Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-15 / 241. szám

1963. október 15., kedd NEPOJ8AO 3 Határkő késő. Még lehet újra kezdeni mindent. Ott, ahol eddig dől- ' gozott. Ott kell folytatni, ta­núbizonyságot adni a munka­társaknak a becsületről. Amit ő még vissza tud szerezni. Simára fésült, barna hajú, 17 éves fiú R. T., Ahogy ott ül a, széken, idegesen tördeli ujjait, arca piros, szemei le­sütve. Délután van, az ablakkal szemközti tűzfalon fázósan simít végig az őszi napfény. Motor berreg az udvaron, az utca felől autótülkölés hallatszik, s a hétköznap egyhangú, százféle zaja. Most vezették be. Előzetes letartóztatásban van. Lopott, garázdálkodott — barátaival együtt. Kérdések és feleletek Ott ül a széken, s mélyeket szippant a cigarettából. Ke­ze már nyugodt, szemeit nem süti le. Őt megtagadta az apja, amikor a családot elhagyta. Je­lenleg ismeretlen helyen van, állítólag disszidált. Iszákos, durva ember volt. Ő pedig nem ismeri el testvérének hú­gát ... örökbe fogadták, talán a neve is más ... A büntetést persze nem kerülheti el. Am e büntetés egyben lehetőséget is ad a javulásnak. S erre minden re­mény megvan. Kátai Gábor — Az éjszaka folyamán volt alkalma gondolkodni ... Ju­tott-e még eszébe valami? Hallgat. Feje lehajtva. — Tehát mást nem csinál­tak? — Még volt... a bervai kő­bányában ... gombáztunk, s egy kábelt találtunk ... Nagyméretű, szögből készült álkulcs kerül az asztalra. — Ezzel a „kulccsal” nyi­tották ki a szarvaskői mozi gépházát? — Ezzel... — Másra nem használták? — Másra nem ... A moziból elvittek egy erő­sítőt, s még néhány alkatrészt. Mintegy 4 ezer forintos kárt okoztak. „Munkájuk” eredményeképp az 5-ös lakótelepről kerékpár- lámpafejek, dinamók tűntek el. Meg szerszámok. R. T. a pincében bicskával nyitotta ki a lakatot. — Kinek adta a dinamót és a lámpafejet? — Zs-nek... — S ő mit adott érte? — Elemlámpát. — A dinamót hogy szerel­ték le? — Betoltuk a gépét... az árokba, és ottan ... A felsőtárkányi „eset” nyá­ron volt. Szintén kerékpár al­katrész „körül”. — Nem féltek, hogy a tár- kányiak megverik magukat? — Nem... meg ittunk is... — Kiszolgálták?! (Többször is előfordult már, és nemcsak velük, hogy a ven­déglátó egységekben a fiatal­korúakat is kiszolgálják. Ügy látszik, a figyelmeztetéseknek kevesebb a jelentőségük, mint a nyereségnek!...) Kihűlt családi tűzhely R. T. volt a vezér, négyük közül a legvállalkozóbb. Ti­zenhét esztendős. Anyja be­csületes, egyszerű asszony, akinek bőven kijutott a szen­vedésből. Férje elhagyta, ami­kor T. még négy esztendős volt. Gyermektartást nem fi­zetett, így a kislányát örökbe adta. T. úgy nőtt fel, hogy nem tudta, neki húga van. Az anya elmondta a rendőr­ségen, hogy az utóbbi időben egyre távolabb került a fiá­tól, aki már szinte a tettleges- ségre is képes volt. A szakadás akkor következett be anya és fia között, amikor egy elejtett szóból megtudta, hogy testvére is van. Kérte az anyját, hogy hozza el, vegye vissza. Ez azonban lehetetlen volt. Két hétig ugyan eljött a kislány (már tizennégy éves), de visz- sza kellett mennie... — Édesanyja nem szólt az esti kimaradásokért, csavargá­sokért? — Szólt... — Ha rá hallgat, nem tör­ténhet meg mindez. Mert nincs olyan szülő, aki rosszat akar a gyermekének — mond­ta a százados. — Tudom... Fiatalok még. Inkább a ka­landvágy, s a csínytevés iz­galma vitte rossz útra őket. Valamelyikük katonai puffan­csot (fűrészporos bomba) szer­zett, azokat robbantgatták, ijesztgették az embereket. Az egri úttörőházból katonai tele­font loptak él. „Listájuk” te­le van ehhez hasonló — a ta­vasz óta elkövetett — bűn- cselekményekkel. A lelkiismeret szava A „vezérnek” jutott eszébe. — Elég volt. Most már él­jünk becsületesen. A többiek rábólintottak. Így kell tenni. De hogy kezdjék el? Utoljára egy kerékpárt loptak. Azti vitték vissza a gazdájának. — Tovább hogy lesz? — Szeretnék tisztességesen élni... valahol dolgozni.. ahol még nem tudnak semmit rólam, s újra... kezdhetem ... becsületben ... — Kamasz ér­zékenység és őszinteség keresi a megbánás és az ígéret sza­vait Ö is érzi, hogy még nem Reprodukciós belek Országos reprodukciós hete­ket rendez a Képcsarnok Vál­lalat, október 23 és december 7 között. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata világhí­rű magyar és külföldi művé­szek alkotásairól mintegy 30 ezer színes másolatot szállít a képcsarnok budapesti és vidé­ki kiállító termeibe. Ca cfflfrmíiÉk(wMn Mit nekem Róma, én felgyújtanám az egész világot!! i (Endrődi István rajza), Mesterségem : lakatos NEGYEDIK HÓNAPJA ÉPÍTEK. Az ingatag, gyenge, elöregedett falakat ledöntötték s új falakat emeltek. Üj épületet, lapos betontetővel. — Júliusban kezdték az építkezést. Miért nem előbb? Későn kapták kézhez a tervrajzokat, mondják, jó, jó, de három éve csak arról hallottunk, na már most, na már .most lebontják a régi műhelyt és újat emelnek. Tudta a tervező, hogy mi készül itt, mire várunk három éve, terve­zett volna idejében, gyorsan. Az a szerencse, hogy ilyen az idő, napos szeles. Ha az eső megeredne meghalna itt min­den. — Ja, maga már tud a huzavonáról, a késedemekről... Tudja, magamról nem beszélek szívesen. Nem túlzott szerénységből, á..., azt mondom, az ember semmit se vigyen túlzásba, a szerénységet se. Az az igazság, hogy az én éle­temben nincsenek érdekes sztorik. Olyanok, amilyenekről az újságok írni szoktak. Az ember nem hajthat végre kü­lönleges tetteket például egy föld alatti primérkamra szere­lésénél. Legfeljebb azt teheti, amit mi hárman — Ferencz Nándor, Bartha Béla és jómagam — hogy négy nappal a határidő előtt végez a szerelésekkkel. — HUSZONHATÉVES VAGYOK ÉS LAKATOS. Ti­zennégy éves koromban kezdtem szakmát tanulni, s 53-ban szabadultam. Mehettem volna a föld alá is, bányásznak, ha lett volna hozzá kedvem. Inkább a vasat választottam mesterségem címerének a szén helyett. így is tudom, mi a bánya, mert ha nagyobb munka van, nekünk is be kell állni a kasba és leereszkedni a föld alá. — Hogy micsoda itt ez a furcsaság? Szimpla anyagda­raboló. Vagy, ahogy mi hívjuk: „atomfűrész”! Újítás. Nem, riem én találtam ki, csak megcsináltam a rajzok után. Megpróbáltam már újítani magam is, törtem a fejemet, de nem jutottam sokra. Egyszer sikerült csak... Az I-es ak­nában a szállítókas irányváltó kapcsolója nem működött rendesen, a szelepből „elszökött” a levegő. Ezen módosí­tottam. Mert ha csak azt vesszük, hogy 450 csillét utaztat­nak az aknában, az már 900 kapcsolást jelent; de ettől még sakkal többet is kapcsolni kell, ha nagyobb a szállítási ütem. Változtattam a szelep működési elvén. Azóta hiba nélkül szuperál. ELÉGGÉ VÁLTOZATOS A MUNKA. Kapcsolóállvá­nyokat, kapcsolódobokat készíteni, elosztókat, szakaszoló­kat szerelni; s „megtalpalni” a motorokat, ahhoz is kell fantázia. — öt éve nősültem. Két családom van, két fiú. Itt az üzemben nemcsak lakatos vagyok, két másik funkcióm is van: munkavédelmi felelős és társadalmi üzemrendész. Es kézilabdázóm. Délutánonként tanulok ... tudja a hetedik­nél abbahagytam s most végzem el a nyolcadik osztályt. De az érettségiig már meg se állok, elvégzem utána a gépipari technikumot is... Az Egercsehi Aknaüzemegység gépüzemének udvarán, a nyitott oldalú szín alatt így vallott önmagáról Ökrös Im­re, lakatos. Az üzem udvarán építők dolgoztak az új műhelyépü­leten. Hideg szél vágta lábunk elé a port. Hátunk mögött apró kohóban kovácsok éleszgették a vasak alá a tüzet. S CSAK MIKOR MÁR A KAPUNÄL TARTOTTAM. mondta kísérőm, hogy Ökrös Imre kiváló dolgozó... 4 4 (pataky) J BUDAPEST UTÁN ELŐSZÖR - GYÖNGYÖSÖN « Egy év alatt 200 ifjú került közelebb a zenéhez Birka-Mogyorósi, a mezőgazdasági rovat oszlopos tagja, mel­lesleg a művészetek­nek csaknem vala­mennyi ágában ott­hon volt. Gyakorla­tilag ez azt jelenti, hogy a kilenc múzsa túlnyomó százaléká­val folytatott egy­szerre viszonyt. Szor­galmasan készítette riportjáét a megye gazdaságaiban, s idő­vel az agrártudomá­nyok egyik legkivá­lóbb elméleti szak­férfiújává vált. Valahogyan azért mindig mellőzött zse­ninek érezte magát. Hiszen az irodalom, a> képzőművészetek, a zene területén egy­aránt nagyot tudna alkotni, legszebb haj­lamait most mégis a mes­terséges megtermé­kenyítést tárgyaló, vagy a lucerna állvá­nyos szárításával fog­lalkozó cikkekben kénytelen kiélni. — Nem! — mondd, és ha> 6 ezt mondta, tikkor. az úgy is volt. — Művészi ambíció­imat nem hagyom a répabarkó elleni küz­delem mindazonáltal nemes oltárán elég­ni, mint egy köd­gyertyát. Alkotni fogok! Nem száraz' szakmai termékek fognak ez­után tolla>m, ecsetem, vésőm alól és zon­gorám húrjai közül kikerülni, hanem ódák, freskók^ monu­mentális szoborcso­portok, szimfóniák, harmóniák és hason­ló magasröptű do­hányipari termékek. S alkotáshoz fo­gott. Szabad idejének csaknem minden órá­jában világra hozott egy-egy műremeket. Ekkora szaporodási arányszám még a me­zőgazdaság jelenlegi fejlettsége mellett is párját ritkítja! A szo­katlan csak az volt, hogy — mint azt a későbbiekben látni fogjuk — mestersége rányomta bélyegét művészi tevékenysé­gére is. Első alkotása egy versgyűjtemény volt: „Ax>aállatok előkészí­tése a tenyészidény- re”, melyre hazai berkekben élénken felfigyeltek, mond­hatni, villámsujtottan kapták fel a fejüket. E művét a „Huruto3 lóinfluenza” című freskója követte, majd bravúros szinhalásokban bővelkedő „Májmé­tely” című csendéle­te. Közben, mintegy pihenésképpen, kiráz­ta még zakója ujjá­bái a „f-isztharmat” című, csipkefinomsá- gú szonett-ciklust. Ezután a hangha­tásokra tért át. Hun- gazin-csacsacsájával a sanremói táncdal­fesztiválon is részt vett. Hogy a klasszi­kus zenét se hanya­golja el teljesen, megkomponált egy nagyobb toccatát, amely az „Inszemi- nálás három tételben (C-dúr)” elnevezésre hallgatott. Fájdalom, ez a sok­oldalú, lázas tevé­kenység teljesen fel­őrölte amúgyis meg­viselt idegrendszerét. Kihullott kezéből a véső, mellyel a würt- tembergi trágyatáro­lást bemutatni kívánt örökbecsű szoborcso­portján dolgozott éppen. Gazdag ha­gyatékában rábuk­kantak „Gabonafut­rinka” című tangójá­ra, operájának, a „Rebarbarának” váz­latára, továbbá kis­regényére: „Csibene­velés — infravörös lámpák alatt”. Temetésén számos költő és agronómus vett részt. Sírjánál a „Szívem, te egyete­mes kultivátor” kez­detű költeményét szavalták, és a bérei mügével és sarlós ga- mandorral dúsan bo­rított hant mellett a Nótáskedvű Fejőgu­lyások Dalkara mély átérzéssel adta elő korunk eme sokolda■ lú, nagy fiának „Földbe hullok, mint fokhagymagerezd.. című gyászdalát. Maga fogalmazta sírfelirata így hang­zik: „Költőnek paraszt volt, parasztnak köl­tő, • siratja őt tízezer emberöltő.. Ami élénken bizo­nyítja, hogy tálentu- mánál csak szerény­sége volt nagyobb a megboldogultnak. Jóba Tibor Előadásonként legalább 200 ifjú: nem kis siker. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a ze­neművészetről volt szó ezeken >a találkozókon. Hogyan sike- irült ezt az érdeklődést felkel- |teni Gyöngyösön, mi az idei ; program, eziránt érdeklődtünk Bakos Erzsébettől, a Collegi­um Musicum előadójától. — Budapest után először Gyöngyösön alakult meg az ifjú zenebarátok köre. Némi büszkeséggel mondom ezt — emlékezik az elmúlt iskolai évre Bakos Erzsébet, zeneis­kolai tanár. — Célunk az volt, hogy olyan gyerekekkel is megismertessük a muzsikát, a hangszeres zenét, akik nem járnak zeneiskolába. Előadás­ról előadásra fokozódott az érdeklődés. — Milyen terv szerint is­merkedtek a zenekultúrával a fiatalok? — Kezdtük az ősi magyar népdallal, a honfoglaláskori zenei emlékekkel és históriás énekekkel. Beszéltünk az opera fejlődéséről és reform­járól. Következett a barokk zene, majd a klasszikus irány­zat képviselői kerültek sorra. — Milyen a szemléltetés? — Mindig az élő zenével. Ha más megoldást nem tudtunk találni, akkor hanglemezről szólaltattuk meg a stílus leg­kiválóbb képviselőit. De elő­adtuk például Gluck: Rásze­dett kádi című vígoperáját. Válaszol az illetékes A hánykolódó ekékről hajtotta végre — a cikk meg­jelenéséig. Az ekéket a gépállomásra beszállítottuk, s a mulasztás^ elkövető brigádvezetőt felelős­ségre vontuk. Sinka Mihály főagronómus, ÁMG Eger. A postaláda sorsáról Megvizsgálva a Népújság szeptember 1-i számában kö­zölt panaszt, megállapítottuk, hogy a gyöngyöspatai postahi­vatal helytelenül járt el, ami­kor a kerítés javítás miatt le­szerelt postaládát máshol nem helyezte eh A hivatalt figyel­meztettük és a postaládát megfelelő helyre felszereltet­tük. A cikkben megjelenteké-1 koszönetünket fejezzük ki. Dr. Kamondy Miklós Postaigazgatóság, Miskolc. Olyan nagy zeneköltők művei­vel ismerkedtek meg a fiatal zenebarátok, mint Bach, Hän­del, Mozart, Haydn, Beetho­ven. — Mi következik az idén? — Szeretnénk az előadásokat tartalmában is kibővíteni olyan módon, hogy a kor ze­néjével együtt a vele párhu­zamosan megszületett legkivá­lóbb irodalmi és képzőművé­szeti alkotásokat is megismer­jék a fiatalok. Ügy gondolom, nemcsak teljesebb kép alakul­na ki előttük, hanem élmé­nyük is mélyebbé válna. Nem­csak az értelmi, gondolati felfogást, hanem az érzelmi átélést is fokozná ez a mód­szer. — Milyen lehetőségük van a terv megvalósításához? — Elképzelésünk az. hogy a zenei mű megszólaltatása mellett filmeket vetítenénk, színdarab részleteket és iro­dalmi alkotások szemelvényeit mutatnánk be. Erre már tör­tént kísérlet g zenei hetek al­kalmából. Méghozzá: sikerrel. Reméljük, dr. Fülöp Lajos gimnáziumi tanár segítségére a. jövőben is számíthatunk. Még valamit. A mostani filhar­móniai versenyeket úgy ren­dezzük meg, hogy külön ifjú­sági előadásokat is tartunk, és erre olcsó bérletet adunk ki. Nem feledkezhetünk meg ebben a rövid írásban Ve- tula Gyulánéról sem, akinek lelkes, áldozatkész munkája a szervezésben segítette a Váro­si Művelődési Ház keretében működő Collegium Musicum eredményes munkáját. (gmf) ! Az újság szeptember 3-i szá­mában a „Széljegyzetben” tett ! észrevétel — kritika — teljes egészében megfelel a valósága nak. A gépállomás vezetősége ugyan már régebben tett intéz­kedést, hogy az ekék bekerül­jenek a gépállomásra, azonban |az utasítást a brigádvezető nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents