Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

1963. november 7., csütörtök JfÉPt JS A G T REGEL A Egyszerű, kis fényképezőgép. A márkája: Szmena. | i Gyári száma: NO 053 124. Nincs rajta semmi rendkívüli. 1 \ Szovjet munkások, mérnökök készítették, pontosan négy- \ | ven évvel azután, hogy felvirradt a szocialista forrada- > J lom napja Oroszországban. J s Ez önmagában még nem lehet érdeme egy fényképe- < j zőgépnek, legfeljebb történelmi érdekessége. De ez a gép j 1 arról is nevezetes, hogy bejárva egész Európát, valósággal I 5 „követként” működött közre a népek közötti barátkozás, < 1 megértés plántálásában. Az évek során sok ezret kattant zárszerkezete, s hé- ) i pék százai telítik az albumokat, amelyeket Helsinkiben, > j Bécsben, Moszkvában, Athénben, Párizsban, Bratislavá- j \ ban, Oslóban, Várnában őriznek barátok, ismerősök, s > j amelyekből most néhányat olvasóink elé tárunk e gép S ) jóvoltából. { De... adjuk át a „szót” a Szmenának. { Szomorú élménnyel kezdtem pályafutásom. Látják ezt a kis­lányt? A moszkvai Krasznaja Presznya gyár laboránsa. Szo­morú és sötét a róla készített kép. Nemcsak a gyakorlatlan­ság miatt. A kislány valóban szomorkodott. Magyar barátait búcsúztatta éppen, amikor ob- jektóveenen megjelent. De ilyen az Set A barátok jönnek, bú­csút vesznek... és újból talál­koznak. Lehet, hogy legköze­lebbi filmjeim már Magyaror­szágon mosolyogtatják meg őt. ★ MJndenfitt keresni, megis­merni az em­bert Ügy lát­szik, ez a cél vezérelte *gaz- dáásnat”, ami­kor a braöski- vai utcán le­nyomta expo­náló karomat ennek a ranöe- vúzó párnak közelében, ök nem kaptak a képből, mert nem akartuk címcserékkel zavarni édes- kettesüket, de a felvételről min­dig az jut az eszembe: a szerelem a puszta köveket is megszépíti, bárhol is kerí­ti hatalmába az embereket «vi­lágon. AQg néhány év telt el és bét norvég fiatal kendbe kerül­tem. Chafe: ép­pen megmnst- ráltáfc objekti­vem, de ez elég „ürügyé volt arra, hogy ál­talam megis­merkedjenek a magyar fiata­lokkal. Ez a VIT-en tör­tént, Helsinki­ben. S azóta ki tudja mennyi társának tudta elmondani hiteles forrás­ból e két észa­ki ifjú, hogy valójában nri is a helyzet Ma­gyarországon és a többi szo­cialista ország­ban. Ha Osló­ban járunk, fel­tétlenül meglá­togatjuk őket — így búcsúz­tunk akkor egymás«!. SZMENA És újból szo­morúra válta­nak a képek. Bécs egyik ut­cájának kövén örökítette meg lencsém a „jö­vedelmét” szá­molgató kol­dusasszonyt. Nem azért, mintha ez len­ne jellemzője az osztrák fővá­rosnak, s szom­szédaink nagy többsége koldu­lással keresné kenyerét, de a fényes utcán önkéntelenül is a mélybe rán­totta objektí- ▼esnet ez a lát­vány. Harcias alabárd a francia matróz kezében, zord hadi­hajó, generálisok... és mindez lengyel kikötőben. A kéz mégis nyugodt, amikor a gépet beállítja, hiszen a Casablan­ca hadihajó barátsági látogatásra futott be a gdyniai kikö­tőbe. > Az ilyen jeleneteket, amelyek barátsági gesztusról adnak bizonyságot, mindig szívesen örökítem meg. Csak ismétlőd­jenek miinél többször, s legyen jellemzője ez az államok kapcsolatának... még vagy ezer évig. Szerelem... fiatalság.:. barátság... Annyi témát a< nekem, hogy alig győzöm megörökíteni. Van, amikor csa1 csendes szemlélője vagyok az eseményeknek, mint ott, Szajna partján, ahol nem volt szívem hangos kattanássí kizökkenteni a bájos párizsi egyetemista lányt a tanuk hangulatából Tehát halk exponálás... s az élményt hot tűk magunkkal a filmtekercsen. Däne kanya­rodván, Hel­lasz sziklás he­gyeire épült kisvárosán, ez az idős görög ember ünnep­lőbe öltözött kedvünkért, táncot is lej­tett, méltóság­teljes ősi tán­cot, amely év­ezredek hagyo­mányait sűrí­tette mozdula­tokba. Aztán megmutatta há­zát, kertjét, s vallásos ember lévén, útrava- lóúl néhány bölcs tanáccsal látott el min­ket, a félebará­ti szere tetet il­letően. Üdvözletét és arcmását hoz­tuk tőle emlé­kül. Én azt is szívesen íotogfaíálom, amikor távoli országokban élő embereket hoz­hatok össze egy-egy kattintással. Lám, Heinolába, ebbe a kis finn városba, a családi fényképalbumba tették ezt a képet. Pauli Finska építőmester, öccse, édesanyja, és a csa­lád apróságai népesítik be a filmkockát. Szép család. S valamennyiük számon tartja: ez a kép akkor készült, amikor magyar ismerősök jártak itt. Az újabb képek jövő nyárra várhatók, akkor jönnek Magyarországra Finskáék. Így serénykedett szerte Európában az egyszerű kis fényképezőgép és filmkoc­káin Európa népei üzentek egymásnak barátságot, megértést, békességakara­tot, boldogabb élet iránti vágyait S íme, a képek eljutot­tak a címzettekhez. A Szmena regéi ezzel nem fejeződnek be. Azok az emberek, akik gyakorta kezükbe veszik a gépet, to­vábbi, távolabbi utakra ké­szülnek — túl Európán. S a Szmena tovább szolgál­hatja az ügyet, és a távoli népek közeledésének, ba- rátkozásának követeként így lesz méltó készítőihez, a szovjet munkásokhoz, mérnökökhöz, akik a for­radalom 40. évfordulóján útjára bocsátották e fény­képezőgépet. Kovács Endr

Next

/
Thumbnails
Contents