Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

"!|| ■ 9 fs­GYŰTTES PÉCSI A film — korunk művészete v. A film és a társadalom A pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesének vendégjátéka a Petőfi Színházban. pécsi Nemzeti Színház baletiegyüttese bemutatta „Balettest 1963.” cimü műsorát. A képen: Az Etűdök N0 3. cimü jelenetből. I960, második felében az Állami Balettintézet végzett növendékeinek egy csoportja, Eck Imrének, az Állami Opera­ház balettmüvészének vezetésével önálló együttest alakított. Ag együttes nemrég mutatta be Szokolai Sándor Iszonyat balladája, Gujcsics Tihamér Változatok egy találkozásra es Hidas Frigyes Concerto a szivárvány színeire cimü balettjét. A koreográfiákat tervezte és rendezte Eck Imre. Árvái Eszter és Tóth Sándor a „Concerto a szivárvány színeire” című balettben. MTI Foto — Molnár Edit, Friedmann Endre felvételei. Greco-festményt fedeztek fel egy texasi városban KATONA JUDIT: Cf.ö-tij.Áp.cLFtfrn. A fák alól m fisz kiált, alkanyat leng a hídon a szél hajlongva most kapott egy karcsú nyírt derékon. Lombok színében ég a nyár míg nézlek elmerültem A parton rőtszín víz mereng égett füvekre dűltem Angol detektfvregéhyfrók kongresszusa Londonban nemrég zaj­lott le az angol detektiv- regényirók kongresszusa. A megbeszéléseken összeállí­tották az ideális detektív- regény jellegzetességeit: 1. A bűnöst már ' az első fejezetekben szerepeltetni kell (persze, az olvasónak sejtenie sem szabad, hogy ő az); í. Minden természetfelet­ti vagy elvont megoldás kerülendő; 3. A regényben nem sza­bad titkos szobáknak és tit­kos folyosóknak szerepelni; 4. Nem szabad ismeret­len mérget alkalmazni; 5. Nem szerepelhetnek titokzatos kínaiak; 6. A mesterdetektivnek nem szabad titokban tarta­nia semmiféle nyomot, vagy bűnjelet; 7. A detektív nem lehet gyilkos; 8. A könyvben nem sze­repelhetnek ikertestvérek. (A „Basler Nachrichten"-bői) Ah — mondtam magamnak és még egyszer ah! Itt az ide­je, hogy te is írjál már egy igazi, új magyar drámát, szoc. rel. taka­róval, de epeda-rugók- kal. Ez megy most, ez kell most. Már az ős­ember biológiája olyan volt, mint a maié, nyil­ván a holnapi ember is fenékkel ül az ágy­ra, e dráma tehát örök lesz. Hősök fel az ágy­ra, munkára fel, „hass, alkoss, avarapíts”-be­tétet az OTP-nél! Bergenfelkeisten fő­mérnök tisztes család­apa, két és fél gyermek apja, egy egész feleség férje és tízezres üzem vezetője, megismerke­dik az Operaház mö­gött egy lánnyal. A lány romlott, de még nem egészen. Valahol egy pont még romlat­lan benne. Bergenfel­c/l^y tél (ífjtjiq avagy a sötétség titka még avagyabb: szoc. rel. dráma« alul kilógó ágylábbal keisten főmérnök láza­san keresni kezdi ezt a pontot. Pofont kap a lánytól. Lelki depresz- szió, aztán a lány ön­ként megmutatja. Az önkéntesség elvének ilyen tökéletes igazolá­sa meghatja a főmér­nököt, s fejet hajt a lány előtt, aki belesze­ret Bergenfelkeisten fejebúbjának világos tónusába. Rögtön el­mennek a bárba. Zene. Twist. Konyak. Má­mor. Agy. A főmérnök családja természetesen a Balatonon nyaral. Második felvonás. Ágy. Konyak- A család félúton a Balatonon és a Karpfeistein utca kö­zött. A főmérnök sza­badulni akarna a lány­tól, a lány a főmérnök­től. Középen egy ágy üresen, két szélen két ágy nem üresen. Kü- lön-külön. Ok. A fő­mérnök a tónussal a fején, a lány a tiszta ponttal a lelkén, amely most szemmel látható­an nagyobbodni kezd. Most dől el! 'Drámai konfliktus. Katharzis ét lelki tusa- Am ak­kor ajtó nyílik, s rög­tön belép rajta, meg­látszik, hogy régi asz- szony, főmémökné faj­ta- Sikoly. A két gyer­mek leköpi apját, az anya felpofozza a két gyereket és megeskü­szik a középső ágyra, hogy itt semmi sem történik. A látszatot óvni kell. Harmadik, de utolsó felvonás. Bergenfelkei- stenné a férje lelkére igyekszik hat—ni. Nem megy. Most már hét— ni, sőt nyolc—ni, de ennyivel sem megy. Tíz—ninél a főmérnök kezd meghatódni. A lány fejest ugrik az ágyról, hogy lelke tisz­ta pontja nem tisztul­hat tovább. A gyere­kek bejönnek, felmos­sák a meghalni akaró lány nyomát és kivi­szik. Marad a főmér­nök és a fómémökné. Párbeszéd. Mindegy, hogy miről. Aztán be­kúsznak a középső ágy_ ba. A dolgokat tisztáz­ni ketl. Tisztázzák. A gyerekek be, letörlik apjukról, amit ráken­tek a felvonások és függöny. A dráma kész. Kere­sem a színházat, ame­lyik bemutatja. A Nemzetinek nem édom. Juszt se. Még rövidebbre húzzák a főhősöm nevét. Ami­lyenek! i tegrt) (Szlovák György rajza) haladó művészek és csoportig alkotásai. Melyek voltak a filmtörténet nagy korszakai? A tízes évek* ben az amerikai iskola. Nos, nézzük meg Griffith Türelmet* lenség-ét, Chaplin filmjeit; haladó gondolatokat fejeznek ki. A húszas években a szovjet filmművészet mellett a legje* lentősebb a német filmgyártás volt. Érmek az iskolának reá* lista társadalomábrázoló film* jei máig példaként emlegetett alkotások; rendezőit a fasiszta Németország kegyetlen terror­ral üldözte vagy hallgattatta el. A harmincas években a franciák jelentik a világszin* vonalat. Jean Renoir, a Fran* cia Kommunista Párt választá­si filmjét készítette. (Miénk az élet.) Ha pesszimista és kicsit idea. lazáit módon is, de Camé pró­bált először a kapitalista or* szagolt rendezői közül munkása hősöket filmre vinni. A négy* venes évek: az olasz neorea* lizmus dicsőségének esztendei. A Róma nyílt város, a . Bicikli* tolvajok, a Reménység útja, a Két krajcár reménység, a Cso­da Milánóban, a Nincs béke ag olajfák alatt, eleven vádirat a fasizmus és a szociális problé­mákkal nem törődő Itália el* len. S most a francia »új hűt* lám” fiatal rendezői is gyek* ran elvi és számunkra nyilván­való hibákkal, de tiszta szán­dékkal és a béke' érdekében készítik filmjeiket. A mai Nyugat-Németországban (Ró* zsák az államügyésznék) H. Thiele (Rose-Marie), Hoffmann (Csodagyerekek) Käutner (Azokban a napokban) Wield (A híd) a legjelentősebb alko­tások. Georjf Wilhelm Pabst, kiváló német polgári filmrendező, a némafilm és a korai hangos­film remekművének alkotója, 1949-ben a Cinema olasz folyó* iratnak adott nyilatkozatában ezt mondotta: »A REALISTA filmművészet megtaníthat idegen népek és.s országok megértésére, amíg ’ belátjuk, hogy minden ember egyforma, hogy ugyanazokra a célokra törekszik: az életre, a szabadságra, és a boldogság keresésére. Ha a filmnek sike­rülne ezt a feladatot betölte­nie, sem az újságok, sem a pro­paganda nem tudnák felszíta­ni gyűlöletüket más emberek és más népek iránt. Nem olyan film kell tehát, amely csak banális időtöltést nyújt, hanem olyan, amely kivonva techni­kai eszközeit a spekulációs érdekek rabszolgasága alól, célul tűzi ki maga elé, hogy megfelelő témák kidolgozásá­val a népek közötti megértést és kibékülést szolgálja: ez sze­rintem a jövő filmművészete”. Mindez természetesen nem azt jelenti, mintha a szocia­lista országokban készült fil­mek a társadalmi rendszer fö­lénye folytán eleve jobbak len­nének a kapitalista országok filmjeinél, hanem azt, hogy a haladó szellemű, vagy szocia­lista szellemű filmek jobbak, igazabbak a többieknél. Lehet­séges, sőt, gyakori eset, hogy a rendező eszmei, vagy művészi bizonytalansága, a mondani­való tisztázatlansága, vagy az alkotók tehetségének korlátái miatt a szocialista országok­ban gyenge, vagy kifej ezeten rossz filmek születnek. Ahhoz tehát, hogy egy film igazán művészi értékű és szocialista szellemű legyen, nem elég azt egy bizonyos országban elké­szíteni: a filmnek haladó szel­lemet kell árasztania. Pintér Dezső szony kenyeret szel. Lámpa. Pihenés. Bibliai boldogság. Ha időnként rosszul megy a mun­kásoknak, az ő bűnük. Isznak. Gonosztevőkkel cimboráinak. Egy szegény asszony kirohan a házból, hogy a folyóba ölje magát, de egy nemes szívű já­rókelő megmenti, akiről ter­mészetesen kiderül, hogy an­nak a gyárnak igazgatója, ame­lyikben a szívtelen férj dolgo­zik. A megszégyenített munkás megbánja viselkedését. Vissza­veszik a gyárba. Tíz helyett dolgozik és boldog.” Ma már burkoltabb a kapi­talista propaganda, de most is helytállóak Ehrenburg megál­lapításai. Különösen a való­ságtól elszakadt és a régi di­csőség megkopott maradvá­nyain élő hollywoodi film­gyártás dolgozik napjainkban is hasonló, naiv eszközökkel. Ezeknél a film mákony, ame­lyet olcsó pénzért kell mérni a tömegeknek. Születnek Hol­lywoodban jó filmek is, ame­lyek igen magas színvonalon, hatásosan érik el eszmei cél­jaikat. Itt a második világhá­borúról szóló filmekre gondo­lunk. Ezek látszatra megvetik és elítélik a fasiszta terrort, de részleteiben igazolni igyek­szenek a. német hadsereg és kormányzat tetteit, tompítják felelősségüket, hamis színben tüntetik fel a szovjet álla­mot és a háborúban vitt sze­repét. Elmondhatjuk, hogy ma a háború és a fasizmus kér­dései köré összpontosul a bur- zsoá filmpropaganda. (Szere­lem és halál órája; a háború elkerülhetetlensége: Világok harca; továbbá koreai témájú és ,,vasfüggöny”-filmek.) Ez a tendencia természetesen a for­galmazásban is megnyilvánul. Luighi Chiarini: „A film, ötödik nagyhatalom” című . könyvében felsorolja, mikép­pen vágták kd a haladé olasz filmekből a kapitalizmus szá­mára kellemetlen képsorokat és miképpen próbálta bojkot­téira a sajtó ezeket a filme­ket. (Legújabban: Fellini Édes élet és a katolikus cenzúra.) „A cenzúra nem engedélyezte a Talpalatnyi föld című magyar filmet, mert gyűlöletet szít a társadalmi osztályok között. Kérdezem ezután, hogy sza­bad-e még filmet készíteni a francia forradalomról? — írja Chiarini: HA ÍGY ÁLL a dolog, akkor kétségtelen, hogy a filmművé­szet számára az igazi terület, a szocialista filmgyártás. Film­történeti tény, hogy a világ legjobb filmjeit a huszas évek közepén, a szovjet rendezők hozták létre. Ezek a filmek akkor lázba hozták az egész világot Olyan polgári rende­zők, mint Emst Luhitsch szól­tak rajongva a szovjet filmek­ről. Vajon véletlen-e ez? S vajon véletlen-e az, hogy a szovjet rendezők mindjárt el­méleti munkákkal is felléptek? Semmiképpen sem. Hangsú­lyozni kell ezt a tényt, mert a felszabadulás utáni első évti­zed filmkritikája és filmpro­pagandája nálunk annyira vá­logatós nélkül dicsért minden szovjet filmet, a gyenge, vagy akár selejtes alkotásokat is, hogy a köztudatban némi tit­kolt gyanakvás fogadja a Pa- tyomikin-nak és a többi film­nek világra szóló sikerét. Az esztétikai alapfogalmak meg­teremtői szocialista művészek voltak. De ha továbbmegyünk és sorra vesszük a világ film- művészetének nagy alakjait, vagy művészileg jelentős moz­galmait és csoportosulásait, azt láthatjuk, hogy a jó filmek nagy részben szocialista, vagy BALÁZS BÉLA írta 1924- bgn: »A világ mindenfajta szem­léletének alapja egy bizonyos világnézet. A film a kapitalis­ta nagyipar terméke és ez egyelőre meg is látszik rajta... A film talán az egyetlen mű­vészet, amely a kapitalizmus édes gyermeke, szellemének feltétlen hordozója. De nem marad örökre az... A kapita­listák szalonjai elgyönyörköd- tetók szemünket, de mozdula­taik semmitmondók számunk­ra. A kapitalista témájú film külső ragyogásának és gazdag­ságának célja azonban túlmegy a dekoratív hatás keresésén, éppúgy, mint a feudális tárgyú történelmi filmek gazdag pompájának célja is más. Ezek­nek a filmeknek dekoratív pompájával gyártóik a bennük szereplő figurák emberi érté­keit akarják jelkép>ezni. Megkí­sérlik a külső világot az ala­kok belső életére vonatkoztat­ni, ahelyett, hogy a belső, lel­ki világot fejeznék ki, látható, 1 szimbolikus formában, mint ahogyan az minden igazi mű­vészet első feladata. A kapita­lista filmekben az idill is jóval többet jelent, mint a közönség elbájolását. A fékevesztett idillizmus különösen az ameri­kai filmekben már határozot­tan tudatos propaganda jelle­gét ölti. Mint ahogyan valaha a szegény és jogfoeztott népet a túlvilág! boldogság ígéreté­vel vígasztalgatták, úgy pró­bálják meg ezek a filmek elte­relni a figyelmet az élet igaz­ságtalanságairól és kétségbe­esésében azzal vigasztalják, hogy a családi élet csöndes, meghitt boldogságát mindenki elérheti... A kapitalista kul­túrának ez a légköre ellent­mond a filmművészet lényegé­nek. Ahhoz, hogy a film olyan igazi nagy művészetté váljék, amely méltó rejtett lehetősé­geihez, a környező világ álta­lános átalakulására van szük­ség. Ez az átalakulás megte­remti majd a film számára életet adó szellemi légkört is.” Balázs Bélának 1924-ben le­írott szavai a filmesztétika történetében először mutatnak rá teljes határozottsággal, hogy a kapitalizmus a maga szolgá­latába igyekszik állítani saját szülöttét, és felismerve a film­nek a tömegekre tett rendkí­vüli hatását, a nincstelen és munkanélküli, vagy minimális bérből élő munkásosztályt áb­rándvilágába akarja ringatni. Erről néhány évvel később Hja Ehrenburg egész könyvet ír „Az álomgyár” címen. „A KAPITALISTÁKNAK egyéb gondjuk sincs a mozi­ból nézve, minthogy a munká­soknak jól menjen. A pénz különben sem boldogít: a film­vásznon rengeteg szerencsétlen milliomost lehet látni. Az egyik azért szerencsétlen, mert víztiszta brilliánsait ellopták, a másik azért, mert lánya egy festőhöz ment feleségül, a har­madik azért, mert a „Rio Tin- to” részvényei zuhantak. Ezek mind sírnak. Viszont a mun­kások kivétel nélkül, vala­mennyien boldogok. Az asztal megterítve. Széles vállú óriás jön haza a gyárbóL A háziasz­A texasi Austin városban egy középiskola falán lógott az a festmény, amelyről most megállapították, hogy minden valószínűség szerint, eredeti Gre«wnű. Szakértők úgy nyi­latkoztak, hogy a Krisztus megkeresztelését ábrázoló kép-A A A .A — MS PS ^s Ms a Ms ^s PS — A MS Greco egyik korai műve, való­színűleg még Velencében fes­tette. A képet mindenesetre a helyi bank széfjében helyezték el, míg eldől, hogy valóban a XVI. századi művész vagyont érő alkotásaié.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents