Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-18 / 244. szám

1063. október 18., péntek «epojMo * 240 millió forintos forgalom... 267 új erőgépei, 1100 vagon műtrágyái kapott as idén Heves megye Még mindig baj van am alkatrésmellátással Egerben, a Makiári út végén új emeletes épület hívja ma­gára az arra járók figyelmét. Az épület az AGROKER tu­lajdona, négy hete költöztek bele az Alkotmány utcából. Itt, az új épületben kerestük fel Joó Imrét, az AGROKER Vállalat igazgatóját és arra kértük őt, nyilatkozzék arról: — Az Idén mennyi erőgépet és munkagépet, műtrágyát, vegyszert kaptak, a megye szövetkezetei, s még milyen szállítmányokra lehet számí­tani a hátralevő időben? — Dicsekvés nélkül mond­hatom, hogy ez az év kedvező­en alakult az előzó évekhez vi- szonyitva mind a gépellátás­ban, mind pedig a növényvé­dőszer- és műtrágya-ellátás­ban — mondotta Joó Imre. Az utóbbi egy-két hónap alatt szinte valamennyi megrendez lónk megkapta az ez évre ter­vezett és megrendelt áruját. Az erőgépek közül mindjárt megemlíthetem az MTZ—51 típusú gépet, amelyből már 191 kint dolgozik a földeken. Ugyanakkor DT-ből öt helyett hat van kint, de húsz D 4 K— 70-eo. 24 Zetor 30il-es, öt SZ—100-««, 16 Szuper-Zetor, 29 UE—28-as is gyarapították a szövetkezetek gépállományát. Összettn 267 új gép állt mun­kába az idén. El kell monda­nom azt is, hogy minden erő­géphez adtunk munkagépet is. Az Idén 285 eke, 83 pótkocsi, 35 silókombájn, 50 vetőgép, 92 különböző típusú tárcsa került a közös gazdaságok tulajdoná­ba. Az egri Nagy József Tsz új présházába az idén szerelte b« a tőlünk vásárolt új prés­gépsort, de a szűcsi Bajza Jó­zsef, és az andornoki Búzaka­lász Tsz is kapott félautomata, illetve hidraulikus szőlőprést. Természetesen, hosszú lenne a névsor, ha az összes munka­gépeket, amelyeket az idén kaptak a tszek, fel akarnám sorolni, A sok közül az előbb említettek voltak a jelentőseb­bek. összességében azonban el­mondhatom, hogy az idén ed­dig 240 millió forint értékű volt az áruforgalom, s ebből erőgépekre 63 millió, gépfel­szerelésre 38 millió, alkatrészre pedig 34 millió forintot fordí­tottunk, Ezek a számok gon­dolom — megfelelően érzékel­tetik, mennyivel lettek gazda­gabbak szövetkezeteink ebben az esztendőben. — Mennyi műtrágyát és nö­vényvédőszert kaptak a szö­vetkezetek? — Forintban számolva: nő­vén yvédőszerb öl 25 milliót, műtrágyából pedig 19 milliót. Ez az összeg 60 vagon rézgáli- cot, 5 vagon új szőlővédőszert (vitogránt) és 1100 vagon fosz­fátot takar. Az őszi vetésekre 1100 vagon műtrágyát szórtak ki a szövetkezetek- Elmondha­tom, hogy mi az őszi szállít­mányok után már o jövő évre is gondoltunk, mert eddig 250 vagon pitisót raktároztunk el a tavaszi fejtrágyázásokra. Er­re a célra 1500 vagon műtrá- gya áll majd a tsz-ek rendel' kezésére 1964-ben. során, így az idén nagyobb ér­tékű szállítmányokat már nem várunk. Csupán a hiányzó 41 erőgépet, a hozzá szükséges munkagépekkel és más hiány­zó alkatrészek érkezését vár­juk. Előfordulhat, hogy esetle­ges póthitelből kapunk mi is valamit, de ez nem biztos. — Problémák, nehézségek? — Sajnos, még mindig van­nak. Itt van például a nehéz­borona,- a gumiabroncs és az alkatrészellátás. 270 néhézbo- rona-tagból eddig semmit sem kaptunk, pedig szükség lett volna rá az őszi munkáknál. De a tíz autóra való gumiab­roncs sem sok, amit ez ideig kihoztunk, hiszen szövetkeze­teinkben sok a gépkocsi, a pót­kocsi és a gumikerekű traktor is. Az alkatrészellátásban az előző évekhez képest javult a helyzet, de még mindig előfor­dul, hogy az importezállítmá- nyok késői érkezése miatt nem tudjuk időben kielégíteni az igényeket — mondotta befeje­zésül az AGROKER Vállalat igazgatója. Két ragadozó Bejelentették, hogy elké­szült a nyugatnémet had­sereg új harckocsija, amely­nek neve: Leopárd. Leopárd... Leopárd...va- lamire emlékeztet. A második világháború híres német harckocsi típu­sát Tigrisnek hívták. Ügy látszik, vannak Nyugat-Né- metországban, akik nem tudnak szabadulni az em­lékektől. Szándckosan-e, vagy valami belső sugallat­tól hajtva adják ezt az új nevet a harckocsinak? Nem tudjuk. Mindenesetre nyug­talanító, hogy ennyire a múlthoz kapcsolják ezt az új fegyvert, és olyan nevet adnak, amely felbolygat ia az embereket. Kiben a roszakat, kiben — úgy lát­szik — kellemeseket. Aki ezt a nevet adta, talán visszavágyik valamit — a Tigrisek világát. Persze,- a tigris nem azo­nos a leopárddal. Bár mind­kettő veszedelmes ragado­zó, egyiknek bőre csíkos, a másiké viszont foltos. Lehetséges, hogy azok között, akik a Tigrist elne­vezték és akik most a Leo­párd nevet adták, ugyan­csak nincs nagyobb különb­ség? T, I. tíössöntjiih a% irodfilomiörtéuéssek vándorgyűlését Ezen a héten már a máso­dik tudományos vándorgyű­lés részvevőit fogadja az Eg­ri Városi Tanács díszterme. Tegnap fejeződött be a leg­újabb korral foglalkozó tör­ténészek és muzeológusok ta­nácskozása, ma délután négy­kor pedig megnyitják a Ma­gyar Irodalomtörténeti Tár­saság és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat iro­dalmi és nyelvi választmá­nyának vándorgyűlését. Az eseményre Gárdonyi Géza és Bródy Sándor szüle­tésének századik évfordulója alkalmával kerül sor, tehát magától kínálkozik az alka­lom a két, író munkásságát elemző kutatómunka sereg­szemléjére, A magyar irodalomtudo­mány kiváló művelői adnak számot fáradságos munká­jukról, amellyel Bródy és Gárdonyi munkásságának titkait feszegetik, miértjeik­re, hogyanjaikra keresik a választ. A számadásra & két író kedves városában, Egerben kerül sor. Itt, ahol örök ál­mát alussza az egyikük, Egerben, amelynek várvédő harcosait halhatatlanná és fe­lejthetetlenné tette az „egri remete" nagy regénye, az Egri csillagok. Itt, ahonnan elindultak a negyvennyolcas ' szabadságharc csatatereire „Az egri diákok". A koszorúzások, az emlék­tábla leleplezések után a ma gyár tudomány is tisztelet emléküknek. Professzorok akadémikusok, szerkesztők tudományos kutatók nevt szerepel a vádorgyűlés elő adóinak listáján, ígéretes cí mű referátumok mellett. / város, a környék, de jogge hisszük, az ország irodalom kedvelő közvéleménye ez várja a vándorgyűléstő hogy kimondja majd a bíró ló és az értékelő szót, a fcu tatómunka magas szintű éli állásfoglalásokban kristr lyosodik ki, s a könyvkiadó jelentős segítséget kapna eddigi szemérmesen bátor ■ / tálán próbálkozásaikhoz. Köszöntjük a vándorgyi lést, amely azok között a f* lak közt végzi munkájú hol Gárdonyi Géza a magyc irodalom egyik legnépszc rűbb remekét írta. — Milyen várhatók még ben? szállítmányok ebben az év­— Mint említettem már, a gépek, alkatrészek nagy része megérkezett az elmúlt hónapok HATÓNAK a traktoron sötét csomagolópapír 1 szűri a nap* fényt a csányi Űj Élet Terme­lőszövetkezet kultúrtermének ablakain. Sarokba szorult a te­levízió és az asztalok, székek helyén ernyedt sodronyú vas­ágyak katonás sora tölti be a szobát. Az ágyszéleken egyen­ruhák. Tizenhárom fiatalembernek adtak szállást két hónapra eb­ben .a szobában, olyanoknak, akik segíteni jöttek. Szánta- nak-vetnek. Móricz György, Zomborí Ba­lázs és Imiik Károly honvédek az éjszakai szántás fáradalmait pihenték. Bemutatkoznak. Katonák, akik gépkocsivezetői jogosít­vánnyal a zsebükben az első hívó szóra jelentkeztek, hogy segítsenek a mezőgazdaságban. Móricz Györgynek és Zombori Balázsnak nem ismeretlen a földmunka, egyikük Szeger­dőn, másikuk Szentkirályká- tán nőtt fel. Traktorával ha­mar megbarátkozott a bajai Imrik Károly is, aki általános lakatosként öltötte fel annak idején az egyenruhát. A kezde­ti nehézségekről őszintén be­szélnek. I többen szőr földmunkán — ismeri el Zombori Balázs. Eleinte idegenkedtek tőlünk, nem akartak befogadni váltó­társnak, és a tsz sem bízott a munkánkban. Csábi Feri bácsi, a gépállomás brigádvezetője, csapásra megoldotta a gordi­uszi csómót. Néhány napig a felelős vezető mellé ültetett bennünket és így ismerked­tünk a géppel, a munkával. Azután is kint járta a széles határt s hol egyik, hol a másik társunkat segítette át valami­lyen nehézségen. Nem egyfor­mán tanultunk, akad köztünk, aki keveset szánt, azt is rosz- szul, de úgy érezzük ,a néhány hét alatt a legtöbbünket a szi­vébe zárt a falu. v, Móricz Gyurka arról beszél, hogy a tsz most már főz is ré­Csali mese egy Fiat 1100-asról „Ítéleti másfél évi szabadságvesztés 1 1961 nyarán történt... Léná­val Imréné sarudi tanítónő, levelet kapott Olaszországból. A levelet kint élő unokatest­vére küldte s azt írta benne: két személygépkocsival haza­látogatnak s az egyik kocsit Itthagyják neki — ajándékba. Lendvainé első örömében hirdetést közöl tetett a Népúj­ságban: „Fiat vagy Volkswa­gen személygépkocsi lefoglal­ható”. A hirdetés kétszer lá­tott nyomdafestéket. S mert akkoriban nehezen lehetett autókiutaláshoz jutni, az au­tóra vágyók kapva-kaptak az alkalmon s a kocsit lefogla- lózni huszonötén jelentkeztek. Az érdeklődők között volt A. S. füzesabonyi lakos is, akinek 1961. októberében Lendvainé üzent, hogy keresse fel Sarudon. A. S. egyik ba­rátjával el is motorozott Sa­rudra és tárgyalt a vádlottal. Lendvainé megmondta A. S- nek, hogy az eladásra kínált kocsit Olaszországból hozza egy rokona. Másról nem Is esett szó, csak novemberben, amikor A. S. újra felkereste Lendvainét: megbeszélték a részleteket, s abban marad­tak, hogy a vádlott Fiat 1100- as gépkocsit ad A. S-nek; s megállapodtak abban is, hogy a gépkocsiban „nem lesz több”, mint 10 000 km, s ezért egy ú,i Moszkvics gépkocsi árának megfelelő összeget fizet majd ki A, S. Előlegben mindjárt le is számolt 5000 forintot, ■ amelyről elismervényt kapott a vádlott és férje aláírásával. Ezután már Lendvainé ulaz- ' gatott Füzesabonyba, A. S-hez. ; Elmondta, hogy az olaszorszá­gi rokon látogatása késik, mert. közben az Egyesült Ál­lamokban telepedett le — a gépkocsi azonban nem sokat késik, az mindenképpen meg­érkezik. Hazugság hazugságot ért! Természetesen Lendvainé . nem mondott igazat, szemhu- nyorítás nélkül hazudott, bár 1 — az egymás után érkező le­■ vetekből — jól tudta: az unó- ; katestvér látogatása teljesen i kútba esett s az ajándék gép- , kocsi is csak puszta ígéret maradt. Ahelyett azonban, • hogy visszaadta volna az elű- i legbe kért ötezer forintot, újabb összeget kért — most már: harmincötezret! És A. S. szó nélkül fizetett. (Lendvai­né az elismervényre férje ne­vét is odaírta!) A. S. nyugtalankodott, de újrá és újra hazugságokat ka­pott: Ausztrián át érkezik meg a kocsi! Lendvainé 1962 márciusában megint pénzt kért: húszezret. A. S. csak 10 ezret tudott adni; ezzel együtt már 50 0000 forint vándorolt A. S-től Lendvainé marisába. ‘ Újabb manőver: hamis értesítés ! Lendvainénak megint pénz­re volt szüksége és hogy A. S. minden aggály nélkül fi­zessen — cselhez folyamodott Hamisított vámhivatali érte­sítést mutatott neki s azt mondta, a kocsi vámjának ki­fizetésére kell a pénz. A. S. azonban már nem volt haj­landó több pénzt adni, s meg akart győződni arról,' tényleg megérkezett-e az ajándék gép­kocsi. Persze, hamar kiderült az igazság: kocsi nincs! A. S. a tényt közölte Lendvainéval, aki Pestre is felutazott vele s csak ott ismerte be: nem ér­kezett a nevére külföldről semmilyen kocsi; de ajánlott (ílti.zéÍL djölgjök Mostanában nagyon sokat utaztam, száz és száz kilométereken bámulhattam az utat és a tájat az autó üve­ge mögül. S amerre jártam, mindenütt ta­pasztaltam, hogy vé­ge az egyhangú, unal­mas országúti jövés­menésnek, ezer és ezer olvasnivalót kí­nálnak az utak szür­ke szalagjai. Táblák, reklámok, nagy és színes tablók, ame­lyek erre vagy arra figyelmeztetnek, ezt vagy azt ajánlanak, ezzel vagy azzal hi­valkodnak. Azt mondja ez egyik, hogy „Jó úton jár, ha biztositP* — az út azonban pocsék, te­le lyukkal. No. igen. így kell annak, aki még nem biztosított. A másikon meg Lottó Ottó huncut képe díszük, azzal a ked­ves vigyorral, ami a lottózás örömeit hi­vatott kifejezni. Nagy gyárak kínálják por­tékájukat a harmadi­kon, meg a negyedi­ken, s olyan is akad, amely nem mond semmit, éppen csak pár szavas olvasni­való az úti vándor­nak, nehogy elunja magát, vagy elbóbis­koljon. Nagy figyelemmel olvasgattam, szemlél- gettem az utak „ké­peskönyvét”, s végül úgy találtam, hogy tovább kellene fej­leszteni ezt az ötletet. Nem kellene megelé­gedni azzal, hogy imitt-amott, megle­hetősen rendszertele­nül helyeznek el nagy festett táblákat az utak mentén, ezt a lehetőséget fel kelle­ne használni ismeret- terjesztésre, a művelt­ség emelésére. Példá­ul olyasformán, hogy az egyiken a Pytagó- ras-tétel, a másikon az elsőfokú egyenlet alaptípusa, a harma­dikon a bolygórend­szer vázlata stb. len­ne szemlélhető. Egy­kettőre megemel­nénk ezzel a matema­tikai műveltséget. Az­után váltani lehetne. Következhetne a bi­ológia, a fizika, a tör­ténelem. az irodalom. Mert például Szeged­től Budapestig szerin­tem Shakespeare összes szonettjeit ki lehetne pingálnl. ha csak százméterenként helyeznénk el egy-egy táblát egy-egy vers­sorral. Még hosszabb utakra ajánlanám va­lamely neves szer­zőnk kisregényét, eset­leg egy-egy képregé­nyét. Az útszéli táb­lák így válhatnának egyszeriben a kultu­rális forradalom hű szolgálóleányaivá. Éppen ezeken a dol­gokon töprengtem, amikor fékcsikorgás, vad csörömpölés és sajgó fájdalom zök­kentett vissza az uta­zás realitásába. Gép­kocsivezetőnk sza­bálytalanul előzött és belefutott egy vonta­tóba. Ott álltunk vé­res fejjel, összetört motorházzal, s egy óra múlva bevontat­tak bennünket a leg­közelebbi városba. A megyehatáron ke­resztül vezetett az út. A határ előtt ezt az időszerű útszéli szö­veget olvashattuk: „Köszönjük, hogy be­tartotta a közlekedé­si szabályokatr’ Szívesen, máskor is... Sz. Simon István i A. S-nek egy megvásárolható Volkswagent. A. S. a Volks wagen megvételéről h alias sem akart s követelte, fizess vissza az ötvenezer forintját Lendvainé vissza is küldőt. 4000 forintot, a többivel azon­ban adós maradit iVem us egyetleu áldosat volt a füzesabonyi A. S., aki ; sarudi tanítónő hazugság-haló­jába hullott. Lendvainé üzle­telt más emberekkel is: U- Gy. kiszombori lakostól 11500 N. F. csákvári lakostól pedig 22 000 forintot szedett ki „me­séivel". Lendvainé ezenkívül még hat személynek is kínálgatta az ajándékkocsit, de azok nem dőltek be a tetszetős ha­zugságoknak s nem adlak pénzt a mesében, létező gép­kocsira. Mintegy 90 ezer forintot csalt össze hazugságaival Lendvai Imréné. (A. S-nek 4000, U. Gy-nek pedig 3500 forintot visszafizetett!) Felve­tődig a kérdés: mire folyt el ujjal közül ez a rengeteg pénz? Korábbi adósságait ren­dezte, költekező életet élt és „nagykereskedelmi szinten’’ totózott! A füzesabonyi járásbíróság dr. Nyíri László büntető taná­csa háromrendbeli csalás bűntettében mondta ki bűnös­nek Lendvai Imréné vádlottat s halmazati büntetésül 1 év és hat hónap szabadságvesztést szabott ki rá; mellékbünteté­sül. a közügyektől háromévi időtartamra eltiltotta. Súlyos­bító körülményként értékelte a bíróság, hogy bűncselekmé­nyét mint pedagógus követte el; jóllehet tetteinek társadal­mi veszélyességével tisztában volt. A bíróság az 1963. március 9-től 1963. május 8-ig előzetes fogvatartásban letöltött időt Lendvainé szabadságvesztésé­be beszámította. Ugyanakkor kötelezte a vádlottat, hogy a sértetteknek: A. S. füzesabo­nyi ’ lakosnak 46 000, N. F. csákvári lakosnak 22 000 és V. Gy. kiszombori lakosnak 11 500 forintot — összesen 79 500 forintot — fizessen vissza! Az ítélet nem jogerős: az ügyész súlyosbításért, a véde­lem felmentésért fellebbezett (szigetvári/) szűkre. Reggel meleg kávé, sokszor kakaó, délre — a ha­tárban — hideg ételt, este pe­dig ipeleget kapnak. — A munka mellett szóra­kozni is tudunk — mondja Im­rik Károly. — Nézzük a televíziót, min­dennap megkapjuk az újsá­gokat, s a lányokkal sem ál­lunk „hadilábon”. Olyan is van köztünk, aki menyasz- szonyt választott a faluban. I* ■»TO***I TSZSZ fásáról, a tsz vezetői és egy tiszt élvtárs is jó véleményt mond. Csete Elek hadnagy, aki fe­lelős a járásban dolgozó ka­tonákért, elégedett a esányi „legénységgel.” —Gyakran látogatom a katoná­imat. Kaptam egy Pannóniát a gépállomástól, így a határ­ban is felkereshetem a fiúkat. A rendszeres ellenőrzés mellett családi, vagy egyéb problémái­kon is tudok segíteni. Csuka Józsefné, a szövetke­zét mezőgazdásza, a katonák akarását értékeli és elma­rasztalja a gépállomást, mert műszaki hibák miatt gyakran a gépeknek csak harmada, ne­gyede dolgozik. Kocsis István elnök- jó ba­rátságban van a katonákkal. Személyesen ismeri mind a ti­zenhármat, jó, vagy rossz tu­lajdonságaikat is és néhány kivételével valamennyinek a munkáját dicséri. I kezdetben I S?“ érteni egymást. Az első napok­ban a gépek, a talajmunka ismeretének hiányát pótoltuk, aztán bajt okozott az, hogy nem ismerték a területet. Volt rá eset, hogy a kiküldött gép­pel eltévedtek. Többségük azonban hamar belejött a munkába és Bácskai Ferenc, Lesti Béla és Zombori Balázs régi traktorosainkkal is vetélkednek a teljesítmény­ben. 9, %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents