Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-14 / 215. szám
1363. szeptember 11., jsembtt REP0JM6 3 fi mérlegen: az építőipar Koncentrálják és szervezték jobban az építkezéseket! Ordító béraránytalanság! — Oldják meg a szakemberképzést l Bizonyára egyetlen iparággal sem foglalkozik annyit a közvélemény, mint az építőiparral. Ez érthető, hiszen semmivel annyira szákiban nem állunk, mint lakásokkal. De sürgős és fontos minden termelési célt szolgáló építkezés, mert ha pénzt, anyagot és energiát áldozunk rá, akkor minél hamarább azt szeretnénk, ha az épülő iskolában idejében megkezdődne a tanítás, a kórházban a gyógyítás, a gyárban a munka, az istállót és magtárt pedig idejében birtokba vehetné a mezőgazdaság. De megyénk építőipaira évek óta nem teljesiti tervét, súlyos téli adósságából semmit nem törlesztett és spkat vétett a minőségi követelmény ellen. Milyen okok akadályozzák megyénk építőiparának fejlődését, mit kell tenni, hogy a következő évek feladatának megfelelhessen? Ezt vizsgálták a népi ellenőrök, és az építőipari vállalatok, valamint a meghívott szakemberek bevonásával legutóbbi ülésén ezt vitatta a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. As állami építőipari vállalat a megye helyi vállalataival együtt sem képes a profiljába tartozó építési igényeket kielégíteni — állapította meg a most zárult vizsgálat. Az igazság és a segítő szándék hitelesítette „mérlegüket”, s aztán tényék és érvek súlya húzta a „serpenyőket”, s ennek megfelelően marasztalták el az építőipart, vagy más szerveket. A kivitelező vállalatok szervezetében és működésében hiányosságok jelentkeznek, de a beruházási tervek jelentős részét csak év közben — gyakran akkor is hiányosan — szállítják. Ezért kapkodó, hiányos az építkezések előkészítése és gyakran már elkezdésük is késedelme®. Ennek az áldatlan helyzetnek a megváltoztatása a beruházók és a tervezőik kötelessége. Sok a megkezdett munkahely, dé kevés a befejezett építkezés. Nemhogy koncentrálnák, hanem széthúzzák az emberi erőt, a gépeket és a siál- lítóeszközöket. Ha sok a munkahely, sok vagon és teherkocsi kell, nehezebb az irányítás és a szervezés, az egyik munkahelyről a másikra utazgatnak az emberek és több alkalom adódik a lógásra. A beruházó, a kivitelező, de a népgazdaság érdeke is azt kívánja, hogy koncentráljuk a munkaerőt, a gépeket, és szállítóeszközöket, koncentráljuk személyi és anyagi javainkat. Veszélyes foghíjak Az elmúlt évben javulás állapítható meg — különösen gazdaságosság tekintetében — az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, javult a munka a Tanácsi Építő- Szerelő- ipari Vállalatnál és a Közúti Üzemi Vállalatnál is, de az említett vállalatok mindegyikére vonatikoaóan azt állapította meg a népi ellenőrzés, hogy a fejlődés nem kielégítő és az alapvető hibák egy része megmaradt. Alacsony a műszaki színvonal, kevés a jól képzett és kellő gyakorlattal rendelkező szakember, szervezési hiányosságok, a szak- és szerelőipar szűk kapacitása, létszám- hiány és fegyelmezetlenség akadályozza biz eredményes munkát Foghíjak, beépítetlen telkek és területek láthatók városainkban és nagyobb vidéki településeinken, A lehetőségeket nem vették kellően számba a helyi tanácsok, a létesítmény- jegyzékeket nem készítették el, s ezért számos lakás nem épül fel, A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság figyelmét felhívták és a felsőbb szervek segítségét kérik a tervező irodák megerősítésére. Bá jócska és csábítás Megyénk építőipari vállalatai műszaki szakember és munkáshiánnyal küzdenek. A rendelkezésre álló adatok és a becslések szerint a termelőszövetkezetek mintegy 500, a vállalatok több mint 300 építőipari munkást foglalkoztatnak, jól képzett műszakiakat és több éves gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat. Itt a termelékenység alacsony és többnyire nem is dolgoznak képzettségüknek megfelelő munkakörben. De több fizetést és sokszor lakást tudnak adni nekik, így elvonják az építőiparból az embereket. Több idegen építőipari vállalat is dolgozik megyénkben, egymástól csalogatják a munkásokat, szinte mesterségesen fokozzák a munkásvándorlást. Nem éppen fontos munkákra fordítanak így kapacitást, visizont fontos építkezések elmaradnak. A népi ellenőrök javasolják az Építésügyi Minisztériumnak a fonákságok megszüntetését, az ésszerű koordinálást és a kapacitások célszerűbb kihasználását. A bükkszentmártond tsz jelentékeny szakmunkás és még több alkalmi munkás bevonásával több milliós munkát végeztet Budapesten és több tsz- épltési brigád működésével kapcsolatosan észleltek szabálytalanságokat. Nem egy helyen az építőiparban kialakult bér többszörösét juttatják és ezzel felháborodást és nyugtalanságot okoznak az állatni építőiparban dolgozók között. Megfelelő ellenőrzés és hatósági intézkedések szükségesek — határozott a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az új mérce Sem Heves megyében, sem hazánk északi részében az építőipari szakkáderképzés nincs megoldva. Ezért javaslatot kell tenni, hogy alapítsanak megyénkben építőipari technikumot. A régebbi és hozzáértő segédmunkásokból tanfolyamok útján szakmunkásokat kell képezni. De nagyon kevés fiatal jelentkezik az építőiparba, másrészt a régebbi munkások is elhagyják a szakmát. Ennek oka a helytelen és nem kielégítő összegű bérezésben keresendő. Az anyagi és társadalmi megbecsülést az építőipari munka fontosságához és jelenlegi helyzetéhez kell igazítani. Mi valósul meg a javaslatokból és milyen hatást várhatunk az intézkedések nyomán? Gramüi András■ az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Igazgatója mondta; ha a javaslatok felét tettek követik, akikor gyökeresen megváltozik az építőipar helyzete és teljesíteni fogja a reá háruló feladatokat. Először a vállalatokon a sor, mutassanak példát, azonnal intézkedjenek. Ezzel kezdődjék az Építésügyi Minisztérium és az érintett hatóságok sürgetése. Dr. Fazekas László henger, borona segítségévéi készítsük. A búza jó fejlődését és a nagy termést megfelelő műtrágyázással kell biztosítani. Korán leszántott pillangósok után katasztrális holdanként 100—150 kilogramm szuperfoszfátot szórjunk ki szántás előtt, vagy ha azt elmulasztottuk, magágykészítés előtt. Gabona és egyéb, nem pillangós elővetemény után a búza nitrogén-ellátásáról is gondoskodni kell, hogy búzáink erőteljes őszi fejlődését, hazai fajtáink kellő bokroso- dását biztosítsuk. Itt a katasztrális holdanként leszántott, vagy később kiszórt 100 kilogramm szuperfoszfáton kívül legalább 100 kilogramm pétisót is kell vetés előtt kiszórni. A fentebb megadott műtrágyaadagok minimálisak, nagyobb műtrágyakészletek birtokában a búza fajtája é* a talaj tép- anyagállapota szerint azok növelhetők, pétisóból katasztrá- lis holdanként 250 kilogrammig. A pétisó, szuperíoszíát aránya pedig 1:1 körüli legyen. Munkaszervezési szempontból előnyös lehet a pétisónak a szuperfoszfáttal együtt, egy munkamenetben való kiszórása szántás, vagy tárcsázás előtt. Ha nem szántunk mélyen, e módszer nem jár semmi hátránnyal. Egzakt kísérletekben bebizonyosodott, hogy a pétisó hatása ez esetben nem csökken. Nagy körültekintés szükséges a fajták helyes megválasztásához Több év tapasztalatai alapján állítható, hogy me- .gyértk területén a talaj és éghajlati adottságok nem teteinek meg az olasz búzafajták igényeinek, így azok vetése itt nem célszerű. Legjobban előkészített talajaink, amelyeknek tápamyagállapota jó, kellő műtrágyázással holdanként 14 —15 mázsa vagy ennél nagyobb termést adhatnak. Október első felében Beaas-atája 1. búzát vessünk. Némileg gyengébb termőképességű, de jó szerkezetű talajon, kevesebb műtrágyával sikeresen termeszthetjük a Fértődi 293-as és a Bánkúti 1201-es fajtákat. Ezeket lehetőleg szintén korán, október első félében vessük. A gyengébb, rossz szerkezetű talaj nyújtotta mostoha körülményekhez legjobban alkalmazkodnak a Kom- polti 169-es és az F 481-es búzafajták. Az utóbbi vethető a legkésőbb, mert tavasszal is jól bokrosodik. VJ etés előtt időben vizs- * gáljuk meg búzavetőmagunk csírakópességét. Csak kifogástalanul csírázó búzát vessünk, illetve ha vetőmagcserére nincs lehetőségünk, a gyengébb csíraképességet a vetőmagmennyiség meghatározásánál vegyük tekintetbe. Hogy a nagy termést biztosító négyzetméterenkénti 500—600 kalászsűrűséget biztosítsunk, a jól bokrosodé F. 481-es és K. 169-es búzafajtából katasztrális holdanként 2,8 millió, a B. 1201-es és a Fertődi 293-as búzafajtából 3,2 millió, a nem bokrosodé Bezosztéja 1. búzából 3,6 millió csírát kell vetni. Az, hogy a búzát vetés előtt üszögfertőzés ellen higanyos csávázószerrel kell csávázni, annyira ismert, hogy csak a rend kedvéért említem. A vetést mindenkor a legnagyobb gondossággal, körültekintései végezzük. Hiszen egész eddigi munkánk arra irányult, hogy a vetéshez optimális feltételeket biztosítsunk. Hiába végeztünk azonban kifogástalan talaj művelést, ha búzatermésünk megalapozását nem fejezzük be kifogástalan vetéssel. A vetésnél leggyakrabban elkövetett hiba a vetés mélységének be nem tartása. A magyar fajtáknak legjobban az 5—6 centiméteres vetési mélység felel meg, a Bezosztéja 1. 1—2 centiméterrel mélyebbre vethető. A vetés mélységét nagy mértékben befolyásolja a vetőgép vontatási sebessége. A vontatási sebesség 4,5 km/óráról 8 km/ órára való fokozása, — azonosan lesúlyozott csoroszlyák esetén. — A vetés mélységét 2—3 centiméterrel csökkenti, 15 kilométer óránkénti sebesség mellett pedig a vetőmag gyakorlatilag már a talaj felszínén marad. Az őszi búzavetések magtakaró boron álását általában nem mulasztják el. Gyakran a vetőgép után kapcsolt magtakaróval végzik. T gyekeztem összefoglalni 1 a búza sikeres termesztésével kapcsolatos legfontosabb szempontokat és teendőket. Ha szakembereink az adott körülményeknek megfelelően hajtják e munkát végre, meggyőződésünk, hogy nagy lépést teszünk a kitűzött cél, a búzatermésátlagok jelentős növelése felé. Dr. Pekiry Károly tud. munkatárs A Gárdonyi Géza Színház évadnyitó bemutatója Poroszlón BANKÓ PISTA A Gárdonyi Géza Színház az évad első bemutatóját Poroszlón tartotta: Dékány—Baróti— Vaszy Dankó Pista című há- romfelvonásos daljátékát vitték színre az egri művészek. Nagy közönségsikerrel. Azonosltható-e minden esetben a közönségsiker a valódi sikerrel? Nem, a jelen esetben sem. Ezen a bemutatón négyszáz poroszlói jól érezte magát. Nevetett a helyzetek komikumán, jót derült azokon a bemondásokon, amelyekkel a színészek — különösen a cigányprímás, a városi írnok és a fiatal halászlegény — szórakoztatták a publikumot és a poroszlóiak engedték hatni a szívükre az édes-bús dallamokat, amelyeket nem tudott elkoptatni az idő és az ember- öltőnyi ismételgetés. A közönség a nevetések és érzelmi el- lágyulások váltakozó áramütései közben — az írók szándéka ellenére — nem juthat közelebb ahhoz a „régi jó” világhoz, a századeleji dzsentrivilág lelki arculatához, mert a daljáték szerzői a néhány történelmileg is hiteles mozzanathoz olyan színpadi cselekményt költöttek, aminek nincs meg a logikai, lélektani hitele. ördögh polgármester, Szeged szabad királyi város első polgára, azt tervezi, hogy fia, ördögh Elemér feleségül veszi Joó Ferenc szegedi festőművész leányát, mert a lány nagybácsija kegyelmes úr és államtitkár, ennél fogva minden lehetősége meg lesz Elemérnek, a tiszteletbeli szolgabírónak, hogy nagy karriert csinálhasson és élete fogytáig a húsos fazék mellett ülhessen. Mindebből azonban nem lehet semmi, mert Joó Ilonka beleszeretett Dankó Pistába és a nótáiba. (Az egyik Dankó- nóta hatására megszökik apja házától.) Erre a fordulatra számítva a polgármester kijelenti a lány apjának, a bohémlelkű Joó Ferencnek, hogy ha a lány mégsem Elemért választaná — a józan ész ellenére —, akkor a hitelezők nem kegyelmeznek és a festőművész tetőzetig betáblázott házát, szatymazi szőlőjét és nyaralóját elárvereztetik. Hát hogyan? Egyik oldalon ez a polgármester azt állítja, hogy a festőművész lányát feleségül elvenni egyenlő a teljes gazdagsággal, mert ott a nagyszerű karriert biztosító nagybácsi a lány hozományaképpen, másrészről azt kell hinnünk, hogy ez az államtitkár nagybácsi hagyja anyagi el- züllésben és cifra nyomorúságban élni közvetlen rokonait, kiszolgáltatva a szegedi városatyák kénye-kedvének. Hihető ez? A másik kérdés a Dankó Pista és a szolgabíró közötti ellentét miatt vetődik fel bennünk. Dankó dalait a történet elején még csak Szegeden ismerik és a cigány-dalköltő nagysága még csak egy lány szerelmes szívében él, amikor a szolgabíróval találkozik s méghozzá nem Is akárhogyan találkozik e kéretlen-hivatlan lányrabló. A fojtott vita szóváltássá, kánkánnal tarkított jelenetté terebélyesedik, amikor a sértés robban, Dankó öklét emeli a szolgabíróra. Ki hiszi ezt el, akármilyen távoli tapasztalatai is legyenek az egykori szolgabíró-világról, hogy a vármegye tekintélyének eme megtámadása után a szolgabíró meghúzza a frakkját és dühös szavakat sziszegve távozik? Hogy a festőművész apa ezt az érzelmi és társadalmi szituációt ilyen tehetetlen semlegességgel oldja fel, mint a darabban? Szégyen és teljes társadalmi képtelenség volt, különösképpen az úri Magyarországon, hogy egy család két nemesi előnéwel — minél több előnév, annál nagyobb gőg! — cigányt eresszen a nemesi kúriába. Ez kivétel, amit a mindent felperzselő szerelem szülhet egy emberben, de nem egy családban, emberekben, akik koruk atmoszféráját levetni, előítéleteit megtagadni nem tudták, nem is tudhatták. Naiv és szentimentális az a megoldás is, amit a szerzők a harmadik felvonásra tartogatnak. A Tisza-parton elbújt szerelmesek a halászoknál húzódnak meg. Megtalálja őket a városi írnok is, Blaha Lujza is, a polgármester is fiával együtt, a festő-apa is. E vándorlás közepén azonban jön Tömörkény István, a szegedi író és elmondja a halászoknak a szomorú hírt, hogy a polgár- mester pesti „fiséreknek” adta árendába a Tiszát és ők mehetnek világgá. Ekkor Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya”, azzal vigasztalja meg a halászokat, hogy elénekel nekik egy Dankó-nótát. A nekikeseredett halászok pedig — zengve a Dankó-nóta dicsőségét — megköszönik a nagyasszony jóságát. Mindezeken túl a darab fő szerkezeti hibája: Ilonka és Dankó Pista egy percig sincsenek küzdelemben, mások csatáznak miattuk. Kettejük sorsa: deus ex machina, a Dankó-nóta mindent megold és megmagyaráz. A színpadi mű nagyobb logikai, lélektani tévedéseiről szólottunk, hogy a valódi siker hiányát igazoljuk. A közönség nem gazdagszik a hamis illúziók háromórás hatásától, még akkor sem, ha megőriz egy-egy arcot, egy-egy mozdulatot, vagy egy-egy szellemes mondást emlékezetében. A daljáték zenei részét Illetően is alaposnak látunk néhány kifogást. Dankó Pista nótáit az idő értékeseknek ítélte. Felhangzanak rádióban, éttermekben naponta. Az érzelmes dalok hatnak, a csárdások jókedvre ingerelnek. De Vaszy Viktornak, ennek a nagy kultúrájú karmesternek, a szegedi játékok műértő szervezőjének, tudnia kell, hogy a Dankó-nótáknak a daljátékba történő beállítása „cigányban- dás kiadásban" nem lehet sikeres. Azzal, hogy a Dankó- nótákon és csárdásokon kívül még néhány számot — teljesen elütő stílusban a Dankó-szer- zeményektől! — írt Vaszy Viktor e mű számára, nem cáfolja megállapításunkat. A nyitány Is szegényes és lendület nélküli, mert Vaszy Viktor nem adta hozzá a saját lelkét és tudását ahhoz a dallamanyaghoz, amelyet a színpad és daljáték magasába akart lendíteni. Nincs meg ennek a daljátéknak az a hatása, hogy a hősöket körülfogják, körülölelik a dallamok. Nem áradnak szelíd, vagy drámai polifóniával, csak elhangzanak, mint akármelyik vendéglőben. S nem Is mindig indokoltan és nem is mindig a legjobbkor. Sem a zene sem a színmű nem siker tehát valódi értelemben. A színmű mércéjénél mór tavaly is magasabban állt az egri színház és nem szeretnénk, ha ez a visszalépés jelezné az idei évad egészét. A daljátékot a színház új rendezője, Hortobágyi Margit vitte színpadra. A darabot sokszor rendezte már más városokban, s ezt mostani munkája Is igazolja. A darab logikai, lélektani gyengéit igyekezett eltüntetni azzal, hogy a jellemeket és a figurákat — fonákjukra fordította: hagyta, hogy a színészek karikírozza- nak. kiszólásokkal és mozdulatokkal (itt-ott talán vastagon is!) színezzék a szürkén szerkesztett eseményeket. Néhány papírízű hősön — Dankó Pista, öreg halász, szolgabíró — 6 sem tudott segíteni. Elemzőén és szeretettel formálta Joó Ilonkát, a fiatal halászlegényt. Tömörkény alakját, Mucsl Jóskát és a városi írnokot. Rendezői bemutatkozása sikeres, mert a színház együttesét kézben tartotta, a darab lehetőségein belül kollektív játék folyt a színpadon és fegyelmezett színészek szolgálták a közös ügyet. Reméljük, hogy a bemutatkozás után helyes pedagógiai érzékkel a szép magyar beszéd megkövetelésére is telik majd erejéből, művész- társai javára és a közönség gyönyörködtetésére, A daljátékot Valentin Kálmán vezényelte. Nem nyílott lehetősége arra, hogy képességeit kibontsa: sem a nyitány, sem az egyes nótaszámok, de még a csárdások sem jelentettek feladatot a tehetséges karmester számára. Antal László alakította Dankó Pistát. A szerzők mostohán bántak szeretett hősükkel, mert sehol sem engedik életerőssé válni. A rosszul megírt szereppel Antal László nem tudott sokat kezdeni: elmondta a kulisszahasogató mondatokat és játékával igyekezett a dalok, csárdások hatását emelni, fokozni. Joó Ilonkát Kopetty Lia játszotta. A szőke hajú, álmodozó szegedi tündért-boszorkányt hitette el velünk, aki gyám >1- talanul nem vett tudomást a körülötte fondorkodó világról; játéka eszközei, hatásosak. Blaha Lujza szerepében Mártha Edit énekelt, táncolt, mókázott. Kellemes hangjával feledtette olykor a darab gyengéit és megérdemelten kapott többször is nyiltszíni tapsot. A szegedi polgármestert Pálffy György keltette életre. Pontosan ismeri a parvenű lelkialkatát, azt a hazudva- kedveskedve felfelé törő, alapjában véve kegyetlen alkatot, akinél a barátság a kép- mutatás egyik fajtája. Pálffy ezt a jellemet kitűnően formálta meg. A polgármester fiát, a tiszteletbeli szolgabírót Huszár László játszotta. A fiatalos hév, a túláradó tempó olykor a szövegmondás hibáihoz vezetett nála, néha mozdulatainak ritmusa is kilépett a kívánt mederből, de jellemalkotó készsége most is nyilvánvalóan jelentkezett. Petőházi Miklós a gyenge akaratú és álmaiért mindenével fizetni kész festőművészt a részletfinomságokig egész jellemmé cizellálta. Mendelényi Vilmos városházi Írnoka és keljfeljancsija az volt, akinek lennie kellett; amikor a helyzetek megoldása vagy a történés kifulladása követelte, megjelent, nevettünk rajta, mert úgy szánalmas ez a gerinc nélküli báb, hogy a szánalom nem is fáj neki. S ez Mendelényi Vilmos dicséretére szól. Herédy Gyulától régen láttunk ilyen kabinet-alakítást. Bár az öreg cigányprímás szerepe sokszor csábított túlzásra és hatásvadászatra, Herédy mértéktartó maradt és így szolgálta az előadás sikerét. Paláncz Fedenc csaknem a semmiből teremtett eleven, harsogóan életerős tiszai halászfigurát filléres kacajaival, kalapjával, csizmájával. Csapó János az akkurátus szegedi író, Tömörkény István portréját alkotta meg. Mondatról mondatra, egyre jobban belehevült az írók által gyengén szerkesztett küzdelembe: a lapszerkesztőt, a plebejus érzelmű értelmiségit hitelesen mintázta. Lenkey Edit jókedvűen figurázta ki a népszínműből e daljáték közepébe pottyant szobalányt. Dariday Róbert nem tudott mit kezdeni az öreg halász szerepében a művészi megformálással, mert az írók csak szólamokat írtak az egyébként rokonszenves tiszai halász számára. Olasz Erzsébet mintázta a polgármester feleségét. Néhány grimasszal jól jelezte az úrhatnám férj úrhatnám feleségét. Kisebb szerepekben láttuk Kakuk Jenőt és Kocsis Lászlót. Kocsis Árpád díszletei egyszerűségükkel hatnak. A táncokat Somoss Zsuzsa tanította be. A jelmezeket Németh Sándorrá és Nádasy Géza tervezték. A poroszlói évadnyitás alkalmából fel kelj jegyeznünk a művelődési ház ügyszeretetét: nemcsak táblás házat adott a bemutató napján, de száz falusi bérletessel is köszöntötte az egri színház művészeit. Ez a tény önmagában is arra kötelez, hogy a színház komolyan vegye a közönséget városon és a megye községeiben egyaránt. Farkas András
