Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

NBPÜ38AO 1963. november 10., vasárnap min a holdrahéta elindul aia Mocsarakon, sivatagokon, őserdőkön gázol át a légpárnás terepjáró Napjainkban az űrkutatás eseményei pergő gyorsasággal követik egymást. Valamennyi részletkérdés egyetlen pontban fut össze: a rakétatechnika fej­lesztése teremti meg az űr­kutatás valamennyi fázisát, így a holdutazás alapját is. Rakétahajtómüvek Ami a rakéták hajtóművét illeti, két fontos alaptípust különböztethetünk meg: az egyik a folyadékhajtómű, a másik a szilárd hajtóanyaggal dolgozó hajtómű. Az első csoport hajtóanya­gául leggyakrabban alkoholt és folyékony oxigént, vagy pe­dig oxigént és hidrogént hasz­nálnak. A két anyag közül az egyik a tulajdonképpeni haj­tóanyag, a másik pedig az égé­si folyamatot elősegítő közeg. A folyadékhajtóművel ellá­tott rakéták természetes fel­építés’ szempontjából igen sok­félék lehetnek, de valamennyi tartalmazza a következő alap­vető fontosságú szerkezeti ré­szeket: égéskamra fúvókával, turbószivattyú, üzemanyagtar­tály a hajtóanyag és az égést tápláló közeg számára, ada­goló csővezeték és szelep, gyújtóberendezés és üzem­anyagtöltő készülék. A hajtómű legfontosabb ré­sze az égéstér — itt találjuk meg a befecskendezést végző szerkezetet is. Az égéskamrá­ba két) oldalról különálló ve­zetéken táplálják a hajtóanya­got és az égést tápláló köze­get. Ezek a befecskendezésen keresztül jutnak az égéskam­rába. Elporlasztásuk már az égéskamrában megy végbe. A porlasztás után létrejött keve­réket meggyújtják. Az égés következtében gázok képződ­nek, amelyek áthaladnak a fú­vókán. A fúvóka lényegében két kúpos csőből van összeál­lítva. Nem véletlen, hogy a fúvókat ilyen formában ala­kítják ki — a fúvókának ez a felépítési módja teszi lehetővé a kiáramló gázok felgyorsulá­sát. Ilyenformában a gázok, sebessége elélheti egy másod­perc alatt a 2—2500 métert is, ami a hangsebesség hét-nyolc­szorosa. Különleges ellenállóképességű anyagok A gázok kilépésekor a fúvó­kából tolóerő keletkezik és ez biztosítja a rakéták előreha­ladását Ahhoz, hogy az égéskamra elviselhesse a magas égési hő­fokot és a keletkező gázolt nagy nyomását, igen ellenálló­nak kell lennie. Ezért készíté­séhez különleges fémötvözetek és különleges módszereket (pl. robbantásos alakítás) használ­nak. A tárolótartályok turbószi­vattyús adagolóberendezéssel vannak összekapcsolva, vagy pedig közvetlenül az égéskam­rával. Áramlásuk útjába kü­lönleges szelepet helyeznek, amely nemcsak áthaladásukat szabályozza, hanem meg is gá­tolja a továbbáramlást, ha a rakéta már elérte a kívánt — számitott 1— sebességet. Az elmúlt esztendőkben je­lentősen meggyorsult a nagy hatósugarú, szilárd hajtóanya­gú rakéták fejlesztése. Az ilyen rakéták három fő rész­ből állnak: 1. fejrész a robbanótöltettel; 2. szilárd hajtóanyagú haj­tómű; 1. hirtelen lecsökkentik a gázok nyomását, mégpedig úgy, hogy megnyitnak egy kü­lönleges szelepet, 2. ellen-fúvókákat kapcsol­nak be: ezekben a gáz ellen­kező irányban áramlik, mint a főfúvókában és így az ellen- fúvókánál fellépő tolóerő ki­3. vezérlő és irányító beren­dezés. A hajtómű hajtóanyagtölte­tének meggyújtása villamos úton történik. A hajtóanyag elégésekor keletkező gázok nyomása megközelíti a légköri levegő nyomásának százszoro­sát is. Hajtóanyagként általá­ban nitrocellulózokat, vagy pedig robbanó hatású keveré­ket használnak. A keverék magában foglalja az égést táp­láló, oxidáló hatású anyagokat ÍS; Igen gyakran alkalmazzák gyanták, nitrocellulózok és más szerves vegyületek meg­határozott arányú keverékét is. Amikor a rakéta eléri a kí­vánt sebességet, ki kell kap­csolni a hajtóművet. Ez a kö­vetkező módokon történhet: Kőolajtermelés repülőgépről Pontosabban: helikopterről Szibéria északnyugati részében a hónapokig tartó 30—40 fokos hideg, a lakatlan vidékeken a hóolvadáskor megköze­líthetetlen távolságok igen megnehezítik a kőolaj kitermelé­séhez szükséges felszerelés, óriási fúrótornyok, gépek szállí­tását teherautókon. Az év nagy részében így bizonytalan és egyáltalán nem egyenletes az összeköttetés a kőolajipari gépgyártás központjaival. Hogyan lehetne megbízható, rendszeres kapcsolatot léte­síteni a távoli kutató- és munkaterületekkel? A helikoptergyártás rohamos fejlődése hozta mea a lehetőségét, hogy légi úton, a helyszínen teremjenek a fúró­berendezések. A légi szállításra alkalmas, egészében 75 ton­nás „BU—75—M” fúróberendezéseket helikopterek, törzsükre függesztve, ma már nemcsak Szibériába, hanem az Uraiba és a Kaukázuson túli vidékre is szétviszik. Egy fúrótorony általában több, mint 40 m magas, szinte lehetetlennek tűnik, hogy légi úton ezeket is szállítani le­hessen. Súlyuk 150 tonna. — Szétszedjük, hogy zsebben is el lehessen vinni — mondta Arszenyij Antonov kőolajipari géptervező főmérnök. Azóta ezt a fúrótornyot is viszi a helikopter, rendeltetési helyére. A „légi fúróberendezések” már sorozatban készülnek, hogy kielégítsék a Szovjetunióban és a szocialista országok­ban jelentkező igényt, V. Martifik egyenlíti a főfúvókánál fellé­pő tolóerőt. Igen sok problémát érintet­tünk, amelyek természetesen részletesebb ismertetésre szo­rulnak. Ezek közül az egyik leglényegesebb a rakéták ve­zérlése, távirányítása — de er­ről majd egy más alkalommal szólunk. Ügeti György A világ minden részén fej­lesztik a termelést. Mocsara­kat csapolnak le, sivatagokat igyekeznek öntözéssel termővé tenni, őserdőket alakítanak át szántóföldekké, természeti kin­cseket kutatnak fel. Legújab­ban az uránt keresik lázasin. Persze, ma már nem az arany­ásók romantikus eszközeit használják, hanem gyorsan és biztosan dolgozó gépeket. Gya­logszerrel sem vándorolnak, hanem jól felszerelt autókkal. Kiderült eközben, hogy a tá­voli és jobbára ismeretlen vi­dékekre nem tudtak behatol­ni, mert mocsarak, sivatagok, az őserdők sűrűje állják el az utat. Ezért olyan szerkezetű ko­csikat hoztak forgalomba, ame­lyek számára nem akadály sem a meredek hegy, sem az iszap, sem a homok. E gépek átgázolnak a patakokon és a folyókon. Egy amerikai gyár hozta ki azt a kocsit, amely a páncélos, a csónak és lég­párnás járművek keresztező­dése. A gyorsasága is meglepő a monstrumnak: száraz úton nyolcvan kilométert halad óránként, vízben pedig ötven kilométernél is gyorsabban. Különleges tulajdonságait az magyarázza, hogy a hernyótal­pát nem fémküllők, hanem le­vegővel telített gumicellák al­kotják. Nem futókerekek hajt­ják, hanem levegőáramlás. Az újfajta terepjáró bemu­tatkozásakor azt tapasztalták, hogy robogás közben semmi zajt, zörejt nem idézett elő. Csak a motor zúgött. Ez a mo­tor nemcsak a kocsi orrától a faráig terjedő lánchaj*«kere- ket forgatja, hanem egy komp­resszort is. A vezetőfülkében elhelyezett kompresszor leve­gőt szí magába és azt egy ka­merába préseli be. Innen jut el sűrítetten egy porlasztó csö­vön keresztül a gumihenge­rekbe, amelyek könnyedén fel­emelik a járművet, A folya­matosan adagolt sűrített lég viszi előre a kocsit. A kísérleti bemutatón a vezető behajtott egy mocsaras mélyedésbe. Le­állította a motort, mire a ko­csi lesüllyedt, de amikor újra megindította a motort, a komp­resszor beszívta a levegőt és az megsűrítve továbbította a hernyótalp felé, mire a kocsi önerejéből kiemelkedett a ma- szatos iszap mélyéről. Szinte zajtalanul* működtek a hernyó­láncok és a kocsi máris fel­gördült szilárd talajra. A mo­csárból már csak a láncra és légpárnákra ragadt iszap em- lékzetetett, de a kompresszor­kamrából kilövelt sűrített le­vegő pillanatok alatt tisztába rakta a kocsi alját is. A bemutatón elért eredmé­nyek alapján elhatározták, hogy olyan kocsit építenek, amelynek hossza 4,5, szélessége 2,5 méter lesz és tíz embert visz. A szakértők szerint ezzel majd nemcsak Dél-Amerika őserdeit) szelhetik át, hanem a sarkvidéket is. A vezetőkocsit lakótelepnek, a hozzá kapcso­lódó pótkocsikat pedig az ex­pedíciók számára a szükséges felszerelések és élelmiszer­készletek befogadására képez­nék ki. így a légpárnás terep­kocsikkal a jégmezőkön és a nyílt vizeken is át tudnak ha­tolni. Elemi katasztrófák ese_ tén azok a kocsik alkalmasak volnának arra is, hogy föld­rengés okozta rom törmeléke­ken vagy árvízzel elöntött te­rületeken áthatoljanak és el­végezzék a szükséges, sürgős mentőmunkát. N. J. e a „ritka elem“? — Mié^t ritka a ritka fém? Szemünk előtt fogy egyéb­Melyek a ritka fémek? — ez-gkánt a „ritká eleirfék” száma, zel a kérdéssel kereste fed az mert mind főbb és több kerül újságíró Iván Tananaev aka- be a gazdasági éléibe, az ipar- démikust, mért Mengyelejev ba. Nem ,.ritka” ma már ilyen periódusos rendszerének a 103 szempontból ,a vanadium, mo­deméből mintegy 40-et „ritka libdén, titán, pedig néhány elemnek” neveznek, és azt is éve még annak számított, mondják róluk: a „jövő ele- Hadd mondjak néhány példát mei”. a térhódításukra. A tulium rit­— Először is jegyezze meg, ka földfém. De mert halvány kérem, hogy a „ritka elem” ki- röntgenfényt bocsát ki, szerep- fejezés nem éppen pontos a tu- hez jutott a gyógyászatban. domány szempontjából — fe- Óriási röntgen-ágyúkban egy lelte Tananaev akadémikus. — szemernyi darabja pótolja a Vannak igen ismert, elterjedt lámpát. Amellett a készülék elemek, mint az ezüst, higany, hordozható lesz, bárhol fel le- kadmium, amelyekből pedig hét állítani. kevés található a Föld kérgé- Vannak olyan hőálló eleme­ben. Sok százszor több van vi- ink — a hafnium, a nicbium, szont germániumból, cirkoni- tantál, rénium —, amelyek umból, ceriumból, s ezekkel 2000—3000 fokon olvadnak, nerrj találkozik az ember, tehát Némelyik, szénnel keverve, áss ritkának tartja őket. 5000 fokos hőt is állja. Ahol a Nap forralja a teát9 süti a húst A sivatagok földrajzi öveze- tilsa. A Tünkmén Tudományos tébe tartozik, minden sík terű- Akadémia fizikai és technikai let a Szovjetunió közép-ázsiai intézetének munkatársai be- köztársaságaiban és Kazahsztán számolnak arról, hogy milyen déli részén. A szovjet kor­mányzat évei alatt alapjá­ban megoldot­ták e területek vízellátásának kérdését. Ha­talmas terüle­tek kaptak vi­zet, mezőgaz­dasági és ipari üzemek léte­sültek. A sivatagok meghódításának problémájával számos tudo­mányos intéz­mény foglal­kozik a Szov­jetunióban. Má­jus második felében Asha- bádban összeül a köztársaság­közi tudomá­nyos ülés, amely Közép-Azsia munkát végeztek a napenergia és Kazahsztán terméketlen hasznosítása terén. Bemutatják pusztaságai művelhetővé tété- majd a többi között, hogy a lével foglalkozik majd. A siva- napenergiát hogyan hasznosít- tagok meghódításának egvik ják a sós víz elpárologtatásá- központi problémája a szél és nál, a talajvíz megóvásánál, a nap energiájának hasznos!- valamint üzemi és lakóhely­ségek fűtésénél, illetve hűtésé­nél. A Krizsanovszkij energetikai intézet nap-energia laborató­Képünkön az egyik tudományos munkatárs hűssütésre használja a nap energiáját. riumának dolgozói Ashabád közelében a sivatagban, nap­energia-hasznosító . berende­zést'állítottak fel. Az itt folyó kísérletek érdekesek lesznek a tudor ’ .ülés részvevői szá­mára is

Next

/
Thumbnails
Contents