Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
Í962. október 13., vasárnap NÉPÚJSÁG BARÁTI házaspárt hívtunk a múltkor kirándulásra. Az asszony mentegetőzött: — A vasárnap a családé ... S ezzel elvágta minden további kérdezősködés lehetőségét. Vannak családok, amelyeknek vasárnapja csupa kötelességből áll. Kora reggeltől kezdve kollektív munka és ezzel kapcsolatos szóváltások után, két órakor ünnepélyes, közös ebéd következik; ennek során a háziasszony kijelenti, hogy nem is éhes, olyan nagyon fáradt. Ebéd után mindenki érzi tagjaiban a bizsergető kívánságot: jó volna aludni vagy egy órácskát, ámde akkor a mama ellentmondást nem tűrő hangon közli, hogy „a mosogatás nem várhat...” — Aztán persze, a konyha kövének felmosása következik, és gyorsan, gyorsan, gyerünk öltözni, mert négy órakor családi összejövetel van a keresztmamáéknál. Elkésni nem illik, mert mindenki pontos! Igaz, hogy az az egy vasárnap is csak huszonnégy órából áll, mint minden más közönséges nap, de ha okosan használjuk fel, jut akkor idő mindenre! HELYES, ha összesegít a család, ám vegyült tudomásul, hogy a további néhány szabad órával mindenki rendelkezni szeretne. Van, akinek Iá kapcsolódást, pihenést jelent a keresztmama összejövetele; de engedjük el a fiút a sportpályára, a kislányt a barátnőjéhez, vagy a férjet a szomszédokhoz kártyázni. Ne kényszerítsük a családot a közös kirándulásokra sem. Míg kicsik a gyerekek, egész héten, persze, hogy szívszorongva lesik az égboltot: szép idő lesz-e vasárnap? Az ünnepi nagymosásnál, nagytakarításnál feltétlenül pihentetőbb dolog, ha összecsomagoljuk a hátizsákot és elindulunk valamerre, a szabadba. Van olyan család, ahol a „hétalvás” elmélete uralkodik. — HADD aludjék a gyerek, hiszen ezész héten korán indul az iskolába! — sóhajt a mama és hét órakor kioson a konyhába főzni. Igaz, hogy ő is fáradt, de hát úgy szoktatta családtagjait, hogy férjem-uram, meg a gyerekek délig olvasnak az ágyban. Az ilyen helyen vasárnap délelőtt nem illik becsengetni. De délután sem, * VASÁRNAP mert akkor viszont a mama alszik, a többi családtag pedig nincs otthon. — A feleségem vasárnap nem hajlandó sehova se menni, — mondja a férj, amikor beállít az ívócimborák társasagába. Azt persze ilyenkor is, meg az este naptárszerű pontossággal bekövetkező civódá- sok idején mindketten elhallgatják: egyikük sem cselekedett okosan! — Rövid ez a vasárnap! — mondják nagyon sokan. OKOSSÁG, ügyesség, szere tét kérdése, hogy elég hosszú legyen... (sz. ií Csapatriportereink jelentik: Repülő a város felett Tjanul a es a (ad Szeptember első vasárnapján tetőfokra hágott; családom ban az iskolábamenés láza. Tanévkezdésre készülődött Pityu fiam, Pisze lányom, sőt a feleségem is. Caládom tehát három elsőssel dicsekedhet: feleségem a marxizmus-leninizmus esti egyetemre, a lányom gimnáziu m- ba, kisfiam pedig óvodába jár. Hétfőn este meg kellett hallgatnom mindegyiküket. Hogy mint telt el az első nap a tudomány vára kisebb-na- gyobb bástyáinak ostromlása közben. Szabvány és azóta naponta megismétlődő családfői feladat, s rájöttem, nagyon hasznos számomra. Annak idején ugyanis nem járhattam óvodába (a harmincas évek elején ilyesmiről nem is hallottunk abban az uradalomban, ahol ifjúvá serdültem), de Pityu révén mindennap új versike, dalocska megtanulásával pótolhaiom, amit önhibámon kívül hároméves koromban elmulasztottam. Pisze következik. Általa új ismeretekkel bőrttem enyéimet, mégpedig kétszeresen, mert az én középiskolás korom óta roppant módon nőtt a tudnivaló, másrészt ifi koromban nem gimnáziumba jártam, hanem kereskedelmibe. — Mit tudsz miletoszi Thalészről?! — kérdi feleségem. Hm, hm, hogy Thalész!... Hja, igen persze, pontosan hat éve tanultam róla oz esti egyetemen, ám a csuda tudja, most csak az jut eszembe, hogy majdnem tíz éve, amikor még kevés volt hazánkban az oroszul jól tudó műfordító: fővárosunkban kiadtak egy, több szovjet tudós által írt könyvet, de abban az első igazán görög filozófus nevét Falesz Mihálynak fordították, mivel a szovjet eredetiben a „Th” orosz nyelven és helyesen „F”-ként szerepelt, a „Mi- leckij”, azaz „miletoszi” jelzőt pedig Mihálynak gondolta a hazánkfia fordító. Nos, mindez nem elég feleségemnek — * tapasztalatból tudom, nem lenne kielégítő az egyetem számcáikérő tanárának sem, — nincs tehát más hátra, hétről hétre átveszem élettársammal azt a tananyagot, amelyet hat évvel ezelőttről három esztendőn át üggyel-bajjal megemésztettem. (Thelesz- re gondolva, úgy látom, túlságosan is.) Ismétlés a tudás anyja, — négy éven belül tehát tisztában lesznek az óvoda hároméves tananyagával, a marxista egyetemével szintén és ismét, s végül elmehetnek a gimnáziumba érettségizni. Szó, ami szó, csudára kismirglizett agyú ember válik belőlem, — mert a család tanul. Bár sejtem, kútba esik az a tervem, hogy „maszek)’ módra, pizsamába és papucsba bújva, fotelben elnyújtózva belemerülök a prózai irodalmi műfajok pozitív hőse megformálásának tanulmányozásába. (Más is elmerült már benne.) És számomra nemcsak, ezzel a veszéllyel fenyeget az, — hogy a család tanul. Tegnap este ugyanis hallom a konyhából, tekintve, hogy rajtam kívül mindenki intézményesen tanul, ki főz vacsorát, ki stoppol, ki mos zoknit ezután, és így tovább? No ki? Ajjaj! A probléma megoldásának rúdja erősen félém irányul. Igen ám, de én képtelen vagyok egy zoknit tisztességesen kimosni, s nem tudom a tojásrántottát sem ehetővé sütni. Nincs más hátra, beállók én is családom tanuló tagjainak sorába s holnap beiratkozom a háztartási tanfolyamra. (T. I.) A búcsúzó nyár végi napsugár bearanyozta az egri Nép- kert immár sárguló lombjait. A fák alatt ünneplőbe öltözött úttörők: lányok és fiúk várakoztak, kémlelték az eget. Nemsokára motorzúgás hallatszott a messzi távolból és feltűnt a magasban, a város felett egy ezüstösen csillogó gépmadár. Néhány percig tiszteletköröket írt le a levegőben, a Népkert felett, mintha tudtu! akarta volna adni: Pajtások, rendkívüli parancsot hoztam részetekre... Aztán megbillentette szárnyait, és százával hullott alá a röpcédula, amely az expedíció parancsát tartalmazta. Piros, pecsétes borítékban volt a parancs. A pajtások izgalommal teli pillanatokat éltek át és kipirulva olvasták a parancs szövegét. Amikorra az úttörők megfogadták, hogy a parancsnak eleget tesznek, már messziről csillogott a fényben a repülőgép, s aztán eltűnt a messzeségben. Puskás Anikó Eger, X. sz. iskola A* első expedíciós túra Péntek délután fél három az idő. Az Egri Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának udvara hangos az úttörőruhás lányoktól, fiúktól. Izgatottan beszélnek, amelynek oka az, hogy most indulnak első ex- pedíciós túrájukra a városba. Sípszó hangzik, s aztán egymás után elindulnak az őrsök. Első állomáshelyük a Beloiannisz utca. Azt a feladatot kapták, mérjék meg a nem rég elkészült utca hosszát, szélességét és számolják meg az ostornyeles lámpákat. A gyerekek percek alatt végeznek a feladattal, majd elindulnak a második állomáshelyre: a Gárdonyi Géza Gimnázium új épületrészéhez, ahol a testvér KISZ-szervezet titkára mutatta be leendő tanulásunk színhelyét. Ezután térképrajzolás következett, később pedig a tejüzem korszerű, modem berendezéseit csodáltuk meg. Utolsó feladatunk az volt hogy tervezzük meg Eger új autóbusz-pályaudvarát. Sok ötletes elképzelés került papírra, lehet, hogy egyszer valamelyik még testet is ölt.;. Minden őrs találkozási helye a vár volt. Vidám nótázás és csatakiáltások után meghallgattuk Montvai és Freitag elvtársak ismertetését a második ötéves terv során Egerben felépülő létesítményekről, majd tábortüzet gyújtottunk és sokáig szórakoztunk az égig csapó lángok világossága mellett. Balog Klára Eger Qidbo^tiizftíL hangzott ti a pMtajtes Csapatvezetőnk a csapatgyűlésen bejelentette, hogy , aste tábortüzet gyújtunk a sportpályán, s mindenkit szeretettel meghívnak. A meghívást nagy örömmel fogadtuk és mindnyájan készültünk az esti tábortűzhöz. Este nem is hiányzott senki. Énekeltünk, szavaltunk, vidám tréfákat mondtunk, játIskolába — ünneplőre i TT L7 MV. IttUi iimi i T )A' Ahol még nem tették kötelezővé a praktikus iskolaköpenyt, törekedjünk ízlésesen, egyszerűen öltöztetni a gyermeket. Igen csinos kétrészes ruha készíthető mellényes megoldással, szövetből. A mellény alatt jól felhasználható a kissé kinőtt, rövid derekú pulóver. 8—10 éves kislánynak kockás szövetből divatos, derékon a hí! megköthető kis ruhát készíthetünk — kimenőre. Fiúknak, lányoknak egyaránt kedves és ésmos viselet a kitevőé blúz. Könnyű szövetből mz ingkabát. az öntelt elefántról szőttünk, jeleneteket rendeztünk az égig csapódó tűznél, amikor egyszer csak a csapat- vezetőnk beszélni kezdett hozzánk. Ismertette velünk az országos expedíciós parancsnokság levelét, amely expedíció szervezésére hív bennünket. Mi örömmel csatlakoztunk a felhíváshoz és elhatároztuk, hogy felkutatjuk községünk jövőjét a következő ötéves terv idejére. Ezenkívül természetesen a tudományok fejlődését is összegyűjtjük majd. A parancs elhangzása után -• még sokáig együtt voltunk, be- I szélgettünk, énekeltünk, s az- 1 tán elindultunk hazafelé; Útközben az expedícióról beszélgettünk. Tankó András Noszvaj Hói volt, hol nem volt, valahol messze Afrikában, a nagy folyó partján, élt egy hatalmas elefánt. Hatalmas volt és erős. A dzsungelben tanyázott naphosz- szat, és kerülte más elefántok társaságát. Bízott szörnyű erejében, és tudta, hogy ormányának egyetlen csapásával megölheti a támadót — Én vagyok a legerősebb! Nem félek senkitőX! — jelentette ld egyszer. — Tartsatok tiszteletben és kiáltsatok ki királyotokká! Az állatok beszélgettek, tanácskoztak, Hosszas vita után végre elhatározták, hogy próbára teszek az elefántot. A majom az álladók képviseletében szónokolt: — Üdvözlünk, adatok legerősebbje! Királyunk leszel, ha bebizonyítod, hogy nem félsz senkitől. — Mit fecsegsz itt össze-vissza — így az elefánt, — még az embertől sem félek! — Ha bebizonyítod, hogy nem félsz az embertől sem, te leszel a király. Másnap éppen egy nagylevelű fa árnyékában hűsött az elefánt, amikor nagy riadalom támadt a vadonban, Ember közeledett, a vadon legnagyobb ellensége. Minden állat menekült, csak az elefánt gondolkodott egy pillanatig, de hatalmas testén végigfutott a félelem. — Menekülj! — súgta valami, s ezzel beszaladt az erdő fái közé. Az állatok így kiabálták utána: — Fut az elefánt, megijedt az embertől! Az elefánt megállt egy pillanatra, szimatolt, de nem érzett emberszagot és nem hallott mást, mint az állatok gúnyos kacaját. Csúnyán rászedték az elefántot. Ezután újra gyűlést hívtak egybe a vadon lakói és az oroszlánt választották királyukká, aki nincs ugyan olyan erős, de nem öntelt és gőgös, mint az elefánt —szalag— Hasznos, vidám munka volt... Körülbelül két hete történt, egy tornaóra végén, hogy a tanárnő azt kérte tőlünk, úttörőktől : ássunk egy új ugrógödröt. A fiúk igencsak derekasan dolgoztak: csákányol- tak, ástak, lapátoltak, tadics- káztak. A munka valamennyiünket jókedvre derített, Észre sem vettük, hogy még vízhólyag is nőtt a tenyerünkön. Tóth Lajos, Eger, VII. sz. iskola. Tasnádi Varga Éva: Hintázó vers Erdő-erdő, fekete, ring a nyárfa levele. Őszi szellő fújdogál, fázik most a sok madár. Nyújtózik a kis bogyó: — Itt pihenni jaj de jó! Piros lett a kalapom, hintázom a gallyakon. Hinta-hinta szállj, repülj! Tücsökfiú hegedülj! Pókháló a köpenyem, szétterül a zöld gyepen. CsíClanj-villanj aranyszál, sárgarigó kiabál: Kell-e dió, gesztenye? Szaladj érte messzire! Zengve-zúgva jön a szét? pereg, hull a sok levél. Becsukja a nyúl szemét: — Jóéjszakát fű, fa, rét! tVtaBm CSOKOLÁDÉÉ VÉS Az asztaj közepére tegyetek ki egy tábla Kedvenc-csokoládét, mellé kést és villát. Kerítsetek egy dobókockát és üljetek az asztal köré. A dobókockával mindenki dob ezután. Aki a hatos számot dobja, ehet a csokoládéból. De úgy, hogy először sapkát, sálat tesz fel, utána késsel, villával kis kockát próbál levágni a csokoládéból. (Ez nem is olyan könnyű). Közben a többiek dobnak. Ha valaki újból a hatost dobja, az előbbi pajtásnak abba kell hagynia az evést, át kell adnia a sálat; sapkát és persze, a csokoládét is. Gyorsan káli dobni, hogy a nyerteseknek ne legyen idejük a csókol ádekocka kivágásához. ITT A PÉNZ, HOL A PÉNZ? A csoport két részre őszük. Az asztal egyik felén az egyik csoport, a másik felén a másik csoport foglal helyet Az egyik csoportnak átadunk egy pénzdarabot. A pajtások az asztal lapja alatt egymás kezébe adják a pénzt. Közben a másik csoport hangosan számol. Amikor a játékvezető elkiáltja magát: Kész!, a pajtások hirtelen felteszik ökölbe szorított kezüket az asztalra. A másik csoporttól — a játékvezető intésére — az egyik pajtásnak ki kell találnia, hogy kinél van a pénz. Ha sikerül, a csoport két pontot kap és ők dughatják el a pénzt. Ha nem sikerül, a dugó-csoport kap két pontot és ők dugnak továbbra is. A játék végén az a csoport győz, amelyiknek nagyobb a pontszáma. Egy fiú hozta Egerből a levelet Hozzánk, az egerszalóki 4794. számú Gárdonyi Géza úttörőcsapat tagjaihoz is eljutott az Országos Expedíciós Parancsnokság levele. A levelet az egyik kiváló tanuló pajtás hozta Egerből, ahol repülőgépről dobták le. Ünnepélyes csapatgyűlés keretében olvasta fel csapatvezetőnk a levél tartalmát. Mi örömmel fogadtuk a felhívást. Az én őrsöm például elhatározta, hogy részt vesz ebben a mozgalomban, ügy akarunk dolgozni, hogy a tanév végén őrsi zászlónkra féltűzhessük az expedíció vörös csillagát. Pelyhe Anna Egerszalók
