Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

1983. november 3., vasárnap »EPOJ8AO Mindennap egy kicsit jobban Gondolatok a műszaki fejlesztésről „Bizonyos fejlődés a műsza­ki színvonal emelésében meg­állapítható. Azonban a párt és kormány által kitűzött felada- tr'k végrehajtásában lényeges f őrehaladás még nem történt.” 1A Minisztertanács országgyű­lési beszámolójából.) Egész iparunk, sőt népgaz­daságunk alapvető kérdése a műszaki színvonal állandó, gyors ütemű fejlesztése. Kor­szerű terméket gyártsunk és a mai követelményeknek megfe­lelő technológiát alkalmaz­zuk. Gyártmány- és gyártás­fejlesztés, ez az iparvezetés alfája és ómegája, ez a leg­főbb szábály, amelyhez a ve­zetőknek és a munkásoknak igazodniuk kell. Egyenletes és vajon kellő ütemű a műszaki színvonal fejlődése megyénk­ben? Ha az elmúlt évihez viszo­nyítjuk a mostani adatokat, akkor elégedetten dörzsölhet­jük kezünket. De ha az igé­nyekhez és az adott lehetősé- % íkhez szabjuk a mércét, ak- <or rögvest megváltozik a kép. \ korábbi években megyénk nari üzemei a rendelkezésük- e bocsátott műszaki fejleszté­alapnak csak 35—40 száza­ikat használták fel, Az idei első félévi 7,8 millió forintból i',4 millió forintot, azaz meg­közelítően az összeg felét. (Az elelmezésipar adatai itt nem szerepelnek.) Kárt okozó a megtakarítás minden forintja, amely a mű­szaki fejlesztésből felhaszná- atlanul marad. Félreértés ne pssék, nem a könnyű kezű p ínzherdálást hiányoljuk, ha- vem az elszalasztott alkalma­st, az elmulasztott kísérlete­det, az elodázott technológiai korszerűsítést, a késlekedő új gyártmányokat, az íróasztalok mélyén alvó újításokat és mindazt a sok ötletet, amelyet megfojt a bürokrácia és a kö­zöny. Igaza van a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészművek főmérnö­kének, amikor azt állítja, hogy a műszaki fejlesztés megvaló­sítását akadályozza a tervek késedelmes jóváhagyása. A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat figyelemre méltó erőfeszítéseket tett, és sikereket is ért el egyes témák kidolgozásában, csak éppen a megvalósítás, gyakorlati alkal­mazás akadozik, mert nem kapnak a megvalósításhoz be­ruházási hitelt. Az utóbbi Esztendők óta tart már a határozás Bódi Vince elnök s Kucor Vendel között Az <kát kutatja azóta is a falu né- »e — hasztalan. ★ Kucor Vendel az örök re­bellis. Iffy tartják számon a fa- uban ezt a fekete, vékony longájú, de nagy erejű em­bert, aki a szövetkezet meg- lakülása óta egyfolytában a lövény termesztők főbrigadé- osa — a tagság legnagyobb negelégedésére. Emberemlékezet óta értő rmber hírében állott és az a zóbeszéd járta róla, hogy csak ápislant valamelyik tábla öldre és már mondja is: ide zt vessenek, amoda meg azt. \z igazság persze az, hogy ke­ek negyven esztendeje tapos- a már ugyanazt a földet és gy behunyt szemmel is port­osan tudja, hol jár a határ- >an, s ott milyen a föld ösz- zetétele. Érthető, ha a vezető­ég adott a szavára, a tagság neg egyenesen szentírásnak i ette, amit egyszer Kucor /endel kinyilatkoztatott. Hogy miért mégis Kucor a2 iröfe rebellis, amikor éppen leki van a legkevesebb oka ■á? övé a legtöbb munkaegy- ég, ő épített elsőnek fürdőszo- >át a házához — pgy föbriga- lérosnak ígn dukál, magyaráz- a akkor az embereknek —, ■ ő csapott olyan lakodalmat a anyának, hogy még a hetedik években növekedett a szénbá­nyák gépesítésére rendelkezés­re álló beruházás, de nincs ki­kísérletezve a különféle bá­nyamunkához és a különböző szénelőfordulásokhoz megfe­lelő géptípus. Kétségtelen, so­rolni lehetne a vállalaton kí­vül álló okokat, amelyek a fej­lesztés fékezői, de nem elegen­dő, ha ismerjük és íjerülgetjük az akadályokat, az üzemek ve­zetőinek és munkásainak hoz­zá kell látniuk az akadályok eltávolításához. Határozottab­ban jelöljék meg a lassú hala­dás okát, tegyenek konkrét ja­vaslatokat saját üzemük, prob­lémáinak megoldására. Ne csak egy ember, vagy esv-két mű­szaki dolgozó foglalkozzék a műszaki fejlesztéssel, hanem Legyen a hoxösaég ii«re, a munkások és a vezetők együttes feladata. A Mátravidéki Fémművek­ben az utóbbi egy év alatt lé­nyeges eredményeket értek el az üzemszervezéssel, újítások­kal, a géppark gazdaságosabb kihasználásával. De akad még karszerűtlen gép ebben agyár­ban is. A minisztérium, vagy az üzem vezetői és a gépekkel dolgozó munkások érzik job­ban ennek hátrányát? Többet és bátrabban kell erről beszél­ni az üzemben, arra kell ösz­tönözni az embereket, hogy a jelentéktelennek látszó ötlettel is bátran álljanak elő, ha úgy vélik, hogy az javítja a minő­séget, csökkenti a selejtet, vagy megkönnyíti a munkát. Természetesen hivatásuk ás szaktudásuk szerint a mérnö­kökre, az üzem műszaki veze­tőire hárul a gyártmányfej­lesztés irányítása, az új tech­nológia kidolgozása, a konst­rukciót kidolgozó intézetek és a termelő vállalatok együtt­működésének biztosítása, a so­rozatgyártás megszervezése. De a Finomszerelvénygyárban a dinamók szalagszerű gyártá­sa, vagy az Egyesült Izzó Rt. félvezető és gépgyárában a tranzisztorok, diódák és am- pullázó berendezések gyártása megoldható-e a munkások se­gítsége nélkül? Szüntessük meg és végérvényesen számol­juk fel azt a kisebbségi érzést, hogy csak a tudományos mun­ka, csak az egész gyár, vagy üzem technológiáját érintő ja­vaslat jelent műszaki fejlesz­tést. Iparunk műszaki színvo­nalának emelését szolgálja az is, aki a tűréshatárok betartá­sára biztatja a munkást, az is, aki Gyöngyösön megmagya­rázza, hogy melyik alkatrész­hez és miért nem szabad kéz­zel nyúlni és a műszaki fej­lesztést segíti az a bányász, aki az előírás szerint, gondosan kezeli a jövesztő- és rakodó­gépet. „Öcsi* terven hívül Meglepődve hallottam, hogy az Apci Fémtermia Vállalat­nak 2000 kötetes szakkönyvtá­ra van. Mennyi műszaki köny- vet őrizhetnek a Finomszerel­vénygyárban és Gyöngyösön, vagy a Mátraalji Szénbánvá- szati Tröszt üzemeiben? Ügy vélem, a társadalmi szervek többet tehetnének azért, hogy többen és nagyobb haszonnal olvassák a könyveket. Hányán ’ártak külföldi .tanulmányúton, de miért nem tudnak arról, amit a szomszéd társüzemben már sikerrel megoldottak? Itt- ott műszaki klubot és fiatalok műszaki tanácsát alakítottak, de alig működnek. Élünk-e a műszaki propaganda lehetősé­geivel? Ezer és egy feladat, aminek előkészítéséhez és ki­aknázásához annyira nem mű­szaki gyakorlat, hanem akarat, és meggyőző érvek kellenek. Inkább pénz, érvelnek egye­sek és azt bizonygatják, hogy az életet nem lehet előre meg­tervezni, a menet közben szü­letett javaslatok azért sikkad­nak el, mert ezek megvalósítá­sához nincs keret. De van „öcsi” (önköltségcsökkentő bankhitel) kereten és terven felül is, de úgy látszik, a pénz elfogadására biztatni, ösztö­nözni kell az embereket. Sok kedvezőtlen jel és visz- szahúzó erő ellenére is me­gyénk műszaki fejlesztési di­namikája az utóbbi egy év alatt pozitív. A bányászatban, finommechanikai és híradás­technikai iparágban már elér­tük azt az időszakot, amikor a műszaki fejlesztést, a termelés további korszerűsítését ered­ményesebben lehet elvégezni. A további siker feltétele: kon­centráljuk az anyagi és szelle­mi erőket és a politikai, társa­dalmi szervek szélesítsék ki a műszaki színvonal emeléséért küzdők táborát, teremtsenek gyümölcsözőbb együttműkö­dést a műszakiak és a munká­sok között. Dr. Fazekas László Békés, napsugaras vasárnapra ébred­tünk. Mosolygott az ég, aranyos volt a gyerek, a feleségem ágyba hozta a kávét. Eközben történt ugyan egy kis bal­eset: a kávét a■ pap­lanra öntöttem, de ez sem ronthatta el a kedvünket. Később, egy sajná­latos baleset folytán a feleségem kitört egy ablakot. Ez már feszélyezett egy kis­sé, de amikor szóvá aka-rtam tenni, nejem rámpissregett: — Ne a gyerek előtt, drágám! — amiben igaza van mert nagyon kell vi­gyázni a szülői te­kintélyre. Azt azonban már nehezen bírtam szó nélkül, amikor a fris­sen vasalt ingemre ráborította a szidolt De mit tehettem? fi gyerek előtt mégsem mondhatom neki. hogy idétlen, kétbal­kezes, stb , stb! F dolgok — esetlen megtépáznák a szülőJ tekintélyt, fay csak idegesen sétáltam fel és alá. hogy nejem azért érzékelhesse a lelkemben dúló vi­hart. Az izgatott rohan­gálás közben véletle­nül ráléptem ß cipő­fűzőmre és a szabad­esés jól ismert törvé­nye szerint, zuhanni kezdtem az akvárium felé. De csodálatos lé­lekjelenlétem nem hagyott el. Ügyes reflexszel beleka­paszkodtam a könyv­szekrénybe, amivel megakadályoztam, hogy a7- akváriumra essek. A könyvszek­rény dőlt rám! A viz elöntötte a szobát, de szerencsére hamaro­san felitták a köny* vek. Az aranyhalak izgatottan ugráltak a szőnyegen, a gyerek sivalkodott a gyönyö­rűségtől. Az asszony már nyitotta a szá­ját, amikor a gyerek­re mutattam. Ki akarta küldeni a szo­bából, de én nem en­gedtem. Hadd játsz- szon az aranyos... Aztán béke lett. Én olvastam, a feleségem főzött, a gyerek ját­szott. Közben leelj- tett egy poharat. Szerencsére nem tört el, de azért kö­zösen nagyon elver­tük, mert mégiscsak borzasztó, hogy egy hároméves kölyök ennyire ne tudjon vi­gyázni. ősz Ferenc Vj utakon járnak l$omoszlón VARGA FERENCCEL, a domoszlói Mátragyöngye Tsz elnökével állunk a szőlőfeldol­gozó üzem előtt, gyönyörkö­dünk a látképben, és beszél­getünk a termelőszövetkezet életéről. — A szövetkezet élete való­ban írók tollára való — mond­ja az elnök. — Három évig nem tudott talpra állni, baj volt minden­nel .., — Az idén azonban lényeges változás történt. Elindulunk a szövetkezet irodája felé. Űtközben tudom meg, hogy az elnök 1962. de­cemberében vette át ennek a gazdaságnak a vezetését a nagyrédei szövetkezet vezeté­se mellé. Sokáig gondolkodott, hogy elvállalja-e, hiszen egy gyenge, gazdaságilag elmara­dott szövetkezetről volt szó. Ügy gondolta azonban, elvál­lalja, és megpróbálja a nehéz­nek látszó feladatot. A szövetkezet vezetői három éven keresztül nem tettek egyebet csak veszekedtek, harcoltak a „hatalomért”, ugyanakkor magukra hagyták a tagokat, akik egymást rán­tották bajba. Az eredmény az lett, hogy 17 forintnál tavaly sem tudtak többet fizetni, s az államnak kellett munkaegysé­genként hét forinttal toldani, hogy legyen mit osztani. Milyen változás történt eb­ben az évben? Csak széjjel kell nézni a szövetkezetben. A hegyoldala­kon 700 hold őszi búzavetésük már zöldell, de betakarították a 600 hold kukoricát is, ame­lyen harminc mázsás átlagter­mésük volt. A szüret végén tartanak, s néhány napon be­lül túl lesznek az őszi mun­kák nehezén. 75 vagon szőlőt szedtek le az idén, ebből 30 vagon ment exportra. 23—24 fok a must cukortartalma. EZEK AZ ADATOK — ahogy az elnök is mondja — csupán érzékeltetik azt a vál­tozást, amely ebben az évben következett be itt Domoszlón. A tavasszal 61 tagú vezetősé­get választottak, többnyire olyanokból, akik már beadták kilépési kérelmüket. A veze­tőségválasztás után megjött az emberek kedve a munká­hoz és a tanuláshoz is. Az egész megyében itt volt legna­gyobb sikere a tsz-akadémiá- nak. Egy-egy előadáson 600- an, 700-an vettek részt, zsúfo­lásig megtelt a kultúrterem. Az elnök négy hónap alatt 258 tag panaszát intézte eL Közben új üzemszervezést ve­zettek be, megerősítették a brigádokat. Két tagot elküld­ték elnökképző iskolára, 10 ember pedig traktorosiskolára ment. Huszonhat tsz-tag szak­munkásképző iskolára iratko­zott be. így kezdett „élni” a szövet­kezet. Később jöttek _a szürke hétköznapok, amikor "a tettek­nek kellett bebizonyítani azr élniakarást. A kapálás — di­cséret érte az asszonyoknak — időben befejeződött, hama­rább mint Markazon, 150 hol­don lucernát vetettek, 20 hold málnát telepítettek, angol 401-es fajtát, amely első kí­sérlet az országban. Negyven embert megtanítottak oltani, készítettek 250 ezer oltványt, amely jó pénzt hoz. Fokozta a munkakedvet, hogy minden hónapban meg­kapták rendszeresen az előle­get. Aki végigdolgozza a hó­napot, 1000—1500 forintot is keres, amely havi fizetésnek is beillik nem egy ipari üzem­ben. Már az első hónapokban 20 szakember, kőműves, vil­lanyszerelő, gépkocsivezető, stb. jött vissza az iparból kért munkát a tsz-ben. ügy gondolják a szövetkezeti veze­tők, ha híre megy az „elván­dorlók” körében, hogy év vé­gén a tavalyinak kétszeresét fizetik munkaegységenként, s még tartalékolni is tudnak, úgy többen visszatérnek majd a faluba. A FELEMELKEDÉST az ál­lam is segítette Domoszlón. Kaptak három erőgépet, sok munkagépet, szalmabálázót, nagy teljesítményű műtrágya­szórót. Elkészítették távlati tervüket is. Felmérték, meny­nyi gépre, épületre, szakem­berre van szükségük, s ennek megfelelően gazdálkodnak, terveznek minden évben. Jö­vőre egymillió köbméter víz befogadására alkalmas tárolót épít a tsz, s így 700 holdat tudnak majd öntözni. A domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezet tagsíga háromévi küszködés után eb­ben az évben végre megtalál­ta az igazi utat. amely már a felemelkedéshez vezet. Fazekas István faluban is hire járt. Sokan fag­gatták már, hogy megtudják a titkát — eredménytelenül. Első „lázadása” egybeesik a szövetkezet megalakulásával. A falu vezetői, nem bízván Sajóit erejükben — mint ké­sőbb, borozgatás mellett be­vallották: Kucor Vendel ma­kacsságától tartottak leg­inkább — segítséget kértek a közeli város munkásaitól. A kérő szóra egy autőbusznyi vasas érkezett a faluba, és an­nak rendje és módja szerint nyomban haditanácsra ültek össze a falu vezetőivel, amikor egyszer csak kivágódott a ta­nácsterem ajtaja és belépett — Kucor. — Köszönjük, hogy eljöttek — fordult a meglepett munká­sokhoz —, de feleslegesen fá­radtak. — Azzal negyven be­lépési nyilatkozatot kért, az elsőt ott helyben aláírta, » mint a szövetkezeti mozgalom legfőbb agitátora, egyedül in­dult á Felvégre, ahol a „leg­nehezebb” emberek laktak... ö, Kucor Vendel, aki addig a leghangosabban ellenezte a közöst. Aznap — n munkások se­gítsége nélkül — közös aka­ratra jutott az egész falu. Ho­gyan csinálta Kucor Vendel? Mi indította rá? Hetekig tár­gyalta « falu Kucor pálfordu- lását, de csak a találgatásig jutottak el az emberek. Második „lázadása” az első közös aratáskor történt. A gépállomás három kom­bájnt küldött a nagy esemény­re. Az emberek kíváncsian, de elégedett arccal bámúlták a három mindentudó masinát. Csak Kucor Vendel nézett át a gépek felett. Aztán... Kaszát ragadott, s olyan ren­det vágott egymaga, hogy a gép se különbet. Felesége szedte utána a markot. Az elnök bosszúsan förmedt rá: — Mit csinál ott, Vendel? Ha nem vigyáz, még eltapos­sák a gépek! — és cifrázta hosszan, egy szuszra. Kucor türelmesen végigvárta az elnököt, csak aztán szólt: — Húszonnégy évig minden nyáron vágtam a rendet. Csak nem gondolja, hogy éppen a huszonötödik nyáron ülök majd ölbe tett kézzel! — Azzal feleletet sem várva, nagyot suhintott kaszájával, s a dél­ebédig nem is hagyta abba. Harmadik lázadására a nyár végén került sor. Beállított az elnökhöz: — Nagyobb istálló kell, Vin­ce! Nem férnek már a tehenek! Ax elnök kényszeredetten bólogatott, hogy tudja 6 jól, csak éppen nincs miből. Kucor végighallgatta, aztán sarkon fordul. Az elnök elégedetten mosolygott és a tenyerét dör­zsölte: végre, egyszer 6 maradt felül! Másnap nyoma veszett a Kucor-brigádnak, meg néhány fogatnak is. Hiába nyomozott Bódi Vince a határban, senki nem látta őket, nem tudott senki róluk. Csak késő este kerültek elő a szövetkezet er­dőjéből. Az élen Kucor Vendel és az erdőkerülő ballagott. Mögöttük a megrakott szeke­rek. Az erdőkerülő egyenesen Bódi Vincéhez lépett. — Végrehajtottuk aZ utasí­tást... jelentette katonásan, s azzal, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Egy hét múlva már harmin­cán szorgoskodtak az új istálló építésénél. Negyedik „lázadása" a to­pokban esett. Kucor éppen az elnöknél járt, amikor megcsörrent a te­lefon. Vendel közelebb állt a készülékhez, felvette. lgv tud­ta meg, hogy a megye traktort kínál e szövetkezetnek. Ha a vételár kétharmadát két napon belül készpénzben kifizetik, övék a traktor. Bódi Vince káromkodott, kért, hivatkozott, és fenyegetőzött, de a telefo­náló hajthatatlannak bizo­nyult, s a kasszában pihenő ötezer forint sem fiadzott meg. Kucor Vendel megint csak nem szólt. Elment a kocsmá­ba, leült az egyik sarokasztal mellé, a körmét rágta és meg­ivott k&t féldecit. Aztán nya­kába vette a falut és másnap reggel nyolcvanezer forintot szurkolt le az elnök asztalára. Csupa piros hasú bankót. Bódi Vince úgy meredt a rebellisre, majd a jókora pénz­csomóra, mint alá nem tudja, hogy ébren van, avagy álmo­dik. Csak akkor ocsúdott fel, amikor Kucor már az ajtónál járt. — Kiraboltad a bankot? — kiáltott utána megdöbbenve. Kucor nyugodtan válaszolt: — Majdnem... — azzal a ka­lapjához bökte az ujját é$ ki­lépett az ajtón. De mielőtt be­csukta volna, még visszaszólt: — Majd elfeledtem: kétszáz forinttal tartozunk az embe­reknek. Kivétel nélkül mind a négyszáznak... Nem várt választ, csak csen­desen távozott. ★ Esztendők óta tart már a csatározás Bódi Vince elnök és Kucor Vendel között. Akik ed- dín a titok nyitját keresték, felhagytak vele. Inkább az1 találgatják: mi lesz Kuco- Vendel ötödik „lázadó'sa”. Pataki Pál ARIACIÓK GY TÉMÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents