jött tulajdonképpen. — Sajtos elvtárs igazán széles látókörű ember — mondta —, de te, szívem (és itt Tercsihez fordult) hallgatsz, ha politikára terelődik a szó. Egy fő- agronómusné nem lehet ilyen manapság. Iáit szólnál hozzá, ha mint aktíva, részt vennél a nőtanács munkájában? Tercsi fülig pirult, ötölt-ha- tolt. Végül kimondta, amit férjén kívül másnak nem mondott még él: — Aztán meg — kisbabám lesz. — Annál inkább — mondta az elnök. — Egy okkal több: a gyerek jövőjéért — Hagyja, elvtársnő —menta ekkor Sajtos idegesen. — Ez nem való neki. Az én feleségem ne politizáljon, ezt bízza énrám. Van neki dolga elég, amúgyis. Megjött a kisfiú, ifj. Sajtos Szilárd. Kettős ünnep volt a háznál: a főagronómus két nap. pal utóbb kapta meg agrármérnöki diplomáját De nem pihent babérjain: azonnal beirat, kozott a gépészeti karra, és első vizsgáit jó eredménnyel tette le. Élete szemmél láthatóan jó kerékvágásban volt A csöppség is szépen feílődött, kilenchánapos korában felállt; egyéves se volt, és már kimondta, hogy „vetésztejv”. Éppen ott ült nálunk a gazdaság könyvelője, Suhi Csaba. — Most már két szakember van a családban — mondta a jó humorú, fiatal könyvelő —, itt az ideje, hogy Tercsiké is beiratkozzon valami iskolába. — Gondoltam rá már én is — mondta az asszony szemlesütve. — Gondoltál, nem gondoltál — szólt a főagronómus nyersen. — Mi szükséged van rá? Neon jó így? Mondd csak meg bátran! Az én féleségem pélen- kázzon, vasaljon inget főzzön, de ne biflázzon, az istenért az istenit! Mint vezető értelmiségit. meghívták a megye húszéves távlati fejlesztési tervét kidolgozó testületbe. Ott albizottság! elnök lett; országos konferenciákon kellett majdan a megyét képviselnie. Négy nap után tért csak haza. Kisfia élébe futott a kertben. Tercsi a fürdőszobában pelenkát mosott. — Nem is jössz elém? — kérdezte a főagronómus az előszobából haragosan. Mit mutat a mérleg? járdák kilométerei Potiteehni'iai ianmüh-eíy ______ Gi tsnyománfizeibii-ivoso ____________ il lás/ét milliós t r*utlctlmt rnunna December a leltározások, mérlegkészítések, számvetések hónapja. Az új évet várva az ember visszatekint: milyen utat tett meg, beváltak-e a tervek, remények, mit valósított meg. s mi az, amit elmulasztott? Szombaton tanácsülésen számolták be az Egri Városi Tanács vezetői is: hogyan gazdálkodtak a pénzzel és idővel, mi lett valósággá az 1963-as községfejlesztési tervekből. Négymillió 120 ezer forintot irányoztak elő a város csinosítására, az egriek egészségügyi, kulturális, szociális igényeinek kielégítésére. Lássuk, mit mutat a mérleg, mi született a milliókból! Mindjárt hiányossággal kell kezdeni: több mint egykilomé- teres szakaszon, négy utcában fektettek le új vízvezetéket. S bár a Bolyki és a Kassai utcában, az Iglói és a Kassai utca kereszteződésénél folytatják a munkát — nyomócsöveket fektetnek, ejektoros kutakat szerelnek — o. vízhálózatbővitésre szánt 340 000 forintból legfeljebb 190 000 forintot teljesítenek, s 150 000 forint értékű munka elvégzésével adós marad a vízmű. A szennyvízhálózat bővítésénél még nagyobb a lemaradás: 188 000 forint értékű munka! A magyarázata e lemaradásoknak az, hogy sem a szükséges nyomócső, sem a szükséges betoncső nem állt a vállalat rendelkezésére; a gyártó vállalat nem tudott eleget tenni a megrendeléseknek. A járdaépítéseknél már ked. vezőbb a helyzet; 38 000 forinttal túl is lépték a megszabott keretet. Előrelépést jelent, hogy az idén épített járdákra kevesebb a panasz, az útkarbantartó részlegnél új technológiai eljárást dolgoztak ki, s ez a minőség előnyére vált. Elkészült az északi sporttelep Egerben, s októberben átadták rendeltetésének az új politechnikai tanműhelyt is. Befejezéshez közeledik az útkarbantartó részleg új telephelyének kialakítása, a Homok utcában: 480 000 forintos költséggel irodaházat, raktárt, s több szakipari műhelyt létesítettek, s már csak az épületek külső vakolása, illetve festése van hátra. A felnémeti városrész kul- túrházának felújítására, bővítésére csekély összeg jutott — 100 000 forint — s így csak a szükséges anyagokat szerezhették be; jövő tavasszal azonban megkezdődhetnek a munkák 122 ezer forintos költséggel rendbe hozták az utat a Hámán Kató utcában.- Megoldódott végre hosszú huzavona és vajúdás után az álmán völgy villamosítása is. Karbidlámpa helyett most már villany világíthat az Egercsehi Aknaüzemegység szarvaskői üzemének munkásszállójában; de villanyhoz jutott a turistaház és a Petőfi Tsz majorja is. A korszerű követelményeknek megfelelően elkészítették és átadták rendeltetésének Egerben a gáznytfmásszabályo- zót és az elosztóvezetéket, amelyre a tanács 300 000 forintot biztosított. Két fiókkönyvtár létesítését is tervezték a város területén százezer forintos költséggel, amelyet 20 ezer forinttal még meg is toldanak, hogy szőnyegeket, függönyöket, virágtartó, kát és tv-asztalokat vásároljanak. A könyv barátait Lajosvárosban és Felnémeten a könyvek szép, kellemesen berendezett „birodalma” várja. A községfejlesztési tervek készítésekor, a költségvetés megállapításakor 500 000 forint értékű társadalmi munkára számítottak a város vezetői. A mérleg azt mutatja: túlzottan óvatos volt ez a tervezés! Az egri üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói alaposan rálicitáltak erre az óvatos tervre: I 406 266 forint értékű önkéntes munkát végeztek, tehát majdnem pontosan a háromszorosát annak, amit a tanács vezetői vártak! 1040 ember 3411 munkanapot ajándékozott a városnak — Szabad idejéből. Úgyhogy, például 1 méter vízvezeték lefektetése a tervezett 120 —130 forint helyett csak 35 forintba került! És lehetne még ilyen példát sorolni vagy tucatot. Mit mutat a mérleg? Hogy sok mindennel előbbre lennénk, hc> az óvatoskodás helyett reálisabban mérnék fel a v>áros adottságait, lehetőségeit; ha a községfejlesztési tervek, megvalósításában egyre ritkábban találkoznánk „sinus-görbé. vei”. Jövő decemberben, 1964- re visszatekintve, bizonyára majd fokozottabb fejlődésre® adhatunk számot. Több mint 100 millió vásárolt az idén A Szövetkezetek Országos Szövetségéhez befutott megyei jelentések azt mutatják, hogy az országosan több mint) 105 millió forint értékűre tervezett falusi könyvforgalmi teryet a földmű vessző vetkezetek az idén mintegy 105—107 százalékra fogják teljesíteni. Emellett szól az a tény, hogy az utóbbi napokban rendkívüli túrájára, tokkal kellett a faluellátó boltok, illetve a bizományosok készletét kiegészíteni, noha az október 1. és november 30. kö(Csont István illusztrációja) mondta neki utóbb idegesen Sajtos Szilárd. — Egy foagro- nómusné mással is törődhetne, mint a mocskos rongyokkal5 Félek, hogy el fogsz veszíteni. Ne felej tsd el, milyen magasra emelkedtem. Túl nap- kettőnk között már a különbség. A kisfiú mit- sem sejtve matatott az ágy alatt. A férfi odalépett hozzá. Hát uram- fia! Egy idegen lábat rángatott a kölyök. A fő- agronómus egyetlen rántással kihúzta az addig ott lapuló ifjú könyvelőt, Suhi Csabát. — Azt vizsgáltam — mondotta a hiányos öltözékű fiatalember zavartan —, nem romlik-e ebben az esős időben a parketta. Az asszony félretolta. — Mit hazu- dozzunk? Megtörtént. Hát igen, te nag on magasan fölém emelkedtél. Kellett valaki, aki nincs olyan elérhetetlenül fölöttem. Ha nem dolgozhatom, nem politizálhatok, nem tanulhatok, veled nem beszélhetek — valamit csak kell csinálni? foriní értékű könyvet a falusi lakosság zött megrendezett őszi megyei könyvhetek idején nem kevesebb mint 65 millió forint értékűre növelték a készleteket. 1964-ben országosan elterjesztik az „utazó bőrönd” módszert. Az érdekes módszer lényege a következő: egy nagyobb bőröndbe 500—600 forint értékű könyvet raknak. Az úttörők elviszik egy-egy utca első házába, s otthagyják. A könyvek közül lehet választani, a pénzt) a bőröndben levő dobozba kell tenni. A bőrönd aztán megkezdi a vándorútját: átadják a szomszéd házba, onnan a következőbe, s mint az eddigi tapasztalatok mutatják, mire végigér az utcán, ki is ürül. A következő évi tervek egyik leglényegesebb vonása az a törekvés, hogy javítsák a szakkönyvellátást, illetve fölkeltsék az érdeklődést ezek iránt a könyvek iránt is. Megyénként két boltot csak ezzel foglalkoztatnak. Az egyik mező- gazdasági szakkönyvek terjesztésével foglalkozik, a másik pedig az egyéb szakkönyveket hozza forgalomba, propagálja, illetve látja el velük a bizomái nyosokat. Rendelkezés a megszakított műszaki egyetemi tanulmányok befejezéséről A művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki, amelyben lehetőséget biztosít a műszaki egyetemeken korábban megszakított tanulmányok befejezésére. A rendelet értelmében azoknak, akik 1954-ben, vagy később szereztek végbizonyítványt az egyetemen és tanulmányaik befejezésére 1964. február 15-ig jelentkeznek, — ha különbözeti vizsgakötelezettségüknek 1964. december 15-ig eleget tesznek és diplomatervüket 1965. július 31-ig benyújtják — az oktatási reformmal járó tanterv-változás miatt szükséges vizsgák közül csak a szakterületük tantárgyaiból választott négy-öt vizsgát kell letenniök. A különbözeti vizsgák tantárgyait a karok dókán,iái állapítják meg. A miniszteri rendelkezés kiterjed azokra is, akik a különbözeti vizsgák letételét már megkezdték. — Látod, dolgom van — kiútotta az asszony. — Ez a kópé sohasem lesz szobatiszta, így látszik. Tíz perc múlva jövök. — Elmaradtál a fejlődésben —
