Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

1963. szeptember 29., vasárnap NÉPÚJSÁG .> { A haza fegyveres őrzőit köszönti a nép szeptember j 29-én az 1848-as nagy pákozdi győzelem évfordulóján. A í történelmi emlékezéssel egy időben, a gyárakban, a földe- 1 ken és a tervezőasztalok mellett dolgozók szeretettel gon- J dóinak katonafiaikra, a közbiztonság őrzőire, a határ- \ őrökre, ka-rhatalmistákra és a munkásőrökre. A polgári lakosságnak kevés a betekintése a haza I fegyveres őrzőinek mindennapi életébe, kiképzésébe, ne- I héz és a verejtékes munkájába. Márpedig a néphatalom 1 védelme nem parádézás, hanem a férfias helytállás ma­gas iskolája, akárcsak történelmünk 115 évvel ezelőtti I napjaiban. Csakhogy most sok tekintetben még nehezebb. ! Hiszen a néphadseregben és más fegyveres testületekben 5 teljesített szolgálat ma sokkal nagyobb technikáé hozzá- l értést műveltséget és felkészültséget igényel, mint vala- I mikor S a korszerű haditechnika fejlődése egyre jobban > növeli a követelményeket. A fegyverforgatás elsajátitásá­Í nak a technika mesteri alkalmazásának megingathatatlan erkölcsi szilárdsággal is párosulnia kell. Katonafiaink és a többi fegyveres testület tagjai szüntelen igyekezettel < gyarapítják felkészültségüket, így válnak méltóvá a biza- 1 lomra, amellyel népünk öv izi őket. A lökhajlásos vadászgépek felszállásra készen állnak az ország egyik katonai repülőterén. A gépek pihenő idején sem maradnak őrizetlenül: vigyáz rájuk hűséges kísérőjével az őrkatona. Határőr-járőr éjszakai portyán. Szöveg: Bertalan István. Kép: Bleich Rudolf és Balogh Dezső. Korszerű páncélozott gépjárművön, ködfátyol leple alatt hatolnak előre a felderítők. Most ez a harci feladat (lgy él az egyik híradós alakulat élenjáró szakasza) AZ ŐSZI NAP felhőn áttörő sugarai már nem hevítik a le­vegőt, de a felszerelést cipelő híradós homlokán a sapka el­lenzője alaitt, csillogó verej­tékgyöngyök igazolják, hogy a hairci feladat végrehajtása egész embert, és a kiképzési anyag pontos elsajátítását kí­vánja. A szőlők köziül, az erdőkiből, a horhosokból bukkannak elő a kis csoportok. A gyöngyösi híradós alakulat egysége, az ezred élenjáró szakasza. A gyakorlat viharában is rendes ruházatuk, a begyakorlott pon­tosság, a figyelmes figyelem mind azt bizonyítják, hogy az említett megtisztelő cím méltó gazdára talált. Adódik érdekesség bőven a szemlélődő részére. A fegyver­zet, a karcsús« hajladozó an­tennák. és a civil részére is­meretlenséggel bíró egyéb tár­gyak. — Szóval, élenjáró szakasz... — próbálkozom, amikor a füst- felhőt eregető cigarettázók már barátságos hangulatot te­remtettek — sok tanulás _ fe gyelem ... munkai Dávid József egységparancs­nok elgondolkozva válaszol. — Bizony, nem volt könnyű! Az öt fő kiképzési ágból ki­váló eredményt, a többiből legalább jót kellett elérnünk. Sikerült, mert a fiúk dereka­san dolgoztak. — A katonák...? — Vannak kitartóbbak, és gyengébbek is közöttük. Itt ér­vényesül Valiiban az erősebb segíti a gyengét mozgalom. — Kaptak már több esetiben dicséretet? — Sokszor. Es meg kell mondanom, hogy a nehéz har­ca feladatok és harci felké- toültség sikeres befejezése után jólesik az elismerő sző. A SZAKASZ élénk beszél­getéssel töltötte a rövid szabad időt. Mert a jelszó az, hogy nem szabad az értékes perce­ket el vesztegetni. Kiképzés... szórakozás ... nemrég olvasott könyvek ... lányok, minden felvetődik ilyenkor. Éppen Nagy György tizedes — magas balma fiú — vitte a szót. — Leszerelés után vissza­megyek a Ganz—MÁVAG- ba... megszerettem a köszörűs szakmát. De az egyetemmel is megpróbálkozom. — A rádióval tehát itt is­merkedett meg? — Azelőtt csak hallgattam... — mondja nevetve —, most ez a harci feladat. Nem volt könnyű, akarat kérdése. — Nehéz a szolgálat? — A katonaélet nem leány- álom! Főleg mikor az élenjáró szakasz címért harcoltunk, minden percet be kellett osz­tani. — A szabad idejét mivel tölftd? — Moziba megyek... egy­két pohár sör... olvasok, meg levelet írok a menyasszonyom­nak. — Hm... a menyasszony! — sóhajt mélyen Rózsahegyi Gé­za honvéd. — Amikor utoljára szabadságon voltam, össze­vesztünk. — Valószínűleg másra is kacsingattál — heccelik a baj­társai az ábrándos szemű ká­lóm át. — Az okra már nem emlék­szem. Mindenesetre, ha sza­badságra megyek, kibékülünk. A CSEPELI Vas- és Fémmű- vektől vonult be. öntő volt és egy szocialista munkabrigád tagja. Itt is méltó helyre ke­rült. Sőt, már előre elárulhat­juk, hogy még honvél ugyan, de jövőre már ő is oktatja az új bevonulókat. — Leszerelés utáni terved? Élénken válaszol. — Befejezem az öntőipari technikumot. Már csak az utolsó év van hátra. Annak idején abba kellett hagynom, mert kellett a pénz. — Megszokta már a kato­náskodást? — Ezt meg kell szokni, mert kötelesség is egyben. De szíve­sen csináljuk. Igaz, a szabad idő kurtára van szabva, mert az osztályos távirászvizsgára készülünk. — Azért csak sízótnézett a városban? Elpirul. — Voltam kánt néhányszor... Dávid József egységparancs­nok egészíti ká a választ. — Tagja volt a röplabda­csapatnak, de a kiképzést nem mindig egyeztette, össze a sporttal. Ezért a csapatból is kitettük, de... jövőre már játszhat. Most a könyvtárat látogatja gyakran. — Szeret olvasni? — fordu­lok ismét a zavarban levő kan­tonéhoz. — Hát... szeretek! De a könyvtároskisasszony is csi­nos. Némethi László honvédről már a ruhája is árulkodik, hogy gépkocsivezető. A nad­rágján, a zubbonyán terpesz­kedő olaj- és zsírfoltok azon­ban arról is tájékoztatnak, hogy a karbantartást minden körülmények között elvégzi. Magas, sudár termetű. Olyan, akire még a lányok is azt mondják: jóképű fiú. A pa­rancsnokai pedig: jó katona. — Most csináljuk a téli át­állást. Fontos feladat. Verseny­ben vagyunk. — Darabosan ejti a mondatokat, úgy kéztö­rés közben. — Es a versenyben milyen helyezést várinak? Neheztelve néz rám, hogy hát mit is gondolhatok róluk, ilyen kérdés után. — Természetesen, az első hely. felé törünk! Bár ma két pontot levontak tőlünk, mert egy kocsinál megfeledkeztünk a fogaskoszorú lezsdrozásáról. És ha valóban az élre tör­nek, a nagyobb fontossággal bíró erkölcsi elismerés mellett az egyéb jutalom sem marad el. Cigarettatárcát kapnak em­lékül, öngyújtóval. ÍGY TELJESÍTI feladatát a híradós alakulat élenjáró sza­kasza. Szabad időt, fáradságot nem kímélve törnek a kitűzött cél felé. Testi és szellemi törő­dés, verejték és éjszakázás övezi ezt az utat, amire ők egyszerűen azt mondják: harci feladat. Kemény, fegyelmezett katonák a gyakorlatok végre­hajtása közepette, ahol parancs diktálja a mozdulatokat. Vi­dám húszegynéhány éves fia­talok, álmokkal, tervekkel a szünetékben. Egyszóval: embe­rek, a mi fiaink, katonák, a: magyar néphadsereg taigjm. Laczik János Koszorúzás a fegyveres erők napja alkalmából A fegyveres erők napja al­kalmából, szombat délelőtt ko- szorúzási ünnepség volt a Hő­sök terén, a Magyar Hősi Em­lékműnél. A Himnusz elhang­zása után, elsőként a Magyar Népköztársaság fegyveres erői­nek koszorúját helyezte el Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, Papp János bel­ügyminiszter és Pa>pp Árpád, a munkásőrség országos pa­rancsnoka. Ezt, követően, a KISZ Központi Bizottsága ne­vében Pataki László, a közpon­ti bizottság titkára és Kurcz György, a budapesti KISZ-bi- zottság titkára koszorúzott. A budapesti diplomáciai képviseletek katonai és lég­ügyi attaséjainak koszorúját Louis L. Helgouach alezredes, az attasék doyenje, a Francia Köztársaság követségének ka­tonai és légügyi attaséja és Sz. D. Zotov vezérőrnagy, a Szovjetunió nagykövetségének katonai attaséja helyezte ei. Az ideiglenesen Magyarorszá­gon állomásozó szovjet csapa­tok parancsnoksága részéről K. 1. Provalov vezérezredes, N. M. Alekszandrov vezérez­redes és A. I. Puskin altábor­nagy koszorúzott. A Magyar Partizán Szövet­ség nevében dr. Sós György rendőr vezérőrnagy, a szövet­ség alelnöke és Vágó Ernő ez­redes, a szövetség titkára he­lyezett el koszorút. Ugyancsal? megkoszorúzták a hősi emlék­művet a Magyar Honvédelmi Sportszövetség képviselői: Úsz­ta Gyula altábornagy, a szö­vetség elnöke, Várkonyi Lász­ló ezredes, és Réti Antaü el­nökhelyettesek. Az ünnepélyes koszorúzás az InternacionáJé hangjaival ért véget. Münchenisták - huszonöt évvel később El uszonöt évvel ezelőtt *-*■ kötötték meg a mün­cheni egyezményt, amellyel a két nyugat-európai nagyhata­lom, Nagy—Britannia és Fran­ciaország, az olasz fasizmus segítségével, asszisztenciájával Kelet felé terelte a hitlerista Németországot. Az egyezmény a Csehszlovák Köztársaságot martalékul dobta a hitlerista hódítóknak, akik akkor már Párizs és Moszkva ellen gyűj­tötték hadaikat. Az önálló Csehszlovákia el­pusztításában nem kis szere­pük volt a szudétanémet ná­ciknak, a Harmadik Biroda­lom szolgálatában álló szudé­tanémet irredentizmus apos­tolainak. Közülük néhányan a hitleri birodalommal együtt elpusztultak, — az életben maradt nemzetveszejtő irre­denták egy része pedig a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban buzgólkodik az „ügyért” ott, ahol a háború után kény­szerből abbahagyta. — A müncheni szerződés előkészítésének egyik ismert részvevője, dr. Hans Neuwirth — írja cikkében Olga Bero- unska —, ma a szudétanémet tanács tagja, a Nyugat—Né­metországba áttelepültek szö­vetségének funkcionáriusa, a különböző szudétanémet ösz- szejövetelek szellemi atya­mestere. A mai nyugat-németországi szudétanémet mozgalom egy másik alakja Paul Illing. Il­ling 25 évvel ezelőtt a náci kémszervezet tagja volt, s a szudétanémet mozgalomban elért „érdemeiért” SS Sturm­bahnführer lett. Himler biro­dalmi SS-vezető személyes kí­sérője volt, azzal a megbíza­tással, hogy a megszállt Prá­gában kiépítse az SS szerve­zetet. rjr. Franz Ohmann, a müncheni egyezmény idején 21 éves volt, különböző irredenta szudétanémet moz­galmak részt vevője, tagja lett az SA-nak és a náci pártnak. A német megszállás után a prágai Gestapo hivatalnoka* Ma a szudétanémet Lands- manschaft szövetségi elnöksé­gének elnökhelyettese. Dr. Egon Schwartz, a hes- seni szudétanémet Lands- manschaft tartományi cso­portjának elnöke, a szudéta­német párt szövetségi gyűlé­sének elnökhelyettese. A München előtti Csehszlovák Köztársaságban a Német Fo­gyasztási Szövetkezetek Szö­vetsége jogi referenseként mű­ködött. A nácik szudéta emlék­éremmel tüntették ki. Wilhelm Sebekowski a „Wi- tikobund” nevű szudétanémet mozgalom élenjáró funkcioná­riusa. München előtt Párizs­ban propagálta a fasiszta kö­veteléseket. 1940-ben náci kor­mánymegbízott volt Karlovy Vary-ban. Később a keleti* majd a nyugati fronton politi­kai munkatársként tevékeny­kedett. Neve szerepelt a hábo­rús bűnösök listáján, de nem vonták felelősségre, s zavarta­lanul folytathatja ügyvédi praxisát és a revansista propa­gandát. A münchenisták díszes galé­riájából nem hiányozhatik a szudétanémetek két teoretiku­sa: Kurt Rabi és Hermann Raschhoffer sem. Raschhoffer a megszállás után a cseh nép hó­hérának, Franknak a jobbkeze lett, Rabi pedig Karmasin munkatársaként a Szlovákia elszakításával kapcsolatos fa­siszta összeesküvésben tevé­kenykedett. Mindketten részt vettek a köztársaság feldarabolásában* s ma a nyugat-németországi revansista szervezetek buzgó hívei és teoretikusai. Aka második világháború után is ágálnak, agi­tálnak Hitler őrült álmaiért. Október 6-i, vasárnapi számunkban megkezdjük a Big Joe foglyai című regény közlését. fordította: Sárközi Gy Á HAZA FEGYVERES ŐRZŐI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents