Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
^TrtKY P£ltO £& a £ 9 Fi/IZÓ$2Ti A TOlYo... FARKAS ANDRÁS: Eltört karommal... Eltört karommal, széles csónakon Vittek barátaim a víz ölébe. Még bóbiskolt a hab tengernyi népe. Mert reggel álmodik a Balaton. Dombok játszottak kint a partokon, Vitorlák úsztak a kaland elébe. Napfény sütött és testek dőresége: A víz ölében minden fej rokon. Mint bűnös ember, végzetes nagy ügyben. A csónak mélyén rozzantan feküdtem, Öt ujját néztem hasztalan kezemnek, Mikor éhes sirályok megjelentek, Hogy a halakra csapva összetépjék A béke csendes, vízáztatta képét. 1 HARGITAI ISTVÁN: Panoráma a matrózkocsmából Egy karnyújtásnyira a Gellert „Tanszék” májusian üde, Mintha nem százados ellentét Hullott volna a semmibe — Azóta, hogy itt ez a tájék Hozzám nőtt, mint a levegő, S mintha naponta erre járnék Kitaposott most is a kő... így ülök itt. A fehér asztalt A terasz kék lebernyege Árnyékolja, forró a rakpart S hátam mögött a hun rege Alvilágba szorult fonákja: A Turulvár kapuja zárt Falként mered, — s alatta tán a Styx szeli át a Don kanyart... A régi vámház félköríves Ablakai s oszlopsora A romos múltból, mint Kőmíves Kelemenné lépett oda A pesti partra: új tanúul, — Marx nevével kőhomlokán — Hogy jó matériából újul A sok kivénhedt tudomány. Itt előttem egy vontató ring A vizen, legalább velem Egykorú matrózán fehér ing S csak hever a fedélzeten, — Mintha a világ semmi dolga Nem tartozna hozzá — se ő Nem lesne a vízre hajolva Máskor, ahonnan árnya nő .. . Szemben a finoman csiszolt Hotel Gellért fehérhabos Vonalai fölött a holt Püspök úrért alázatos. Zsolozsmák szálltak nyári esten A sziklakápolna hűvös Boltja alól, ahol kereszten A bal lator s a jobb bűnös... KATONA JUDIT; ' ' ~ SZÜLŐSZOBÁN Az ablakon elég kinézni, hogy érezzem: élek. A percek mélye bármilyen verem fákat látok az estékben félni, pedig az esték fehérek és tiszta kézzel mind a csendet bontja. A vadszöllő bogyói közt a pók megölte a legyet s befonta. Hálójába került szemem is. Ma megint több egy apró halállal a nyár. Kint már szürke eső lábal de számontartja tűnt szeretteit. Bennem is régen készülődik a szerelem. Pattog az óraostor. Lebukik a fájdalom a testem sejtárkaiba s kiáltok. Üjra. Sokszor. Szédülök, hullok. Üj jajokba, fekszem. Eldől a fal, az orvosszó, a lámpa kifoszt a kín, a szívem megriad: Fájva egy sikollyal szétosztom magam. Erős hangján felsír a fiad s a fák se félnek. Fehér este van. ANTALFY ISTVÁN: Cfe QUam f na ( Udiu h éL Mellettem itt a híd, a táltos Tavaszi szelek hídja ez! Mindkét partja az Ifjúsághoz Szegezi, hiszen Buda: Pest, És Pest: Buda. S a rőten barna Folyam — e csendes délután — Sajátos verseit szavalva, Kapkod tűnő szoknyák után ... ZKje.mq.0 íztteUm Hét éjszakádra vágytam a hegyen, a szerelem olajfák hegyén, hol ölelésem leterített s téboly láz verte át mészfehér csontjainkat hajnalok árnyékában. Micsoda nyár volt. Karod illatát elfelejteni már lehetetlen. Hangod sirálysikoltás szívemben, gyűrűzik szét s kibomló barna kontyod a szélbe felcsapódik. Etáiéit, nagy, buja bokrok között és páfrányok izgató csendjében szerettelek. Vad keserűsegem eloszlott s az égre szállt tested fáradt, szép éneke estére. A nyárból jövök most. Őszi esők füstje kormozza össze a tájat, tátong vörös sebhelye a fáknak s egymás után robbannak fel mögöttem a kukoricatáblák. Az Ukrajna Szálló erkélyén Talán már mindenki és minden alszik. A város hallgat, csendes, és találgatom: mit jelent ez, hogy csak én vagyok ébren, s itten tapadva e percnyi jelenhez, — de talán már emlékeimben, és ami volt is, már az sincsen — és az agy már sorokat rendez. Itt állok, a városra nézek, ahonnan meleg esti fények jönnek fel hozzám. Kedves éj ez. Egyedül — A szívem mit érez? Reggelig állnék tán, de jönnek, és kulcscsomóval rám zörögnek s^j Zaporozsje, 1963. június „Po pamjaty Áz ajtót előttünk kitárta, „Pazsalujszta!” és nevetett. Barátságos, kékszín szemek, mint az űj nyár búzavirágja. S mosolygott, mikor szobánk zárja Elromlott... (vagy igy helyesebb: elrontottuk... (Intézkedett, s máris kész. Hisz ez semmi nála! S amikor tréfából kérdtem, mit adna emlékül énnekem, papírt vett elő, nekilátott, rajzolt: egyetlen szál virágot, és ennyit írt alá mindössze: „Po pamjaty. Anna. Zaporozsje,..* Pinocchio — emlék Kijevből Ki keverte az anyagot, amelyből formálták a testét? s ki formálta az alakot, amelyet most tarkít a festék? ...Hosszú arcod, két nagy karod bájossá tesz téged! Na, tessék! lám, ember vagy: mozgathatod a fejedet is. Jót nevetnék, ha látlak, de én nem nevetlek téged, kedvence gyerekeknek; ki több, mint ezer kilométert jöttél velem, papírral bélelt dobozodban! sőt, irigyellek, mert jó, s hű vagy, kis mesegyermek! MOLNÁR JENŐ: KAMASZ Nő, mint a tarack és épp olyan konok. Izgékony, mint aki gyíkfarkot fogott: tízféle sportot űz, rekordok csalják, vízben prüszköl és rúgja a labdát. Puskaporos hordó, robban egy szóra, az ítéleteit villámként szórja: ma még Picasso és holnap Honegger, azután talán már atomot nyergei, mindent sorra kóstol, minden rátapad, csupa láng, nem keni egét a salak, relativitással Einsteint feszeget, fotonrakétákkal szántja az eget. — Száz út és ezer terv húzza szertesz« de nem tudja, hova tegye a kezét. • Délelőtt esett az eső. Borko- ván kiült kunyhója elejére, nézte a villámokat, hallgatta az egymásra következő mennydörgéseket s az apró cseppek pattogását a folyó hátán. Aztán egyszerre elcsendesedett minden. Egy árva tücsök ült ki bunkerja szélére, az da- lolgatott sűrűsoros cikornyá- kat. Más nem zavarta a környék csendjét, ember erre sosem járt. Borkován odaballagott a partra vonszolt rozoga csónakhoz. Kimeregette belőle az esővizet. Aztán megvizsgálta a Varsákat. — Semmi — sóhajtotta halkan — ma már nem lesz semmi ... Két éve még ott lakott a tanyán. Néhány kilométerrel lejjebb, túl a porondoson. Egy- szer-egyszer bekocogott a faluba, ami tizenöt kilométernyire esett a magányos tanyától. Akkor látott csak embereket Különben kettesben éldegélt asszonyával. Egy fia volt. Azt a déli határról hozták haza, pléhkoporsóban, le- íorrasztva. Megnyúlt, sápadt arcát láthatta csak, tenyérnyi üvegen. Az asszony nem sokkal élte túl a fiát. Borkován otthagyta a tanyát. Távol minden lakott helytől, kunyhót épített a folyóparton. A kunyhót lassanként szépen berendezte: kisszéket, asztalt, ágyat, pokrócot hozott apránként a tanyából. A kunyhóból már nemigen mozdult ki sehová. A porondoson túlra, a tanyáig is csak akkor ballagott el, ha kifogyott a lisztből, cukorból, sóból, kevéske élelemből. Egy öregasszony hordta neki az élelmet a tanyába. Szánalomból, szívességből. Az öregasszony néha levelet hagyott az asztalon: rimánkod- tak a szarkaláb-betűk: költözködne be hozzá a faluba, ott is elélhet. Borkován utóbb már el sem olvasta a leveleket. Nem érdekelte semmi. Csak a folyó. A folyóval hosk- szan. csendesen tudott beszélgetni. Ezt tette most is, de a csend, a folyó hallgatása fárasztóan hatott rá. Kívánta, csak jönne valaki. Egy ember. Mindegy, kicsoda. Akárki. ★ Apró gallyakat tördelt s tűiét gyújtott. Hátha még a sötétség első hullámainak érkezése előtt kövér hal akad a varsákba. — Haóóó, hé!?! Két alak bukkant elő a folyó kanyarulatából, egyenletes karcsapásokkal úsztak, szemben a víz vonulásával. — Haóóó! — hallatszott a folyó felől is a kiáltás. Egy fiú s egy leány volt. Ka- cagósak, fiatalok. Kicsi t távolabb gázoltak ki a víziből a partra. — Ez aztán jólesett — mondta mosolyogva a fiú. — Igazán jól — mondta a lány, s kacagva dobbantott a selymes fűvön. A fiú is utánozta. rázták magukról a vizet Közelebb mentek a gör- nyedten álló-öreghez. — Jó napot, apóka! mondta a fiú. Borkován ezüstös szakállába túrt, ami valami szurtos, fekete anyagtól teljesen össze ragadozott. — Honnan jöttetek? — kérdezte, s nézte a lány meztelen a lenyugvó nap sugaraiba] csillogó testét. — Víkend — mondta a fiú — Kirándulás. Ott vertünl sátrat a szigeten. Azt hittük senkit sem lelni ezen a tájon — Senkit... — mondt: csendesen az öreg. A fiú gyöngéden megpas kolta a lány hátát. — Feleséged? — kérdezte a öreg. A fiú fejét rázta és mosoly gott: — Évfolyamtársak vagyunk — Fázol? — kérdezte az öreg. — A kunyhóban jó langyos a levegő. A leány eltűnt a kunyhó belsejében. Kisvártatva kiáltott a fiúnak. Amikor a fia kijött a kunyhóból, a kezében hozta a leány melltartóját, fürdőnadrágját. A tűz körül hosszú gallyakat szúrt a földbe, ráaggatta a nedves holmikat. Borkován megpiszkálta a halkan sirdogáló tüzet, apró szemében egykedvű kifejezés ült — Legalább jól betakartad... pokróccal? — kérdezte. A fiú intett a fejévéi. Hallgattak mindketten, s bámulták a gallyak hamvadó parazsait, a születő új lángokat. Aztán a fiú mormogott ■ valamit megnézi, elaludt-e a leány. — Rossz alvó — mondta a ; fiú. — Lerúgja magáról a takarót ... , A sötétség hullámai döntötték a folyópartot, i Borkován még ott maradt a • tűz mellett. Kiemelt egy hosz■ szű gallyat, s indult, megnézni a varsákat. Már az elsőnél sze■ rencséje volt három kövér , potyka ficánkolt a fűzfavesz- ] szőből font kosárban. A halakat aprólékosan megtisztította, . felszeletelte s a tűz fölé akasz- : tott bográcsban főzni kezdte. , A bográcsban puhára főtt a . hal. S megszáradtak a tűz kö- » rül a gallyakra aggatott ruhadarabok is. Borkován egy hosz- - szú gallyat vett megint a kezébe; sercegve pattogott a szá- z ráz fa, imbolygott végében a láng. — Ha szólok, azt is meghallják — godolta, a kunyhó felé Vr/dcdve, de a pajkosság ör— Mit? — csodálkozott a2 öreg. — Diákok vagyunk. . egyetemisták. — Értem... — mondta az öreg. pedig semmit sem értett. — Jé! — ujjongott a leány, — Milyen aranyos kunyhó! — Mióta él itt, apóka? — kérdezte a fiú. — Két éve ... — Egyedül? — Magam vagyok ... — Szörnyű lehet így. — Most már az. Eddig másképp volt... — Akár egy remete — mondta a lány, s egyszerre lúdbőrözni kezdett a teste. dögé is hajtotta, menjen in-? kább, nézze meg, miért van-? nak azok csendben. ► A kunyhó ajtajából megpil- ? lantotta a fiút, a leánnyal. Egy-? más mellett nyúltak el a rossz, 5 öreg ágyon. A lány a fiú nya- ? kához szorította a fejét, s hozzá- ? simult egész testével. Nyűgöd- ? tan, szépen aludtak mindketten. ^ A pokróc, oldalt egészen fel-? gyűrődött, a lány izmos, hosz- ? szúkás, napégette combja, ki-5 látszott alóla. | Elhajította kezéből az égő c gallyat, s még halkabban lép- ? kedve mint az imént, vissza- ? ballagott a tűzhöz. i Kétszer is bekiáltott a kuny- | hóba, míg azok ketten feléb- ? redtek. Jött a fiű, a megszá-> radt holmikat leszedte, a föld- ? beszúrt gallyakról, s bevitte a£ leánynak. Aztán a leány is le- ^ telepedett a tűzhöz. Haját la-? zán egy ágba fonta össze, arcán ? a szerelem jóleső zavartsága ? ült. ? Borkován nem is nézett rá-5 juk. Megkínálta őket a halász-? léből. Azok köszönték, ettek is? belőle, de nem sokat. ? Langyos, bársonyos volt az 5 este. Szél sem rezdült. Csilla-? gok hunyorogtál-; a magasban,? s dél felől a hold telt korongja ? is felkapaszkodott az égre. ? A lány a folyóhoz futott, s? néhány méternyire belegázolt ? a partmenti sekély vízbe. A? víz langyos volt, kellemes. A? leány szétterpesztett lábbal a ? vízbe ereszkedet, s kezével ? paskolni kezdte a folyót. Mi-? kor a hulámok szétfutottak, S amúlva felkiáltott: ? — A holdat füröszti a fo-? lyó...! í Borkován odanézett. A lány 5 két combja között, a sötétlő? víztükör nagy, sárga szappan-? ként himbálta a hold el—eltör-? zuló képét. ? — Remek a víz — mondta a? lány. — Erős a sodrása... Le- ► visz egész a szigetig. ? — Mennünk kell — szólt a? fiú. Borkován erőtlen léptek-$ • kel kísérte őket a víz széléig; ? — Gyertek el holnap is —? mondta félénken az öreg. ? > — Majd megint fogok hala- Z ■ kát.» 1 — Nem lehet — mondta at 1 fiú. — Holnap már szeptem-7 : bér, utazni kell az egyetemre.? Ez volt az utolsó napunk a? ' szigeten. — Belegázolt a vízbe? ' s onnét intett búcsút: — Eg? áldja, apóka! \ 1 — Isten vele! — köszönt a \ ’ lány is: ? Azt hitte, szomorúnak érzi? magát ezután. ? Nem akart gondolni semmi-? re. Agyának sötétkamrájában t azonban megvilágosodtak a$ 5 képek: a tanya, messze a falu-? > tói, a világtól; az élet haszon-*- tálán egyhangúsága, a gürcö- í t lés; fia, akit pléhkoporsóban? i látott, s az asszony, aki hamar' földbe vágyott utána — ez*- most mind, mind \ eszébe ju-1 . tott. ? Ennyi volt csak az élete. ? Ennyi. Azt hitte, szomorúnak érzi * ä magát ezután. \ Káromkodott, meg sírt, rni-j i kor szétrugdalta bakancsával' . a tüzet. Béballagott a kunyhó-* r ba, s csendesen az ágy szélére j- telepedett. Az ágy még őrizte a lány* i, illatát, a fiatal testek melegét.* Mit kaphat még az élettől. S Mi az, amit még visszavárhat-! a na. “ Erős ágat keresett a topó--! ." lyán. j Szeme előtt vörös karikák! . táncolták. Felgyújtották a föl-j a det, s a lába alatt sötétlő víztükröt. J Egy ideig azonban még lát-1 é tá, hogy a holdat füröszti a fo- j •- lyó... A KÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE T ^==A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN^——
