Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
9 FARKAS ANDRÁS: Rádiónál Ebédutáni pillanat. A rádió mellé ölök Es várom az izgalmakat. Odakint pásztás, könnyű köd, Nyugodt lélegzés idebent. Rágyújtok. Csípős füstömet Újságpapírba kergetem, S a karikafüst rám nevet. Es a bemondó már szaval: Osztrák—magyar találkozó, ^ Jött jókedvvel s zászlóival Tízezer bécsi szurkoló. Fényképezik a csapatok Híreseit s ezenfelül A hajrá zeng! Csak fül vagyok, S agyam a hanggal megtelül. Az osztrák himnusz hangjait Nemes csendben hallgatja meg A stadion. A dal szelíd, S támaszt szelíd érzelmeket. Majd a Himnusz következik, E felzendülő fájdalom, Bízó könyörgés, egekig Egó sóvárgás, — Hallgatom. Nem a hangok párázata, Felismerés ül szívemen, Nem is figyelek már oda, Csak szégyellem, hogy könnyezem. A szavakat morzsolgatom, ízlelve a nyelvem hegyén, • Tűnődöm az akkordokon: O, mennyi szépség és remény! A testi-lelki koplalás Megannyi százada után A kérés emel és aláz, Fenségesen szól és sután, És régi,, üszkös sebeink Sorolása már nem panasz, De a remény, hogy — ím! — megint Megújúlunk, erőt fakaszt. Ezt vallja költő és zenész* Ezt érzem én is idebent. Szemem egészen messze néz: A nemzet az örök jelen, A múltból megy jövő felé, S amit tesz, szenved és dalol, Mindenkié s csak az övé, Nem elméletben, valahol. De itt! Ma is és holnap is, Mert élet s forró folyamat, A múltból jön, jövőbe visz, 5 mégis derűs jelen marad, Mert költészet van, van a dal, A himnuszt hordó pillanat Fenséges vad béklyóival Ránk zár nagy borzongásokat. KATONA JUDIT: Emlék Kezdenek füves léptei sorsomba zölden beletörnl. Éj van. Zizzen a csillagcserje. Nyár áll szivemnél mint ki menne s nem tud sehogy sem elköszönni. FORGÁCS KÁROLY: Nő és Múzsa Miért kellett kezembe tollat vennem, miért adott az élet szavaimba rímet és ritmust, miért vérzik bennem dalolva minden seb és miért van írva fel homlokomra annyi kétkedés? S ha rímben, ritmusban is él a lelkem: az ihlet’mért kacag szemedben és miért kellett benned múzsámra lelnem' Szeretlek téged, mint férfi a nőt, s nem mint poéta az elérhetetlent, én nem akarom, hogy alattad felhők rohanjanak s én itt pusztuljak el lent! Nem akarom, hogy te Szegedi Róza, Etelka, s Laura utóda légy, hogy ragyogj fenn a hegyen — Kövirózsa — és soha zöld pázsitra le ne lépj; nem akarom, hogy soha el ne érjek hozzád, mint annyi Múzsa poétája! Akarom, hogy minden ritmus, ének közelebb hozzon hozzám s szívem lángja összeforrjon egyszer a tieddel. Hogy költő vagyok, s te Múzsa: feledd el, légy te csak nő és legyek én csak férfi — szállj le a trónról élni, élni, élni...! ANTALFY ISTVÁN: Munkásszállás vasárnap délután A fehér falak most is fénylenek, ■ az udvar virágai most is nyílnak, az ablakok is tárva-nyitva, s fehér csomagolópapírnak mintái a polcokon, ide néznek. Minden olyan, mint más, egyéb napon, de most vasárnap délután van, és ím, e percekben azt találgatom: e szobák emeletes ágyain hétköznap éjszakáin megpihenve miről álmodnak hű lakói, belesóhajtva éji csendbe felriadó vágyaikat, s hová tűntek ők, hol vannak e délután csendjén, lakói e tanyának? Pihennek, otthoni dikőn talán, vagy a szomszéddal, rokonokkal