Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

4

REPVIS AG

1963. október 27., vasam*»

Látogatás Somogyi Árpád műtermében

Ahol a Gárdonyi-szobor megszületett

— Mintha kissé messze lenne a várostól ez a budai villa.

— Szobás dolga — mosolyodéi el a házigazda: Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szobrászművész, s udvariasan tessékel lakásába. A nappali szoba tágas, levegős, s a jellegzetes bútorokat csak úgy a villa kertje szolgáltatta, mint a kristálytiszta „bemelegítőt”, amely barack-ősét tagadva jól megfért a 150 évgyűrűs asztalon, noha ez utóbbi mahagóni törzseként szolgált másfél évszázadon keresztül.

— Itt igazi nyugalom van, lehet dolgozni. Bent a városban csak elbeszélgetném az időt, s csak állna a munka — es már nyi tja is az ajtót, amely a műterembe vezet.

A két nagy szobának is beillő terem egyik oldala tiszta üveg, megcsillan rajta az őszi napsugár. Villany nincs, a nap jelenti az egyetlen fényforrást. A polcokon portrék és a nagy szobrok pici másai, a falakon fényképek, a terem közepén pedig szobrok, amelyek utolsó simításokra várnak.

Harminchét éves mindössze a szobrászművész, s még csak egy évtizede, hogy kezébe vette a diplomát, mégis tucatnyi alkotás jelzi művészetét, tehetségét. Igen, éz itt a polcon az Agronómuslány kicsinyített mása, ezért kapta a Munká- csy-díjat. A szobor most a Földművelésügyi Minisztérium előtt áll. Ez a másik, az együ- vétartozás széttéphetetlen láncát kifejező Anya gyermekével című szobor, a martfűi bölcsőde számára készült, a kerepesi lakótelep előtt áll a Korsós nő, a győr—bécsi országút mentén az Orsós lány, a diósgyőri kultúrház előtt a Táncoló lány, s a falra akasztott fénykép kőbe faragott eredetije, a Nő könyvvel című alkotás pedig a veszprémi egyetem előtt vonzza magához az érdeklődést.

Egy hiányzik csupán a szobrok sokaságából, pedig most ezért az egyért jöttem e Buda széli villába. Korán érkeztem, vagy elkéstem talán?

— Elkésett! Nem sokat, néhány napot csupán. A Gárdonyi szobor már az öntödében van.

— Akkor nézzük meg az öntődében.

—• Nem érdemes, — inti le

türelmetlenségem —, úgysem lát belőle semmit, hiszen öntés előtt áll, s szinte fel van darabolva.

Megvallom, zavarban voltam, hiszen műtermében kerestem fel a fiatal szobrász- művészt, hogy bemutassuk az olvasóknak az Egerben felállítandó Gárdonyi-szobrot és alkotóját, s most itt állok szobor nélkül, s még csak egy fénykép sem tanúsítja az alkotás eredetijét. Így hát csupán riportom egyetlen támasza marad: a beszélgetés.

— Tudom, sablonnak tűnik, de el kell mondanom, hogy nagyon szeretem Gárdonyi Gézát. Tízéves sem voltam még, amikor olvastam az Egri csillagokat, s azóta természetesen megismertem a többi regényét is. 1960-ban készítettem kőből egy Gárdonyi-portrét, a kaposvári tanítóképző számára: Lehet, hogy ezért esett rám a választás? Mindegy, hogy miért és hogyan, de örömmel fogadtam a megbízatást :az egri színház előtti tér tervezését és Gárdonyi Géza két és fél meter nagyságú bronzszobrának elkészítését.

Vázlatokat, skicceket rak elém, az alkotás első ceruzajegyzeteit.

— Amikor ott álltam Egerben. a színház előtti téren, már eldöntöttem, hogy álló szobor nem jöhet számításba. A tér jellege ugyanis bizonyos fokig megszabja a lehetőségeket, Á színház előtti tér elég nyitott, a környék tele van magas épületekkel, s a székesegyház méreteivel nem versenyezhetünk, így született meg az első elgondolás: ülő alakot terveztem, Gárdonyi egy nagy karosszékben ül. Nem tetszett.

Tovább szántotta a Ceruza a papirost, s mester ujjainak megadóan engedelmeskedett az agyag is. így alakult, formálódott az elképzelés, amelynek most öntik végleges oronz- testét.

— Minden lényegtettep tárgyi motívum nélkül, magát az embert akartam bemutatni. Gárdonyi Gézát, akit oly sokan és nagyon' szeretnek. Egy szétterülő, finombeton talapzaton kőpad áll. s rajta félig- meddig ülő, támaszkodó helyzetben az író. Mintha kissé megpihenne, maga elé néz. fáradt, egyedül van.

Ezt az egyedüllétet akartam kifejezni. Kicsit a töprengőt, a _,.láthatatlan ember-”t, az egri remetét.

— Vajon sikerül-e?

— Nem tudom. A zsűrinek tetszett, de nagyon szeretném, ha az egrieknek is ez lenne a véleményük. Nagyon nehéz egy ilyen ismert nagyságot megmintázni. Gárdonyit mindenki szereti, többféle fényképet ismernek, de a fotókon túl mindenkiben él egy kialakult elképzelés az íróról. A művésznek nem szabad másolnia az emberekben élő alakot, de ugyanakkor ellenükre sem mintázhatja alkotását. Az én Gárdonyim a 40—45 év körüli írót ábrázolja, s az egész kompozícióval az egyedüllétet, a gondolatokba elmerült embert fejezi ki. Látja, mennyivel egyszerűbb lenne, ha itt állna maga a szobor is, elég lenne egy kézmozdulattal kísért megjegyzés:: tessék, ezt akartam mondani!

— Remélem, erre is sor kerül hamarosan, Egerben az avatási ünnepségen. Időpont?

— Ez már nem tőlem függ, most már az öntőké a szó. Ügy halottam, december elejére elkészül.

Márkusí László

Meddig húzódik a káli MÉK-raktár építése?

Ha valaki a káli vasútállo- másoxi időzik, nem kerülheti el a figyelmét a most felépült új MÉK szállítóraktár. Az épület hamar magára vonja a figyelmet A tetszetős külső mögött azonban sok hanyagság tapasztalható. Amikor a telep vezetőjével, Vitéz Györggyel végigjártuk a raktárt, mi is meggyőződtünk erről. Pedig nehezen várták elkészülését a káliak, hiszen a megnövekédett forgalmat már nem tudták akadály nélkül lebonyolítani a régi telepen.

Az új raktár építését a múlt év júniusában kezdték el a tamamérai ktsz építői. Egy év után a telep átköltözött az új helyiségbe, s mindenki örült, hogy végre jobb körülmények között tudják már végezni munkájukat. Sajnos, a jobb körülmény továbbra is csak illúzió maradt, mert számtalan hiányosság bosszantja a dolgozókat, akadályozza a munkát. Elfelejtettek öltöző- és mosdóhelyiséget tervezni az új raktárba. így naponta több mint 200 munkás — többségük nő — a raktár egyik sarkában öltözik. Még ennél is nagyobb az a hanyagság, hogy a vízvezetéket sem szerelték be. így lajt- ban szállítják az ivóvizet a telepre. A nyári hónapokban az átmelegedett víz ihatatlan volt. Szinte hihetetlen, hogy az egészségügyi szervek hozzájárultak az üzemeltetéshez ...

Az építők hanyagságából már több mint négy hónapja áll az építkezés. Csupán 70 méter huzal lefektetésén múlik, hagy a telepen a villany- világítás megoldódjék. Eddig 50 telefonmeghívást és öt levélbeli felszólítást tart nyilván a telep, amelyet a ktsz- hez Intézett a villanybekötés miatt. A többszöri felszólításra azt csinálták, hogy a legközelebbi magánlakásból gumikábelen vezették ki az áramot, szabálytalanul, s így lehetőség nyílt arra, hogy az épületben három villanyégőt bekapcsoljanak. Ha véletlenül több égőt gyújtanak meg, kiverik a biztosítékot. A körzeti szerelő már nem hajlandó minden nap a biztosítékot javítani.

De ezzel még nincs vége a felsorolásnak! A raktárra a tervezők nyolc ajtót terveztek, amely el is készült, sajnos azonban négy hónap múltán már csak egy használható. Több mint 100 ezer forintos kárt jelent ez. De szólnunk kell a raktár bétonázásáról is. Már az első hónapban feltört, tönkrement. A telepvezetői

irodában az ablakokat már most nem lehet bezárni, s így az megy be, aki akar. A helyiségeket nem lehet fűteni. mivel az építők a kéményt nem építették a tetőn kívülre.

Az idén 3 ezer vagon árut továbbítottak innét, s az ú. raktárban 50 vagon árut akarnak télre tárolni. Az építők „jóvoltából” azonban esős időben a víz a tetőről befelé főijük, ami lehetetlenné teszi e tárolást. Az esővíz már mos lemosta .a vakolat egy részé1 a falról.

Négy hónapja hiába folyik az építkezés befejezésének sürgetése, a ktsz nem törődik vele. Pedig 200 dolgozóról, 900 ezer forintos építkezésről és 50 vagon áru tárolásáról van szó. Ha az illetékesek nem tesznek hathatós intézedésekef a káli raktár ügyében, a lakosság téli ellátásának biztosításában is zavarok keletkezhetnek.

Szabó Lajos

Válaszol az illetékes

A KENYÉRSZALLITASRÓL

Herédi és csányi olvasóink panaszkodtak a késői kenyérszállítás miatt. Panaszukra a Mátravidéki Sütőipari Vállalat igazgatója, Oláh György válaszolt.

A vizsgálat során mégállapíMEGKEZDÖDÖTT AZ ŐSZI SZEZON

fGerő Sándor rajza)

tottuk, hogy a kérdéses időbér, valóban későn érkezet* a kenyér Herédre, mert a 4. sz. AKÖV-től rendelt gépkocsi elromlott. Mire erről hatvani telepünk tudomást szerzett, s ú;i gépkocsit indított, már este 9 óra is elmúlt.

Sajnos, sok esetben nem kapjuk meg a megrendelt időre a gépkocsikat, más esetekben kenyérszállításra alkalmatlan kocsikat bocsátanak a rendelkezésünkre. Mire ezeket a hibákat korrigáljuk, értékes félórák vesznek el.

A közeljövőben javul a kenyérszállítás helyzete, mert vállalatunk egy Robur tehergépkocsit kapott, ezt bejáratás után a hatvani járásban üzemeltetjük.

A KÖZVILÁGÍTÁSRÖL

Egerből érkezett több panasz. A bejelentésre Borics László, a városi tanács Építési és Közlekedési Osztályának vezetője válaszolt.

A Fiumei, Kassai, Tóth Jó-' zsef és a Rózsás dűlő utcákban villanyhálózat-bővítési munkákat végeztetünk. A napokban megkötött építési szerződés alapján az ÉMÁSZ a munkálatokat már megkezdte.

matrózokon. Egyeseknek már kezd kihullani a fiájuk. Ajkuk ki- fekélyesedett. Persze, én semmivel nem tudtam rajtuk segíteni. Sem gyógyszerem, sem hőmérőm™ Te is légy nagyon óvatos!

— Miattunk ne nyugtalan kodj, Francis! Cisteint kaptunk. Fokozta szervezetünk

nyomban vérátömlesztést kapták. Minden eszközt és szert megróhattak, amivel csak a modem orvostudomány a sugárbetegséggel szembeni harcban rendelkezik, de a betegek el voltak keseredve és nemcsak azért, mert sokan már reménytelen stádiumban voltak. Más miatt is. De erről nem szívesen beszéltek, nem szívesen gondoltak rá. Egyedül csak Bridge fedélzetmester öntötte Id a lelkét. Lázálmában szidta az elnököt, Dixon tengernagyot és a „Big Joe”-f...

Dixan, Stowne és Dudley külön kabinban feküdtek. Maga Hapwortfh ápolta őket. El voltak ők is keseredve. Már elég sok idő télt el azóta, hogy a Chariti felszedte a horgonyt, de egyikük sem szólt egy szót sem. Stowne volt az első, aki

fordította: Sárközi Gy.

19.

— Eugene! Pajtásom, micsoda találkozás! Mi szél hozott ebbe a pokolba?...

— Radioaktív szél — mosolyodon el Hapworth.

— Ne tréfálj... — kezdte

Stowne elkomorult arccal, de Hapworth félbeszakította.

—: Nem tréfálok — mondta komolyan, s barátja lesoványodott arcát vizsgálta. — Négy szigetről már elszállítottuk az egész lakosságot Most került sor a tiétekre. Hisz ti vagytok a legközelebb a Szent Patrick- hoz, ezért is jöttünk kissé megkésve. Nos, mi újság van itt nálatok?

Stowne tudta, mi érdekli Hapworthot és suttogóra fogta

a hangját:

4, Mindenkin «sémiméi látható *simpfért'-í,~ y-Ttönösen a

szerzője a „Tragikus esemény Szent Patrick-szigetén” című cikksorozatnak. Amikor pedig megjegyeztem neki, hogy nincs tehetségem, csak nevetett naivitásomon, s aztán nyomban elűzte összes kételyeimet: „Ilyen társszerző mellett, mint én vagyok, nincs is szükség semmiféle tehetségre”. Aztán Olyannyira kifejtette előttem elgondolását, hogy már semmi kétségem nem maradt afelől, hogy nemcsak írnom, hanem mesélnem sem kell néki semmit «

Ö megír mindent s nem ágy, ahogy az a valóságban történt, hanem ahogy azt a Sirena című lap szerkesztője kívánja, annak a verziónak megfelelően, amit az az újság a Szent Patrick-sziget természetes radioaktivitásával kapcsolatban felvetett;

— Az ördögbe is, uraim! — élénkült tó Dixon tengernagy váratlanul. — Hisz ez nagyszerű ötlet! Lehetővé teszi „Big Joe” rehabilitását;

— Az őtletet megvalósíthatja magának Harvey Marrison rádiókommentátor is — tanácsolta a tengernagynak Dudley mérnök, aki eddig is hallgatott — Még nem is kell személyesen megjelennie a stúdióban, megírják és tó is olvassák maga helyett azt amire szükségük van;

Dixon tengernagy érdeklődését annyira felkeltette az a lehetőség, hogy különféle módszerekkel kiköszörülheti a jó hírén esett csorbát, hogy észre sem vette a mérnök szavaiban rejlő gúnyt. Dudley- nak pedig az egésztől hirtelen olyan hányingere tót, hogy

engedélyt kért Hapworth-tól: legalább öt percre kimehessen a friss levegőre. Az orvos megsajnálta és megengedte, hogy kimenjen a fedélzetre.

A nap csak az imént nyugodott le a látóhatár mögött. Az óceán lassan, egyenletesen ringatta a hajót. Csend, nyugalom honolt körös-körül, de Dudley-t már nem érdekelte a természet szépsége. Most mindent másnak látott: fertőzöttnek, tönkretettnek. Előtte most minden elvesztette értelmét .. 5

De nem ugrott a tengerbe. Ehhez bizony már nem volt elég bátorsága. Volt még egy oka: a család, felesége, gyermekei, öreg szülei. Nem tudta, nem volt joga magukra hagyni őket ebben a pokolian rosszul berendezett világban.

„Hát igen, tulajdonképpen miért is vetném magam a tengerbe? — kérdezte önmagától: miközben a fedélzeten sétált és megnyugodott kissé. Mintha nem tudta volna ő már azelőtt is, amit most megtudott? Bridge, a matrózok és egy-két fiatal hadnagy valószínűleg sok mindent nem tudott. Csodálkoztak rajta: megrendítette őket. És ezt nem felejtik eh Lehet, hogy még megpróbálják felvenni a harcot a gonosz ellen; amely ezt az egészet szülte. De ő, Dudley hadmérnök, mindenről tudott. Most aztán saját bőrén tapasztalta. De ő nem képes harcolni, ó csak együtt tud érezni azokkal akik harcolnak, akik harcolni fognak. Neki családja van, megszokta a jólétet, őt nagyon jól megfizeti a gazda ahhoz, hogy rájuk emelje kezét, felemelje a hangját.. 5 — Nem, erre ő határozottan nem képes. De most már ő sem egészen az az ember, aki azelőtt volt. Ügy érezte, hogy már nemcsak együtt tud érezni azokkal, akik harcolni fognak, hanem már segíteni is tudja őket, mert mindenkinél jobban tudja, mibe fog kerülni az emberiségnek nemcsak az atomháború, hanem a mag- fegjrverkísérletek folytatása is...- Vége

megtörte a hallgatást — Tudjátok, milyen ajánlatot kaptam fél órával ezelőtt Sydney Millberry-től, a Sirena ímm&a&áraátóit? Legyek a társeHenáll óképességét a radioaktív sugárzással szemben. Ti meg mindjárt penicillint kaptok, hogy megakadályozzuk a fertőzést.

— Lehet, hogy vérátömlesztésre is szükség lesz.

— Azt is megcsináljuk

Francis, ne nyugtalankodj.

... Fél óra múlva a Fow- ken tarpedorómfooiő legénységének valamennyi életben maradt tagja a Oiarití te- atektóén vö*fc Sdfcaw WalBafc