Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
■ J L FARKAS ANDRÁS: '76&n.i%áq,ip Alig pár napja nékem idegen, Szokatlan városban lakom, Ideje, hogy az asztalra tegyem A kincseket rossz bánatom S magányom ellen. Kedves képeim Levéltárcámban nem nagyok, De arra jók, hogy megtudjam megint: Két gyermek apja s férj vagyok. Mosolyog rám a lányom, a fiam, És feleségem is nevet. Derűs arcuknak mézes íze van, És szinte hallom nevemet. Fényképek. Fényből, képből s folytonos Emlékeimből összeáll Bennem valami jó s derűt okoz, Többet a múló mainál. Néhanap annyi minden összejön, És nem foglalkozom velük, Munkám akaszt vagy másért nincs időm, Vagy nékik nincsen idejük. Élünk egymás mellett zavartalan, Egymásért küzdve hallgatag, De annyi napnak némasága van. Mert nem szül gondolatokat. S most itt ülök barátkozón velük. Rám néznek és én figyelek. Most van időm s nekik van Idejük: Folyik a „kérdezz — felelek”. — Hogy vagytok otthon? — Én itt jól vagyok. Most készültök alvás előtt Mesélni, elszámolva a napot, A játékkal tűnő időt? Én itt töprengve arra gondolok, Hogyan lesz majd, ha Évike Nem iskolába jár és nem gyalog, És öcsi se elemibe, Hanem az élet csúszós, betonos, Széles országúti án halad, Ahol veszély és sok cél záporoz Olykor egy perc, egy év alatt. Jobb lesz nektek, jobb lesz, mint volt nekünk, Emberöltővel távolabb Lobogtok majd el, mint mi éghetünk, Üj föld felett, új ég alatt. Üjabb erőkben új áram heve Lüktet majd, olyan izgalom Fűt majd a térben, melynek szelleme Átizzik szíven és agyon. Akkor majd könnyen elfelejtitek, Hogy bennünk is munkált a test, A lélek is szült lázadó hitet, Amely mindig új harcba kezd Majd nem tudjátok elképzelni sem, Hogy élnivágyásunk komoly, S bár meghalunk büszkén, fölényesen, Mert bennünk is halál honol, De most még itt vagyok. Kezem között Három fénykép, a szeretet Fénye és képe. Oly különbözők Az arcok, száj, bőr és szemek, De négyen egy test, egy lélek vagyunk Anyátok, én, múló jelen, Ti meg lázas jövendő általunk, ' S ezért e dalt énekelem: Anyám, apám hitét kapjátok át, Testünk teremtő erejét, Felívelő nagy célok csillagát, Amit követni nem elég, Beléfogózni szenvedélyesen, Repülni kell majd általa, Ahogy e boldog órán én teszem. Amikor vágyódom haza. Brecht a bíróság előtt A nagy író maeska-egér játéka McCarty hírhedt bisottmígával A Tagebuch című bécsi folyóirat szeptemberi számában Andre Miller színikritikus Brecht a bíróság előtt címmel kommentárt közöl abból az alkalomból, hogy nemrégen nyilvánosságra hozták a gyorsíró- jegyzeteket Bertold Brecht 1947. október 30-1 kihallgatásáról az Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló bizottság előtt. Brecht igen ügyesen védekezett, minden eszközt, kibúvót kihasznált és ezzel valóban elérte a kívánt sikert: szabad emberként hagyhatta el a bírósági tárgyalótermet. Tudnunk kell azonban, hogy Brechtnek abban a pillanatban már zsebében volt a Svájcba szóló repülőjegy, amelyet, mivel nem történt vele semmi, két nappal később használt fel. Nagyon jól tudta, hogy számára nincs többé hely McCarthy Amerikájában, ugyanúgy, ahogy nem volt hely számára Adolf Hitler Németországában sem. BUDAPEST. HADIK ANDRAS SZOBRA. OKTOBER A kertekben itt-ott már ássák a híres egri zöldséget. Javarészt asszonykezek munkája ez — mindig is az volt. Az öregek mesélik, hogy régente a „Zellervári” fuvarosasszony megrakta zöldséggel a kocsiját és eljutott vele még a Kárpátokig is — jó pénzt kapott érte! A levegőben ökömyál úszik a malom melletti réten lovat legeltet egy fiú és elmerengve bámúl a csörömpölve tovaro- hanó tehervonat után. A város felöl déli harangszót hoz az északról kerekedő szellő, kint, az egyik kőporos! pince előtt bográcsban rotyog a birkagulyás. Ebédidő van... Somody József Szlovák György rajza. A Nagykőporos fölött bágyadtán teríti szét halvány őszi palástját a nap. Bekandikál az éjjeli harmattól csillogó völgyekbe, végig simítja a szőlőhegyeket, amelyek felől pi- ro: fejkendős szedők éneke hallatszik. Szüretelnek. Távolabb cser-szömörcétol piros!:k a Nagy-Eged és a Várhegy — mintha bíbor ruhát öltöttek volna a sötétzöld tölgyes oldalak. A poros úton nagy a sürgésforgás: szőlővel teli szekerek jönnek-ir.ennek, tompán dübörögnek a kádak. Egri hangok... A présházakban vidáman folyik a munka, a szőlősgazdák elégedetten ízlelgetik a sutuk- ból bőver. csörgő, mézédes mustot. — Jó bor lesz az idén — mondogatják. — Hát még ha a szeptemberi hideg eső nem jön közbe... Üjabb és újabb terhek érkeznek a Sík-hegy felől, s amíg lerakják, egymással tréfálkoznak az emberek. — Egyszer a mikófali vendéglőbe tojást ett egy goróf, de nem fizette M az árát. A vendéglős törvényre adta a gorófot és a fiskális kiókum- lálta, hogy a fcojásbó’ csirke, a csirkébő’ meg tyúk lett vóna... Sokra ment a’! EUbúsúlt a goróf, meglátja a cigány, oszt kérdezi: — Min búsúl a naccságos goróf úr? — Bijon azon cigány, hogy tojást ettem Mikófalán, de nem fizettem ki,*oszt törvényre adtak. — Sose’ búsuljon, leszek én a goróf úr fiskálisa. Ügy is vót. A goróf elment a törvénybe, de sokat kellett várni, mert a fiskálisa csak nagykésőn érkezett meg. Kérdezi tőle a bíró: — Hol vótál te cigány? — Főtt babot vótam vetnyi! — Nem kel a’ ki cigány! — No, a tojás se kelt vóna ki, amit a goróf úr megett... A gazda aranyló bort hoz ki a lopóban, azzal kínálgatja a tréfálkozókat A város felől is eloszlott már a köd, a Makiári hóstyán zöldbársony a pázsit, amelyen hófehér libák nagy gágogással örülnek a jó időnek. Az udvarokban büszkén pompázik a muskátli, az őszi rózsa, meg az illatos sarkantyú-virág, de az öreg eperfák már vetkőznek — készülődnek a közelgő télre. A Kertész utcában gyerekek játszadoznalc: — Csiga-biga gyere ki, Ég a házad ideki’ Jönnek a törökök, Sés kútba vetnek, Onnan is kivesznek, Kerek alá tesznek, Ott is összetörnek. Csiga-biga gyere ki • • • cA ilkej' titka. ü LANGSTON HUGHES amerikai néger költő versé". Déli állambeli asszony éneke Miss Gardner sétál a kertben, Miss Yardman kint van az udvaron, Miss Michaelmas elment a misére És én fáradt vagyok! Üristen De fáradt vagyok! A nemzetek hol háborút viselnek, Hol békét kötnek. Néha azt gondolom, hogy a Jenkik fabatkát sem érnek, Bizony, Asszonyom! Fabatkát sem érnek. A múlt héten meglincseltek egy színesbőrű fiút És felkötötték az első fára. Szegény feje nem vétett senkinek, Csak azt mondta, hogy a szabadság Minden ember közös kincse. Bizony, Asszonyom! Minden ember közös kincse, Én nem vagyok kótyagos És nem vagyok fecsegő, Mégis úgy érnem sokszor, hogy a Jenkiknek nincsen szivük, Bizony, Asszonyom! Egyszerűen nincsen szívük.Boldog Balázs fordítása Korai gyermekkoromban már azt a célt tűztem magam el, hogy egyszer kiérdemeljem az emberek elismerését. Meg kell mondanom, hogy ez mindig nem sikerült, bár a cél érdekében tettem egyet és mást. Feltaláltam például egy elixírt, mely az emberi életet kétszáz évre hosz- szabbítja meg, ezenkívül tökéletes hatású hajnövesztő, meggátolja a fogkőképző- dést és hatásosan alkalmazható a szerelmi bánatok minden fajtája ellen. Az emberek gyanakodtak, majd bevették a csodaszert, éltek kétszáz évig. 4 Ezalatt növesztették 5 a hajukat és fanya- £ lógtak mondván, i hogy a szer nem tö- j kéletes, mert nem é akadályozza meg a $ tyúkszem és bütyök 5 képződést. í Nem keseredtem el £ Feltaláltam az ' örökmozgót és ezzel megoldottam a hosz- szú életű emberiség energiaproblémáját, majd feltaláltam egy szerkezetet, mely az örökmozgót megáUit- ja. i Néhányan azt ‘ mondták, hogy „nocsak, nocsak!’, a többség azonban szidott, mert érettségi tétel lettem és át kellett irni a fiztkakönyveket. Közben megírtam az évszázad drámáját, melynek a zenéjét is én szereztem. A darabot én rendeztem két változatban. Az egyiken három zsebkendőt zokogott tele a publikum, míg a musicaamire én vágyom. Ezért megoldottam a lakáskérdést Akik kaptak lakást, azt mondták, éppen ideje volt, akinek pedig már volt lakásuk vo- nogatták a vállukat és így foglalták ősz- sze véleményüket: — Na bumm és aklositott változaton betegre nevette magát. Mondanom sem kell, hogy a főszerepet is én játszottam, kiváló megelevenítő erővel, miközben dirigáltam azt a csodálatos dinamikájú zenekart, melynek tagjai is én voltam. Nem mondom a bemutatón néha tapsoltak és a kritikák megállapították, hogy lehet még tőlem várni valamit, de éreztem, hogy nem ez az kor mi van? Később megtaláltam a bölcsek kövét, de nem találtam meg vele az emberek elismerését. Fogvicsor- gatva, éjt nappallá téve feltaláltam fűt- fát, tücsköt-bogarat. Írtam harminc kiváló regényt, fejenáüva eljátszottam Paganini összes müveit, mire az emberek azt mondták, hogy egészen ügyeske vagyok, de otthagyták, mert a Népköztársaság út sarkán összeütközött egy Trabant a villamossal. Már fáradtan. Feltaláltam a fáradság ellenszerét. Elkeseredtem. Feltaláltam a szomorúság biztos gyógyszerét Nem használt. Aztán a minap rájöttem, hogy mi a siker titka, mivel lehet az emberek osztatlan és tomboló elismerését, mindent elsöprő elragadtatását kivívni. Beültem egy köny- nyúzenei hanverseny- re. Megjelent egy férfi. Megvillogtatta fogait, majd kellemes hangon elkezdett énekelni. A szám után percekig zúgott a tapsvihar Olyan tapsvihar, melyhez képest a trópusi táj- fum enyhe rózsailla tú fuvalom. Sokan rvrtikulátlan üvöltésbe kezdtek, hogy tetszésüknek kifejezését adhassák. Az énekes szerényen hajlongott, látszott rajta, hogy megszokta az ilyes mit. Óriási sikerének titka nem is énekhangjában rejlett, hanem abban, hogy angolul énekelt, annak ellenére, hogy még magyarul sem tud. Hogy ez nekem előbb nem jutott, eszembe! ősz Ferenc tóm nyilatkozatomat? A bíróság visszautasította kérelmét. Brecht: Elnök úr, hallottam, hogy kollégáim ezt a kérdést tárgytalannak tekintették, de vendég vagyok ebben az országban és nem szeretnék jogi vitákba bocsátkozni. Ezért teljes választ adni erre a kérdésre, lehetőségeim szerint: nem voltam és nem vagyok a kommunista párt tagja. Brecht igazat mondott. Féltették neki a két sorsdöntő kérdést, s mind a kettőre igaz választ kaptak. És éppen itt kezdődött meg a csúfolódás: A bizottság tagja: Brecht úr, igaz-e, hogy ön számos forradalmi verset, darabot és má* művet írt? Bretíht válasza klasszflw» volt: Brecht: A Hitler elleni harcban számos verset és darabot írtam és ebből a szempontból ezeket a műveket természetesen forradalmiaknak is lehet tekinteni, mert ami érthető, éa annak a kormánynak a meg1 I döntése mellett voltam. | Brecht az afférból egy trüfc* kel húzta ki magát, de a dolog egyszerre veszélyessé vá1 lik. A bizottság tagja megkérdezte Bretíhttől, ő írta-e t Mérték című darabot, amelyben három kommunista agitátor megöli társát mert kárárt volt a kommunista tevékenységnek. A bizottság tagja biztos volt a dolgában és úgy gondolta, hogy itt fogja meg Brechtet. A bizottság tagja: Hajlamdó- e a bizottság előtt ismertette annak a darabnak a témáját, azt, amiről szól? Brecht: Igen, ez a darafe egy régi vallásos darab átdolgozása. Eléggé hűen követi t régi mesét és bemutatja, hogy egy eszméért mindent feláldoznak, egészen a halálig. 1963-ban ez a válasz számunkra furcsa. Brecht tulajdonképpen a bíróság előtt egy másik darab meséjét mondta el, amelynek címe: Aid igent mond. A bizottság tagja zavarba jön. Előtte fekszik a Mérték szövege, idéz belőle a bíróságnak, Brecht azonban minden válaszában összekeveri a két darab meséjét Számítása pontos volt. A bizottság tagja ismeri a Mérték szövegét de nem ismeri a másik darabot, amelyben egy japán gyermek kéri kísérőjét hogy ölje meg, mert ő beteg és így nem viheti el az orvosságot, amellyel megmenthetné a falut. A bizottság tagja: Brecht úr, meg akarja-e mondani a bizottságnak, hogy megölték-e a darab egyik szereplőjét vágj' nem, mert ez a párt számára a legjobb volt a kommunista párt számára. Ugye? Brecht: Nem. Valóban nem erről van szó. Ezt meg tudják állapítani, ha figyelmesen elolvassák a darabot: mint egy régi japán darabban, ahol más eszmékről van szó, az a fiatalember, aki meghalt, meg volt győződve arról, hogy a feladatnak, amelyben hitt kárt okoz és ezért beleegyezett és kész volt arra, hogy meghaljon, hogy ne okozzon még nagyobb kárt Ezért kéri barátjait hogy segítsenek rajta, és mindany- nyian közösen segítenek néki, hogy meghaljon. A szakadékba ugrik, ők gyengéden vezetik őt a szakadékig, íme a mese. Az elnök: Az ön vallomásából az következik, hogy meggyilkolták, nem pedig megölték? Brecht számítása kifizetődött. Hallatlanul bátor beug- rasztása hatott. A csúfolódás elérte tetőfokát. Maga Stripling úr is fejét ingatva hagyja, hogy a Mérték maradjon Mérték és kevésbé veszélyes kérdésekkel fordul Brechthez. Beszélgetés kezdődik Gerhard Eislerről, Hans Eisler zenész fivéréről, akit az USÁ-ban nyílt kommunistának tartanak. Két nappal később, mint említettük, Brecht repülőgépbe ült, amely Svájcba vitte. Később ezt a kihallgatást ironikusan még egyszer egy mondatba tömörítette: „Amikor azzal kezdtek vádolni, hogy eí akarom lopni az Empire State Buildinget, ideje volt, hogy elhagyjam Amerikái". Brechtet valójában — hivatalos megindoklás szerint — mint tanút, hallgatták ki a kommunisták Hollywoodba való beszivárgása kapcsán, mivel ezt is Amerika-ellenes tevékenységnek minősítették. A kihallgatás a megszokott kérdésekkel kezdődött, A bizottság tagja: Állásban volt-e, valamikor a filmiparban? Brecht: Igen, én... igen. Eladtam egy szinopszist, egy hollywoodi vállalatnak. A forgatókönyvet nem írtam meg. Ezután következtek a kérdések az említett filmvállalatokról és Hans Eislerről, a haladó zenészről, akivel Brecht évtizedeken át együttműködött, majd feltették neki a sorsdöntő kérdést: A bizottság tagja: Brecht úr, tagja-e Őn a kommunista pártnak, vagy volt-e valamikor tagja a kommunista pártnak? Brecht: Felolvashatom njd- latkozatomat? Felelni fogok erre a kérdésre, de felolvasha■ ■ ■—
