Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSIBAN 6tam Ibolya : drHifékimm J uci biztos léptekkel haladt végig az állványon. Kém törődött az alatta feszítő mélységgel, nem zavarta a szél sem, amely pedig bele- akaszkodott pufajkájába. Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy otthagyja a faluját és a városba jön malterosnak, bizony szemébe kacagott volna. De hát mit hoz az élet? Egy váratlan karambol, egy váratlan temetés, és az ember sorsa egyszerre kettétörik... Hiába képzelte másképpen az életet, a sok vád, rosszindulat úgy zúdult a fejére, hogy menekülnie kellett. Ó, ha előre látta volna a dolgokat, akkor ő is másképpen csinálta volna. Nem, nem anyagi érdekből, csak a gyerek miatt, aki most az ő nevét viseli... Évekig rá sem tudott nézni férfinépre, félelem szorította össze a szívét, ha valaki közeledett hozzá. Persze, megesett lány, gondolták róla, ezzel könnyű elbánni... És ki hiszi el róla az igazságot? Azt, hogy csakugyan össze akartak esküdni, még akkor is, ha az öregek nem egyeznek bele. Már megbeszéltek maguk között mindent, mikar a szerencsétlenség történt... Akkor azt hitte, hogy nem éli túl. Jaj- veszékélve dobta le magát a földre... Most már n&ndegy. Él. Nemcsak ő, hanem a gyerek is. Jóska fia. Legalább maradt neki Valami Jóskából. Hiába akarták a szülék elvétetni, nem engedte. Talán már késő Is lett volna ... Azt mondják, hogy az orvos is csak az elején csinálja meg az ilyesmit. Czóval, azóta sem nézett l-' férfira. Lehet, hogy otthon nem hiszik, és a pletyka úgy kúszik körülötte ma is, mint a mérges kigyó. Ö már túl van rajta. S talán majd jön egyszer valaki, aki elhiszi neki az igazságot. Talán egy Özvegy-ember, akinek szintén van gyereke, akinek megvan a saját gondja, bánata, és megértőbb a más bajával szemben. A szél fütyörészve süvített el a füle mellett és belekapott szőke hajába, amely kissé kilógott kék fejkendóje alól. Jólesett itt fent állni, még ha szélben is, és innen nézni lefelé a világra. Milyen más képe van felülről mindennek. Az emberek összezsugorodnak és mesebéli törpéknek látszanak. Csak két-három emelet az egész, és máris megváltozik a világ... Vajon kik fognak itt lakni? Nem, nem irigyel 6 senkit, mégis, néha azokra a szerencsésekre kell gondolnia, akik beköltöznek ebbe é a bérházbi. Már nem tart soká, ők elkot- ródnak innét, s azok bejönnek ... Hozzák a bútorukat, a motyójukat... — Hé, Juci! Ne álmodozz! — kiáltja lentről valaki. Persze, a Pista bácsi. Meg Is feledkezett róla. — Gyüvök mán! — süvít neki vissza, azután indul lefelé. — De belejöttél a légtorná- szásba! — mondja odalent az öreg. Nem fáj, hogy így beszél hozzá, tudja, hogy kicsit az apja helyett gyámkodik felette. Ha valaki udvarolni kezdett neki a legények közül, mindig figyelmeztette, hogy ki a rendes és ki az, akitől szabadulni kell. ö perzse, csak nevetett, s azt mondotta mindig, hogy nem kell neki senki sem. Nem is kellett. De most, ez az új legény izgatja. Ez más. Ebben talán meg lehet bízni. Ezzel jó lenne egyszer elmenni valahoyá... Szívesen megkérdezné az öreget, hogy rrú- ként vélekedik róla, de ne* meri. Hátha kibeszélné, mert mégiscsak gyarló az emberi természet. — Te, Juci... mondanék neked valamit, de csak négyszemközt. A lányba belenyilall a kíváncsiság. — Tyű fene... Csak nem gyónni akar nekem? — Eszem ágában sincs! Inkább téged akarlak meggyón- iathi. eszik. Egészen más jár az eszében. Ügy látszik, rendes az 's, mint az öreg... Most már biztos, hogy rendes ... — És nincs még neki menyasszonya? — kérdezi halkan. — Akadt az is, de nem volt érdemes az öcsémre... — Ahá ... Értem mán .. . Nagy Itt a huzat, menjünk kijjebb! — Kinn meg a szél visz el. — Mégis egészségesebb! — Te, nem innánk egy üveg sört, jobban csúszna le ez a szalonna? — kérdezi hirtelen Pista bácsi. • A lány mosolyogva bólint. Éppen meglátta Mis-kát. amint feléjük tart. Szép szál legény, kissé hátracsapva viseli a sapkáját. — A bódéhoz mennek, Pista bátyám? — kérdezi. — Ühüm... gyere, igyunk meg egy Kinizsit! A vendégeim vagytok... — De Pista bácsi, azt nem lehet... — szabadkozik a leány. — Tőlem elfogadhatod, mán túl vagyok a veszélyes koron. Különben is, hű akarok maradni az anyjukomhoz! Azután megindulnak hárman • a közeli bódé felé. Ott már többen állnak és isznak. A fehér köpenyes kartársnő győzi kiadni a sok Kinizsit. Pohár, persze, nem jár hozzá, csak a szájukhoz illesztik az üveget, úgy kortyolgatnak. A férfiszemek rátapadnak Jucira és az új legényre. Mintha némi irigység lobbanna bennük. Juci eddig még sohasem jött sörözni, még akkor sem, ha hívták. Mi ütött beléje? így megvadult ettől a Miskától? Juci nem vesz észre semmit, előkeres zsebéből egy kis tükröt és belenéz. — Nagyon kócos vagyok? — kérdem és a kendője alá simít, ja a haját. — Nem baj... — mondja a legény és megállnak együtt, kicsit távolabb a többiektől. Pista bácsi közben törtet a sörért.. Sőt, jön is már vissza, három üveggel hoz. « — Hármat vettem. Ne smu- cigoskodjunk! — jelenti ki határozottan. — De legközelebb mi fizetünk! — erősködik a lány és úgy kacag, hogy kivillannak fehér gyöngyfogai. Fs miközben isznak, eszé- be jut a fia... Mégiscsak jó lenne, ha a szegény gyerek azt mondhatná valakinek — „apa”... hogy rendes... meg hogy a vőlegényed meghalt az esküvő előtt egy héttel. Azóta se néztél senkire... — Ja ... az az új fiú ... — játssza a lány a közömbösét, pedig a torkában zakatol a szíve. — Tetszik neked az a fiú? — kérdezi Pista bácsi és hirtelen a szemébe néz. (Csont István illusztrációja.) NICOLÄS GUILLÉN: (Kuba) Kintorna Ólmos nap. Egy ember Jár kíntornát tekergetve. Nyekergi: „Röppenj, dalom, dalom ...” De fillér sincs a zsebekben, és a dal meghal a verkliben. RANDALL JARELL: (USA) A repülő-gépágyús halála Anyám ringató öléből az Államba zuhantam. Gyomrában görnyedtem, míg verejtékem megfagyott. Hat mérföldre fenn, a földi lét álmából kilökve Vak lövedék és vadászgép-lidérc ébresztett fel. Mikor meghaltam, ők öblítettek ki gumislággal a lövegtoronyból. Bán Ervin fordításai SASS ERVIN: UTCÁN Az utcán, a szép, fényes utcán sudár lány sétál előttem. A nyárban jár, nem úgy mint én, már-már az őszben. Nem ismerem. Fogalmam sincs, „ki 6, miért, hegy éppen ma sétált erre? Szoknyáján százezer ígéret vibrál, s örömmel villan játszani kedve. Lábnyomát nézem, bár láthatatlan, s lépteihez igazítom magam, amikor felráz egy gyöngyöző kacaj, s már ketten bújnak össze, boldogan. FARKAS ANDRÁS: Anyám, ha eljön ... Anyám, ha eljön néha hozzánk. Mindig hoz nekünk valamit, S nem várja, hogy mi viszonoznánk. Jóvoltából virág virít Szobánkban, polcon, asztalunkon, A rózsa ott, a szegfű itt. Es hozza, hogy bele ne unjon A szürkeségbe a szemünk, Hogy lássunk túlnan önmagunkon. Hogy messzirevágyók legyünk, Hogy szirmot nézzünk álmodozva. Mert oly múlandó mindenünk, Mindent bevon az őszi rozsda, Az élőknek kell halniok. Békességben vagy megtaposva, Ezért ő adni indult jóság, Szőlőt hoz, almát vagy diót, Szegfűt, szívet meg őszirózsát. FORGÁCS KÁROLY: # FÁTRÁY, a r ó ka im ádsz lett. Máivmár elszundított nagy keservében, amikor nagy üdvrivalgásra ébredt Szétnézett s látta, hogy a hajtok egy vadmacska meg egy rókabőrt hoznak a vállukon, A hideg végigszaladt a háta közepén. Most már kikerülhetetlen a végzet. Itt az óra, az utolsó. — No, Sanyikám — szólalt meg ünnepélyesen az alispán, — heverj csak le szépen a macskádra, hadd adjuk rád az áldást. A JÄRÄSI tüzek mestere, mint már annyiszor, most is büszkén hasalt rá a friss bőrre és várta a nagyszerű pillanatot. Szegény Fátray- nak, mint valami halálraítéltnek, végig kellett szenvednie társa megkínzatását. De hát nem gyönyörködhetett sokáig. Az alispán ráhúzott vagy hármat a Viola nadrágjára, átadta a vadászjegyet, az „oklevelet” s egy vasmarok már nyakon is ragadta jogvégzett földbirtokosunkat. Szépen hasíafektették a rókája bőrére..; És már csak az egyre növekvő hangulat kedvéért is, kézről kézre járt a nagyszerű somfasuhogó ... — Váljék egészségedre, — mondta befejezésül az alispán, de Fátray nem köszönte meg a jókívánságot, hanem azóta sem lőtt rókát. Hogy bakot lőtt-e, nem tudom, mert közben heves szélvihar is volt, mikor is rókavadászunkat barátaival együtt elvitte a forgószél... hatott felmagasztalandő nemes testrésze. — Hát na ... nagyon sajnálom, édes barátaim, de ha nem hisztek nekem, — dadogta pipaszár lábait remegtetve a helybéli — kénytelen leszek ma nem veletek vacsorázni. Ezzel már szedte is a sátorfáját és tőle telhető gyors léptekkel igyekezett á veszedelmes társaságtól minél mesz- szebb kerülni. Könnyű azonban ezt elgondolni és elhatározni, de nehéz véghezvinni. Hárman is utána vetették magukat és egy-kettőre visz- szahozták nemes gallérjánál fogva. Minden erősködés, szabad- kozás hiábavaló volt, földbirtokosunknak le kellett ülnie a vacsorához, végig kellett élveznie a kitűnő vadászétkeket Természetesen nem a finom ételek szomorították el Fátrayt, mert bizony máskor minden falat után megnyalta volna a szája szélét, hanem az avatás, ami a falatozás után következett: az utolsó fogás keserítette meg minden nyeleiét. A megtelt gyomor és a simuló bor hamarosan magasba dobta a hangulatot. Már nagyokat nevettek a silánv vicceken is, zengett az erdő a nótázástól, mindenki jókedvű volt, csak Fátray gubbasztott szomorúan a pattogó tűz meltermeszetesen nagy ünnepséget csap a Nimród-kompánia: felavatják az új vadászokat. Mert nem akkor lesz valaki vadásszá, amikor puskát akaszt a vállára, hanem akkor, amikor már a környéken fellelhető mindenféle vad belekóstol a puska magjába, így egyrészt , megerősítést nyert az a közmondás, hogy gyakorlat teszi a mestert, másrészt mindenegyes avatás alapos okot ad az ivásra, nemkülönben a kacagásra is. De jogvégzett urunk — ahogy magatartása jelezte — nem nagyon szomjúhozott az avatásra, mert amikor látta, hogy a főszolgabíró kaján mosollyal faragja az avató somfavesszőt, kétségbeesve kérdezte: — Mit beszéltek? Hogy nekem ez az első? — Talán nem? — kérdi az alispán, — No, akkor mutasd a vadászjegyed. — Hát hogy mutassam, mikor otthon hagytam — mondta remegve Fátray. — ÉDES BARÁTOM, azt mindenki mondhatja. Látta már valaki a vadászjegyét, vagy ott voltatok, amikor Nándi lelőtte az első rókát? — kérdezte körbe az alispán. S mivel senki sem jelentkezett, nem akadt tanú, tehát Fátraynak már jogosan sajogAkinek pedig puskája van, kötelessége lőni is vele, különösen akkor, ha itt van a- főispán meg az alispán is, meg a főszolgabíró is és még néhány környékbeli nagy Nimród is. A KÖRVADÄSZAT reggelén jogvégzett földbirtokosunk is puskát ragadott tehát, miután szokás szerint megnézegette pincéjében a vizes ibrik boros fenekét, sovány, elnyűtt vállára akasztotta csillogó, csiszolt vadászfegyverét és elindult a társasággal vadra lesni a Havasba. Még frí sem szállt a köd, amikor a hajtők munkába léptek, s a félkörben elhelyezkedő lesi- puskások felé terelgették a nemes és nemtelen vadakat. Ágak reccsentek, kiáltások úsztak át a ködön, durrogtak a puskák, estek a vadak, s hogy, hogy nem: jogvégzett Fátraynak sikerült félig agyonlőnie egy lompos farkú rókát Nem! sokkal utána egy rettentően mély basszusordítás meg azt közölte a bámuló világgal, hogy a járási tűzrendészet! felügyelőnek, Violának is ördöge van: egyetlen egy lövéssel kioltotta egy vadmacska keserves életét. Az egész vadásztársaság úgy tudta, — és nagyon jól tudta —, hogy Fátraynak ez az első rókája és Violának ez az első vadmacskája. Ilyenkor — FATRAY NÁNDOR jogvégzett helybéli földbirtokos vagyok. — így mutatkozott be nekem valamikor egy kis Heves megyei község egyik viri- lise és szellemi elitje. Hideg szaladt végig a hátamon, amikor nyirkos, hideg gyerek-kezét megszorítottam, s görcsbe kellett szorítamom arcifcma- imat, amikor végignéztem rajta, mert igazán illetlenség lett volna tőlem, ha az első találkozás alkalmával kíméletlenül szembenevetem. Mert bizony nevetni kellett rajta, akarva, nem akarva. Amolyan kis semmiember volt: egy kis csont, egy kis bőr, egy kis barna, magas szárú cipő, vastag bőr lábszárvédő, ' ebben erős bricsesznad- rágban pipaszárlábak és egy vedlett bőrkabát, a kabátgallér fölött egy madárfej, pár szál rövidre vágott bajússzal, vastag sz<énüveggel és egy vadászkalap, körültűzdelve apró vadásztrófeákkal: saskarmokkal, vaddisznósörtével, sneff- tollal. Ebből is látszik, hogy semmi sincs ok nélkül. Mert vajon ki gondolta volna derék hősünkről, rátekintve, hogy jogot is végzett, földbirtokos is helyben, ha nem mondja el az első pillanatban? Senki. Ügy viszont mindjárt tudta magát az új ismerős mihez tartani, hogy hát kit is kell tisztelnie a bőrkabátban, továbbá alatta, s fölötte. I Derék helybélink, mint már . az ilyen földbirtokosok szokják azokban a régi szép idők- >ben, szórakozásképpen va- ’dászpuskát is vett magánaki — Gyóntassa az öreganyját, ne engem! — von vállat Juci és nevet hozzá. Mi jutott megint eszébe ennek a Pista bácsinak. Bizonyára egy férfiról akarja lebeszélni. Szerencsére, éppen jelzik a delet, nem tűnik fel, ha külön vonulnak. Behúzódnak az egyik malterszagú lépcsőházba, ott veszik élő a papírba csomagolt ebédjüket. — Te, Juci... Tudod, hogy én jót akarok neked. Hát éppen ezért meg kell mondanom, hogy Miska tegnap érdeklődött utánad, hogy miféle lány vagy te? Én csak annyit mondtam, Juci zavarba jön. Mit is feleljen? Nem, nem árulhatja él magát. — Hált... még nemigen ismerem ... alig váltottunk néhány szót egymással. — Mert csalt azt akartam mondani, hogy Miska rokonom. — Rokona? — buggyant ki a lány száján a csodálkozás. — Az édes bátyám gyereke... Azért is gyütt ide, hogy együtt legyünk. J uci melegséget érez a szíve köröl. Nagy harapásokkal falja a kenyeret, pedig nem is Ízleli, hogy mit
