Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

1953. november ti., vasárnap NGPCJSAG 7 SOK SZEM KOZOTT Mi történik a családlátogatáskor? Az iskola nevelőmunkója csak abban az esetben lese eredményes, ha kapcsolata a családdal igen szoros és rend­szeres. Éppen ezt a célt kí­vánja szolgálni a családláto­gatás. Az év elején egy véletlenül összeverődött kis közösségbe léptem be, > amikor először ta­lálkoztam elsős tanulóimmal. Sohasem felejtem el azokat a tekinteteket, amelyeket a kis gimnazisták felém vetettek. Ezekben a tekintetekben sok­sok várakozás, bizonytalanság és talán egy kis félelem is volt. A tanulók ak­kor láttak először. Annyit tudtak rólam, hogy én leszek az osztályfőnökük. Én sem is­mertem őket. Gondolatok ve­tődtek fel bennem: vajon mi válik ezekből a kis emberek­ből a kezem alatt? Vajon tu­dunk-e eredményesen együtt dolgozni? Elmondottam nekik sok mindent új iskolájukról. ArróL hogy miként kell he­lyesen élni ebben az új kör­nyezetben és mi az, amit ez az új iskola megkövetel tőlük. Arról is beszélgettem tanu­lóimmal, hogy szeretném őket megismerni és szeretném, ha ők is megismernének engem. Arra kértem őket, legyenek mindig őszinték, és tárják fel előttem lelkűket, bátran mondják el kívánságaikat. Megkíséreljük azokat kölcsö­nösen megoldani. Két-három hét múlva tatlál- ItocEtam tanulóim szüleivel «ülői értekezleten és ekkor «elük is közöltem: szeretném gyermeküket • lelhető Iegala- oasabban megismerni. Szeret­ném látni őket otthoni kör­nyezetükben k, nemcsak az Iskolában. Szeretnék szüleik gyCnPcKUKlDBl fit­UH? nagy bizalommal vettek törül. Mégis akadt eléggé sok szülő, aid közölte: szeretne «dem négyszemközt beszélni, természetesnek vettem ezt a szülői kívánságot Nem is gondoltam arra, hogy a szű­rne már első találkozásunk alkalmával olyan bátrak le­gyenek, hogy elmondják azo­kat a negatívumokat is, ame­lyeket gyermekük eredményes fejlődése érdekében ők ma­guk is elmondandónak vélnek. Abban állapodtunk meg, hogy előre megüzent időpontban meglátogatom őket A megbeszélt időben beko­pogtattam a tanuló otthonába; Családlátogatásaim alkalmá­val minden esetben felhívtam a szülők figyelmét arra, hogy bátran, s kertelés nélkül tájé­koztassanak gyermekükről, hisz ők jobban ismerik. Le­gyenek segítségemre abban, hogy minél hamarabb megta­láljam gyermekük leikéhez az utat, mert a gyermek és a ta­nár közötti bizalom, őszinte­ség nagy segítséget jelent. A legtöbb szülő megértette ké­résem jelentőségét és válóban a legnagyobb őszinteséggel tárta elém gyermekük jó és rossz oldalát Nagyon tárgyi­lagosan ismertették azokat a kisebb nevelési nehézségeket, amelyeket ők nem tudtak ed­dig megoldani. És ezeket a té­nyeket a gyermek előtt tárták fel. A gyermek a legtöbb eset­ben irult-pirult, de ezen a ne­hézségeken átsegítettem a ta­nulót Megmondtam neki szü­lei előtt, hogy én a hallott adatokat soha senkinek el nem mondom, ez csak a mi titkunk marad, de neki arra kell törekednie, hogy a nega­tívumokat erős akarattal le­küzd je. Legyen hozzám biza­lommal, én hibáinak leküzdé­sében segítségére leszek. TerméSzetesen akadt olyan eset is, amikor elkerülhetetlen volt a négyszemközti beszél­getés. Pl. előfordult, hogy a szülő a gyermek volt súlyos betegségét ismertette velem, s kérte a kíméletesebb bánás­módot. Ilyen esetben helye­sebb volt a gyermeket bevon­ni a beszélgetésbe; A leghatároBPfctabban leszö­gezem: amikor a szülővel a telj« megértés jegyében be­szélgettem és a gyermekkel közösen határoztuk meg a he­ly« tanulás követelményeit, minden esetben eredményeket értünk eL A tanuló rendeseb­ben, fegyelmezettebben visel­kedett és tanulásában is fe­gyelmezettebb volt. Bátran merem állítani, hogy a esa- ládlátogatás vezetett el az együttes sikerekhez bennün­ket Igaz, nem minden család­látogatásom volt eredményes. Előfordult, hogy a szülő nem bízott bennem. Éreztem, hogy ezzel gyermekének cinkosává vállfc Azt bizonygatta: na­gyon is rosszallja, hogy gyer­meke visszaesett És ennek okát abban találta, hogy nem voltunk eléggé elnézőek gyer­meke iránt Én türelemmel magyaráz- gatom ennek a szülőnek hely­telen felfogását Eddig még nem tudtam meggyőzni. Gyer­mekének eredményei azonban már megmutatják a szülő helytelen nevelési elveit A fiú az osztály leggyengébb ta­nulója. Dr. D. P. Új technika a háztartásban Az abszorpciós hűtőgépekről A hazánkban korábban gyártott és használt kompresz- sziós hűtőgépek mellett most megjelentek az abszorpciós hűtőgépek is. Bár működési elvük már igen régen — még a múlt századból — ismert, mégiscsak most lehet fokozott elterjesztésükkel számolni. Miben hasonlítanak a meg­szokott típusokhoz? A hűtőkö­zeg állapotváltásának, az ere­deti állapotba való visszatéré­sének zárt körfolyamata ugyanúgy megy végbe, mint a már ismert kompresszoros hű­tőgépben. Az állapotváltozást azonban ennél nem külső munka (kompresszor), hanem külső hő felhasználásával léte­sítjük! Itt is megtalálható a kondenzátor, az elpárologtató és a folyadékgyűjtő tartály, éppen úgy, mint a kompresz- szoros hűtőgépeknél. Egy forralóban hő hatására az ott elhelyezett vizes ammó­niaoldat felmelegszik. A kellő hőfok elérése után — ez a hő­fok attól függ, hogy mekkora > készülékben levő teljes nyo­más — az ammónia kiválik a vízből és az alacsonyabb hő­mérsékletű szárítócsövön át a kondenzátorba áramlik. Itt az ammónia már cseppfolyós ál­lapotban van és egy elpárolog­tató csőkígyó kezdőpontjára kerül. A csőkígyó felső részé­ben a saját folyadékával érint­kező ammóniagőz és hidrogén elegye áramlik a folyadékkal ellentétes irányban. Ennek az iránynak az állandóságát egy gázvezető cső szívóhatása biz­tosítja. A gázlevezetőcső az ammónia-hirdogén gázelegyet egy megfelelő folyadék-tar­tály víztükre fölé vezeti. Itt a víz az ammónia egy részét el­nyeli, míg a visszamaradó rész az elnyeletőbe áramlik, ahol az ammónia-hidrogén gáz- elegyből az ammónia elnyelő­dik és most már csak a hidro­gén áramlik a hűtőtest felé! Természetesen a körfolya­mat -addig tart, amíg a forraló megfelelő hevítésben részesül — ez tehát az abszorpciós hű­tőszekrény működésének elő­feltétele. Csinos tweed téti kosztüm, anyagából készült elegáns ka­lap. A kosztümöt fekete per­zsával szegett gallér díszíti, s fekete perzsa muff egészíti ki. Az elmúlt héten különösen sok levelet hozott szerkesztő­ségünkbe a postás. Amikor felbontottuk, mindnyájan örültünk: va­lamennyit út­törő pajtások írták, akik is­kolájuk, úttö­rőcsapatuk éle­téről számol­nak be tudósí­tásukban. Különösen tetszettek azok a levelek, amelyek az Üttörő- expedíció a jövőbe mozgalom legújabb híreit hozták el hoz­zánk. Tatár Mária Halmajug- ráról például megírta, hogy csapatának valamennyi tagja benevezett e mozgalomba, s ez ideig még minden parancsát teljesítették. Ugyanakkor Rácz Mihály, a hevesi I. sz. iskolából arról értesített ben­nünket, hogy a Sólyom őrs tagjai felkutatták községük­ben azokat a tereket* ahol az elkövetkezendő években új há­zakat, új épületeket építenek. A pajtások elkészítették az új épületek makettjeit is az ex- dedíciós mozgalom parancsa szerint. De szólnunk kell Var­ga György, pétervásári pajtás leveléről is, aki többek között arról tájékoztatott bennünket, hogy az ötödikes és a hatodi­kos gyerekek vért adtak, hogy ezzel is önfeláldozóim segítsék a beteg emberek gyógyítását. Nem lenne teljes a névsor, ha nem szólnánk Roskó Erzsébet tamazsadányi pajtás írásáról is. ö azt írta meg, hogy paj­tásai elvállalták: statisztikai felmérést készítenek a község lakosságának iskolázottságá­ról. A falut 40 részre osztot­ták, minden pajtásnak jutott egy-egy rész — és egy fél nap alatt összegyűjtötték a szüksé­ges adatokat. így gyors és nagy segítségeit nyújtottak az illeté­keseknek munkájuk megköny- nyítésére. Természetesen leveleink kö­zött, másfajta beszámolókkal is találkoztunk. Nagyon tet­szett például Túri Margit le­vele, aki a pusztafogacsi úttö­rők munkájáról számolt be. Megírta, hogy a pajtások sza­bad idejükben a helybeli fez­nek segítettek a kukorica letö­résében. Hasonló munkáról adott tudósítást Linier Julian­na is Kerecsenéiről, aki azt írta mag. hogy társai 1000 kg hagy­mát szedtek az Aranykalász Tsz-nek, s jutalmul fuball-fél- szerelést kaptak a gyerekek. Megható volt Pelyhe Anna egerszalóki pajtás levele is. Ö arról számolt be, hogy osztá­lyukban két gyerek sokáig fek­vő beteg volt. Nemrég jöttek először iskolába. Örsének tag­jai elhatározták, hogy minden­nap segítenek a pajtásoknak a tanulásban. Érdekes levelet olvastunk Schwartz Zsuzsa mátraderecs- kei pajtás tollából is. Megírta, hogy az egyik napon levelet kaptak, amelyben arról- értesí­tették őket. hogy 1917-et írnak és üldözik az ifjú kommunistá­kat, s csak ők segíthetnek; csak ők tudják megmenteni a fiatalokat. A pajtások azonnal elindultak a megadott vona­lon. Már az első állomáson si­került az egyik sebesültet meg­találniuk- és megmenteniük. Hasonló feladatokat oldottak meg a többi állomásokon is. Amikor végeztek a parancs tel­jesítésével, tábortűz mellett értékeltek a versenyt. Tankó Andor Noszvajról viszont egy ..csendesebb” kirándulásról számolt be nekünk. Egerben jártak, ahol a műemlékeket lá­togattál? végig, de voltak több ipari üzemben is. Ekkor jöttek rá: sokszor jártak már Eger­ben és mégis mennyi új dolog­gal tudtál? megismerkedni. Végezetül, de nem utoljára szótaunk kell a sportbeszámo­lókról is. Tóth Magdolna Tar- naszentmiklósról egy izgalmas kézilabda-mérkőzésről írt tu­dósítást. A kiskörei iskolások vendégei voltak és izgalmas mérkőzést vívtak a pályán a fiúk és a lányok. Mindkét mérkőzést a kisköreiek nyerték meg. Dulai István Erdőkovesd- ről pedig egy labdarúgó-mér­kőzésről számolt be. A péter­vásári pajtásokkal játszottak barátságos mérkőzést. A péter- keiék 2:0 félidői állás után 6:0- ra győztek, megérdemelten mert jobban és technikásab- ban játszottak, mint a hazai­ak. Györki Ilona Kápolnáró pedig egy nagy sportesemény ről tudósított bennünket. Fü zesabony, Kompolt. Kál és Ká­polna úttörői kézilahda-mér kőzést vívtak egymással. / mérkőzéseket szinte a fél fali végignézte és végigizgulta. Nagyon szép és megható le velek voltak ezek. Igazán örör volt olvasni. Ezért is írtu meg, ezért is bocsátottuk so szem elé. Reméljük, pajtása! máskor is felkerestek benmür. I?et beszámolóitokkal, levele! Lekkel! Német pedagógusok jártak iskolánkban w.w/j tiuiiim űVJA' a pórul járt szarkáról Messze, messze, ahol a nagy he­gyek, meg nagy er­dők vannak, élt egy öreg nénike. Az erdő lakói Anyókának hív­ták. Pöttöm kis háza volt az erdő szélén, amit min­dig ragyogó tisztá­ra kitakarított A pöttöm fás ház előtt pöttöm kis pad, meg pöttöm kis virágos kert. Mert Anyóka na­gyon szerette a vi­rágokat Pöttöm szőlő­lugasa is volt Anyókának. Négy kis fürt termett rajta. Vigyázott is ám rájuk, ne­hogy baj érje őket. Az egyik reggel, ahogy ki­ment virágait kö­szöntem, hát nramfia, látja ám, hogy hiányzik egy fürt szőlő? — Ugyan, kinek kel­lett? — siránko­zott. — Hiszen 'még éretlen vala­mennyi. Leg­alább várt volna, amíg megérik és én jó szívvel ad­tam volna neki belőle. Másnap megint hiányzott effy fürt! Harmadnap a harmadik. Már csak egy maradt. Szomorú volt Anyóka nagyon. Meat a szőlőt fás unokájának tar­togatta, aki a vá­rosban élt, és na­gyon beteg volt. Anyóka leült pöttöm padjára, és sírdogált. Arra ment aZ őzmama. — Miért sírsz, Anyóka ? — kér­dezte. — Ne is kér­dezd, őzikém! Nagy az én bána­tom! Ellopta va­laki féltve nevelt szőlőmet. A kis unokámnak tar­togattam és lásd, valaki megdézs- málta. Jaj, jaj, mit is adok én most már a kis unokámnak gyó­gyulása napján. Semmi másom nincs. — Ne sírj, Anyóka! — mond­ta az özmama. — Hanem állítsd fed a csapdát, és meg­lásd, reggelre megtudod, fá a tolvaj! így is lett. Alig várta, hogy a ma­darak énekeim kezdjenek. Ki­ment, megnézte a csapdát. Hát, egy hosszú farkú szarka vergődött benne. Amikor meglátta Anyó­kát, ugrott egy na­gyot, kiszabadult. De a szép, hosszú farka, az bizony, bent maradit * csapdában. Elvergődött va­lahogy egy vastag derekú fához, és keserves sírásra fakadt. Hogyne! Hiszen kegyetle­nül fájt a seb, meg hát a szarka nem is szarka farok nélkül. Mert ha lopni megy, ez­zel söpri el maga után a nyomói. A nagy sírásra előkerült az őz­mama, s így szólt a tolvaj szarká­hoz: — Késő bá­nat, eb gondolat! Most jól megkap­tad a magadét! Emlékszel? Hány­szor kicsúfoltad fiaimat, hogy nincs farkuk, mi­közben te a hosz szú farkadat fi­togtatva illeg­tél! Ahelyett, hogy ilyeneken jár az eszed, mentél volna Ba­góin mesterhez, iskolába, aki min­den szépre és jóm tanítja az erdő kis lakóit! — ezzel to­vábbment. De még visszaszólt: — Most aztán «kór világgá is mehetsz, mert az erdő lakói úgysem fogadnák be már maguk közé! A farkatlan szarka meg lehaj­tott fejjel tűnt el a bokrok alatt, és végleg eltűnt az erdőből. Keletnea X. Riporter-szakkor ala­kult az Egri I. számú Iskolában. A pajtások sok riportot készítettek már. E sok Írásból most Sándor Gabrielláét kö­zöljük, aki a legszebben írta le találkozását a né­met vendégekkel. Szakköri fog­lalkozáson vol­tunk. Arról be­szélgettünk, kit választhatunk riportalanynak. Ekkor kuk­kantott be hoz­zánk a csapat- vezetőnk és vele két vendég a KISZ-központíból. Egyik pajtá­sunk arról beszélt, hogy ripor­tot külföldiekkel is lehet ké­szíteni ... — Gyerekek! — szólt Viola néni — ma német pedagógusok érkeztek iskolánkba, akartok-e velük beszélgetni? — Nagyszerű, nagyon jó! — lelkesedtünk —, hogyne akar­nánk. Ekkor behívta a delegáció vezetőjét és a tolmácsot. Ami­kor beléptek, zavarban vol­tunk, de a vendégek kedves­sége hamar feloldotta a me­revséget. Leültek közénk és várták kérdéseinket. — Honnan jött a delegáció? — Az NDK különböző váro­saiból jöttünk. Én Berlinből. Hetvenen vagyunk. A Hotel Éger-ben lakunk. Nagyon tet­szik a szálloda. — Mit láttak már városunk­ban? — Látták a várat, a mina­retet, a székesegyházat, a könyvtárat. Mondhatom: Eg- szép város! — Mi tetszett a legjobban — A bor. Eger híres bort* mő vidék. Láttuk azt is, h gyan készítik a bort. Nálui ilyen nincs, nagy újság voltr szünkre látni a palackozót. I. ezután egri bikavért, vaj leánykát iszunk, mindig ; Egerben eltöltött szép idők gondolunk. — Kiknek mesél majd Ege ről? — Szakfelügyelő vagyok, t ■ azért mesélek majd a gyér lé­keknek és a tanároknak is. Ezután a kérdések zápoc hullt a vendégekre, alig győ: ték a feleletet. így tudtam me hogy Budapest után Egerbe 1 togattak elsőnek, hogy volte német órán is, s meglepte őke az, hogy a magyar diákok m lyen jól beszélnek németül. D azt is megtudtam, hogy a ni met pionírok tizenkét osztálj járnak, tíz kötelező, kettő gimnáziumnak felel meg. A NDK-ban például valaki úg. lehet csak tanár, ha elvégzi ; tizenkét osztályt, leérettségiző főiskolát vagy egyetemet vé géz két szakon. Csak aztán me hét tanítani. A kérdéseinkre adott felele­tek után elkérte címünket ét megígérte, hogy a levelezéshez hasonló riporter-szakkör címéi küldi majd meg az NDK-ból. Autogramot is kértünk, kü­lönböző jelvényeket cserél­tünk, majd elbúcsúztunk ked­ves vendégeinktől. Utazás vasúton A játékhoz szükséges egy térkép. Az első játékos a tér­kép elé áll, A játékvezető megnevezi az indulási állo­mást és a végállomást A vasútvonal indulásától érkezé­sig nagyon sok várost érint. A játékosok az utazónak minden érintett városnál három kér­dést tehetnek fel. Az utazónak ezekre a kérdésekre kell vála­szolnia. Ha megfelel, tovább megy. Ha nem, rossz pontot tén kiesik a játékból. A győz­tes az lesz, aki a legtovább tud a térképen utazni. Ország, Táros, folyó... A pajtásoknak átadunk egy üres papírlapot és egy ceru­zát. A játék sípjelre indul. Feladat: megadott betűvel; meghatározott idő alatt ki tud több országot, várost, folyót feljegyezni. PL: Korea, Kínr Kongó, Kecskemét, Kairó, Kr kúttá, Kiskörös, Kraszna, K* gó, sió _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents