Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

4 NEPDJSAO 1963. szeptember 6., péntek Amikor kopogtat a végrehajtó A közvélemény nem a leg­rokonszenvesebb foglalkozások között tartja számon a végre­hajtókat. Az emberek — kü­lönös módon öröklődő ellen­szenvvel — emlegetik ezt a hi­vatalt, és nem éppen elismerő mozdulattal összegezik róluk véleményüket. Hosszú-hosszú évtizedek, ha nem évszázadok beidegződött öröksége ez is. Mert hogyan is alakult a sze­gény ember sorsa a tönkre- menésig: szerződéskötési ra­vaszkodás, bankkölcsön, vagy uzsora-kölcsön, bírói ítélet, végrehajtás, árverés, — ez volt a szokott sorsa annak, aki a tőkéssel ügyletet mert kötni például a harmincas évek vál­ságos időszakában. Rossz íze is van ma is a végrehajtási szónak, és a foglalkozásnak: a végrehajtás és az árverés sok könnyet és sok tragédiát takart el, vagy nyitott fel annak ide­jén. A végrehajtói foglalkozásnak a formája ma sem változott, de tartalma egészen más, mint azelőtt. Erről és a sok éve űzött végrehajtói foglalkozásá­ról beszélgettünk Lakatos La­jossal, az egri megyei bíróság végrehajtói irodájának helyet­tes vezetőjével. Derűs szemlé­letű, deres hajú, mosolygó ar­cú ember, aki lelkiismeretesen és nagy rendszeretettel végzi mindennapi munkáját a vég­rehajtásban. — Hogyan is indul a végre­hajtási eljárás? — A bíróságok meghozzák az ítéletet, s ha kell, a végre­hajtó a törvény adta keretek között érvényt szerez a bírói határozatnak — válaszol sza­batosan a törvényház eme ré­gi dolgozója. — Vannak, akik a bírói ha­tározatokat felhívás nélkül tel­jesítik és adósságaikat, köte­lezettségeiket közbelépésünk nélkül kifizetik. A többség azonban „bevár minket”. — Hányféle adósfajta van? — Ahány ember, annyiféle­képpen viselkedik velünk szemben. Nagy iskola az adós­ság, itt annyiféleképpen vizs­gáznak az emberek, ahányan vannak. Legjobb, ha néhány esetemet felsorolom. Az ügyeskedő J. M-nél megindult a végre­hajtási eljárás, az ingóságokra megtörtént a foglalás, az ár­verést kitűztük, öt nem zavar­ta a zár alá vétel és a komoly figyelmeztetés. Az árverés napja előtt a lefoglalt ingókat széthordta ismerőseihez. A la­kását bezárta és hiába jelen­tünk meg az átverés napján, az eljárás lefolytatására, hiába nyittattuk fel a lakást, az elár­verezendő ingókat csak nem találtuk. Azt hitte, túl járt az eszünkön, de megindult a bün­tető eljárás is ellene, a végre­hajtáson kívül. Aki a gyermektartásdíj elől menekül K. S. tipikus vándormadár Bírói ítélet kötelezi őt, hogy két gyermekéért a tőle elvált felesége kezéhez tartásdíjat fi­zessen. Az asszony végrehajtást kért, mert a férj nem fizet már hosszú hónapok óta. Legutolsó munkahelyén letiltással meg­kerestük, de már nem ott dol­gozott. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a rendőrségi szervek­nél megtudakolni, hol is tar­tózkodik „az ügyfél”. K. S. már több ízben megkapta a fizeté­si letiltást, éppen azon a mun­kahelyen, ahol éppen dolgo­zott, de a következő bérszám­fejtésnél már továbbállt min­dig, hogy a tartásdíjat legfel­jebb csak egy részletfizetéséből csíphessék el. önkényesen ki­lépett már ötször-hatszor és vándorol munkásszállásról munkásszállásra, mert a kere­setéből nem hajlandó a gyere­kei neveléséhez hozzájárulni egy forinttal sem. K. S. iszá- kosság és tartási kötelezettség Kilátás a Gellérthegyről (Szlovák György rajza) elmulasztása miatt ismét a bí­róság elé kerül. Adós, akit „jogtalanul molesztálnak” N. P. alig félezer forinttal tartozik az egyik vállalatnak, mert amikor kilépett a mun­kaviszonyból, nem adta le és nem váltotta meg a raktártól kapott holmikat, a munka­ruháját. Amikor meglátogat­juk, égre-földre esküdözik, hogy neki van igaza, minden­ki hazudik, mindenki aljas e kerek világon. De arra már nem tud válaszolni, hogy a bíró­ság előtt miért nem védte meg igazságát, ha van, illetve válaszol, de a válasz ugyan­csak kivülesik az illedelmes magyar tájszólés keretein. N. P. végül is megtépte ma­gán a ruháját, ha a ruhát még cifrázni lehetne és meg­mutatja lakását, ahol valóban nincs semmi lefoglalni való. N. P.-nél meg kell várni, amíg megint állandó munkát vállal. Nehéz eset, még a segédmun­kások között is a legnehezebb kategória. ★ Ahány akta a végrehajtói pulpituson, annyi sors. Fag­gatjuk Lakatos Lajost: meg- szokta-e vagy netán megsze­rette-e ezt a foglalkozást. De­rűsen válaszol: „ez a felada­tom.” Néha akad úgy is, hogy a végrehajtási akták felszapo­rodnak, de az adósi összegek nem nyomasztóak, az adósi körülmények nem aggasztóak; a kereseteket nem lehet a vég­sőkig megterhelni, hiszen a törvény az élet minden terü­letén ismeri az emberi mél­tányosságot. Nemcsak ítéletek­ben, de a végrehajtásnál is. (farkas) Hírek új filmekről A nemrég megvásárolt fil­mek között szerepel két zenés alkotás: az ITT LAKIK A SZERELEM című színes, szov­jet operett-film muzsikáját Sosztákovics szerezte; Dvorák operájának, a RUSZALKA- nak zenéje látványos, színes, szélesvásznú csehszlovák fil­men csendül fel. Két fordula­tos történetet dolgoz fel a len­gyel GENGSZTEREK ES FILANTRÓPOK, s ugyancsak lengyel produkció Kazimierz Brandys hazánkban is megje­lent, Oféliától Feliciáig című novellájának filmváltozata, az ÚTBAN PÁRIZS FELÉ. A né­met megszállás utolsó napjai­ban, Olaszországban játszódik A GYÁVÁK BANDÁJA című francia film, amelynek női főszerepét Pascal Petit ala­kítja. Városunk idegenforgalma évről évre növekszik, látoga­tóink száma az idén talán el­éri a 400 000 főt is, messze megelőzve ezzel a vidéki ma­gyar városok bármelyikét. Mi vonzza Egerbe a sok magyar és külföldi vendéget? Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az ide jövők megtalálhatják ná­lunk mindazt, amit egy üdülő­helytől, egy idegenforgalmi várostól várni lehet. Hangula­tos városképek, műemlékek hosszú sora, a történelmi múl­tat idéző vár, pompás, langyos vizű strandfürdő, kirándulá­sokra alkalmas, gyönyörű kör­nyék, — és világszerte híres, tüzes egri borok: íme ezek azok a tényezők, amelyek Egert oly vonzóvá teszik! Mindezt a sok érdekességet, szépséget akarja bemutatni az olvasónak, nézőnek a Képző- művészeti Alap Kiadóvállalata által az elmúlt napokban meg­jelentetett, négy nyelvű, Eger­ről szóló kis képeskönyv. Igen, képeskönyv, mert a 120 kép mellett nincs hosszú szöveg a város múltjáról, vagy jelené­ről, de általában jól sikerült magyarázatok fűződnek a szép, fekete-fehér, vagy színes fo­tók sorához. A képek néha sokkal közvetlenebbül adják elő mondanivalójukat, mint á gyakran túlságosan részletező, tudományos leírások, és en­nek a kis könyvnek is főleg az az érdeme, hogy változatosan, beszédesen meséli el a látni- es tudnivalókat mindazoknak, akik a kiadványt szórakozás­képpen kezükbe veszik. A képek egymásutánja — egy látkép után — érthetően az egri várral kezdődik, hi­szen van-e olyan vendége Egernek, akinek az első útja né ide, az ősi falak közé ve­zetne? Jól megfigyelhetjük a felvételeken az érdekes romo­kat, a már részben helyreál­lított építményeket, a föld alat­ti folyosókat és színes kép mutatja Dobó Istvánnak, a hős egri kapitánynak sírkövét. A vár után eljutunk Gárdonyi Géza házához, majd látképek, régi és új épületek, a minaret, a felvételeken hangulatos (de azért itt is rendezetlen) pa­takparti részletek váltogatják egymást. A fényképeit megörö­kítik, élettel tele ábrázolják a Forst-ház árkádjait, a Fagy­laltkert esti hangulatát. A vá­rosunk építészeti kialakításá­ban olyan döntő barokk stílus sok szépsége, jellegzetessége tükröződik a jól megválasztott középületek, házak homlokza­tain és a közelről bemutatott részleteken, vagy a hatásos belső felvételeken. „Eger iskolaváros” fogalmát idézi a Szilágyi gimnázium előtti leánysereg, vagy a IV. sz. iskola életének két epizódja. Sajnos, az „Eger fürdőváros” már kevésbé jut szóhoz a ké­peken: egy felvétel mutatja csupán a strandot, a sportra pedig cs.ak egy úszó fiú portré­ja emlékeztet. Eger ipara is többet érdemelt volna, mint a Dohánygyár egy munkaterme sarkának ábrázolása! Az egri szőlőkre, borra már kevesebb lehet a -panasz. Ezzel és néhány környékbeli felvétellel zárul a változatos képek sora. Összefoglalva: a kis képes­könyv (ha van is itt-ott ki­sebb hiba a képekben, vagy a képeket magyarázó szövegben) nyeresége az egrieknek és a hozzá jövő idegeneknek. Aki — távol tőlünk — kezébe ve­szi a könyvecskét, az érdeklő­dése felébredve, talán még na­gyobb igyekezettel jön majd hozzánk, aki pedig emlékként viszi a képeket magával, bi­zonyára még szívesebben em­lékezik meg az Egerben eltöl­tött időről. Hevesy Sándor Mivel foglalkozik az amerikai hírszerző szolgálat VICTOR NORRIS Hamilton arab származású amerikai ál­lampolgár nemrégiben politi­kai menedékjogot kért a Szov­jetuniótól. Az Izvesztyija cí­mű moszkvai napilap ezzel kapcsolatban közölte azt a le­velet, amelyben Hamilton is­merteti az Egyesült Államok­ban és az arab országokban élő barátaival döntésének okait. Hamilton eredeti neve Hin- dali, 44 éves és 1940-ben diplo­máit a bejrúti egyetemen. Megismerkedett egy amerikai lánnyal, s feleségül vette. Együtt utaztak Amerikába, de mivel nem volt amerikai ál­lampolgár, Georgia államban, ahol letelepedtek, „másodren­dű emberként” kezelték. Mint tanár nem tudott elhelyezked­ni, és néhány évig pincérként és szállodai portásként dolgo­zott. Amikor végre felesége ré­vén amerikai állampolgárság­hoz jutott. Washingtonba uta­zott. Ott megismerkedett egy önmagát Maxwell nyugalma­zott ezredesnek nevező em­berrel, aki felajánlotta, hogy segítséget nyújt elhelyezkedé­séhez. Hamilton az ezredes ajánlására különleges iskolá­ba került, s ott megtanulta a felderítőmunka alapjait, és a rejtjeles írások megfejtésének módszereit. MIUTÁN SIKERESEN le­tette a vizsgákat, 1957 júniu­sában a nemzetbiztonsági ügynökséghez helyezték, a Maryland állambeli Fort Mid­be, ahol közel-keleti szakértő­ként tevékénykedett. A nem­zetbiztonsági ügynökség azon részlege, amelyben Hamilton dolgozott, az Egyesült Arab Köztársasággal, Szíriával, Irakkal, Libanonnal, Jordá­niával, Szaud-Arábiával, Je­mennel, Líbiával, Marokkóval, Tunéziával, Törökországgal, Iránnal, Görögországgal és Etiópiával foglalkozik. Az itt dolgozóknak az a feladatuk, hogy fölvegyék és megfejtsék az említett országok között le­bonyolódó, katonai jellegű, tit­kos, rejtjeles közleményeket, amelyek ezeknek az országok­nak a föld bármely pontján levő diplomáciai képviseletei­hez érkeznek. E célra az ügy­nökségnek külön rádióállomá­sai vannak Cipruson. Hamilton példaképpen meg­említi, hogy asztalán volt an­nak a rejtjeles üzenetváltás­nak teljes, megfejtett szövege, amely Kairó és az Egyesült Arab Köztársaság moszkvai nagykövetsége között folyt le az EAK kormányküldöttségé­nek 1958-ban tett szovjetunió­beli útja idején. Az ügynökség figyeli az említett országok washingtoni képviseleteinek telefonbeszélgetéseit is. Az amerikai hatóságok kihasznál­ják azt a körülményt, hogy az amerikai földön van az ENSZ központja. AZ ÜGYNÖKSÉGBEN a gyanakvás, a bizalmatlanság légköre uralkodik, minden el* ejtett véleménynyilvánítás el­jut a munkatársak megfigye­lésével megbízott különleges beosztottakhoz. Amikor pél­dául Hamilton kérte, enged­jék meg, hogy felújíthassa kapcsolatait szíriai rokonaival, magára vonta a belső ellen­őrző szervek súlyos gyanúját, A vele szemben megnyilvá­nuló ellenséges légkör, vala­mint a reá bízott feladat va­lódi jellegének fölismerése késztette arra az elhatározás­ra, hogy a szolgálatból kilép­jen. A szakítás a hírszerzés­sel nem bizonyult könnyűnek. Az FBI megakadályozta, hogy munkát kaphasson, még a ré­gi, portási állást sem kaphatta vissza. OKOS MIKLÓS 28 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL .. .inkább azt akarja megismertetni velünk, mennyire kicsinyeskedők, mi­csoda semmiségeket tartanak bűnnek és micsoda szörnyű kínzásokat visz­nek végbe magukon — semmiért. Az ember a végén igazán azt gondolja: micsoda balgatag egy élet ez, nem józan eszű embernek való! Ha ezt akarta Gárdonyi elérni, valóban, könyve ezt a benyomást teszi az olvasóra... Nem is tudom tulajdonképpen miért írta meg?” Amikor Gárdonyi elolvasta Dudek bírálatát, elfehéredett. Aztán a ka­napé sarkába ült. Sokáig ott üldö­gélt. Lassan visszatért a színe. Ki­ment a kertbe. Mariska kissé távolabb a hulló leveleket gereblyézte. — Üjból tavasz van — mondotta. — Üjra nőtt a fű. Olyan, mint a bár­sony. — Tavasszal megszépítjük a ker­tet, Mariska. Szobrokat teszünk a virágok közé; törpéket, a gyöngyvi­rágosba egy aktot, ide a bejárathoz egy pogány istent, amoda Dantét. Ha pogánynak tartanak, legalább iste­nem legyen! Még a kertben volt, amikor Ha- lászy futott be a kapun, kezében a Religio példányát szorongatta. — Fel vagyok háborodva! — kiál­totta. — Dudek, Dudek, mit akar?! Setét dr. is a Religio egy példányá­val érkezett. — Az Egri Üjság holnapi számá­ban válaszolok rá! — mondotta Setét. — Hallatlan, mire merészkedik. — Semmit sem kell csinálni, — nyugtatta barátait. Az égvilágon semmit. Másnap fáradtan, kedvetlenül éb­redt. Fájt a háta, a melle. Nem esett jól a pipa sem, de azért rágyújtott. Egész délelőtt tétlenkedett. Délután felkereste orvosát, Glósz Kálmánt. — Nincs itt semmi baj, de nyugalom kell, több nyugalom. Újból a sóspá- liinkát ajánlom, és hideg, meleg für­dőket, nagy sétákat. Október közepéig mindennap kisé­tált a noszvaji Savó® dűlőbe, a birtok­ra. Nagyon megszerette ezt a helyet. Néhány heti kúra után meglehető­sen pihentnek érezte magát és októ­ber 18-án el is utazott Budapestre. A budapesti kdr. törvényszék az 1894. évi XXXI. t. c. alapján mondta ká a válást. „A házasságból az együttélés alatt Budapesten 1887. évi május 17-ik napján született Sándor Józsefet és az Agárdon 1891. évi március hó 21- ik napján született József nevű kisk. fiúgyermekeket felperesnek, a gyer­mekek apjának — a Győrszigeten 1889 évi február hó 25. napján szüle­tett Gizella nevű kisk. leánygyerme­ket, továbbá a különélés tartama alatt Győrszigeten 1893. évi április hó 7. napján született Géza nevű kiék. gyermeket alperesnek, a gyermekek anyjának adja át ideiglenes eltartás és neveltetés végett.” így történt ez 1908. október 20-án. ★ A Vadász utcai Mátékovics házban nagy csend uralkodik, amióta híre jötit, hogy József az apai tilalom el­lenére feleségül vette Tóth Ilonát. A családfő hangját senki sem hallja. Bezárkózik a szobájába. Napokig ki sem mozdul. Csak délben jelenik meg a közös ebédlőasztalnál. Reggel és este nem eszik. Néhány hét alatt éveket öregedett. Arca megnyúlt, sze­mei alatt vizenyős kis zacskók kelet- kezteki Háta még jobban meggör­nyedt. Kezei remegtek. Most nem ad utasítást lányainak, nem beszél ter­veiről, mint addig tette. Mert örökké tervezett. A ház udvari részét bőví­teni akarta lányai számára, hogy ami­kor majd férjhez mennek, ott legyen a lakásuk az övé közelében. Az idén akairt a szőlőben fordíttatni. Gyü­mölcsfákat akart ültetni: mandulát, diót, császárkörtét és pármin-almát. A pincében is akadt volna munka bőven, a seprőt is el kellétt volna már szállíttatni. Amiőita azonban egyetlen fiában csalódott, mintha kicserélték volna. Sehol sem találta helyét. Csak a nagy karosszék, meg az ágy. Fel sem öltö­zött. Hétszámra házikabátban, pa­pucsban csoszogott tágas szobájában, fején kis fekete klott sapkával és hall­gatott. Sokszor még az ebéd sem esett jól. Ilyenkor Irén elmegy a kö­zeli szeszgyárba, fél deci rumot hoz és három deci rumos teát főz apjá­nak. Ez aztán jólesik Móric bácsinak. A kékszilva díszítésű fehérzománcos bögrét nem szabad szobájából kivin­ni. Arra úgy ügyel, mint legdrágább kincsére. Félti, nehogy valami étel vagy éppen zsiradék kerüljön bele, mert akkor örökre vége. Akkor abban többé nem tehet teát főzni. Előfordult, hogy valaki felkeresi, szomszéd vagy vevő, de innen most mindenki dolgavégzetlen távozik. Móric bácsi mindenre nemet mond. Zsörtölődik, Mindenkivel elégedetlen, még lányaival is. Egyszer felelősség­re vonta őket, mert Legányi Maris­kával barátkoznak. — Igen, ő viszi és hozza a híreket Józsitól. Kifogásolta,- hogy összeis­merkedtek sógornőjükkel. Haragja csak akkor enyhült némileg, amikor megtudta, hogy Ilonka néhány napig a kórházban feküdt és Mariska több­ször meglátogatta. Ekkor panaszkodott Irénnek: Ugye, kislányom, nem így gondoltuk ezt mi egyiken sem? Hát olyan rossz apátok vagyok én nektek? Azt érdemeltem én, hogy idegenek számoljanak be a fiam, a menyem hogyléte felől? És ha unokám lesz, ne ismerjem — mon­dotta szomorúan. — Vagy talán azt várják, hogy én menjek és kérjem meg őket, hogy ne haragudjanak az apjukra. ★ A meleg nyárutón korán kdvirított az őszi kikirics, a réten meg a vérfű. Milyen szép ez az örök mosolyú hegy a buja völgyekkel — nézett Ilonka az Eged felé, de eszébe jutott a tél. Ekkor mondta férjének: — Nekem elég volt az itt lakásból, ennél barátságosabb környezetet is el tudok képzelni magamnak. Szeretem a természetet, a virágokat,, a fákat, a csicsergő madárkákat és a zöldellő rétet, de mit nézek itt télen ezen a kietlenségen? Bámuljam a tar fákat? Vagy a szürke eget? És egész nap itt magamban? Reggeltől estig várjak arra, hogy esteledjék és megjön az uracskám? — Nem lehet a szögről leakasztani egy megfelelő házat! ezt megérthet­né — mondta Mátékovics. — Ezen nem múlik a dolog. Van a Takács utcában egy jó lakás, akár holnap is oda költözhetünk. (Folytatjuk) ÜJ EGRI KIS KÉPESKÖNYV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents