Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-15 / 241. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. október ML, kedd A Dózsa csak a végén tudta kihasználni helyzeteit %ri Dóssá—Jászberényi Lehel 3:1 (0:0) 1 gyöngyösiek csak helyezéseket szerezlek az országos felnőtt ökölvivá bajnokságon ■MVÍS^r-:. ■: Magyarok Tokióban Vasárnap nagy érdeklődés mellett folytatódtak tovább a tokiói „próbaolimpia” küzdel­mei. Katona József az 1500 ni­es gyorsúszás döntőjében 17:49.5-ös idővel a nyuganémet Hetz mögött a második lett (vasárnapi számunkban téve­sen jelent meg a Katona győ­zelméről szóló hír, Európa- bajnokunk szombaton az idő- futamát nyerte meg). Gyengén szerepelt viszont a kalapácsvető Zsivólzky, altit a szovjet Kondrasov 65.92, a ja­pán Sugavara (65,77), az ame­rikai Connolly (65,71), a japán Okamoto (65,63) is megelőzött. Zsivólzky 65,56 métert dobott. A váltósúlyű súlyemelésben Huszka 412,5 kilogrammal győzött, birkózóink viszont a vártnál gyengébben szerepel­tek és csak Guttmannak sike­rült megszereznie a második helyet. Eger, 2500 néző. Vezette: Rácz. Kger: Papp — ' Mészáros, Lisztóczki, Ré­vász — Váraly- lyay, Hamis — Nagy Károly Kovács, Var­ga, Nagy F., Csizmadia. Ed­ző: Molnár Péter. Jászberény: Szekeres — For­tuna, Páncsics, Nagy I. — Jó- zsa, Peclia — Sánta, Szántai, Nagy II., Kalmár, Fülöp. Ed­ző: Szépföldi József. Már az első percekben iz­galmas helyzet adódott a vendégek kapuja előtt, a ki­ugró Csizmadiát felvágták a védők, de a 11-es elmaradt. Ezután Nagy F. lövése a há­lóba jutott, de már előzőleg kint volt a labda és a játék­vezető kirúgást ítélt. Általá­ban az egri csapat irányította a játékot, a befejezések azon­ban nem sikerültek. Hanus és Nagy K. lövése suhant el a kapu felett. A 22. percben Varga jól ugrott ki, dé lövése visszavágódott a kapusról, aki megsérült. Közben Vargát két jászberényi védő is megütötte, sportszerűtlen jelenetek ját­szódtak le és a játék csak 3 perc múlva folytatódott to­vább. A következő percben egy jobboldali szöglet átszállt Várallyay feje fölött és a be­robbanó Kovács közvetlen kö­zelről mellé vágta a labdát. Ellentámadás során a jó hely­zetben levő Sánta lövése Ré­vászról szögletre pattant. A félidő befejezése előtt is­mét’ Kovács hagyott ki biztos helyzetet, majd Várallyay lö­vés helyett cselezni próbált és elvették tőle a labdát. A 44. percben Nagy K. szabadrúgása Páncsicsról a kapufára, onnan Kovács elé pattant, a balsze­rencsés egri csatár azonban senkitől sem zavartatva, kö­zelről fölé fejelt... Nagy egri fölénnyel folyta­tódott a második félidő, a ven­dégek biztonsági játékra töre­kedtek. Az 58. percben mégis Jászberény szerzett gólt: Fii- löp beadását Sánta, Nagy II. elé fejelte, aki a kapu ellen­kező oldalába ívelte a labdát. 0:1. A Dózsa a 64. percben egyenlített: Várallyay 25 mé­teres szabadrúgása félmagasan vágódott a balsarokba. 1:1. Fokozódott az iram és iz­galmakban bővelkedővé vált a küzdelem. A 70. percben Nagy F-t szabálytalanul szerelték, a baloldali alapvonal közelében. A szabadrúgásnak Csizmadia futott neki és nagy erejű lö­vése nyomán a bal sa-rokba suhant a labda. 2:1. Ezután Varga lövését a kapufa segít­ségével mentette Szekeres, majd a 75. percben, végleg el­dőlt a mérkőzés sorsa: Nagy F. lövése a felső lécről vágó­dott vissza és a szemfüles Varga ügyesen a hálóba fe­jelt. 3:1. A 85. percben sajná­latos események játszódták le a pályán: Szántai megrúgta Hanust, aki viszonzásul bele­fejelt a jászberényi csatár ar­cába. A játékvezető mindkét játékost kiállította. Közben a partvonal mentén tumultuózus jelenetek játszódtak le, civi­lek nyomultak be a pályára, s a játék ismét 3 percig szü­netelt. Az utolsó eseményt Csizma­dia kapufája jelentette. Az Egri Dózsa végig kezé­ben tartotta a mérkőzés irá­nyítását, de rengeteg gólhely­zete közül csak hármat tudott értékesíteni. Egyénileg Papp a gólról nem tehet, a hátvéd­hármasban meglepően jól ját­szott Lisztóczki. Mészáros és Révász ezúttal sokat bizony­talankodott^ ráadásul Révász többször is durvaságokra ra­gadtatta magát. Ugyanez mondható Hanusról is, alti ki­tűnően kezdett, de aztán ener­giáját „törlesztésekre” fordí­totta. Várallyay jó teljesít^ ményt nyújtott, gólja külön is dicséri. A támadósorban a har­cos felfogásban játszó fiatal Varga érdemli a legtöbb di­cséretet, Kovács jól küzdött, de sok helyzetet hagyott kihasz­nálatlanul. Nagy K. játékán látszott a hosszabb kényszer- pihenő. Csizmadia váltakozó sikerrel vette fel a harcot a vendégek védőivel, Nagy F- nek egyaránt voltak jó és rossz megmozdulásai. Rácz játékvezető az első fél­időben sokat tévedett a hazai csapat terhére, szünet után azonban már elfogadhatóan bíráskodott. A bajnokság állása: Keleti csoport SZVSE 11 Kecskemét 11 Egri Dózsa 11 Ny. MSE Jászb. Gyula 7 6 11 6 11 6 11 5 Bp. Spart. 11 5 11 11 SZMTE V. Izzó M. Bány. 11 Kisterenye 11 Nagybát. 11 Baglyasalja 11 Bp. Előre 11 KISTEXT 11 Debr. Dózsa 11' 2 Sz. MÁV. 11 1 Békéscs. n — 25:10 29: 9 21:12 27:21 21:17 22:19 20:21 25:18 22:20 16:26 17:18 9:11 14:29 14:15 15:17 15:27 18:26 9:23 Kosárlabda Békés—Egri Dózsa 46:37 (19:13) Békés, NB-II-es női mérkőzés. Eger: Majo­ros (1), Fáy (4) — Mile (20) — — Hanus (4), Oláh (2). Csere: Nyíri (2), Szarka rA (3), Fodor (1). ' i Utolsó bajnoki mérkőzésén gyenge játékkal vereséget szen­vedett az Egri Dózsa női kosárlabda-csapata. Az együttesből csak a pont­erős Mile dicsérhető. §Mékesfehérvári Vasas— Egri HSC 92:72 (60:34) Székesfehérvár, NB-II-es férfi mérkőzés. Eger: Csányi (15), Koncz (6) — Renn (19) — Sóskúti (6), Kiss (10). Csere: Rózsahegyi (8), Korepta (6), Sípos (2), Vajk. A székesfehérvári csapat az első félidőben húzott nagyon el, az egri együttes annak el­lenére, hogy a második fél­időt megnyerte, a győzelmet nem tudta megszerezni. Jók: Csányi, Renn és Rózsahegyi. Budapesten Sportcsarnok­ban három na­pon át tartot- \ tak az orszá­gos felnőtt ökölvívó - baj­nokság küzdel­mei. A Gyöngyösi Honvéd ver­senyzői a várakozásnál gyen­gébben szerepeltek: meg kel­lett elégedniök egy második és egy harmadik helyezéssel. A sikertelen versenyzést sajnos külső tényezők is befolyásol­ták. Az elindult 12 gyöngyösi ökölvívó közül az első napi küzdelmek után csak 4 maradt — a többi kiesett. Forró hét­közben betegeskedett s így ő nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amire valójában ké­pes. Így is csak 3:2 arányban maradt alul a bajnok Haran- gozóval szemben. Vonát és Keresztest mérkőzéseken szen­vedett sérülések akadályozták a továbbjutásban, Klenovics és Himmer a pontozóbíráknak „estek áldozatul”. Az első napon Tóth és Holló nevéhez fűződött a legjobb teljesítmény. A középdöntő­ben — véleményünk szerint — Pampukot és Hollót fosztották meg a továbbjutástól a gyen­gén működő bírák. Pampuk ellenfele, Nagy, sokat szabály­talankodott, meg is intették, mégis az ő győzelmét hirdették ki. Holló a középdöntőben nem tudta megismételni előző napi jó szereplését, rossz felfo­gásban öklözött, mégis nyernie kellett volna; Bánhegyi első napi kiütéses győzelme után bizakodva lé­pett a szorítóba, s a második menet közepéig neki is állt a mérkőzés, de Kiss pontos gyo­morütésétől földre került, rá­számoltak és utána kénytelen volt feladni a küzdelmet. A dötőben Tóth és az Euró- pa-hajnok Kajdival küzdött a bajnoki címért. Ez volt a há­romnapos verseny legszínvo­nalasabb mérkőzése; Tóth tel­jesen egyenrangú ellenfele volt Kajdinak, de egy alkalom­mal megintették, s ez Kajdi javára billentette a mérleg nyelvét. Tóth kitűnő teljesít­ményéért a szövetség külön tiszteletdíját kapja! a Eredmények: Légsúly: 1. Harangozó (Sz- fehérvár), 2. Fekete (MTK), 3. Dorogi (Szekszárdi. Harmatsúly: 1. Cserge (Ű. Dózsa), 2. Nagy Z. (Beloian­nisz), 3. Maurovics (Csepel), és Török Gy. (Tatabánya); Pehelysúly: 1. Baranyai (Di­namó), 2. Nagy K. (Tatabánya), 3. Pampuk (Gyöngyösi Hon­véd) és Egri (Csepel). Könnyűsúly: 1. Szarvas (Be­loiannisz), 2. Szabolcsi (Va­sas). Kisváltósúly: 1. Kajdi (Bp. Honvéd), 2. Tóth (Gyöngyösi Honvéd). Váltósúly: 1. Gáldi (FTC), 2. Tauser (Szfehérvár). 3. Holló (Gyöngyösi Honvéd). Nagy váltósúly: 1. Sebők II. (Csepel), 2. Erdélyi (Ú. Dózsa). Középsúly: 1. Borda (Bony­hádi, 2. Schrick (Ü. Dózsa). Félnehézsúly: 1. Dobó (Szol­nok), 2. Szabó (Nagykőrös). Nehézsúly: 1. Budai (Győr). 2. Kiss (Tatabánya), 3. Bánhe­gyi (Gyöngyösi Honvéd). R. Ma és holnap lehet jelentkezni az osztrák—m agyat labdarúgó­mérkőzésre Október 27-én a hi ép stadionban rendezik meg az osztrák—magyar labdarúgó-mérkőzést. A mérkőzés• re a megyei TST korlátozott szá­mú belépőjegyet biztosított. Jelent­kezéseket ma és holnap személye­sen és telefonon (22-09 és 23-00) fo­gad el a megyei TST. A mérkő­zésre egyébként külön autóbusz indul Egerből, amelynek részvéte­li dija 41,50 Ft. A TOTÓ eredménye 1. Vasas—Bp. Honvéd 1 2* 2. DVTK—Csepel 1 2:1 3. Pécs—Tatabánya 2 Oil 4. Győr—Komló 1 3:1 5. DVSC—SZEAC 1 6. Szombath.—Egyet. 1 Sri 7. Szókesf.—Ózd 1 4:1 8. Oroszlány—Szállítók 1 2:1 9. Budafok—MÁV DAC x 0:6 10. ni. kér.—PVSK 1 2:1 11. EVTK—Bp. Spart. x 2 -2 12. Szovjetunió—Olaszé. 1 2* — De hogyan? Az ördögbe is, hogyan tudták meg?! — ki­áltott fel Hazard ismét dühö­sen. Szeme gonoszul felvillant, s elkapta Queltch torkát. — Gazember! Ugye, te fecsegted el nekik? — Tábornok úri Hagyja bé­kén Queltch-et — szólalt meg Medows váratlanul olyan han­gon, amilyet egyáltalán nem vártak ettől a müveit öreg embertől. — És ne beszéljen ostobaságokat Honnan tudhat­ta volna Queltch, hogy mace- dónium-bomba, amikor még én sem tudtam? — Akkor hát honnan az oro­szok jólértesültsége?... fordította: Sárközi Gy — Hát lehet manapság eltit­kolni nemcsak az atom- és termonukleáris fegyverkísérle­tek tényét, hanem műszáki összetételüket is? önnek ezt, mister Hazard, tudnia kellene. — De hiszen a „Big Joe”-t úgy robbantották fél, hogy ne­hezen lehessen rájönni — emelte fél Hazard a hangját — Először is a föld alatt rob­bantottuk fel, riiásodszor az óceán szeizmikus körzetében levő szigeten. — ön talán nem tudja, hogy az a verzió, amely szerint a földrengést az atomrobbantás­tól lehetetlen megkülönböztet­ni, már megdőlt? — csodálko­zott Medows. — A földrengés­kor és földalatti robbanáskor keletkező szeizmikus hullámok jellegéből ma már könnyen megállapíthatják, hogy mi okozta őket. Ami pedig azt a pár, nem ész­lelt föld alatti robbantást il­leti, amit idén végeztünk, hát ezek túlságo­san kiserejű- ek, egy kiló- tonnánál ki­sebbek vol­tak. Ugyan­akkor észlelé­sükre cúyan ké­szüléket hasz­náltak, amely nem felelt meg genfi szakér­tői értekezlet által javasolt követelmé­nyeknek. — Bocsás­son meg pro­fesszor úr — avatkozott a beszélgetésibe Qualtch —, jól értettem önt? Tehát valóban fel lehet ismer­ni bármely magrofebanást, bár­hogy is álcázzák? — Természetesen, mister Queltch. — A felrobbantott bomba vegyi összetételét is észlelni lehet? Medows Queltch-nek erre a kérdésére is féléit, jóllehet, tudta, hogy a tábornoknak nem nagyon vannak ínyére az ő magyarázatai. De a proíesz- szor most már annyira torkig volt Hazarddal és Dixon ten­gernaggyal, akik eltitkolták előle, s láthatóan a többi tű­ben plutónium, vagy «tán por­szemcséket találnak, akkor atomrobbanás történt. Ha * lúgos felszrvökbaai radioaktív szenet fedeznek tel, fagyasz­tott állapotban pedig tritramot, semmi kétség nem fér hozzá, hogy termonukleáris robbanás zajlott le. — Tehát maga szerint fcfő keveset tudtak a macedóni- umról ahhoz, hogy kísérle­teket végezze­nek véle? — kérdezte Ha­zard komoran. — Mivel mással magya­rázhatná meg ezt a nyomorú­ságos helyze­tet, amelybe kerültünk? — féléit a pro­fesszor kér­déssel a kérdés­re. — Minden­fajta kalandor- ság a tudo­mányban, vagy a politikában, előbb-utóbb katasztrófához vezet — fejezte be meggyőző­déssel. Eddy Old. aki eddig némán hallgatta a beszélgetést, hirte­len jegyezgetni kezdett vala­mit. Queltch figyelmét is fel­keltette a fiatal hadnagynak ebben a helyzetben oly szokat­lannak ható elfoglaltsága. Gyanakodó pillantást vetett a hadnagy felé és komoran fel­húzta szemöldökét. De ebben a pillanatban felvíjjogtak a Morse-jelek és Queltch a ké­szülékhez ugrott. A többiek is nyomban követték. (folytatjuk.) dós elől is a „Big Joe” vegyi összetételét, hogy kész volt bárki előtt leleplezni őket. — A légköri kutatások — folytatta magyarázatát —, amelyeket manapság csaknem minden országban négy— tizenkét kilométeres magas­ságban végeznek, elárulják a legfontosabb adatokat a végre­hajtott atom- és termonukleá­ris robbantásokról. Ehhez ele­gendő csupán laboratóriumi vizsgálat alá venni a minta­vevő tartalmát Ha szürőjük­tábornok kissé zavartan. — De hiszen ez a legtisztább kalandorság! — folytatta Me­dows izgatott hangon. — Ké­pesek voltak a „Big Joe” be­gyújtására fel­használni a nemrég felfe­dezett és na­gyon rosszul ismert . tran­szurán elemet, a macedonin- mot? És itt az eredmény... — Nem, ez már több, mint ka- íandorság! Hisz még elméleti­leg is csak na­gyon homá­lyos elképze­léseink voltak arról, milyen következményei lesznek an­nak, ha mecadoniumot haszná­lunk a hidrogénbomba „be­gyújtásához”. Nem tudom megérteni, miért kellett any- nyira sietni ennek a „Big Joe”-nak a kipróbálásával! — Ugyan már! nevetett fel Queltch rosszmáj úan. — Hi­szen azért sietünk, hogy minél hamarabb átléphessük a hábo­rú és béke közti egyensúlyha­tárt. Félünk, nehogy bolygónk istállóvá változzék. Pedig úgy nézi ló, hogy rövidesen nagy temetővé változik. Hazardot meglepte Queltch- nek az a kijelentése, hogy az oroszok ismerik a felrobbantott bomba titkát, s úgy látszott, hogy már nem érdekli, mi tör­ténik körülötte. A félelemből egész idő alatt remegő Eddy Old viszont gyorsan kihúzott zsebéből egy sötét dobozt és kapcsolgatott rajta vaiaimt. 8. — Tábornok úr, én semmit sem fecsegtem ki nekik. Az oroszok enélkül is többet tud­nak erről az átkozott bombá­ról, mbit jómagam. Talán még önnél is többet... Ez a kijelentés olyannyira megdöbbentette Hazardot, hogy egyszeriben lecsillapodott és zavartan kérdezte: — De honnan? ... Honnan tud- hatták meg? — Ezt én már nem tudom, sir — vallotta be Queltch egy­szerűen. — Viszont a bombán­kat sokáighatónak nevezték és nagyon csodálkoztak azon, hogy mi egyáltalán életben maradtunk. — Sokáighatónak?! — kiál­tott fel Medows. Leugrott az asztalról és Hazardhoz rohant. — Tehát felhasználták a mag­reakciót, amely sokáignató atomhasadási gócot hoz létre? — Igen... — vallotta be a

Next

/
Thumbnails
Contents