Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉS! HÄZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN C zen a világon valami *” nincsen rendben. Erre aznap jöttem rá, amikor szü­leim először vittek iskolába. Előző este új táskámmal fut- károztám a szobában. Ez a já­ték nagyon kedvemre való volt. Csakhogy belépett a pa­pa és így szólt: — Ejnye, ejnye, Leomyid Pavlovi cs Prosa, ez aztán még­sem illik egy iskolásfiúhoz. Hisz úgymond, ráléptél az ön­álló élet útjára. Objektív szempontból ez annyit jelent, hogy bekapcsolódtál a szocia­lista folyamatba, te meg ugra­bugrálsz itt, mint valami bak­kecske. A papám társadalmi ... ak­tivista és főkönyvelő. Szörnyen szeret olyan szavakat használ­ni, amelyeket sem a mama, Bem a nagymami, sem én nem érték. Mama azt mondta: — ö, istenem, istenem! Szörnyű dolog! A gyerek még hétéves sincs és szegénykének már muszáj iskolába mennie. Hisz még olyan pici! Nem, nem, az már sok egy kicsit. Ezt én nem élem túl! Anyukámról azt mondják, hogy háztartásbeli és a papa egyszer, amikor veszekedtek, azt mondta neki, hogy útálatos portéka. Nagymami meg ezt mondta: — A munka és a tudás a mi megmentünk! Nagymamám egyszerűen Csak nagymama. Szüleim úgy is hívják, hogy „házi baromé­ter”, mert a lábait reuma kí­nozza és éLőre meg tudja mon­dani, milyen idő lesz. Mint a rádió. Nagymami nagyon sze­reti a meggybefőttet és szíve­sen foglalkozik álomfejtéssel. Ä papának ma véletlenül " nem akadt értekezlete, bem gyűlése, sem előadása, bem szemináriuma. Azt mond­ta.: a nagy eseményt, hogy az átkötő élet útjára lépek, meg kell ünnepelni. Be akartam vallani, hogy én már régóta élek önálló éle­tet, de aztán inkább csendben maradtam, mert mindig, ha mondok valamit, a papa mind­járt belekapaszkodik és igy szól: — Rendben van, ezt még át­beszéljük. — Aztán sokáig du­mál, de hogy mit, azt senki sem érti, nekem pedig hall­gatnom és figyelnem kell. Így tehát elkezdtünk ünne­pelni. Kaptam egy „Aranyró­zsa” tortát, a mama egy „Aranykulcs öcs ka” kölnit, a papa egy üveg „Aranyló ősz” nevű bort, a nagymami meg égy üveg meggybefőttet. . Papa nekem is öntött egy keveset abból az Aranyló ösz- bőL Koccintottunk, és ittunk. Aztán a papa magyarázni kezdte, hogy én már nem va­gyok gyerek, hanem rendes ál­lampolgár, hogy megvan a le­hetőségem képességeim fejlesz­tésére, hogy élmunkássá és újítóvá válhatok, és sok min­den effélét. Beszéde oly hosz- szú volt, hogy nagymami köz­ben elaludt. Nagyon sokáig ültünk az asztalnál. Már szerettem vol­na örülni annak az iskolának, 'de a papa egész idő alatt ko­runk erkölcsi arculatáról tar­tott előadást. Főleg a cigaret­tázó iskolásokra célzott, és hangoztatta, hogy saját tapasz­talatából tudja, milyen káros, hogy már az első elemiben kezdett dohányozni. Végül már nem bírtam to­vább. Felkaptam új táskámat és megint elkezdtem futkároz- ni vele az asztal körül. A pa­pa azt mondta, hogy illetlen­ség felállni az asztál mellő! és rohangászni, amikor ő még ül lés beszél. Mama azt mondta, 7»ogy feleslegesen kifárasztom VIKTO& &ezi/GuayKO MM,m,N0MM * M magam. Nagymami nem mon­dott semmit, mert aludt. Így hát abbahagytam a fut- kározást és megint nekiestem a tortának. Mama hirtelen összecsapta a kezét és felkiáltott: — Ö! A virág! Hol a virág? Amint a mama azt mondja: Ó! mindenki elhallgat és csak ő beszél. Természetesen a pa­pa és a nagymami volt a hi­bás. Miért nem szereztek virá­got? Anyukám sohasem hibás, mert mindig igaza van. Hát aztán miért ne tudnánk meglenni virágcsokor nélkül? Vannak könyveim, színes ce­ruzáim, van tolltartóm, s olyan tintatartóm, amelyből nem ömlik ki a tinta, még ak­kor sem, ha felborul. Ezenkí­vül a papa két töltőtollát is bedugtam a táskámba. Igaz, hogy nem írnak, de hát se baj, az ember nem tudhatja, mire lesz szüksége az iskolá­ban. D eszéljünk már a mamá- “ val! Mert megkezdő­dött nálunk az, amit a nagy­mami bolondokházának ne­vez. A papa és a mama össze­telefonálták az ismerősöket, hogy nem tudják-e, hol ve­hetnének ma este virágcsok­rot? Én eközben az asztalnál fü­ve elaludtam... Másnap reggel nagyon ko­rán felkeltettek. Már minden­ki talpon volt Mama vezé­nyelt a papa és a nagymami pedig végrehajtották a paran­csait Először bedugtak a fürdő­kádba, és sokáig sikáltak, dör­zsöltek. Aztán a papa bek ölni - zett és a nagymamival öltöz­tetni kezdtek. A barna ruha nem tetszett anyunak, ezért leszedték rólam és rámadták a világoskéket De a papa azt mondta, hogy a világoskék ruha nagyon kiabáló. Végül a szürkét adták rám. Nagymami szandált akart rámadni, de a mama azt mondta, hogy ez esztelenség volna, és kiadta a parancsot hogy adják rám az új cipőt Nagyon sajnáltam a papát, a mamát és a nagymamit hogy oly sok gondot okozok nekik. Anyu azt mondta, hogy ez az iskola sírba viszi őt, és ha nem szereznek virágcsok­rot, minden bizonnyal szív- szélhüdést fog kapni. Jaköv Favlovics megígérte, hogy hoz egy csokrot de anyu azt mondta, hogy Jakov Pavlo- vicsnak csak a szája jár, és hogy a virágot csak május negyvenben kapjuk meg Már éppen harmadszor is­mételgette ezt, amikor kopog­tak az ajtón és Jakov Pavlo- vics toppant be egy hatalmas virágcsokorral. Nagyon szép csokor volt Csak rózsát tíz szálat olvastam meg benne. Több is volt belőle, de én csak tízig tudok számolni. Mama azt mondta: — Ménéiig mondtam, hogy ha Jakov Pavlovics megígér valamit, okvetlenül teljesíti. Nagyon hálás vagyok magá­nak, nagyon-nagyon hálás. Mind a négyen elindultunk az iskolába. A papa fogta a kezemet, a mama vitte a csok­rot és a táskámat a nagyma­mi a rózsaszínű tintatartót, amelyből soha nem ömlik ki a tinta. A papa taxit akart rendel­ni, de a nagymami tiltakozott ellent — Amikor én vittelek elő­ször iskolába, szépen jöttél a saját lábaidon, tehát a Ljónya is jöhet a saját lábacskáin — mondta, majd hozzátette: — Miért, hát nem jósoltam meg, hogy szép időnk lesz? I skola. Milyen szép! * Mint a mesében. Meg­ismerkedtem a tanító nénivel, aki kijelentette, hogy minden bizonnyal kitűnőre fogok vizs­gázni. Én azt mondtam. — Igenis. Mindenkiből kirobbant a nevetés, de nem tudom, hogy miért. A tanító néni megfogta a kezemet és a többiekhez ve­zetett. Olyan volt a tisztaság, mint a mesében. Úgy lépkedtünk, mint a május elsejei felvonu­lók. Aztán sorba verődtünk. Szólt a zene. Beszédeket tar­tottak. Virágokat, könyveket, és színes ceruzákat osztogat­tál? nekünk. Néhány nap múlva a tanító néni tollal és tintával kezdett tanítani írni bennünket. Elő­ször mindenféle kriksz-krak- szokat rajzoltunk, majd az „o” betűt, aztán az „a”-t, végül az „au”-t. Nekem nagyon rosszul sikerültek. A zöld toliam makrancoskodott forgott az újjaim között, csúszkált és minduntalan kihullott a ke­zemből. A bolondját járatta velem, leszaladt a vonalról, vagy pedig hirtelen dühbe gu­rult és nagy tintapacát köpött a papírra. A papa és a mama már nem veszekedett többé azon, hogy kire ütöttem. Mellettiem ül­tek, egyik a jobb oldalamon, a másik a balon, s egymást túlkiabálták: — Ne nyomd úgy azt a tollat!... Hová Írod azt a betűt, te szamár!... Ez már kicsit sok az én idegeimnek! Én ezt nem bírom tovább! Egy ilyen „a”-ból ekkora (Csont István Ulusztráci6)a) Megszólalt a csengő, satt- problémát csinálni! zedik osztályosok megfogták a Vagy: — így kínozni ezt a kezünket és bevezettek minket gyereket! Nem, én ettől a te az első osztályba. iskoládtól szívszélhüdést ka­De nagy volt a vidámság! polc- Minden nagyon tetszett. A . <• •:• •>*•: harmadik óra végén egy csep- pet sem akaródzott hazamen­ni. De a küszöbön ott állt a.:, mama és muszáj voltam men-*:* V ni. ••• A Az első napokban semmi—> féle házi feladatot nem kap-* tunk. Anyu mérges volt. *;* — Miféle iskola az, ahol a* _ gyerekek nem kapnak házit Q EREBEN mama elég szo­", ❖ V moruan fejezte be feladatot. <• csendes kis életét A tízeszten­Aztán kezdtünk házi felada-‘:)dei özvegység nem sok színes tot kapni, de sokkal jobb lettévirágot termett a számára, volna, ha nem kapunk, mert*Ahogy lassan öregedett, csak a mamának és a t«ná-*?egyre J°bban szürkült felette csak a mamának es a pápá ...az eg Két janya itt-ott csak nak volt velük baja. .^meglátogatta. Néha egy szelet Eleinte egészen jól ment*süteménnyel is kedveskedtek, minden. A tanító néni közölte*S*va§y kóstolóba hoztak egy csi­velünk. hogy otthon Dálciká-$beszárnyat De mindig nagyon veiunK, nogy ottnon paicma vsiettek Mindig nagy0n sok, kát rajzoljunk ceruzával. Ahalaszthatatlan dolguk volt, mama és a papa odaült mel-£úgyhogy néhány megszokott lém és nekifogtunk a házi ész» után elviharzottak, feladatnak. A pálcikák szép? A betegség hirtelen és or­egyenesekre sikerültek. Z™} ^madta mal9er?ben . _ , ... J.ni* Még este végtelenbe nyúló A mama így szolt; _ *meaével „„gáttá álomba a Zseniális! Építészmémök's'szomszéd gyereket. Olyan jó­lesz belőled, *kedvűén beszélt, ahogyan álta­A papa meg: fiában szokott. Kilenc órakor — Született tehetség! örü-?kedvesen elbúcsúzott a szám­lát *szédéktól és vidáman nyitotta ok, hogy a fiam örökölte agk- ]akásán a külső ajtó/ tehetsegemet Reggel nem tudott felkelni. — A tiédet? Az enyémet! — 'j'Arcán tűzrózsák nyíltak. Sze- mondta a mama. — Nekem óméi lázban csillogtak. A szív­mindig szép írásom volt. '^verését még a hálóingen ke­nagymami nem szólt,; resztül is látni lehetett. Egy semmit, mert csak ol—;• falat nem ment le a torkán, vasni tud, írni soha senki&Egy korty víz nem állt a szá­Végül a mama felkapott egy új füzetet és három sor „a”-t írt bele. Nagyon szépen sike­rültek. Majdnem olyan szépen írta le őket, mint a tanító né­ni. A papa is nagyon szépen írt a számtanfüzetembe, még­pedig „3”-sokat, amelyeket akkor tanultunk. — Mutasd meg ezt a füzetet a tanító néninek — mondta a mama. — Tudnod kellene, micsoda büszkeség az, ha a Prosa ne­vet viseled — így a papa. Másnap megmutattam a fü­zeteket a tanító néninek. Át­nézte, elnevette magát és kije. lentette, hogy az egészet írjam át még egyszer. Majd meg­kérdezte: — Ki ir otthon nála­tok ilyen szépen? Megmutattam neki, melyi­ket írta a mama, s melyiket a papa. — Négyest kap mind a ket­tő — mondta és egy négyest írt a füzetekbe. Majd mellém telepedett és együtt kezdtünk írni. De nekem akkor sem ment az írás, nem és nem. Este a mama és a papa tet­te elém a füzeteket és el­mondtam, hogy mind a ket­ten négyest kaptak a tanító nénitől. — Szemtelenség — gurult dühbe a mama és nyugtatót vett be. — Ettől végül az én idegeim is felmondják a szolgálatot — mondta a papa és becsapta maga mögött az ajtót agymami lelült mellém és így szólt: — írj csak magad, kisfiam, ne ők kapják a négyeseket Meglásd, gyor­san megtanulod és szép, egye­nes betűid lesznek. Az olvasással eleinte jól ment minden. De aztán elér­keztünk ahhoz az oldalhoz, amelyen egy vékony lábú, hosszúcsőrű madár volt — Miféle madár ez? — kér­dezte a mama. A tanító néni az iskolában megmondta nekünk, de én bi­zony elfelejtettem. Csak azt tudtam, hogy ilyen madarat én még soha, sehol nem lát­tam Papa megnézte a rajzot s így szólt: — Furcsa madár! — Nem denevér? — kérdezte a mama bizonytalanul. N , — Nagyon lehetséges — ka­pott a szón a papa. — Csak azt nem tudom, van-e a dene­vérnek ilyen hosszú lába és ilyen hosszú csőre? Nem, ez nem denevér. Inkább hattyú lesz. — Hm — szólt a mama. — Jó, hogy azt nem mondod: hattyúk tava. Hisz a hattyú­nak olyan a nyaka, mint a Lepesinszkája ballerina karja. Ennek nincs hattyúnyaka, ez pucérnyákú. Papa sokáig nézegette a ké­pet. — Igazad van — ismerte be végül. — Ez nem hattyú. De egyáltalán nem azért, mert pucér a nyaka, hanem azért, mert a hattyú nem ül a csűr tetején a fészkén. Hurrá, van egy ötletem. Beugróm a könyvtárba és kikölcsönzök egy Brehmet. Abban biztosan megtalálom, hisz minden állat benne van. — Menj csak, de siess vissza — egyezett bele a mama. — Én addig átszaladok Tereskovi- csékhoz. Kislányuk szintén el­sőbe jár. Lehet, hogy megtu­dom tőlük. Papa elment megkeresni a Brehmet, a mama átszaladt Tereskovicsékhoz, én meg át­futottam az olvasókönyvem­mel a nagymamihoz. Ágyban feküdt, mert esett és a reuma kínozta. Leültem melléje és megmutattam neki a rejtélyes madarat — Gólya — nevetett a nagy­mami. Olyan, mintha élne. Amikor apukád kicsi volt még, egyszer felmászott a te­tőre és kiszedte a gólyák to­jásait. Ellazsnakoltam érte a szíjjal, ahogy csak tudtam, mert a gólyákat nem szabad bántani: a tűzvésztől védik a házat, és pusztítják a kígyó­kat. agyon sajnáltam a pa­pát, amiért a nagyma­mi ellazsnakolta a szíjjal. Ma­mát is sajnáltam. Lehet, hogy anyukája őt is elnáspángolta valamikor. De már elfelejtet­te... Az iskolában még nem mentünk tovább az „a”-nál, a ,.hármas”-nál és a gólyánál. Csakhogy most meg félni kez­dek az olvasókönyvtől és a számtankönyvtől. Van ott még annyi érdekes dolog, de, hogy tudjam mindezt megta­nulni, amikor a papa meg a mama elfelejtette, hogy ők is jártak valaha elsőbe, mindent szerettek volna tudni és önál­lóan elvégezni? Attól is félek, hogy a mama megkapja azt a szívszélhüdést és hogy a pa­pának felmondják a szolgála­tot áz idegei... Fordította: Sárközi Gyula H1 A nem tanította meg. •> jában. A szomszédok orvost bívtafc Az orvos aggodalma­san csóválta a fejét, mialatt a beteg pulzusát tapogatta; — Bizony nem sok remény­ség van. Tessék a hozzátarto­zókat értesíteni — kattantotta össze a doktor a műszertáská­ját a lábujjhegyen elment. Aranka érkezett elsőnek. Ki­sírt szemekkel jött. Ajka re­megett, mint a nyárfalevél. Alig tudott néhány szót el­dadogni. — Él még? •— fuldoklott a sírástól, mialatt a szomszéd- asszony nyakába borult Sze­rencséjére meg is kapaszko­dott. Gereben mama csak a szempilláival vette tudomásul a fiatalabb lány érkezését. Sá­padtan, mozdulatlanul feküdt az ágyon. Aranka odafurakodott az ágy szélére. Néhány esetlen mozdulattal megsimogatta édesanyja verejtékes kezét és közben halkan imádkozott. Legalábbis úgy mozgatta aj­kait, mintha imádkozott volna. J OLÁN SZINTE porig megrendültén érkezett. Amikor látta édesanyja perga­menszínű arcát, felzokogott, és odalendült a húga mellé az ágy szélére. — Arankám! Egyedül va­gyunk !— zokogta kínosan és csak úgy rázta az ágyat fájdal­mában. Gereben mama már nem lá­tott és nem hallott semmit. Csendesen aludt, halk lélegzet- vételekkel és szinte észrevét­lenül álmodta át magát az örökkévalóságba. Aranka vette észre, hogy az édesanyja keze lassan ki­hűl. Arcán a vonások megme­revednek, s amikor ijedten felhúzta a beteg leejtett szem­héjait, rémültem látta a meg­üvegesedett szemeket. A nővérek sikítása belehasí­tott a levegőbe és beszólította a szomszédokat. — Meghalt? — Semmit sem tudok! — hö­rögte fáradtan Aranka. — Nem élem túl! — nyögte keservesen Jolán. A szomszédasszony letette a dunnát a földre. Kivett a szekrényből egy frissen vasalt lepedőt és gondosan letakarta a holttestet. A nővérek kitámolyogtak a konyhába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents