Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-04 / 232. szám

4

NEPÜJSAG

1963. október 4., péntek

Robotka István, a karbantartó brigád, egyik tagja, rendbe hozza a brigád által szerkesztett és kivitelezett jelzőcsengő-berendezést.

— Az igazgató elvtársat nem tetszett látni? — állít meg a gimnázium folyosóján egy kendős néni.

Bevezetem az irodába, hisz magam is őt keresem, s végighallgatom a beszélgetést.

— Tessék már nekem megmondani, hol van a kollégium? — kéri a néni.

— De hát ezt akárki megmondta volna magának— szólok közbe.

— Igen, de én meg akarom kérdezni, hogy hogy tanul a kislányom — torkol le az édesanya.

Az első emeleti folyosón hatalmas tábla, rajta 45 név, s mindegyik felett villanyégő.

Egy fiú matat valamit a tábla hátulján.

— Ez mi? — érdeklődöm.

— Egy jelző- berendezés. Tetszik tudni, itt nagyon sok tanár és nagyon sok diák van.

Ha minden tíz- pereben csak sgy diák keres így tanárt, ak- sor is tele lenne velük a tanári, s mindig zavarnánk nevelőink pihenését. Ezért két

barátommal megterveztük azt a villamos sapcsolótáblát, amin minden .anár neve rajta van, a diák •sak megnyom egy gombot, a íevelői szobában Mgyullad egy igő a tanár asztalánál, s ha >enjn van, jelzésére itt a táblán •üágjos'odik ki a felárait: „Jö- ’ökT. Ha nincs benn, akkor •alamelyik tanár megnyomja az asztalánál levő gombot, mire :gy másik felírat — „Nincs >enn” — tudatja a diákkal, logy kár a várakozásért.

Elmés dolog, Kiss József, lobotka István és Grenczer zászló ime a gyakorlatban, eljesén önállóan hasznosította x>litechnikai tudását.

Lenn az udvaron mar cSen- ;etés után találkoztam a há- om tornaórát tartó osztállyal, ’anáraik közül Klauzman Fe- encné is ott diktálja a szalagKiválik közülük is Kollár Lajos, aki nem kevesebb, mint 5200 forintot tett le szülei elé, mint nyári keresetet.

— Hogyan?

— A nagyrédei tsz-ben voltam kocsis. A bérem meg azért volt ilyen magas, mert a gimnáziumd tanulmányaim mellett elvégeztem az ezüstkalászos gazdatanfolyamot, s 5 százalékkal magasabb fizetésem volt a gazdaoklevelem utáni.

— Agronómusnak készül?

— Nem. Repülőmérnöknek.

A legkülönbözőbb foglalkozási ágak felé terelődik itt a negyedévesek figyelme. Az iskola év elejétől törődik azzal, hogy ne csak a megszokott szakmák iránt, de a különleges foglalkozások iránt is felkeltsék az érdeklődést. A bajzások aztán becsülettel készülnek jövőjük megalapozására. Az iskolában van egy mozgalom — már évek ólta bevált —, hogy miniden napra megtanulnak a választott idegen nyelvből a diákok öt szót. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt 1100

Ml kell a maffiának?

A kérdés nem egészen pontos: inkább arról van szó, hogy mi kell, helyesebben kellene, a maffia ellen. Antonio Sampaoli palermói rendőrfelügyelő szerint' például elsősorban — népnevelés: hogy az- emberek ne rettegjenek Szicília-szerte a véres tetteiről híres „Tiszteletreméltó Társaságtól”.

Igen, bizonyára ez is kellene, meg még sok egyéb, közte ■ társadalmi-gazdasági változás is, amire pedig signor Sampaoli csupán a fejét csóválja: — Minek az, csak baj lenne belőle.

Magától Sampaoli úrtól tudjuk viszont, hogy: „Szicíliában négy maffia működik. Az egyik Palermo környékének vízgazdálkodását tartja kezében: öntözni csak az tud, aki a sarcot lefizeti. A második: az ingatlan- és építkezési maffia. A harmadik a gyümölcs- és zöldségpiacot ellenőrzi. S végül negyediknek ott van a halászati maffia, amely vámot szed minden egyes Palermóban értékesített hal után...”

... talán mégis ráférne Szicíliára némi társadalmigazdasági változás is, hogy végre kitörhessen a maffia halálos öleléséből...

(sp)

Verseny a világűrben

Ma hat éve, 1957. október 4-én a rádiók és televíziós adók megszakították műsorukat és az első szputnyik bip-bip jelzéseit közvetítették. A világ minden nyelvén, a Föld minden lakójának jelentették, hogy az emberiség első mesterséges holdját a Szovjetunió bocsátotta fel.

A nagy világűr-verseny két évvel korábban indult. De amikor 1955-ben, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség koppenhágai kongresszusán a szovjet megfigyelők bejelentették, hogy a nemzetközi geofizikai év keretében a Szovjetunió mesterséges holdat kíván íelbo- csátani, sokan csúfondárosan nevettek, mások meg bizonyosra vették — különösen Eisenhower szenátusi közlése után —, hogy a világ addig műszakilag legjobban fejlett országa, az USA váltja be elsőnek bejelentését. De ma hat éve a világ nyugati felén is rádöbbentek, hogy a szovjet tudósok nemcsak megoldották, hanem az USA előtt oldották meg századunk legnagyobb tudományos feladatát.

Eleinte sokan kételkedtek, túzok módjára a homokba dugták a fejüket, a tényeket tagadták, kétségbe vonták, vagy a véletlen művének tulajdonították. De egy hónappal később a második szputnyik és benne Lajka megkezdte keringését a Föld körül, és ekkor a józanabb nyugati körök is kénytelenek voltak beletörődni, hogy a legkorszerűbb technika alkalmazásában a Szovjetunió került az élre.

A mesterséges holdak új

fejezetet nyitottak a tudomány történetében. Azóta ismereteink állandóan bővülnek. A szovjet tudósoknak, a technika névtelen munkásainak és olyan nagyszerű embereknek köszönhetjük az űrkutatás eredményeit, mint Gagarin, Tyitov, Nyikolajev, Popovics, Bikovszkij és Tye- reskova.

A rakétatechnika és az űrkutatás korunk műszaki fejlesztésének legfontosabb, a fejlődés ütemét leginkább diktáló ága. A rakétahajtómű a legnagyobb energiakoncentrációjú erőgép, amelyet az ember valaha alkalmazott. Elkészítéséhez a fizika, kémia és a műszaki tudományok legkorszerűbb ismereteit kellett felhasználni. A legjobban hőálló és a legjobb szerkezeti anyagok tették lehetővé akkora teljesítményeket, mint amilyeneket a világ a Vosztok esetében csodálhatott. A rakétához egészen újszerű anyagokat, a repülőgéptechnika legkorszerűbb gyártástechnológiai módszereit használták. A rakéta irányítása és vezérlése a legmodernebb automatika használatát igényli.

Az amerikai hidegháborús politikai megszállottjai katonai célokra akarták kiterjeszteni az űrkutatást, de a Szovjetunió arra törekszik, hogy a világűrt és az űrrepüléseket kizárólag békés célokra, az emberiség javára használják. A világűr nagy versenyének első szakaszát a Szovjetunió nyerte. Az első hat év káprázatos sikerei és a Szovjetunió békepolitikája még többet ígér az emberiségnek.

Mozdony-javítók

keresik a hibát.

— Lebontjuk a légszelepet, tedd középre az emeltyűt — hangzik a túlsó oldalról. Olajos, kormos a szerelők ruhája, arca, gőz vág a szemükbe, de hajnalban egészséges pöfögés- sel indul a mozdony.

A szerkocsi kerekeit cseréli Lovász Sándor brigádja: Bence József, Sütő István és Sárkány Géza. Százötven mázsát emelnek, egyetlen gombnyomással, praktikus, modem gépük segítségével. A vezérlőasztal fölé épített kis helyiségben villany ég, de a megemelt mozdony alá, oda, ahol az emberek dolgoznak, legfeljebb az ablakból kiszűrődő fénycsák világít. A másik sínpáron is csak karbidlámpánál dolgoznak. Többre mennének, és főleg biztonságosabb lenne a munka, ha a vezetőség gondoskodna a térvilágításról.

> Kállai Miklós szocialista bri- ígádja tekintélyt és megbecsü- [ lést vívott ki nemcsak a veze- Jtők, hanem a műhely dolgozói I között is. És akad-e biztosabb (mérce a munkatársak ítéletéinél? Lehet-e jobban eső dicsé* J retet kapni, mint éppen a var- Jsenytórstól? Persze, nem egy | ember, nem is egy brigád

.munkáján múlik l

; a mozdonyt a vitás i sikere,

1 hanem a szerszámlakatosok, i hegesztők, esztergályosok, ar- i matúralakatosok és kazánko- ivácsok együttes munkája kell [ahhoz, hogy nyugodt lelkdis- [ mérettél próbára engedjék a kijavított gőzöst. Hatvan—Ludas és Hatvan—Aszód között a legnagyobb sebességre kapcsolnak és a szerelvény nélkül [futó mozdony a hozzáértő [szemnek, fülnek, a javítók munkájáról vall. A futópróba .után előfordul, hogy akad még egy kis igazítás. Ez nem szégyen, csak üzem közben „felive” ne maradjon, él ne akadjon a mozdony. De ilyesmi már régen nem fordult elő Hatvanban.

F. £.

&/!/ kanna tej

— Látod, te szemtelen kö-,

lyök — csattant föl megint! epésen a mama. !

— Miattad kell folyton szé-< gyenkezni. Álltam volna in-< kább a sor legvégén magam...<

Gyurika nagy diószemével ] értetlenül bámult. Hol ide, hoH amoda forgatta a fejét, mikor [ hol beszéltek.

— Ha így neveli, húszéves, korára autója lesz — szólt va-i laki a sorból, miközben dültö-\ sen rácsapta a kannára a> fedőt. <

— Mi lesz az ilyen gyerek- J

bői? — duzzogott a svájcisap-( kás és letett egy tízest a pult- j ra. '

— Azt az anyjától kérdezze * meg — szólt hátra, mér elme- 4 nőben a soványka• asszony.

Néhány pillanatig még vár-* tam és kíváncsian lestem oi folytatást. 1

A sor közben teljesen kiese-t rélődőtt. Üj emberek jöttek. A j mama a két gyerekkel szintén ^ elindult a zöldségesbolt felé. A krumplinál is álltak néhányan a bódé előtt. A ma-ma hálót szedett elő a retikülből és gondolkodás nélkül a fiúcska kezébe nyomta:

Indulj! Menj egyenesen a mérleghez. Marikával majd várlak a hídnál! [

És a gyerek megismételte az' előbbi szerepet. Az emberek pedig megértőén mosolyogtak, és jószívvel előre engedték] Gyurifcát.

Szalay István !

rek — mondta és már tolta is a feje fölé a polcra az üres kannát, A tejkimérő furcsán nézett a gyerekre, szólni készült, de aztán meggondolta és elvette az edényt, a hat forinttal együtt.

A testes asszonyság karjával meglökte az előtte álló kismamát és fejével oldalt intve kacsintott. •

— Hogy le nem ég a képéről a bőr.

A gyerek megkapta a tejet, visszaszaladt és átadta a mamának a kannát. Az anyja körülnézett, és talán olvasott a tekintetekből, mert váratlanul a kisfiú felé fordult:

— Nem szégyelled magad, Gyurika? Micsoda szemtelenség ez!? Itt állnak a nénik, bácsik a sorban és te... Jaj, hogy te micsoda haszontalan gyerek vagy, mindig csak baj van veled,

— Ne bántsa! Csak élelmes — jegyezte meg epésen a svájcisapkás.

— Ha így tanítja, biztosan sokra viszi — vágta oldalt a fejét megint a testes asz- szony.

— Az Uyen a jég hátán is megél — hallatszott a sor végéről, miközben az előttem álló már a pulira tette a kannát.

zegettek egy ideig, az asszonyka szomorúan leste a közben felszaporodó sort, amikor egyszer, szinte észrevétlenül, a fiúcska kezébe csúsztatta a tejeskannát. ■

Nézeteltérés támadt elől a fizetés körül, mert néhány percre leállt az árusítás. Rövid szóváltás, bizonyítgatás innen is, onnan is, de aztán újra elkezdődött a mérés.

— Ezeknek is most jut eszükbe veszekedni — duzzogott a svájcisapkás és dühösen megcsörrentette kezében az alumínium kannát.

— Neid, szabad, ö eladó, mi csak vevők vagyunk — tromfolt újra a kövér nő, és maga elé hívott egy oldalt álldogáló terhes asszonyt.

— Álljon csak ide, aranyos. Tie különben is, miért nem megy a legelejére? Magának aztán igazán nem szólhat senki.

— Köszönöm szépen, — pirult el a fiatal asszonyka és beállt a zömök asszonyság elé.

És ekkor észrevettem, hogy a feltűnően csinosan öltözött, kétgyermekes mama valamit súg a fiúcskának. A gyerek huncutül kacsintott és a sor elé futott.

— Bácsi1 Bácsi, kérem. Nekem tessék adni. Két Uteri kékéi1, hogy fennakadás ne legyen. Ám nem ez az egyetlen soron kívüli rnunika. A csarnok túlsó vége felöl Üsztöke István mozdonyvezető jön segítségért.

— Somoskőújfalutól Hatvanig úgy csörömpölt az öreg mozdony eleje, hogy azt hittem, nem érünk haza. Pedig hajnalban újra indulni kell.

Aztán magyarázatként hozzáteszi a mozdonyvezető, hogy gépe 18 hónapja, a nagyjavítás óta bírja az iramot és nem is akar vele szégyent vallani.

— Az emelésüktől hozzátok a lámpát, az ötnegyedes kulcsot, meg a dómit — rendelkezik a művezető. A régi csarnok szűkös., oda több gép nem fér be. A vágányok közt meg sötét van. Kovács János mozdonylakatos

csillagvilágításnál

is megtaláljá az üresjáratú váltót, hárman is nekilátnak.

A hatvani vasútállmásról kihúzott a pesti gyors, Szolnok felől répával megrakott irány- vonat érkezett, de a petőfibá- nyai lignittel, nógrádi szénnel rakott kocsik még a túlsó vágányon álltak. Az idén csúcsforgalmát bonyolít le a MÁV — január 1-től december végéig —, de az igazi próbát mégis most kell kiállni. Mit jelent, milyen munkát áü ez a mozdonyjavítőknafc?

A hatvani vasútállomás fűtőház főnökségének javítóműhelyében Virág József vezette az esti műszakot.

— A féléves munkatervben

szeptemberre 12 mozdony

javítását ütemeztük. Holnap áll be a 411 043-as gép... A művezető szavait félbeszakították. Előjelentés érkezett: a 609-es jön haza Szolnokról, de a szerkocsival baj van. Éjfélkor érkezik, azonnal javítani

mény: a tanárok nemcsak követelnek, de azt is megmagyarázzák minden diáknak, hogyan tanuljanak, hogyan ismerjék ki magukat a nehezebb tárgyak rejtelmeiben. A hatvani Bajzában nem rettegett tárgy a fizika, a kémia, de a matematika sem.

Sokáig lehetne még beszélni mindarról, ami ebben, és csak ebben az iskolában „divatos”. A sokezer forintos társadalmi munkáról, amivel megtervezték a vízvezeték-hálózatot, a rendszeres falusi családlátogatásról, ami egy év alatt egy diákot sem hagy ki, a bizalomról, amelyet a tanári testület minden tagja élvez, az anyagi és erkölcsi haszonról, amit itt sajátít el évente 1200 diák. De beszél helyettük a munka, a későbbi évek szép sikerei, s az iskola nevelőmunkájára mi sem jellemzőbb, mint az ,a sok-sok levél és képeslap, amit évek óta gyűjt az igazgató, meg a tantestület: régi diákok emlékező, tanácskérő sorai...

Cs. Ádám Éva

szó birtokába jutnak, s négy év alatt csinos szókészletté] rendelkezve szinte beszélnek egy idegen nyelvet. Szeretik nem megerőltető a plusz munka, s emellett még a napi egy számtanpéldával is megbirkóznak. Ilyen és ehhez hasonló módszereltnek köszönhető

hogy a most végzett 261 negyedéves közül minden negyedik jelesen érett, 64 jeles és kitűnő tanuló, s 68 meni egyetemre, főiskolára, szakiskolába. Nagy segítség a növendékek számára az iskola nevelési tervébe foglalt követelmunkába, tanulják meg tanműhelyben a vasas munka alapelemeit. Gyarmati Sándor műhelyfőnök éppen ebben az ügyben fáradozik az I. a osztállyal.

Ök még most ismerkednek, de a negyedikesek, a IV. a osztály már hasznosította a nyáron mindazt a tudást, amit a jó nevű intézetben szerzett. Éppen értékelés folyik-: ki mennyiben járult hozzá a nyáron szülei anyagi segítéséhez. Az eredmény szép összeget mutat — 60 ezer 600 forintot kerestek a nyáron a diákok.

Karbantartó brigád # 60 ezer forint egy osztályban egy nyáron #■ Napi öt szó és egy példa

Egy nap a hatvani Bajza Gimnáziumban

l Vasárnap reggel volt. Minden

♦ üzlet zárva, csak a piaci tejes♦ bódéban mérték a tejet. Hú- t szan-huszonöten állhatták | sorba, amikor odakerültem,

♦ Egy testes asszonyság állt előtétem és azt mesélte, hogy Pestiről újabb filléres érkezett, a ti- izedik talán a nyáron.

♦ Megesznek ezek mindent —

♦ zsörtölődött a szomszédja es $ fázósan húzta össze magán a

♦ Icabátot.

I — A töröknek köszönhetjük j ezt is — vetette hátra a szót Jepy svájcisapkás idősebb férfi. » — Mondom, a töröknek, mert

Jha a török ide nem jön, Dobó | nem védi a várat, nincs ostorom, nincs kazamata, minaret »Egri csillagok sincs. Akkor pe- 1 dig nincs turista, vendég is jó- | val kevesebb.

\ — De van jó bor! És a borra

I jönnek ezek, kérem. A pincék♦ ben koccintanak a hősök em- ! lékére, — csattan fel a testes I asszonyság, aki mindkét kézéiben egy-egy üres tejeskannát <* tart.

$ — Tejet, tejet innának tn- i Icább! Mert a bor az oka miniden veszedelemnek, bajnak. iAz okozza a válást, a veszeke- tdést, és minden zűrt, — szólt i előre valaki, miközben egyet *előrébb léptünk.

I Élőről számolva a, sort, a Szedik lehettem, amikor váratlanul két gyerekkel egy csinos 4 fiatalasszony érkezett a bódé felé. A fiúcska öt, a kislány négyéves lehetett. Álltak, rtéJól dolgoztak a nyáron a atvani lányok a balatonbog- .ri építőtáborban. Elsők let- :k, s hogy hogyan, ezt mond- t el Tóth Jutka, a győztes rigád vezetője.

/akorlat ütemét. Tanácstag, z iskolában öt tanácstag valn, még egy érdékes dolog, 12 lost tanító pedagógus itt ka- >tt valamikor érettségi bizo- viványt, innen indult el, s ie is tért vissza.

Szemben á régi épülettel új. pos tetejű, nagyablakos gya- orlati műhely vonja magára figyelmet. Benn szorgos lunka folyik. Az elsősöket tost már nem viszik ki az zembe, mert az az elv, hogy úelőtt beállnak a termelő-