Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

ÍWS. november In csütörtök' RÍPtJ8ÄO * A BEFEJEZETT MONDAT A MONDAT, amit be kellett dolgozik és iszik. Ekkor még roly mondja ismét, két évvel fejezni, így hangzott: csak a társaság kedvéért, meg túl a nagy és drámai pilla­— Sípos Károly elvtárs, ma- pihentetőnek. Társaság mindig naton, már akkor, amikor ő fe- Ca vagy észhez tér, vagy... v&n> pihenni egy kicsit mindig jezte be a mondatot. — Be- Nos a mondat ugyan nem ^z elnökhelyettesnek fi- csültek a faluban, aztán csak volt éppen irodalmi megfogal- cetnek, ki jó szívvel ki szá- legyintettek, ha rólam volt mazású de kétségkívül lehető- mit-assal, s az elnökhelyettes szó. Hozzam mar alig jött va­séget nyújtott hogy valaki be- viaszafizeb neki ne mondják, laki tanácsot, vagy éppen se­fejezze' vagy így. vagy úgy. Ez h°2y potyázik. Két gyerek ott- gítséget kérni. Igazuk is volt. a valaki Síooa Károlv naßv- hon’ az asszony is. csak pénz Minek jöttek volna. Borzalmas a vaiaxi, öipos karoly nagy n;ncs_ legalábbis nagyon ke- volt ez a szembenézés. 1945 óta vés. S ebből a körből nehéz, szakadatlanul dolgoztam, haj- szinte lehetetlen kitömi. Igaz, tottam magam, mindig számi- nem iszik sokat, mert nem is tottak rám és én mindig szá- bírja. Az agyonhajszolt szer- míthattam az emberekre. És vezet két féldecitől már meg- most semmi és senki vagyok, roggyantja lábait, megszédíti Vagy még lehetek valaki? Ami- a fejet, de rózsaszínt fest a kor hazamentem az elvonókú- szemek elé... » ráról, volt, aki a képembe vi­Amikor visszakerül a falujá- gyorgott, volt, aki azonnal feloldód- ba szövetkezeti párttitkámak, meghívott egy féldecire, de elszakad az a gyeplő is, amely voltak olyanok is, akik mellém álltak... fügedi Dózsa Termelőszövetke- uarwlla' ue mosx mar ounon Kicsit idegesen fügedi szövetkezeti párttitkár, aki egy félbemaradt mondat birtokában ott állt egy élet fe­lén a dilemmával: a befejezet­len mondat jobbára egyet je­lent, hogy eddigi fél élete ez­után egyenlő lehet az egésszel, a valakiből senki lesz, meg­maradt becsületének, tekinté­lyének már igencsak vékony­ka roncsai teljesen " ’ TIcLIc ítctlTDcLn. Mert Sípos Károly, a nagy- valahogy csak féken tartotta. De most már otthon zet volt és jelenlegi párttitká- YfA ra, szinte megszállottan és ne­látszólag könnyebb kicsit reme- ajz gő ujjakkal rágyújt egy ciga­rettára, mélyen leszívja a füs­klvadültan**í vottT Reggel & 'e^- “«*?* gazdag tapasztalatai »t, hallgat egy ideig í. „ nanközben és állandóan alaPÍán könnyebb a munka is. — Most vettem bútort a la- és ffffik léUsőj^ S egy kicsit öntelt is, ta- nyomnak, Pesten - kapja rám 41-vebbre szállt oda ahol egy- Ián azt 18 sikerült bemagya- hirtelen a tekintetet, hogy er- Halán nem az ’alvilág mitoló- ^zni saját magának, hogy a tem-e mit jelent a számára, ?!ai alakjai mint sokkal in- 'jó Parttitkár nem retten visz- hogy őneki most arra is telik, •iább a valóság alvilágának sza aZ italtól sem, s e filozófia hogy Pesten vásároljon bútort cimborái várták és nem a megszerkesztese közben gon- a nagyobbik lanyanak. - Nem dósán megfeledkezik arról, kell szegyenkezme se az asz- hogy az a bizonyos jó párttit- szonynak, se a gyerekeknek — kár mennyi italtól nem retten folytatja, de ez már nem a bú- vissza. tornak szól, hanem a vissza­ÖSSZEHÍV pártvezetőségi szerzett becsületnek. Feláll. 