Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-30 / 280. szám

1063. november ?0., szombat NEfUJHAO s A bírálni nyomában Megjavult a munka a XII-es akna gépműhelyénél István trösztigazgató-helyettes utasítását, amely szerint min­den rendellenességet azonnal jelenteni kell. —- Jelenleg milyen nagyobb szabású munkát végez a mű­hely? — Szereljük a 68-as iker*- szárnyú pajzsfrontot. Kinn „a napon" üzemkész állapotra ja­vítunk egy pajzsberendezést. Ezeken kívül két darab pajzsfront üzemet a bányában, amelyeknek karbantartását ál­landóan végezni kell. A folya­matos üzembiztosítás sem kis feladat, tekintve, hogy a Xlt-es akna Közép-Európa egyik leg­jobban gépesített bányája. Mindezeket pedig ezért so­roltam fel így egymásutánban, hogy érzékelhető legyen a bá­nya gépműhelyének munkája. Mert a cikk megjelenése után Az október 3-i számunkban „Létszámhiány, vagy liberaliz­mus" címmel írtunk a gyön­gyösi XII-es akna gépműhelyé­nél tapasztalt hiányosságokkal kapcsolatban. A cikk szokatla­nul nagy port vert fel. Foglal­koztatta a Mátravidéki Szén­bányászati Tröszt igazgatósá­gát, az illetékes gépészeti osz­tály képviselői pedig több esetben végeztek ellenőrzést a XII-es aknánál. No, de mint mindig hasonló esetben —■ ha bírálat ér vala­kit, — akadtak vélemények nemcsak pro, hanem kontra is: hogy mégsem kellett vol­na ... hogy az ilyesmi nem tartozik a nyilvánosságra. Ám, a gépműhely vezetői, Lakatos Imre gépészeti vezető és Dora István, művezető becsülettel elismerték a hibákat, és ígér­ték, hogy intézkedéseket tesz­nek a megszüntetésükre. . Éppen az ígéretre emlékezve néztük meg az elmúlt napok­ban, hogy a szavakat követ­ték-e vajon tettek? Hűvös, ködös reggel. Az idő: ötóra negyvenöt perc. Indul a bányászokat szállító népes ko­csik hosszú sora. És a kocsik­ban az eddigiektől eltérően ott találjuk az iparosokat is. Ké­sőbb csupán azok szállnak le a bányába, akiket hivatalos, üzemmel kapcsolatos elfoglalt­ságuk hétóráig a küszínhez köt. De a munkák menetén is észlelhető a munkaidő gazda­ságosabb kihasználása. Kocsis Kálmán és Horváth Sándor brigádjai gyors ütemben fe­jezték be a déli Ill-as ge­rinc 550 méter hosszú ezres szalagjának a beszerelését. Sőt, már a felesleges alkatrészeket is — amelyek azelőtt huzamos ideig a munkahelyen hevertek — a külszínre szállították. De- rekas munka volt. Méltó egy szocialista munkabrigádhoz. — A bányából való kiszállás rendje is változott — ad to­vábbi tájékoztatást az irodában Lakatos Imre gépészeti vezető. — Egy művezető állandóan el­lenőrzi a munkahelyeket, és ő dönti el, hogy kinek indokolt a korábbi kiszállás. — Szóval, hasznos volt a bí­rálat? — Elismerjük ...! És a tröszt is alaposan felfigyelt rá. Itt őrzöm a fiókomban Baják olyan feltevések is lábra kap­tak, hogy a gépműhely hanya­gul végzi munkáját. • Ez nem így van. Mert a gépesített bá­nyánál, amely évről évre fo­lyamatosan teljesíti a terme­lési tervét és háromszoros él­üzem, föltétlenül meg kell len­ni az egyes üzemrészek közötti jó kooperációnak. Ez megvolt és meg is van a XII-es akná­nál. De az eredmények nem azt jelentik, hogy most már nagyvonalúan nézzünk el az esetleges hiányosságok fölött, amelyeknek megszüntetése még szebbé teheti az eredményeket. A Mátraalji Tröszt és a XII-es akna vezetői helyesen értelmezték a lapunkban felve­tett bírálatot, amit bizonyít az a tény, hogy a korábbi hibák ma már megszűntek. Laezlk János FÜSTÖL A PIPA (Foto: Kiss) Nagysikerű lengyel est az egri József Attila Kollégiumban A hűvösre fordult november végi napon meleg szeretettel köszöntötte az egri József At­tila Leánykollégium mintegy négyszáz növendéke a hagyo­mányossá váló, évenként meg­ismétlődő magyar—lengyel ba­rátsági nap részvevőit. j Somlai Györgyné, a kollé­gium igazgatónője bevezetőjé­ben elmondta, hogy mély nyo­mot hagytak eddigi közös ren- j dezvényeik is az ifjúságban, igen nagy várakozással tekintet­tek e mostani találkozó elé is és minden reményük megvan arra, hogy a mostani magyar— J lengyel estet újabbak követik. | Dt. Stanislaw A. Sochacki, a történelemtudományok kandi­dátusa, mielőtt átadta volna a budapesti lengyel nagykövetség | és a Lengyel Olvasóterem kö-' Szőntését, a kollégium kamara- ; kórusa kedves lengyel dalokat énekelt, Grigási Mihályné ve­zetésével. Sochacki elvtárs ezután a lengyel nép, a lengyel ifjúság hősies múltjáról és egyre gaz­dagodó jelenéről beszélt, majd a lengyel—magyar barátságról szólva a következőket mond­ta: Népeinket ezer éves barát­ság szálai fűzik össze, ezt a barátságot kell nekünk szocia­lista tartalommal megtölteni. A hosszan tartó tapssal foga­dott előadást filmvetítés kö­VGÍtG. Ma délután a kollégium tár­salgójában igen érdekes len­gyel bélyegkiállítást! nyitnak meg, mely Magyarországon elő­ször, itt mutatkozik be. (—NA—) Egy ankét margójára Tegnap reggel talajvédelmi és agrotechnikai ankétot ren­dezett a Horti Gépállomás talaj- és vetőmagvizsgáló labora­tóriuma a Hatvani Járási Tanács- mezőgazdasági osztályával* a járási pártbizottsággal egyetértésben a tsz-agronómusote é* brigádvezetők részére. Az újságíró, aki írni akart a nagy jelentőségűnek ígér­kező ankétről, korán kelt. hogy időben érkezzék, egyetlen mondatott se mulasszon eí. Különösen jó érzéssel kereste fel a Horti Gépállomást, mert a helyes kezdeményezés éppen ab­ban a járásban született, ahol probléma van a tsz-szakembe- rek képzettségével. Ez az őszi munkák idején Is megmutat­kozott. hiszen a megyében az utolsók között fejezték be a szántás-vetést, a betakarítást, az elvégzett munka pedig több helyen a hozzá nem értést bizonyította. A gépállomás kulúrtermében ugyan megtörtént minden előkészület, de még 10 órakor is csak 30-an voltak. A gép­állomás vezetői, a meghívott előadók tanácstalanul várakoz­tak. Hiába. A Földművelésügyi Minisztérium előadóján, a já­rási pártbizottság és a tanács képviselőjén, a kompolti kutató­intézet tudományos kutatóján, a megyei gépállomások igaz­gatóságának képviselőjén, a sarudi és a hevesi gépállomások agronómusain kívül csupán ..hat” tsz-agronómus és brigád- vezető jelent meg. — i20 meghívót küldtünk szét — tárta szét karjait Wohl- moth I észló. a gépállomás laboratóriumának vezetője. — Névre szó'óan 80 agronómust és brigádvezetőt hívtunk meg a járásból. Érthetetlen ez a paszívltás, a meghívókat hét­főn kézhez kapták. A járás: tanáccsal beszéltük meg az időpontot, ezt a na­pot javasolták... Ebédet főzettünk, szendvicseket készítet­tünk, sőt néhány üveg bort is hozattunk, hogy az előadás után közvetlen hangulatot teremtsünk, s évek után először közvet­lenül beszélgessünk a fontos talajvédelmi kérdésekről a tsz-ek képviselőivel. A szervezéssel azonban egy kis baj volt. A községi tanács sem képviseltette magát az ankéton, a járási tanács vb-ülést tartott és ezen a napon még öt rendezvényre voltak^ hivatalo­sak a járás mezőgazdasági szakemberei, a tsz-vezetők. Sallak Andornak, a miskolci OMNI osztályvezetőjének» dr. Legányi Andrásnak, a tlszavasvári. Mayer Józsefnek, a ta­tai és Wohlmoth Lászlónak, a Horti Gépállomás mezőgazda- sági mérnökeinek előadását „hát” szövetkezeti szakember hallgatta meg. Az ankéton Kádár elvtárs kongresszusi felszólalásából idéztek: „ ... a szocializmus ügyéhez való húséig és feltétlen odaadás első követelménye mellett növekvő erővel jelentke­zik a másik, a szintén elengedhetetlen követelmény: a hozzá­értés, a szükséges ismeretek megkövetelése”. Az idézet oly szépen hangzott, hiszen nagy horderejű megállapítást öntött szavakba, de a tettek ezúttal elmaradtak. Ügy látjuk, a szük­séges ismeretek elsajátítására a hatvani járásban nincs nagy törekvés... Megbecsülik az öregeket Tófalun SZOKATLAN ünnepség volt vasárnap Tófalu községben. A művelődési otthon nagyterme szépen feldíszítve, fehér aszta­lokkal megterítve várta ven­dégeit, a falu öregjeit. Első íz­ben fordult elő a községben ilyesmi, amikor a községi ta­nács és a helyi Béke Termelő- szövetkezet közös rendezésé­ben megrendezte az öregek napját. Több mint nyolcvan idős ember — zömmel termelőszö­vetkezeti nyugdíjas jelent meg ezen a kedves családias ün­nepségen, ahol az ünnepség szónoka elmondotta: — az idős dolgozókkal szemben érzett szeretetünk, tiszteletünk és megbecsülésünk jeléül rendez­ték meg a község öregjei ré­szére ezt a találkozót és ezt a kis vendégséget. Tévedés volna arra gondol­ni, hogy Tófaluban csupán ennyiből áll az öregek megbe­csülése. Nemcsak a találkozó­kon és ünnepségeken becsülik meg díszes szavak kíséretében az öregeket, hanem a hétköz­napok tapasztalatai is az öre­gek megbecsüléséről tanús­kodnak. A közel kétezer hol­don gazdálkodó Béke Terme­lőszövetkezet 89 nyugdíjas ter­melőszövetkezeti tag eltartásá­ról gondoskodik. Mit is ad a termelőszövetke­zet a nyugdíjas öregjeinek? Mindenekelőtt biztosítja a háztáji területet — egyedülál­lóknak 800, a családosoknak pedig 1600 négyszögölet. A ház­táji területen a szövetkezet gépei végzik el a szántást, ve­tést, gépi kapálást, egyszóval a munka nehezét. Az elmúlt tavasszal a szociális alap ter­hére pl. 20 mázsa búzát osztot­tak szét díjmentesen a rászo­rulók részére. Évente átlag 25 ezer forintot tesz ki a nyugdí­jasoknak kifizetett földjáradék összege. MINDEZ a segítésnek egyik formája. A segítség abban is megmutatkozik a szövetkezet részéről, hogy könnyebb mun­kát biztosít a dolgozni és ke­resni akaró idős szövetkezeti tagok részére. Jelenleg a do­hány simításánál dolgozik több idős szövetkezeti tag, többek között Hutter Mátyásáé is, aki a nyár folyamán területet is vállalt megművelésre és több mint 100 munkaegységet szer­zett. Több idős tsz-tag dolgo­zik a kertészetben, éjjeliőri beosztásban, s olyan helyeken» ahol kevés erőfeszítéssel is jól kereshetnek. Huszonöt idős tsz-tag dolgozik rendszeresen, s ezek között Szabó József. Farkas Dezső, Redele Mihály, Szabó Istvánná és társaik mun­kaegysége a százat is megha­ladta. Vegyünk egy példát a sok közül. A Kossuth út 58. szám ÖTPERCES KOMMENTÁR Káros nyereség MIÉRT LEHET káros a nye­reség? Hiszen a „nyereség” — a vállalati nyereség — rend­szerint azt mutatja: az üzem jól gazdálkodott az anyaggal, a munkaerővel, célszerűen használta ki az adottságokat, a helyi tartalékokat. — Vagy pedig azt jelenti, hogy a vál­lalat, szövetkezet nem mun­kával, hanem különös ügyes­kedésekkel jutott a magasabb nyereséghez. — És ez káros nyereség. A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság megvizsgálta azoknak a vállalatoknak, szö­vetkezeteknek a munkáját, amelyek profiljuknál, helyze­tüknél fogva —■ valamiféle szolgáltatásokat végeznek a lakosságnak. A vizsgálat során kiderült, hogy a szolgáltató tevékenység nem növekszik a kívánt mértékben, sőt sok esetben csökken. A szolgálta­tási terveket általában nem teljesítik. Mi az oka ennek? Az Egri Finbmmechanikai és Vasipari Vállalat üzemé­ben például az autójavításnál 23, a mctorkerékpár-javitásnál 45,7, az írógép-javításnál 22,4, az órajavításnál 28,8, a mér­legjavításnál 42,4, a galvani­zálásnál 28,2, a hűtőgépszer­viznél pedig 58,7 százalék volt az elért nyereség. Ugyanak­kor: a motorkerékpár-javítási tervet 80, az órajavítási tervet 90 százalékra teljesítette a vállalat. A vállalat a helyi iparpoli­tikai tervét 62 százalékra tel­jesítette. A MAGAS ARAK mellett a lakosság nem veszi igénybe a szolgáltatásokat Kitűnik ez abból is, hogy azokat a javítá­sokat amelyek a garanciális határidőn belül váltak esedé­kessé, még elvégeztetik, de további javításról lemonda­nak az emberek. Pedig nyil­vánvaló, hogy a rongálódás még inkább bekövetkezik a garanciális határidők után. A káros nyereség ennél a válla­latnál az a 405 ezer forintos többlet, amely a 62 százalékos tervteljesítés ellenére befolyt a pénztárba. Mint a népi ellenőrök vizs­gálati jegyzőkönyve megálla­pítja: „Reálisan tervezett költ­ségekből képtelenség 20—30, sőt 40 százalékos megtakarí­tást elérni. Ez a körülmény azt mutatja, hogy a szolgáltatások árát 10, 20, 30 százalékkal csökkenteni lehetne részben a helyes számlázással, rész­ben pedig a jóváhagyott rezsi­százalékok csökkentésével.” Azok, akik a szolgáltatáso­kat igénybe veszik, gyakran panaszkodnak a magas árakra, s a panaszosok jó része tör­vénytelen többletszámlázást gyanít és gyakran kifogásolja a minőséget Nyoma van en­nek a vállalati tervek teljesí­tésében is, ugyanis emiatt nem szívesen veszik igénybe a szolgáltatásokat. A többlet­számlázást néha nagyon egy­szerű módon ki lehet deríteni. Az Egri Vas és Fém Ktsz-ben például ez év februárjában a bádogos részlegnél 376, a hűtő­gépszerviznél pedig 673 órával számláztak többet mint a je­lenléti ívben feltüntetett ösz- szes óraszám! A különbségből 25 522 forint többletnyereség­re tett szert a vállalat amely­nek bérrendszere a dolgozót egyénileg Is érdekeltté teszi az árak növelésében. A LAKOSSÁG tartózkodá­sát jól mutatja egy másik pél­da. Az Egri Vegyesipari Vál­lalat 1963 január, május és jú­nius havában 33 esetben vég­zett lakatosipari szolgáltatáso­kat közületeknek, összesen 167 ezer forint értékben. Ugyanez alatt a három hónap alatt négy esetben vették igénybe magánosok a vállalatot — 2000 forintos szolgáltatások erejéig. A vízvezeték-részleg ugyanak­kor 232 ezer forint értékben 99 alkalommal segített közüle­teknek, a lakosságnak nyúj­tott hat szolgáltatás pedig alig érte el az ezer forintot. A nyereség különös növelé­sének természetesen más mód­jai is vannak. Az Egri Finom- mechanikai és Vasipari Vál­lalat autójavító részlege indo­kolatlanul — anélkül, hogy ezt megrendelték volna — 1805 fo­rintnyi többletmunkát végzett a MÉSZÖV gépkocsiján. Több számlából az állapítható meg, hogy bizonyos tételeket (ki- és beszerelés) automatikusan is­mételnek. Az üzemben kijaví­tották a járási tanács gépko­csiját is, s 1719 forint értékű el nem végzett munkával ter­helték meg a számlát. A példákból talán ennyi is elegendő. Néhány következte­tés már az eddigiekből is adó­dik. Az indokolatlan nyereség lehetősége nem serkenti arra a vállalatot, hogy növelje a lakossági szolgáltatások meny- nyiségét, és javítsa minőségét. A magas rezsi törvényesen módot ad arra, hogy a tervtel­jesítés elhanyagolása ne veszé­lyeztesse a vállalati jövedel­mezőséget. A számlák enyhén szólva nagyvonalú kezelésével pótolni tudják azt a pénzt, ami a gyér forgalom miatt „ki­esik”, mert a lakosság ritkán fordul a drágán dolgozó szol­gáltató vállalatokhoz. És ép­pen itt mutatkozik meg a nye­reség káros hatása. A KÁROS nyereség ambí­ciója használaton kívül helyezi a háztartási gépek egy részét, esetleg indokolatlan keresletet teremt bizonyos használati tárgyak, kisgépek piacán, — mert a lakosság inkább újat vesz, mintsem javítattatná a régit. Vagy pedig eleve elmegy a kedve a vásárlástól, ha hall a csillagászati javítási árak­ról. A javító-szolgáltató vállala­tok és szövetkezetek újságban, moziban, röplapokon, plakáto­kon alapos propagandamunkát végeznek tevékenységük nép­szerűsítéséért. — De vajon képesek-e pótolni azt a propa­gandát, amelyet az olcsó és jól elvégzett munka jelentene? Krajczár Imre alatt lakik Gulyás István nyugdíjas tsz-tag és felesége, Mindketten idősek már. de azért bejárogatnak a szövetke­zetbe, s munkájuk nyomán innen is onnan is „csurran cseppen” valami. Gulyás néni most dohányt csomózni jár a szövetkezetbe, és férjével együtt az idén mintegy 230 munkaegységet szed össze. Mindezen kívül megkapják a 260 forint öregségi járulékot minden hónapban, kapnak egy hold háztájit, ahol megterem a kukorica, van 200 négyszögöl háztáji szőlőjük, és a bevitt 10 hold föld után is kapnak éven­te több mint ezer forint föld­járadékot. Ez a jövedelem bő­séggel elég arra, hogy öreg napjaik gondtalanok legyenek. GULYÁSÉK esete nem egye­dülálló a községben, igen sok idős tsz-tag él hasonló körül­mények között. Jövedelmük, gondtalan életük kellő bizo­nyíték arra, hogy Tófaluban nemcsak szavakban, hanem gyakorlatilag is valóban meg­becsülik az öregeket. Cs. L

Next

/
Thumbnails
Contents