Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-29 / 279. szám

1963. november 29., péntek NEFUJSAS s Justitia szeméről oldjuk le a kendőt Beszélgetés a kastélglievthen... Az igazság római istennőjét, aki később az igazság szimbó­lumává vált, kezében mérleggel és karddal, bekötött szemmel ábrázolják. A bekötött szemű istenek helyett mi a nyitott szemű emberek ítéletében bí­zunk. megalakult a társadalmi bíró- jelentketők? Az iszákosokkal, ság, de ebben az évben egyet- a családi botrányt okozo.vüal len ügyet sem tárgyalt. szemben akad-e jobb módszer Hiszen akad üzemünk, ame- a társadalmi nevelésnél? Az lyik a szocialista címért küzd, üzemi szarkákra, a közöst és a a brigádok többsége szocialista munkatársakat megkárosítók- brigádként dolgozik, mit tár- ra ügyelhetne kellő sikerrel az gyaljon itt a társadalmi bíró- ipari őr, ha a közösség nem se- Megyénkben 79 vállalatnál ság? De az Ivádi Állami Gaz- gít olyan közszellemet kialakí- alakítottak társadalmi bírósá- daságban, a Gyöngyös—do- tani, amely ellenőrzi a lazasá­got. A dolgozók önmaguk közül moszlói Állami Gazdaságban, got, féken tartja az aljas ösztö- választottak embereket, hogy a a Vas- és Fémipari Vállalat- nőket és kiveti sorai közül a nevelés, de szükség esetén a nál, az Észak-Heves megyei megrögzött bűnöst, nyilvánosság előtti felelősségre Sütőipari Vállalatnál, vagy a A szocialista erkölcs, az vonással és büntetéssel járul- visontai külszíni fejtésnél sem egyéni és egyben kollektív fe­janak hozzá a munkafegyelem tárgyalt egyetlen ügyet se a lelősségérzet nevelésének megszilárdításához, a társadal- dolgozók által választott bíró- egyik módja és eszköze a tár­mi tulajdon védelméhez, a dől- ság, pedig mennyi fegyelmi sadalmi bíróság. Ne csak az gozó ember méltóságának és vétséget követtek el, mennyit igazgató, vagy a megbízott jogainak tiszteletben tartásár vétettek munkatársuk önérze- egyes személyek tudjanak a hoz. te és becsülete ellen és hány- vétségekről és a káros, elíté­Milyen eredményeket hozott szór nyúltak hozzá a társadal- lendő magatartásokról, az igaz­és milyen hiányosságokat mu- mi tulajdonhoz? gató minden fegyelmiről érte­tat a társadalmi bíróságok A 4. számú Autóközlekedési tesítse a szakszervezeti bizott- működése, milyen vétségeket Vállalatnál a korábbi években ságot és közösen állapodjanak kell a társadalmi bíróság elé 150—180 fegyelmi vétséget tár- meg, hogy melyik ügyet vigyék utalni, hogyan lehetne a célki- gyaltak, de amióta kirendeltsé- a társadalmi bíróság elé. A tűzéseket jobban megvalósíta- génként működik a társadalmi jogpropagandát és a politikai ni? Ezt vizsgálta az elmúlt na- bírósás?. lényegesen csökkent a felvilágosítást terjesszék ki a pókban a Szakszervizetek He- szándékos és kirívó vétségek dolgozók minél szélesebb réte­ves megyei Tanácsa és ezzel száma. Tudunk olyan esetről foglalkozott korábban a me- is, hogy a dolgozó inkább a jé- gyei bíróság és az ügyészség rásbírósági büntetőeljárást referátuma. kérte, csak ne kelljen dolgozó­Az általános tapasztalat az, társai elé szemtől szembe ki- hogy eddig ott tudott eredmé- állnia. nyes munkát végezni a társa- Mennyi bajt és kárt okoznak dalmi bíróság, ahol nemcsak az intrikusok, az alaptalanul egy-két vezető, hanem a dől- ____________________ go zók szélesebb rétege ismer- ■* te a törvényerejű rendelet ál­tal biztosított jogkört, ahol a szakszervezet a gazdasági ve­zetőkkel együtt és megfelelő körültekintéssel választotta ki a nyilvánosság elé kerülő ügyeket. A tapasztalat bizo­nyítja, hogy a társadalmi bíró­ság nem nélkülözheti a tárgya­lás gondos előkészítését, az ügyészség és a bíróság szak­mai segítségét, de a jogpropa­gandát és a politikai felvilágo­sító munkát sem. A társadalmi bírósagok tár­gyalásairól készült jegyző­könyvek, valamint a határoza­tok alaki és tartalmi szempont­ból sokat javultak, több példát lehetne arra is sorolni, hogy a dolgozók bíznak a társadalmi bíróság ítéletének helyességé­ben, a kollektíva nevelő, fe­gyelmező erejében. Éppen azért feltűnő, hogy az igazga­tók nem törekszenek arra, hogy a hatáskörükbe tartózó fpsvelmi ügyeket átadjak a társadalmi bíróságoknak. Akad nem egy olyan vállalat, ahol Báró Schosberger hajdani kastélya pompás liget közepén áll. Az oszlopos bejárat hom­lokzatán pajzsalakú családi cí­mer: ágaskodó oroszlán, bő­tok s lepergették leveleiket a döntötte, hol ver fészket, ha 1^ más égtájakról származó fák teszi a szakmunkás-vizsgát, is. Csak az évszázados fenyők — Ecséden akarok maradni* apró tűlevélkéi zizegnek a fel- ott dolgozni — mondja. Pedig feltámadó szélben. Előbb még .a szíve nemrég még a mélymű. ségszaru — a hatalom, az erő, harsány zsivaj, kacagás, kiáltó- velésű bányákhoz vonzotta, vá_ a jólét jelképei; s alul egy ka-ptár, röpködő méhekkel — a gyűjtés szimbóluma. Gyűjtött földet: övé volt Hatvan kér­gére. Azaz, teremtsünk olyan hangulatot üzemeinkben, hogy a fegyelmezetlenséget, a csa­lást és az erkölcstelenséget a kollektíva elítélje, a gyarló, botladozó embert a közösség ellenőrizze és segítse. F. L. Téli szakoktatások a füzesabonyi járásban A téli időszak a tanulás, a továbbképzés időszaka a ter­melőszövetkezeti parasztság életében. Füzesabonyban a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tálya szükségesnek látta a kü­A tanfolyam első napján Po- czok Barnabás, a mezőgazdasá­gi osztály vezetője tartott elő­adást a termelőszövetkezeti demokráciáról. A tanfolyam ideje alatt a mezőgazdasági lönféle téli tanfolyamok bein- osztály szakelőadói a növény- dítását és szakmánként, szak- termesztés, az állattenyésztés, áganként kíván továbbképzést a könyvelés és az ügyvitel té­nyújtani a termelőszövetkeze­tek dolgozói részére. A téli továbbképzések kere­tében elsőnek november 25-én Kompolton, a Kísérleti Intézet munkásszállásain vette kezde­tét egy kéthetes, bennlakásos maköreiből tartanak előadáso­kat, ezenkívül rét- és legelő­gazdálkodási, növényvédelmi és egyéb szakmai jellegű elő­adásokat is hallgatnak majd az ellenőrző bizottságok tagjai. A tanfolyam befejeztével zás hangjai töltötték be a ker­tet, most csend van. A kastély termeiben is, ahol tanárok, ok­tatók állnak a katedrán, s ma­gyarázzák az anyagismeretet, a géptant. Bányaelektrolakatos, motortekercselő, esztergályos, marós, kovács szakmára tanít­jár szeretett volna lenni. S most már jó előre a korszerű bányászattal jegyezte el magát. Béres László komoly, zár­kózott fiú: mosolya is keserű vonásokat őriz. Pesten szüle­tett, édesanyját alig ismerhet­te, korán meghalt, s őt 7 éves ják itt a fiatalokat. S jövőre kora óta selypi rokonok vették röppen ki az intézet falai kö- magukhoz. — Hogyan jutott el a vá­lasztott szakmához? — Egyszerűen. Kasza György, az unokabátyám, ezt i szakmát műveli. Nem kelleti éves fiatalokkal, s azokkal be- sokat beszélni, hogy a szakmá. megszeressem, s ezt válasz zül az utolsó vájárosztály is. Hatan ülünk a kastélykert­ben, nyúlánk lucfenyők alatt, tömör, egy tömbből kifaragott, szürke kőpadon. Elsős, másod­tanfolyam a termelőszövetke- újabb ötnapos tanfolyamok in- zeti ellenőrző bizottságok tag- dúlnak majd a járásban külön- jai részére. A tanfolyam célja, külön a sertés- és szarvasmar. hogy az ellenőrző bizottságok hagondozók, baromfitenyésztők, tagjai megismerjék jogaikat, raktárosok részére, ahol hasz- kötelességeiket, jártasságot sze- nos ismeretekre tesznek szert a rezzenek az egyes szakkérdé- részt vevő termelőszövetkezeti sekben, s így valóban be is dolgozók, tudják tölteni hivatásukat. Cs. L Béres László nyékén a széles határ. És gyűjtött mást is — fákat. Vö­rösmajori kastélyát ligettel vette körül, ahová a világ min­den tájáról összezsúfolta a rit­ka példányokat, hogy különle­ges flórát varázsoljon a Mátra alji sík táj egy kis szigetére. Tulipánfa, kókusz, füge, mo­gyoró — s ki tudná felsorolni valamennyi fajtát. Az illatos virágok elvirítot­szélgetünk, akik jövő nyáron már kezükbe kapják a szak­munkás-bizonyítványt. Éle­tükről, munkájukról, választott mesterségük szépségeiről val­lanak a fiatalok. — Mindenáron motorszerelő akartam lenni Feleszi István — s milyen jó, hogy mégse teljesült ez a vágy. Bárhová vetődik is az ember, mindenhol megállhatja a he­lyét, mert két szakmát kap a kezébe. Szélre, göndörhajú, nevetős szemű. Családjában eddig csak kőműveseket tartottak számon, s ő már a bányához, az elektromossághoz, a lakatos, mesterséghez kötötte le magát. A korszerű s modern bánya­gépek könnyen el tudták fe­ledtetni vele a motorokat, a benzinszagot. — Mi a vágya a jövendő bányaiparosnak? — Abaujkén vagyok, bor­sodi. Visszamegyek Berentére, ahonnét mesterséget tanulni küldtek. Képe János szerény, csendes fiú. Ott nőtt fel a hatalmas erőmű szomszédságában, Lő­rinciben. Ügyes, jóeszű. Több­ször jutalmazták szorgalmát, tanulmányi eredményét arany­éremmel. — Az a szép a mi szak­mánkban, hogy nagyon is ösz- szetett. Az esztergályos befo­gatja gépébe a megmunkálan­dó anyagot, beállítja a kést, a gép forgás-sebességét. El is mehet a gép mellől. De itt folyton gondolkodásra, töpren­gésre készteti az embert a folyton változó feladat. Gyenes István a Tisza mel­lől került a vörösmajori kas­télyba. S bár a szólás-mondás szám. S az unokabátyám most itt, az intézetnél szakoktató. Matiszlovits Károly a beszél­gető társaság „Benjáminja’1 legfiatalabb tagja. Néhány hó napja csak, hogy az általáno mondja iskola padjaiból kikerült. Egy szerű, s tisztes példaképet vi lasztott: szolgálni és használt akar, mint az apja! A kastély oszlopos bejárató nak homlokzatán épen, sérte1, lenül áll a bárói család címf azt tartja, hogy „ki a Tisza § vizét issza, vágyik annak szí­Fekszi István re. S nem is verik le onnét, mer változott tartalommal, a köb« faragott szimbólumok — ma if igazak. A kaptár s körülötte e röpködő méhek hajdan a va­gyon gyarapítását, a gyűjtési jelentette. Most a tudást, az új és új ismereteket gyűjtik a kastély falai között. A tudást A. TALLO fílllYta fiAPP&t JÖnTeiiJ Házunkban van egy élelmi- Megdöbbenve állapítottam romból — az eredeti orosz ka- szerüzlet. A szinte naponta vál- meg, hogy fehér kesztyűt is vi- viárt. tozó vezető csaknem mindig sei és csipesszel fogja meg a mogorva, veszekszik a vevők- teasüteményt. Keze úgy járt, kel, egyszóval, a bolt azon kö- mint a motolla, zönséges kis üzletek közé tar­tozik, amelyekből millió van. Legalábbis tegnapig ez volt a helyzet. Tegnap délben megkért a fe­leségem, vásároljak néhány ap­róságot. Csak az utcán jutott eszembe, hogy éppen ebédszü­net x>an. De az üzlet véletlenül nyitva volt. A pult mögött ott állt a vezető — ismét új, de amint mondtam, ezt már megszok­tuk —, hófehér köpenye volt és mosolygott, mint Clark- Gable. Új seprő, gondoltam, egy hét múlva már rongyos, pisz­kos köpenyben fog itt állni. Felsoroltam, hogy mit kérek. A vezető szinte repült ide-oda, lemér­te a cukrot, a rizst, a kenye­ret és mindenre valami kis rá­adást is adott. — Az isten szerelmére, mit csinál? — kiál­tottam. — Nettó mé­rünk — felelte szemlesütve —, ön nem papírt vásárol, nem mérhetem az áruhoz a cso­magolást. és olyan biz­tonságosan, mint valami sebé­szé. — Sajnos, nincs nálam sza­tyor — szóltam bizonytalanul. — Ö, nem tesz semmit, ké­rem — válaszolta, s a vásárolt árut elegánsan becsomagolta és átkötötte. Lopva belecsíptem a karom­ba, hogy meggyőződjem róla, egyáltalán ébren vagyok-e. — Nem vagyok külföldi — jegyeztem meg a rend kedvé­ért. — Tudom, tudom — szólt barátságosan mosolyogva. — Látom, hogy helybeli. Valódi portugál szardíniát ajánlott, és megkóstoltatta — ez már végleg kihozott a sod­• j ipmwijSvla;l issza, vagyis armait szí- ős az új ismereteket, mert ezek ÄS ““ lőzS6 & a hatel<”lsaal _ * ..................... ? megváltozott. Meg csak másod- dozoi. Eg észén az ajteng kísért. Séves élektrolakatos, de már el- Pataky Dezső — Most rövid időre be JceZIK csuknom, tudniillik leltároz-e-" --------------------------------------— nő m kell. De rövidesen újraS nyitunk. Ej, de kár, hogy nem ^ jött előbb, egy órával ezelőtti valósággal sorba álltak a ve-? vők, ugyanis füstölt angolnám§ volt. Sajnos, már kiárusítottamé az egészet. ? Másnap reggel a házfelvgye-? lőnőnk hangja vertet fel a ház? csendjét. S Vezetőségválasztó gyűlést — Képzeljék el, tegnap az § tartottak az ecsédi Arany­ebédszünetben kirabolták az § kalász Tsz KlSZ-szervezeté- egész élelmiszerüzletünket! amelyen felmérték az tolvaj A bembonokat viszont nem ajánlom — suttogta —. Sajnos, kissé öregek már, rég ki kellett volna őket cserélni. Százassal fizettem, mert nem volt apróm és lelkileg már fel­készültem, hogy ezért rámmor­dul. De semmi ilyesmi nem történt. Udvariasan mosolyog­va adott vissza a százasból. pen, WwglTk? ••j j ,poííwtéí'í iriéQ sorba is ßjiict/c ÉLEN JÁRTAK TÁRSADALMI MUNKÁ­BAN eddig végzett munkát. A a pult alól toosnmtott^KJSZ-fiatalok az idén dereka­nin narret Isis TéictruT < . . . , kivették részüket a társa­dalmi munkából, ök végezték szinte magamon kívül. A vér - ­a fejembe szállt. — Lehet, hogy emberek. Utána az egész bévé-$ a kultúrház körül a parkosí­ezután mindig így lesz ? — kiál­tottam, s hangomban olyan re­ménység és vágyakozás csen­gett, amely méa egy követ is meglágyított volna. — Kérem, adja át üdvözlete­met neje önagyságának és a gyerekeknek — tette hozzá a kedves vezető. — Egyébként holnap valódi holland kakaóm és svájci sajtom lesz. Tegyek belőle félre önnek? teliéi meglépett... fttást, rendbehozták a KISZ­A hír kissé elszomorított. DeShelyiségei, segítettek a ter- .,,, ,, , , , . . 3 meloszovetkezetben is. A tar­delben újra vásárolnom munka eredménye­zett, ez alkalommal a nagy j^ét ízben is szerveztek kiszolgálóba mentem, ahol a c közös kirándulást, egyszer a személyzet ugyancsak sűrűn .. Mátrába, egyszer pedig a Ba- változik. slaton mellé látogattak el. A bejáratnál állt az üzlet- 5 Most sikeresen szervezik a vezető hófehér köpenyben és § téli oktatást, s elhatározták, bátorítóan rám mosolygott^hogy az oktatást filmvetítés­— Ide figyeljen — mondtam Az eladónők tiszták voltak, §sel kötik össze. (Csont István illusztrációja) majdnem sírva —, én nem va­gyok sem lakáshivatali főelő­adó, sem a népi ellenőrző bi­zottság munkatársa, csak egy­szerű halandó vagyok, egy kö­zönséges átlagvevő. Rendsze­rint keveset vásárolok, érdem­legesen nem emelem a forgal­mát sem... Tulajdonképpen mit akar tőlem?? — Semmit — válaszolta an­gyali nyugalommal. — Búcsú­zóul még engedje meg, hogy fürgék és kedvesek. Hirtelen§ Tárgyaltak a soron követ­borzasztó félelem fogott el.ekező feladatokról is, s ennek hogy itt állok egyedül, fegyver-?során leszögezték, sokkal telenül, védtelenül kiszolgál-?többet kell tenniük a község tatva nekik! Ügy ugrottam ki? kulturális életének fellendíté- a boltból, mint valami három-?sóért lépcsős rakéta a> kilövő pályá-§ Tapolcsányi Dezső rőt § S most pattanásig feszült § VENDÉGSÉGBEN A RÁDIÓ­idegekkei várom az esti újsá-| NÁL gott vajon mi történt ebben az§ Az egri Szilágyi Gimnázium üzletben... ^énekkara a rádióhoz látoga­(Hollósi Tibor fordítása.) ^tott el, ahol felvételt készítet­tek, s ugyanazon a napon kö­zös hangversenyt adtak a bu­dapesti Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium énekkarával A diákok a délelőttöt a rá­diónál töltötték, a 13-as stú­dióban. Délután városnézéssel töl­tötték az időt, és otthonaik­ban keresték fel budapesti diáktársaikat. Este pedig a közös hangversenyen nagy si­kert arattak az egri lányok* A budapesti iskola egri ven­dégszereplésére decemberben kerül sor. Görög Ibolya Eger KÉRDEZZ—FELELEK — A TAKARÉKOSSÁGRÓL A csányi takarékszövetkezet igazgatósába műsorral egybe­kötött kérdezz—felelek-estet rendezett a községi kultúrház- ban, a takarékossági napok keretében. A műsor mellett beszámol­tak a takarékossági mozgalom eredményeiről is, a községben a betétállomány meghaladja az 1 millió 800 ezer forintot. A műsort az ecsédi KISZ- szervezet tagjai adták, a szel­lemi vetélkedőt Zakkay Má­ria pedagógus vezette le sok ötlettel. Bánky Ed« ' Csán*r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents