Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-18 / 218. szám
4 NEPÜJSáG 1363. szepembcr 18., szerd» Miért késik és miért drága a szolgáltatás Vörösmarty Mihály: A BUJDOSOK A valóban nagy műveket megtartja és magasra emeli az idő. A Rádiószínház nagy szolgálatot tesz a műveknek és a mai magyarságnak, hogy hallhatóvá teszi azokat a klasszikus alkotásokat, amelyeket eddig az idő és a szellemi gondatlanság agyonhallgatott. Az irodalomtörténeti nagyságokat a művek felsorolásával szoktuk emlegetni, de arra ritkán jut időnk és szorgalmas búvárkodásunk* hogy a költői, vagy drámaírói nagyság mélyére tekintsünk. Illyés Gyulának kellett (Czilley és a Hunyadiak) Vörösmarty drámai hagyatékához közelítenie, hogy ne csak a Csongor és Tündét ismerjük meg újra és újra színpadjainkon, hanem azokat a Vörösmarty-drámá- kat is, amelyek Katona Bánk bán-jának közelében fénylenek érték és szándék szerint is. Nemcsak Ardó Mária bevezető előadása, de maga a dráma arról győzött meg bennünket, hogy a nemzet első színpadán kellene bemutatni „A bújdosók”-at. A drámai esemény 1395-bsn Sajlik le. Zsigmond merőben más egyéniség, mint a tizenöt éve sírba szállt Lajos. Tíz ország roppant súlya alatt kiviláglik minden emberi és országló gyengesége. Nem tűri a nemes gondolkodást, alattomosan támadja hátba a gyűlésben szókimondó magyar nagyokat. Cselszövései mindenkit besszennyeznek, mert a gyanakvás és a félelem a leghitványabb terveket érleli koronás fejében aljas tettekké. Retteg mindenkitől és mert nem találja lelke nyugalmát, égjük hibát a másik után követi él. A hízelkedés és az alázkodás levegőjében él és ezért lesz kegyetlen azokkal szemben, akik őszinte szóval szemébe mondják az igazságot. Ennél a Zsigmondnál nem számít sem korábbi érdem, sem jog, sem emberi erény, sem család, sem erkölcsi rang, de még az emberi méltóság sem, mert mindenki, aki több nála bármiben és bármiként, az veszedelmes lehet rá nézve és annak pusztulnia kell. Lehetetlen észre nem vennünk a sziklatömörségű mondatokban Vörösmarty félig sem rejtett szándékát. A reformkorban, az országosan megindult erjedésben a nemességet a történelmi analógiával kívánja a Habsburgok ellen tüzelni. Zsigmond hitványságáról beszél, a magyar nemesek lázadását szent ügyként tiszteli s szinte szónoki lendülettel átkozódik a dráma végén, amikor Kont és társai — harmincketten —fejüket vesztik a királyi akarat és félelem miatt a bakó kezétől. A drámai hatás a rádióhullámain érkező hangokból is megszületik a hallgató lelkében, mennyivel inkább hatna ez a mű színpadról! (ügy véljük, van még adósságunk Vö- rösmartyval szemben.) Kállay Ferenc Zsigmond ja és Sinkovits Imre Kantja a dráma két pólusa. Kállay Ferenc a gyanakvó, minden eszközzel a hatalomhoz ragaszkodó zsarnokot, annak belső félelmét. és ragadozását érezteti, Sinkovits Imre a nyílt szívű és alkut nem ismerő kérlelhetetlen hőst. Sinkovits Imre retorikája magával ragad, Kállay puhány zsarnoka elgondolkodtat. Keres Emil diplomatát alakít _ Gara Nádor személyében, Újlaki László István vajdája hiteles, Kohut Magda nagyasszonya megrendítő. A Vörösmarty-dráma nemes nyelvezetét színesen deklamál- ják Gáti József, Prokay István, Kőmíves Sándor és Fülöp Zsigmond is. Dr. Cserés Miklós rendezése a jellemek kibontakozására tört. Hangszerelésben talán Sinkovitsnál és a Laczfit megelevenítő Gáti Józsefnél enged több pátoszt a kelleténél. Sugár Rezső zenéjét fel kell jegyeznünk: nemcsak az egyes j eleneteket választj ák el az akkordok, de mintegy átívelik a jelenetek közötti időbeli és I térbeli szakadékot, érzelmileg ! felkészítve a hallgatót a fordulatok befogadására. Élményt és igényt ad ezúttal a rádió a hallgatóknak: látni is szeretnénk ezt a kitűnő alkotást a nemzet színházában. (farkas) Bár elég magyai'talan a kifejezés, de jobbat még senki : sem talált ki annak a foga- ] lomnak a megjelölésére, amit i a rossz háztartási gépek, az : elhasználódott cipők, ruhák, töltőtollak megjavítása jelent, j Ám nem minden a szó „rosz- szasága”, lényeg a tartalom, s j itt jutunk el ahhoz a kérdéshez: miért késik és miért drága egy-egy szolgáltatás. Egry zár, egy fül 41,50 forint Az egri ktsz égjük sok munkát vállaló és végző egysége a szíjgyártó részleg. Mindössze hárman igyekeznek ellátni a rengeteg táska, bőrönd és reti- kül javítását, de rájuk vár a vállalatok egyik-másik üzemében az ékszíjak megcsinálása is. A sok munka ellenére gyorsan, pontosan dolgoznak. Most is szép munkát végeztek, az összes iskolai táskát elkészítették szeptember elsejére, igaz, sok túlórával, de jól és pontosan. Viszont a javítási árral már baj van. Egyetlen összehasonlító példát hadd mondjunk el. Egy aktatáska javítása (körülvarrása) rá egy zár, egy fül, s az árszabályzat szerint 41 forint 50 fillért fizet a megrendelő. A magán- kisiparosnál ugyanez 30,— forint, azzal a különbséggel, hogy új fültartó bőrpántot és vasat is ad ebben az összegben. Nem feladatunk revíziót gyakorolni. de ez a példa azt mutatja, hogy itt a javító szolgáltatás drága, a kalkuláció valahol sántít. Egy pár cipő két hét A cipőjavításnál más a helyzet, ott elfogadható árak vannak, mert 30 forint egy női körömcipő féltalpalásért, sarkalásért nem drága. Ennyi elképzelhető egy ilyen jellegű munkáért. De ... Miért kell két hetet várni egy javításra? Sőt néha többet. A választ megkaptuk az egri központi javítóműhelyben: A legjobb mestereket átirányítják az export megrendelésekhez és a városi lakosság ellátására jut is meg nem is szakember. Akinek nincs cipője javításban, az talán helyesli, hogy hírünk-nevünk megóvására jó cipő fémjelezze külföldön az egri ktsz munkáját. De akinek a cipője ott porosodik a többi száz között hetekig, azt ugyan vajmi kevéssé érdekli az export. Egy iiidífólekercs javítása 230 forint Egyre több háztartásban van mosógép. Nagy szükség van rá, A piacon idős, elhanyagolt kinézésű koldus üldögélt, akinek kékesvörös orra elárulta, hogy nem veti meg a borocskát. Egy hölgy siet keresztül a téren, egy schillinget ejt a megviselt, zsíros kalapba és úgy érzi, hogy az anyagiak mellett erkölcsi támogatásban is kell részesítenie az öreget. „De aztán nehogy bort vegyen rajta” — tanácsolja éles hangon. „Már megbocsásson, nagy- sád — válaszol a koldus sértődötten, — a saját pénzemmel azt csinálok, amit akarok!” p ★ Peter Altenberg, a nagy osztrák író, bohém öreg barátaival a „Central” kávéházban ült. A testedzésről, mint az egészség feltételéről beszélgettek. „Én — mondotta Altenberg még a leghidegebb éjszakán is nyitott ablaknál alszom!” „Ugyan, menj már — neveti Bécsi történetek egyik barátja. — Tegnap éjjel a lal-iásod előtt mentem el, felnéztem, de az ablakok zárva voltak.” „Ugyan, kérlek — háborodik fel Altenberg — talán bizony tegnap volt a leghidegebb éjszaka?” Alexander Girardi, Becs egyik legjobb és legkedveltebb színésze a múlt században, egyszer abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Ferenc József császár intim reggelire hívta meg a császári nyári lakba. Girardi a színpadon és az életben egyaránt bájos és szellemes ember, arról volt nevezetes, hogy semmi és senki sem feszélyezte. Emellett a megtestesült szerénység volt. Most szótlanul, elmélyülten piszkálta a tányérját és csak rövid válaszokat adott, amikor kérdezték. Az idős uralkodó, aki a nagy művésszel való csevegésből kellemes perceket remélt, végül is nyíltan kifejezte csalódottságát. „Nahát, kedves Girardi — panaszkodott nevetve —, soha nem gondoltam volna magáról, hogy ennyire zavarba jön!” „Meg kell, hogy bocsásson, felség — dörmögte Girardi —, de reggelizzen egyszer ön egy császárral!” ★ Egy külföldi filmsztár a Hotel Bristolban szállt meg és éppen a fürdőkádban pihente ki egy fogadás fáradságait, amikor az ablakban megjelent egy idősebb ember vödörrel, kefével és ronggyal és a vízben pancsoló női bájaktól nem zavartatva magát, elkezdte tisztítani az ablakot. A szép nő rémülten felsikított és haragosan bámult a betolakodóra. „Mit néz úgy a kisasszony — vetette oda az öreg mogorván —, nem látott még ablaktisztítót? ★ Az egyik grinzingi kocsma árnyas kertjében a véletlen összehozott ugyanannál az asztalnál egy berlinit és egy tősgyökeres bécsit. A második félliter után beszélgetésbe elegyedtek és a berlini, akinek feltűnt, hogy mennyire hasonlítanak egymásra az asztalszomszédjával, megjegyezte: „Mi ketten úgy hasonlítunk egymásra, mint a testvérek. Mondja, nem járt véletlenül a mamája Berlinben? „A bécsi sajnálkozva rázta a fejét: „Nem, kedves uram, a mama nem, de a papám járt ott.” (összegyűjtötte: Otto Fischer) segíti a dolgozó asszonyok, de egyáltalában a nők otthoni munkáját. Ezt a ktsz méltányolja is. Az egri javítóban egy hét alatt minden mosógépet kijavítanak. A késedelemmel itt nincs baj. Annál több a panasz a javítás árával. Drága. Ha leég a mosógép indítótekercse, akkor 230 forintot, ha a motorja, akkor 340 forintot jelent a kijavítása, illetve tekercselése. Meg lehet magyarázni, hogy miért ilyen dx-ága. Csak éppen megérteni nehéz, mert a hozzávaló talán a felébe sem kerüli. Ez a javítási ár — akárhogy is vesszük — borsos. Hogyan lesz 12 forintból 36 Végül egy apró, de jellemzően drága szolgáltatásról. Ma már minden nő szeret elegánsan, ápoltan járni munkahelyére, de otthon is jobban érzi magát, ha csinos, jól fésült. Ezért növekedett óriásira a fodrászok forgalma. A modem frizurához elengedhetetlen a haj lakkozása. Egy kis üveg lakk 12 forint. Ez a mennyiség 15—16 alkalomra elég. Egy hófúvásért 3 forintot fizet a vendég. Ha csak 12 alkalommal szorozzuk be, akkor is háromszoros árat fizet a haját csináltató nő, s ezt a magas árat súlyosbítja még az a ktsz-ren- delkezés, hogy ha valaki viszi, és saját lakkjával fuvatja be a haját, akkor is ki kell fizetni a 3 forintot. Ez nyilvánvalóan nagyon drága mulatság. ★ Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az elmondottak nem egyéni kezdeményezések, ki- szén a ktsz összes részlegénél árszabály köti kezüket a munka árának megállapításakor, A sok jót, amit a szolgáltatás jelent, most nem mondtuk el. Megállapításaink csak két . tényre szorítkoznak: ami késik, az késik, s ami drága, az drága. Ezeken pedig csak úgy lehet segíteni, ha az illetékes felügyeleti szerv megvizsgálja, hogy mennyiben van igazuk a munkát sürgető, az árakra panaszkodó megrendelőknek és mennyiben a' magyarázatot és kifogásokat felsoroló ktsz-részlegeknek. Cs. Adám Éva a. kfrákfAÁfe&h' 38 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Szívesen — mondotta Mila; A sötétedő szobában ketten ülnek, az asszony és a férfi. Gárdonyi figyelmesen hallgatja a halkan csengő hangot, a szelid lejtésű mondatokat. Lágy volt a hang, meg a történet is, mint az őszi este, amely bágyadtan ölelte körül a nagy park közepén álló házat. Ekkor este született az Ida regénye. Tavaszodott. Az Almagyarról lefolyt az olvadó hóié, és számtalan fénylő ex-ecskében szivárgott végig a Takács utca pástján. Falusi lányok, asszonyok hóviiágot árultak. Arcukon már ott virított a József napi tavasz-szél. Az utcákon nagy sürgés-forgás, kocsik, szekerek futkároztak. Civil- és katonacsoportok vonultak ismeretlen küldetéssel. Kis Mari kora reggel átszaladt Milához. — Beteg az úr, tessék jönni! Rögtön jött. Be a hálóba. Gárdonyi lehunyt szemekkel feküdt. Mila végigsimította homlokát. — Láztalan — mondotta. Gárdonyi felnyitotta szemeit. Milát nézte. — Nem tudom, mi bajom, mozdulni sem tudok. — Ugyan, akarat kell hozzá, ki van egy kicsit merülve ... Maradjon, csipketeát főzök. — Csakhamar ecetes vízzel tért vissza, és ei'ősen ledöx'zsölte az író testét. Utána Gárdonyi felült az ágyban. Ekkor berohant kis Mari. — Megjött Józsi úr! — kiabálta. Majdnem egyszerre érkezett Setét Sándorral. Aztán se vége, se hossza a beszélgetésnek, a háborús élményeknek. — Pesten, át jöttem. Mindenütt for radalom van, az egész országban. A fővárosban Vörös zászlókat lenget a szél, kikiáltották a Tanácsköztársaságot! — Itt is forradalom van, fiam! Még itt a Sáncban is! Naponta repülnek az udvaromba kövek, minden percben bezúzhatják ablakaimat. Valamelyik réggel fehér fakeresztet dobtak a kertembe. Írtam Kunfinak — ő a miniszter—, hadd tudja meg, hogy veszélyben a könyvtáram, a kézirataim és az életem .;. Setét újságolta, hogy egy nyomdász, Fischer Manó a város polgár- mestere, hozzá bizalommal fordulhatnak. — A polgármester nyújt majd nekem személyi biztonságot? — nézett kérdőn Setéire. — Igen, mi van ezen csodálkozni való! Ö, meg Jackwert,,meg Kolacs- kovszky, meg Lájer, meg a többiek. Rémeket látsz, Géza, rémeket látsz! Gyere most velem, meg akarlak nyugtatni. A polgármesternél van a miniszter válasza leveledre.- Azt akarom, hogy saját szemeddel lásd. Gárdonyi megnyugvással vette tudomásul a miniszter személyes intézkedését, amely szerint a kommunistáknak nem szándékuk sem a könyvtárát feldúlni, sem iratait elégetni. :. Gárdonyi életének épségéért a politikai főmegbizottat teszem fele- iőssé.” Így szól Kunfi sürgönye. Most már megnyugodva tér vissza királyszéki otthonába. Tordai várja, Biedermann pedig néhány perccel később érkezik. — Adtak valami biztosítékot, rendelnek ide fegyvereseket? — Nem kívántam én különös védelmet, elég az nekem, amit a miniszter megígért. Most már nem félek . i. — Nincs is okod rá. Az a bajod, hogy nem tudod, mi történik a világban — szólalt meg Biedermann. — A vesztett háború, a nincstelen- ség egyenes következménye a forradalom. Tüze ott lángol számtalan országban. : s — Ez a nemzetközi forradalom! — vág közbe Tordai félre nem érthető hangsúllyal. — így is mondhatjuk — szól szelíden Biedermann. — Ez csak a forradalom jogosultságát igazolja; — A nemzetköziségét? — Azt. A világ nem lesz mindig kis nemzetekre aprózva — rágcsálta cigarettájának szopókáját az igazgató. — Minél több a kis népek száma, annál több az ütközőpont, annál gyakoribbak a konfliktusok... — Tolsztojánus vagy — mondotta Gárdonyi. — Egyszer olvastam Tolsztojtól egy cikket. Lényege az volt, hogy elkövetkezik majd az idő, amikor minden embernek a nagyvilág lesz a közös hazája. Nem emlékszem már a cikkre, bővebben nem tudnám idézni, — Ez az! mindegy, hogy minek nevezzük — állt fel a tanár. — Én értem! Azt jelenti, hogy erőszakkal megszüntetnek minden államot, minden nemzetet és egy nagy, valamilyen elnevezésű közösségije terelik a népeket. Ez lesz a nemzetközi világ! — Egy akol, egy pásztor — mosolygott Biedermann. — Ugyan, kérem;:. Jobb nekünk nem vitázni. — Dehogynem! — mondta az író. — Vitázzunk csak! Miért ne? Értem én a bölcselőket is. Azt is tudom, hogy nincsenek kísértetek, boszorkányok, és nincsenek szellemek, de egy van — nevezzük, bár magyarok istenének, vagy géniusznak — a föld és a haza szeretetének, ez az érzés van! Ez az érzés enyémnek érezteti az egész hazát, a földet, fákat, hegyeket, a vadvirágos mezőket. — Látod, Géza, ez is nemzetköziség. Szereted, megbecsülöd hazádat, meg tudod becsülni más népek hazáját is. — Igen, igen — sóhajtott Gárdonyi —, de ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom: félek. Félek és féltek mindent, ami kultúrát, műveltséget, civilizációt jelent; szűkebb hazámat és a világot. Attól tartok, hogy ebbe a nagy vajúdásba mind a kettő belepusztul. A világ is, az emberiség is... — mondotta fáradtan és látszott rajta, hogy nagyon, nagyon kimerült. ★ Aznap Sándor jókor reggel befogott és kihajtott a Savósra, hiszen már erősen benn járt az idő a tavaszban, de a birtokon még nem történt semmi. Fel az Egedig színesen zsendült a kikelet. József Pesten járt állás után. A Gárdonyi-kúrián mély csend ült. Dél felé. kis Mari átszaladt Milá- hoz; — Még nem láttam ma a tekintetes urat. Talán beteg — mondotta; — Ki küldött? — kérdezte Mila; — Senki. Magamtól jöttem. — Magad vagy otthon? — Ketten vagyunk nagymamával. Mila átsietett. Gárdonyit ágyban találta. Olvasott. — Ismét éjszakázott? — kérdezte Mila, amikor a szobába lépett. — Most az egyszer nem. Csak arra gondoltam, hogy minden véges, még a mi életünk is. Húszezer koronára biztosítottam magam a Standardnál. Mit ér ez ma? Semmit. A Magyai’-Olasz Banknál különféle kötvénj'ekben közel kétszázezer aranykoronám van. Van? Volt! Most azt kell látnom, hogy mindez kutyát sem ért. Mennyivel jobb azoknak az embereknek, akik máról holnapra élnek. Vannak napok, amikor nincs kenyér a háznál. Birtokunk van, házam, szőlőm és nincs mivel tüzelnünk, régi hírlapokkal fűtök, ha hideg a szobám, és nélkülözzük a kenyeret, mint x-égen, tanító koromban. — Tudom, tudom — nyugtatta Mila —, de hát vigasztalódjunk, hogy mások is ugyanígy vannak. — Ez nem vigasz, kedves, ez annál szomorúbb. — A háború az oka, az mindent elpusztított. — Az is, meg minden ..: ★ Vendég érkezett a házhoz. Lógó bajuszával, oldalra fésült, szálkás hajával, keménygallérosan, nyakkendősen Móricz Zsigmond utazott le Pestről a Királyszékre. — Én is megtisztellek, mint a többiek, bár ez a látogatás nemcsak tiszteletadás, de egy megbízás teljesítése is. A múlt év végén a Vörösmarty Akadémia elnöki tisztségébe választottak. A megbízatás megtai'- tására kérlek. Móricz dolgavégézetlen távozott. Gái-donyi az elnöki tisztséget nem vállalta, de tagja maradt a Vörösmarty Akadémiának. (FolytatjukI
