Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
A KÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN 1962. februárjában mutatták be Nyugat-BerlinbL , Rolf Hochhut h: trA helytartó” című drárnáh ját. A darabot Erwin Piaca t or, a világhírű rendező vitte színre. A dráma azóta sikert aratott Svájcban, Londonban, Svédországban, bejárta Európa színpadait. Az utóbbi ivek legnagyobb színpadi eseményének bizonyult: heves vitákat kavart fel, csatasorba álltak hívei és ellenfelei. XII. Pius nem bélyegétté meg a nácikat Hochhuth a drámát Maximilian Kolbe atyának, az auscwitzi tábor 16 670. számú fogjának és Bernahardt lÁch- tenberg prelátusnak, a berlini Szent Hedvig templom papja emlékének ajánlotta (mindketten tiltakoztak a zsidóüldözés ellen, s a nácik elpusztították őket) Koiibe 1941 augusztusában Auscwitaban halt meg egy éhe/.tető cellában. Egy fogoly- társa megszökött a táborból, emiatt a nácik tíz, találomra kiválasztott embert halálra éhezhettek. Kolbe, aki a zsidók lemészárolása edlen tiltakozott, s ezért került a táborba, önként vállalta az ölhalált az egyik túsz helyett, akinek felesége és gyermekei a táborban voltak. Köbe atya halála olyan lassan közeledett, hogy a fasiszták nem győzték kivárni, végül is injekcióval megölték. Bemhare lichtenberg 60 éves pap a deportálások idején imádkozott a zsidókért. Feljelentették, s házkutatást tartott nála az SS. Megtalálták egy szentbeszéd vázlatát, amelyben a predátu* felszólította a híveket: ne higgyék, hogy a zsidók a Német Birodalom megdöntésére szövetkeztek volna. Vallatása közr ben elmondta, hogy a deportált zsidókhoz akart csatlakozni. Kétévi börtönre ítélték, s amikor 1943 októberében kiszabadult, a Ges tapo ismét letartóztatta, hogy a dacikhaui hal ál táborba szállítsa. Az idős ember neon bírta a szenvedéseket, útközben meghalt. rOétkeiek közt ein kos, aki flénia peare Színházban színre vitte a darabot: A kommentárok és kritikák áradatában — amelyek sokkal inkább a darab tékus előítélet kívetítődése, komikus általánositás... a műből kiderül, hogy a szerző korántsem rendelkezik megfelelő máját, mint a megírt müvet ismeretekkel az egyházról és a vitatták — Hochhutot olyasmi pápáról, művészileg nevetséA „helytartó” hódítás*i Riccardo apja, Fontana gróf is, a pápa bizalmi embere, jogtanácsosa, aki mint a Vatikán berlini diplomáciai testületédráma csúcspontja — csap ösisze Riccardo és a pápa. Riccardo — látva Pius habozását — felteszi a sárga csalnék tagja, tudja mi történik a lagot és elindul, hogy közös- zsidókkal, s azt is tudja, hogy séget vállaljon az üldözöttek- fia a zsidókkal együtt akar kel. Az ötödik felvonás Ausch- koncentrációs táborba menni witzben játszódik 1943 októbe- Szerepel a drámában egy SS- rének végén. Itt Mengele és a szenvedélyesen védelmezik. A londoni bemutató előtt maga a szerző így ír a dráma erkölcsi problematikájáról: Milyen mértékben tartható bűnösnek a semleges ember, mi több, mi kimondásával vádolták, amiket nem mondott ki, s olyan szándékot tulajdonítottak a darabnak, amelyek nincsenek benne... erősen hiszem, hogy Hochhut a nézőre bízza, döntgessé válik, amikor egy elképzelhetett en pápát állít a néző elé. Idézi XII. Piust, aki önmagát akarta igazolni ezzel a mondattal: „Minden erőfeszítést megtettünk, minden alkalsön és formaija ki a saját vé- niap felhasználtunk, hogy leményét Pius felelősségét illetően. Montini bíboros milánói érsek (azóta VI. Pál pápa) levevárható el a tói, amikor semleges ember- léből: A darabban XII. Piusnépek ne tévelyedjenek a deportálás és a száműzés bűnébe; (!) amikor a rideg valóság megcsalta legjogosabb várakozásainkat, mindent megtettünk, a körülmények nak tulajdonított jellemvond- legalább enyhítsük keolyan problémád elé állítják, sok — amint azt a sajtóvéle- gyetlenségét”. Manzini „védöményekböl megítélhetem — nem úgy ábrázolják őt, mini amilyen valójában volt. A fabeszédét” olyan érvekkel is megtoldja, amelyek szerint a pápa taktitkai okokból tekina helyzetben vagyok, hogy d nyüvános antifasiszta ezt állíthatom, mivel sorsom Ienéoést61 mert ez veSzélvezSirÄ TnL^ntZbi. ™ delem érdekeit. Másutt kétségalltam főpapsága idején, na- _____ po nta szolgálva őt 1937-től — be*set'ten támadja azt az esti amikor még csak államtitkár roma, lapot, amely azt hangoz1954-ig, - azaz végig, »«f; logy a pápa türel»e‘ ta- “ nusitott a hitlerizmussal szern„fehérre ___ _ Vatikán ha nem konkordátumát is, s ezt szerin- tragé- te Róma azért kötötte, hogy védje a vallásszabadságot, a hívőket és a hívők fogait. amikor volt az egész háborús időszakon... . ... Jelen esetben az igazi dráma 1,0,1 • Megpróbálja és tragédia nem az, amit a mosni Hitler és drámaíró annak vél; annak az embernek a diája, aki megpróbálja a felelősséget arra a páipára hárítani, aki tudatában van saját erkölcsi kötelességeinek és a történelmi valóságnak és aki to- vábbmenve igen lojális és részrehajlás nélküli barátja volt a német népnek — megpróbálja Piusra hárítani a német nácizmus szörnyű bűneit. A Vélemények remgetében ROLF HOCHHUTH a szerző 1931-ben született. A dráma bemutatása előtt egy könyvkiadó vállalat lektora volt. Hosszú ideig történelmi tanulmányokat folytatott, s miután minden eseményt és tényt alaposan megvizsgált, s mint A nagy összecsapás. London, Píus-t Alan Webb alakítja. tis*t is, Gerstein, aki a náci tábor őrei kínozzák a foglyo- amelyekei nem egy embernek, szerveken belül fejtett ki el- kát, s Riccardo rádöbben arra, de egy szentnek i* nehéz lenhogy a passzív tiltakozás nem ne megoldani. A parancs megvezet célhoz, csak a harcnak tagadása? Hogyan követelhetvén értelme. De már késő — nénk ilyesmit egy embertől, egy SS géppisztolya végez aki első áldozása óta sose Ricoardóvcl. érezte jának főszerkesztője len álló tevékenységet (Szintén élő személy vöt, valószínűleg öngyilkos lett). Hírhedt történelmi alakok lépnek még színre a drámában: dr. Mengele eleveneken kísérletező, szadista német orvos és Adolf Eichmann. A mű eredetileg öt felvonás Aldwych Színház Riccardót Alec Me Cowen, XII. 4-én ilyen címmel írt a darabról: „Miféle helytartóV A helytartó alaptalan és szinpadilag groteszk pert indít XII. Pius ellen... el akarja terelni a figyelmet sokkal reálisabb és mélyebb felelősségekről, amelyek egész népeket, uralkodó osztályokat és tévelygő kultúrákat érdemes figyelmet szentelnünk mondja, minden szavát doku- Raimondo Manzininek az mentumokkal tudja alátámasz^_____.___ D _ . tani, elvitte a nagy terjedelmű, Os servatone Románodban meg- több száz 0idaias darabot Pisiéiért cikkére. A Vatikán lap- catorhoz, aki „fantáziát" látott Miféle helytartó? A helytartó — világsiker. szükségét annak, hogy elgondolkozzék jó és roesz fölött. mer.,., t Ti,■■ i . m ' terhelnek... Hochhut r ... .... .C ^ William a rendező, pápája nem pápa, hanem groból állt, az előadások átodá- Szenvedélyesen támadják, aki a londoni királyi Shakes- taszk torzalak, egy antlkatoli- _ X.d*«h főleg Kalte eon* ------ok tóber az ismeretlen fiatalember drámájában, s lerövidítve, színpadképe» formában előadta. Hochhuth a drámával el- történelműég nverte a Hauptmann-díjat. Eddig ez az első és egyetlen színpadi müve. Bizonyos, hogy A helytartót nemcsak a téma érdekessége vitte diadalra, hanem emberi konfliktusokra lebontott igaz drámaisága, mély humanizmusa és kíméletlen bírálata az erkölcsi közömbösséggel szemben. dolgozza fel, s az ő történetéhez kapcsolja a dráma erkölcsi kérdését, amelyet XII. Pius pápa alakja köré tömörít Hogy tudniillik: mi történt volna, ha a pápa felemeli szavát a zsidóüldözések ellen. Történelmi tény ugyanis, hogy Pius nyíltan és határozottan soha nem ítélte el a nácik úgynevezett „végső megoldás”- át, holott valószínű, hogy egy ilyen erkölcsi erő latJbavetése megakadályozhatta, vagy legalábbis mérsékelhette vöna a zsidóüldözést A passzív tiltakozás nem vezet célhoz A drámabeli pápa nem égé- megérkezik Berlinből Riccar1*21 vKJUiaa ciau 1942 augusztus végén a berlini S pápai wundatürán játszódik, § ahö Riccardo rádöbben a ha-<- Iái táborban játszódó esemé- nyekre és arra, hogy a pápai § tiltakozás talán még segíthet-6 ne. A felvonás második jde-s netében Eichmann, Hirt pro-y fesszor, Mengele és társaik a§ zsidók kiirtásáról tanácskoz- <■ nak egy bombabiztos pince- S szén azonos a valóságos történelmi személlyel, XII. Plusszal. A szerzeteseket is egy személybe „tömöríti’’: Riccardo Fontana fiatal jezsuita szerben, két légitámadás között. A§ harmadik jelenetben Gerstein £ A copfos szőke kislány rá- A kérdés, amely hónapok óta Mindent és Riccardo találkoznak, si mosolygott, és nyújtotta a ke- a nyelve hegyén lebegett, most mű por, amelyet a szél felhőmegállapodnak, miként bírjákyzét: kiszökkent a száján: ként kerget maga előtt. Az ő akcióra a pápát. A másodiké — Szóval, megegyeztünk? — És úgy gondolod, hogy házuk ott van, arrafelé., felvonás 1943 elején játszódik? — Meg — felelte a fiú. azóta sem változott semmi? nen már látszik. Sárga. Rómában. Fontana gróf ma-5 Nevettek, aztán mentek to- Azóta, hogy fogót meg hu- ajtaja van, három ablaka. Szegas pápai kitüntetést kapott, a§vább; a fákról lila világok nyócskát játszottunk? Akkor dett-vedett a kerítése... . . hulltak a lábuk elé. Ricardo, barátod voltam, a — Ricardo — indította újra *»*••• tépett pa‘ — Lila hó — mondta a fiú. tiszta, jól nevelt, csendes fiú, a beszélgetést a copfos szőke P“‘?P darabkái — De hiszen soha nem lát- ahogy anyád szokta mondani, kislány —, miért kell erről viAzt hiszed ... tatkozni? Mondtam én neked utcán; elkeseredetten rugdosta a piros homokot. Elnyelte a maga világának feketesége. A szépséges álmok elfoszlottak mögötte. Marina lesett utána. Kora gyermekkori pajtása. A mosónő fia, a kis Nina szórakozása. Aztán az iskola. Ugyanabba az iskolát-" ugyanabba az osztályba, Így fkff B éledt bennük a nagy érzés... A szobába rohant. Becsapta elborít a finom sze- “ Mtót Itt minden ragyogott és mosolygott, minden a boldogság fényét szórta, simogat- jn. ta szemét a rózsaszín falak Két Puha melege. Az íróasztalon fénykép: „Marina és Ricardo, a két elválaszthatatlan bado is, afld arra kéri apját, hogy véle együtt próbálja kapacitálni a pápát Hitler nyilvánost tál havat! elítélését«. A következő félvo-? — Igaz, de biztosan násban a római zsidók el húr- •? szóródtak a padlóra... Marina az ágyához futott. zetes alakjában állít ellenfelet colásának tanúi a nézőik. A H. LENGSTON (amerikai költő) verse: ;így hull az is. ugyan- Egyre jobban hevitették a valaha, hogy nem akarok to- Hátára feküdt; nézte mereven a mennyezetet. Most is ugyanaz a csillár... Képek. Walt Sötétség A sötétben bolyongva, olykor, néha nem találsz rá az útra, na, de nem mindig! öklöddel verve a falat, talán véresre zúzod magadat, na, nem mindig! és elmosták a rajzokat Sköd takart be mindent. Ricardo játszott vele... Ö kacagva fut- kározott térdig érő ruhácskásaját szaval. Égett a szeme, a vább barátkozni veled? Meg— Csakhogy az fehér, szép lelkében bugyborékoló érzések tagadtalak valaha? Akárhogy Husinak. Á drámában szerepel negyedik felvonásban — ez a K fehér. kitörtek belőle. csúfolódtak a barátnőim, akár- Disney rajzai rajta. A szemé„ ___________________L_________________? _ Mint te! — ... hogy most is ugyan- mit mondtak a tanárok, akár- be lassan könnyek lopakodtak, mo solyra húzó- úgy a barátod lehetek, mint mennyire nehezteltek a szü- - - - - S §dott a szája. régen? leim... ff — Ricardo! Van szürke hó — Ricardo! — No jó. Ne haragudj. De sis... sötétszürke, mint a ha- — Hogy a jelenlétem a há- tudod, úgy fáj ez... Ki kell Smu. zatokban... azaz az udvaron mondani, ami marja az ember jában, szőke fürtjei ragyogtak ^ — Emlékezz a beszélgető- — hiszen ritkán hívtak be a szívét. Ricardonak nagy-nagy szeme sünkre. Soha többé... szobába — nem okoz gondot a És eszébe jutott az az idő, volt... S hirtelen átröppent — Ügy van, ne beszéljünk családodnak, mert hát nem amikor nem voltak még kér- gondolata az aszfaltozott úton soha többé a bőröd színéről... barátkozhatsz akárkivel... dések, válaszok, magyarázko- túli világra. Egyszerre megint De te kezdted! Kegyetlenül beszélt Marina elások, amikor még nem jelA járda végéhez értek. A kék szemében nem látszott ne- zett itt határt az aszfalt... Jkét kamasz befordult a sár- heztelés. De azért tudta, hogy Ábrándozva folytatta: Kkon, és ment tovább egymás kegyetlenül beszélt Saját — Milyen jó volt még akkor, afrikai családok emellett A lány szőke copfjá- hangjának érdességén vette amikor... Anyám mosta nála- ilyen szobában, Sban lebegtek a piros szalagok, észre. tok a fehérneműt. A mosónő négyen alszanak, Ricardo fi§A fiú hirtelen feléje fordult — Bocsáss meg — mondta, fia voltam... A kislány, Nina vérei... Miért? Miért ne le- _ Emlékszel a gyerekko- Elfordította a tekintetét. Az élő játékszere... az aranyfürtű hetne barátja, úgy mint rálá tta a vesszőkből rótt, agyaggal tapasztott kunyhókat, amelyekben rengeteg gyermekű laktak. Az mint az övé, A falak, látod, ledőlnek, hajnalok jönnek, s a láncok egyszercsak összetörnek. Ford.: Antali? István frankra, Marina? — kérdezte, aszfaltozott utcán túl nem volt kis Nináé. ígv hívtak, Sßs a szemébe nézett. A lány járda. Nem voltak lila virágú —Deezt már kiabálta utána; változott valami? ^lesütötte a tekintetét, fekete fák sem... ott csak rozsdaszí- mert Marina szaladt a házuk Fcipőjének az orrát nézegette, nű föld volt... agavék... felé. § aztán így felelt: Vesszőkből rótt, agyaggal ta- Megállt a fák alatt, ame§ — Hogy görkorcsolyán gurí- pasztott házak, lehajló ágú lyekről a lila világok pereg- Stottál arra, tifelétek? Emlék- nagy fák árnyékában girbe- tek göndör hajára. Aztán keugye? gén, gyermekkorukban? Meg— Marina, beszélnem kell veled. Az anyja jött be. Megsimogatta kislánya szőke fejét. — Marina, te nem vagy már ‘szem. görbe homokos sikátorok, mény lépésekkel átvágott az gyerek, meg kell értened, hogy