Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
4 NÉPÚJSÁG ItMEÍ. október 13., vasárnap Bemutató az Egri Gárdonyi Géza Színházban Huszka Jenő: Mária főhadnagy Lebet, hogy kicsit túlzás, kicsit előlegezett ez a cím, de sermniesetre sem alaptalan. Noszva j a szilva hazája s az itteni kék besztercei — ha egyelőre csak szőkébb pátriájában is, — de jó hímek örvend. Volt esztendő, amikor a falu száz vagonnal több szilvát termelt, dolgozott fel, értékesített. Azért hangsúlyozom a feldolgozást, mert a noszvaji szilva több változatban kerül a fogyasztókhoz. Kevesen tudnak arról, hogy itt három aszaló működik, ahol hagyományos módszerekkel fonott kasokon szárítják, aszálják a mézédes gyümölcsöt, amely Mikulás, karácsony táján kerül a piaara. Az idén több mint két vagon szilvát aszalnak meg itt, a másik két vagonból pedig lekvárt főznek az asszonyok. Készül a szilvórium A szövetkezet szeszfőzdéjében éjjel-nappal füstöl a kémény. Szeptemberben kezdődött a pálinkafőzés és tavaszig nem hűlnek ki az üstök. Csufor Balázs a szeszfőzde „direktora” pontos könyvelést vezet minden kiló nyersanyagról, minden csepp pálinkáról. — Mennyit termelnek? — Szálvaszezon járja és ilyenkor mindenkinek sürgős a főzés. Éjjel-nappal dolgozik az üzem az elmúlt két hét alatt 610 hektoliter foknak megfelelő pálinkát főztünk, amely tizenkét hektó szilvó- riumnak felel meg. • Gyors számolás és máris meglepő adatok bukkannák elő. Kiderül, hogy egy-egy szezonban a noszva ji-viszony- lag kiskapacitású szeszfőzde — hetvenöt és száz hektó között főz pálinkát. Ha a legkisebb mennyiségiét is vesszük alapul kiderül, hogy százhetvenötezer féldecit termel a főzde egy-egy szezonban. — Miből főzik a pálinkát? — Mindenekelőtt a noszvaji szilvából, barackból de más, vegyes gyümölcsből is. A pálinka nagy résziét értékesítik és csak kisebb részét fogyasztják el az itteniek, hiszen nemAz Egri Gárdonyi Géza Színház pénteken mutatta be Huszka Jenő Mária főhadnagy című, háromlelvonásos nagyoperettjét. A második világháború javában tombolt, 1942- ben,, amikor Szilágyi László, a szövegkönyv szerzője megírta Lebstück Mária romantikus történetét: a törékeny fiatal lány katonának áll a negyven- nyolcas szabadságharcban és sikeres tettei jutalmául tiszti rangot kapott. A történelmi magból, a nagy idők szülte romantikából Huszka Jenő maradandó értéket alkotott: zenéje áttüzesíti a mondanivalót. Huszka dallamai ma is’ a fiatalság derűjével, életörömével, hatnak, indulói harcos hazafi- Ságról tanúskodnak, finoman szőtt szerelmi vallomásai a minden csaták között, a soksok viszontagság ellenére is felvirágzó szerelem diadaláról szólnak. Huszka a második világháború idején, a háború ellen, a szabadságért, Kossuth eszméiért szólított — s ez a mondanivaló nem kis visszhangot váltott ki akkortájt. A darabot Hortobágyi Margit rendezte. Meg kell állapítanunk, hogy nemcsak rutin, de lelkiismeretesség dolgában is rangos munkát végzett. Számára nem az a fontos, hogy néhány nagy jelenet kitűnően sikerüljön: az előadást mondatról mondatra, finom női kézzel, de határozott mozdulatokkal irányítja. Jól tudja, hogy az igazán jó hangulat# operettelőadás titka: minden helyzetben, s — ha lehetséges — minden hősnél a nevetés, a humor határán kell tartani a játékot. Nevetve könnyebben hiszi el a színház közönsége még a képtelen szituációkat is. Hortobágyi Margit munkája eredményeképpen fegyelmezett együttes él a színpadon. Tömegjelenetei jól szerkesztettek: a jurátusok bécsi felvonulása, a fáklyák lobogó fényénél a Kossuthnak viendő díszkard útja — kép a javából. A második felvonás tábori jelenete talán harsányabb a kelleténél, de az utána következő budai báljelenet már ismét jó alkalom arra, hogy a rendező mindent a helyére tegyen: fő- és mellékhősöket, érzelmeket, hűmért és az óhatatlanul jelentkező felvonásvégi feszültséget is. A címszerepet Kopetty Lia alakította. Játéka reális és dicséretére kell megállapítanunk. hogy művészete fejlődik, mélyül. A vendég Jászai László, a Szegedi Nemzeti Színház bonvivánja, rokonszenves egyéniség: Jancsó szerepében a szabadságért harcoló jurátust mintázta meg. Antóniát' Lehóczky Éva játszotta, élte. Hangja élményt jelent és prózában sem kisebb. énekes-önmagával. Antal László Draskóczy-ja jó alakítás, néhol jelentkező modorossága ellenére is. Fontos Magda kitűnő komikai erényeket csillogtatott a szobalány szerepében, Kanalas László, a babonás bécsi szabó-legény figuráját kedves ügyefogyottság- gal és kiszólás okival fűszerezte. Paláncz Ferenc Herbertet, a dragonyos osztrákot komolyabbra vette a kelleténél. Pálffy György az osztrák altábornagy szerepében megfelelően ellenszenvesen dünnyö- gött, mellette a feleséget ját- sz# Olasz Erzsébet nyújtott jó alákítást. Herédy Gyula Ká- szonyi ezredese, Fekete Alajos Biccentője jól jellemzett alakok. Petőházy Miklós Krantz doktora vérbeli intrikus. A Huszka-operettben jelentős rész jutott a táncnak. So- nioss Zsuzsa kompozíciói elevenek, dramaturgiailag is jól építettek. Kelemen Márta, Nagy Zsuzsa, Bukucs Edit, Tolnay Katalin, Nyáry Attila, Valastyán György, Székesi István és Láczay Zoltán, a tánckar tagjai is komoly részesei a sikernek. A színház zenekarát Somoss István vezényelte, ismét igazolva, hogy Huszka zenéjét mindig megbecsüléssel szólaltatják meg Egerben. Vass Jenő díszletei, Greguss Ildikó jelmezei dicséretet érdemelnek. összegezve: a színház közönsége négy órán át jól érezte magát az egri színházban és önfeledten tapsolt az őt szórakoztató és élményben részesítő művészeknek. Farkas András A téma hazalátogat Anyám ott ült a putri ajtajában, ölében két almacsutka és egy pohár viz, amelybe szárazke- nyérhéjat mártoga- tott. Nagyon szerette a szárazkenyérhéjat vizbemártogatni. És az almacsutkát is szerette, csak az almacsutkát, az almát soha. A ruhája természetesen rongyos volt, illetőleg a rongy volt rajta rongyos, s ahogy ott ült a putri előtt, hátával megtámasztva a falat, hogy össze ne dőljön, azon gondolkodott, honnan szerezze meg a holnapi betevő pohár vizet. Anyám mindig a holnapi pohár vizen töprengett, ez még abból az időből való szokása, amikor meglehetősen rosszul ment neki, az átkozott feudál- kapitalizmus idején. Persze, azóta már neki is sokat változott sorsa. Nekem is sokat változott. Ahogy ott ül anyám a putri ajtajában, én éppen jövök. Természetesen állami négyhengeresen, két sofőrrel és egy titkárnővel, a Zuzuval, aki úgy főzi a kávét, mint engem. Anyám ül és én jövök. Villám van a Rózsadombon, kis úszómedencével, benne egy háromszemélyes zsebcirkálóval, mert ugye yachtra nem télik, nem vagyok én kapitalista milliomos, de szocialista milliomos sem, én a munkám után élek, s nem a lottó után. Nahát. Egyszóval én jövök. Birminghamban szőtt amgol ruhámban, természetesen fehér ingben és Fecskét szívok, mert nem szeretem a feltűnést, az ember a szivnivaló- ban sem váljon el a dolgozó néptől. Nem igaz? Fejemben töméntelen gond, szívemben béke, mert. csak jó dolog az, ha az ember az uborkafa csúcsán sem feledkezik meg egyszülött anyjáról. Anyám ül a putri előtt, gyalog, én ülök a sofőr mögött, Zuzu mellett, autón. Ahogyan ez már lenni szokott. Megérkezem. Anyám ugrik, köny- nyezik a boldogságtól, én megveregetem a lapockáját, anyám fut, elökotorja a féltve őrzött utolsó darab kenyérbelet és a számba tömi, mégiscsak én vagyok a fia, nem igaz? Aztán megkérdi: — Miért jöttél, kis fiam? — Miért? Jó kérdés ... Hogy legyen mit rajzolrüok a magyar karilcaturisták- nak... Anyám boldog. Én boldog vagyok. Karikaturista rajzol. A témát csépelik. A téma bírja. Az olvasó? Ugyan, kérem, kit érdekel az olvasó? (egri) ZÍLVAOR — Ne fészke- lődjön annyit, Eddy, vinné el az ördög magát! A hadnagy kis időre elcsendesedett, aztán óvatosan felkelt, és járkálni kezdett az óvóhelyen. Ezzel még jobban idegesítette a tábornokot, mint az asafcal-recsegite- Hazard Foglyai X'l i^7 <JyÁ_____ fordította: Sárköri Gy 7. Hat órakor kiosztották az utolsóelőtti csokoládé és süteményadagot. Hétkor Queltch ismét beszélgetett „Omar”-ral. A helyzet ugyanaz volt: a sziget fölött még mindig valami furcsa szél tombolt és a megmenekülés újabb módszere még mindig nem született meg. A következő beszélgetést déli tizenkét órára • tűzték ki. A „Big Joe” foglyai komoran ültek a helyükön. Hazard nehezen fojtotta vissza vágyát, hogy legalább néhány kortyot igyon a konyakos üvegből. Eddy Old hol felkelt, hol ismét visszafeküdt recsegő asztalára. Addig csinálta ezt, ’•míg a tábornok rá nem kiáltott: mar eppen ismét rá akart kiáltani, de Eddy ekkor rémülten felordított: — W. Víz szivárog be hozzánk ...! Az óvóhely távoli falához rohant, amelynek alig látható repedésén valóban víz szivárgott a helyiségbe. — Vissza, Eddy! — állította meg Medows éles hangja. — Ne érjen hozzá a falhoz! A professzor sietve leugrott az asztalról és gyorsan babrálni kezdett sokféle radioaktív részecske számlálói között. Végre megtalálta azt, amelyre szüksége volt. Először a falhoz közelítette, majd a repedésből csurgó vízsugár alá tartotta. — Hát igen, ezt sejtettem! — szólalt meg halkan, mintha csak hangosan gondolkodna. — A víz radioaktív... Tehát valahonnan odafentről, : ról szivárog befelé. — Mit dörmög ott, profesz- szor? — élénkült fel Hazard. — A víz radioaktív — ismételte Medows. — Nem szabad inni belőle. Tennünk kell valamit, " hogy ne folyjon szét a padlón. A legjobb volna persze, ha betömnénk a falrepedést. — De mivel? — tárta szét karját Queltch. — Hisz ehhez cement kellene, nekünk pedig még csak közönséges agyagunk sincs. —Megpróbáljuk betömni — jelentette ki a professzor nyugodt hangon. — Majd én megcsinálom. Nagyon óvatosnak kell lenni. Adjon nekem valaki egy vékonypengéjű kést és áldozza fel alsó trikóját, aki nem sajnálja. — Istenem! — kiáltott fel Queltch izgatottan, s máris dobta le magáról a zubbonyt. Mit számít most egy ing, amikor az életünkről van szó... — Csak semmi pánik, Queltch! — szólalt meg Hazard szemrehányóan. Medows néhány hosszú csíkot szakított le Queltch ingéről és Hazard tábornok tőrével az egyik csíkot óvatosan kezdte beletömködni a beton- falon képződött repedésbe. Eleinte ez sehogysem akart sikerülni neki, mivél a repedés túlságosan keskeny volt, de aztán mégis csak sikerült az egyik ingfoszlányt belepréseűni a repedés közepébe. Ellenben lejjebb elég nagy darab beton vált le a falról, s ezen a helyen a víz erősebben kezdett szivárogni. — Hagyja abba, professzor! — kiáltott fel Hazard tábornok indulatosan. — Annyira szétpiszkálja a falat, hogy a viz szökőkútként fog zuhogni belőle. Queltch, azonnal kapcsolja be az adóvevőt! Közölje, hogy radioaktív víz szivárog be hozzánk! — De most senki sem fog meghallani minket, sir — jegyezte meg Queltch zavartan. — „Omar” csak tizenkettőkor fog jelentkezni. — Tegye azt, amit parancsoltam! — vörösödött el a tábornok. — Lehet, hogy valamelyik állomásuk egész idő csak a noszvaji szilva kitűnő zamatú, de a noszvaji szilvórium is. Csak a „márka" hiányzik Október közepén járunk, de a noszvaji kék szilvát még mindig szállítják Budapestre. A földművesszövetkezet felvásárló telepén (egy bérelt szűk pince) egymás hegyén hátán sorakoznak az illatos gyümölccsel telt ládák. — Milyen a forgalom? — Az idén nincs bőséges termés. Tizenöt vagon étkezési szilvát vásároltunk fel, de számontevő a többi gyümölcs is. Egy közepes esztendőben huszonöt-ötven vagon szilvára húsz vagon birsre, hét vagon téli almára, tíz, tizenkét vagon cseresznyére számíhatunk, nem szólva a kisebb tételekről, amelyek körtéből, dióból jelentkeznek. A mi gyümölcseink általában szépek, zamatosak, úgyhogy mind a belföldi, mind a külföldi piacokon megállják helyüket. Ha mi magunk, de a felsőbb vezetés, a kereskedelem is többet törődne a noszvaji gyümölcscsel, elsősorban a szilvával, akkor mi is megszerezhetnénk azt a hírnevet, amelyet a szo- molyiak cseresznyéje vívott ki magának. Milliókat hozhatna a noszvaji gyümölcs A hírnevet nem adják ingyen még a gyümölcsnek sem. Sokat kell harcolni, de még többet dolgozni azért, hogy egy-egy termény márkás patinás hírnévre tegyen szert. A noszvajiak lehetőségei adva vannak, csak élni kell velük Az idei év nem mondható jónak, mégis másfélmilliót forgalmazottt a helyi foldmű- vesszövetkezet felvásárlója. A jövő tervei is biztatóak, ele erről beszéljen a termelőszövetkezet agronómusa: — Volt már híre a noszvaji gyümölcsnek, de sajnos az utóbbi években kicsit megkofalrésznél, amelyen a repedés volt, már egész tócsa képződött. — Nem válaszolnak... — szólalt meg Queltch reménytelen hangon és dörzsölgetni kezdte ujját, amely elzsibbadt a megfeszített kopogtatástól. — Akkor adjon le SOS-jéle- ket! — rendelkezett Hazard tábornok, elhanyagolva mindenféle kospirációt. — Talán csak meghallja valaki és jelentkezik. Akkor megkérjük, hogy lépjen érintkezésbe Dixon tengernagy torpedórombolójával. alatt vételen áll. — Parancsára, sir. S hogyan továbbítsam az üzenetet: rejtjelesen, vagy nyílt szöveggel? — Nincs idő most rejtjelezéssel bajlódni. Adjon le nyílt szöveget. Queltch sietve lekopogta a szöveget, aztán gyorsan átállt vételre, de semmi választ nem kapott. A víz pedig közben egyre csak szivárgott. Annál a Queltch most szinte megszakítás nélkül küldte az éterbe a hárombetűs SOS-jeleket. Néhány perc múlva orosz nyelven jelentkezett egy állomás. Miután Queltch részt vett a második világháborúban és hosz- szú időt töltött Murmanszkban, elég jól értett oroszul. Kiderült, hogy a leadott SOS-jeleket egy szovjet tudományos kutató hajó fogta fel, pott, berozsdásodott ez a hírnév. A termelőszövetkezet felismerte a lehetőségeket és megkeztük a gyümölcs és szőlőtelepítést nagyüzemi formában. Eddig kilencven hold szőlőt, húsz hold almást telepítettünk. A jövőben húsz hold kék szilva, húsz hold barack van a programban, de folytatjuk a szőlőtelepítést is. Fontos, hogy a termelők különös gonddal kezeljék háztáji, szórványgyümölcsöseiket, a szilvásokat is. Elsőosztályú exportáru csak a jól kezelt, ápolt gyümölcsökből kerülhet ki. Szomolya a szomszédban van, s a szomlyai rövidszárú mesz- saeföldön híres. Kevesen tudják azonban, hogy a szom©* lyai cseresznye jelentős részét a noszvaji határ adja, ami gyümölcsöseinkben terem. Nem akarjuk elvenni a szomolyaiak dicsőségét, de a szilva hírnevét szeretnénk felújítani, megteremteni. Mindenekelőtt egy modem felvásárlótelepre lenne szükség, ahonnan minden esztendőben több millió forint értékű gyümölcs indulhatna útnak. Terveink megalapozottak és reméljük, ha a járás, a megye is segít, úgy rövidesen megszerezhetjük a noszvaji gyümölcs, a noßzvaji szilva hírnevét. ★ Szilvaország híres lehetne. Erre jninden lehetősége megvan. A szövetkezet tervei nagyszerűek, azonban a maximális tervek végrehajtása után sem tesz kihasználva még minden lehetőség. Becslések szerint még mindig lesz kétszáz hold olyan terület, ahol lehetne gyümölcsöt, elsősorban szilvát termelni. A hírnévért igaz, sóikat kell dolgozni, s elsősorban a noszvaj iákon múlik, hogy értékes gyümölcs teremjen a ma még parlagon heverő napsütötte dombhátakon, „szilvaország” ma még „fehér foltjain” is. Szalay István amely a Csendes-óceán vizein úszott. — Ki az, aki jelentkezett? — kérdezte a tábornok kíváncsian. — „Megmondjam, vagy natt hogy oroszok?” — töprengett Queltch. — Egyelőre hományos... — felelte kitérően. — Rögtön megtudom. De ahelyett, hogy megkérdezte volna, közölte koordinátáit, s megkérte az oroszokat, hogy lépjenek érintkezésbe a „Fowken” torpedórombolóval. Azt a választ kapta, hogy kérését máris teljesítik. Azt is közölték, hogy sejtik, miért kerültek a segítséget kérők ilyen nyomorúságos helyzetbe... — No, kicsodák hát?! — sürgette Hazard Queltch-et. Kidudorodó homlokát számos apró ránc borította el, bozontos, rőt szemöldöke csaknem összeért az orra fölött, állkapcsa kissé lejjebb ereszkedett. Korábbi kevélysége szinte eltűnt. Queltch minden öröm nélkül állapította meg ezt a változást a tábornok arcán és tettetett hanyagsággal válaszolta: — Oroszok, sir. — Micsoda! — üvöltött fel Hazard, s arca ismét átváltozott: szemöldöke felhúzódott, állkapcsa előreugrott. — Es maga beszélgetett velük? Kifecsegte nekik a hadititkot? Tudja-e, hogy ezért... Magánkívül volt a dühtől és többé egy szót sem tudott ki- nyögni. Queltch pedig, ha nem is éppen szemtelenül, de mindenesetre önérzetesen felelte neki: folytatjuk.)
