Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

1963. szeptember 6., péntek REPOJSAO 3 A népi ellenőröli vizsgálata nyomán Mennyit ér az üzemi ebéd? Istenmezejétől — &qjyipl&ntiq,, S^z^aeliq. A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság megvizsgálta a dolgozók közétkeztetésének helyzetét. A vizsgálatnak az volt a célja, hogy megállapít­sa: a közétkeztetés színvonala és fejlesztése megfelel-e a második ötéves terv követel­ményeinek, kielégítően szol­gálja-e a dolgozók igényeit. Megállapítják, hogy fejlődik a közétkeztetés, amelyet ma már igénybe vesz a dolgozók nagy része. Az üzemi étkezé­sek iránti érdeklődés növek­szik, s ezzel úgy próbálnak lé­pést tartani a vállalatok, hogy gépesítik a konyhákat. Vi­szont elmarad a hálózatbőví­tés, a korszerűsítés, a rekonst­rukció. Ebéd hét turnusban A megye területén több fa­luban, városban igénylik a közétkeztetést — azonban a lassú hálózatfejlesztés miatt még Gyöngyösön sem tudnak elegendő konyhát és éttermet nyitni, a földművesszövetke­zetek elzárkózása pedig több községben akadályozza az üze­mi étkeztetést. Több konyhá­ról elszállítják az ételt, * azt azonban nem biztosítják, hogy „helyben” fel is melegítsék az ebédet. A vállalatok egy ré­szénél a konyhákban nagy a zsúfoltság: a dolgozók csak hat-hét turnusban tudnak ebédelni. Bor, pálinka, zsúrkenyér, szemeskávé A vizsgálat során széles körű közvéleménykutatást végeztek az üzemi étkezdében felszolgált ételek mennyiségét és minősé­gét illetően. Megállapították, hogy a három forint harminc­kilenc filléres anyagnorma el­avult: ezért a jelenlegi árak mellett nem lehet megfelelő mennyiségű és minőségű ételt adni. Megállapították továbbá hogy a saját konyhákat üze­meltető vállalatok konyhái el­hanyagoltak, s több helyütt a nyersanyagnormákat sem ha­tározták meg. A Domoszlói Ál­lami Gazdaságban emiatt egy hónap alatt módot találtak ar­ra is, hogy 118 liter bort, 8 liter pálinkát, másfél kiló sze­meskávét és 8 kilogramm zsúrkenyeret számoljanak el. A Nyugat-Bükki Állami Erdő- gazdaság dolgozói utólag fize­tik be az étkezés díját, amikor már kiszámították, hogy mibe került egy-egy ebéd ... Zöldség helyett konzerv A vizsgálat áruhiányt nem tapasztalt, de gyakran nagy mennyiségű befőttet, konzerv- féleségeket találtak a raktár­ban, s emiatt nem szereznek be friss zöldséget, gyümölcsöt, primőrárut. A Vendéglátóipari Recept­könyv („szakácskönyv”) min­denütt megtalálható, a Horli AMG konyháján mégis 10 kiló mákot és 6 kiló cukrot véte­lövő évi kenyerünkért... A Földművelésügyi Minisz­térium növénytermesztési fő- igazgatósága intézkedett, hogy az idén kereken 33 000 vagon­nal több szuperfoszfátot jut­tassanak a termelőüzemek­nek, mint a múlt évben. Most a fő gond a készletek gyors ki­szállítása. A vasúti szállítások meggyorsításával máris elér­ték, hogy szeptember első nap­jaiban a második félévre ter­vezett mennyiségnek 50 száza­lékát átadták a felhasználó gazdaságoknak. Ezt az arányt most szeptember 15-ig 60 szá­zalékra akarják növelni. A fo­lyamatos vasúti szállításokon kívül, — az idén először — megszervezték a közvetlen gépkocsikon történő, gyorsított szállítást: a peremartoni és a szolnoki szuperfoszfátgyárból máris több száz tehergépkocsi hordja a műtrágyát a gazdasá­gokba. A tervek szerint szep­tember 1 c-re mindkét gyárat íJdsöprik” a gépkocsis szállító­brigádok. leztek 14 kiló tésztához (már­cius 6.), 18 kiló túrót, tizen­nyolc kiló tejfelt 18 kiló tész­tához (január 18.), 16 kiló tú­rót, 16 kiló tejfelt és 4 kiló cukrot, — 17 kiló tésztához (március 27.) Egy ivópohár négy embernek A higiénia gyakran csak kö­vetelmény marad, hiszen pél­dául Parádsasváron, ahol négy embernek jut egy ivópohár, vagy az egyik gépállomáson, ahol kezet sem tudnak mosni az étkezők, nem lehet beszélni tisztaságról, higiéniáról, még akkor sem, ha az orvos-egész­ségügyi könyvben nem talá­lunk olyan bejegyzéseket, ame­lyek kifogásolták volna eze­ket az állapotokat. Az Üzemi Vendéglátóipari Vállalatról szólva megállapít­ja a vizsgálat, hogy hiába ké­szített fejlesztési tervet, ezt nem hagyták jóvá. Uj étter­met nem építettek, a meglevő­ket sem nagyon lehet korsze­rűsíteni, mert azok nem a vál­lalat tulajdonában vannak. Gátolja a vállalat munkáját az, hogy Heves megye terüle­tén hétféle reggeli, ötféle va­csora és tizenöt (!!!) féle ebéd­normával dolgozik. Ezek kö­zött vannak négy, sőt kétfillé- res eltérések is. A vállalat központjában a dolgozók szakmai képzettsége megfelelő: a hálózatban azon­ban a huszonkét étteremvezető közül csak hétnek, a húsz szakács közül csak négynek van megfelelő szakképzettsége. Több konyhánál nem készí­tenek élőre étlapot, s itt „ötlet­szerűen” főznek. A gyöngyös- oroszi konyhán például -z egyik nap túróstésztát, a má­sik nap túrós táskát készítet­tek, Petőfibányán egy hónap alatt huszonkétszer volt hús­étel, főzelék csak ötször. Súlyesonkítás — reszelővei 426 embert kérdeztek meg a felszolgált ételek mennyiségét illetően, s 272-en találták ki­elégítőnek az adagokat. Arra is volt példa, hogy az ételt el­szállították az építkezésre, s kiderült, hogy nem jut min­denkinek hús, — mert a „ki­osztó” azt sem tudta, hányán kémek ebédet. Ez az egri szín­ház és a pártház építésénél fordult elő, ahol az adagoló VASÄRNAP este nyólc óra­kor a második mozielőadás után, a kisváros egyetlen cuk­rászdájában ültünk. Miközben a forró krémkávét kavarhat­juk, kinyílik az ajtó és egy jól öltözött tanyasi házaspár lép be rajta. Hogy tanyasiak, azt nem is annyira ruházatuk­ról, mint inkább félszeg moz­dulataikról, valamint piros­pozsgás arcukról sejtjük. Zsú­folt a helyiség, ezért egy ideig tétován nézelődnek. Aztán asztalunkhoz lépve, udvaria­san megkérdezik: — Le szabad ide ülni? — Tessék — szabadítunk fel két széket táskáinktól. Körülményesen elhelyezked­nék, majd a hozzájuk lépő ki­szolgálónak „feladják” a meg­rendelést. Az asszony málna­szörpöt, az ember egy kis üveg kőbányait hozat. Így üldögél­nek szótlanul egy ideig, e már ügyet sem vetünk rájuk, majd csak akkor, amikor az ember zsebkendőjével a homlokát tö- rülgetve, nevetve megszólal: — Mindennek a kalap az oka. Aíz asszony visszamosolyog: — Igaz... Ha kalap nincs, akkor most nem vagyunk itt. Fura történetet sejtünk a ti­tokzatos párbeszéd mögött, ezért tekintetünket a szóban forgó kalapra irányítjuk, ám­bár ettől még egy jottányit sem leszünk okosabbak. A ka­lap olyan, akár a többi, leg­feljebb az látszik rajta, hogy új még, nemrégen kerülhetett ki az üzletből. Furdal bennün­ket nagyon a kíváncsiság, ezért az emberhez fordulva megkér­dezzük: — Nem mondaná el nekünk is, hogy minek az oka az a ka­lap? merőkanalat is lereszelték, s 5 deci leves helyett négyet, négy deci főzelék helyett hár­mat mértek vele ... Ezenkívül, mint a jelentés szerzői írják: „Kivétel nélkül kifogásolnunk kellett az épít­kezéseknél felállított ideigle­nes étkezdék tisztaságát.” A Kereskedelmi Vendéglátó­ipari Vállalatok üzemei gyak­ran nem felelnek meg a mini­mális egészségügyi követel­ményeknek sem. A mátrafúre- di Benevár Étterem előkészí­tőjébe becsorog az esőié, az egri Vadászkürt Étteremnél az edényeket mosatlanul teszik el, arra hivatkozva, hogy nincs hely. Legyen gazdája az üzemi konyháknak ! A népi ellenőrök részletes javaslatokat dolgoztak ki, hogy felszámolják a jelenlegi álla­potokat. Javasolják, hogy akár pótberuházásokkal is, bővítsék az üzemi étkeztetés hálózatát, létesítsenek egyetlenegy szer­vet, amely egyedül felelős az üzemi étkeztetésért, teremtse­nek rendet a nyersanyagnor­mák dzsungelében, gondoskod­janak az üzemi konyhák jobb kihasználásáról (ahol nem főznek vacsorát, ott készítse­nek hidegtálakat.) ki. Mellettünk az országúton te­herautók poroznak, szürkés­sárga agyagterhükkel. Az agyag — Istenmezeje kincse; a bentonit! — A harmadik negyedévre 12 500 tonna volt az üzem ere­deti terve, ezt megemelték még 1540 tonnával — mondja Haj­nal Tibor üzemvezető. — S a negyedik negyedévre szóló elő­zetes terv is 14 520 tonna ben­tonit bányászását írja elő. Zsugorodik az öreg bánya Megnőtt az igény a bentonit- ra — ennek örülni kell. Am az öröm nem minden üröm nél­kül való: zsugorodik a rossz- kúttetői „öreg” bánya, már nem ad annyi bentonitot, amennyire szükség lenne; az új, hangyabolyosi bánya pedig még nem képes átvenni idő­sebb társától a termelés stafé­tabotját. Feszített a terv — feszített a munka! Az öreg bányában most már csak visszafejtés fo­lyik; s egy-egy munkahely biz­tosítását — a nagy nyomás miatt — kétszer-háromszor át kell építeni, míg visszafejtésre kerülhet. A feszített ütem. a munka nehéz körülményei ellenére is, =■ De mérnök úr! Hisz ebben a marhaistállóban mind gümőkórosak lettek a teheneink!! — Elnököm, nekünk csak az a fontos, hogy beleilljen a tájjellegbe!! (Endrődi István rajza) Először meglepődik a várat­lan kívánságtól, aztán elne­veti magát: — Hiszen elmondani elmond­hatom, mert most már úgyis minden mindegy, utána va­gyunk a dolgoknak. SÖRT löttyint a poharába és beszélni kezd: — Ügy nézzenek rám — mondja —, hogy nekem éle­temben ez a második kalapom, amely most a fejemen van, no­ha már néggyel haladtam meg az ötvenediket. Az elsőt még az esküvőnkre vásároltam s másikat nem is vettem, csak A KALAP most három hete. Addig az a régi kalapom volt a hétközna­pi is, meg az ünneplő is. Pedig az idő már alaposan- megvisel­te. Színehagyott, elformátlano­dott kalap vált belőle, de úgy voltam vele, hogy jó az a ta­nyára, mivelhogy máshová nemigen szoktam én járni. Is­merőseim már tréfásan el is neveztek „csajla kalapú Lasko- dinaik”, de én ennek ellenére hűséges maradtam a kopott holmihoz, csak abban éreztem jól magam, úgy gondoltam, ha másikkal cserélném fel, hát elfagyna a fejem. — A hűtlenség három héttel ezelőtt kezdődött. Akkor, ami­kor Kengyeles, a fogatosok brigádvezetője a jó munkám jutalmául kihozta a kéthetes üdülésre szóló beutaló cédulát. Nem jártam én még ilyen he­lyen sose, ezért vonakodtam az elutazástól. Főleg akkor na-' kacsoltam meg magam, amikor az asszony kijelentette, hogy márpedig a csajla kalapban nem mehetek el, mert ilyen szégyent nem hozhatok a ter­melőszövetkezetre. Elég az hoz­zá, hogy 25 év után ismét új kalap került a fejemre. Száz- hatvan-e vagy százhetven fo­rintba került, erre már nem emlékszem, csak annyi bizo­nyos, hogy finom, puha tapin­tású, akár a vaj. De azért, mi­kor az üdülésből hazajöttem, először is a kalapot vágtam sutba és ismét a régit tettem a fejemre. Ám az asszony nem hagyott békén. Mindig zsörtölő­dött velem, hogy mivel most már van új kalapom, hát ne pusztítsa a szekrényben a moly, hanem hébe-hóba beruccan­hatnánk a városba szórakozni egy kicsit. Ma este aztán ma­gam álltam elő az indítvány­nyal. öltözzünk! — jelentettem ki. — Megyünk a moziba! Azt sem tudtam mit játszanak, de nem is nagyon érdekelt, mert csak az asszonynak akartam a kedvébe járni. De azért nem bántam meg, hogy bejöttünk, mert éppen a Háború és békét játszották, aztán mindkettőnk­nek nagyon tetszett, idefelé jö­vet el is határoztuk, hogy ez­után máskor is beruccanunk a városba. Hát erre mondtuk mi, kérem, hogy mindennek ez a kalap az oka ... ELHALLGAT. Kiönti a ma- i radék sort, fizet, s elbúcsúz- * nak. Néhány perc múlva kinti felzúg egy Pannónia motor s f mi pedig az imént hallottak i felett morfondírozván így mó-j dosítjuk a kalaphistóriát: min-I dennek az a termelőszövetke- f zet az oka... j Ari Kálmán a tervezettnél olcsóbban, gaz­daságosabban adta kincsét az öreg bánya. Egy tonna nyers bentonitot a megszabott 23Ü,50 forint helyett 206,43 fo­rintért termeltek az év első hat hónapja során. Tonnán­kénti megtakarításuk 24 forint; önköltségjavulásuk pedig 10 százalékos! Az új bánya: fent és lent A Hangyabolyosnál, az erdő alatt, nagy építőtelep képe bontakozik: út kanyarog a sö­tétló bányaszájhoz, a szélesen terített kőpályát dohogó úthen­ger nyomtatja; a kompresszor, s a trafóház, a műhelyépület falai már állnak és készül a tárolótér. A Bányászati Epitő Vállalat a majd félszázmilliós beruházás megvalósításával szépen halad, csak az út átadá­sával maradt még adós; a sze­szélyes időjárás miatt csak ké­sőn kezdhettek az útépítéshez, s a munkákkal lemaradtak. Lent, a föld alatt, szeob eredményekkel is találkozha- tik az ember; augusztus 23-án elérték a bentonitmezőt, s szeptember elsejéig 74,5 ton­nát el is szállítottak a teherau­tók. — Majd egy kilométernyi lesz a fővágat hossza — mond­ja Hajnal üzemvezető —, s még 62 métert kell előre ha­ladnunk. A fővágatból nyitunk szintes főszállító-vágatot és se­gédsiklókat; ide a siklókba te­lepítjük aztán a termelő mun­kahelyeket. Még jövőre is csak elővájásokat végzünk na­gyobbrészt, de az elővájásoK- ból már bentonitot is kell bá­nyásznunk, 15—20 ezer tonnát. Az új bánya fővágatát tar­tós biztosítással építik: Zi, Z», Z3 nyitottkapuíves ácsolalok, TH-gyűrűk váltják egymást; egyes szakaszon betonidomkő- veL, és falazással biztosítanak. Az eddig kihajtott vágat 55 százalékán a tartós biztosítás beépítésével már végeztek. Csak 65-re ígérik a bányagépeket! Igaz, a transzformátorház berendezéseit már leszállítot­ták, s megérkezett Istenmeze­jére egy bányamozdony is, de a beépítendő bányagépek nagi részét csak 1965-re igazoltál vissza a gyártó cégek: a Dúc los Bányagépgyár, a Kábel gyár, stb. Hiányzik példáu: két sikló vontatógépe is! Mit kezdenek majd gépel nélkül? Ideiglenes megoldást keres nek, mert gépek nélkül Is bol dogulni kell. És termelni,, má- jövőre, 15—20 ezer tonna ben tonitot. Új országokat hódít a bentonit — Exporttervünket ez idei teljesítettük, sőt féléves szín ten 500 tonnával túl is szál - nyaltuk. — Milyen új országok kap nak istenmezeji bentonitot? — Az újabb igénybejelentí sek száma sok. Legutóbb a ma di bentonitőrlő üzem fordul hozzánk, küldjünk több bentc nitot, amelyet Egyiptomba s Izraelbe szállítanak majd. / napokban várjuk a miniszteri um kiküldötteit, hogy az újab igények kielégítésének lehető ségeiről közösen döntsünk. Megnőtt az igény a bentonit ra! Az istenmezejiek azonbai felemás körülmények közöt őrlődnék: az új bánya még nen termelhet, s a régi bánya ter­melése csökkenőben van. A megoldás nyitja csak eg\ lehet: meggyorsítani az új bá­nya feltárását, a termelés elő­készítését; s a gyártó cégeknek pedig még az ígért határidő előtt el kell juttatniuk a szük­séges bányagépeket Istenmeze­jére. Minél rövidebb idő alatt indulhat meg az új bánya ter­melése — az ország haszna an­nál nagyobb lesz! Pataky Dezső Idei, új cukor a hatvani raktárban A.z első négy nap 700 vagon répát dolgoztak fel — A Hatvani Cukorgyár igazgatóját keressük. — Tessék. Decsi Ferenc, igazgató beszél. — Van-e már a raktában új cukor? — Igen. Hétfő reggel 6 óra­kor kezdtük a cukorgyártást. Azóta rendben, minden külö­nösebb fennakadás nélkül dolgoznak az emberek és a gépek. Kedden délután már rendes, jó minőségű cukrot gyártottunk. Üj cokrot tárol­nak már a raktárban. — Honnan érkezett az első répaszállítmány és mennyit Magyar 'térkép a világ szikes talajairól A magyar talajtan a tudo­mányos kutatás és a gyakor­lati hasznosítás terén' már ed­dig is sok nemzetközi elisme­rést szerzett hazánknak. Újabb megtisztelő jele ennek az a megbízatás, amit az UNESCO- tól kapott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, illetve annak Talajtani és Agrokémiai Kuta­tó Intézete. A megbízás értel­mében az intézet készíti el az első térképet a világ szódás- szikes talajairól. A mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséhez elengedhetetlen talajjavítás alapját a Talajtani és Agroké­miai Kutató Intézetben készü­lő térkép képezi majd. tudnak feldolgozni naponta? — Hajdú-Biharból és Szol­nok környékéről kaptuk az első szállítmányt. Arra keve­sebb csapadék hullott és ha­marabb érett a répa, Heve9 megyében csak később kezdik a szedést. Az első napokban , még próbagyártás folyik, sok műszert és gépet kell ellen­őrizni, szabályozni. Mintegy 170 vagon répát dolgoztunk fel naponként, de hamarosan, teljes üzemeléssel, elérjük a 234 vagonos normát. — Az új erőmű, a kazánok és szűrők jól működnek? . — Igen. Elmondhatom, az . első napok tapasztalatai azt igazolják, hogy reményeink és számításaink beválnak. — Hogyan biztosították a szükséges munkaerőt? — Első sorban úgy, hogy ahol lehetséges és a rendelke­zések megengedik, női mun­kaerőt alkalmaztunk. Több mint 90 munkahelyre nőket állítottunk. Rakodókat, anyag- mozgatókat és egyéb férfi munkaerőt még most is fel­veszünk. Reméljük, mire tel­jes gőzzel dolgozik a gyár, sem a munkaerő, sem más hiányosság nem okoz fenn­akadást. Mindenesetre a kez­det jó és az első munkanapok eredményei biztatóak. Búcsúzóul további sikereket kívántunk a Hatvani Cukor­gyár dolgozóinak. Helyére tet­tük a telefont. (F. 14

Next

/
Thumbnails
Contents