Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÉBAN szamAnvi K&MfíH: mmzascB A kiürített lakás, lehangolóan sivár; n otthagyott holmik hevernek, amelyekre már senkinek sincs szüksége, törött tükör, vízözön előtti tölcséres gramofon, első világháborús, szalmasárga képeslapok, levél- kötegek. Az öreg doktor asztmásán köhé- cselt — nem kísérte el feleségét a búcsúlátogatásokra — a sáros kertben bóklászott, mintha az almafákat és a rózsatöveket számolná ... vagy az alacsonyan szállongó varjakat Mint elhagyott állásokat előrenyomuló hadsereg, kényelmesen, de gyanakodva foglalta el a tájat az ősz. Dr. Boros Ágnes levertem nézelődött. Figyelte az ablakon át, hogyan járja körül az öreg a rokkant filagóriát s elhatározta e pillanatban, a kertbe sok virágot ültet majd: lángoljanak a nyári napban a harsogó színek, — A rendelőben vedlett szekrény, sánta íróasztal, elszabadult rügójú dívány, avult műszerek egy üveg polcon. S a lakás? A fal vakolata leomlott, látszik, a képek és tükrök lenyomata az ócska tapétán. Az orvosnő a patyolatfehér köpenyt gom- bolgatta magán, a tükör előtt igazgatta tna- g ra csavart frizuráját Kerek arcán jól mutat az újdivatú napszemüveg — füstszínű, nem a rövidlátás miatt, de úgy vélte a hu- ■zonnyolcéves orvosnő, ad némi tekintélyt Jött az öreg, letopogta a sárkoloncokat, ■ fogasra akasztotta kopott bőrkabátját. — Máx tavaly nyugdíjba akartam menni... de ide nem akadt jelentkező. Kh ... Ich... S éppen maga, ilyen helyes kislány lesz az utódom. Azt hiszem... kh... maga romantikus! Még nem veszett ki a mai fiatalokból... kh... Kitűnő minősítéssel, ide?! kh... kh... Boros Agnes megadóan hallgatott Az üreg csippentve fürkészte, eres arcán megivott borok emléke vöröslött — Sokszor felkeltik majd, menjen a széle-egyre ... ott ötven család él. Három kilométerre a település. Sárban, hóban, hogyan mer nekivágni... éjjel?! Kh... Eleinte én is féltem. Most mór úgyis mindegy... mondja kollegina... kh... minek jött ide? — Dolgozni. — Boros Ágnes ingerült volt — Romantika? Kh... már nincs! Jó a közlekedés a járási kórházhoz, még tályogot se kell metszeni, mindenféle szakrendelés van. Búcsúkor nem bicskáznák, a tbc... meg a magánpraxis megszűnt Sok hiábavaló tanácsot kaptam induláskor... én nem adok magának. - ElfuUadt az öreg és jóidéig köhögött - Mikor idejöttünk... a feleségem kivette az ígéretet, hogy amint lehet — Pestle megyünk. S most jutunk vissza. Elszedte a keresetet öröklakást vett Pesten ... A fürdők közelében. Maga senkinek se ígérgessen ... az ember öregen nehezen váltja be, amit fiatalon kimondott... Mi? 7 Semmi sem köt, kolléga... majd csak meglessek. — Az orvosnő mosolygott, duzzadt szájasarkán elmélyült egy sarlós vonaL Majdnem elsírta magát Marasztald kéne az öreget hogy ó elfuthasson. Jelentkezett falura, mert... nem tudott másképpen szakítani megunt vőlegényével, az tanársegéd, biztos sínen a karrierje, néhány közepes dolgozata megjelent s bevágódott a tanszékvezető profnál. Volt egy másik fiú, még az egyetemen ... ötvenhatban disszidált Köny- hyedhangú leveleket írt Ausztráliából. Abbahagyta a tanulást, autóügynök lett — s tűrhetően keres. — Hallgatta az öreget s elszorult a torka, ő nem tudna ilyen bizalmasan kipakkolózni. Minek jött az Isten háta mögé? Azt úgyse lehetne elmondani. J öttek a betegek. Az orvosnőre ügyet se vetettek, az öregnek panaszkodtak családias kedélyességgel - az diktálta, hnilyen orvosságot írjon a kollegina — s Ágnes gépiesen dolgozott, közben a hisztériás Szakító jelenetre gondolt, a „vőlegény” dühöngésére. Némelyik páciens csak búcsúzni jött Fogfájós falusi szépség nyitott be torz képpel, bebugyolálva. Az öreg intett. Az orvosnő húzta ki a beteg fogat Mikor egyedül maradtak, azt mondta az Öreg: — Maga kitűnő orvos, kollegina... én fogat sem tudok így húzni. — Megölelte utódját s a gombolatlan bőrkabátban kifelé botorkált kint szólt az autóduda, indulni kell. Ágnes megborzongott — s bevett egy idegnyugtatót Rágyújtott, sóhajtozva cigarettá- SDtfc. Valaki benyitott tétován a váróba. Még égy beteg Ez lesz az első igazi páciense. Kinézett Deres fejű paraszt bácsika pislogott hökkenve a fiatal és csinos orvosnőre. fsaSoolni akart kifelé. rT'essék bejönni, az ftj orvos va- 1 A gyojc, a bácsi kezén mély kés- vágás, felfelé tartja, hogy csillapodjon a vérzés. — A mi doktorunkat keresem ... — Mától én vagyok. Jöjjön kérem, bekötöm a kezét. Szabatos mozdulatokkal dolgozott — a bécsi sziszegett Bepólyált kezével kétfelé törülte dús bajuszát és azt mondta enyhültén: —Szó se róla, érti... akár a mi doktorunk. — Más panasza nincs, bácsikéin? — Mi? Tán... látszik rajtam? Azt a bajomat .. inkább az öreg doktornak mondanám el. — Elment. Végleg. S én is orvos vagyok, beszélhet nyugodtan. — Rámosolygott a páciensre. A bácsi gyanakodva kémlelte az orvosnőt A faluban beszélték, hogy... de ilyen fiatalka? — Hát... az a bajom, hogy nem tudtam kibékülni a feleségemmel. Az orvosnő zavartan elpirult. Hirtelen nem tudott semmit mondani. — No? Ad rá orvosságot? Az öreg doktornak mindenre volt nótája. Ágnes már magához tért, igazította a jótékony zöld szemüveget. — Mi volt az összeveszés előtt, bácsikám? — Hát... ittunk egy keveset a komákkal a hegyen ... mint máskor. — Csippentve topogott a bácsi, tépdeste sután, balkézzel a bajúszát. ■— Csárált a feleségem ... éjjel ki akartam békíteni, aztán szégyenbe maradtam. — Igen... értem. S aztán? — így jártam aztán is... Mármint a következő éjjel. Máma reggel aztán űzni kezdSASS ERVIN: ... hogy Halán és vakító ragyogással keljen jel minden nap az igazság, és érkezése ne legyen diadalát, csak megszokott köszöntés üdvözölje, mint jólismert barátot, kivel naponta összehoz az egymás nélkül nem létező munka, melyben minden pillanat újra és újra az emberi jólét kovácsa, s miként a gyermek szereti és gyűjti játékait, úgy örüljünk minden új tévének, új ruhának, új színdaraboknak, új regényeknek, s vásznaknak, melyeken a valóságos élet tiszta képzeletbe ragadott színei harmonizálnak, a világnak, mely csak a miénk, és nem adjuk vissza a múltnak, csak a jövőnek adjuk el, nem olcsón, s mégis hittel áldozzuk vérünk cseppjeit érte, járunk-kelünk, vitatkozunk mással és vitáznak velünk, de haladunk, az út bármilyen nehéz, mert nem sima beton és nem aszfalt, gödrös és egyenetlen, mégsincs közöttünk egyetlen sem, aki megállna s árnyékot kutatna. Megyünk és várakozunk. JSOMOS BÉLA: Ez a legelső pillanat Ez a legelső pülana-t állok az állomáson aztán bóröndöm-batyum viszem kezemben, vállon. Jóreggelt házak, emberek! — mindent először látok — adjatok födelet, kezet, legyünk majd jóbarátok. Ragyog az állomási út, hogy szinte fölkiáltok — hisz kezdem fölfedezni most újra a világot Szalad a tócsák közt a szél a fák haja kibomlott, a részeg Nap egy ablakot ver, mint valami gongot. Ez a legelső pltlanat! mindent először látok — kerüljetek el messzire szomorú megszokások: S hiába élék is talán sokáig itt, s akárhol, mindig és mindenütt csak úr: ahogy az állomásról jövök, most, — s csordultig telik a perc csodálkozással... — a világot ezerszer is mindig előszór lássam! te a feleségem a kendermagos kakast. így kiabált: „Hiába köszörülöd már a sarkantyúdat, öreg! Nem vagy jó semmire... Nem fi- as a tojás, kést a kakasnak!” Megfogta szegényt, bent búbolta a konyhában — nekem meg kezembe nyomta a nagykést, köszörüljem meg... Az igazat megmondva káromkodtam a kakas érdekében, mert... De inkább mennék. — Maradjon csak bácsikám. Kést köszörült és elvágta a kezét... — El, mert a feleségem szája be se áll*. Mindenféle vén bolondnak elmondott, hogy magamra veszem a litániát. De tönkre is tett (Csont István illusztrációja.) engem, olyanokat mondott... Adjon orvosságot, mert ki akarok békülni az asszonnyal. ANTALFFY ISTVÁN: Az Ukrajna ciklusból ÍJ ti napló Jegyezgetem az állomásokat, jegyezgetem, hogy mit kaptunk ebédre, adatokat, hogy több legyen emléke utunknak. Lám, felirkáltam sókat, nem is tudom, hol az eleje, vége, ez itt lembergi emlék, e szakadt papírlapon egy cím, (egy megszakadt beszélgetésnek ma már csak emléke). Szavak, sorok, kisebb-nagyobb események, pillanatok, mosolyok, itt-ott bosszúságok, (buszban feledtem a kabátot!) és arcok, szemek és nevek, éló, eleven emberek... Kijev táján, 1963 június Egy pohár hvaav Talán az ég is így akarta, ahogy mi. Kedves, nyári nap arany békéje hull a parkra, s ránk. Égigérő pillanat! Jő Így elnézni most, e tarka áramlást, e néhány szabad órában — nincs közös programba véve — de így tán több „marad". — Imre! kóstoljuk meg a kvaszt is! mondom nevetve, bár vigaszt is jelenthet e nyári melegben. — Ízlik? — kérdi vissza, s míg ketten lehajtjuk a szokatlan ízt, a kvaszos kopejkát adna Tússzá ... Kijev, 1963 június. POLNER ZOLTÁN: A Babits háznál Kinézem itt ezt a töprengő nyaralót s a ház falán az ismert neveket és gazdájára gondolok, a rég halott Babits Mihályra. A nyár horhosán kapaszkodtam fel ide hol csend ragyog és álmodik a hegy S az árnyék mint kemény, szúrós tekintete sötéten villan. Lent házait vízre tereli Esztergom, sötét ostora egy tehervonat. Komor fejét magasba felszegi a Dóm s elbődül hosszan. Hát itt merengted bölcsen annyi nyáron át dalokba kívánkozó életed? S most arcodat, mint gyászruhásnők, a szobák fáradtan őrzik Mégis: a világtól elhúzódni mit ér?! Téged elrejtett remete lakod, de ki levegőért kiáltott, új hitért, nyomorgott az csak. Ügy érzem most itt a csend és a nyár felett* hiába jöttem, hiszen egykor még egy faldarabra sem írhattad fel neved szegény Attila. — K Boros Ágnes úgy viselkedett már, mint egy tapasztalt orvos. — Fenyegette magát a felesége? — A kakast, de énrám is értődött az... S a többi kérdésre behúnyt szemmel válaszolgatott a bácsi. Az orvosnő ártalmatlan vitamint szívatott fel a fecskendőbe — tűt igazított s a gumit rászorította a bácsi karjára, közben szigorúan beszélt. evesebbet igyon, bácsika... az ártott meg magának. Nem olyan fiatal legény már... vigyázzon magára. Megértette? — Igen. — Ez az injekció biztos gyógyszer... elősegíti a kibékülést. De figyelmeztetem., legközelebb már nem használ. A bácsi gyűrte az ingeujját, meghallgatta a legutolsó figyelmeztetést és magabiztosan elment. Az orvosnő nagyot sétált a faluban, latolgatta, ki kéne mennie a szőlőhegyre, hogy éjjel is eltaláljon, de eleredt a vigasztalan, sűrű eső. Ügy látszik, itt éli le egész életét. Hogyan látja — mondjuk — harminc év múlva a mai napot? Mikor hazaért, éppen rakodtak a tsz vontatójáról — bútort kap kölcsön, amíg a magáét elhozathatja. Erős vaságy, egy szekrény, asztal és székek. Két szoba egyelőre üresen marad. Nem merte megmondani, hogy neki nincs bútora — apja a háborúban esett el, anyja újra férjhez ment. A vőlegénynek berendezett öröklakása volt — ő választott abba minden díszt, szőnyeget, képet. Ott maradtak az összes ajándékok —. semmit sem fogadott el. A prof azt mondta, szívesen ad bútort. Inkább vásárol, ha pénzhez jut. A vendéglőben vacsorázott. ILI élyen aludt, egész éjjel. Hosszan ber- regett a csengő. Ébredt és ugrott. Az első hívás... Kipillantott az ablakon, úgy tűnt, el sem állt a vékonyan fércei5 eső. Sebesen öltözködött, felvette bőrkabátját. Balkezében új orvosi táska, ajtót nyitott —kés* volt akár a szőlőhegyre menni. A postás csengetett. Három levelet kapott. Az elsőt a járástól küldte a főnöke. A másodikat a volt vőlegény —- ezt fel sem bontotta. A harmadikat Ausztráliából a fiú — Pestről küldték utána. Csupa tréfa és versidézet — s most először ott a beismerés, szívesen hazajönne, ha pénze lenne útiköltségre, megérdeklődte már, mennyibe kerül. Boros Agnes szédülten állt a nyirkos előszobában. Valahol egér iramodott. S lábával lökte be az ajtót egy testes, javakorabeli falusi asszony — kezében béklyózott lábú kendermagos kakast lógatott. — Jó reggelt, aranyos doktorkisasszony- ka... Ó, milyen fiatalon megszerezte a rettentő sok tudományt, egyem a szépségét. Elhoztam a kakast — tessék elfogadni. Az orvosnő tétován bólogatott A tegnapi páciens felesége. — Kérem... nem fogadhatom el. Hogyan van a férje? — Kutya baja az imposztomak. Meg se köszönte az orvoslást, eliszkolt, azért vagyok itt. — Fogadja el a kakast, lelkem, van nekünk hála Istennek, a háztájiban elég... Nem tudnánk a kakasból enni, szegény uram, miatta sebesült meg. — S letette a megvetően pislogó megtermett állatot a váró repedt padjára. ^ — Köszönöm. — Fogalma sem volt, mit kezdhet a kakassal. — Aztán, ha már így van... aranyos kisasszonykám, holnap jön kötözésre, adjon neki még abból a jóféle injekcióból... Megfizetem én szívesen. — Kivett egy avitt bu- gyellárist a szoknyazsebből. — Nem jár érte fizetség. ___rT udom én, hogyan van az, lelkem! Jól-1 tette, hogy szólt az italról.,. mióta idősödik, nem tesz jót a szívének. Nem sajnálok semmit az uram gyógyulásáért... Elmondom az egész faluban, milyen áldás, hogy maga jött hozzánk ... Az öreg doktor, a férfiak cimborája volt... Egyre azokkal koccintgatott a hegyen. Minket asszonyokat meg se hallgatott a családi bajokról, pedig lám, mindenre van orvosság. Lehetne még egy-két injekciót? — Ha szükséges . . . lehet. De iszákosság ellen nem használ. — Boros Ágnes az ausztráliai levél befelező mondatait latolgatta: Tibi hazajönne, ha lenne pénze jegyre. Mi lyen tehetséges volt, első az évfolyamon! Még lehetne belőle orvos! Közben az asszony beszélt, kedveskedett. — Talál maga orvosságot, szépségem! Megyek, hívom az asszonyokat, mert én volnék a Nőtanács titkára ... Kitakarítunk itt magának! Fiatalodjon ez a vén ház is! A kocsmába meg be ne tegye a lábát... Minálunk kosztol egy hétig, aztán más asszony vállalja el... amíg be nem rendezkedik minálunk. Ó, megszereti ezt a falut! Ahogyan mi magát! Hamarosan itt leszünk... — Megszorította a doktornő kezét és elment az esőben. Dpros Ágnes a rendelőbe botorkált és u elölről kezdte olvasni azt a levelet. A kendermagos kakas méltatlankodva kukorékolt egyet a váróban, mintha jelezne..* mert éppen jött egy beteg.