beszélik a világ, s maguk sorát ... Elmentek mind... hogy néhány óra múlvaj a rángató vonatra üljenek, s a most üres, magányos kis szobák csendje érkezésükkor dalba kezd ... POLNER ZOLTÁN: Szerelem őszi esőkkel Esők bokraiban piros padok borzolják fényes tolláik. Mondd hát a szerelem, hogy járhatott velünk hosszú hónapokig erre, hol minden csupa ősz most, a szerelem mondd, hogy járhatott — kiabálnak a piros padok. Vajon melyik éjjel ment el a nyár olyan hirtelen, szótlanul és mi késztette, hogy összedobál zavarában mindent mi új, mi késztette, hogy nem néz vissza s a fasorokra mit elhagyott, kiabálnak a piros padok. A szerelemmel most ősz őgyeleg arcodnak eső árnya van s a szíveddel felzengő szelek mint piros padok lázasan megejtő csókért kiabálnak, mondd hát a szerelem, mondd hova tűnt el és hol van most otthona? ► AKINEK szívügye mindaz, ?ami nálunk történik, annak í igazán nem „szárazak” a sta- sok” száma állandóan tisztika számai. Ha — például szik és ez önmagában A KRITIKA irodalmi folyóiratokkal is. Az sem tökéletesen), akik meg- „irodalmt társadalmi munká- elégszenek egy nagyon szűk növek- élettel és odúba húzódnak a is biz- történelem, az igaz élet előL S — azt olvassuk, hogy 1951-ben tató jel. Hiszen aktív irodalmi a „Hábetler” kifejezés sokak- 143 millió, 1957-ben 310 mii- közvélemény nélkül nincs ol- nak megkönnyíti, hogy vala...... vasói közvélemény. Ez az utób- kiért, vagy valakire vonatkozó bi azonban szélesebb körű, ítéletüket szemléletesen megjlió, tavaly pedig 672 millió [könyv talált gazdára, nem lehet nem megtalálni ezekből mint az előbbi és ha igazán iaz általános adatokból is a ! növekvő érdeklődés jelzését. ■ Bizonyos ugyanakkor, hogy a j legaránytalanabb kultúrsta- I tisztika sem tükrözheti vissza ! teljes pontossággal: milyen 'szerepet tölt be a jó könyvek ) választékának és az olvasásra j fordított időnek gyarapodása, > a szépirodalmi olvasmányok ’növekvő hatása életünkben? |A számok és adatok legalacso- [nyabb elemzése is csak meg- , közelítheti azt az összetett tór- ! sadalnii hatóerőt, amit olvasói i közvéleménynek neveznénk. Miben különbözik az ol vajsói közvélemény az irodalmi iközvéleménytől? A másodikéba beletartozik az íróknak, irodalmároknak, a könyvtárosok- Inak és általában a kulturális | neveléssel foglalkozóknak [egyes könyvekről és általában ■az irodalomról alkotott véle- I ménye. Csatoljuk ehhez azok néze- jteit, ízléseit, íiéleteit is, akik !— bár nem dolgoznak rend- ) szeresen kulturális területen j—, de élénken részt vesznek • öntevékeny irodalmi színpa- Jdok, irodalmi körök, olvasó- i mozgalmak és versenyek mun- [kájában, s szorosabb, vagy lamozgásba jön, akkor ez a lendület visszahat az előbbire. Olvasói közvéleményen az a gazdagodás értendő, amit a társadalom legszélesebb körei kapnak az irodalomtól. Az a foglamazzák. No, de Toldi Miklóstól Vaszilij Tyorkinig és Kárpáthy Zoltántól Davidovig sok tucatjával sorolhatnánk fel azokat a tegnap és ma magyar földön és külföldön született irodalmi hősöket, akik szellemi, erkölcsi többlet, amit mostanában lettek részeivé az nagyon sokan nem is kapcsol- olvasói tudatnak. Nem állítjuk, hatnak össze magukban az hogy az irodalmi hősök, — irodalommal. Hiszen hányszor ahogy Gorkij nevezte őket, figyelhettük meg — városon „szellem szülte, de nagyon is és falun egyaránt —, hogy élő barátaink” — már ■ helyet olyan emberek, akik magukat kaptak mindenki életében, nemhogy irodalmároknak, de gondolkodásában, beszédében, különösebben irodalmi érdek- de hogy a legtöbb embernek lődésűeknek sem tartják, mind van már legalább egy-egy természetesebben idézik — kedves irodalmi hőse és hogy a egy köznapi témával ka peso- romantikus figurák mellett latban — egy regény, vagy vers valamilyen motívumát. HIBA VOLNA nem észre venni Fejes Endre regényének, a „Rozsdatemető”-nek nem egy szemléleti és ábrázolási hiányosságát. (Ezt a hibát — mellékesen — több kritikusunk elkövette.) De az olvasói közvélemény örvendetes gazdagodása, hogy különböző fog- lelkozású és érdeklődésű emberek között gyakran halljuk ezt a meghatározást: „hát ez olyan Hábetler-dolog”. A Fejes-regény a. Hábetler-család- ban azokat az embereket ábzább kapcsolatban vannak az rázolta, (ismételjük távolról l KI ‘ Csont István: SZÜRET. (Linómetszet.) — akkor, Arankám, képet, te pedig a rekamiét?— szerencséjük volt, mert éppen menjünk vásárolni — nyöszö- kapta fel a fejét hirtelen négy szál nyúlt el a szobában, rögte Jolán fáradtan. Alig volt Aranka. — No, bizony! Erre jártányi ereje. volna eszed. A képet azért kaAranka becsukta az ajtókat, pom. mert anyu nekem ígérte. Mikor a külsőt is bezárta, az De a rekamiéről szó sem volt. vespolcon, ■> * 4 •:> * *, szén állt a kitárt ajtó mellett, gyorsan odavágta a A csillárral egy Jolán a gyönyörűen pillanatra salt fehérneműkben osszevagyönyörmindinkább előtérbe nyomulnak modem korunk modem alakjai, ahhoz nem szükséges elmenni egy irodalmi ankétra, villamoson utazni, vagy egy boltban várni és elbeszélgetni ; emberekkel. NEM SZÁNDÉKUNK, hogy csökkentsük az irodalmat tudatosan megszerettető mozgalmak, rendezvények igen nagy jelentőségét. Szükséges azonban, hogy -* az irdalmi közvélemény „élcsapata” mellett — felfigyeljünk azokra is. akiknél nem számíthatunk adra, hogy hamarosan részt vesznek majd az irodalmi életben és az iro- dalom népszerűsítésében. Hiszen ezek a sznobok szemében „szűz”, „tudatlan” tömegek iá egyre többet olvasnak és olvasmányaik hatása kezd látszani is egyéniségükön: éLefü- kön. És az irodalmi kritikának éppen olyan nagy a felelőssége, mert nemcsak azokat kell orientálnia, akik többé- kevésbé maguk is el tudnak igazodni a problémák között, hanem olyanokat is, akiknek néhány esztendeje talán csak a kalendárium volt az „irodalmi” élményük. Ezekre az olvasókra nem közvetlenül hat az elvi mélységű bírálat, hanem a kritikák, irodalmi viták eredményeit felhasználó újságírók, vagy akár fejletteb olvasók közvetítésével. Nem túlzunk, hogy az elmúlt években szinte mértani arányban növekedett az olvasók száma és az olvasás —, hogy úgy mondjuk — hatásfoka is. Semmiképp sem az a cél, hogy a tömegek most már kritika-olvasók legyenek. Ám ha a kritika nem elég elvhű és nem. elég színvonalas, ha nem fi- ,J,gyel fel az irodalmi élet miniden jelentős mozgására — és , [-[tegyük hozzá, a széles olvasói rekamíe[:[jjQrök sokszor csak dadogva ^-elmondott és formás felszólamegakadtak. Szerencsére, hogy ködött, Aranka kitágult orrlik- Jolán szeme megakadt a köny- kai szívta fel a tiszta ruha fiegyik kulcsot Jolán markába s ezen aránylag Másképp nem egyezek könnyen megegyeztek. — De a könyvekből én is kiveszem a porciómat — har- karba tett kezekkel Jolán szekrény elé. — Jó! — vágta el a Jolán. — Te kiveszed a köny- marad a vek közül, amelyiket akarod, én kiszerelem a csillárból azt, ami nekem tetszik. Rendben nyomta. A másikat begyűrte a bele — próbálja Jolán elvágni retiküljébe. á további vitát, A temetés a megszokott for- — Az a vacak kép nem ér sogta harciasán Aranka, mák között zajlott le. A két egy százast. A rekamiéért le- vagy azt gondolod, hogy az én asszony talpig feketében ült a hét könnyen kapni egy ezrest gyerekeim nem olvasnak? ravatalnál. A férjek közömbö- is. Tudod mit? Nem kell a kép. sen nézték a megboldogultat. Fütyülök rá. Majd veszek én A PAP BESZÉDE meg- sokkal különbet, de remegtette a szíveket, rekamié is. A kántor éneke kioldotta a Jolán nyugodtan elhelyez- könnyzacskókat. Félóra múlva kedett a rekamié sarkában és van? egy frissen hantolt sír jelentet- úgy illegette magát, mint a — Pukkadj te Gereben mama utolsó stá- bútordarab jogos cióját. sa. Másnap valamivel kevesebb — Pedig, ha megpukkadsz, volt a gyász színéből az asszo- ez akkor is az enyém lesz. nyokon. Pontosan a megbe- Ezt én még anyu életében kiszélt időpontban érkeztek s néztem magamnak, mindketten már kézben tartót- _ Akkor ez a vitrin minták a kulcsokat. A lakás néma denestől az enyém. Vagy arra volt és hideg. Az ágynemű még iS szüksége van a Pistikéd- éppen úgy volt, ahogy a ha- nek? — epéskedett Aranka és lottat leemelték róla. Gereben nekitámaszkodott a vitrinnek, mama cipője az ágy előtt tét- a benne levő csecsebecsék lenkedett. megkoccantak. Egy kis váza az Öregasszony bundájára Aranka fáradt mozdulattal fel is borult, mutatott az ágy fölött függő — Legyen a tied a vitrin, szentképre és alig hallhatóan nem bánom! — nagylelkűskö- suttogta. _ dött Jolán és ezzel megtették re való ruhát, s odavágta ä vit— Azt a képet anyuka még az első lépést az osztozkodás rin mellé, egy csomóba, életében nekem szánta. terén. Jolán rábólintott és megsi- * KÉT ÁGGYAL, szek- mogatta a rékamié huzatát. — rénnyel, éjjeli szekrény. •Milyen jót fog ezen aludni az nyel könnyen bírtak, mert fen Pistikém. mindkettőjüknek jutott egy— Úgy gondolod, hogy én a egy darab. A szőnyegekkel is nőm illatát. — Vagy becsülettel osztozkodunk, vagy sehogy — állt a meg! Tartsd tudajdpno- meg a könyveket. Ügyis csupa öreg vacak. A konyhaszekrény Arankáé egyet a vitrin mellé, lett, a tűzhely Jolánt illette, tiéd, egy az enyém! A három hokedli meg a víz- pad jutott az egyik részre, a másik kapta a szétnyitható konyhaasztalt. Az edényeken is aránylag elég könnyen osztozkodtak. Remélem is! — jegyezte meg gőgösen Aranka. — Mert — Most én következem, vitát itt már nem- fogsz mindent — És én mit kapok? magad alá szedni. — Egyet te kapsz, egyet én. Állód? — Gyerünk! — kurtította meg a vitát Aranka, s maréksarkába. — A tiéd! _ [:[] ásókban, levelekben meg nem A kővetkező a vitrin melle .-.fogalmazott igényére — akkor lódult, majd ismét egy a re-‘•‘nem érhetjük el, hogy az ol- kamiéra, hogy utána megint $vasói közvélemény előbb- egy szaporítsa a vitrin mellettszocialista szellemű iro- tomyosuló kupacot. Xdalmi közvéleménnyé váljék. Aranka kezeben egyetlen.-. A FEJLŐDÉS útja az, hogy abrosz maradt. [S[az átlag olvasó — a szépiroAdd^ide. J°^an* ♦> dalom segítségével is — eljus[:[son az illúzióktól a valóságig; „ ,, , _ , . , -:-a realitás gazdag, izgalmas ~ Kaptál eleget. Sokkal -[-voltának belátásáig. Ezért hát többet mint amennyit megér- £a kritika különböző fokain d emeltei. ... ? nemcsak a dogma tizmu®, a — Ezt te mondod, te va~ V^s-tílus demokratizmusa” cíca5I- ppen ^ttenkezoleg, ez a,-.m^n sematizmust követelő né- terítő az envem. Entern _____r___űzi i_n ra fogott egy csomó női inget, terítő az enyém. Engem úgyis [ízetek csökevényeitól kell sürtv/tóv. i*. inhhnn anvii ?* .^ ______^________________í Má r dobálta is egyenként. Egyet a rekamié sarkába, Egy a Egy a tied, egy az enyém! Jolán éles szemmel vigyázott húga kezére, nehogy véletlenül egy darabbal is megrövidítse. A törülközőket Jolán osztotAmikor a ruhásszekrényt ta. Szerencsére úgy alakult a felnyitották, Jolán lecsapott darabszám, hogy nem lett beEz az enyém, akármit csinálsz. Aranka felnyalábolt egy ölis lőle vita. A cihák, lepedők egymás után lódultak helyükre, s mintha az aszj óbban szeretett anyu. -jgősen megszabadulni, hanem A terítő az enyem lesz. ->attól a liberális, nagypolgári ‘ frászt. — Aranka .:<fogantät£s,} felfogástól is; alig tudta elkapni, hogy Jolán tamely ez olvasókra bízza,, ki ne rantea a kézéből. Mind- v h0gy csak úszkáljanak” az ketten a fogukat csikorgat tán..;.irodalmi műve)c tengeréAdd ide. [:[ben és nem segít nekik, ❖hogy — a maguk szellemi fej- az[:[lödése és a szocializmus közvetett véget, hogy Jo-.-.hasznú építése érdekében — Ián végül is elkapta a terdő[-[megtanuljanak disztingválni. csücskét és iszonyatosat rán-JflHogy több millió magyar emNem adom! ^ DULAKODÁSNAK Ez viszont az én részem. Négy pár cipőből kettő került jobbra, kettő balra. A FEHÉRNEMÜS szekrény maradt utoljára. Mindkét asszony ugrásra ké- kis folt kapta meg a huzatok, tott rajta. A finom gyolcs ke-*l-ber előbb-utóbb aktív, az iro- i lódul- servesen _ el visította magát és[:[dalmi termésre is hatni tudó talán azért, hogy igazságot te- olvasóvá legyen, az igazán szonyok már bele is fáradtak gyen, éppen középen kétfelé[:[nemcsak szervezés dolga. De a hasadt. .;.kritika erőit — igenis — jobMindkét asszony diadalma-[-[ban, okosabban kell megszer- san dobta a holmijához a fél élvezni, s az eszmei offenzívát abroszt, észre sem vették, «igen következetesen kell vég- hogy Gereben mama arcára, ..Jhezvinni' ahhoz, hogy népünk Egy pillantással szemügyre ott az éjjeli szekrény fölött, .-.szellemi szomjúságát mindig vette a legfelsőt, s mivel egy egy kicsi, szürke árnyék bo-f friss, üdítő forrásvízzel oltsuk.* szemét, rult. DÉNES GÉZA: X Aníal Gábor volna az osztozkodásba. Utolsónak Aranka hajlott le a szekrény aljába és felemelt egy csomó, gondosan kivasalt damasztabroszt.