'vé: ülést, amelyre vagy nem megy búcsúzunk Indult haza Gyön­v v . t t i . Cfir/'vc vI o ti+llrom aríaba'/lotr Al ’léthe partján, hanem a becs­telenség mocsaránál. A falu, a járás vezetői szin­te öklöt rágva kísérleteztek a szavak száznyi gyógyszerével, hogy rádöbbentsék ezt a ;<™v k“orá7őszüíő '"már“ száz e1' va§y. ha elmegy, nincs ben- «*“*!• a titkári értekezletről, SrnyTSeSalÄmul! ?•. ***** Ha mebírálják, Nagyfugedre. Még maradhat­SÄÄ szóró embert, hogy megállít a^szóljieki.Jta éppen Józan, b£SflLnne és lassan másik száz em- felháborodottan tiltakozik A na, de siet. Emberek, sorsok várjá nie kell, amihez segítséget kell sák a végzetes lépcsőfokoknak n®*?Y zfst másokat okolni az emberek és bíznak az egy­• __. ..__. . , re erősödő szövetkezetben, a , . fe—b vezetőség falu kommunistáiban, akik már „elfelejtették”, hogy volt közöttük egy, aki majdnem elfelejtette, hogy kommunista. A MONDAT befejeztetett, Sípos Károly élete tovább­folytatódik új tervek, új álmok nekilódulásában. h°ßv lszUt• •• A KIRALYVlZ oldja _ . x ± , „ , ,__. . es a tagság is felelős értem... ar anyat. Az alkohol, a nekiva- Miért nem bírálnak az elvtár- dult ivás, a szesz mámorának sak?! őrökké szomjas kergetése az És az elvtársak szépen, embert, a minden aranynál csendben hátat fordítanak ne- értékesebb embert kezdte ki. £*, lassan a falu is, ahol addig , „»od. «nte volt ,z . Sípos Károly és mennyit szén- roly volt a felelős. Lassan nél- vedett. Tanácselnök a saját fa- küle kezdenek dolgozni, de a lujában, a begyűjtés idején ... kommunisták szétszóródott kis — Tudja, szinte kibirhatat- csapata, a pártszervezet ener- lan volt — magyarázza a régi váltsága kihat az egész falura, éveket, előredőlve a széken, A jómódú és kitűnő állatte- hbgy jól láthatom ezercsíkú nyésztő községben 24 forintot ősz haját. Alig múlt negyven ér egy munkaegység, széthúzás, éves! = — Nem volt olyan pad- fegyelmezetlenség, kapkodás lás, amit ne ismertem volna, mindennap... (Gy. G.) Elnök — hanglemezen Csalódást okozott Kennedy elnök az amerikai hanglemez- gyártóknak. Ne tessék csodál­kozni. Arról van szó. hogy az elnök hangja nem alkalmas — énekfelvételre. Legfelsőbb en­gedéllyel a Reprise Records cég mégis megoldotta, hogy az elnök ilyen jellegű hangleme­zeken szerepeljen. A gyár mér­nökei részleteket emeltek ki Kennedy egyik beszédéből, aláfestő muzsikát kevertek hozzá, valamint férfikórust. A gondosan összeállított számot aztán ezzel a címmel hozták ki: „Sing Along Wit JKF’’, vagyis: Énekeljünk Kennedy- vel. Mindebből az a gondolat rögződik meg bennünk. hogy az Egyesült Államok elnöké­nek nincs jó énekhangja. Ha egyszer az elnök kész lesz majd kimondani az igent mondjuk a leszerelésre, telje­sen el fogjuk felejteni, hogy nincs énekhangja. T. 1. Ma is, immáron jó­val túl a harmadik évtizeden, gyerekes áhítattal tudom cso- csodóJni a száguldó vonatot, a pályaudva­rok nyüzsgését, hall­gatni a kattogó kere­kek ütemét. A vonat: testvért viszi a testvérhez, szülő­höz a gyermekét; a vonat: ércet szállít és cementet, hogy dol­gozzanak a gyárak; a vonat: katonát vitt és fegyvereket is —, s kerekei mindig ugyanúgy kattogtak, akár a halálba me­nőket, akár az életre készülőket zakatol­De most már évek, évtizedek óta nem a halál targoncája a vonat. A ma gyerme­ke, ha ott áll a sínek mellett, nem halálba induló apáktól búcsú­zik, vidám arcok in­tegetnek, minden­napi kincsekkel telt vagonok rohannak to­ra. El akarom felejteni gyermek­korom vonatjait, amelyeken makacs ■potyautasként ott utazott a halál. Még­sem! Nem felejtek. Hogy ők ne láthassa­nak mást, csak rin­gató pullman-kocsi- kat. PATAKY DEZSŐ: E sik az nők Homályos kapualj eső. Makacs, ko- nül cigarettázik. Az előbb még egyhangúsággal sürgős dolga akadt volna, most esik. Nagy■ kopogó cseppek már látszólag belenyugodott verik az aszfaltot, s a fákról abba, hogy megakasztotta út­lehullott levelek a földhöz la- ján az őszi vihar, púinak. Nincs egy teremtett 0mlik a ^nyei áldás, lelek az utcán; mindenki ott mintha nem afcarnd ahba.}iagy. keresett menedéket a hideg zápor elől, ahol tudott. Az öb­lös kapualjban hárman vára­koznak. Ketten a kis beton­padkán gubbasztanak, térdük között kopott csutakú nyírfa­seprőt szorongatnak, az egyik nagy testű, behemót, szörcsög- ve szuszog, a másik alacsony, izgő-mozgó, sovány; a harma­dik, fiatal férfi, göndör ho- j mokszin hajjal, áll s kelletle­DARAZS ENDRE: Minden zugot ismertem a fa­luban. Hát akkor kezdődött. Begyűjteni... begyűjteni... begyűjteni... És én mentem, mert úgy éreztem, hogy ez a Ez előzte meg azt a bizo­nyos befejezetlen mondatot jó két évvel ezelőtt. És egy újabb, végső beszélgetés és egy meg­becsület, mentem a gyűlölködő bízatás a járási pártbizottság lölködő szemei között, fel az szövetkezet elnökének; vegye ismert padlásokra, kisepemi rá Sípost, hogy menjen elvonó­mindent, hogy meglegyen a terv. Bedobtam vagy két, há­rom féldecit és nekiindultam. Anélkül képtelen lettem vol­na ... Járási tanácselnök-helyettes Gyöngyösön, aztán Hevesen. Hevesre mindennap kerék­párral jár el. hajnalban indul, késő este érkezik. Olyan so­kúrára, s utána álljon mellet­te keményen és határozottan, hogy azt a bizonyos mondatot ne a pártbizottságnak kelljen befejeznie. — Az elvonókúra még nem minden. De arra jó volt, hogy szinte lelkiismeretvizsgálatot vány, hogy a szél elfújja, de tartsak — ezt már Sípos Ká­NOVEMBER Sokaknak csúzt, enyhe náthát hoznak A behussanó novemberek. Ablakukat jól kilincsre zárják S üvegén puha eső pereg — Morgolódva elkezdik a fűtést S az újságot olvasatlanul Pillanatnyi fáklyává csavarják És a kályha nyűglődve begyül — Ml megszoktuk, hogy a kormos felhők, Akár üveg, mind átlátszanak S megérezzük a ködökön át is. Mint melegít bajtársunk, a Nap — A mi kályhánk sokszor begyújtatlan, Mert éjjel, hogy hazatérhetünk, De annyi szempár figyel merőn ránk S ez máglyáknál többet ad nekünk — Még annyi baj szirénáz a ködben, De torpasztja soruk a tilos: Az őszön Is átvilágít szívünk S jelzőfénye erős mélyplros. ni soha. A két kerékre szerelt trapéz alakú szemétgyűjtőlá­da vasán pattogva, dobolva omlanak el a kövér szemek, s buborékokra ugorva, úsznak a kanális felé. — Jó lett volna ezeket is behúzni — int a kövér a tra­péz ládákra. — Minek, büdösíteni?! — fin. forgat a kis girhes emberke. — A tiedet most festették, az enyémnek meg nem számít a, villámcsapás se. Hűvösséget áraszt az öblös kapualj, az eső beverte ide a lehullt levelek, a lapos, aszott A fiatal, homokszínű ha- *• jú eltapossa a cigaret­tát. Kidugja fejét a kapu alól, lesi az eget. Az ég nem lát­szik, csak az eső csapkod ösz- szevissza, mint az ostorszíj. — Azért azt a kétkerekűt nem kellett volna visszavinni a raktárba — morfondírozik a kis girhes. — Remek darab volt... — NéT” r” '^ r1 ”I h^Qv mi­lyenbe rakod a szemetet? ttd húzod, ha tolod, amikor tele van, az is dögnehéz — szörcsö- gi a kövér. — Nem is az! De minket, régi embereket, nem kényez­tetnek el ilyen új holmikkal.. És eldugnak bennünket a kis, harmadrendű utcákba, ahol legtöbb a kosz, a szemét, az állatpiszok — mondja sértő­dötten a kis girhes. — Azt mondtam neki, minek akarsz te tanulni? Más ember­KÄÄSk.-««—!: a-z ember. De ha a szemét be­A tiszta szoba főhe­lyén, pont szemben az ajtóval, a két ablak között, ott lógott a fest­mény. Egy bánatos és roggyant lábú szarvas­bika sírta vissza ifjú­ságát két adag spenót között és tükörtojás alatt. A vastag, agyonranyomott keret úgy fogta körül a re­mekművet, mintha keretező)e attól tarta­na, hogy egy óvatlan pillanatban elszaladhat a bika, véglegesen megutálván a spenótot tükörtojással. E rövid leírásból is nyilvánvalóan kitűnik, hogy a festmény nem tartozott a remekmű­vek közé, bár azt első pillanatra el kellett ismerni, hogy alkotója nem sajnálta a festé­ket, s véleménye —, hogy ami barna, az le­gyen igazán barna, ami zöld, az aztán igazán zöld legyen — vasta­gon vitatkozott a kep- keretezővel, aki vi­szont a keret szépsé­gében nem ismert megalkuvást. Az asszony, aki be­kísért a szobába, hogy ott várjam meg egyet­(festmény a falon Kitalált történet, de igaz valóság len hites urát, határo­zott rántással igazítot­ta helyre kendőjét a nyaka alatt és döb­bent ámulatot látva, alig titkolt büszkeség­gel mutatott a fest­ményre: — Kell az már ma­napság. Ne mondja senki, hogy mi, itt fa­lun, nem szeretjük a kultúrát — és most már fürkészve nézte az arcomat, választ várva, elismerő szavakat, de hogy a szarvashús spe­nóttal a torkomra for­rasztotta a szót, még hozzátette, hogy na­gyobb legyen az ámu- lásom: — Ezerkétszáz volt. Szép summa, de meg­éri. Jó nagy kép és azok az erdők, meg a szarvas is pont olyan, mintha igazi lenne — huppar.t most már le a székre, gondosan ma­ga alá húzva meztelen lábát, merthogy a pa­pucsát kinthagyta a küszöbön. Már aho­gyan ez illik! Forgattam a szava­kat magamban, meg ne sértsem, meg ne bántsam a tisztes szán­dékot, amelyet ügyes fenékkel meglovagolt a giccsek sanda huszár­ja. — Igen, jó nagy kép. Ez tény. — Ugye? — lelke­sült fel az asszony. — S hogy jutott hozzá — próbáltam óvatosan kikutatni az igazságot. — Hogyan? Hát aa úgy volt, tudja lel­kem, hogy a sógorék jöttek szólni, hogy nem veszünk-e mi is festményt, merthogy ott van náluk egy pes­ti művész, aki meg­magyarázta nekik, ma már a paraszt is hoz­zájuthat a kultúrához, nem úgy, mint régen. A sógorék nem akar­tak venni, de a festő mutogatta a képeit, a sógor meg mindegyik­hez mondott valamit, ezen úgy fellelkesült az a művész, hogy ne­ki olcsóbban adott el egy festményt, ha már olyan jó érzéke van a festészethez, pe­dig azon két szarvas is volt. Na, mondom a sógornak, jobb helyre nem tudtátok tenni a pénzt? Erre azt mond­ta a sógor, hogy ö megérti az idők sza­vát, s parasztember se lehet hátrább a városi­nál. Telik neki is egy festményre, s vegyünk mi is, ne legyen olyan üres ajs a fal, avval a néhány rossz fénykép­pel ... Aztán bejött a sógor után az a mű­vész is, nekem is mu­togatta, de nem mer­tem venni az uram nélkül. Akkor jött ha-- za a Sándor, elébb sza­bódon, de hogy a fes­tőművész azt mondta, hogy lám a sógor, mennyivel jobban ért a kultúrához, meg úgy látszik, jobbmódú is, igy tehát ő a világért sem erőlteti, hogy meg­vegyük ... Majd meg­veszik másutt, mert már a falu is tudja, mióta bejött a szövet­kezet, hogy nemcsak joga, de lehetősége is van a kultúra vívmá­nyaihoz ... Így mond­ta, szó szerint: vívmá­nyai — sorolta egy szuszra végig a képvá­sárlás történetét. A Sándor, a férj, köz­ben betoppant, szeren­csére félbeszakadt a diskurzus a festmény­ről, amely a kultúra vívmányai közé tarto­zik és így nem kellett nyilatkoznom paráliti- kus, étcsokoládé színű szarvasáról. Mikor bú­csúztam. és még egy­szer hátranéztem, egy pillanatra úgy láttam, mintha a szan>as meg­elégedetten és megnyu­godva falatozni kezde­ne a spenótból... Azóta is azon tűnő­döm, hogy egy ilyen szarvas mennyi idő alatt eszik meg két nagy adag spenótot, tü­körtojással ... (egri) hunyja is, látnia kell a mocs­kos, téglalépcsős bejáratot, a pókhálós zugolyokat, beszögel- léseket. — Én azt előre tudtam — bólogat a kis girhes. — Azt mondta, 6 ezt már nem csinálja tovább .. ■ Beadta a szerszámokat a raktárba, a seprűt, a lapátot. Meg a két­kerekűt. Kérdem, mit akarsz? Tanulni, azt mondja. Ide el­jöhetek akkor is; ha sehol nem kellek, visszavesznek hibban- tan is. A taknyos könyörgő is­tenit! Azt mondta, hibbanton is! Nna, mit szólsz? — Ezért aztán kivakarhat­tad a koszból. Jól meghálálta — mondja gúnyosan a kis gir­hes. — Meghalt az anyja — mondja a kövér —, de azért koszos nem volt! Egy , vackot adtam neki, hogy fedél legyen a feje fölött. — Megmondtam én akkor, amikor egyszer magaddal hoz­tad. A seprű is kifelé állt a kezéből, mint aki büntetésből csinálja. —Azt mondom neki, ne menj, itt is szépen keresel. hetne a tanulástól, mert nagy gond az. Nekem a könyvek­től is megfáidul a fejem — szuszogja a kövér. — Träger és azt hiszi: majd ' játszhatja az urat... Én sze­retem nézegetni a könyveket. A képekből ki lehet találnii hogy miről szólnak . .. — Träger?!... Még sötétvolt, amikor már kijött az utcára, s mire végzett, kiviláigosodott. Én seprem össze a hajnalt, la­pátomra szedem, a sötétség pernyéit. Ezt olyan szépen mondta, hogy szóról szóra meg­tanultam. Nem is bánom, hogy elment innét... — Meghalok a röhögéstől! Biztosan attól érzékenyültél el annyira, hogy valamire viszi majd, s nekeri is pottyant va­lamit a seprűd alá, Ó, te jám­bor, tán még boldog is lehetsz, ha azt megéred! — a kis gir­hes úgy nyerít, mint a ló, de egttszerre elkomorul. — Kt- nyilt a csipája a sok taknyos- nak, tanulni aka.r mind­egyik. Mintha anélkül nem le­hetne szépen, gond nélkül él­ni?! A fiatal, homokszin hajú férfi idegesen földre dobja félig Sem szívott ciga­rettáját: Megáll a kis girhes Annyit, mint egy középtiszt- ember előtt; lenéz a lapult viselő, pedig az mind tanult birsalmaarcra, vizenyős sze- ember. Látod, mondom neki, mébe. fiatal létedre csupa új dolgot — Szerencsétlen — mondja, adtak, az idősek meg a májú- S kilép a homályos kapualjból, kát kibeszélhetik• kikárom- Olyan lassú, kimért léptekkel kodhatják, legfeljebb új nyelet halad a zuhogó esőben, mint- dugnak a seprűjébe. ha legalább sütne a nap. __J Al t-Aussee: Az elhagyott bányából előkerült magyar festmények a filmfelvevőgép kereszttűzében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents