Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

1063. uw* ember 24., vasárnap RCPOJSAO 7 Látogatás a jövő iskolájában Gyermekeink és barátaik A barátság fontos szere- állott előttem letorten, földre meg. És talán a legösszetet- ** pet játszik az emberek szegezett tekintettel, bűntudat- tebb, de leghasznosabb meg' életében. Különösen fontos a tói gyötörten — rendszerint oldás az, ha a gyermekünk gyermekek szempontjából. kiderült, hogy egyéni, emberi barátjának szülőivel is megis- Sok olyasmi előfordul a diák drámájában egyebek mellett merkedünk. szerepe volt a „rossz” barát- Ús végül: előfordulhat, életében, amit a barát csak a baráttal közöl. Ezeket a titko­kat, amelyek rendszerint ár­tatlanok, a gyermekek még a szülőikkel sem szokták közöl­nak is. A „rossz” barátságok hogy minden gondosko­pedig rendszerint a szülők há- dásunk eredménytelen marad, ta mögött keletkeznek. Az jó tehát, ha a barátkozás prob- ilyen édesapák és édesanyák lémáját megbeszéljük a gyer- viszont — szinte tragikus ezt mek osztályfőnökével is. Ö az- kimondani — a gyermekükkel tán igazán illetékes, ő rend­in. Ez önmagában még nem egyQtt kerülnek a vádlottak szerint boldogan segít. És rossz, nem lehet kárhoztatni padjára. ha ezt megtesszük, akkor az és nem szabad az „őszinteség Mit tegyen hát a szülő? iskola és a család ebben az hiányának” minősíteni. Min- . Alf !fn°?„ élTÍnZf * összefüggésben is támogatja den lehetséges esetre egyaránt egymást. Dr. 0. P. den szülőnek meg kell ertenie, érvényes tanácsot nem adhat hogy a gyermekének szüksége senki. A szülők tapintata és van egy „megértő”, hozzáillő, gondossága sok esetben meg­feari ió barátra. Nem eaészsé- találja a legjobb megoldáso- igazi jo baratra. Nem eges kat Néhány körülményre ges dolog az, ha a gyermek azonban figyelmeztet a peda- az édesapja, édesanyján kívül gógus. Elsőnek talán arra, senki mással nem kerülhet az hogy a gyermekünket vizs­gálóbíróként ne faggassuk; Háziasszonyoknak — a fűszerekről A magyar konyha talán ép­Bátorítsuk fel, például, gyér- pen a fűszerezés miatt annyi- mekünket arra, hogy a barát- ra sajátos, amit nem talál meg ját, vagy a barátait hívja meg külföldre vetődő honfitáreunk, „ es amat szívesen keres fel a életkorának megfelelő bizal­mas kapcsolatba. Az egykorú- alt barátkozása, bizonyos fel­tételek esetói, pedagógiailag is g Imölcsöző jelenség. Baj-e az, ha néha új barát- »éget arra> h°Sy odahaza, a két vágyó külföldi. Mit is kell Ságok keletkeznek s a régiek családi körben gyermekünk tudnia a háziasszonynak a fű- elhalványodnak? Egyáltalán barátai bemutatkozhassanak, szerekről. nem baj. Tivenkor — árgus szemek ^ «Syeö«11 ásványi eredetű Annál nagyobb figyelmet ér- 7* konyhasón kívül a többi fű­déinél az, kit választott a igenybevetele nélkül meg- szer növényi eredetű. A név gyermekünk új barátjául? Mi- figyelhetjük az új barát, vagy is innen ^származik — régies lyen a jelleme, a vérmérsék- barátok jellemét, modorát, ál- neve „fuszerszam”. Tápénte­magához. Teremtsünk lehető- gasztronómiai ikülönlegessége­lete, a kedélye, erkölcsi vilá- magatartását. ra? Kiegészítik-e egymást? barátait közös kirandulasok- ESőmozdítják-e közös emberi, ra, egy-egy rendezvény közős tanulmányi fejlődésüket? kük általában nincs, mégis nagy a jelentőségük az emész­tőnedvek serkentésével. Ha például zsíros ételt nélíküilük fogyasztanánk el, már kisebb .... ____. ... ,___„ mennyiség után is a jóílakott­él vezésére, vagy másféle hasz- ^ ^ ^ könnyen Jeléggé hosszú időt töltőt- nos é* szórakoztató közös okozhat gyomorrontást Túl- tem el, mint népi ülnök programra. Még az a legjobb, zott használatuk viszont is- * fiatalkorúak bíróságán. Több faa a barátok nálunk rendsze- “ét zavarokat — súlyosabb evtizede vagyok gyakorló pe- . .... . . . esetben gyamorfekélyt dagógus. Valahányszor egy résén találkoznak, bizonyos idézhet ^ Hazai fűszereink •»egtévedt fiatal emberpalánta feladatokat közösen oldanak közül a paprika — étrend! ha­_______________________________tása mellett — C vitaminfor­pásként is jelentős. Mindig száraz, hűvös helyen, lezárt dobozban tartsuk. Ha rántást, zsírban pirított hagymát alka­runk vele színesíteni, a sütés után hűtsük le egy kissé a zsírt, csak utána tegyük bele a paprikát. A tűzre visszaté­ve azonnal engedjük fel hideg vízzel. Így nem pörkölődik meg, nem lesz íze kesernyés és nem veszti él szép páros színét A közelítő tél komoly gyakorlati felad»- nagytakarítás. Lehetőleg úgy, tok elé állítja a háziasszonyt. Mindenekelőtt elrakjuk a télre használaton kívül helyez­hető holmikat: nyári paplant, könnyű takarót, nyári ruhá­kat, szandálokat, hogy felsza­badítsuk fehémeműs és ruha­szekrényünket. Ezután kerül- ________ né k elő a jó meleg téli duny- padlójára, háfc, pehelypaplanok. Ezeket darabonként gondosan átvizs­gáljuk: ha az amgin lyukas, vagy megritkult, a hézagokat összevarrjuk. A nyári öltönyöket, a női- és gyerrnekruhákat, a fehér­neműt tisztított, kimosott, sőt lehetőleg kivasalt állapotban rakják ei. Erre a célra alkal­mas, pontalanított szekrény­hogy hozzátartozóink ne válja­nak napokra hontalanná. Fo­kozatosan, helyiségenként és műveletenként, inkább több napra elosztva, lassú ütemben) végezzük. Ha kereteink megengedik, tegyünk szőnyeget a lakószoba Még az egyszerű rongyszőnyeg is szebb a „ko­pasz” padlói ál és köves kony­hában a háziasszony egészsé­gét is jól szolgálja télen. Konyhában, kamrában, mel­lékhelyiségekben is akad ten­nivaló. A csempés, vagy olaj­jal festett falfelületek meleg­vizes lemosást kapnak, hason­lóképpen a kamra polcai és az edényes-szekrény. Ezután kö­Verőfónyes szeptemberi dél­után Laci és Pista, az elvá­laszthatatlan két nyolcadikos jó barát, kerékpárra ült. Külö­nösebb céljuk nem volt, csak élvezni akarták a ragyogó szeptemberi napfényt. Utcáról utcára karikáztak, figyelték az épülő házakat, gyönyörködtek a parkok virágainak őszi tar­kaságában, megcsodálták az új létesítményeket és szinte ká­bultak voltak a város életének eleven lüktetésétől Majd elhagyták a város ut­cáit és már a határban kerék­pároztak. Néhány kilométer után leszálltak a kerékpárról, a gépeket egy útszéli eperfa alá tolták, majd ők is a fa alá hevertek. Először csendben fi­gyelték a hatalmas határ sík­ságát. A város felé tekintettek. A fáit zöldje közül piros tete­jű házak: karcsú gyárkémé­nyek, zömök tornyok, hatalmas lakópaloták látszottak. Szívük megtelt gyönyörűséggel. Simo­gató, meleg szeretettel nézték a távolból feléjük ragyogó vá­rosképiét. Olyan büszkék vol­tak a kedves lakóhelyükre. Laci törte meg először a csendet: „Pista, nézd, milyen szép a városunk és látod, mi­lyen sok új épülettel gazdagod­tak az utcák? Azt mondta édesapám, hogy a felszabadu­lás óta annyit fejlődött a váro­sunk, hogy szinte rá sem lehet ismerni.” Pista egy ideig gon­dolkozott, azután halkan foly­tatta a beszélgetést: „Minden évben, sokszor minden hónapi­ban valami új dolgot látha­tunk. Megnyílt a fürdő, a főte­ret neonlámpák világítják, új kövesutakat építenek. Ez így folytatódik, csodálatos lesz a városunk. Ugyan milyen lesz ötven év múlva? De jó lenne a jövőbe látni.” A fiúk megint elgondolkoz­tak, majd valami különös zú­gást hallottak. A zaj irányába néztek és szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól, soha­sem látott közlekedési eszköz, hihetetlen sebességgel szágul­dott feléjük. Ezüstszínű, raké­ta alakú valami az út felett suhant. Már hozzájuk is ért, lágyan leereszkedett az útra. Egyszer csak egy hang szólalt meg: „Szánjatok be fiúk!” La­ci és Pista bizonytalanul lépett a ragyogó valami felé, majd a kerékpárjukra néztek. Újból megszólalt a biztató hang: „Szánjatok be, a kerékpárokat itt hagyhatjátok, visszahozlak benneteket.” Senkit nem láttak, csak han­got hallottak. Egyszer csak egy eddig láthatatlan ajtó nyílt meg előttük. A fiúk beszálltlak kényelmes, puha ülések fogad­ták őket, és ami a legérdeke­sebb volt, kívülről láthatatlan ablakokon át beragyogottafény. A vezetőt most sem látták. Egyszer csak könnyű emelést éreztek, majd lágy ringassál megindultak. A sebességet nem érezték, csali csíkokká összevil­lanó tárgyakról észlelték az is­meretlen, elképesztő gyorsasá­got. Szinte pillanatok teltek csak el, amikor érezték, hogy a Va­lami óvatosan leereszkedett az útra. Újból kinyílt az ajtó. Majd a hang újból megszólalt: „Sétáljatok fiúk, itt megvár­részbe, vagy lezárható ládába vetkezik a télire eLtett befőt- hélyezzük el a ruhákat, egy- tek, lekvárok, savanyúságok másra hajtogatva: az öltö­nyök zsebébe, s a szekrény, vagy láda aljába és a ruhák tetejére dobolt, vagy más molyirtószert szórunk. Ezután számba vesszük a családfő, a gyermekek és ma­gunk téli ruhakészletót. Meg­állapítjuk, van-e mindenkinek «Elegendő meleg fehérneműje, felső ruhája, megfelelő haris­nyája, cipője, kabátja. Ha hiányoznak, komoly pénzügyi tervet kell készítenünk. Idejekorán szükséges a meg­levő kabátok, cipő rendbého- zásáról, állag-megóvásáról ’ gondoskodni. Gyerméknek, felnőttnek egy­aránt ajánlatos a téli időszak­ban a felső alatt vékony trikó van hőmérőre, kis gyógyszer- alsó inget viselni, s a felső ing, szekrénykére, amelyben nem vagy blúz felett pulóvert és patikát rendezünk be, mind­kardigánt, vagy zubbonyt. A össze steril vattát kötözőszert, réteges öltözködés jobban véd fertőtlenítőt P>ár szem Kalmo- a meghűléstől, emellett célsze- pyrint vagy más lázcsillapítót rűbb, mert túlfűtött szobában tartunk — szükség esetére, a legfelső réteg könnyen leve- amíg az orvos megérkezik. A hető. gyógyszerészeket és a vegyi A télire előkerült ruhákat — takarítószereket (amelyeknél a molyirtó szaga miatt váll- kerüljük a lúg, sósav és más ellenőrző szemléje. Ha penész mutatkozik, art teljes mélysé­gében leszedjük: a romlásnak indult gyümölcsöt, lekvárt ha még menthető, újra-felfőzés- sel, forralással és újbóli lég­mentes lekötözéssei óvjuk. De ha az eLtett étel íze rossz, in­kább szívfájdalom nélkül ki­dobjuk, mintsem hogy család­tagjainknak feltálaljuk. A pri-n- céből felhordott tüzelőt a kamra, vagy más mellékhelyi­ség sarkában tároljuk, éspedig lezárható fedelű ládában, hogy az adagonként kilapátolt szén szálló pora be ne lepje a fővő ételt, vagy a fregolin száradó ruhát. Minden családban fára akasztva — néhány órán át nyitott ablaknál szellőztet­tük viselés előtt, majd fóká­iéi jűk. Következik az őszi maró savak használatát), mo­sóporokat, stb. gondosan el­zárjuk a gyermekek által meg nem kÖEeSííhetó helyre. Kl W fiiiWÁim áWA r a tyúkanyó csibéiről Volt egyszer egy tyúkanyó és annak kilenc kis csibéje; as egyik csibét Pipinek hívták. Ha a tyúkanyó magocskát talált, nyolc kis csibéje vele örült, csak Pipi, a kilencedik volt elégedetlen. Azt gondolta; „Milyen kár, hogy kilencen vagyunk testvérek. Ha egyetlenke lennék, minden magocs ka nekem jutna.” Egy nap a tyúkanyó azt (gérte a csibéinek, hogy egy egész kalászt hoz majd haza a búzaföldről. Át is röppent a sövényen, csibéi meg az udvarban vártak rá. „Elébe megyek a mamámnak — gondolta Pipi — és el­kérem tőle az egész kalászt” — és nagy titokban útnak in­dult. De nem jutott messzire, A kertben volt egy nagy ve­rem, amelyet a nagy sietségben nem vett észre. Beleesett, de kijönni persze nem tudott. Csipogott, jajgatott, hiába, senki sem hallotta. A tyúkanyó eközben visszaérkezett és azonnal észrevette, hogy egyik csibéje hiányzik. — Hol van Pipi? — kérdezte a többiektől, de bizony egyi­kük sem tudta. Mindannyian Pipi keresésére indultak, és eközben a kertbe is betévedtek. Az egyik csibének kétségbeesett csipo­gás ütötte meg a fülét. A hang irányába szaladt, és a verem­ben megpillantotta eltűnt testvérkéjét. — Várj, Pipi! — kiáltotta, — bedobok egy ágacskát, azon aztán föltipeghetsz. Pipi el is indult felfelé, de az ág nem ért fed a verem széléig. A Ids csirke ekkor száraz faleveleket, homokot, ka­vicsot hordott össze, és ledobálta a verem al.jára. De a ve­rem még mindig mély maradt. Pipi sírt és keservesen csi­pogott. — Sohasem jutok ki innen. Ja), de szerencsétlen is va­gyok. Milyen kár, hogy a többiek nem jötték veled! A kis csirke most elszaladt, és hívta a testvérkéit. Mind­annyian nekiláttak és kavicsokat, fadarabkálcat, leveleket, füvet, göröngyöket szedtek össze. Egykettőre feltöltöttek a vermet, úgyhogy Pipi mind feljebb és feljebb került. Aztán hopp1 — kiugrott a veremből. — Milyen jó, hogy kilencen vagyunk testvérek — mond­ta boldogan. Ha egyetlenke lennék, biztosan éhen pusztul­tam volna a verem mélyén. J. KOZISEK gadta őket. Gyönyörű téren álltak. Az épületek áttetsző fa­lai üveges fényben tündököl­tek. Amerre csak néztek, min­denütt embereket láttak, nő­ket, férfiakat, kisfiúkat és kis­lányokat. A ruhájuk valami könnyű csillogó anyagból ké­szült. Elindultak. A teret gon­dozott park övezte. Beléptek a parkba és érezték, hogy' csen­des szemerkéléssei vízcseppek hullnak. Kitalálták, öntözik a parkot. Az öntöző csövek lát­hatatlanok voltak. A szitáló cseppek a szivárvány minden színében villogtak. A növénye­ken rubint, gyémánt, sma­ragd színében villogtak a har­matként hulló cseppek. Pista egyszercsak megragadta Lad karját: „Nézd, nem ismerős ne. ked az épület?” Laci hirte­len felkiáltott: „Ez a mi isko­lánk”’ (Folytatjuk.) lak benneteket". Azzal újból bezárult mögöttük az ajtó. A fiúknak szinte földbegyökere­zett a lábuk. Soha él nem képizeit kép fo­Pionír-humor (A PIONYERSZKAJA PRAV­DÁBAN OLVASTUK) — Sándor! Már megint rád panaszkodott a tanárnő! — Az nein lehét, mama! Hi­szen ma nem is voltam isko­lában. ★ Tanár: Megtanultad a rend­hagyó igéket? Tanuló: Minek megtanulni, hogyha egyszer rendhagyónk? ★ — Megint hibát vétettél, mi­kor javítod már ki őket, Já­noska? — Nem tudok nélkülük él­ni, hiszen mi is a hibákból ta­nulunk. (Fordította: Homok Mária) Leveleinkből Legutóbb őrsi portyát tar­tott az Indián és a Vosztok őrs. Bebarangoltuk a kör­nyékbeli erdőt, majd megebé­deltünk, aztán számháborúz­tunk. Kétórás küzdelem irtán győzött a Vosztok őrs. Ennek ellenére mindnyájan vidáman tértünk hasa. Zsákai László Tamaőrs 160 öreg bácsi részvételével öregek napját tartottunk. Az úttörők szavalatokkal, ének­számokkal kedveskedtek a munkában megöregedett em­bereknek. Czifra Mária Andorn aktálya Az expediciós mozgalom ke­retében mi egy közös tervet dolgoztunk ki a helybeli tsz­szel arról: miben segíthetünk a szövetkezetnek. A közös terv alapján már segítettünk kukoricát tömi és napraforgó­szárat vágni. Varga György Pétervására Az expedíciós feladatok tel­jesítését mi is kötelessé­günknek tartjuk. Legutóbb már meglátogattuk a helyi TÜZÉP-vállalatot, a vasútállo­mást és több más építkezést is. Lesti László VerpeJét December 1-től Egri csillagok Képregény 60 folytatásban, 200 rajzzal KEDVES PAJTASOK! Főleg a Ti számotokra ké­szítette el a Népújság szer­kesztősége Gárdonyi Géza örökbecsű regényének, az Egri csillagoknak képregény-válto­zatát, amelyet december 1-től 60 folytatásban közlünk. Az eddig közölt képregénye­ket sokan kivágták az újság­ból, összegyűjtötték, sőt BEKÖTÖTTÉK azt Ügy gondoljuk, sokan lesznek közületek, akik szere­tettel és érdeklődéssel forgat­ják az Egri csillagok képre­gény-változatát és rendszere­sen összegyűjtik az egyes foly­tatásokat. A 60 folytatás ösz- szefűzéséhez, illetve bekötésé­hez kíván hozzájárulni a szer­kesztőség azzal, hogy színes díszes borítólapot készíttet és díjmentesen elküldi mindazok számára, akik november 30-ig levélben bejelentik igényüket (Címünk Népújság Szerkesztő­sége, Eger, Beloiannisz u. 3.) Kedves Pajtások! A mozgalmatokat és a kép­regény gyűjtését JUTALMAZNI akarjuk. Mindazok, akik az egyes folytatások sorszám­szelvényét 1 az újságból kivágva egy papírra felragasztják és 1964. február 20-ig beküldik szerkesztőségünkbe, sorsolás útján nyerhetnek: 1 darab fényképezőgépet. 1 darab karórát I darab 10 kötetből álló if­júsági könyvtárat Reméljük, kedves pajtások, jó szórakozást, hasznos időtöl­tést jelent majd számotokra az Egri csillagok képregény- változata. y váfíffi ^ — KéPUCQZ/VrVA'lTOiATA I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents