Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

f NÉPÚJSÁG »63. november 3., vasárnap Műemlék? Verpeléten csali a községi tanácson beszélnek így erről a fura alakú romról. Olyan, mint egy eltorzult „szabadtéri” búboskemence, amelyhez hozzáragasztották a házat. Nines rajta műemlék­tábla sem: talán meg se bírna egy súlyosabb márványlapot. Vagy egy jó erős tábla még valamennyire összefogná a málladozó falakat? De mit imá­nak erre a táb­lára? Mikor épí­tették? Kinek ' birtokán volt? Fűző­dik-e hozzá va­lamilyen törté­nelmi esemény, vagy szájha­gyomány? — Itt vala­mikor Mátyás király lovait patkolták — beszéli az ut­cán két fekete kalapos bácsi. Jó hangosan mondják, hogy az idegen, aki a barátságtalan kőhalmaz körül tiblábol, feltét­lenül meghal’- ja. — Ez a (kő­rakást akar mondani, de a „mű­emléki jónevelt- ség5’ imigyen korrigál:) m fi­ll e 1 y már öt­száz éve áll. Ezt senki se tadja bizonyo­san. Oklevél­ben, krónikában, régi forrá­sokban hiába nyomoz utána az ember, s a köveket is hiába vallatja. A jellegtelen bazalt- é9 mészkődarabokat csak ösz- szeragasztották a sovány mal- terrel: az építkezésnek sincs stílusa, amiből a korra lehetne következtetni. ezt tehetné hozzá: akár álru­hában is ... A műhely ajtaját bezárták: a tsz műtrágyát, szerszámokat tárol a öüledező falak között, lakat is került az ajtóra. Most egy szűk résen lehet benézni, és egy ablakon, amelynek kor­hadt fakeretében talán a sze­gek se állnának meg. Az ablak persze, csak deszkával szegé­lyezett nyílás ... A félhomályban lehet látni azt a padkát, ahol valamikor izzott a parázs, ahová a fújtató préselte a levegőt — a „ké­mény” alját. ... Tehát nem is járt itt so­hase Mátyás király? És a kovácsműhely szerszá- A miamikor város volt, mai? a tizennegyedik században He­Ez a mesterség alapvető fo­gásait, leggyakoribb és legfon­tosabb munkaeszközeit tekint­ve, alig változott az idők fo­lyamán. A szerszámok, — be­kerültek az egri vármúzeumba, ott várják sorsuk jobbrafordu- lását — készülhettek a tizen­nyolcadik században is, a hu­szadikban is. vés megye törvényhatósági gyűléseit is itt tartották. Itt ve­zetett a Mátra alji országút — bizonyára szükség volt kovács- műhelyre, ahol bort szállító kereskedők, gyűlésező megyei urak, szántóvető jobbágyok lo­vait csakúgy megpatkolták, És a tizenötödik század? az erre utazó főnemese­Mert Mátyás király... két, vagy éppen az — uralko­Hogy a műhely Mátyás ko­rában is „üzemelt” volna, ar­ról csak a mondákat, legendá­idat teremtő nép tud. Az „Igaz­ságosának ezen a környéken még birtokai sem voltak, bár éppenséggel járhatott erre, s ha az ember ironikusan akar­ja befejezni ezt a mondatot, dóét. Semmi bizonyosság, csak „lehet”-ek, „talán”-ok, és „vagy”-ok. De a népmondai találékony­ság ismét „segítségére siet” a — Kossuth Lajos lovait pat­kolták itt valamikor — mond­ják. Hogy Kossuth erre járt vol­na, arra is csak annyi a bizo­nyíték, mint Mátyás király lo­vának patkolására. De ez már ..komplikáltabb monda”, mert össze lehet kapcsolni egy má­sikkal. Kápolnán azt beszélik, hogy Kossuth Lajos a parókia kertjében álló hársfaóriások alatt mondott imát a kápolnai csatában elesett magyarok lel­ki üdvéért. Márpedig, ha Kos- -uth Kápolnán járt, cikkor Ver- oeléten is megfordulhatott... De a kápolnai hársfák alá is ■sak a fantázia térdepeltette ’Cossuth Lajost. A „szép törté­netet” egy Pápán tanuló erdé­lyi jurátus találta ki, s jó zsurnalisztikái szimattal érié- ;esítette az ötletet. Egyelőre csak annyi bizo­nyos; az épület áll .kivetet­ten” a többi ház között, — az utca beljebb húzódik. Házszám sincs, s a lapos kődarabok kö­zött apró levelű csalánok ka­paszkodnak. Az embernek az az érzése: törökkori földerődöt lót, amelyet „bevetettek” fű­maggal, hogy a sarjadó zöld elhitesse az „ellenőrökkel”, hogy az épületet régen emel- ék. (Akkor ugyanis nem na­gyon lehetett várat építeniük a t agyaroknak.) Mintha most se lehetne, — olyan az épület. Az omladék bosszantja a községi tanácsot: kellene a hely is, a kő is. — Csak már egyszer összedőlne — mondja a tanácstitkár — abban a pillanatban elhorda­nánk onnan. Ígérgetik már régóta, hogy felújítják, de nem akarják elkezdeni. Nem tu­dom, hány tűzvészt ért meg (háromszor leégett) a falu) az árvíz is meglátogatta a tavasz- szal — ez már többet nem bír ki. Tálán nem kell neki több megpróbáltatást kiállnia. A megyei tanács egyik fiatal mérnöke — Ott László — tár­sadalmi munkában elkészítette a rekonstrukció terveit, s az egri vármúzeumban úgy tud­ják, hogy még az idén helyre­állítják ezt a „megviselt” mű­emléket, s berendezik az ipar- történeti múzeumot. Addig talán nem dől össze... Rrajezár Imre SZOBOR ÉS MODELL (Selmeczi Tóth János felvétele) /te-.. r-f r.-. ■ / - jw; ■. ; n- * / íltnfQtum^ FOTO HÁBER A most bemutatott magyar film műfajánál fogva az izga­lomra épül. Bűnügyi film ké­mekkel, kémek ellen. Játék sok figurával. A játéktér egész Budapest, ahol e film szerint még a levegőben sem lehet bízni, nem hogy még azokban a kétlábuakban, akik a belvá­ros kellős közepén óriási ko­molysággal és elszánt ciniz­mussal kémkednek, ölnek és házibulit rendeznek, sok twist­tel és szesszel. Az ember már- már rémülni kezd e desztillál- tan kapott, az élettől elfertőt­lenített atmoszférában, ami­kor egy hirtelen1 vágással a homlokunkra kopogtat a ren­dező: no, no, kedves néző, nem kell nagyon megijedni, itt ez a pap bácsi nem is egészen a breviárium rabja, hanem izé... És azt is meg kell állapítanunk, ugyancsak a rendező nemes indiszkréciója folytán, hogy itt ebben az országban nem lehet nagyon garázdálkodni semmi­fajta kémbandának, mert az­ért van a rendőrség, hogy ébe­ren őrködjön az ország biz­tonsága felett. Van ebben a filmben, ebben a játékban sok-sok ötlet, fordu­Magyur film lat; néhol még várom is a na­gyobb tempót, a görcsös figye­lés feloldására szolgáló vereke­dést is, mert a bűnügyi filmek hatása akkor teljes, ha a hul­lámzásban tartott kedély és az izgalmakat megfelelő ritmus­ban adagoló történet kötnek le engem, a nézőt. De a nagyobb tempó nem jön, nem jöhet, mert a küzdő felek nem kép­viselnek egyenlő erőt és esé­lyeket, már a film első kocká­in sem — ahogy később, de túl leprán megtudjuk. A Foto Háber társasága előttünk las­san vetkőzik le, alvilági énjü­ket szinte vonás ról-vonásra rajzolják meg előttünk és ne­künk, pedig erre különösebben nincs szükség, mert a rendőr­ségtől megbízható és jó felvé­teleket kaphattunk volna ró­luk, már korábban is. Ez a bűnügyi film a képzelet játé­ka, elvágva azoktól a reális le­hetőségektől, amelyek a kém­kedésre mindig és mindenütt adottak. Várkonyi Zoltán szereti ért a témát, a nyomozást régen gyakorolja színpadon is. Nem is sikertelenül. Itt azonban az egyensúlya az orrunk előtt bom­sem lehetséges helyzeteket te­remt, reális hátteret igyekszik állítani nehezen megfogható, jellemváltó figuráknak; min­den utcai jelenetnek a ten­denciája szigorú játékszabály szerint megfogalmazott, a ren­dező igyekezetével az érdeklő­dés fokozására tör; a film mégsem lesz izgalommá, fe­szültséggé bennünk, mert as események felén innen a ren­dező olyan kártyákat is kirakj amikre nem volt szükség a já­tékban; Pedig a színészek csaknem a semmiből teremtenek jelle» meket: Ruttkai Éva egyénisé­ge gazdagon virágzik itt, La­tinovi ts Zoltán ebben a fiatalj pap-nyomozó alakításban is fi­nom karakterével hódít, Sza- káts Miklós kitűnően hajtja végre a rendező elgondolásait* és Sulyok Mária trafikosnője is túlzások nélkül vedlik át kí­gyóvá; A Foto Háber absztrakt já- nek is, alkotásnak is közepes; de jeles osztályzatot érdemel Hildebrand István a képekért; Amennyire a lehetőségek enge­dik, poézist visz a játékba; szint és árnyalatokat. Ruttkai Éva néhány jelenetét nagyszerű BARÁTSÁGOS, meleg szo­ba. Hatalmas, nehéz fotelók. A hátteret . óriási könyvszek­rény uralja. Magyar, angol,1 francia könyvek százai s a pol- . cok fölött egy fából faragott mentem. Itthon hagytam fiatal leányfej. A falakon Székely feleségemet, s aztán kint — őtfiiéJkti között él... kényes, csak orvos számára megoldható megbízatást hajtat­kérni franciá- tam végre 1949-ben felszólí­tott az akkori- magyar konzul, jöjjek haza Magyarországra, _____ „ „o__________, _ szükség van rám itthon is. ot thonná az utcáról felszűrődő nyeiwel. Három éven át volt Töprengtem, gondolkoztam; Bertalan, Poór Bertalan, Fuji- ta képei, előttünk hatalmas arab tálca — az asztal —, s mindezt halk zsongással fonja vizet se tudtam ul. Három éven keresztül küsz­ködött a legnehezebbel, a esti zaj. Dr. Markovits Károly, a ked­ves, 67 éves fogorvos él itt fele­sége s kalandos élete emlékei között. Kalandos? Talán nem kas várt. A Csengery utcában ) dolgoztam 1956-ig. Akkor Hat-] vanba kerültem, s az új kór-' ház megnyitásáig egyedüli fog­orvosként dolgoztam a járás-] ban és a városban. Azóta itt1 élek. Most sajnos, beteg va-] gyök, de még nem akarom ab­bahagyni a munkát. Talán a; szívem januárig megelégeli a- rakoncátlankodást ... Szavaiból az élet nehéz hely-, lik fel: néhány furcsa egzisz­tencia játszik kiúttalan játé- ;kot a rendőrségnek széles, de 'határozott gyűrűjében. Várko- ’nyi holtán játszik á témával, 'néha soha nem volt és soha­rakodómunkás, éjszakai üzem­ben mosogató. vásárcsarnoki hordár. — Ez az utóbbi volt a leg­Mód Péter előbb hazajött — zeteiben is kiutat találó emberi kint együtt dolgoztam vele — gunyoros vidámsága cseng. J is így kellene összefoglalni ezt jobb. Egyheti megfeszített munka után kaptunk annyit, hogy két-három hétig szűkö­sen megéltünk belőle. Az alatt az idő alatt tudtam tanulni. A az élményekkel, megpróbálta­tásokkal zsúfolt, mozgalmi munkában eltelt, 67 esztendőt. Mert kalandosnak kalandos volt az út 1920-ban Magyaror- rendőrség ám hamar rájött. hogy „könnyen” akarunk élni és megszüntette az aranyéle­tet. Maradt újra a mosogatás, _ ____ a hordárkodás; amiért bizony, ci ó“több, mint kaland. Beszél- jóval kevesebb bér járt. Nyolc jen róla ő, a sok francia és évembe telt, amíg elértem a _ _________ ma gyar kitüntetés idős harco- célomat s az Écolé dentaire Demokratikus szágról Franciaországba, bő­velkedett’ meglepetésekben a 30 év utáni visszatérés is. Mégis ... A kényszerű emigrá­s hazatértekor letartóztatták. Ezt ott, akkor, sokféleképpen magyarázták. Végül úgy dön­töttem, abban az országban, amelyet soha nem hagytam el végleg — hisz harminc éven keresztül is magyar állampol­gár maradtam — nekem is he­lyem van. Még egyszer meg­vizsgáltam magamban, tet­Kiejtését kicsit idegenné teszi' az a 30 francia nyelvű észtén-] dő. Amikor az augusztus 20-án kapott Szocialista Munkáért; Érdemérmét említem, még egyszer visszatér a múlthoz. — Boldog vagyok, hogy nem i hittem csak saját magamnak; akkor, 1949-ben. Itthon lakás,, munka és elvtársaim szeretete' tem-e valamit hazám ellené- várt. Mi lett volna belőlem, be-! re?! Mint az önkéntes parti- teges öregemberből ott, ahol; zánszövetség alelnöke — az el- semmi könyörület nincs az] ____ Francaise pecsétjével har­— Mit mondjak? Hol kezd- mincnégy éves koromban meg- jem? Azt hiszem, ha én most szereztem a diplomat, elkezdek erről mesélni, nem TANÁRSEGÉD lettem, azu- mindig tudom követni az idő- tán sok-sok orvosi állás követ­rendi sorrendet. Oly; hosszú te az elsőt. 1939-ben a francia volt az út az első világháború- hadsereg katonájaként, nem­től a nyugdíjig, hogy még egy- zetközi brigádban harcoltam a szer végigjárni még gondolat- német megszállók ellen. 1943- ban is fárasztó. Miért mentem ig eleget láttam, tapasztaltam iá? Mert a világháború 'utáni ahhoz, hogy tiszta szívvel csat- dolgaim” a nemkívánatos, lakozhattam a munkásmozga- elemek közé soroltak a Hort- lomhoz. 1944-ben a párizsi ma­nyomás ellen küzdöttem. Mint a Franciaországi Magyarok Egyesületének idős, munkából kiesett embe­rek iránt? Itthon vagyok, vége a nehéz életnek s nyugodtan élvezem a békés öregség nap­jait S HOGY HARMINC évet nem lehet kitörölni az életből, íme egy aprócska példa—ami­kor búcsúzóul kezet nyújtok, alelnöke, megszerveztem a há­ború utáni Magyarország ár­váinak tartására a gyűjtést, s hazaküldtem a nehézséggel küzdő anyaországba a pénzt. Nyugodt szívvel ültem hát a feleségemmel együtt oldalko- így köszön el. csis motoromra, s mintha a — Au revoire! közeli városrészbe mennénk szokásos látogatásra — Sváj­con keresztül hazatértem és 1949. november 5-én átléptem vos lépcső alján járok, tan az ajtó zárja. Cikkünk Elszállítják as öntöde udvaráról a hulladékot A szeptember 22-i számban közölt öntödei portya című cikkre ugyancsak Borsányi La- ;'jos válaszolt. Közölte, hogy eddig csak árufuvarozásra volt szerződésük az öntödével, s most a cikk alapján megegyez­itek arról, hogy vagonmen'tes időszakban, az éjszakai órák­ban vállalják az öntöde udva­rán lévő hulladék elszáilítá- 'sát. Felelősségre vonták a gépkocsivezetőket Országúti ellenőrzés címmel j'a közlekedésrendészet ellen- r őrző körútja során szerzett ta- s mikor a ^pusztaiatokról írtunk. Borsá- ísmet kat-§nyj Lajos, a 4. sz. AKÖV igaz- !<fgatója válaszolt. Közölte, hogy a vállalat áruforgalmi osztálya hy-Magyarországon. Párizsba gyár kórház orvosaként sok a magyar határt. Állás és kt­tan az ajtó zarja. Bocsánat: ?gatója válaszolt. Közölte, hogy A viszontlatasra! — szol uta-Sa vállalat áruforgalmi osztálya nam magyarul az ősz hajú or- § felülvizsgálta a cikkben sze- _ . ,, - ftreplő tényeket, s azok a való­Cs. Adam Eva óságnak megfelelnek; képsorban örökíti meg; A Foto Háber absztrakt já­ték jó színészekkel, de naív felnőttek számára. Vannak ilyenek is. if. «•) nyomán A vizsgálat után Vincze Já­nos gépkocsivezetőt, aki az in­dulási időt nem írta be a me­netlevélbe, és a jelentkezés idejét sem Íratta alá a megren­delővel, írásbeli figyelmeztetés­ben részesítették. Rajna József gépkocsiveze­tőt, aki Füzesabonyból Dor- mándra illegálisan szállított egy személyt a kocsi platóján; szabályszegésért írásbeli fi­gyelmeztetésben részesítették és kártérítésre kötelezték: Fokozottan elienőrzik Létszámhiány vagy libera­lizmus címmel a gyöngyösi XII-es bányaüzemnél fennálló hiányosságokat bíráltuk. A tröszt igazgatóhelyettese, Ba­ják István válaszában közölte; hogy a cikkben bírált hiányos­ságok megszüntetése érdekében utasították a gyöngyösi XII-es akna vezetőit a fokozott ellen­őrzésre, s egyben elrendelték; hogy a tröszt gépészeti osztá­lya kísérje figyelemmel az uta­sítás végrehajtását;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents