Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

A KÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN 1962. februárjában mutat­ták be Nyugat-BerlinbL , Rolf Hochhut h: trA helytartó” című drárnáh ját. A darabot Erwin Pia­ca t or, a világhírű rendező vitte színre. A dráma azóta sikert aratott Svájcban, Lon­donban, Svédországban, be­járta Európa színpadait. Az utóbbi ivek legnagyobb szín­padi eseményének bizonyult: heves vitákat kavart fel, csa­tasorba álltak hívei és ellen­felei. XII. Pius nem bélyegétté meg a nácikat Hochhuth a drámát Maximi­lian Kolbe atyának, az auscwitzi tábor 16 670. számú fogjának és Bernahardt lÁch- tenberg prelátusnak, a berlini Szent Hedvig templom papja emlékének ajánlotta (mindket­ten tiltakoztak a zsidóüldözés ellen, s a nácik elpusztították őket) Koiibe 1941 augusztusában Auscwitaban halt meg egy éhe/.tető cellában. Egy fogoly- társa megszökött a táborból, emiatt a nácik tíz, találomra kiválasztott embert halálra éhezhettek. Kolbe, aki a zsi­dók lemészárolása edlen tilta­kozott, s ezért került a tábor­ba, önként vállalta az ölhalált az egyik túsz helyett, akinek felesége és gyermekei a tábor­ban voltak. Köbe atya halála olyan lassan közeledett, hogy a fasiszták nem győzték kivár­ni, végül is injekcióval meg­ölték. Bemhare lichtenberg 60 éves pap a deportálások ide­jén imádkozott a zsidókért. Feljelentették, s házkutatást tartott nála az SS. Megtalál­ták egy szentbeszéd vázlatát, amelyben a predátu* felszólí­totta a híveket: ne higgyék, hogy a zsidók a Német Biro­dalom megdöntésére szövet­keztek volna. Vallatása közr ben elmondta, hogy a depor­tált zsidókhoz akart csatlakoz­ni. Kétévi börtönre ítélték, s amikor 1943 októberében ki­szabadult, a Ges tapo ismét le­tartóztatta, hogy a dacikhaui hal ál táborba szállítsa. Az idős ember neon bírta a szenvedé­seket, útközben meghalt. rOétkeiek közt ein kos, aki flénia peare Színházban színre vitte a darabot: A kommentárok és kritikák áradatában — ame­lyek sokkal inkább a darab té­kus előítélet kívetítődése, ko­mikus általánositás... a mű­ből kiderül, hogy a szerző ko­rántsem rendelkezik megfelelő máját, mint a megírt müvet ismeretekkel az egyházról és a vitatták — Hochhutot olyasmi pápáról, művészileg nevetsé­A „helytartó” hódítás*i Riccardo apja, Fontana gróf is, a pápa bizalmi embere, jog­tanácsosa, aki mint a Vatikán berlini diplomáciai testületé­dráma csúcspontja — csap ösisze Riccardo és a pápa. Riccardo — látva Pius habo­zását — felteszi a sárga csal­nék tagja, tudja mi történik a lagot és elindul, hogy közös- zsidókkal, s azt is tudja, hogy séget vállaljon az üldözöttek- fia a zsidókkal együtt akar kel. Az ötödik felvonás Ausch- koncentrációs táborba menni witzben játszódik 1943 októbe- Szerepel a drámában egy SS- rének végén. Itt Mengele és a szenvedélyesen védelmezik. A londoni bemutató előtt maga a szerző így ír a dráma erkölcsi problematikájáról: Milyen mértékben tartható bűnösnek a semleges ember, mi több, mi kimondásával vádolták, ami­ket nem mondott ki, s olyan szándékot tulajdonítottak a darabnak, amelyek nincsenek benne... erősen hiszem, hogy Hochhut a nézőre bízza, dönt­gessé válik, amikor egy elkép­zelhetett en pápát állít a néző elé. Idézi XII. Piust, aki ön­magát akarta igazolni ezzel a mondattal: „Minden erőfeszí­tést megtettünk, minden alkal­sön és formaija ki a saját vé- niap felhasználtunk, hogy leményét Pius felelősségét il­letően. Montini bíboros milánói ér­sek (azóta VI. Pál pápa) leve­várható el a tói, amikor semleges ember- léből: A darabban XII. Pius­népek ne tévelyedjenek a de­portálás és a száműzés bűné­be; (!) amikor a rideg valóság megcsalta legjogosabb várako­zásainkat, mindent megtettünk, a körülmények nak tulajdonított jellemvond- legalább enyhítsük ke­olyan problémád elé állítják, sok — amint azt a sajtóvéle- gyetlenségét”. Manzini „védö­ményekböl megítélhetem — nem úgy ábrázolják őt, mini amilyen valójában volt. A fa­beszédét” olyan érvekkel is megtoldja, amelyek szerint a pápa taktitkai okokból tekin­a helyzetben vagyok, hogy d nyüvános antifasiszta ezt állíthatom, mivel sorsom Ienéoést61 mert ez veSzélvez­SirÄ TnL^ntZbi. ™ delem érdekeit. Másutt kétség­alltam főpapsága idején, na- _____ po nta szolgálva őt 1937-től — be*set'ten támadja azt az esti amikor még csak államtitkár roma, lapot, amely azt hangoz­1954-ig, - azaz végig, »«f; logy a pápa türel»e‘ ta- “ nusitott a hitlerizmussal szern­„fehérre ___ _ Vatikán ha nem konkordátumát is, s ezt szerin- tragé- te Róma azért kötötte, hogy védje a vallásszabadságot, a hívőket és a hívők fogait. amikor volt az egész háborús időszakon... . ... Jelen esetben az igazi dráma 1,0,1 • Megpróbálja és tragédia nem az, amit a mosni Hitler és drámaíró annak vél; annak az embernek a diája, aki megpróbálja a fele­lősséget arra a páipára háríta­ni, aki tudatában van saját er­kölcsi kötelességeinek és a tör­ténelmi valóságnak és aki to- vábbmenve igen lojális és részrehajlás nélküli barátja volt a német népnek — meg­próbálja Piusra hárítani a né­met nácizmus szörnyű bűneit. A Vélemények remgetében ROLF HOCHHUTH a szerző 1931-ben született. A dráma bemutatása előtt egy könyv­kiadó vállalat lektora volt. Hosszú ideig történelmi tanul­mányokat folytatott, s miután minden eseményt és tényt ala­posan megvizsgált, s mint A nagy összecsapás. London, Píus-t Alan Webb alakítja. tis*t is, Gerstein, aki a náci tábor őrei kínozzák a foglyo- amelyekei nem egy embernek, szerveken belül fejtett ki el- kát, s Riccardo rádöbben arra, de egy szentnek i* nehéz len­hogy a passzív tiltakozás nem ne megoldani. A parancs meg­vezet célhoz, csak a harcnak tagadása? Hogyan követelhet­vén értelme. De már késő — nénk ilyesmit egy embertől, egy SS géppisztolya végez aki első áldozása óta sose Ricoardóvcl. érezte jának főszerkesztője len álló tevékenységet (Szin­tén élő személy vöt, valószí­nűleg öngyilkos lett). Hírhedt történelmi alakok lépnek még színre a drámában: dr. Men­gele eleveneken kísérletező, szadista német orvos és Adolf Eichmann. A mű eredetileg öt felvonás ­Aldwych Színház Riccardót Alec Me Cowen, XII. 4-én ilyen címmel írt a da­rabról: „Miféle helytartóV A helytartó alaptalan és szinpadilag gro­teszk pert indít XII. Pius el­len... el akarja terelni a fi­gyelmet sokkal reálisabb és mélyebb felelősségekről, ame­lyek egész népeket, uralkodó osztályokat és tévelygő kultú­rákat érdemes figyelmet szentelnünk mondja, minden szavát doku- Raimondo Manzininek az mentumokkal tudja alátámasz­^_____.___ D _ . tani, elvitte a nagy terjedelmű, Os servatone Románodban meg- több száz 0idaias darabot Pis­iéiért cikkére. A Vatikán lap- catorhoz, aki „fantáziát" látott Miféle helytartó? A helytartó — világsiker. szükségét annak, hogy elgondolkozzék jó és roesz fö­lött. mer.,., t Ti,■■ i . m ' terhelnek... Hochhut r ... .... .C ^ William a rendező, pápája nem pápa, hanem gro­ból állt, az előadások átodá- Szenvedélyesen támadják, aki a londoni királyi Shakes- taszk torzalak, egy antlkatoli- _ X.d*«h főleg Kalte eon* ------­ok tóber az ismeretlen fiatalember drá­májában, s lerövidítve, szín­padképe» formában előadta. Hochhuth a drámával el- történelműég nverte a Hauptmann-díjat. Eddig ez az első és egyetlen színpadi müve. Bizonyos, hogy A helytartót nemcsak a téma érdekessége vitte diadalra, ha­nem emberi konfliktusokra le­bontott igaz drámaisága, mély humanizmusa és kíméletlen bírálata az erkölcsi közöm­bösséggel szemben. dolgozza fel, s az ő történeté­hez kapcsolja a dráma erköl­csi kérdését, amelyet XII. Pius pápa alakja köré tömö­rít Hogy tudniillik: mi történt volna, ha a pápa felemeli sza­vát a zsidóüldözések ellen. Történelmi tény ugyanis, hogy Pius nyíltan és határozottan soha nem ítélte el a nácik úgynevezett „végső megoldás”- át, holott valószínű, hogy egy ilyen erkölcsi erő latJbavetése megakadályozhatta, vagy leg­alábbis mérsékelhette vöna a zsidóüldözést A passzív tiltakozás nem vezet célhoz A drámabeli pápa nem égé- megérkezik Berlinből Riccar­1*21 vKJUiaa ciau 1942 augusztus végén a berlini S pápai wundatürán játszódik, § ahö Riccardo rádöbben a ha-<- Iái táborban játszódó esemé- nyekre és arra, hogy a pápai § tiltakozás talán még segíthet-6 ne. A felvonás második jde-s netében Eichmann, Hirt pro-y fesszor, Mengele és társaik a§ zsidók kiirtásáról tanácskoz- <■ nak egy bombabiztos pince- S szén azonos a valóságos törté­nelmi személlyel, XII. Plus­szal. A szerzeteseket is egy személybe „tömöríti’’: Riccar­do Fontana fiatal jezsuita szer­ben, két légitámadás között. A§ harmadik jelenetben Gerstein £ A copfos szőke kislány rá- A kérdés, amely hónapok óta Mindent és Riccardo találkoznak, si mosolygott, és nyújtotta a ke- a nyelve hegyén lebegett, most mű por, amelyet a szél felhő­megállapodnak, miként bírjákyzét: kiszökkent a száján: ként kerget maga előtt. Az ő akcióra a pápát. A másodiké — Szóval, megegyeztünk? — És úgy gondolod, hogy házuk ott van, arrafelé., felvonás 1943 elején játszódik? — Meg — felelte a fiú. azóta sem változott semmi? nen már látszik. Sárga. Rómában. Fontana gróf ma-5 Nevettek, aztán mentek to- Azóta, hogy fogót meg hu- ajtaja van, három ablaka. Sze­gas pápai kitüntetést kapott, a§vább; a fákról lila világok nyócskát játszottunk? Akkor dett-vedett a kerítése... . . hulltak a lábuk elé. Ricardo, barátod voltam, a — Ricardo — indította újra *»*••• tépett pa‘ — Lila hó — mondta a fiú. tiszta, jól nevelt, csendes fiú, a beszélgetést a copfos szőke P“‘?P darabkái — De hiszen soha nem lát- ahogy anyád szokta mondani, kislány —, miért kell erről vi­Azt hiszed ... tatkozni? Mondtam én neked utcán; elkeseredetten rugdosta a piros homokot. Elnyelte a maga világának feketesége. A szépséges álmok elfoszlottak mögötte. Marina lesett utána. Kora gyermekkori pajtása. A mosónő fia, a kis Nina szóra­kozása. Aztán az iskola. Ugyanabba az iskolát-" ugyanabba az osztályba, Így fkff B éledt bennük a nagy érzés... A szobába rohant. Becsapta elborít a finom sze- “ Mtót Itt minden ragyogott és mosolygott, minden a bol­dogság fényét szórta, simogat- jn. ta szemét a rózsaszín falak Két Puha melege. Az íróasztalon fénykép: „Marina és Ricardo, a két elválaszthatatlan ba­do is, afld arra kéri apját, hogy véle együtt próbálja kapaci­tálni a pápát Hitler nyilvánost tál havat! elítélését«. A következő félvo-? — Igaz, de biztosan násban a római zsidók el húr- •? szóródtak a padlóra... Marina az ágyához futott. zetes alakjában állít ellenfelet colásának tanúi a nézőik. A H. LENGSTON (amerikai költő) verse: ;így hull az is. ugyan- Egyre jobban hevitették a valaha, hogy nem akarok to- Hátára feküdt; nézte mereven a mennyezetet. Most is ugyan­az a csillár... Képek. Walt Sötétség A sötétben bolyongva, olykor, néha nem találsz rá az útra, na, de nem mindig! öklöddel verve a falat, talán véresre zúzod magadat, na, nem mindig! és elmosták a rajzokat Sköd takart be mindent. Ricardo játszott vele... Ö kacagva fut- kározott térdig érő ruhácská­saját szaval. Égett a szeme, a vább barátkozni veled? Meg­— Csakhogy az fehér, szép lelkében bugyborékoló érzések tagadtalak valaha? Akárhogy Husinak. Á drámában szerepel negyedik felvonásban — ez a K fehér. kitörtek belőle. csúfolódtak a barátnőim, akár- Disney rajzai rajta. A szemé­„ ___________________L_________________? _ Mint te! — ... hogy most is ugyan- mit mondtak a tanárok, akár- be lassan könnyek lopakodtak, mo solyra húzó- úgy a barátod lehetek, mint mennyire nehezteltek a szü- - - - - ­S §dott a szája. régen? leim... ff — Ricardo! Van szürke hó — Ricardo! — No jó. Ne haragudj. De sis... sötétszürke, mint a ha- — Hogy a jelenlétem a há- tudod, úgy fáj ez... Ki kell Smu. zatokban... azaz az udvaron mondani, ami marja az ember jában, szőke fürtjei ragyogtak ^ — Emlékezz a beszélgető- — hiszen ritkán hívtak be a szívét. Ricardonak nagy-nagy szeme sünkre. Soha többé... szobába — nem okoz gondot a És eszébe jutott az az idő, volt... S hirtelen átröppent — Ügy van, ne beszéljünk családodnak, mert hát nem amikor nem voltak még kér- gondolata az aszfaltozott úton soha többé a bőröd színéről... barátkozhatsz akárkivel... dések, válaszok, magyarázko- túli világra. Egyszerre megint De te kezdted! Kegyetlenül beszélt Marina elások, amikor még nem jel­A járda végéhez értek. A kék szemében nem látszott ne- zett itt határt az aszfalt... Jkét kamasz befordult a sár- heztelés. De azért tudta, hogy Ábrándozva folytatta: Kkon, és ment tovább egymás kegyetlenül beszélt Saját — Milyen jó volt még akkor, afrikai családok emellett A lány szőke copfjá- hangjának érdességén vette amikor... Anyám mosta nála- ilyen szobában, Sban lebegtek a piros szalagok, észre. tok a fehérneműt. A mosónő négyen alszanak, Ricardo fi­§A fiú hirtelen feléje fordult — Bocsáss meg — mondta, fia voltam... A kislány, Nina vérei... Miért? Miért ne le­- _ Emlékszel a gyerekko- Elfordította a tekintetét. Az élő játékszere... az aranyfürtű hetne barátja, úgy mint rá­lá tta a vesszőkből rótt, agyag­gal tapasztott kunyhókat, ame­lyekben rengeteg gyermekű laktak. Az mint az övé, A falak, látod, ledőlnek, hajnalok jönnek, s a láncok egyszercsak összetörnek. Ford.: Antali? István frankra, Marina? — kérdezte, aszfaltozott utcán túl nem volt kis Nináé. ígv hívtak, Sßs a szemébe nézett. A lány járda. Nem voltak lila virágú —Deezt már kiabálta utána; változott valami? ^lesütötte a tekintetét, fekete fák sem... ott csak rozsdaszí- mert Marina szaladt a házuk Fcipőjének az orrát nézegette, nű föld volt... agavék... felé. § aztán így felelt: Vesszőkből rótt, agyaggal ta- Megállt a fák alatt, ame­§ — Hogy görkorcsolyán gurí- pasztott házak, lehajló ágú lyekről a lila világok pereg- Stottál arra, tifelétek? Emlék- nagy fák árnyékában girbe- tek göndör hajára. Aztán ke­ugye? gén, gyermekkorukban? Meg­— Marina, beszélnem kell veled. Az anyja jött be. Megsimo­gatta kislánya szőke fejét. — Marina, te nem vagy már ‘szem. görbe homokos sikátorok, mény lépésekkel átvágott az gyerek, meg kell értened, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents