Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-18 / 218. szám

1963. szeptember 18., szerda NÉPÚJSÁG n Milliók - .mellékesből" Uj városrész épül az egri A lmagyar*dom bon GONDOK ÉS EREDMÉNYEK a Horti Gépállomáson Miért késlekednek a vetéssel a hatvani járás termelősxövetkexetei ? így megakadályozzuk a gép­rongálásokat és a talaj mun­kák, minőségét is javítani tud­juk, kijelöltetjük a gépfaroso­kat, sürgetjük a vetés ütemé­nek meggyorsítását. Az idén jdbb talajmunkát végeztünk, a vetőgépek kívánt mennyiségű magot vetnek, idő­ben földbe kerülhet a vető­mag, ha azt a termelőszövet­kezetek is akarják. P. E. ELHANYAGOLT, régi szö­iök között kapaszkodik felfelé az egér •-putnoki vonat. Me­redek a domb, öreg a moz­dony, s nagyokat szuszog, míg felér az egri várhoz. De mi­előtt átbújna a várfalak közé ékelt keskeny átjárón, új mű­utat keresztez a sínpár. Mint­ha haragét tartana a vasúttal, hátat fordít a köves út és ke­let felé, a dombra kanyarodik. Az úttesttől jobbra, hat-nyolc méter távolságra lakásokat építenek. Alig akartam hinni a sze­memnek. Végre ilyet is láthat az ember. Előbb megépítették az utat, a vízvezetéket és a villanyhálózatot, s aztán kezdték a lakások építését. Ez a logikus, így gazdaságos, de az elmúlt évek során sok min­den másként történt. Üttalan utakon, nyakig érő sárban hordták az építési anyagot, aggregátorokkal bajlódtak, s amikor sok nehézség árán el­készült az építkezés, amikor már a lakók sürgették, akkör hen gerezték az utat, a vízve­zetékkel és a villanypóználtkai újból feltúrták a talajt. Eger­ben, az Almagyar-dombi épft- kezésen egy kis késedelemmé! ugyan, de betartották a helyes sorrendet. Gépekkel, szorgos emberi munkával széles csíkot húztak az öreg szőlők közé. Nyugatról kelet felé fut az új út, ezze1 jelölték ki az új épületek he­lyét. Az úttól jobbra, hat-tíz méteres távolságra nyolc épü­lettömböt építenek a Heves- megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat munkásai. A vár felőli oldalon már állnak az épületek falai, a födémgerendákat rak­ják és holnap betonoznak. Fel­jebb, a Lövölde felé alapokat ás Horotán Kálmán kubikos brigádja. Teherautók érkez­nek, kavicsot, gerendát és gömbvasat szállítanak. Lájer József építésvezető mutatja az épületek beosztá­sát. Tömblakások, mert min­den épületegységbe öt lakást építenek. A Heves megyei Ta­nács Tervező Irodájának mér­nökei arra törekedtek, hogy az Almagyar-dombi lakások jól illeszkedjenek a környék­hez. A város kénéhez illő esz­tétikai követelményeket, a mo­dern igényeket és a lakók ké­nyelmi szempontjait követték. Tetszetős és praktikus építé­szeti megoldásokkal öt lakást terveztek egy épülettömbbe, de olyan megoldással, hogy tu­lajdonképpen külön-külön vil- lalakés mindegyik. BETONALJON nyugvó vas­kerítés veszi majd körül az épületeket, külön bejáratot építenek minden lakáshoz. Az út felől földszintesek a laká­sok, a város felől emeletesek. Bentről tölgyfalépcső vezet a felső két szobába. Lent meg­lepően nagy méretű, • 6x4.10 méteres szobákat láttunk. Kö­zel tíz négyzetméteres a konyha és megfelelő a két ki­sebb szoba mérete is — mu­tatja az építésvezető. Pompás terasz nyílik minden lakásból. A sportuszodára, a Népkertre és a sok torfiyú vá­rosra lát az ember, de azon túl a kerecsenéi dombokra. A másik oldalon a Bükk kékle hegyei merengenek, a« egész környék szépségét a magáénak Vallhatja, aki itt lakik majd. Mit ad Cserébe az öreg Vá­rosnak a most születő új? Nap­pal szikrázó fényt pernek vissza a modern hullámpala tetők, este óriási szentjános­bogárként csillognak majd a dombra futó lámpasorok. Citlingelt, fehér kőporos va­kolatot kapnak az új lakások falai, vidám színű, tartós ru­hába öltöztetik a festők, mun­kájuk legjavát akarják nyúj­tani Tóth Gábor kőműves és < Muskatal Flórián ácsbrigádjá- ( nak tagjai, Sok fiatal dolgozik ; az építkezésen, Szedő János, < idős művezető ügyel rájuk. Az ; asztalosműhelyben 16 ember i dolgozik már jó ideje az Al- ' magyar-dombra és a külső ab- j lakokat, ajtókat már be is sze- , relték. Nagy elhatározás született az építkezésen: —- Szép terveket kaptunk és óiyan lakásokat építünk, hogy akárki megnézheti azokat — mondta Lájer József építés­vezető. Szedő János műveze­tőre tekintett és ő megerősí­tette a fogadkozást. Ha pedig a vezetők és a munkások Való­ban akarják, szép és jó mun­kát tudnak Végezni. Ezt bizo­nyították az OTP-helylség és a kórház átalakításánál. — Reméljük, a folytatás nem marad el és a határidővel sem lesz baj? — NAGY FIGYELMET és sok munkát igényel ez az építkezés, de azt akarjuk, hogy az OTP és a lakók is elége­dettek legyenek az Almagyar- dombi lakásokkal. Először azt gondoltuk, hogy az épületek égy részét még az idén átad­juk, de inkább tető alá tesz- szűk mind. A télen sorra el­végezhetjük a belső munká­kat, így idejében és egyszerre költözhetnek az új Iákők -•* mondták az építkezés vezetőt* F.L. Nagy a sürgés-forgás a gyöngy össolymosi határban. Már korábban megkezdték a csemegeszőlők szedését, és ahogy Pataki János elnök el­mondja, 20 mázsára számíta­nak holdanként. — Nem panaszkodhatunk a termésre. Kerek negyven fo­rintot terveztünk munkaegy­ségenként, de — bár nem akarok előre dicsekedni —, több is jut ennél. A földek tiszták, rendben várják a betakarítást. Pedig a felhasznált munkaegység mennyisége jóval kevesebb, mint amennyit év elején ter­veztek. Az ok egyszerű. — Szervezettebben megy a munká — válaszol az elnök, — Időnként a brigád- és csa­patvezetőkkel megbeszéltük, hogy bizonyos munkákra mennyi munkaegységet hasz­náltak fel. Soha nem lépték túl. — A távlati tervek egy kis mozaikja az idei telepítési — Igen. A tsz profilja a szőlőtermelés. De a jelenlegi szőlőkultúra nem alkalmas a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezért a tízéves fejlesztési ter­vünk alapján minden évben 50—60 hold új telepítést állí­tunk be. Néhány év múlva te­hát döntően megváltozik a solymosi határ. Nincs és hisszük, hogy nem is lesz az új nagyüzemi mód­szer kialakításával probléma Gyöngyössolymoson. De van­nak egyéb gondok, amelyek nap nap után keserűséget, Elfoglalták“ Móré László várát A nánaí vár sokáig a Kom- polthy-család tulajdonában volt. Amikor férfiágon kihalt a család, 1522-ben a gutl Or- szághék vették át a falut, s vele a várat, amely abban az időben mintegy tíz holdon te­rült el. Amikor Móré kezdte kényelmetlenül érezni magát — a régi tanulmányok szerint —, 1540 táján lakhatási enge­délyt kért a siroki várnagy fe­leségétől a nánai várban. A törököknek sehogy sem volt szimpatikus ember. 1564-ben körülvették hát a fészket, s ki­füstölték. Fiaival együtt ke­rült fogságba, A törökök Konstantinápólyba szállították őket, s bezárták a Héttorony­ba, ahol — Gárdonyi szerint —nem talált szíves fogadta­tásra az ott raboskodó magya­rok között. DIÓHÉJBAN csak ennyit, a további kutatások bizonyára még igen sok érdekességet ta­lálnak számunkra. A tavaly ősz óta folytatott ásatás sok mindent hozott napfényre. Megtalálták a be­járat előtti farkasvermet, amely fölött valószínűleg fel­vónóhíd lehetett, s ugyanitt a régi vízvezeték egy darabját. Előkerültek szép faragott kö­vek, a régi helyiségek meg­maradt falán eredeti vakolat, találtak koponyákat, s elszene­sedett gerendákat. A volt vártemplom szenté­lyében pedgi az egykori vár­úr, Kompolthy László (1428- ban halt meg) sírját találták meg. Az eddigi elképzelés sze­rint 1428 előtt már befejezték a vár átépítését, erről tanús­kodnak a felszínre került fa­lak. A templom tornyán az egyik ablakban még most is látható (a felső részen) a majdnem teljes épségben megmaradt kőcsipke. Megta­lálták a vár kútját is, sok fo­lyosó pedig még feltárásra vár. Az ásatásokat Pámer Nóra régész vezeti nagy lelke­sedéssel. AMIT EDDIG tudunk Móré László váráról, az nagyon ke­vés. A további ásatásokra vár feleletet adni sok-sok kérdés­re. A múlt ostromlói bizonyára még számos. meglepetéssel, szolgálnak majd. — kátal — ■ AZ OSTROM nem tartha­tott sokáig, talán csak néhány papírba került, s tavaly ősszel elfoglalták Móré László várát — a régészek. Kisnána fölé két torony emelkedik, a vár templomának és régi bejáratának a tornya. Az ostromló hadsereg ásóval felfegyverkezve kutat az em­lékek után. A magyar történelem eme érdekes figurájáról, Móré Lászlóról sokat olvashattunk az Egri cslllagok-ban. Alakjá­val többen is foglalkoztak. Arató Béla cikke a régi Kis­pajtásban (Robban a pipa) ar­ról beszél, hogy Móré, a rabló­lovag, életének tekintélyes ré­szét a törökök kifosztásának szentelte. Kolacskovszky La­jos a Heves megyei Kalendá­rium jubileumi (1948) évre ki­adott számában (Vár állott? — most kőhalom) azt írja, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül ra­bolt ki törököt, magyart, né­metet és zsidót, ezért nem szívlelhették. LEGENDÁK keringtek Móré aranyáról is. Sokan kutattak utána, de eredménytelenül. bosszúságot okoznak a sóly­mos! akna k. Az egyik, hogy nincs szántóföldjük. Illetve van föld, de nem Solymosonl Érdekes jelenség ez néhány évvel a szervezés és a tagosí­tás után. — A különben is kevés szántóterületünkből 70 hold a nagyrédei, 20 hold a gyöngyös* halászi, míg 10 hold a vámos* györki határban fekszik. Ezé* ken a táblákon a nagy távol* ság miatt kétszeres költséggel termelünk. A takarékosság miatt kénytelenek vagyunk évről évre kalászosokkal gyil­kolni a földet. — Cseréről nem lehet szó? — Már próbáltuk, a jó szándék sem hiányzik... de valami mindig közbejött. Ta* Ián ebben az évben sikerül. Sikerülni kell, hiszen 100 hol földről van szó. Es helyes lenne, ha a járási tanács me* zőgazdaságí osztálya — mi­előbb — az őszi talajelőkészí­tő munkák megkezdése előtt segítene a bonyolult, sürgető kérdés megoldásában. így va­lamelyest révbejutna Sólymo­son egy régen vajúdó kérdés. De maradna még egy, ez pe­dig a víz! A szőlőn kivül mln- den egyéb ennek a függvénye. Terveztek ugyan víztárolót, a tervdokumentáció is elkészülj a hitelt is folyósították. Amaz épíkezést, amelynek a meg­kezdését júliusra tervezték* szinte egyik napról a másikra leállították. Hogy miért? mert talajmechanikai szem­pontból a hely nem megfelelő. Pedig a gyöngyösi víztáro­lót is ugyanolyan talajviszo­nyokra tervezik. Részünkre viszont nem engedélyezik — mondja keserűen Pataki Já­nos elnök. — A víz aranyat érne. Azt jelentené, hogy az aránylag rossz minőségű földjeinken bőségesen termelhetnénk lu­cernát, így állatokat tarthat­nánk. Lehetne öntözéses ker­tészetünk, ültethetnénk, illet­ve gyökereztethetnénk 4—5 millió oltványt. Ez biztos ala­pot adna az egész tsz-nek és a tagságnak, mert ha a jelen­legi körülményeink között nincs szőlőtermés, vagy vala­miféle elemi kár éri a szőlőt, nincs jövedelem. Helyes lenne tehát, ha az illetékesek behatóbban foglal­koznának az említett — a gyöngyössolymosiak részére égetően sürgető — ügyekkel. Nem ismerjük közelebbről a Miskolci Vízügyi Igazgatóság távlati terveit. De az tény* hogy mielőtt a tervdokumen­táció elkészült volna a soly­mosi víztárolóval kapcsolat­ban, azt alapos talajmechani­kai vizsgálat előzte meg. Most az a kérdés, hogy melyik volt i a helyes. Az előbbi vagy az ! utóbbi ? Laczik János Látható tehát az Igyekezet jó néhány tsz-nél, hogy a he­lyi lehetőségek kihasználásá­val növeljék bevételüket. En­nek jegyében működtetik ja­vítóműhelyeiket, a darálókat, fafeldolgozó gépeiket, kezdik meg az apró jószágok tenyész­tését, a méhészetet, a homok- és kőbányászatot, építőbrigá­dok szervezését. Mégis... meg sem köselitik o lehetőségek teljes kiaknázását. Egyáltalán nem foglalkoznak gombatermesztéssel, facseme­te, oltvány és egyéb szaporító­anyag termesztésével, csirke­tenyésztéssel is mindössze ki­lenc, méhészettel pedig csak egy tsz foglalkozik, holott akácerdők borítják több kö­zös gazdaság határát. Nem szereznek bevételt fűzfavesz- szőből, standjuk sincs a taz- eknek, feldolgozd üzemek is alig találhatók a járásban. A fejlett juhtenyésztés ellenére mindössze 400 kilogramm go­molyát dolgoztak fel, háziipa­ri tevékenységgel egyáltalán nem foglalkoznak, pedig já- rásszerte igen nagy lehetősé­geik vannak. A „mellékesbőr’ származó jövedelem gyarapodását első­sorban a közömbösség, a szűk­látókörűség, a melléküzem- ágak lebecsülése, de a szak­emberhiány is akadályozza, bár a siroki és a szederkény- pusztai termelőszövetkezet jó példával bizonyította; lehet szakembereket szerezni a mel­léküzemágak vezetésére. Mindezek figyelembevételé­vel sürgette a népi ellenőrzési bizottság, hogy a vizsgálat ta­pasztalatait figyelembe véve, felkutatva a további lehetősé­geket, s alkalmazva a megle­vőket, a járás közös gazdasá­gainak vezetői és tagjai for- j dítsanak nagyobb gondot a „mellékesből” származó jöve­delem gyarapítására. Elsősorban saját érdekük­ben ... Kovács Endre zalékát teszi ki, s döntő ré­sze van abban a szakszerűen irányított építőbrigádnak, hogy 40 forinton felül tudtak osztani egy-egy munkaegység­re. Természetesen ilyen nagy­arányú „mellékes” jövedelem­nél lehet vitatkozni azon, ész- szerű-e mezőgazdasággal fog­lalkozó termelőszövetkezetnek a bevétel nagyobb részét „mellékesből”. biztosítani, de a többi tsz-ben szerzett tapasz­talatok azt mutatják, hogy az eddiginél nagyobb mértékben lehet élni a melléküzemágak adta lehetőségekkel. Valahogy úgy, mint a siroki Váralja Termelőszövetkezet­ben, ahol a melléküzemágként elkönyvelt kőtermelés fontos bevételi forrása a közösség­nek. A mintegy tucatnyi szö­vetkezeti tag •— aki a kőbá­nyában dolgozik — majdnem félmillió bevételhez juttatta az elmúlt évben is a közös gaz­daságot. S még több jövede­lem származhatna kőbányá­jukból, ha elegendő embert és szállítóeszközt biztosítaná­nak a keresett és értékes kő kitermelésére, amelyre még a Dunántúlról is kapnak vevő­ket. A pétervásárl járás hegyei, dombjai szinte felkínálják kincseiket az építőanyagot, a fát. Ezt használják ki a tarnalelesziek is, akik mészégetésnél haszno­sítják nagy mennyiségű erdei mellékterméküket, a hulladék­fát. Es egyre nagyobb siker- ; rel! Ellátják a környék épít- ; kezéseit jó minőségű mésszel, a közös kassza pedig 40 szá­zalékos tiszta jövedelemmel gyarapodik a kemence termé­séből. Ez a példa ösztönözte töb- i bek között az ivádiakat is, hogy ne herdálják el a hulla- , dékfát, hanem jövőre meszet . égessenek vele, újabb bevételi 1 forráshoz jutva a szeszfőzde, a fuvarozás és a többi mellék- 1 üzemág mellett. A termelőszövetkezetek mintegy 70 millió forint be­vételéből a növénytermesztés 53, az állattenyésztés 15 mil­lió forinttal „részesedett” a pétervásári járásban, de nem elhanyagolható tényezőként mutatkozott az úgynevezett melléküzemágak jövedelme sem, amely megközelítőleg há­rom és fél millió forintos be­vételt jelentett a közös gazda­ságoknak. Különösen jelentősek ezek a milliók a pétervásári járás­ban, ahol a mostoha Időjárás melléti) még a talajviszonyok sem kedveznek a nagy jöve­delmet biztositó gazdálkodás­nak, emellett nem mindenütt tudják biztosítani a szövetke­zeti tagság egyenletes foglal­koztatását sem, ezért a helyi lehetőségek kihasználása, a melléküzemágak ésszerű — és nem túlzott — fejlesztése na­gyon fdntös e vidéken. A já­rási népi ellenőrzési bizottság iS énnek szellemében indított vizsgálatót, hogy képet adhas­son arról, mennyire élnek a közös gazdaságok a környezet adta lehetőségekkel, s milyen módón növelhető a termelő­szövetkezetek jövedelme - a melléküzemágak fejlesztésé­vel, íme a tapasztalatok: Elsősorban azt vizsgálták a népi ellenőrök; élneh-e a lehetőségekkel a járás termelőszövetkezetei? Nos, a kép igen változató«. A tapasztalat azt mutatta, hogy elsősorban azok a mel­léküzemágak találhatók meg a termelőszövetkezeteknél, amelyek a helyi javításokhoz szükségesek* saját ellátásra termelnek, mint a darálók, fű­részüzemek, kovács- és bog­nárműhelyek, amelyekben csak elenyésző részben végez­nek bérmunkát. Mindezek mellett a terme­lőszövetkezetek egy részében nagyobb mértékben térnek rá a jövedelmezőbb „mellékesre”, amely az iBtenmezeji Béke Tsz-nél az árbevétel 52,0 szá­llóid talajmunkát végeznek a gépeink. A héten már az uborka, dinnye és a felszaba­dult silókukorica helyét szánt­juk, ötvenhárom erőgépünk segít a betakarításban, szállít, aprómagot csépel, répát szed és silóz. Szeptember 25-ig el kell vet­nünk négy és fél ezer hold árpát, őszi keveréket és ro­zsot. Ez ideig 2500 holdon földbe került a vetőmag, ha­táridőre teljesíteni is tudnánk a tervet, ha minden gépünk dolgozhatna, vagy azokat, amelyek vetnek, teljesen ki­használnák. Lehetőség van ar­ra is, hogy október 25-re föld­be kerüljön a nyolcezer hold kenyérgabona, mert a 20 ter­melőszövetkezeti és a 33 gép­állomás! vetőgép szűkén szá­molt napi teljesítménye 1000 hold! Múlt őszön nem volt jó fel­készülésünk, több vetőgép hiá­nyos felszereléssel dolgozott, a szövetkezetek a hozzáértés hiánya miatt és gondatlanság­ból nem biztosítottak megfele­lő gépfarosokat. Csányon pél­dául gépfaros nélkül vetet­tünk, másutt gyerekeket, hoz­zá nem értő felnőtteket adtak a gépekre. Az idén ezt is meg­előzzük, kedden délelőtt veté­si bemutatót szerveztünk a tsz-mezőgazdászok és a brigád­vezetők részére, ahol öt gép­típust és a beállításukat mu­tattuk be. A héten brigád­tanácskozásokat tartunk kihe­lyezett öt brigádunknál. Eze­ken a megbeszéléseken a ter­melőszövetkezetek mezőgaz­dászaival, brigádvezetőivel meghatározzuk, hogy melyik traktoros vet, melyik szánt és milyen munkagéppel dolgozik. Szűr szabó Gusztáv, a Horti Gépállomás igazgatója, 39 fo­kos lázzal nyomta vasárnap az ágyat. Hétfőn is magas volt még a láza, de felkelt, kocsiba ült és járta a járás termelőszö­vetkezeteit. Vitatkozott, érvelt — s mint kereskedő, a porté­káját: kínálta a vetőgépeket. — Van gép, jó az idő, kezd­jék el a vetést — kérte a szö­vetkezeti elnököket. Igyekeze­te, sajnos, több helyen ered­ménytelen volt. Képzett szak­emberek késlekednek a mun­kával. a horti Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetben például csak kedden hívták össze a vezetőségi ülést, hogy eldönt­sék, mikor vessenek. — Tizenhárom vetőgépünk áll — mondja a gépállomás igazgatója — Most. amikor minden feltétel biztosítva van, a járás legtöbb termelőszövet­kezete húzza-halasztja a ve­tést. A sokat hangoztatott op­timális időt várják, de sehol sem akarják megérteni, milyen súlyos következménye lehet a késlekedésnek. Most jó idő van, de a jövő héten, vagy még a héten megváltozhat, mi lesz, ha nem kerül a főidbe időben a jövő évi kenyérnek való? A tervezett 11 ezer holdas vetőszántásból közei hétezer holdat előkészítettünk. A nyolcvan talaj munkán dolgozó erőgép közül hetvenegy két műszakban szánt! Igaz, na­ponta hét—nyolc gép műszaki hiba miatt leáll, de vannak problémák az alkatrész után­pótlásában is. Az SZ—80-as és a DT gépekhez hiányzó alkat­részekért be kell járni a fél országot, kevés a fogasunk, de naponta így is több mint 800 A jó szándék kevés Mikor oldódik meg a gyöngyössolymosi szántóföld-probléma ? Melyik talajmechanikai vizsgálat volt a valódif

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents