Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
1963. október 27., vasárnap NÉPÚJSÁG Fokföldi ibolyák berendezéseivel, barátságtalan, rendszerint nem tiszta várótermeivel, elképesztő állapotban levő mosdóival (a múltkor egy baráti látogatásra érkező külföldi küldöttség útiprogramját kellett megváltoztatni, nehogy a venégeknek eszükbe jusson körülnézni az állomás helyiségeiben ...) akarva nem akarva állást foglal bizonyos kérdésekben: miként a többi középület is. .Tehát hiába a népművelők áldozatkészsége, ha társadalmi méretekben olyan gyenge és ellentmondásos a példaadás, hogy az szinte kilátástalanná teszi a munkát. De nem teheti feleslegessé. Ha a példaadás gyenge — ki kell használni, meg kell lovagolni a rossz példát is, hiszen kritikai nézőpontot lehet kialakítani ezeknek a példáknak a segítségével, amelyek olyan nagy számban, lépten-nyomon előfordulnak. De ennek: bele kell kerülni a kulturális munka fő sodrába. A kulturális munkának ezután sem kell egyetlenegy hangszerrel felszerelt zenekarrá válnia, ahol minden zenész az egészség- ügyi kultúráról muzsikál. Kapjon helyet benne minden, amire szükség van, a giccs is, a haladó hagyományok megbecsülése is, de próbáljuk elérni azt, hogy a háztartási gépekkel, a híradástechnika csodáival, a közlekedési gépgyártás produkcióival, a divat különlegességeivel ismerkedő társadalom polgára ne csak abban különbözzék az elmúlt korok emberétől, hogy gyorsabban ér el a munkahelyére. Abban is hogyan megy a munkahelyére, hogyan ül az ebédlő asztalához — és előtte, és közben mennyi tisztítószert használ. Hogy mennyit ad arra, hogy megjelenése civilizált ember benyomását ébressze, a vele kapcsolatba lépő társadalom, akár a „fő kapuját” nyitja ki, akár a „mellékajtót” — mindenképpen a civilizált társadalom impresszióit keltse benne. Bizonyos: meg kell változtatni a giccsnek életteret adó közízlést és közhangulatot: de azt a kulturális szintet nem lehet csúcsnak tekinteni, amelyik csak szóban tartja fél egészségnek a tisztaságot. Amelyik nem botránkozna meg, ha szemétrakást találna a fokföldi ibolyák között. De esetleg ott már tart, hogy a fölöttük lógó giccses kép szemet szúrjon neki. Krajczár Imre Volt egyszer egy ház, nem ' az Óperencián túl, hanem itt, i Egerben, a dr. Nagy János utca 24. szám alatt, ahol hosz- i szú-hosszú időn át békében és i nyugalomban, háborítatlanul ' éltek az emberek. Ám egy szép napon — több mint másfél esztendeje — minden jónak vége szakadt; valakinek eszébe jutott: az öreg, régi falakra emeletet kell húzni, új lakásokat építeni. A lakók ; tiltakozását csak az Ingatlan- 1 kezelő Vállalat egyik műszaki ellenőrének csemege ígéretei tudták beleegyezésre szelídíteni. Most azonban már jó ideje, mint viharban a tenger hullámai, háborognak az emberek, lázadoznak a kedélyek. Miért? Erről vitatkoztak a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének irodájában. A vitában részt vettek: Csepeléi Károly, a NEB eteöke, Mészáros Imre, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat technikusa, építésvezető: a lakók közül: Varga Lászlóné, Stréger Mihály és felesége; később Horváth Pál. az Ingatlankezelő Vállalat Műszaki ellenőre. Okok, oko7a*ok Vargáné: Tizenkét laki« építettek, nyolca' meg ös->..e- túrtak. Miért? Mészáros, építésvezető: A statikailag gyenge főfalakat kellett megerősíteni, új falakat építeni. Ez „felfordulással” jár, porral-piszokkal, ve- sződséggel. Ez elkerülhető lett volna, ha a lakókat az építkezés idejére ideiglenes lakásokba költöztetik. (!) Vargáné; Múlt télen rezsón főztem, villannyal melegítettem, mert a kéményt eltömték ... Strégemé: Bántotta a kőművesek szemét a füst(?!) Vargáné: A gyerekekhez állandóan orvos járt... Építésvezető: Kért nem költözött át a murika idejére az édesanyja lakásába? Az elég hatalmas lakás, elfértek volna. Stréger: Hány ember dolgozik most nálunk a földszint korszerűsítésén? Építésvezető: Két kőműves. Stréger: Kettő? Egy, uram, de az is csak imitálja a munkát. Vargáné: Három hétig a férjem keverte a maltert, mert nem volt, aki ezt csinálja. Amikor lett volna ember, akkor meg inkább újságot olcJlz elnök felesti/e szeme, a feleségén még inkább. Ha egyszer elmaradok a munkából, azt mondják: — Látjátok! Otthon pihen az' elnökné. Ha a férjem rosszul csinál valamit, vagy nem tetszik az embereknek, akkor először nekem panaszkodnak. Ha az asszonyok akarnak valamit a vezetőségtől, engem bíztatnak. —Beszélj, Panni az elnökkel! Elvégre a felesége vagy..; — Pannikám! Mond meg már neki... Az is baj, ha csinosan járok Ahogy beszélgetünk, lassan felszáll és feloszlik a köd. Az ajándék napsugár beragyogja az őszbe boruló tájat, s már egy kis ereje is van a napnak. Bálintné megigazítja kendőjét, lehúzza mackóján a cipzárt. Aztán itt van az öltözködésmeséli, most már érdeklődéssel. — Nem vagyunk még öregek, szeretünk csinosan járni vasárnaponként. Az én ruhámon mindenkinek megakad a szeme. Ha túl csinos, ha rosz- szul áll, akkor is. — Egerben varrat az elnökné — hallottam a múltkor. — Telik neki, elvégre az elnök felesége — okoskodott egy csípős nyelvű. Látja, hogy szóba jött a dolog, most érzem csak, milyen nehéz az elnök feleségének. — Csak nehéz? — kérdezem. — Nem csak nehéz.. Egy kis büszkeség is, nem tagadom. Elvégre sok ember közül választott „egy” elnököt a falu. És ő az én férjem. Ö meg engem választott feleségének. Alig észrevehetően elpirul, s a falu felé tekint. — Várom a Z^tort, jön a paprikáért, összeszedjük ami még maradt, aztán itt befejezzük a munkát. — Maga a csapatvezető? — Már negyedik éve. Harmincán dolgozunk a kertészetben, úgy vagyunk mint egy család. Reggeltől estig velük dolgozom én is. Tudom mindegyik örömét, bánatát, így aztán megvagyunk. — És milyen férj az elnök? — tartok ki a* előbbi témánál. —Nem panaszkodom — mosolyog Bálitné. — Hétéves házasak vagyunk, ötéves fiunk, négyéves lányunk van. De mióta elnök a férjem, alig van itthon. Este későn jön, már alszanak a gyerekek, egész nap színét se látjuk. Mi volna, ha féltékeny lennék? — Este meleg vacsorával várom, néha tíz-tizenegy óráig. Amikor hazajön, sokszor bánnom kell, hogy elnök felesége vagyok. Mindig kérdezget, érdeklődik a munkák felől. Sokszor nekem is akad mondanivalóm. A nyáron egyszer a kertészetből elvitette a vízágyút. Nem tetszett az asz- szonyoknak, nekem se. Amikor hazajött, este előhoztam, ösz- szeszólalkoztunk és két napig nem beszéltünk a vízágyú miatt Különben úton van egész nap. Lót-fut a szövetkezet ügyei után. — „Nem vagy féltékeny, Panni?” — kérdezte az egyik barátnőm. Mennyi csinos lány, asszony megfordul itt az irodán, aztán mit tudod te, egész nap merre, hol jár az elnök? Az egyik este egy öreg néni csoszogott be hozzám. A férjemet vártam, a gyerekek aludtak már. „Későn jár haza az urad Pannikám” — sopánkodott. "Azt mondják, most is az irodájában látták egy fiatal lánnyal.” Gondolhatja, milyen kellemes ilyen híreket hallani, még akkor is ha, valaki bízik a férjében. Amikor hazajött, hozta a beszámolót. Azt gépeltette a „csinos lánnyal”. Vacsora közben velem olvastatta fel hangosan az egész programját. Mi is lenne velem, ha örökké féltékeny lennék? A Skodát tavaly vettük A falu felől nagy dübörgéssel megérkezett a Zetor. A pótkocsi tele üres ládákkal. Bálintné valamit intézkedett, beszélt a traktorossal, aztán visszajött. —_ Keveset van a férjem a családdal. Ez baj — mondta határozottan. Tudom én, hogy menni kell, azt is, hogy nem ülhet a szoknyámon mindig, de erre mégiscsak kellene valami rendelet Észrevenni arcomén a mosolyt. — Igen. Rendelet a sok gyűlés, értekezlet eUen. Van olyan hét, hogy mindennap a várost járja. Azt mondja, egy elnöknek élőre kell látnia, nem ülhet a búzaföld szélén. A tagok is tudják, hogy a szövetkezetért lót-fut. Amikor panaszkodtam a múltkor; azt mondták a kertész asszonyok: — „Hagyd csak, Panni! Ha az elnök itthon ül, akkor kevés a forint”. — Vasárnap délután néhány órára a mienk igazán csak a férjem. Tawaíy megvettük a Skodát, azzal járunk. — Mit szólt a Skodához a falu? Bálintné vállat vont. — Kilenc személykocsi van már a faluban. A mienk a kilencedik. Két tagnak, egy brigád vezetőnek is van autója. Miért ne lehetne éppen az elnöknek? Én is szeretem az autót, a gyerekek is, amikor autózni megyünk, akkor van együtt a család. A Zetoron megteltek a ládák. Bálintnét nem tarthattam tovább, hiszen bőven van ilyenkor dolog. Amikor elbúcsúztunk, ő kérdezte tőlem. — örüljek-e, hogy elnök a férjem? — Igen! — válaszoltam. — De örüljön az elnök is... Szalay István festők képeinek reprodukcióit, azt, aki arra vigyáz, hogy bele ne üljön a piszokba, hozzá ne érjen a koszhoz, valamiképpen elviselhető levegőhöz jusson — nem a giccs fertőzésétől kellene elsősorban megvédeni! Kifakadunk és felháborodunk a falvakban szaporodó, odolfehér képű szűzmáriás ikonok miatt, — de eszünkbe sem jut felháborodni azon, hogy az odolfehéret fogkrémben alig vásárolják: az elmúlt évben a 10 millió lakosú Magyarországon csak 13 millió tubus fogkrém fogyott el. Impozáns eredményeink mellett néhány meglepő csalódás már ért bennünket az utóbbi években. A kultúrhá- zak, mozik, színházak és egyetemek statisztikáját nézegetve, szint* elfeledkezünk arról, hogy a falukban még most is vannak írástudatlanok, hogy jelentős réteg él még áz országban, amely fizikai munkának, megerőltető tevékenységnek, kínos kötelezettségnek tekinti az olvasást és a betűvetést. Arról pedig nagyon kevés szó esik, hogy. hol tartunk az egészségügyi kultúra területén, legfeljebb ha a fogamzásgátlásról van szó. Pedig a civilizáció vívmányainak birtokba vétele éppen itt kezdődik. Az ember energiáinak konzerválása, az egészség ama bizonyos „felének” biztosítása éppen szappannal, fogkrémmel, bőr- és szájápoló szerekkel történik. Nagyon olcsó fordulat lenne emlékeztetni a spártaiak „Ép testben ép lélek” felfogására, s erre hivatkozva a test javát, érdekét, annak elsőbbségét bizonygatni. Bizonygatásra talán nincs is szükség. A civilizáció valahol a test kutúrájánál kezdődik, s csak ha az első lépéseket kihagyjuk, csak ha az alapvető, nagy mulasztásokról és lemaradásokról megfeledkezünk, — csak altkor ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy már „társadalmi méretekben” a giccsnél tarttunk. Társadalmi rétegek — még itt sem tartanak. Társadalmi rétegeknek nemcsak közérzetét rontja, de elképzeléseit is zavarja az a következetlenség, amit a kultúrából lát és hall — gyakran ugyanott, ugyanabban a helyiségben, épületben, kocsiban. A vasútról azért beszélek sokat: mert annak benyomásai alól szinte senki sem vonhatja ki magát. És a vasút elavult A virágok ülnek az iveit, feszes leveleken. A szirmok közt remegő, sárga porzók, mintha szentjánosbogarak lennének. Körülöttük, mellettük, bennük tisztaság: a piszok, a szennyeződés talán „fél” is az élő izzólámpaszál közelébe menni. Porszemnyi folt sem rútítja a tűsziromlevelek huszárkékjét: mintha a virág naponta tisztálkodna is (pedig a kiállítás — mert kiállításon láttam — rendezői tartják tisztán. Egy pillanatra becsuktam a szememet, és a falon függő növények közé odaképzeltem egy giccses tájképet, bodorttott szőrű bárányfelhővel, esetleg kilógó fagyökerek között kanyargó patakocska mellett bámészkodó őzikével. S a kép alatt az ibolyák között képzeletben „megpillantottam” egy szemétrakást. Melyik bántaná meg durvábban a szépen megkomponált, művészi egységet, a „megszerkesztett” harmóniát? Melyik bántaná jobban az embert? És melyik bántja, melyikkel találkozik gyakrabban? Melyik szúrna szemet előbb? A szemét. A giccs bántja, kellemetlenül érinti az embert, de az elhanyagoltság, a tisztát- lanság támadóan bántó, arról nem lehet levenni a tekintetet. És ha le is veszi róla, ha igyekszik nem tudomást venni róla: a szemét nem hagyja magát, mert fertőz, mert undort kelt, mert megbotránkoztat. Mi, akik joggal lehetünk büszkék arra, hogy ezekben az évtizedekben, években egy nemzet tiblábol ki a szellemi sötétségből, a tudatlanságból, nem emlékezhetünk nyugodt lelkiismerettel arra a mondásra, hogy a kultúra fokmérője a szappanfogyasztás és aWC-k tisztasága. A szappanfogyasztás alatt persze a tisztítószerek fogyasztását értjük — s ide tartozna a fogkrém- és fogke- fe-„fogyasztás” is. A nemrég napvilágot látott egészségügyi statisztikák kétségbeejtő képet festenek a fogápolásról, s némileg talán magyarázzák is a fogászati rendelők nagy forgalmát. A mosószappan is szinte „csemegének” számít, — országos mértékben olyan kevés fogy belőle, mintha luxuscikk lenne. A tisztaság pedig... nézzünk körül a várótermeikben! — Nézzünk körül a vicinálisvonalakon közlekedő vasúti. kocsikban! Nézzünk körül az( éttermekben, a kul túrházak- j ban, a mozikban — s termesze- j tesen ezek mellékhelyiségei-: ben! Az emberek nevelésében na-' gyobb válságokat, kríziseket! jelent egyetlenegy középület| mosdójának látványa, mint: ezer giccsé. Senki sem akarja! védelmébe venni a giccseket,! de itt évek óta úgy beszélünk, giccsről, mintha ez lenne a kulturális forradalom sorakérdé-1 se, mintha azon állna, vagyl bukna a művelődésügy jővője.| Pedig: egy összetört, piszkos ablakú vasúti kocsiban hiába akasztják ki a legremekebb i U / autóbuszjáratok i megyénkben 1 Hírt adtunk arról, hogy október 27-én, 0,00 órakor új autóbuszmenetrend lép életbe. » A menetrendváltozással egyidejűleg, tehát október 27-én éjféltől kezdve, a nagyforgalmú vonalakon sűrítik a járatokat és több helyen új járató-1 kát indítanak. Ezek a követ-; kezők: Gyöngyös—Gyöngyöspata, 'Gyöngyös—Heves, Gyöngyös—Pálosvörösmart, Kisköre —Heves (tanulójárat), Gergely- telep—Heves (tanulójárat), Eger—Hevesaranyos, Eger—■ Kerecsend, Verpelét—Eger, Ró- zsaszentmárton—Hatvan, Hatvan—Lőrinci—Erőmű, Hatvan Ecséd. Több autóbusz indulási ideje is megváltozott, ezért tanácsos, ha az utasok a menetrendváltozásról a szolgálati helyeken érdeklődnek. — Hol vagy, Panni? Keresnek! — hallom a kiáltást. Állok a paprikatáblán a reggeli ködben és várok. A kiáltásra fekete szemű asszony jön elő egy kosár paprikával. Leteszi a terhet, újjait megtöri! kötőjében, és kezet nyújt; — Bálintné vagyok. — Az elnök felesége? — Igen! Ezt honnan tudja? — néz rám csodálkozva. — A férje mondta az előbb, hogy magát Panninak hívják. — Látja, még most is a paprikát szedjük. Az idén háromszor annyi termett, amennyit vártunk. Az apraját most már a pulykák eszik. Pannikám, mondd meg az elnöknek... A kunyhó mellett egy faládán beszélgetünk tovább. — Nehéz-e elnök feleségének lenni? — Az attól függ, milyen az elnök —' csattan a válasz. — És itt milyen az elnök? — Nekünk jó elnökünk van. Mindenki szereti, de leginkább a felesége, — nevet Bálintné és látom, viccnek veszi a beszélgetést Később komolyra fordul a szó. Bálintné első kérdésemre próbál válaszolni. Egy ideig tűnődik, méregeti a szavakat, aztán vállat von. — Látja, ezen tulajdonképpen még nem is gondolkoztam. Az igazat megvallva, időm se volt rá. Ügy veszem az életet, amilyen. A csoda se gondolkodik azon, hogy milyen nehéz az elnök feleségének. Hogy nem könnyű, annyi bizonyos. — Miért? • — Az elnökön rajta a faló megfelelő segéderővel. Anya* van, csak ember nincs. Csepelyi: Erre a 4—5 emberre akkor számítani lehet Építésvezető: Feltétlen. Strégemé: Mi már semmiben se hiszünk. Stréger: Pesszimistákká tettek bennünket. Vargáné: A kályhát mikor tisztítják ki? . Építésvezető: Ez nem a mi dolgunk. Vargáné: A kőművesek tömték el mindenfélével, és én fizessek azért, hogy kitisztítsák?! Strégemé: Mikor építik a cserépkályhákat? Májusban? Stréger: Persze, akkor van a leghidegebb... * És sorolhatnánk a feljegyzett mondatokat, a találó és talpraesett riposztokat a vállrándításra, hallgatásra, A tényt azonban e részlet-apróságokból is összerakhatjuk: a Nagy János utcában fejetlenül fogták hozzá az emeletráépítéshez, nem végeztek megfelelő statikai vizsgálatokat, s emiatt tönkretettek 8 lakást, életveszélyes helyzetekbe sodorták a családokat, beteggé tettek több gyereket, 250 000 forinttal megdrágították az építkezési költséget. Mindezt részvétlen közömbösséggel. A kötelességmulasztóknak felelniük kell „munkájukért”. Nyugodt és háborítatlan otthont kell teremteni a nyolc családnak! Pataky Dezső i egri méhészeknél beteleltetése. Az elmúlt hosszú télen tapasztaltak alapján az idén már jóval nagyobb gonddal végzik a beteleltetést, hogy a jelenleg meglévő jó állományt megőrizzék. A szövetkezet kétszáz mázsa cukorral segíti a méhészek munkáját, A téli készülődés idején az idei jó termés árából jut) a felszerelések kiegészítésére. A téli időszakra a MÉSZÖV, a TIT és a Méhészszövetkezet a Bugát Pál szabadegyetem keretében oktatást szervez, ahol kéthetenként a legújabb termelési módszerekről a méhek gondozásának legfontosabb tudnivalóiról hallhatnak értékes előadásokat az egri méhészek, vastak, meg cigarettáztak, nem néztek a dologra! Strégemé: Ha szóltunk, mert már némán nem bírtuk a lelketlenségeket, azt mondták: ez munkahely és nem magánlakosztály Vargáné: Mikor a fűtés miatt szóltam, a munkavezető egész nap káromkodott utána. A konyhámban összetörték a cementlapokat. Egerek szaladgálnak a lakásban. Meddig szaladgálnak? Építésvezető: Nem tudom. Csepelyi Károly: Egy telet már átvészelt nagy nehezen a sok család. Mit ígér az építés- vezető, mikorra fejezik be á munkákat? Építésvezető: Nincs munkaerő. Májusra tudjuk befejezni. Vargáné: Májusra? A korszerűsítés terve elkészült még a nyár előtt. Az Ingatlankezelőn azt mondták, csak hathónapi késéssel küldte meg a szerződést. Miért? Építésvezető: Kapacitás hiányában nem akartuk elvállalni a munkát. Csepeli Károly: A helyzet bír hatatl an: a lakárokban megrepedeztek a falak, omlik a mennyezetről a vakolat, nem lehet fűteni, az ajtók nem záródnak rendesen. Előttünk a tél, ebben az állapotban nem maradhatnak a családok. Építésvezető: Amit hatáskörömben megtehetek, megteszem. Csepelyi; Konkrét ígéret ? Építésvezető: November elseje körül 4—5 kőművest küldök, W———— " ....... — Téli készülődés aj Befejeződött a méztermelés, az akác után a rétek és a szántóföldi növények is elvirágoztak. Befejezték a méhek legeltetését az Eger és Vidéke Méhészszövetkezetben is. A 630 tagú szövetkezet tagjai közül 200-an váróoroltatták a méhe- ket. Az akácvirágzás után vegyes virágmézet gyűjtöttek, több termelőszövetkezettel kötött megállapodás értelmében az aprómagvak beporzását is segítették. Az egri méhészek eredményes munkáját 648 mázsa méz dicséri, amely több 25 százalékkal az eredetileg tervezettnél. A méhészetekben még a jó időben megkezdődött a méhek FELDÚLT OTTHONOK
