Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-12 / 213. szám

1983. szeptember 12., csütörtök

NEPCJSAG

s

Miért növekszik szükségszerűen pártunk vezető szerepe?

sek elmélyült, körültekintő, alapos marxista elemzést tételeznek fel. Vajon nem ezt bizonyítják-e azok az élénk eszmecserék is, amelyek egy idő óta és ma is folynak a párt szövetségi politikájáról, a szocialista nemzeti egység problémájáról, a származási megkülönböztetés megszüntetéséről és más hasonló kül- és belpolitikai kérdésről. És mindjárt azt is tegyük hozzá, hogy nem is olyan egyszerű mindig a legvilágosabb, legtisztább, legfélreérthetetlfenebb, legmeggyőzőbb formában megfogalmazni gondolatainkat.

Az sem igaz, hogy a párt vezető szerepének szükségszerű növekedése automatikusain következik be. Nem igaz, mert eddig is csak azért tudta betölteni a társadalom életében elfoglalt vezető helyét, mert minden tettét a legmagasabb fokú tudatosság hatotta át. Hisizen a szocialista társadalmat is minden más társadalomtól az különbözteti meg, a szocialista társadalomért küzdő marxista —leninista pártokat is minden más párttól az különbözteti meg, hogy cselekvésének rugója a tudatosság. A marxizmus— leninizmus birtokában, annak alkotó alkalmazásával mindig tanulmányozza az adott társadalom helyzetét és szükségleteit és annak megfelelően határozza meg a politikai vonalat és jelöli meg kinek-kinetk a helyét és feladatát a társadalom szerkezetében.

A párt vezető szerepével kapcsolatos helytelen jobboldali és baloldali nézetek egyik közös vonása, hogy képviselőik teljesen elveszítik valóságérzetüket és a konkrét gazdasági és politikai helyzetből azzal olykor homlokegyenest szembenálló következtetéseket vonnak le. Pártunk egyik legnagyobb ereje éppen a valóságérzet magas fokában rejlik, amire a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása teszi képessé. És akkor, amikor a párt vezető szerepének szükségszerű növekedéséről vallott nézetét is kifejtette és határozatba foglalta, ebből a marxista—leninista alapállásból indult ki és vizsgálódott.

17 z a biztosíték arra is,

^ hogy az Ítélet helyes, a párt vezető szerepének növekedése viszont biztosíték arra, hogy társadalmunk a szocializmus építésének soron következő feladatait is sikeresen megoldja.

Katona István

Msgftezdőtíötí a magyar biokémikusok háromnapos nagygyűlése

Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött a Magyar Biokémia Társaság első nagygyűlése. A háromnapos nagygyűlést dr. Tankó Béla, debreceni orvosprofesszor, a társaság elnöke nyitotta meg. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Straub F. Brúnó akadémikus üdvözölte a kongresz- szus nagyszámú részvevőjét.

A háromnapos tanácskozáson 68 előadás hangzik el a biokémia legkülönbözőbb kérdéseiről.

<$ők panasz, kenh ígérel

— A jó filmet szeretjük, de a siroki mozit nem — panaszolták a Mátravidéki Fémművek munkásai. Aztán sorolták a panaszokat. Kicsi a kép, a betűt meg egymás fejétől nem látjuk. Ha mégis olvasni akarjuk, az előadás végére szinte megmerevedik a nyakunk. Az elmúlt télen két kályhát állítottak egymás mellé, de a kettő felet sem ért, mert legfeljebb egymást melegítették, de a mozi látogatóit nem.

Az épület miatt nem kell szégyenkeznie sem a községnek, sem a Moziüzemi Vállalatnak. Amikor ott jártunk, nem volt előadás, szerelők dolgoztak a moziban. A nézőtéren különféle burkolásokat

végeznek, hogy jobb legyen a hang. Közel 50 ezer forintot költ erre a vállalat. Júniusban szereztek be új, normál vetítőgépet, mintegy 60 ezer forintos költséggel — tájékoztattak Egerben, a Moziüzemi Vállalatnál. Elismerték, hogy rossz a kályha, ígérték is, hogy a télre rendes fűtésről gondoskodnak. Cseppet sem megnyugtatói hogy a Filmtechnikai Vállalat szerelői befejezik a burkoló munkáit, de új vetítő- vásznat még nem reúdeltek és a szükséges átalakításokról nem gondoskodtak. Talán még nem késő. Reméljük, idejében tolmácsoljuk a siro- kiak panaszát.

F. L.

Ipari üzemek vezetőinek tanácskozása Recsken

Ami Sírokban .sikerült, miért nem megy Párádon és Istenmezején ? — Háromszor háromnapos búcsú

nek péntek, szombatra és rá* adásul hétfőre is, mert búcsú lesz, azok veszélyeztetik' és eljátsszák a szorgalmasan dolgozó cigányok becsületét is. Szóvá kell tennünk a búcsút, mert nemcsak a derecskéit, hanem a recskit és a távolabbi faluét is három napig akarják ünnepelni. Hogyan egyeztethető össze egyesek könnyelmű magatartása azzal, hogy a munkások többsége a téli lemaradások és a kedvezőtlen időjárás okozta elemi károk pótlására nyújtott műszakban és vasárnap is dolgozik?

A recski tanácskozás részvevői levonták azt a tanulságot, hogy a nevelés, fegyelem és a pártoktatás között szoros kapcsolatot kell látnunk. Ott, azokon a munkahelyeken és főleg azokkal a munkásokkal van baj a munkafegyelemmel, akik időszakosan dolgoznak az iparban, nem részesültek oktatásban, sem a szokás, sem az öntudat nem szorítja őket fegyelemre. Növeli a bajt, hogy a vezetők nem tudnak, vagy nem akarnak kellő fegyelmet tartani. A súlyosabb esetekben sem alkalmaznak megtorlást, nem küldik el a rendbontókat, mert most. úgyis kevés a munkás. Mátraderecs- kén és másutt is vonjanak be minél több embert a pártoktatásba, a különféle tanfolyamok látogatásába. Azok, akik ebben részt vesznek, mutassanak példát a munkában és magatartásban, a vezetőséggel vállvetve neveljék a többieket. - F. L.

Jó szokást honosított meg a Pétervásári .Járási Pártbizottság. Minden hónap elején tanácskozást tartanak a járás ipari üzemeinek gazdasági és pártvezetői részére, felváltva, mindig más-más helyen. Most a recski kőbányában gyűltek össze.

Nemcsak megbeszélés folyt, nemcsak beszámolás Nedelecki Pál, a járási pártbizottság titkára és Gotyár János, az ipari ügyekkel foglalkozó munkatárs előtt, hanem elsősorban a tapasztalatcsere nagyszerű alkalmai ezek a szokásossá váló és havonként ismétlődő megbeszélések. Nemcsak a járás vezetői kapnak közvetlen tájékoztatást az üzemek munkájáról, hanem a bányák és gyárak vezetői élő szóval értesülnek arról, ami á szomszédban történt.

Sírokban, a Mátravidéki Fémművekben hétfőn nyílt meg a gépipari technikum kihelyezett esti tagozatának első és második osztálya, négy fokozaton pártoktatás kezdődik 198 dolgozó részvételével, a szakszervezeti bizottság gondoskodott a munkásakadémia első és második évfolyamának megkezdéséről, ahol 120 hallgató művelődik és tanul. A KISZ kétféle oktatásra vállalkozott és 230 fiatal jelentkezett a tanfolyamokra.

A siroki gyárat képviselő vezetők mellett ültek a Parádi Üveggyár és az istenmezeji bánya küldöttei. Ök arról számoltak be, hogy náluk nem megy a pártoktatás és nagyon bizonytalan jelei mutatkoznak annak, hogy bármilyen más oktatási forma megvalósuljon. Vajon Istenmezején és Párádon nincs szükség arra,

számolni a piroshasúakat: rendjén vannak-e?

Az íróasztalt helyettesítő láda hamar munka nélkül maradt, gyorsan gazdája akadt a pénznek.

— Elfogyott mind?

— Akkor jól van! A bőr

Egész Európában páratlan őskori leletanyag került elő egy (Jppony melletti barlangból

AZ UTKAPARO

aminek halaszthatatlanságát Sírokban felismerték? Lehetséges, sőt bizonyos, hogy az oktatás személyi és tárgyi feltételei üzemenként változnak, és az emberek közt is akad különbség. De kellő akarattal és fokozatos munkával az oktatás feltételei ma már nem teremthetők meg mindenütt? Amit elértek Sírokban, az nem biztosítható Párádon és Istenmezején? Ilyen szembeszökő különbség lenne a szomszédos üzemek munkásai között?

Ne a munkásokban, hanem a vezetőkben és munkamódszerükben keressük a .különbséget. Hogyan, miként szervezték az oktatást ott, ahol kezdeti sikerekről adhattak számot? Ez a kérdés jogos és a választ részben már a beszámolóban megadták azok, akik a gyakorlatból jelesre vizsgáztak. Valakinek részletesebb útmutatásra van szüksége? A tanácskozás után közvetlen szomszédjához fordulhat segítségért.

A Mátraderecskei Téglagyárban eddig még keveset tudtak behozni a téli lemaradásból. Főleg a cserépgyártással van baj. Alapvető hiba, hogy nincs elegendő munkaerő. De a jelenlegi munkásokkal is sok baj akad. Főleg a cigányokkal. Akad köztük kivétel, aki szorgalmával, rátermettségével megbecsülést és elismerést vívott ki magának. De azok, akik pár napos munka után továbbállnak, fizetés után napokig nem jönnek dolgozni, azok, akik már egy hete szabadságot követelbonyolultabbá váltak, ámyal- tabbak, a szervező, a rendszerező, a kezdeményező tevékenységnek a korábbinál is nagyobb jelentősége van. És ezek az igényesebb gazdasági, politikai és eszmei munkát követelő feladatok olyan körülmények között kerültek napirendre, amikor a szocializmus építését még korántsem fejeztük be, csak az alapjait raktuk le és hozzáláttunk a szocializmus teljes felépítéséhez. A belső fejlődésünk által támasztott követelményeken kívül a nemzetközi életben zajló események is egyértelműen a marxista—leninista forradalmi párt szerepének szükség- szerű növekedését követelik meg. Könnyű kijelentenünk és megértenünk, hogy a népek létérdeke a különböző társadalmi berendezkedésű államok közötti együttműködést, a békés egymás mellett élés lenini politikájának alkalmazását követeli meg. Annak megértése sem jelent különösebb problémát, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem jelent ideológiai megbékélést, hanem ellenkezőleg, feltételezi az ideológiai harcot is és a békés egymás mellett élés politikájának következetes alkalmazásával, a nemzetközi kérdések megítélésében is a korábbinál sokkal nagyobb körültekintésre, bölcsességre, politikai tisztánlátásra van szükség. De milyen nehéz ezeket a gyakorlatban alkalmazni. ,

A part vezető szerepe te- hát a társadalom életében szükségszerűen növekszik, 1 mert még előttünk áll a szocializmus teljes felépítésének fel- ■ adata és a mind bonyolultab- ) bá, árnyaltabbá váló feladatok magas színvonalú, tudományos előrelátást és vezetést tételeznek fel, erre pedig egyedül a párt képes, a tudományos szó- 1 cializmus elméletének birtoka- , ban. Amikor az osztályharcot , az osztályellenfél magatartása , miatt élesebb fegyverekkel - kell vívni, amikor a frontvo- , nalak élesen elhatárolódnak . egymástól, amikor a termeié- - si feladatok is végeredményben leegyszerűsödnek, a politikai tájékozódás viszonylag könnyű. De mennyivel nehe- I zebb ez akkor, amikor a társa- < dalom adott helyzetének meg- 1 ítélése, az osztályok mozgásá- 1 nak, átalakulásának elemzése, i és az ezekből levonandó elme- : leti és politikai következtetéA zt már nem kell különös- “ képpen bizonygatni, hogy társadalmunk eddigi fejlődésének ihletője, szervezője és legtettrekészebb cselekvő

ereje: a párt volt. Nem is szükséges az igazat bizonyító példákért népi demokráciánk fejlődésének kezdeti időszakába visszanyúlnunk. Elég az utóbbi évek eredményeire hivatkoznunk. A szocializmus alapjainak lerakása hazánkban, a szocializmussal kibé- kithetetlenül szembenálló osztályok felszámolása, a kizsákmányolás társadalmi és politikai feltételeinek egyszer s mindenkorra történő megszüntetése, a kistermelő parasztság átszervezése a szocializmus útjára. külön-külön önmagában is olyan hatalmas feladat, amelynek elvégzésére csak marxista—leninista, forradalmi párt képes.

A párt eddigi útja, a társadalom életében betöltött szerepe tehát magától értetődő, világos. Az viszont már korántsem ilyen tisztázott mindenki előtt, hogy a párt vezető szerepe társadalmunk fejlődésében miért növekszik szükségszerűen, mint arra a párt Vili. kongresszusán elfogadott határozat is utal. Akik jobboldalról közelítik meg a kérdést, felszisszennek és azt mondják: „Hát hogyan? Még a kizsákmányoló osztályok felszámolása után, az osztályharc formáinak módosulása után sem csökken a politikai párt fontossága?” és burkoltabb, vagy nyíltabb formában kétségbe vonják a párt vezető szerepének fontosságát.

Akik dogmatikusan, bal oldalról szemlélik a dolgokat, azok megfeledkeznek arról, hogy nem elég a párt vezető szerepét hangoztatni, hanem azért jó politikai, eszmei és gazdasági munkával naponta meg kell küzdeni.

Az egyik is, a másik is hibás nézet. Semmiképpen sem érthetünk egyet velük. Való igaz az, hogy társadalmunkban a szocializmus alapjainak lerakásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával az osz- tályviszanyok leegyszerűsödtek, a társadalom szerkezete könnyebben áttekinthető. Et>- bőZ azonban korántsem következik az, hogy csökken a párt szerepe a társadalom életében. Sőt. A gazdasági építőmunkának, a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának előtérbe kerülésével a feladatok bizonyos értelemben még

Valami régi nótát is kezdett,' ahogy megpaskolta a sündörgő] asszony terebélyesebbik olda-, lát. Ifjúságának elmúlt napjai' és a verpeléti itóka könnyeket csalt a szemébe. <

A holdvilággal beköszöntött' este űzött el bennünket a ház-' tói. • j

— Elkísérsz egy darabon,, aztán hazavezetnek az én köveim, kicsi kövecskéim, —) mutatott a holdfényben fürdő] kilométerkőre, amelyen halotti', színben rajzolódtak ki a szá-' mok. A gesztenyés végén) óráknak tűnt a búcsuzás, ami-1 kor botladozva elindult.

Másnap éktelen főfájásra • ébredtem az első kakasszóra.) Gyomromban mintha vulkán, fészkelte volna be magát a' verpelétitől. A lopva alkalma-) zott csevicés kúra úgy ahogy < helyrerázott. Kissé kóválygó] fejjel kezdődött, azaz csak' kezdődött volna a munka, ha) nem hiányzik az öreg útkapa-i ró. I

— Csak nem nősült be a<

borházba? — kérdezték kaja-) nul a többiek, amikor az öreg, keresésére indultunk a fürdő1 irányába. Nem sokáig kellett) mennünk, amikor az egyik< „kutató” buborékoló nevetés sei felkiáltott. 1

— Nézzétek! A kaparó! Az) öreg útmester az egyik fehér-, re festett, még szám nélküli) kilométerkő mellett békésen' hortyogott és az egyre erősödő i napsütésre nyújtóztatni kezd-' te rövid lábait.

Először és utoljára fordult'■ elő, hogy a kövei nem vittékj haza. Kovács János Páratlan értékű lelettel gazdagította ezen a nyáron a magyar őslénytani kutatást az CJppóny község melletti Simka- kőhegy egyik barlangjának feltárása. Abból a mintegy két tonnányi köves, agyagos „föld- dtöltésiből” ugyanis, amelyet itt dr Jánossy Dénes muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezető-helyettese irányításával lelkes fiatal diákok termeltek ki és tisztították meg, tömegesen kerültek elő az évek százezreivel ezelőtt élt állatok csontjai. Megtalálták az oroszlán, az ősi medve, a farkas, az ősbölény, a szarvas, az

őz, egy igen ritka, nagy termetű juh, sőt még a teiknős maradványait is.

A tudomány számára azonban ezeknél is sokkal nagyobb érték az apró gerincesék, — emlősök, madarak, halak, békák, gyíkok, kígyók, stb. — csontjainak óriási tömege. Abból a 12 egymásra rakodott rétegből ugyanis, amely ezeket a csontokat magába zárta, az alsó jégkorszaktól a középső jégkor végéig tartó, tehát a körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt zárult negyedmillió év fejlődésének folyamatos története olvasható ki.

A munkavédelem módosításáról készült törvénytervezetet vitatták meg az üzemek gazdasági és szakszervezeti vezetői

az SZMT kezdeményezésére az

üzemek vezetői, szb-titkárai, munkavédelmi előadói Egerben, a SZOT-székháziban tartott értekezleten tolmácsolták a dolgozók javaslatait, — és mondták el saját észrevételeiket. Az értekezleten több módosító javaslat hangzott el, részben a törvénytervezethez, részben az annak végrehajtását szabályozó utasítások elkészítéséhez.

Az' értekezleten a SZOT munkavédelmi osztályának képviseletében Horváth József elvtárs vett részt.

Törvénytervezet készült a Munkatörvénykönyv VIII. fejezetének, a munkavédelemről szóló részének módosítására. A módosítást az tette szüségessé, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt megváltoztak a viszonyok, megnövekedett a társadalmi szervek felelőssége, bővült az üzemi vezetők hatásköre, változtak a technikai előfeltételek. A nagy munkába, a törvény végleges jóváhagyása előtt bevonják az üzemek vezetőit és dolgozóit. Ennék érdeliében a megye üzemeiben is sor került 1 tervezet megvitatására, majd

nyakbaakasztós táskájába gyömöszölte az irományokat.

— Jani! Te velem jössz a többi munkára! Még három kerékvetőt megcsináltok és utána fájront!

A kitüntetés nagyon boldoggá tett és büszkén kocogtam az öreg oldalán a közeli házikocsma irányába. Ügy nézhettünk ki mint a búsképű lovag, amint Sanchó Párnával rohamra indul a hadonászó szélmalmok ellen. Vékony, nyurga legény lévén, az öreg alig valamivel haladta meg a derékmagasságomat.

De a kíséret kötelezettséggel is járt! A készséges háziasszony már a második literest cserélte az asztalon és az én útkaparó mesterem egy- re-másra mesélte az első világháborúban átélt malacságait s ahogy mind jobban belemelegedett a visszaemlékezésbe, úgy gyűlt ki arcának céklába mártott színe.

időben a kilométerköveket új, pontos helyükre kell tenni.

Már a második fizetésünket hozta az igazgatóság kocsija, amikor váratlan dolog történt.

— No, Jani, itt az egész, intézd, — mondja az öreg, s kezembe nyomja a borítékokat.

Délidő után voltunk, nem nagyon akaródzott a munka és gyorsan beleszoktunk már abba, hogy azon a napon, amikór pénzért dolgozunk, csak félgőzzel megy a munka.

— Sáfrány Rudolf útbiztos! — kiáltottam harsányan a többiek felé hunyorítva.

S az öreg, mintha a dober- dói csatamezőn, vagy a Piavénái tűznék mellére a vaskeresztet, kihúzza magát, arcán a beosztottakat lenéző mosollyal írja a háromelemis szarkalábas betűket.

— Ha kész, jelentkezzen nálam! —ezzel a felkiáltással elvonult az irodának általa kinevezett gesztenyefa alá megA gesztenyefák árnyékában

ütöttük fel délidőre a tanyánkat, jó távol a „fekete levest” főző kátrányos üsttől, nehogy az szánk ízét vegye az ebédtől.

Nem sok beszéd keveredett a kanálzörgés közé, inkább az ebéddel ízlelgettük a Mátra felől érkező szelet és találgattuk: esőt, vihart hoz-e délutánra?

Az iskola derékegyenesítő padjai után sehogy sem akart smakkolni a nyári útépítő munka, még akkor sem, hogy tudtuk, 30 forintért koptatjuk az utat a falu és a fürdő között. Tudtuk azt is, hogy ez a pénz nem vándorol a családi kasszába, hanem szünidei keresményünk marad.

A sors szeszélye folytán, — de közrejátszott vékony dongám is — pumpásnak nevezett ki az üst mellé az öreg Rudi bácsi, aki az útfolto- zás egyedüli szakértője, „pallérja” és a szakasz hosszú múltra visszatekintő útkaparó- ja volt e vidéken.

Mi csak így hívtuk egymásközt: útkaparó.

De az öreg oa első nyaklevesek után útbiztosra változtatta a megszólítási titulust, ha a hivatalos ügyvitelről volt szó, vagy ha a kilométerkőtől kilométerkőig megszabta a feladatot.

Számára más mérték nem nagyon létezett! Az útszélére helyezett sírkő formájú jelző- kövek szabták mea egész életét. Ezekről táiékozódott a munkavégzésünkről, no meg a hazafelé vivő útról, ha fizetés

estéjén becsiccsantott az egyik közeli ház zúgkimérésében.

A számokat már úgy ahogy megjegyezte és a józanság percei úgy rögzítették, hogy a háza felé egyre kövérednek.

Nem lett volna ezzel baj, ha a magosságosok el nem rendelik, hogy az útjavítással egy