Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-14 / 215. szám

4 K EPOJSÄG 1963. szeptember 14., szombat Társadalmi önigazgatás Horton Nyári „ — Sokszor a választók job­ban tudják, mi fölött hogyan kellene dönteni, hiszen mi. a tanácsapparátusban csak öten dolgozunk — mondja Madár Zoltán, a horti tanács elnöke. — Vannak panaszok, sérelmek, kérelmek, bejelentések, ame­lyeknek elbírálásában ma­gunkra hagyatva nem tudnánk biztos döntést hozni. Ezért márciusban úgy határoztunk, hogy minden beérkezett aktát kiadunk az illető tanácstag­nak, hívja össze választóit, s vitassák meg közösen az ügyet. A szekrényhez lép s kieme­li a dosszié-halmazt: minden tanácstagnak van egy. Egyik- ben-másikban gépelt, kézzel írt kérelem, panasz, rajta a kör­zet javaslata alapján a tanács­tag véleménye. Van- amelyi­ken már a tanácsülés döntése is rajta van. — Ez a legjobb módszer ah­hoz, hogy az emberek érezzék, miért is választottak maguk­nak tanácstagot s tudják azt is, hogy a munkájuk nem ér véget a választással, továbbra is beleszólhatnak a község dol­gainak intézésébe — vélekedik Balogh István, a 23-as körzet tanácstagja. — Egy-egy kérelem elbírálá­sában legbiztosabb meghall­gatni a szomszédok, utcabeli­ek, szóval a választókörzet vé­leményét Elmondok egy ese­tet Beérkezett a tanácshoz Barcs néni kérelme, hogy en­gedjék ed a 240 forintos kofa­adóját. A házamba hívtam ösz- sze az embereket, eléjük ter­jesztettem a kérelmet. 26 ház van a körzetemben, 20-an ott voltak, ök is elmondták a ma­gukét Az öregasszony vejével, lányával egy háztartásban él, a fiatalok jól keresnek* min­denki tudja. Most vettek rá­diót, televíziót, nagy ükerabla- kot tettek a házra, ne sajnál­ják hát a 240 forintot a köz­ségtől. így döntöttek a válasz­tók és meg kell fizetni a pénzt. Ezt Torma Ferencné tanács­tag mondja eh De más példát is tud. — A körzetemben van egy cseppecske utca. két ház kö­zött vezet, nem is utca, csak köz, de ott jártak el a fogato- sok, a gépállomás gépei és már teljesen tönkretették a két házat, összehívtam a vá­lasztókat Jó darabig folyt a vita> végül az ellenzékiek is megértették, hogy jogos a két ház kérelme, megegyeztünk, s a tanácsülés a választók véle­ménye alapján megszüntette az utcát. — Ilyenformán aztán nincs kit szidni, nem mondhatja senki, hogy a tanács sógor­koma alapon döntött, hisz ma­guk a választók döntöttek, a tanács már csak jóváhagyta. — összegezi Balogh bácsi. — Nekünk egy kicsit nehe­zebb lett a dolgunk, mert csak­nem minden hétre esik egy megbeszélés, de megéri. Meg­éri, mert csak most, március óta látjuk, mennyire érdekli az embereket minden ügy. Egy-egy körzeti kisgyűlésre eljön 30-40 ember. Ott szo­rongnak valamelyik nagy por­ta szobájában, vagy udvarán, és vitatkoznak, míg csak meg nem születik a közös döntés. — A mi falunkban megvál­tozott a tanácstag iránt a hangulat. Becsülete lett, mun­káját az emberek között, sze­mük előtt végzik. Bizton állít­hatjuk, hogy szeretnek ben­nünket az emberek. A tanács­apparátusnak is megnőtt a be­csülete, nincs önkényeskedés és az esetleges emberi gyenge­ségeket is kordában tartja a nagy közösség, a közel négy­ezer választó. — Nagy kérdés a járda, min­dig volt akinek nem tetszett, hogy éppen a túloldalra tet­tük a járdát. „Mindig ott volt — mondogatták —, ahol a kép­viselőtestületi tag lakott”. Hát most ők döntenek. A 44-es vá­lasztókörzetben nemrég hívták össze a kisgyűlést s a tanács asztalára már mindkét oldal aláírással került a javaslat ar­ra vonatkozóan, melyik olda­lon legyen a járda. Egy gyors felméréssel megtudtuk, hogy több mint kétezer embert mozgatnak ezek az ügyintéző kisgyűlések. Mi elneveztük ezt a módot társadalmi önigazga­tásnak — mondja a vb-titkár, akinek gondolatából pattant ki ez a községet mozgató munkamódszer. Ilyen döntések alapján min­denki természetesnek tartja, hogy Simon József, özv. Tor­ma Pálné, Dávid Jánosné ko­faadóját elengedték. Senki nem suttog, hogy protekciós. Mindenki tudja, hogy a körzet kérte Tóthék- nak a téli tüzelőt, s azt is, hogy a tanács a választók döntését várja Sisa Pál segé­lyezési ügyében. Ilyen körül­mények között a község nyu­godtan éli a maga pezsgő, ala­kuló, egyre fejlődő életét, mert munkájukhoz, minden­napjaikhoz segítséget adnak azok, akiket megválasztottak, s köztudomású, hogy a válasz, tők véleményére mindannyian építenek. így élnek a hortiak választópolgári jogukkal, s így intézik választottjaik köz­vetítésével saját ügyeiket, sa­ját maguk. Cs. Adám Sva KÖZEL 1200 Heves megyei KíSZ-fiatal töltötte szünidejé­nek egyrészét különböző tábo­rokban ezen a nyáron. A KISZ Heves megyei Bizottsága gon­doskodott arról, hogy a táboro­zás ideje alatt szórakozzanak, tanuljanak, elsajátítsák a moz­galmi munkához szükséges tud­nivalókat. Június 25-től augusztus 10-ig tartott a vezetőképzés a fel- sőtárkányi táborban, amelyen üzemi KISZ-vezetők, alapszer­vi sportfelelősök, gazdasági vezetők, középiskolai KISZ-ve- zetőki, kultúrfelelősök és ifjúsá­gi klubvezetők vettek részt: mintegy 550 fiatal. A hetenként egymást váltó turnusok programját a megye- bizottság az elvi és módszerta­ni előadásokra építette. Az volt a cél, hogy a KISZ-vezetők megismerjék a vezetés forté­lyait s azt az utat, amely a ne­hézségek, az akadályok leküz­déséhez vezet. Fő témája volt az előadásoknak a KISZ KB. nevelési irányelve, az ideoló­giai harc, Az ifjúság a szocia­lizmusért mozgalom négy kö­vetelményének teljesítése (a teljesítés megszervezése stb). A programot sikerült mara­déktalanul végrehajtani. Az előadások témái érdekelték a fiatalokat, különösen parázs Utak, járdák, törpe vízművek a füzesabonyi járás jövő évi községfejlesztési terveiben Elkészülték a füzesabonyi járás jövő évi községfejleszté­si tervei, illetve tervjavaslatai. Minden községi tanács fel­mérte és tervjavaslatokban rögzítette, hol szorít a cipő, milyen új létesítményeket, milyen új problémákat kíván megoldani jövőre, a községfej­lesztésből. Aldebrőn a községi művelő­dési otthon felújítására fordí­tanak 97 ezer forintot, 20 ezer forint értékű társadalmi mun­kát és így az államtól kapott 40 ezer forintos támogatással együtt, több mint 150 ezer fo­rint áll majd rendelkezésükre. Besenyőtelek egyik fő problé­mája a jó ivóvízellátás, és ezt kívánják megoldani azáltal, hogy 1 millió 200 ezer forintot fordítanak törpe vízmű létesí­tésére. A fúrott kút mellé 50 köbméteres hidrofort építenek, s közel 100 ezer forintnyi ösz- szegből pedig a villanyhálóza­tot bővítik tovább. Egerfarmo- son tovább folytatják a járda- építési munkákat, s községfej­lesztésből 600 négyzetméter járdát készítenek el. A feldeb- rőiek utak és hidak javítására, karbantartására szánnak je­lentős összeget, ezenkívül a községi könyvtár és a művelő­dési otthon részére is biztosí­tanak 14 ezer forintot, beszer­zésre. Füzesabonyban közel kétmillió forintot fordítanák törpe vízmű létesítésére, Kai­ban pedig az új, nyolctanter­mes iskola építkezési költsé­geihez járulnak hozzá, közel félmillió forinttal, és jelen­tős értékű társadalmi munká­val. Uj művelődési otthon épí­tését tervezik 1965-ben Mezö­szemerén, és a községfejleszté­si alapból már jövőre meg­kezdik az építkezés költségei­nek tartalékolását. Mindeze­ken kívül utak, hidak javítá­sára, járdák építésére, nevelői és orvosi lakások felújítására áldoznák a közösség pénzéből. Nagyúton és Poroszlón hason­ló célokat szolgál a községfej­lesztés zöme: mindkét helyen az új művelődési otthon épí­tésének bankhiteleit törlesz­tik. Kápolnán a községi fürdő, valamint politechnikai műhely építését tervezik a községfej­lesztési alap segítségével, Me- zőtárkányban törpe vízmű, a já­rás többi községeiben pedig utak, járdák építését, a villanyháló­zat bővítését segítik elő a kö­vetkező évben. Cs. I. összesítő" A munkára nevelés egyik legjobb eszköze a táborozás vitát folytattak a modernségről, s a nevelés más kérdéséről. Az általános tapasztalat, hogy ezek a fiatalok hazatérve a táborból, nagy lelkesedéssel vetették be­le magukat a munkába, ám sokszor, ahogy telik az idő, úgy gyengül a lendület, különösen akkor, ha a meg nem értés aka­dályaival, vagy a szervezeten be­lüli érdektelenséggel találják szembe magukat. AZ ÜZEMI fiatalok üdülő­táborokban is voltak, az egri tinomszerelvénygyáriak és a 4. számú AKÖV kiszistái a Bala­ton , partján, a bélapátfalviak Bánkúton. Az üzemi KISZ-ve- zetők most már egyre jobban kihasználják a nyarat, tudják, hogy ezek a táborozások sokat segítenek az őszinte, közvetlen légkör kialakításában. Helyes lenne, ha a tsz-ek KlSZ-szerve- zeted is követnék példájukat. HEVES MEGYÉBEN egy építőtábor volt: Hegymegpusz- tán. Az itt dolgozó egyetemista lányok a Nagygombosi Állami Gazdaságnak segítettek a nö­vényápolásban, gyümölcssze­désben, paradicsomszedésben. Kéthetenkénti váltással 573 egyetemista diáklány dolgozott itt; munkaidejük napi hat óra volt, szabad idejükben a prog­ramoknak megfelelően előadá­sokat hallgattak, filmeket néztek, vagy különböző műso­ros esteket, vetélkedőket ren­dezték. A diáklányok munkája nagy segítséget jelentett a gaz­daságnak. A megye valamennyi kozép­Eredményes a modern zajcsökkentés OKOS MIKLÓS “M a. fárákfAGfc&h, 35 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL A tanyán kocsira teszik, hozzák haza. Nem tudja, hogy mi történik körülötte. Szemei zavarosak és egyetlen pontra szegeződnek. Mire orvos jön, mozdulatlanul fekszik. Glósz Kálmán megvizsgálja. Amikor végez, bemegy Gárdonyi­hoz. — Idegzavarok — mondja. Gárdonyi hangtalanul ül a ka­napé sarkában. — Mi váltja ki a rohamokat? — kérdezi nyugtalanul. — Ki tudja — vonja fel a vállait Glósz. — Csak alaposabb megfigye­lés után mondhatjuk meg. — Értelek — mondta most már higgadtabban. — Mikor kell be­vinni? — Azonnal. — Borzasztó — fogta két tenyere közé tarkóját Gárdonyi. Az ajtón kopogtatás. Mila sietett oda. — Biedermann van itt! — ö bejöhet, — intett fejével. — Hallottam a tragédiát — mon­dotta, és közelebb húzott egy vágott lábú széket az író heverőjéhez. — Ha én elmesélném a mi sorsunkat, azt mondanád, hogy nem lehet igaz. Bennünket már nagyon sokszor megvert az élet, és még biztosan tartogat meglepetéseket számomra is. Azt mondják a zsidók: viseld béketűréssel az egek útját, mert nem tudhatod miként jobb... Nem­rég egy asszonylányom ugrott le Pesten az emeletről és szörnyethalt, így kellett történnie. „Csak jövevé­nyek vagyunk!” Néhány nap múlva Glósz doktor számolt be Gizella állapotáról. — Szervezetében semmiféle el­változás nincs. Most nyugodt. De továbbra is kórházi ápolásra szorul, illetve orvosi felügyeletet kíván. Gárdonyi Glószra nézett, — És aztán? — Aztán majd meglátjuk. Ha ál­lapota javul, haza is jöhet. — És ha nem? Ha nem javul? — Akkor sem tehetünk semmit. Akkor az ilyen esetekben ügygond­nok kirendelését kérik, és amennyi­ben eléri a nagykorúságának ide­jét, gondnokság alá helyezik, — Hát mégis súlyos? — Nem. De az ilyen esetek re­ménytelenek. Nem bízom a javulás­ban. Ha nem rosszabbodik, az már eredmény. Gárdonyi az asztalra borult. ★ Az ősz csendben, alkotás nélkül telik. Gárdonyi beteg, kedvetlen. Fejgörcsei mindennaposak. Csak a fekete enyhíti és a mozgás. Milával hosszú sétákat tesz a Savósra. Már szereti az őszt, az alkony halvány színeit, amikor az Eged-oldal bíbor­pirosban ég a búcsút intő naptól. A Sávoson kissé megpihennek. Mila festeget. Gárdonyi tanítja. ' Rég útra keltek a fecskék, amikor Sándor kocsiba fogja a kimustrált katonalovat, és hazahajtat a langy- meleg őszi estében. ★ Felbolydult méhkashoz hasonlít a város. Tömött sorokban jönnek a behívottak és hozzátartozóik a Ba­rátok utcáján. Bátyus emberek lepik el a gyalogjárókat és a tereket. Tá­bori konyhán mérik a faggyűszagú, párolgó húslevest, akinek csak kell. A megyeházán és a várban, a had­kiegészítőben nem győzik a mun­kát. Emberek útját irányítják a pusztulás felé. Kitört a háború, el­rendelték az általános mozgósítást. Az utcákat katonazenekarok jár­ják, felvonulnak a 60-as ezred pa­rancsnokának Deák Ferenc úti háza elé, a nép tüntet, élteti a há­borút. Az első menetszázadokat óriási lelkesedéssel kísérik az állo­másra. Csupa virág minden: az ál­lomás épülete, a katonasapkák és a puskacsövek. A katonák isznak és énekelnek. A feleségek, a gyerme­kek és az édesanyák sírnak; a trón­örököst, akit meggyilkoltak, nem ismerték. A Gárdonyi ház csendes. Gizella kórházban, gyógyíthatatlan. Sándor hozza-viszi a híreket. Jóskát az el­sők között hivták be katonának. Ünnep a házban, ha fiától levelet hoz a posta. Gárdonyi gyűlöli a há­borút, s okait a hatalomszerzésben, a kapzsiságban, a pénzben keresi. Gyakori látogató most a Király­széken Biedermann, az igazgató ta­nító. Neki mesél el egy történetet. — A Földön háború van és Péter esztendők óta nem zárhatja be a mennyország kapuját. Éjjel-nappal jönnek, százával, ezrével, Pedig a templomokban azt prédikálják, hogy aki fegyvert fog, az fegyver által vész el. Nem ér semmit. Mind férfi jön, csupa katona. Péter rájuk ripakodik: — Miért fogtatok fegyvert? — Parancs volt — mondják a ka­tonák. — Mi szenvedünk a legtöb­bet! A katona csak mártírja a há­borúnak, nem kezdeményezője. Péter angyalokat küld a Földre, hogy kutassák ki, mik, vagy kik az okozói a háborúnak. Jönnek is sorra: a király, a mi­niszterek, tábornokok, grófok, bá­rók, gyárosok, főispánok és kereske­dők. Mind azt mondja, hogy neki semmi köze a háborúhoz. — Csakis az ördögök az okai a háborúnak — mondja az egyik. — Ide az ördögöket! Hol van Belzebub?! — Ki az oka a háborúnak? — kérdi Péter. Belzebub vállat von. — Én csak a magvát vetettem el, — Micsoda magvát? Miféle mag? Hol az a mag? Belzebub vigyorog. — Nézesd meg a zsebeket, — Nézzük a zsebeket! — adja a parancsot Péter. És ahogy kiforgatják a zsebeket, Péter elámul. A zsebek arannyal vannak tele. Csak a katonák zsebe volt üres. (Folytatjuki szór szívónyílásába. Kiderült, hogy ezzel a megoldással szá­mottevően csökkenthető a zaj, mégpedig a teljesítőképesség lerontása nélkül. A porózus polietilén ugyanis permeabilis szerkezeténél fogva nagy mennyiségű levegő átszívását mozdítja elő. Egyes hírforrá­sok szerint az ekként elérhető zajcsökkenés egyetlen, másfél centiméteres porózus polieti­lén betét alkalmazásával, egy présfúrógép hangerejét a sza­bályos — nem halk, nem han­gos — emberi beszéd szintjére csökkenti. (-) A jelenkori ipari egészség- védelem állandóan keresi a hatásos és gazdaságos megol­dásokat. Az ipari termelés kü­lönböző területein egyik leg­nagyobb probléma a fülsike­títő zajok kiszűrése, s ezáltal a munkások fizikai közérzeté­nek hatásos javítása. Különö­sen a préslégszerszámokat és különféle szivattyúkat haszná­ló munkások vannak kitéve erős zajoknak. Különféle kí­sérletezések után, úgy látszik, nyomára bukkantak a megfe­lelő megoldásnak. Egy angol cég porózus polietilént helye­zett közvetlenül a kompresz­iskolájából jelentkeztek a nyár elején építőtáborokba: Zalko don, Balatonbogláran, Balatom- aligán, Nagykátán közel 600 Heves megyei középiskolás fiú és lány dolgozott, s munkájuk­kal mindenütt meg voltak elé­gedve. A fiatalok segítsége na­gyon sokat jelentett az ország­nak, s ezen túl: a munkára ne­velés egyik legjobb eszköze volt ez a táborozás. AZ ŰTTÖBÖK is vidám nyárnak néztek elébe. 698 egri úttörő és kisdobos táborozott. Az V. és a IV. számú általános iskola úttörői önáldó tábort szerveztek, tíz úttörőcsapat tag­jai pedig egy nagy közös tá­borban töltöttek el tíz felejthe­tetlen napot a festői környeze­tű Szentiéleken: számjátékokat rendeztek, kirándultak. A tá­bori élet megszerettetése volt * cél, s ezt el is érték. Miskolcra is szerveztek ki­rándulást, megtekintették a Diósgyőri Papírgyárat, a DIMÁVAG-ot, a Lenin Kohá­szati Műveket, s a korszerű fonodát, voltak a kellemes vizű tapolcai strandon is A felsőtárkányi vezetőképző táborban 1646 úttörő- és ifi ve­zető tanult, Hatvanban pedig 246 kisdobos táborozott. A tavalyihoz képest ezen a nyáron sokkal többen vettek részt a különböző táborokban, remélhetőleg jövőre még töb­ben „vonulnak” ki a természet­be: dolgozni szórakozni és ta­nulni. (ka tat)

Next

/
Thumbnails
Contents