Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

1962. október 13., vasárnap

NEPÜJ8AG

ft

Az állam én vagyok

Epv hét Ausztriában

Ki akarná még csak tagadni is, hogy van bajunk, gondunk még éppen elég, hogy nemcsak a tél okozott itt nehézséget, de okoz ma is és sajnos még holnap is a kapkodás, a terv- szerűtlenség, sőt a hozzá nem értés is. Mégis, vagy éppen azért, mert gondjainkról nyíltan és őszintén beszélünk és beszélgetünk az országgal, a párt az emberekkel, az emberek a párttal, ebben a légkörben egyre szűkebb a tere a bajoknak s egyre gazdagabb termést hajt munkánk ezernyi eredménye. Nincs szükség sem statisztikai adatokra, sem felsorolásra, hol miben mutakozik meg életünk gyarapodása, még a legelfogultabbak is kénytelenek számot- vetni azzal a fejlődéssel, amely hazánkban az elmúlt években végbement.

S tettük mindezt mindenfajta csinnadratta nélkül, anélkül, hogy például az újságok oldalas cikkekben bizonygatnak, államunk egy-egy intézkedése hány millió, vagy éppen milliárd forint megtakarítást biztosít a lakosság számára, hogyan lehet több autót, olcsóbb és jobb ruhát, televíziót venni, külföldre utazni. Ezek olyan tények, amelyeket hova tovább nemcsak megszokott népük, hanem természetesnek is tekint, mondván: az állam értem van. Ügy vélem, ami ezt a megállapítást illeti, nem szükséges vitába szállni vele. Valóban, a nép állama többek között 4 azért van, hogy azokból az anyagi javakból, amelyeket munkás- osztályunk, a dolgozó parasztság megtermelt, előállított, a lehetőségek és szükségletek dialektikájának megfelelően mind többet és többet jutasson.

S rögtön hozzátehetjük? ezt a „funkcióját” megfelelően, elismerésre méltóan, mindenféle ál-nagyvonalúság nélkül mar eddig is becsülettel megoldotta. Az a törekvés tehát jogos, hogy amint lehet, valóban lépjünk feljebb, egyre feljebb életünk anyagi, kulturális, politikai szívonalában, ezekért a lépésekért választotta meg kormányát a dolgozó nép, ezekért dolgozik általában az egész ország.

Nincs tehát örömújjongó hencegés életünkben és úgy véljük nincs is rá szükség, — minek a helyes és természetes dolgot állandóan szajkózni. A helyzet azonban az, hogy akadnak még és sajnos nem is kevesen, akik a legteljesebb mértékben egyetértenek a nagy szavak nélküli gyarapodással, akik ha szóban talán nem is, de da a javak „átvételében” nagyonis valják: „az állam én vagyok”... A baj csak ott van, hogy rögtön elfelejtenek azonosulni a2 állammal, amikor pedig adni kellene, azon munkálkodni, hogy gyarpodjon a közös kamra, gazdagodjon a ládafia, hogy ne üres kézzel kelljen onnan visszahúzni pénzért nyúló kezünket.

Pedig az állam, a sok milliónyi többi „én”, sem vár a másiktól hangos szóklatot, üstökös munkát, csak becsületest, alaposat, eredményt- hozót. A megyeszékhely egyik lakásában — mindegy, hogy melyik, sajnos, nem egyedülálló példa — kőművesek, festők dolgoztak. A kőművesek három, négy órai munkát két nap alatt végeztek el, a lakatos által megcsinált ajtókilincs egy hét múlva leesett. A kőműves egyébként most vett fel állami kölcsönt, mert házat akar építeni. A kölcsön természetes, mert az „állam én vagyok”, a jó munka, a se- rénység és minőség már kevésbé, mert, úgy látszik, akkor már nem ő az állam ...

Az üzemben megnézik a normát, megfelelő-e, helyesen tükrözi-e a technikai színvonalat, az új, a könnyebb és korszerűbb technológiát. A munkás szitkozódik, mormog a foga alatt, hogy egy óra múlva azon tűnődjön a kirakat előtt, nem lehetne már még olcsóbb a televízió? Saját magának leengedné, a televíziós készülék árát, mert az állam az lényegében ő! Közben eszébe sem jut, hogy a nálunk viszonylag olcsó televíziós készülék gyártásához éppen úgy meg kellett vizsgálnia az államnak a technológiát, normát, anyaghányadot és sok más termelési mutatót, mint ahogyan éppen az ő normáját vizsgálták meg...

Az állam én vagyok, de én az állam vagyok. Csak akkor kaphatok, ha adhatok. Mindenki érti ennek logikáját, csak a megértés megy nehezen a mindennapok során, ha nem is mindenki számára. A kormány, a nép állama szerény, de kitartó munkával szervezi az életet, teszi az egyik lépést a másik után, hogy mind feljebb jussunk a szocializmus magasságaiba. Azok, akik csak akkor valják magukat „az államnak”, amikor kapni kell, de rögtön ölbekapaszkodnak, amikor erőfeszítéssel eggyel feljebb kell lépni, nem segítenek, de visszahúznak. A nép állama nem dajka, hogy zihálva caplasson dundi semmi- rekelőkkel előre, sőt fölfelé, hanem higgadt, okos vezető, aki gyakorlottan, az utat és célt ismerve szervezi és irányítja azokat, akik nemcsak gyönyörködni akarnak a szocializmus tájai szépségében, de tenni is erejükhöz, képességükhöz képest e szépségek birtoklásáért. Akik mindenkor az államnak vallják magukat: ha adni kell, ha dolgozni kell, akkor is!

Gyurkó Géza

A Wolf gang-tó mellett. A köd beborítja a Dachsteint, a szűk völgyekben megszorul a tejfehér pára. A motoros-kompjárat mégse szünetel, a hajó félórámként fordul egyet • turistákkal. — Hátha „addig” tisztul a levegő, kisüt a nap, jobb lesz a kilátás.

Válaszol az illetékes

egri panaszokra

Az elmúlt hetekben több panasz érkezett szerkesztőségünkhöz városrendezési problémákról. A panaszokra, bejelentésekre az egri Városi Tanács VB Építési és Közlekedési Osztálya válaszolt:

... az olvasó jogosan kifogásolta, hogy a Dobó tér tanács felőli oldalán a járó-kelők a fűvel beültetett részen közlekednek. S javasolta,

hogy létesítsünk betonozott átjárót Az eredeti terv szerint a Dobó tér e részét is parkosítani kívántuk. Hogy ez nem történt meg, annak azaz oka, hogy az ÉMÁSZ kábel- fektetési munkálatokat ütemezett be, — s hogy e munka folyamán minél kevesebb aszfaltot bontsanak, az a döntés született, hogy a kábelt a zöld területen vezeti keresztül a vállalat Ezért a már folyamatban levő parkosítási munkát leállítottuk.

Az ÉMÁSZ a tervezett munkát e hónapban végzi el, sígy a jövő évben már nem lesz akadálya a parkosításnak ezen a részen sem. S bizonyosak vagyunk abban, ha a most elhanyagolt részre virágot ültetünk. a járókelők is vigyáznak majd rá.

Elek Ernő panaszát már felülvizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy jogos, köteleztük szomszédját, hogy a csapadék víz elvezetésére létesített árkot tömje el. A döntés ellen fellebbezett, — jelenleg a Megyei Tanács Építési Osztálya foglalkozik az üggyel, azonban bizonyos, hogy II. fokon is kötelezik az illetőt a közlekedést akadályozó árok betömésére, s így Elek Ernő panasza elintézést nyer.

A Bródy Sándor utca rendbe hozását is jogosan sürgetik az ott lakók, erre is megtettük a kellő intézkedéseket

A vármúzeum és a minaret nyitva tartásával kapcsolatban felkerestük a Vármúzeum igazgatóját, aki ígéretet tett arra, hogy biztosítja, ameny- nyiben nagyobb csoport látogató érkezik, — lehetővé teszik négy óra után is a múzeum megtekintését A minaret őrét figyelmeztettük, hogy munkáját pontosabban végezze.

Borics László

osztályvezető

■ tessn vsn <^1

Különös műszerekkel magános emberek járják a Mátrát. Egy-egy dombtetőn, vad horhoson, vagy hirtelen irányt változtató völgykönyökön megállnak, a köveket, a görgetegeket vizsgálják, mintákat vesznek és térképet rajzolnak. Egyetlen kérdésre szeretnének választ adni: mit rejt a hegyek mélye? Gyöngyösoroszi és Recsk között ásványi kincsek után kutatnak a Földtani Intézet tudósai, a Nehézipari Minisztérium geológusai, valamint az Ere- és Vegyesásványbányászati Kutató Vállalat szakemberei, munkásai.

A galyatetói országút mellett, pontosan a 22-es kilométerkővel szemben, kompresszor dohog. Autóbusz érkezik, Mátra- keresztesről és Mátraszentim- réről az ércbányászokat hozza. Még nem termelnek, a kutatásoknál dolgoznak.

Nagylápfőn tárolót nyitottak

■ A bányászok egyesével indulnak lefelé a Parádsasváixa néző, meredek hegyoldalon. Nem is úton, csak keskeny, erdei csapáson haladnak, amely lejjebb kétfelé válik, a Il-es és a IV-es táróhoz vezet. Nem nagyobb a táró bejárata, mint egy modem lakás ablaka, de a nagylápafői „ablakon” a föld mélyébe, évezredek, sőt, évmilliók titkaira lát az ember.

Bent üres csillét toltak előttünk a bányászok, az ácsola- tokról és a táró faláról sűrű cseppekben hullt a víz, gumicsizmánk latyakban cuppogott. A táró végében Király Zoltán háromtagú csapata szürke, lucskos agyaggal, kövekkel és jókora szildákkal rakta a csillét. Csak a karbidlámpák féÉRCKUTATÓKKAL A MÁTRÁBAN

nánál befejezték a kutató jel-§ legű munkát, termelésre alkal-í- maa 5

%

érdélért találtak {■ Mátraszentimrén.

f

A kutatás folyamatos, most a Bányabérc következik, de köz-^ ben a falu felett és a Hideg- r kúti-völgyben is fúrnak. Mái-1 raszentlmrén 400 méteres füg-j gőaknát hajt az Aknamélyítö§ Tröszt, hogy a „holnap” bánya-r ját összekössék a már műkő- dó gyöngyös oawszivaL Azt akar-\) ják, hogy a mátraszentimrei K érc Gyöngyösorosziban jöjjön | ki és ne kelljen a flotációs be-S rendezéshez tengelyen száll!-S tani. ^

A kutatók térképén egyre szaporodnak a különféle szín-', nel jelzett számadatok. Ahogyv halad a vágathajtás, öt méte-S’ renként mintát vesznek, cink-;, re, ólomra, ezüstre, aranyra, y Ezt jelzik a térképen és min-§ den számjegy, a laboratóriumig vizsgálatok adatai mind-mind^

' egy-egy ígéret: a Mátra és ay kutatók ígérete. Mi válik mind-K ebből valóra? — tűnődtem^ két mondat közti szünetben, — § . és milyen érdekes embereket § ismertem meg itt: Bányász Já-r ’ nos, Aknai Rajmund. Valami-^ ' kor idegen hangzású nevet vi-y i seltek. Véletlen, vagy Rzimbó-ő I lum lenne, hogy Aknai-ra ési [ Bányász-ra magyarosítottak.^ i Milyen eredményeket hoznak § , a kutatások? Holtner Mátyás,

. Holló Sándor, Molnár b. Jánosi , és azok, akik Telki bányán vagy V, i Recsken kezdték ez a munkát, § nagyon bíznak benne, hogy*: i eredményes kutatások után ér-S , cet fognak bányászni a Mátra-§ ; ban. K- Dr. Fazekas László ,

Sárkányölő Szent György — egy tóvidéki postahivatal falán,

m

Lin:i utcarészlet.

C’.rajczar Imre felvétetett

I

— Jó télért ütöttünk meg, akad itt cink is, emberek. Látják ezeket a csíkokat? Ha sok

ilyet találnak még, akkor nagyon valószínű, hogy arra a telér-nyomra akadtunk, amely a parádsasvári Béke-táróhoz vezet és ez

Főnyeremény a recskieknek,

mert az öreg, haldokló bányájuk helyett újat nyithatnak majd, ércbányász maradhat, aki annak tanult, s azt szokta meg.

Az emberek újult erővel folytatták a esiilézést, s Bányász János a jó gazda örömével, de mértéktartó büszkeséggel magyarázta nekem:

— Nem lehet az szerencse, vagy vak véletlen játéka, hogy dr. Vidacs Aladár pontosan telibe találta a IV-es tárót Sokan bizalmatlankodtak, amikor a III-as táró meddő lett De 6 100 méterrel lejjebb je- . lölte ki a következő helyét és azt mondta, hogy ott 50—60 méter között meg kell ütni a telért Pontosan középen, 53 méternél sikerült. Olyan szép telérre akadtunk, hogy örö■ műkben kezüket dörzsölték e

■ gyöngyösoroszi bánya vezetői i — magyarázta Bányász János

A kutatók terepjáró gépko- • csiján, Párád felől érkezett Ak. s nai Rajmund üzemvezető. Tők tudtam meg, hogy a lejtősaknye adott világítást Kísérőmnek, Bányász Jánosnak nem akartam bevallani, hogy csalódtam, mert eleinte semmi különöset sem láttam, csak a robbantás furcsa szagú füstjét és port éreztem. A szilikózis melegágya — morfondíroztam magamban.

Bányász János nem igen vette észre gondolataimat, szinte egyenként szemügyre vette a köveket. Kalapácsával lepattintott egy-egy darabot, hosz- szasan a kőzetek repedéseit vizsgálta, aztán felkiáltott:

— Nézze, mennyi kincsünk van — kiáltott kísérőm. Gyönyörű fészek. Legalább 120— 130 centi vastag telér. Ez a vöröses ólomszürke, fémes fényű érc a galenit. A legfontosabb ólamércünk ez, de ezüst is akad benne — hallottam a szakszerű magyarázatot. De az én fülem inkább az öröm és az elégedett büszkeség hangjára figyelt

Öles termetű, őtven év körüli férfi Bányász János. Óriásnak tűnt akkor is, amikor leguggolt és mint a diót kereső gyerek, a rögek között válogatott, aztán az egyik kődarab helyét kutatta a vágat falán. Mire megtalálta és a szürkés-fehér csík vonalát szemmel követte, kalapácsával, ujjaival kitapogatta, emberei nagy érdeklődéssel vették körül és az ő lelkesedésük, izgalmuk egyszerre engem is magával ragadott.