Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-20 / 297. szám

1Í4J3. december 5fl„ péntek. NÉPŰJSÁG s Termelési értekezlet a MESZÖV-ben Termelési értekezletet tar­tottak Egerben a MÉSZÖV dolgozói. Havellant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke értékelte a MÉSZÖV ez évi munkáját és vázolta azokat a feladatokat, amelyeket a jövő évben még kell oldaniok. Elmondotta többek között, hogy a megye földművesszö­vetkezetei tervüket már lénye­gében teljesítették. Zöldségből és gyümölcsből 2100 vagonnal vásároltak fel többet, mint bármikor ezelőtt. Ezután azokról a problé­mákról beszélt, amelyek a MÉSZÖV munkáját gátolták ebben az évben. Szólt a va­gyonvédelem hiányosságairól, a leltárhiányokról, az admi­nisztrációs munka növekedésé­ről. A termelési tanácskozás vé­gén 70 MÉSZÖV dolgozót ré­szesített jó munkájának elis­meréseképpen pénzjutalom­ban, 42 dolgozó pedig társa­dalmi munkájának elismerése­képpen könyvjutalmat kapott. f I Egy féri panaszaiból: ű túlságosan is hevesen ]-*■ Képzeld el, nem hi- § csókolt vissza tízévi há~ mos» ós »ót» hm fi .zasság után, de végtére, szi. .. Nem és nem, Jiq megfeszülök, akkor sevi. Tudod, mennyire rövid- látó vagyok, szemüveg nélkül a tükörnek is kö­szönnék. S amilyen pe- peches ember vagyok, elvesztettem a szemüve­gem. Megyek haza, ter­mészetesen óvatosan, né­hány árnyékot is kike­rülve, mert mit lehet tudni, nem hirdetőosz­lop-e, mondom, megyek haza szemüveg nélkül, s az ajtó előtt ott áll a feleségem . ., — Szervusz, szivem — mondom neki és a szo­kás szerint megcsóko­lom. Hát Igen, talán ez kissé furcsa volt, hogy neki is lehetnek szerel­mes pillanatai. Még job­ban magamhoz szólítot­tam és kicsit álldogál­tunk az ajtó előtt, mint fiatal szerelmesek. Ek­kor visítás, könnyek, a nő bocsánatot hebeg és elrohan. A feleségem meg nekem, hogy sejtét’- tp ő már régen, hogy cg a barátnőjét sern hagyom békén, s az is ■•■•éri a pénzét, de hogy ■ 'pen az ajtó előtt , . . S hiába esküdözöm, '■■n hiszi, hogy minden­nek az átkozott szem­üveg az oka. összc- c vesztett cm! (-6) Jc TÖRTÉNETEK..,. mint 150—200 perc időmegta­karítást értek el egy-egy „ház” megmunkálásánál. Ki ez a két ember? Békési András és Kármán András. MACSKA A MŰHELYBEN... — Az öreg Bakonyi ... Na vele történt egy csuda eset. Be­vettük a brigádba, mint tisz­teletbeli tagot Fiatalok va­gyunk mind, jól jött az öreg a házhoz, nagy tapasztalaté em­ber. Valaki azt híresztelte ró­la, hogy babonás. „Nem igaz. Kalas fiam ... Irigylik tőlem a tiszteletbeli tagságot, azért fúr­nak”! — mondta az öreg til­takozva. Nagy tréfát eszeltek ki a fiúk, hogy próbára tegyék. Beloptak a gyárba egy fekete macskát. Bezárták a szerszá­mos szekrénybe és két hétig etették, hogy megszokja a zajt. Egyszer aztán meglesték az öreg Bakonyit, amint a forgá­csoló felől jött targoncával. El­bújtak a köreszterga mögé. Jött az öreg, éktelenül dalol­va- Elébe engedték a macskát. Amikor meglátta, leugrott a targoncáról és Visszafutott. Két lapig fájt a gyomrunk a neve­téstől. Jön hozzám az öreg: „Zárjatok ki, megérdemlem!” Két hónapja nyugdíjba ment Bakonyi tata. Kapott sok szép ajándékot, pénzt, könyveket, virágot. Tőlünk egy fényes szőrű fekete macskát. Annak örült a legjobban ... Pataky Dezső ra is a motorkerékpár vezet: huszonnyolc esettel, majd a te­hergépkocsi huszonegy, illetve a személygépkocsi húsz eset­tek Nem változott a balesetet előidéző leggyakoribb okok sorrendje sem: gondatlanság­ból huszonnyolc, ittasságból ti­zenhárom, gyorshajtásból pe­dig tizenkét baleset követke­zett be. Még szomorúbb az* hogy a halálesetek száma eb­ben az évben tizenkettőre emelkedett, a súlyos sérülések száma ötvenháromra, míg az anyagi kár „csak” 259 000 fo­rint volt. HA VISZONT csak egyetlen hónapot, októbert vesszük fi­gyelembe, azt kell megállapí­tanunk, hogy ebben a hónap­ban Gyöngyösön és a gyöngyö­si járásban tizennyolc közúti baleset fordult elő! Elgondol- koztatóan magas szám ez. D« alkalmas arra, hogy félrema- ?yarázhatat'lanul felhívja a fi* gyeimet a szüreti időszak ve­szélyességére. Mindjárt egy adatot is megállapításunk iga­zolására: az ittas kerékpárosok által okozott balesetek statisz­tikája harminchárom százalé­kos emelkedést mutat! íme: a könnyelműség és a felelőtlen­ég következménye. A felelőtlenségre kell hivat­koznunk a műszaki okokból aekövetkezefot baleseteknél is. Memrég Gyöngyösön a Wa- :hott Sándor utcában éppen az >kozta egy kisfiú halálát, hogy a gépkocsi vezetője műszaki­lag hibás gépkocsit vitt ki a telephelyről. Ez a felelőtlenség akkor emberéletet követelt. Egy tizennégy éves ifjú zsenge életét. Mire figyelmeztetnek ezek az adatok bennünket? Ügy gon­doljuk, még akkor is lehet ál­talános érvényű megállapításo­kat megszövegeznünk, ha az említett adatok a megye csak egy meghatározott részére vo­natkoznak. De tanulságuk sok­kal tágabb érvényű. Elsőként a felelősséget kell kiemelnünk. Józan megfonto­lás, lelkiismeretesség és fele­lősség nélkül senki se vezessen gépjárművet. De éppen ilyen fontos a közlekedési szabályok ismerete és betartása is: nem­csak a gépjárművezetőknek, hanem a lovas kocsik hajtói­nak, a kerékpárosoknak és u gyalogosoknak is. A közleke­dési szabályok rendszeres is­mertetésére is még volna mit tennünk! REMÉLJÜK, hogy a közle­kedés rendje is mielőbb köz­üggyé válik, és akkor sem az emberi élet, sem az anyagi ér­ték pusztulása és rombolása nem mulat majd ilyen szomo­rú képet, mint amilyet mutat még — ma ... (g. molnár) 3-as számú fő közlekedési út­vonalon bekövetkezett balese­tek szempontjából a Gyöngyös és Kápolna közötti szakasz a legveszélyesebb: tizenhat bal­esettel, míg Gyöngyös és Hort között tiz, a Mátrában pedig tizenkét baleset történt. MI OKOZTA a baleseteket? Erre a kérdésre válaszként el­sősorban a gondatlan vezetést kell említenünk. Huszonegy esetben jelölhetjük meg ok­ként a gondatlanságot, az it­tasságot húsz, a gyorshajtást pedig tizenhárom esetben. Említettük már, hogy a gép­járművek közül a motorkerék­párok közúti balesete a leg­gyakoribb, méghozzá huszonöt alkalommal összesen. A teher­gépkocsival okozott közúti baleset húsz, személygépkocsi­val pedig tizenkilenc esetben következett be. Sajnos, a halál öt alkalommal, a súlyos bal­eset pedig harminchárom al­kalommal lett a következ­mény. Az okozott anyagi kár értéke pedig 329 000 forint volt. Ezek az adatok 1962-re vo­natkoznak. Hogyan alakult mindez ebben az évben? Tör­tént-e javulás? A válasz: hatá­rozott — nem! Sőt: romlott a helyzet!! Ebben az évben már a szá­zadik baleseten is túl vagyunk. Ebből Gyöngyösre huszonnyolc jut, a Mátrára pedig tizenegy. A gépjárművek közül tovább­A MEGYÉBEN a közúti bal­esetek szempontjábél Gyön­gyös és környéke „vezet”. Ki­csit lehangoló ez az elsőség. Szinte hallom, ahogy mond­ják: persze, mert Gyöngyösön nagy az idegenforgalom, na­gyon sokan keresik fel a Mát­rát. s ezért van ennyi baleset Hát nem ezért! A statisztika szerint a közlekedési balesetek többségét helybeli lakosok okozták. Tehát a felelősséget nem lehet másra hárítani. Bizonyítékként néhány számadatot kell idéznünk. In­dúljunk ki abból, hogy az utóbbi öt év alatt mintegy húszszorosára emelkedett a magántulajdonban levő gép­kocsik száma. Látszólag tehát a szomorú statisztikai adatok emelkedésének oka is világos: sok a magánkézben levő sze­mélygépkocsik száma. De me­gint tévedésbe esünk, ha ezt fogadjuk el indokként, mert a balesetek zömét a motorkerék­párok okozzák, valamivel ke­vesebbet a tehergépkocsik és csak ezeket követi a személy- gépkocsi. összehasonlításul emeljük ki az 1962-es évet. Ekkor a közúti balesetek száma nyolc­vankettő volt. Ebből tizenhat történt Gyöngyösön. Méghozzá a legtöbb a Vöröshadsereg út­ján, aztán az Egri úton és vé­gül a Karácsondi út követke­zik a gyakoriság szerint. A de azt is vasárnaponként és szolid mértékkel. ELV ÄL ASZTH AT ATLAN OK Egymás mellett áll a gépük is a Hajtóműgyár új csarnoká­ban. Egyforma a keresztne­vük. házas emberek s még az is megegyező kettejük életé­ben, hogy mindketten csúcs­esztergáról kerültek át a hori­zontra. Mintha testvérek len­nének, ikrek — gondolatuk is összeszokott Ha egyiknek ne­hezebben megy a munka, se­gít a másik, törik a fejüket együtt — műszak után is. Nem távoznak el a gyárból, mert ha kilépnek a kapun, a portás csak úgy ereszti be őket ha megmutatják a papírt a túlóra engedélyezéséről. Bennmarad­nak hát mindig a csarnokban, s még az ellenőröket is kijátsz- szák. Mikor a csarnokban jártam, egyikük mosolyogva mondta: nem is tudja, hány órája dol­goznak már egyfolytában, úgy, hogy senki sem vette észre. December 17-re megígérték bevégzik a dömper-sebesség- váltóházak megmunkálását. Az utolsó „házat” akkor esztergál­ták, s pont december- 17-e volt _ Értékes emberek. Közösen újítottak, s nem kevesebb, halt meg kellett ígérnie, hogy ezután a tájékára sem megy a kocsmának. Nem is látták az ivóhelyen többé, s azt hitték, használt neki a leckéztetés. Am nagyon korán örültek. A főnök sejtett valamit, s végére is járt a dolognak. Baracos egy fizetési napon, ebédidőben eltűnt az építkezésről. Az egyik közeli házhoz tért be, s mikor az ut­cára kilépett, tele üveget ló­bált a kezébrá. Egy téglacsomó mögé dugta a tüzes vizet, pa­pírt is dobált rá, hogy az álcá­zás tökéletes legyen; időnként bele-belenyalt. — Barackos, szólj az építés­vezetőnek, sürgesse azokat a paneleket, mert holnap bajban leszünk! Amíg a fiú az építésvezető­nél járt, a főnök füttyentett egyet, s a megbeszélt füttyszó­ra ott termett a téglacsomónál mindenki. Körbejárt a pálin­kásüveg. Harminc torokra ke­vés volt az öblögető, volt, aki­nek már csak kortyok jutottak. És az . üveg — kiszikkadt— Még néhányszor előfordult, hogy kollektiven kellett el­fogyasztani Barackos eldugott pálinkáját; a közös „önfeláldo­zás” aztán gyümölcsöt hozott. Barackos most már nem iszik „illegálisan”, csak a brigáddal, Ahány brigád, annyi tör­ténet Annyi apró emberi tör­ténet a gyengeségről, az össze­tartozásról, a móitoáról; leg­gyakrabban minden hangza- tosság, vagy poén nélkül. Tör­téneteink eddig egy-egy üzem, műhely falai között éltek, de megérdemlik, hogy mások is megismerkedjenek velük... BARACKOS ügyes kezű, hozzáértő szak­embernek ismeri mindenki. Nem lehet rábízni olyan mun­kát, amit ő hiba nélkül meg ne csinálna. Csak hát nagy beteg­ségben szenved. Imádja a ba­rackot. De nem ám a gyü­mölcsöt, a kajszit, a csipogót, vagy az őszibarackot, hanem a kecskeméti fütyülősét. Minden hónapban, fizetések táján két- három napon át iszik; annyit, hogy a fiúé is ketté áll tőle. Ilyenkor ingerlékeny, hamar összekoccan bárkivel, s olyan erősnek hiszi magát, hogy „le­nyeli keresztbe az oroszlánt is”. Utána meg majd szétrob­ban a feje a nagy zúgástól, szédül, s szánja-bánja a „görcsoldó-kúrát”. Egyik nap ráhúzták a vizes lepedőt Barackosra alaposan : megmosta fejét a brigád. — Könnyű azt mondani, hogy ne igyák! — forty^nt fel. — Megtenni sem nehezebb! ; — Miattad gúnyolják a bri­gádot. Mit gondolsz, sokáig . gúnyolhatják? — Jól van, no! — Barackos- , Szomorú gyöngyösi elsőség Eddig száz baleset Gyöngyösön és környékén - Halál tizenkét esetben - Októberben „csak* tizennyolc baleset gazomnak Kivansaga szerint — egy grammnyi olajat sem tu­dott felmutatni. A brazilok ek­kor nem hosszabbították meg a szerződést, hanem szovjet ku­tatókat hívtak, akik rövid idő alatt hatalmas mennyiségű ója. jat találtak aztán. Éppen a kö­zelmúltban jelentette be Alvi- r.o Silva, a Petroleo Brasilíero S. A. igazgatója: — A szovjet kutatók mun­kája révén a feltárt olajtarta­lékokkal öt év alatt négysze­resére emelhetjük olajtermelé­sünket ... Elég a láncnak csak egy he­lyütt megszakadnia, hogy a to­vábbi szemek is meglazulja­nak. A nagyobb haszonra vá­gyó diktátorok soha be nem váltott fenyegetőzései a népi megmozdulások és a naciona­lista politikusok programjában valóságos politikai jelszavak­ká pőttek. Latin-Amerika né­pe hihetetlen szegénységben lözci szerződésekről van szó — állt fel Blanco gazdaságügyi miniszter. — És ezt ön éppen olyan jói tudja, mint ml... De Harriman egyben azt is tudta, hogy amerikai dollár- milliárdok forognak kockán, ezért az utolsó pillanatig nem adta fel a reményt, csak akkor utazott el, amikor látta, hogy minden diplomáciai mesterke­dése csődöt mondott. Az olaj­cápák természetesen nem nyu­godtak bele vereségükbe, s most azzal fenyegetőznek, hogy polgári pert indítanak, ahová alperesként az argentin álla­mot idéztetik meg. Ha már bírósági tárgyalásra lehetne idéztetni valakit, ak­kor Brazília tehetné ezt az olajcápák nesztorával, a Stan­dart Oil of New Yersey nevű amerikai olajtársasággal. A vi­lágrésznyi ország olajszükség­letének alig negyedét tudja fe­dezni jelenlegi termelésével, Juan Vicente Gomez unifor­misán megcsörrentek az ér­demrendek, amikor felállt, és kezét nyújtotta James de Rot- schild őrnagynak, aki most nem katonai minőségben tisz­telgett Venezuela elnökénél, hanem a Royal Dutch Shell bizalmi embereként. — Tehát megegyeztünk, őr­nagy úr, csak önök is egyezze­nek meg!... A diktátor vendégei Az őrnagy az első pillanat­ban nem értette, mire gondol a diktátor. Csak napok múl­tán világosodott meg előtte a helyzet, amikor köztudottá vájt, hogy alig ment ki ő az egyik ajtón, a másikon két amerikai úr lépett be. Mr. Mellon, a Guilf Oil Company képviselője, s a Standard OŰ Company chikágói igazgatója. Városszerte emlegették aztán Gomez szónoklatát, amit a két amerikai üzletembernek tartott: — Csak semmi nézeteltérés líraim, csak semmi féltékeny- #ég — így a tábornok-elnök. — Venezuelában van elég arany és ezüst, réz és vas. — Természetesen olaj is — Szőtt közbe Mr. Mellen. — Magától értetődően—bó­lintott a generális, s mintha észre sem vette volna a köz­beszólást, folytatta: — Bár a régi bányatörvény a természe­ti kincseiket állami tulajdon­nak tekinti, de mit csinálná­nak vele, az én szegény Vene­zueláim?! Rajta uraim, dol­gozzanak ki új bányatör­vényt!-. 1921-et mutatott a naptár. Kezdtek mutatkozni a petróle­umhiány első jelei. A nagy olaj cápák ezért éhesen és iz­gatottan keresgéltek újabb le­lőhelyek után. Persze, amikor az újonnan megírt bányatörvé­nyek révén betették lábukat T.atin-Amerikába, még nem sejtették, milyen kincsesbányá­ra bukkantak. Osak amint nőtt a fúrótornyok száma, döbben­ték rá, hogy szinte az egész földrész telistele van kőolaj­jal. És kormányok megbukta­tása árán, vagy egyszerűen az­zal, hogy megvásárolták a Go­mezhez hasonló politikusakat, rövid'idő alatt uralmuk alá hajtották a földrészt Azóta soha nem került te a napirendről Latin-Ameri ká­ban a külföldi olajmonopóliu­mok elleni harc. Természete­sen az egymást váltó katonai junták és a diktátorok soha­sem gondolták komolyan gaz­dáik keresgélését, harcuk az olajmonopóliumok ellen csak látványos fogadkozásig ment el... Talán ezért nem törődött a Royal Dutch Shell argentin helytartója sem különösképpen ügynökének szavaival, aki idén nyáron szokásos jelenté­séhez a következő megjegyzést fűzte: _ Illia választási beszédei­ben az olajtársaságok államo­sítását ígérgeti. De azt hiszem nem több választási blöffuéU... Az o lajcápák Buenos-Aires-i megbízottai ennek ellenére mégis tanácskozásra ültek ösz- sze„ amikor dr. Illiát az or­szág elnökévé választották s itt az Ohio Oil Company em­bere azzal a javaslattal állt elő, hogy tegyenek engedmé­nyeket ... De amíg az enged­ményeken vitatkoztak, az új elnök nem vesztegette az időt és november közepén bejelen­tette: felmondja azokat a szer­ződéseket és koncessziókat, amelyeket még a Frondizi-ad- minisztráció irt alá 1958-ban tíz külföldi olajtársasággal. A zavarba hozott diplomata Az események híre Washing­tont is izgalomba hozta s Ave- rell Harriman. az elnök utazó nagykövete személyesen tette tiszteletét Bueno»-Ai res-ben. Találkozását az argentin mi­niszterekkel feljegyezték a la­pok. — Mr. Harriman, tulajdon­képpen kit képvisel ön, az el­nököt, vagy az olajtársaságo­kat? — kérdezte Alcomada közoktatásügyi miniszter. Harrimant kissé zavarba hozta a kérdés. — Nehéz erre válaszolni — mondta. — Ezek amerikai tár­saságok ... ; — Csakhogy törvénytelen és minden erkölcsi alapot nélkü­viszont senki előtt sem kétsé­ges, hogy óriási, még fel nem fedezett készletek rejtőznek a föld mélyén. Ezért az állami brazil olajtársaság több mint 100 ezer dollárért .kibérelte” a Standard Oil főgeológusát és öt esztendőt adtak a derék Walter K. Link-nek, hogy ku­tasson fel számukra újabb olaj­mezőket. Mr. Link „linkel” — Az Amazonas medencéje aranybánya — szónokolt Link úr. — Ha a kutatások során én nem fedezek fel itt olajat, ak­kor senki sem talál... De az öt év elszaladt, g Mr. Iánk — talán éppen valódi él. Az elmaradottság, a közép­kori viszonyok felszámolása — nem kétséges, hogy elsősorban a kubai példa hatására — egy­re sürgetőbb feladat. Ezt azok a politikusok is látják, akik egyáltalán nem nevezhetők kommunistáknak. Ezért jelen­tette be Belaundo Terry, Peru új elnöke is, hogy az olajtár­saságok vagy felemelik az ál­lam részesedését ötven száza­lékról 60—70 százalékra, vagy az argentin példa Peruban Is megismétlődik. A venezuelai partizánok pedig még egyértel­műbben és következetesebben fegyverrel a kezükben harcol­nak Latin-Amerika kizsákmá­nyoló!: az olaj cápák ellen. örwdy György megérkeztek a Szovjetunióba. Angliába, a raffiából szőtt di­vattáskák az Egyesült Álla­mokba, a futball-labdák és ci­pők a skandináv országokba. Néhány európai állam a leg­drágább ünnepi ajándékoknak, az ékszereknek egy részét is Magya rországon szerzi be. Hol­land, belga, francia és olasz cégek például jelentős meny- nyiségű ötvös-árut vásároltak. Az ajándéktárgyakkal és a jellegzetes ünnepi élelmicik­kekkel foglalkozó külkereske­delmi vállalatok forgalma a karácsony előtti hetekben lé­nyegesen megnövekedett Több mint 70 ország rendelt hazánk­ból olyan árukat, amelyekkel a karácsonyi piac választékát kívánják gazdagítani. A karácsonyi meglepetésnek szánt magyar játékáruk már Magyar áruk a külföldi karácsonyi piacokon Hátrálnak az olaicápák

Next

/
Thumbnails
Contents