Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

4 NEPCJSAG 19(53. december 23., hétté DLiu'üosöuif előtt - PESTEN fTudósítónktól) örömmel jelenthetem Heve megyébe mindenkinek, hogy rokonok — anyák, apák, te.s vérek, gyermekek — a napo' ban itt jártak Pesten és vett : és ma is veszik az ajándékok': a karácsonyfa alá. Jártam az áruházakat és néha olyan érzé­sem támadt, hogy Egerbe?. Gyöngyösön, de mindenképpen valamelyik Heves megyei üz­letben. áruházban vagyok. Ili egy ismerős arc (sok ismeré­sre) tűnt a szemembe, hol kedves palóc tájszólás ütői meg fülemet. Egy ország vas rol most itt, de nekem ők vo. tafc a kedvesek, velük elegyed­tem szóba, őket kérdezgettem, mígnem megunták és otthagy­tak. Hogyisne, az idő pénz, az­zal nem lehet dobálózni egy Ids irkafirka miatt. Különben is: hogy ki kicsoda és mit vá­sárol, ez most szent és nagy iá­tok. Még éppen az kellene, hogy újságból élőre megtudjál; a szeretettek, mit kapnak ka­rácsonykor, mit dugdosnak elő­lük. De ha azt írnánk meg, hogy amíg ők itt válogatnak, vásárolnak Pesten, addig ne­kik mii) vesznek, előlük mit dugdosnak, nos, az természete­sen egészen más lenne. Viszont ez nem megy és ezért ők sem „nyilatkoznak”. Nem baj, menjünk és inkog­nitóban lessük ki őket. Pszt! Nem szabályos tudósítás egy faluról j HÉTSZÁZHARMINC l^üdő­A mamának meleg cipőt... Nem kiabálunk, nevet nem írunk, találja ki mindenki, ki ss ő rokona, melyik ajándék lesz a sok közül az övé. Reggel 8 óra — Keleti pá­lyaudvar. A hőmérő mínusz 18 fokot mutat. De a, hőmérőre senki­nek nincs szüksége, mert alig szállnak ki a vonatból, lehele­tük, sok ezer ember lehelete mint habkönnyű, fehér vatta- füstfelhő száll az ég felé. Az utasok nagy része hajnalban kelt. A vonatban kellemes, ál- mosító meleg volt, most a ke­mény decemberi reggelben egy kicsit mindenki evider. A fia­talok nem. Azok ezt is viccnek veszik. A fiúk azt hiszik, má­jus van, belekaroinak a lá­nyokba. Szorongatják a könv- nyű lánykezeket. És a lányok azt hiszik, hogy május van, mert szorongatják a fiúkeze­ket.. A sokaság, mint minden sokaság, színes. Nénik __ bu­gyorral, férfiak nagy bőrön­dökkel, mamák álmos gyere­kekkel, katonatisztek feszes kö­penyben, vasutasok kis bőrtás­kákkal tolonganak a pályaud­var szűk kijáratán a Baross térre. Aztán a sokaság eloszlik, le­csapódik, villamoson, autóbu­szon, gj’álog. Délelcí*4 9 óra: Corviiii iraliáz Kétszáz méteres ■ embersor dobog, huhukol, fülét dörzsöli — várja a nyitást. Félóra múl­va a hatalmas áruházban tíz vonatra való. ember tolong a kellemes melegben. Áll a vásár! Az évezredekkel ezelőtt kialakult árucsere most itt kísért bennünk egy maga­sabb, kultúráltabb fokon: Élve­zettel néz és nyúl mindenki mindenhez. És vesz. Egy ki­sebbfajta banknak évi betét­ként is becsületére válna az a sok millió forint, amelyet az emberek naponként itt hagy­nál;. Persze, nem mindenki egyformán könnyen hagyja itt. A vásárlóknak típusa van. A vásárlást igazán az idősebb asszonyok élvezik, hiszen a fa­lu (talán a város is?) régi tör­vényei szerint az ügyes, derék asszony fokmérője a jó és ügyes vásárlókészség is. Az eladók még frissek, ked­vesek, bírjál;- a rohamot. Egy mátraszentimrei néni háta mö­gött állok, meleg alsóneműik között válogat Magyarul, alku­szik és szlovákul szól a nála fiatalabb társnőjéhez. Tovább állnak, drágáitól; a portékát, de délben a kijáratnál találko­zom velük, hónuk alatt hatal­mas csomagok. Szóval, mégis az áruház „győzött”. Tulajdonképpen órák múlva az ember minden fölvilágosító segítség nélkül is észreveszi, hogy az idén a sláger a női kiscsizma, a műanyag- és a szőrmekucsma. Ahol ezt árusít­ják, könnyebben átmegy az ember a pultok üvegtetején, mint a vasbetongyűrűt alkotó embersokaságan. Ezt a fiút is­merem. Gyöngyösi. Futballo­zok is, egyébként nagy himpel- lér. És most percek alatt ré- sóznak egy 230 forintos kucs­mát. Azt mondja neki az eladó, hogy ez konyakszínű. Egyébé­ként ilyen színű konyái; a vi­lágon sincs, a kucsma színe in­kább a kanárimadár sárgájá­hoz hasonlít. Mindegy, megve­szi, mert a körülötte álló nők is segítenék az eladónak, dicsé­rik az árat és azt mondják, hogy ők is ilyet vásárolnak. Hogy a méret? ... Kérem, tes­sék legközelebb a menyasz- szonnyal együtt jönni! Ah, el­fásultak ezek az eladónők, azt sem tudják, hogy ez meglepe­tés lesz. Persze, a hagyományos, klasszikus ajándékok, az ing, a zokni, a kesztyű és a sál kö­rül is nagy a tolongás. Nem, nem mondható, hogy olcsók az árak, de karácsonykor van, előjön a pénz. A harmadik emeleten kedves, idilli kép fogadja az embert. Itt a büfé. Ä megfá­radt vándorok kissé megpi­hennek, szalonnáznak. bicská­val jóízűen vágják a kolbászt, és eszik hozzá a savanyított erős paprikát Szemük elréve­dező, számukra megállt az idő, a világ, elszédültek egy kissé a pesti sokaságtól. Lá­buk közé szorítva a csomag, — szépen, tempósan falatoznak. Persze, a városi népség virslit eszik mustárral, és aki affek- tálni szeret, feketét iszik. Az ajtó, mint egy szívó-nyo­mó motor, szippantja be az emberek ezreit, és a másik ol­dalon dob ugyanannyit az ut­cára. Hagyom kidobni magam. Délután l óra: Úttörő Aruhár — Kisasszony, KRESZ-autót kérek! — Lelkem, azt a néger babát mutassa mán! — Egy órája nem hozták a hullámvasutat, nem lopom én az időt, kedves! A szavak, mondatok, mint ágyúgolyók röpködnek az el­árusítók felé. Azok már ko­rántsem olyan megértőek, mint reggel voltak. Azért áll­A Corvinban ják a sarat, vitatkoznak, ki­szolgálnak blokkolnak. Itt a játék a sláger. Az osztályon egy lüt ugyan le lehetne ejte­ni, de felemelni már csak úgy lehetne, hogy közben az em­berről minden ruhadarabot le­sodornának a körülállók. Nágy a választék, az elmúlt évekhez nem is hasonlítható. Csak egy kicsit drága még mindig a játék „Egy KRESZ- autó, egy traktor összesen 270 forint, pedig a gyerek még ki­Mikor indul a miénk?... nai géppisztolyt, korcsolyát és tejesautót is kért. Ez összesen 500 forint lett volna. Nem ve­szem meg, mert nincs, és a nincs ma is nagy úr.” Ezt a ba­rátom mondja, aki felcsapott alkalmi segédújságírónak de azért megmaradt civilnek és most vásárol. Ismét a Keleti pályaudvaron Mi is elfáradunk, de azért rohanunk a 13.50-es személy­hez ki a Keletibe. Szóval, azt kéne írni, hogy ami itt van, az nem igaz. A várótermekben, a peronon, mint egy ünnepi fel­vonuláskor, nyüzsögnek az emberek Az első osztályon is féllábon állnak az utasok Kér­dezem egy parádi bátyus né­nitől, hogy megérte-e? — Mán honne érte vóna. Itt válogathat az ember a porté­kába — mondja. Játékokat és két fehér veknit visz haza. öt éve nem volt Pesten, de most följött Az elektromos mozdony ele­gánsan, könnyedén kisiklik a csarnokból, maga után húzza a szerelvényt, benne több ezer embert, a talán milliókat érő ajándékokkal. Hatvan, Vámos- györk Adács, Karácsond. Lu­das, Kálkápolna, Füzesabony, hogy mindenütt boldogok le­gyenek az emberek szűrését végezték el a napok­ban Nagytályán. A tanácshá­zán gyülekeztél;; az emberek és az eLnökasszony szobájába volt az egészségügyi „főhadi­szállás”. A falu ezekben a napokban különben is mozgalmas. Na­ponta 10—15 disznót ölnek, ka­rácsonyra és szilveszterre ké­szülődnek. Az italboltban es­ténként „előcsatározás” fo­lyik, lassan, egymás után meg­érkezned; a távoli rokonod; is. A határban fél lábszárig ér a hó és a legöregebbek se emlé­keznek arra. hogy karácsony előtt ennyi hóval, húszfakos hideggel köszöntött volna be a tél. Az iskolában kiadták a va­kációt, a szövetkezeti gépek agy részét kint a szabad ég alatt már teljesen belepte a hó. Az irodában a zárszámadásra készülnek és mostanában fel­tűnően sokat beszélnek az em­berek a szövetkezetről. A házi­asszonyok takarítanak, főznek, sül az ünnepi kalács, a süte­mény minden háznál. Ennyi lenne az újság Nagytályán ... A tanácsnál pZ einökasszomy- nyal beszélgetek. Tavaly jubi­lált és már tizenegyedik évét tölti az elnöki székben. Ka valaki bizonyítékot kér­ne tőlem, vágy tagadni merné a női emancipációt, ügy most példának állítanám elé ezt az asszonyt: Tessék, nézze' meg! Tizen­egy éve tanácselnök és rajta kívül négy asszonyéinak van még az egri járásban. Hat éve ismerem Tóth János­itét. Valami keveset tudóik ko­rábbi életéről is. Apja a Ko- chner báróknál szolgált a Jászságba® mint cseléd. Ö ma­ga élte a tanyasi lányok nap­számos életét, majd a felszaba­dulás után részt vett Budapest újjáépítésében. Zuglóban tata­roztál; a bombaverte házakat, először mint lány, később együtt a férjével. Az élet ké­sőbb úgy hozta, hogy mégis otthagyja a várost, földet kap­ta]; és 1949-ben belépte!; a tsz- bo. Később a Jászságból erre a vidékre kerültek s férje most is a szövetkezetben dolgozik. j VALAKI KOPOGTAT |Iga^ lást kell aláírnia az elnöbasszany­nak, mert Tóth Jánosné vb-el- nök aláírása nélkül itt egyet­len papír sem hiteles. O, a negyvenéves asszony, aki a na­pokban várja unokáját, képvi­seli az államhatalmat, a nép akaratából. Fejkendője, ruhá­ja olyan, mint a többi asszonyé a faluban, közéjük valónak i* érzi magát. Amikor a falu fejlődéséről keiül szó. kiderül, hogy né­hány évvel ezelőtt még nem volt rendes gyalogjáró, de iö& már közel három kilométer hosszú járda húzódik az abla- 1 kok alatt, és á még ezer lelket sem számláló falu az utóbbi években kétmilliót költött ma­gára. Hidak és kutak épültek, utakat köveztek ki, csinosod- tak a középületek. Valaki közbeszól, írjak a sportéletről is. Jelenleg atléti­ka, futball, kézilabda és aszta­litenisz szakosztályuk van és ez évben már harmincezret költöttek sportlétesítményekre. Felépült a sportöltöző és * ping-pong-terem. A szövetkezetben a főagre- nórnussal és a főkönyvelővel arról beszélgettünk, hogy ki­öregszik a tsz. Negyven éve® felüli a legfiatalabb férfi. Né­hány emberrel az utcán talál­kozók. Valaki behív, mint régi ismerőst és elmeséli, hogy nem keresett rosszul a szövetkezet­be®. de úgy érzi baj van * fez-demokráciával. A vezetés rá se hederít a tagság, a régen is jól gazdálkodók véleményé­re. Ha valaki nem helyesel va­lamit, vagy kifogásai, könnyen megkapja a magáét. Á főagro- nómus mindent a saját szakál­lára csinál. Elmondja még. hogy különben nincs baj a tsz körül, hiszen a gabonaféléiket kivéve gazdag volt az idei ter­més. I AZ ÁLLOMÁS FELÖL I *** ______________________I me­nyecske jön hatalmas fenyőfá­val. A kisfiának hozta Egerből. mert minden vágya,'hogy pla­fonig érő karácsonyfája legyen Mire beesteledik, újra havazni kezd. A nagy, puha pelyhefe* ráülnek ruhámra, a villany*.» drótra, a fákra. A vonatablak­ból nézve a falucska lámpái úgy világítanak, mint egy nagy csillagszóró szikrái a téli sö­tétben. —ssalay—' A mormonok, a világ egyik legfurcsább szektája TIZENHAT ÉVVEL a brook­lyni híd megnyitása és 22 év­vel az Eiffel-torony megépíté­se előtt, 1600 kilométerre a legközelebbi vasútállomástól, az amerikai kontinens szívé­ben nagyszabású építkezésbe kezdtek. A még csak akkor születő Salt Lake Cityben egy mormontemplomot építettek. Ez a templom még ma is az időközben fontos gócponttá vált, virágzó város impozáns épülete, egy sajátságos vallási szekta egységének szimbóluma. A szektának az USA-ban majd másfélmillió, más országokban körülbelül kétmillió híve van. A szekta tagjai úgy hiszik, hogy 1820-ban New York ál­lam egyik kis városában an­gyal jelent meg vallásalapító­juknak, az akkor 24 éves Jo­seph Smithnek. Az angyal kö­zölte vele, hogy a római kato­likus egyháznak semmi köze az igazi hithez, és hogy az igazhívőknek vissza kell tér­niük a Bibliához, mint egyet­len megbízható forráshoz. Azt is hirdetik, hogy ez az angyal egy aranytáblát adott át Jo­seph Smithnek, amely szerint egy zsidó származású telepes csoport még Kolumbusz előtt megérkezett Amerikába. Négy évvel később ezt a táblát — mondják a mormonok — az angyal ismét elkérte SmithtóL De azért a mormonok még mindig hiszik, hogy 600 évvel Krisztus születése előtt Ame­rikában már létezett egy jeru- zsálemi típusú egyházközösség. A tábla szövegét ugyanis Smith lefordította angolra, s ezt a fordítást még mindig-őrzik. AZ ŰJ VALLÄSALAPlTÖ- NAK kezdetben csak néhány hívőt sikerült szereznie. Első­nek feleségét térítette meg az új vallásnak. Tizenhárom év alatt azonban mégis sikerült a hívők egy kis közösségét létre­hozni. A rosszmájúak azt mondják, hogy az vonzotta az embereket ebbe az új szektá­ba, hogy megengedte a több- nejűséget. A mormonok azon­ban azt mondják, hogy ez az egész csak kitalálás, mert a, többnej űséget 1890-ben betil­tották, s addig is csak a mor­monok három százalékának volt egynél több felesége. 1847 júliusában a szekta tag­jai — 143 férfi, 3 asszony és 2 gyermek — fölkerekedtek, hogy megkeressék az „ígéret földjét”. Utah államba érkez­tek, egy igazi sivatagba. Pró­fétájuk mégis itt jelölte ki az új város alapításának helyét. Egy hét alatt sikerült egy kis települést létesíteniük. Később új mormonok csatla­koztak hozzájuk, úgyhogy egy évvel később már 450 ház volt itt, s kilenc év múlva 85 000 mormon élt a településen. So­kan közülük otthagytak min­dent régi lakhelyükön, csak­hogy „Sión új földjén” élhes­senek. De csatlakoztak hozzá­juk az Angliából és Skandiná­viából érkező kivándoroltak is. Amikor 1877-ben Brigham Young, aki Smithtől örökölte a „prófétaságot”, meghalt, a városnak már 140 000 lakosa volt Időközben azonban a mor­monok az ország más részé­ben is elterjedtek, sőt Európá­ban is megjelentek (Francia- országban jelenleg 5000 mor­mon él, ebből mintegy 500 Pá­rizsban, ahol templomuk is van). Világszerte körülbelül 3200 templomuk van. Temp­lomukban nem olyan papok teljesítenek szolgálatot, mint más egyházakban, hanem az egyházi méltóságok hierarchi­kusan megszervezett önkénte­sekből tevődnek össze. A szek­ta valójában egy furcsa vallási és gazdasági közösség. Gazda­sági közösségük . 1930-ban, a nagy gazdasági válság idején öltött végleges formát EZ A GAZDASÁGI közös­ség azt jelenti, hogy a mormon egyháznak 600 farmja, 300 konzervgyára, negyvenegyné- hány bányája, gyára és egyéb vállalata van körülbelül évi 30 millió dollár tiszta jövedelem­mel. Ezt a jövedelmet az egy­házközösségek között osztják szét, ebből a pénzből segélye­zik a rászorultakat. A mor­monoknak ugyanis még csak nem is kell segélyt kérniük. Ha valaki közülük nem tudja megkeresni a betévő falatot, akkor az egyházközösség gon­doskodik róla, anélkül, hogy valakinek is szólna, a legköze­lebbi mormon raktárból meg­kapja a legszükségesebbeket. Sajátosan folyik a mormon farmok megművelése is. Az új­ságírói; egyszer Salt Lake Ci- tybői délre, egy 50 hektárnyi mormon farm közelében reggel öt órakor furcsa menetoszlo­pot fényképeztek le. Teherautó­kon „munkásokat” szállítottak. Közöttük voltak jogászok, fog­orvosok. egyetemi tanárok, mérnökök, sőt még egy bank- igazgató is. Hét óra tájban újabb teherautók érkeztek, és azokon mormon asszonyok te­jet, narancslét, szendvicseket hoztak a dolgozóknak. Tea, vagy kávé még csak véletlenül sem volt a szállítmányban, mert a mormonok számára az tiltott, mint ahogy a dohány, vagy az alkohol is. A mormo­nok körében ugyanis általános a munkakötedeaettség, minden „hívőnek” dolgoznia kell a kö­zös farmon. Van még egy köte­lezettségük: ha fölötteseik ki­jelöli!; őket, ott kell mindent hagyniok, hogy hittérítő kör­útra induljanak. FELJEGYEZTÉK MÉG ró­luk, hogy közösen nevelik a gyerekeket A fiúk sportolnak, a lányok pedig háziasszonyko- dás mellett zenével, vagy szín­játszással foglalkozna!;. Elég népes családjaik vannak, a mormonok körében ugyanis ezer lélekre évente 36,6 szüle­tés jut (az amerikai átlag ezer emberre 23,1). Világhírű a mor­monok énekkara, amely majd négyszáz különböző korú mor­monból áll. Szamukra ugyanis a zene nem egyszerű szórako­zás, mint mások számára. Ami­kor prófétájuk vezetésével nyu­gat felé vándoroltak, hogy el­jussanak az ,Ígéret földjére” a zene és a tánc tartotta bennük a lelket. A nyugat felé vonuló karavánok estére leálltaid a hívők egyházi himnuszokat énekeltek, majd jött a polka meg a többi tánc. Tavaly a mormonok nagy ünnepségé.; Salt Lake City stadionjában 8000 egyenruhás fiatal gyűlt össze. Az ünnepség négy napig tartott. Négy'napból kettőt a modern táncoknak szenteltek. Az ország 1400 mormon egy­házközösségében a papok min­den szombat este táncot szer­veztek, a táncestét imával kez­dik és egyházi himnusszal jár­ják. Más egyházak többségé^ üt híveivel szemben ugyani a mormonok azon n vélemén m vannak, hogy a tánc nem V et erkölcstelen, hanem az ifjú ág nevelésének egvik fontos < köze. Nem valószínű, hogy rí­nék köszönhetik, de tény. h-'g)r a mormonok között sokkal - a- gyobb százalé’zaifányban vr n; nak tSolomósofe, mint bánrjer lyik más egyház hívei köz"1'-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents