Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

2 NÉPÚJSÁG 1963. december Sl„ kedd A kétség árnyékai BONNBAN ,Óvatos derűlátás' Brüsszelben sok a Közös Piac jövőjéről, — egy dolgot máris biztosan ki lehet mondani: — a barátság Bonn és Párizs között a leg­jobb esetben is immár csak egy olyan vékony falhoz ha­sonlítható, amely összeköti ugyan, de a fontos politikai kérdésekben nem hozza köze­lebb egymáshoz a két partnert. Az agrárpiaci rendszabályok és a Kennedy-menet ügyében kirobbant közös piaci válság elsősorban német—francia vál­ság”, (MTI) BRÜSSZEL (MTI): Az euró­pai gazdasági közösség minisz­teri tanácsa folytatta „mara­toni’’ tanácskozásait, hogy kö­zelebb jusson a megegyezéshez, az immár két hete megoldásra váró problémákban. Az ülés során az addig reménytelennek tűnő hangulatot váratlanul az „óvatos derűlátás’’ váltetta fel, amint azt az egyik küldöttség szóvivője az ülésteremből ki­lépve az újságírókká: közölte A küldöttségek körében olyan hírek jártak, hogy a BONN (MTI): Miután Brüsszelben a hét végén sem sikerült megegye­zésre jutni, Bonnban azt han­goztatják, hogy a közös piaci idegháború ismét tetőfokára hágott, mert nemcsak a tárgyi kérdésekben nincsen egyetér­tés, hanem még abban sem. hogyan és mikor folytassák to­vább a tárgyalásokat. Bonn ál­láspontja az, hogy a nyugat­német küldöttség legkésőbb hétfőn estig marad még Brüsz- szelben, ha addig sem jön lét­re megegyezés, akkor a tár­gyalásokat a jövő év januárjá­ban kell tovább folytatni. A bonni kormány ellenzi a fran­ciáknak azt a követelését, hogy karácsony és újév között ismét üljenek össze a miniszterek Brüsszelben. Bonn arra hivat­kozik, hogy Erhard kancellár és Schröder külügyminiszter ebben az időpontban Ameriká­ban lesz majd, s távoliótükben nem hozhatnak a nyugatnémet érdekeket messzemenően érin­tő döntéseket. A nyugatnémet álláspont szerint helyesebb, ha most szünetet iktatnak be az izgatott légkörű tárgyalásokba és az új esztendőben, „lehig­gadt fővel” ülnek le majd is­mét a tárgyalóasztalhoz. Diplomáciai körök vélemé­nye szerint Bonn azért is sze­retné áttolni a döntéseket a jövő évre, mert így Erhardnak és Schrödemek módja lenne arra, hogy közben tanácskoz­zék Johnson elnökkel, aki de­cember 27-én és 28-án texasi farmján látja majd vendégül a nyugatnémet államférfiakat. „A Közös Piac legsúlyosabb Válságát éljük át” — emeli ki elsőoldalas címében a Welt am Sonntag és hangsúlyozza: „A brüsszeli tárgyalásokon a köl­csönös bizalmatlanság szelleme uralkodik”, A kormánypárti Rheinische Post „a kétség árnyékai” című vezércikkében rámutat arra, hogy a brüsszeli civakodás iga­zi oka a Párizs és Bonn közöt­ti együttműködés megromlásá­ban rejlik. A lap a többi kö­zött így ír: „A nyugatnémet— francia viszonyra a kétség veti rá árnyékát. Bárhogy is vég­ződjenek a brüsszeli tárgyalá­si /Ve a háborús készülődésben versenyezzünk99 Grecsko marsall cikke a Krasznaja Zvezdában MOSZKVA (TASZSZ): A va­sárnapi Krasznaja Zvezda közli Andrej Grecsko marsall cilekét, amelyben a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek parancsnoka az SZKP decem­beri plénumának, a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésszaká­nak eredményeivel foglalkozik. Grecsko kommentálja az ülés­szak határozatát, amely szerint 600 millió rubellel csökkentik a Szovjetunió hadikiadásait és megállapítja: a népek úgy ér­tékelik ezt a döntést, mint a szovjet kormány további lépé­sét a nemzetközi feszültség enyhítésében. A népek isméig” meggyőződhetnek róla, hogy a Szovjetunió nem a fegyverke­zési hajsza, hanem a hadiki­adások csökkentése útján halad és a nyugati hatalmakkal nem a .háborús készülődésben, ha­nem a béke útján kíván verse­nyezni. — Egészen más álláspont ju­tott kifejezésre a NATO párizsi tanácsülésén — folytatódik a cikk. — A Nyugat egyes kato­nai vezetői olyan beszédeket tartottak Párizsban, amelyek­ből kiviláglik, hogy nem a bé­ke, hanem a háborús készülő­dés a legfőbb gondjuk, s to­vábbra is katonai fölényhez akarnak jutni a Szovjetunióval szemben. Ez az álláspont kü­lönösen McNamara beszédében jutott kifejezésre. Az amerikai hadügyminiszter ismét a fegy­verkezési verseny híveként lé­pett fel. Ügy látszik, arra szá­mít, hogy nymodon el lehet ér­ni a Nyugat katonai fölényét, meg lehet rémíteni a Szovjet­uniót. Grecsko az effajta kardesör- tetésre válaszolva kijelenti: ,,A Szovjetunióban ma is, a jövő­ben is bőségesen rendelkezésre áll minden, amire szükség van bármilyen agresszor megzabo- lásahoz”. francia és a nyugatnémet dele­gáció a tárgyalások szünetében tartott megbeszélések során kö­zelebb hozta egymáshoz addig homlokegyenest ellentétes né­zeteit több, fontos mezőgazda- r. '3i és ipari kérdésben. A vál­tozásra engedett következtetni a nyugatnémet küldöttség szó­vivőjének kijelentése, amely szerint az NSZK kormánya a lehető leghamarabb megegye­zést szeretne elérni Brüsszel­ben. Az esti ülésen azután lét­re is jött az első megegyezés a közös mezőgazdasági politika pénzügyi fedezetéül szolgáló alao ellenőrzésének kérdésé­ben. A miniszterek bizakodó ki­jelentése ellenéi-e brüsszeli po­litikai megfigyelők rámutatnak arra, hogy még mindig több jelentős mezőgazdasági kérdés megoldása van hátra. Különö­sen nehéz problémát jelent a nyugatnémet tejtermelőknek I nyújtandó szubvenciók kérdé-! se. Ebben a kérdésben a hol­land küldöttség váratlan ne­hézségeket támasztott. Luns külügyminiszter ugyanis kije­lentette. hogy nem fogadhatja el az EGK bizottságának javas­latait és azokat döntés végett kénytelen kormánya elé ter­jeszteni. Brüsszeli politikai körökben rámutatnak, hogy a hétfőn reg­gel meginduló újabb hivatalos tárgyalások döntőek lesznek. A sürgős döntést sietteti az is, hogy Schöder nyugatnémet külügyminiszter közölte: kará­csony és új év között esetleges további üléseken nincs módjá­ban részt venni, minthogy el kell kísérnie Lübflce köztársa­sági elnököt december 27-én kezdődő látogatására az Egye­sült Államokba. Az olasz mi­niszterek még türelmetleneb­bek: közölték, hogy szeretné­nek részt venni az új olasz kor­mány hétfő délutáni miniszter- tanácsán. A Duna középső és álsó sza^ kaszán erősödött a zaj lás. Ezért a jég levonulásának megfigye­lésére vasárnap délben fel­szállt a ferihegyi repülőtérről az Országos Vízügyi Főigazga­tóság repülőgépe. Esztergomtól a jugoszláv határig derítették fel a zajlást az árvédelmi szakemberek. A Duna Budapest feletti szakaszán nem láttak jelentős jeget, mindössze a fo­lyó víztükrének 25—40 százalé­kát takarja jégtábla és nincs akadálya a levonulásnak sem. Dunaföldvár és a déli ország­határ között azonban rendkívül erős a zajláe. A szorosan egy­máshoz zárkózott jégtáblák csaknem teljesen elborítják a víz tetejét Kétszer Thomas Mann Az ember elolvassa a hírt s meg dörzsöli a szemét John* son amerikai elpök bejelentette: Thomas Mannt nevezte ki a latin-amerikai ügyek államtitkárává. „Thomas Mann fék* adata lesz az Egyesült Államok latin-amerikai politikája összhangjának megteremtése” — közli a szűkszavú jelentés. Nem gondol persze senki arra, hogy ennek az amerikai diplomatának talán nevet kellett volna cserélnie, vagy eset­leg szerényen T. Mann néven kilépnie a világ nyilvánossága elé. Nem, ez a neve, viselje csak, ám valahogy ez a név, a század nagy humanista írójának neve nehezen fér el ugyan­abba a mondatba, amelyben az USA latin-amerikai politiká­járól van szó... Nincs még félesztendeje, hogy Ecuadorban és Honduras- han katonai államcsíny volt — és az USA néhány napi této­vázás után kezet fogott a tiszti juntákkal. Venezuelában, Kolumbiában amerikai fegyverekkel harcolnak a népi erők ellen. Argentínában és Peruban dollármilliók és politikai nyomás együttes alkalmazásával lepnek fel a jenki olajválla­latok államosítását követelő áramlatok ellen. Néhány napja csak, hogy a New Vork Times világosan megírta, mi az Egyesült Államok latin-amerikai politikájának alapja: „War shington nem hajlandó engedni amerikai olajvállalatok vagy bármiféle más amerikai magánérdckeltségck jogaiból, pusztán akért, hogy Latin-Am erika kedvében járjon...” — e* érthető beszéd, ugyanabban a hangnemben szól, mint a hon- durasi vagy ecuadori puccsisták gépfegyverei. Annak a férfiúnak, aki most e politika legfőbb ..össz­hang megterem tője” lesz, hasznos lenne emlékeznie a másik, az igazi Thomas Mann haragos szavaira: „Idegen, kizsákmányoló és elnyomó hatalmak szolgálatá­ban... tábornoki lázadás tör ki. — A szabadságot gyűlöl* idegen kormányok... az ígért gazdasági és stratégiai elő­nyökért pénzzel, ember- és hadianyaggal támogatják...” — így írt Thomas Mann a spanyol szabadságharc idején Franco puccsáról, — vajon nem pontosan illik-e ez a guatemaiaí, hondurasi, ecuadori tábornoki lázadásra és az amerikai tá­mogatásra? Egyáltalán, nagyon hasznos lenne, ha Thomas Mann (az amerikai) gyakran forgatná Thomas Mann (az igazi) műveit Ha például a latin-amerikai olajérdrkeltscgek védelmében egyszerre csak „kommunista veszedelemről”, a „szovjet po­litika elleni védekezésről” kezdenek cl szavalni egyes USA- poiitikusok. Thomas Mann (az amerikai!) idézhetné Thomas Mann (az igazi) szavait: „Minden igazi szocializmus erkölcsi természete beigazolódik Oroszország esetében: el kell ismer­ni, hogy békehatalöm és meg ke” állapítani, hogy mint ilyen, a demokrácia inegerősö'T' jelenti.” A „marxista felforgaíásíól” rettegő amerikaia...:..k is üzent Thomas Mann (az igazi), megírván, hogy Marx, amikor a német Idealizmus igazság- és erkölcs-fogalma ellen harcolt, egy új igazságén- tés igazságosságáért küzdött. Valahogy nehéz egyszuszra kimondani a latin-amerikai USA-politika új főnöke és a világirodalom egyiv ‘"gna* gyobb írója — Thomas Mann (az amerikai) és az ' ‘'ho­rn as Mann nevét... GÁRDOS !.. (JS Egy perc külpolitika: Az angolok — és a „párbeszéd” fl líbiai kőolaj jelentősége UNIVERZÁLIS VILLANYSZERELŐT, vizsgázott kazánfűtőt, hajtőt az Egri Városgondozási Vállalat azonnali belépéssel felvesz. SS3É»Í5S©8>PSbS>iDS©£3*>»fc> i-V ­A Szihalom és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet szakképzett kereskedelmi üzem ágvezc tőt keres. Jelentkezés: Szihalom, az fmsz. irodá­jában. Jó hír az autósoknak: Január toöl nem kell „zöld kártya az NDK-ba és Csehszlovákiába A külföldre távozó gépjár­művek tulajdonosainak bizto­sítási bizonylatot, úgynevezett zöld kártyát kell váltaniok. Ez a belföldi szavatossági biztosí­tás kiterjesztése, amelynek alapján a külföldön okozott ká­rokat az illető ország biztosító, ja megtéríti. 1964. január 1-től — az Né­met Demokratikus Köztársa­ságba és Csehszlovákiába tá­vozó magyar autósoknak nem kell zöld kártyát kiválteniok. A jövőben mindkét országban a gépjárművön feltüntett H- betű és a rendszámtábla szó' gál a biztosítás alapjául. így az autósok mentesülnek a „zöld kártya” díja alól, s ke­vesebb adminisztrációt kell le- bonyolítaniok külföldi útjuk előtt. Az NDK-val kötött meg­állapodás kölcsönös, s érdekes­sége, hogy az első ilyen kétol­dalú szerződés európai orszá­gok között. Az Állami Biztosí­tó több európai országgal tár­gyal hasonló egyezmény meg­kötéséről. Itthon minden belföldi, nem állami tulajdonban levő gép­jármű üzembentartójának to­vábbra is ki kell váltania a kö­telező szavatossági biztosítás befizetéséről szóló igazolást. Ennek díja január 1-tő) esedé­kes, amelyet január 31-ig pót­lékmentesen fizethetnek be a gépjárműtulajdonosok. hozása volt Cirenaikában — ahonnan a király származik — a tengerpart közelében fekvő, viszonylag kellemes éghajlatú Akdar hegységben, pedig Bei- da településénél (50 millió dol­Brega és Es-Sider újonnan lé­tesült kőolajkikötőkből, főleg a kapitalista Európa országai­ba. A kőolaj kitermelésből eredő haszon egyrésze a királyi kor­1960-as költségvetési évben el­érte a 160 millió dollárt Ez év végére jelentősen meg­változott az ország gazdasági képe, az elmúlt években feltárt ásványi kincs, a kőolaj roha. láros költséggel) egy új fővá­ros felépítése kezdődött meg. Ez ideig ugyanis Líbiának két fővárosa volt: Tripoli és Beng- hasl. mányé, s így erősíti a líbiai monarchia gazdasági-politikai helyzetét Ennek egyik jele az eddigi szövetségi státusz fel­számolása és egy erősen köz­pontosított államvezetés létre­mos emelkedése következté­ben. Jelenleg mintegy 90, fő­leg amerikai, brit, holland, olasz és nyugatnémet olajkitermelő vállalat mű­ködik Líbiában. A terme­lés 1961-ben indult meg, a Sidra (Szirtisz) öböltől délre fekvő területeken, s körülbe­lül egymillió tonna volt E mennyiség 1962-ben közel megtízszereződött, elérte a 9,7 millió tonnát. A tervek szerint 1963-ban az előző évi mennyi­ség dupláját, kereken 10 millió tonna kőolajat szállítanak ki a rövid idő alatt kiépített kő- olajvezetékek segítségével Port December 24-én ünnepük Líbiában az ország független­ségének kikiáltását. Líbia, Olaszország volt gyarmata, az ENSZ határozata alapján 12 évvel ezelőtt e napon nyerte el szuverenitását, mint első állam a második világháború után Afrikában. Létrejötte óta egészen ez év közepéig szövetségi királyság volt, amely Tripolitónia, Cirenaica és Fezzan tagállamokat állam- szövetség formájában egyesí­tette. Az ország jelenleg is mo­narchia, ahol a parlamentáris forma ellenére minden hata­lom az uralkodó kezén összpontosul. A közelmúltban egy királyi rendelet a három tagállam for­mális autonómiáját is meg­szüntette, és Líbiát közigazga­tásilag 10 — teljesen központi­lag irányított — tartományra osztotta fel. A királyi hatalom­nak ilyen közvetett úton törté­nő megszilárdulását Líbia gazdasági életében- az utóbbi három évben bekövetkezett je­lentős változás tette lehetővé. Az 1 750 000 km2 nagyságú de csupán 1.2 millió lakosú Lí­biai Királyság, amelynek te­rületét kilenctized részben si­vatag borítja, poütikai függet­lenségének elnyerése óta Észak-Afrikának politikai és gazdasági tekintetben egyik legelmaradottabb országa volt. Gazdasági élete és ennek kö­vetkeztében politikai állásfog­lalása is szinte teljes egészé­ben a Líbia területén kilépett, és jelenleg is működő ameri­kai (Wheelus Field) és brit (Tobruk és Benghazi körzeté­ben) katonai bázisokért cseré­be kapott „segélyektől” füg­gött E segélyek összege 1951- 1963 között az USA részéről kb. 150. Nagy-Britannia részé­ről, pedig mintegy 100 millió dollárt tett ki. E segélyek elle­nére Líbia kereskedelmi mér­lege az évek folyamán állan­dóan negatív volt, A hiány az A kábulatból, amely a nyu­gati „nagypolitikát” a Kennedy slnök meggyilkolása utáni he­tekben jellemezte — a jelek szerint az angolok tértek elő­ször magukhoz. Sőt, nagyon is ügy látszik: fel akarják hasz­nálni az alkalmat arra, hogy megragadják a kezdeményező szerepet. Azt akarják: az angol diplomácia legyen az, amely Nyugat felől újra mozgásba lendíti a „nagy párbeszéd”, a magas szintű tárgyalások gépe­zetét. Ez a törekvés első termé­ke, hogy Genfben január má­sodik felében, vagy február el­ső napjaiban számítani lehet zgy Butler—Gromiko találko­zóra. A szovjet—angol külügy­miniszteri találkozó szorge-hna- zásánál az angol kormányt per­sze választási meggondolások s vezetik, hiszen az angol kon­zervatívok. 1964-ben igen ne­héz, vereséggel fenyegető vá- 'asztások elé nézitek. Helyze­tük megerősödését jóformán zsakis a „nagy párbeszéd” ér­iekében kifejtett fokozott ak­ivitásuktól várhatják. Ügy látszik, hogy Washing­tonban és Bonnban beleegyez­tek az angolok terveibe —, de aluposan körülbástyázták azo­kat feltételekkel. A feltételek lényege, hogy az angol külügy­miniszter csak „puhatolózó” jellegűnek tekintheti találko­zását Gromikóml. Rusk londo­ni „villámlátogatása” során azonban mindenesetre megvi­tatták a kelet—nyur- meg­nemtámadási egy'- ' ' ' ’ 4^ dolatát is. Ez lenne e.j Gro­miko—Butler találkozó legter­mészetesebb és legkomolyabb gyümölcsöket ígérő témája. Ebben a kérdésben azonban a nyugatnémetek merevsége változatlanul erős, s ez meg­köti nemcsak Butler, hanem az amerikai külügyminisztérium kezét is. A szovjet és angol külügy­miniszter találkozóját megelő­ző nyugati viták és e vitákból fakadó korlátozások mindamel­lett nem változtatnak azon, hogy a jelenlegi, teljes moz­gásban levő világpolitikai helyzetben a találkozó minden­képpen hasznos lehet. Minde­nekelőtt azért, mert „első moz­dulata” lehet a későbbi magas szintű megbeszélések sorozatá­nak. (Gomöri).

Next

/
Thumbnails
Contents