Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-04 / 206. szám

1963. szeptember 4., szerda NEPÜJSAG 8 Fel vásárlás és kereskedelem Soha ennyi zöldségfélét, pa­radicsomot, paprikát, uborkát nem termeltek még Heves megyében, mint az idén. Né­hány számadat mindennél vi­lágosabban beszél: A termelő- szövetkezetek eddig több mint hatezer vagon zöldárut adtak el a MEK-nek, a konzervgyá­raknak. A MEK éppen a na­pokban vásárolta fed az ezre­dik vagon dinnyét, de a para­dicsomnál is jóval túl van már az 1100 vagonon. A felvá­sárlók kereken 2000 vagonnal több árut vásároltak fel, mint egy esztendővel koráb­ban. Ez rekord, sőt, olyan tel­jesítmény, amelyről elismerés­sel lehet beszélni. Heves me­gye eddig is zöldségtermelő tájegység volt, de az idén meg­termelt zöldségmennyiség a szocialista nagyüzemek magas fölényét bizonyítja. Szakembereink az évek so­rán azt mondták a termelőszö­vetkezeteknek: alkalmazzatok korszerű agrotechnikát, növel­jétek a tőszámokat, akkor na­gyobb lesz a termés. A jó ta­nácsokat a szövetkezetek több­sége megfogadta, s mindenek­előtt ez az oka — a jó időjá­ráson túl, — a rekordtermés­nek, a magas hozamoknak. A napokban Boldogon vol­tam, ahol beszélgettem a szö­vetkezeti tagokkal, az elnök­kel, agronómussal, tanácsel­nökkel is. A paprika miatt fájt a fejük. — Nem kell a paprika a ku­tyának se! — panaszkodott az elnök. A Duna Konzervgyár nem vásárol többet. A MEK szerződés nélkül is visz, amennyit tud, amennyivel bir. A szövetkezet gépkocsijai már összefutkosták Felső-Magyar- országot, de csak kevés ered­ménnyel. — Miért nem hozták ko­rábban? — kérdezték a borso­diak. Boldogon ötmillió forin­tot terveztek paprikából, s most, amikor napi 10 Vagont is szállíthatnának, a kereskede­lem — úgy látják — felmondja a szolgálatot. Az előbb említett örömeink­be tehát üröm is vegyül. — Nem számítottunk ilyen termésre — mondta válasz­képpen az egyik MEK-vezető. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya a napokban fel­mérette, hogy a termelőszövet­kezetekben az idén milyen mennyiségű árut nem vettek át, nem vásároltak fel. Kide­rült, hogy több mint hatszáz vagon áru maradt eladatlan, különböző szervezési, szállítási vagy egyéb okok miatt. — Objektív nehézségek — mondhatja valaki. Kétségte­len, akaratunktól független té­nyezők is közrejátszottak ab­ban, hogy sok zöldáru még ma is ott megy tönkre a földe­ken, vagy került a silózóba. Tapasztalatlanság, felkészület­lenség, kezdeti problémák? Igaz lehet mindez, sőt, az is igaz, hogy nincsenek tárolóink, kevés a vagon, a szállítóesz­köz, még nem megfelelően fej­lett a kereskedelmi hálóza­tunk. Kétségtelen, ezekkel le­het indokolni, de ettől még tények maradnak a tények, s mindenki tudja, hogy az idei nagy zöldségtermés egy részét nem tudtuk felvásárolni, el­adni, ugyanakkor belső ellátási zavarok is voltak. Felesleges zöldárunk volt akkor is, amikor — néhány hete —- sok üzemi konyhán rizst és száraz babot főztek, mert nem kaptak zöldségfélét. Nem tudtuk eladni a paradi­csomot, 63 vagon uborka ment tönkre a szövetkezetekben, de a mátrai üdülők az üdülői el­látáson kívül alig-alig jutottak egy kevéske zöldáruhoz, diny- nyéhez, gyümölcshöz. Lehetne sorolni tovább a jól ismert ba­jokat. A feladat azonban most nem ez. A feladat, hogy a je­lenlegi hibákat legalább a jö­vőben elkerüljük. Igaz, egyet­len esztendő alatt nem lehet csodákat művelni, nem épül­hetnek tucatszámra új raktá­rak, nem állhatnak minden posztra kitűnő kereskedők, nem hatványozhatjuk meg a vagon- és gépkocsiparkot sem. Ez igaz. De a lehetséges beru­házásokon kívül számtalan olyan szervezési, kereskedelmi, gazdasági problémát ki lehet­ne okoskodni, amelyek feltét­len javítanának a helyzeten. Nem arról van szó, hogy a MEK munkája fölött most egyszerűen pálcát törjünk, hi­szen meggyőződtünk: nagyon sok MEK-vezető, dolgozó szinte éjt nappallá téve fáradt, s ipar­kodott. Nagy feladat volt a több ezer vagon áru felvásár­lása is. Mégis, olyan kiabáló hibák fordultak elő, amelyek mellett nem lehet egyszerűen szó nélkül elmenni. Hatszázti- zenegy vagon áru tönkremené- sét, a rendszertelen közellátást nem lehet egyszerűen csak „kezdeti nehézségnek” elköny­velni. Bírálat illeti az országos rangú kereskedelmi, értékesí­tési fórumok munkáját is, akik látták a mutatkozó gondokat, amelyekkel megbirkózni egy megye önerejéből nem képes. Félreértés ne essék. Nem vészharangkongatásról van szó, egyszerűen csak lelkiis- meretébresztő figyelmeztetés­ről, hogy már most, amikor még javában folyik a felvásár­lás, — okuljunk, s ha a ma­gunk kárán is, de tanuljunk. A MEK vezetői, a körzeti megbízottak, a járási vezetők is tegyenek számvetést, de még a gépkocsivezető is, aki hanyagságból órákat késett, szintén érezze felelősségét, sőt tegyen így a tsz-elnök is, aki nem szedette le időben az árut és kihasználatlanul állni hagyta a vagont, a MEK ko­csijait. A leckét ezúttal az élet tette elénk, s ebből a leckéből ta­nulni kell. Hogy mit kell tenni, milyen módszereket kell kidolgozni, hogy az idei bajok többé ne forduljanak elő? Ezt majd a szakembereknek kell alapos, elemző munka után részletesen megválaszolniuk. Szabad le­gyen mégis egyetlen példát: az erdőtelki Uj Élet Termelőszö­vetkezet 67 holdon termelt az idén paradicsomot. Ebből 630 ezer forint bevételt tervezett. Hét holdról korai primőr pa­radicsomot vitt piacra, csak az erről a területről leszedett ko­rai paradicsomért négyszáz- ezer forintot kapott... A sza­kaszos ültetés és szedés szin­tén nem megoldott probléma még. Az sem, hogy a termelő­szövetkezetekhez közeli üzlete­ket, árudákat, a helyi lakossá­got a helybeli tsz, vagy tsz-ek lássák el zöldáruval. Miért csak borkóstolókat érdemes nyitni, s miért nem érdemes zöldsé­ges üzleteket létrehozni a tsz-eknek megyeszerte, ame­lyeket ezután ők látnának el friss zöldséggel? De a szállí­tás, az árusítás, az árkialakítás terén is akadnak bizonyára javítani valók. Ez az esztendő tanulság egész népgazdaságunk számára, s így magunknak is. Ezért nem lehet nyugodt egyetlen felelős ember sem, míg nem vonja le a kellő tanulságot, s már most nem vet számot; mit tehetne jobban, mit javíthatna a jö­vőben. A szőlő-, burgonya-, gyümölcs-felvásárlás még ez­után következik. így sok tekin­tetben még menet közben is lehet javítani, s változtatni a helytelen, a nem bevált mód­szereken is. A számvetést a maga posztján mindenki tegye meg, aki csak érdekelt. Vizs­gálni a lehetőségeket és a le­hető legtökéletesebb fokra emelni az emberi munkát, az irányítást, a szervezést, — ez most a tennivaló! Még van idő arra, hogy sok hibát kijavít­sunk. A tandíj, amit már meg­fizettünk, nem volt kevés, s így, ha a magunk kárán is, de okulnunk kell. Meg kell ta­nulni sokkal jobban szervezni és kereskedni! Szalay István Kirándulók a Sástónál. Tizenkét oldalas jelentésben lapozgatok. Izgalmas, érdekes olvasmány. Az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága készítette arról: mit fejlődött — 1962-től 63-ig — másfél esz­tendő alatt Eger, s mennyit lé­pünk előre 1964-ben, milyen új tervek és feladatok várnak megvalósításra. Az eredmé­nyek és szép tervek mellől nem hiányzanak természete­sen, azok a problémák, nehéz­ségek, amelyek bénítják, gúzsba kötik a segítő szándé­kokat. Statisztikai poéma Ha járod a várost — légy bár rosszmájú kritikus, türel­metlen elégedetlenkedő — észre kell venned a fejlődés gyarapodó jegyeit. 1962-ről át­húzódóan — minisztériumi be­ruházásból — 135 milliós érté­kű építkezés folyik: befejezés­hez közeledik lassan az AKÖV új forgalmi telepe, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint az egri vasöntöde bővítése, 25 milliós költséggel épül a gyer­mekváros; s nem lekicsinylen- dő tény az a 260 lakás (szövet­kezeti, társasház, öröklakás, emeletráépítés, stb.), amely az OTP irányításával készül 40 millió forintból. De nem fe­ledkezhetünk meg az új szál­lodáról, amelyet már birto­kukba vettek a vendégek. S a színház, a nagy befoga­Hűemlék-ráncok # Új lakótelep és teherpályaudvar .<!ü. Zsaroló beruházók ^Báeiú a kiaataLtóL Kedves ünnepség zajlott le tegnap délelőtt Egerben, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Heves megyei Felügyelőségén. A kollégák búcsúztak Váraljai Iván okle­veles agrármérnöktől, aki 45 évi közszolgálat után nyugdíjba vonult. Az idős kolléga nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett ünnepségen közvetlen szavakkal méltatta a 45 év érdemeit Bíró Lajos igazgató. Megjelent az AFTH elnökségének meg­bízásából a búcsúztatáson Kis Ferenc főelőadó, aki a térké­pészet kiváló dolgozója kitüntetést és jutalmat nyújtott át Váraljai Ivánnak. r^VVWV^V^VV^^VVVVWWVV.VrtSVWWVWVV'^^WVWWVVVNVW^VVVVVWVVVVV^'.VVVVVWWVWy.VWVWVVWW^'i És most sír. Keser­vesen, vigasztalhatatla- nul. Amikor kibugy- gyant belőle a sírás és kis, piros arcán végig­folytak a könnyek, az egész osztályban meg- illetődött csend lett. A koromfekete hajú Bú­zás Magdi pedig sírt, egyre keservesebben, a tanító néni előtt. Klá­ri tanító néni nem tudta, hogy mit csinál­jon, ö nem akarta mindjárt az első taní­tási napon megríkatni az első osztályosokat. Érezte, hogy elpirult. Csak a gyerekek ne vegyék észre. Mit csi­náljon? Körülnézett, a kis szemek mélyén, mint a csapdába esett madár, vergődött az ijedtség. — Ezt nem akartam — suttogta maga elé, maid hangosan hozzá­tette — ne sírj, Magdi- ka. Ám, mintha ez lett volna a jeladás, Mag- dika még keserveseb­ben sírt, már kis szőke @jak izlq&vúcut, tanító nini!. szomszédjának is le­görbült a szája. Klári tanító néni va­lóban nem ezt akarta, különösen nem az első tanítási napon, amely első volt tulajdonkép­pen neki is, meg a ki­csiknek is. Csak hát mindenki azt mondta, hogy szigorúnak kell lenni. Semmire se fog menni, ha nem lesz szigorú. Tanyai iskola, ne felejtse el! Ott pe­dig vajmi kevés időt fordítanak a gyerekek nevelésére. Persze, így aztán később már nem is lesz szükség a szigo­rúságra. De hasonlóan nyilat­koztak a szülők is ma reggel, amikor elkí­sérték csemetéiket: „Csak szigorúan, taní­tó néni!" „Kis vadócok ezek, igaz, nem neve­letlenek, csak éppen nem is nagyon nevel­ték őket. Furcsa mó­don, amikor reggel be­lépett a feldíszített osztályba, nem vette észre a ragyogó, fris­sen mosdott, hamvas arcocskákon a „va- dócságot.” Klári városi lány volt, főként isme­rősei, barátnői figyel­meztették a szigorúság­ra. De most mit tegyen? Hiszen nem bántotta Magdit. Kérte az osz­tályt, mindenki tegye ki a padjára a tansze­reit és sorba járt a padok között, Magdi előtt nem volt semmi. Csak kis, fehér kezecs­kéjét tette ki a padra. Hát a te dolgaid? A füzetek? A ceruzád? — kérdezte Magditól és lehet, hogy szigorúbb arcot vágott, mint kellett volna. De hát mit tehetett? Mindig attól félt, majd a mo­solyaival mindent el­ront, majd nem tud tekintélyt szerezni. Ta­lán mégis jobb lett volna mosolyognia? Magdi ülve maradt és vergődő pilláklcal nézett fel rá. — Akihez szólok, az mindig álljon fel — mondta még Klári ta­nító néni és most sem mosolygott. Magdi felállt, kissé meglepődött és rögtön eltörött arcocskájának finom porcelán sima­sága. Apró ráncocskák keletkeztek rajta, két oldalt két kis gödröcs­ke mélyült el és már sírt is. És még mindig sír, attól lehet már félni, hogy a padtársa is rákezdi, vagy talán még más is. Valahogy így történt — gondolta végig Klári tanító néni és mielőtt átgondolta volna a teendőket, mint ahogy megfogadta, hogy hebehurgya, kis­lány módjára nem sze- leskedik, hiszen 6 már tanító néni, akinek minden mozdulatát fi­gyelik és tükrözik is. Megfontolás nélkül ki­emelte a pádból az amúgy is csöppebbre sikerült, bogárszejnü, csupakeserv Magdit és elkezdte csókolni. — Te, te, te kis csa­csi! — babusgatta. — Ne sírj, nem baj, ha otthon feledted a fü­zeteket, majd elhozod holnap, jó? Így folyt percekig a békítgetés, végül Klári tanító néni megtudta,' hogy Magdi anyukája elfeledte megvenni a füzeteket. Ekkor azt mondta Klári tanító néni: — Együtt megyünk haza, jó? És megve­szünk neked mindent, ami kell. Jó? Magdi már vissza- mosolygott és amint Klári tanító néni fel­nézett, csupa mosolyt látott mindenütt és nem külön-külön mo­solyogtak a lányok, fiúcskák, hanem úgy% látta, hogy mosolyog az osztály. ] Kiss Dénes dóképességű raktárak építése is kiemelkedő. A város vízhálózatának bő­vítésére, kereskedelmi, egész­ségügyi, kulturális létesítmé­nyekre 55 millió forintot köl­tünk; meglevő épületek felújí­tására, korszerűsítésére, sor- tatarozásokra majd 10 milliót. És sorolni lehetne még tovább, mi minden készül abból a 270 000 000 forintból, amit a város csinosítására, gyarapí­tására fordítunk az idén. Óvárosi rezervátum Szkeptikusan rögzíti a jelen­tés: „Eddig is kifogásoltuk, hogy túlzottan sok a műem­lékként megjelölt és nyilván­tartott építmény. Most ezek számát nemhogy csökkentet­ték volna, hanem létre kell hozni az úgynevezett műemlé­ki rezervátumot, ami tovább nehezíti a városközpont kor­szerűsítését.” Bár igazat adunk a vb-jelen­tésnek, hogy „káros és kissé túlzó felfogás uralkodik a mű­emlékvédelemben”, vélemé­nyünk szerint a helyzet még­sem ilyen sötét Viszont hely­telennek tartjuk azt a szem­léletet, amely mindenütt és mindenáron korszerűsíteni akar! Eger patináját, népsze­rűségét épp a műemlékek ad­ják, ezeket látni zarándokol­nak ide messzi országokból az idegenek. Éppúgy, mint Prága óvárosába. Eger belvárosából, a műemléki rezervátumból ki­alakítható a mi „óvárosunk” is; a korszerűsítés, a helyreál­lítás és felújítás ésszerű ará­nya és lehetősége biztosítható. Prága példáját követni nem hiú, s nagyratörő ábránd, ha­nem inkább a távlatok adta reális lehetőség. Ipartelepítés — egyezkedéssel! Eger „achillesi sarka”: 7—800 az állandó munkát ke­reső nők száma, s elhelyezé­sükre alkalmas fejlett ipar, ahol foglalkoztatottságukat biztosítani lehetne — nincs! Igaz, a helyi ipar évről évre fejlődik, de nem képes felszív­ni a jelentkező munkaerő­felesleget Mit tett a városi tanács hogy a munkáért kilincselt nők helyzetén enyhítsen? Hadd idézzem a jelentést „kapcsolatokat kerestünk bu dapesti üzemekkel, sajnos, ed dig nem sok eredménnyel”- Miért maradt el az eredmény': Ismét idézni kell: „Úgy lát­juk, hogy egyes beruházói, zsarolják a várost, mert kije lentik, hogy amennyiben a; általuk megjelölt módon ked­vező feltételek a letelepítésbe: nem jönnek létre, úgy nen hajlandók kérésünknek elege', tenni”. Tehát egyezkedni kell. í. népgazdaság arányos fejleszté­sének és a lakosság igényéinél ésszerű teljesítéséről nem mondhatunk le. Megjegyzem annak idején Egerben akarták letelepíteni azt a pamutfono­dát, amely most Miskolcon működik; a letelepítés fejében a várostól utat és közművesí­tett területet kértek, amit nem adtak meg, s a gyárat másho­vá vitték. Az út és a közmű­vesített terület megvalósításá­val jelentékeny üzemet kapott volna Eger, s ma nem lenne 7—800 nő munka nélkül. Nagy gátja a városfejlesztési terveknek, hogy a volt Laka- tosárugyár tervezett beruházá­sa elmaradt; a gyárépületek továbbra is foglaltak, amely akadályozza a strand korsze­rűsítését, bővítését. A jövő évi tervek Az 1964. évi városfejlesztési terv előkészületed már most folynak. Üj lakótelepet nyit­nak a Csákány utcában, köz- művesítik az északi város­negyed új lakótelepé' bővítik a hajtatóhá : 4iX sére alkalrr láznak a Mo-me­részen, s öi Eger-patak ezek a főb lótej városfejless Az egri re 14 milli or A rekonstr. áció 1 a ségessé válik ; két rendez: á J további re ide tésével vet: r, aj< teherpályane A kép, amelyet ról itt adi i , cs korántsem teljes . változások gondolom, miként als of város, s hí-f-y mennyit v ta . nemcsak a an ;. gok, hanem minő munkájától és akaratától Pataky De* Erdőrendezési tanácskozás Eperben Egerben a megyei tanács­nál háromnapos erdőrendezési tanácskozást tartanak. A ta­nácskozáson részt vesznek a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a 11. számú Erdő­rendezőség, a Nyugat-Bükki és a Mátrai Erdőgazdaság, va­lamint az ÁFTH Heves me­gyei Felügyelősége. A háromnapos értekezleten megvitatják a meglévő erdők korszerű kezelésének módját, az új erdőtelepítések és fásí­tások, valamint a talajvádeimi és vadgazdálkodási problémá­kat. EGER ÁIRCÁ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents