Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-21 / 272. szám
1963. november 21., csütörtök nepojsao 8 A bekölcei vita IV. Akropoiissi zarándokút Felülemelkedve a választási harc zsiványságain, annak a soha nem terhes, de felemelő kötelességnek tettünk eleget, amelyet egyetlen Athént látogató sem mulaszt el: fölzarándokoltunk az Akropoliszra. Még csak néhány lépést tettünk fölfelé, s vezetőnk, Nena néni, a görög kultúra kiváló ismerője megállított bennünket. — Látszik, hogy nem görögök. Ezen a széles lépcsőn csak a római hódítók mentek föl az Akropoliszra. — S a görögök? — A sziklába vájt lépcsőn, amely göröngyösebb ugyan, de természetes, — A rámái romokat mi nem szeretjük Görögországban, mert a rómaiak a maguk képére akarták az Akropoliszt is átformálni — magyarázta Néma néni, míg a város' feletti szentély oszlopcsarnokai felé mentünk — ezután már a görögök útján. Nemsokára elértük az első épületet, amely nemes egyszerűségű oszlopaival, márványfalaival fogadott, s pártolt a görög hadak mellől, utat engedve a rablóknak, a hódítóknak, akiknek keze nyomát, kétezer éves uralmuk pusztítását, ugyanúgy megőrizte az Akropolisz, mint építőinek halhatatlan érdemeit. S mentünk tovább az ó- görögök utján, akik itti kísérHétfőn este a bekölcei párt- szervezet taggyűlése úgy kezdődött, mint a többi. Kovács Ferenc, a járási tanács elnökhelyettese tartott politikai beszámolót’ és nyíltan szólt az ország gazdasági gondjairól, többek között arról is, hogy az idén nem termett elég kenyér- gabonánk. Külföldi vásárlá- ;okkal egészítjük ki a hazai búzatermést, mert tavaly ősz- szél a búza vetésterülete egymillió holddal kevesebb volt a második világháború előttihez képest. Viszont az’ ország lakossága azóta több mint 10 százalékkal nőtt. Fokozta a bajt, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt tavaly csak 9 mázsa búza termett holdanként. — Most panaszkodunk, hogy kevés a búzánk? De ma szalmát préseltünk, és abban sok a szem. Csépiéikor senki sem ellenőrizte, akkor nem vették észre a pocsékolást? — kérdezte Csuhaj Bálint, az első felszólaló. — Ész nélkül hányták a dobba a kévét, erői tették a gépet, azért szaladt a szem csépléskor a szalmába — érvelt Borkő beke János. Szó szót követett, parázs vita kerekedett, hiszen a legfontosabbról, a kenyérről esett szó. Természetesen az ország kenyérgabona-ellátását nem a Az Akropolisz aljában tárták fel ennek az ősrégi színháznak jait, amelynek nézőterén sokszor hallhatta az ókori tragédi I at a nagy bölcse, Szókratész is. a romgörögök Azt mondják, éjjelenként fehet hallani, amikor az Erektheíon oszlopszerü nőalakjai sírnak hatodik testvérük után, amelyet Elgin lord, a „nagy márványrabló” cipelt el az Akropoliszról Angliába. amely mindenkor nélkülözte a hivalkodó díszeket!. Miért? Hogy aki ide belép, ne teljen el rögtön csodálattal, az előcsarnokon csak menjen át, úgyis láthat csodát majd eleget. Láthat is. Attól függetlenül, hogy a főajtón, vagy a hivatalnokok, a bennfentesek számára épült két kis kapun lépdel tovább Pállasz Athéné 9 méteres, aranyból és elefántcsontból készült szobráig, % amely méltán volt legfőbb ékessége a sok verejtékkel és tizenkét évi munkával alkotott fellegvárnak és szentélyének. De a szobornak már csak a helye maradt meg, mert hiába építettek remekbe szabott kis templomot Niké istennőnek, gyakran élték lányaikat, amint azok Athénén istennőnek a hímzett palástot és ajándékaikat vitték az emberiség talán legszebb építményéhez, a Par- thennonhoz, a szüzek lakához, akik az istennőt szolgálták méltó szentélyében. Goethe így szólt, amikor e csodálatosan harmonikus, fenséges épületet meglátta: „úgy érzem, ez a templom énekel.” Akaratlanul is fölfelé vonzza a tekintetet a monumentális oszlopsor: ,JS a fő, amely fölfelé feszül, az is zenévé lelkesül”. — úgy, ahogy a költő ír- ,ta róla. ' Athén szabad, erkölcsös polgárai úgy építették ezt a várost uraló erődszentélyt, hogy a világ szeme még ezer évek múltán is örömmel pihen rajta. Kétezer évig ide járt hódítani, pusztítani, rabolni a fél világ; a törökök mecsetté, lőszer-raktárrá alakították Athéné istennő templomát, amelynek megmaradt csodálatos értékeit angol lordok lopták, testvérharc és vallásháború dúlta félezer- évig, a perzsák égették fel, a németek gyalázták meg, most mégis él, mégis csodálni való. És újból idezarándokol a világ, most már nem ölni, pusztítani, rabolni a felmérhetetlen kincseket, de csodálni azt) a keveset és mégis sokat, ami megmaradt belőlük. bekölcei cséplés szem vesztesége szabja meg, ezt a vitában sem állította senki, de a tag- gyV ?s minden részvevőjét érdekelte az igazság. Valóban súlyos mulasztás történt a nyáron Bekölcén. Az elnök, a termelőszövetkezet vezetősége elmulasztotta az ellenőrzést? Bartók iviiklós, a tsz elnöke elmondotta, hogy ő maga is sokszor ellenőrizte a cséplést és külön ellenőrt is állítottak a gép mellé. Előfordult ugyan szemveszteség, mert nedves volt a gabona, de a kár nem volt jelentékeny. Ám az előző felszólalók mást mondtak. A me«"vőződés, a bíráló segítő- készsége diktálta szavaikat, vagy személyes sérelem miatt jogtalanul támadták a tsz vezetőségét és az elnöKöt. Ezt a vita alapián nem tudnánk eldönteni, bizonyára nem is az a legfontosabb, ho-'- tavaly hány százalékos szemveszteséggel csépeltek Bekölcén. Sokkal fontjsabb. hogy a vita tanv1 ■ ságát levonják. Ne csak az elnök ellenőrizzen, ne csak ő legyen a gazdája a közös vagyonnak, hanem a tagság minden tagja. Ho mulasztást és hibát látnak, ne hónapok múlva, hanem azonnal szóljanak. Ez mindenkinek joga, sőt kötelessége. Ha csépléskor így tettek volna a bekölceiek, segíthettek volna a bajon, kevesebb lett volna a kár. De ha valaki utólag jön rá a hibára, akkor, amikor már nehéz segíteni rajta, akkor ne szóljon, hallgassa el az igazságot? Nem, és mégegyszer nem. Meggyőződését, segítő szándékú kritikáját soha, senki ne tartsa vissza, főleg kommunistákhoz lenne méltatlan az ilyen magatartás. Ügy véljük, a bekölcei vita tanulságul szolgálhat a tsz tagsága és az elnök számára is, A bekölceiek igyekezzenek, hogy a'jövő nyáron a tagság saját erejéből csépeljen el, ne kelljen a géphez idegen munkásokat szerződtetni. Az. aki egész évben a szövetkezetben dolgozik, jobban gazdája lehet c közösnek, mint az, aki csak egy-két hétre szerződött oda Váló igaz, az elnök nem lehel mindig és mindenütt jelen. D< amikor intézkedik, amikor ellenőriz, kérdezze meg a tagsá got, érdeklődjön jobban, akko könnyebb és főleg eredménye sebb lesz a munkája. A ke zösiség jobb munkájával, a tag ság és a vezetőség nagyob' egyetértésével jövőre bizto sabb lesz a siker Bekölcén. F. L. (Folytatjuk.) Kovács Endre Szomorú rekord Ha a görögök útján indul el a vándor, ilyen kép fogadja az Akropolisz bejáratánál. Az idén iemét gazdagabbak leszünk egy szomorú rekorddal: nincs már másfél hónap hátra az év végéig, máris több kárt okoztak a megyét sújtó tűzvészek, mint tavaly egész esztendőben. A tűzkárok értékeiméi eddig is meghaladja a másfél milliót. A tűz okozta veszteségek értéke egyébként évről évre növekszik: hiába csökken tehát a tűzvészek száma, mind több értéit esik martalékul a lángoknak. 1959-ben 168 tűzesethez vonulták ki a tűzoltók, s a tűz 403 ezer forintnyi kért okozott. Tavaly százötvenkétszer riasztották a tűzoltókat, s a kár meghaladta az egy és egynegyed millió forintos értéket. A furcsa aránynak nagyrészt az az oka, hogy a „gyúlékony anyagok" nagymértékben koncentrálódtak az utóbbi években, a tsz-szervezés idején. S itt, ha jobban is sikerül megelőzni a tűzveszélyt — ha egyszer fellobban a láng, nagyobb kárt okoz. Szeptember — a „legtüzesebb” hónap Az idén szeptemberben pusztított legtöbbet a tűz: több mint félmillió forint értékű épület, áru, termék semmisült meg. Egyébként általában nem a szeptember a legtüzesebb hónap: két évvel ezelőtt augusztusiban, tavaly pedig áprilisiban voltak a leg- károeaibb tüzek. Az idén februáriban volt legkedvezőbb a tűzkárstatisztika, tizenegyszer szólalt meg a riasztócsengő, s az okozott kár értéke nem érte el a tizenháromezer forintot Tavaly októberben volt a legnagyobb a „tűzcsand”, 1961-ben pedig szeptemberben. Az idíén viszonylag sok volt az úgynevezett „nagy tűz”, ahol több mint százezer forintra rúgott a kár. A veszteség legtöbbször a termelőszövetkezeteket sújtotta. A tűz okai között gyakran szerepel a hanyagság, a kötelező óvintézkedések mellőzése. (Hiányzik a villámhárító, nem tartják be a tűzrendésaeti hatóságok utasításait, stb., síb.) Egy tűzeset — tízezer forint kár Megnőtt az egy tűzeset alkalmával keletkezett kár értéke is. Néhány évvel ezelőtt — egy-kétezer forintnyi volt az A legtüzesebb hónap okozott kár, most, az utóbbi esztendőkben ez a szám öí és tízezer forint között mozog. A kevesebb tűzeset azt mutatja, hogy javult a megelőző tűzrendészet munkája,' de a nagy károk azt bizonyítják: tovább kell tökéletesíteni az úgynevezett mentési tevékenységet, magyarul: az értékék megmentését, a tűz megfékezését és eloltását. Éppen ezért fontos, hogy javuljon a tűzoltótestületek felszerelése ia — amire a Heves megyei tűzoltók eddig sem panaszkodhattak, (öt évvel ezelőtt jelent meg az MSZMP Központi Bizottsága Titkárságának határozata az önkéntes tűzoltótestületekről, s azóta a legtöbb községben gépet kaptak a tűzoltók, felruházták őket, számukra szertárakat biztosítottak.) Tűzoltók — a községfejlesztésért A jobban felszeréit, szervezettebb önkénteseikre újabb faladat hárult ebben az évben: a lakóterület szerint illetékes önkéntes tűzoltók átvették a járási hatóságok feladatainak egy részét. — Például a kisebb lakóházakat ők ellenőrzik tűzrendészeti szempontból, a műszaki átvételeknél ők vizsgálják meg az épületeket, stb., stb. De bekapcsolódnak a tűzoltók a községek kulturális, politikai életébe is: részt vettek a választási munkában, több helyen zenekart szerveztek, segítenék a községfejlesztéshez szükséges pénz „előteremtésében” (Nagykökényesen például a tűzoltók agitáció ja nyomán azok is fizetnek községfejlesztési adót, akik ké évtizedig is mentesültek voln; ez ától a kötelezettség alól.) Kiket érdemes megválasztani ? A tűzoltóságnak tehát nem csak a tüzek oltásában van nagy szerepe — az önkéntesed legtöbbször szívesen kapcso lódnak be a község életébe miunkájáiba. Éppen ezért vár jak érdeklődéssel a „üdvül állók” is az önkéntes tűzoltó testületek veaetőeégválasztc gyűléseit, amelyekre a közel’ hetekben kerül sor Heves megyében. — Kit válasszunk br. a társadalmi vezetőségbe? — merül fel a kérdés a legböbt helyen. Nem akarunk .kötelező érvényű” tanácsot adni. csak a más szerveknél, szervezeteknél lezajlott választások néhány tapasztalatára szeretnénk felhívni az önkéntes tűzoltók figyelmét. — Érdemes beválasztani a tapasztalt, sokat látott, tekintélyes, megbecsült idősebb embereket, akiknek „szavuk van” a faluban, 6 hallgatnak rájuk a fiatalok is. Érdemes beválasztani a mozgékony fiatalokat, főleg ha a fiatalságnál természetes erények mellé olyan tulajdonságok is járulnak, mint a technika valamilyen területén való jártasság, tatólékomyság, kitartás. Viszont nem érdemes megválasztani olyanokat, akiknek már amúgy is rengeteg az elfoglaltságuk, akik úgyse tudnának időt szakítani a tűzoltó-' testület ügyeinek,, vagy ha igen, csak fél szívvel dolgoznának a testület érdekeiért. (ki) Megkezdődön a KGST rádiótechnikai és elektronikai állandó bizottságának ülése Szerdán reggel a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának ülése. A tanácskozást, amelyen Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára is részt vesz, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese Magyarország KGST-beli kép viselője nyitotta meg. A tanácskozás során dl Horgos Gyula kohó- és gép ipari minisztert a KGST rádió technikai és elektronikai ipar állandó bizottságának elnöké vé választották.
