Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

4 NEPÜJSAG 1963. szeptember 29., vasárnap edz ú íüíis ó kérdez az illetékes válaszol — Mi% nézet? Olyan nagy szégyen, ha, valaki nem szereti tisztán? Balogh Bertalan rajza Saját zsebükre ,.fölözték“ a tejet! Törvény előtt feleltek tetteikért az átányi csalók logramm mit tartalmaz: tej­színt, tejfölt, vagy rendes te­jet. Ilyen módon jutott 43 429,11 forinthoz Együd Károly és felesége. A manővereket ter­mészetesen az asszony hajtot­ta végre, s nem kellett attól tartania, hogy az ügyeskedé­sekre valaha is rájönnek, hi­szen biztos villámhárító volt az egri központban, az ellenőr férj. Akár az olajozott gépezet fo­gaskerekei, simán és hiba nél­kül haladt minden. A feleség, Együd Károlyné, elkészítette időről időre a hamis tejfelvá­sárlási és a hamis tejkifizetési íveket. Együd Károly, a férj, ellenőrizte az Átányból érkező tejszállítmányt és mikor meg­történt a visszajelentés, utólag — minden hónap végén — ösz- szeállította a felesége által ve­zetett tejcsarnok havi terhelé­sét és elszámolását. Előre el­tervezett, szervezetten egybe­hangolt tevékenységet folytat­tak tehát, s tetteiket nem társ­bűnösségben, hanem bűnszö­vetségben elkövetett cselek­ményként értékelte a bíróság. Első fokon a hevesi járás- bíróság Együd Károlyt halma­zati büntetésként 1 év 6 hó­napi szabadságvesztésre, mel­lékbüntetésül 3000 forint pénzbüntetésre ítélte, s a köz­ügyektől 2 évre eltiltotta. Együd Kérolynéra 1 évi sza­badságvesztést szabott ki a bí­róság, de e büntetés kegyelem alá esett. Az ítélet nem emel­kedhetett jogerőre, mert a vádlottak, s védőjük, valamint az ügyész fellebbezést nyúj­tottak be. Másodfokon, az Egri Megyei Bíróság dr. Petrási büntető ta­nácsa, a védelmi fellebbezéssel szemben az ügyészi súlyosbi- tási óvásnak adott helyet, s Együd Károlyt, mivel hosszú éveken át ellenőri tevékeny­ségét használta fel bűncselek­mény elkövetésére, 2 évi sza­badságvesztéssel sújtotta, mel­lékbüntetéseit is meghagyva. Felesége kiszabott büntetését megfelelőnek és törvényesnek ítélték, s azt nem enyhítették. A csaló házaspár ügye — ta­nulságos. Hasonló bűncselek­mény elkövetésétől másodszor már bizonyára tartózkodni fognak; a börtön, s az, hogy a csalt 43 429 forintot is viszsza kell fizetniük — elegendő fi­gyelmeztetés számukra. S re­mélhetően, Együd Károly és felesége sorsából más tejkeze­lők és ellenőrök is levonják a szükséges konzekvenciákat, ön­maguk számára. (pataky) Három évig nem történt „semmi”. Együd Károly, mint ellenőr dolgozott a Borsod me­gyei Tejipari Vállalat egri üzemében; felesége az átányi tej csarnokot vezette. Egy éve éppen, tavaly szeptemberben azonnali hatállyal elbocsátot­ták mindkettőjüket, kezükbe adták a munkakönyvét. Hogyan? Miért? Mindennek a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata" volt az „oka”; té­nyekkel bizonyították, hogy Együd Károly és felesége — csalók! A vaskos dossziét megtöltő népi ellenőrzési vizsgálati anyag alapján fel­jelentés készült, s idén ta­vasszal a „tejes” házaspárnak a törvény előtt kellett felelnie tetteiért1. Mi volt a bűnük? Stílusosan szólva: saját zse­bükre „fölözték” a tejet! Azt művelték ugyanis, hogy 1960— 61—62-ben olyan emberek ne­vére számoltak el tej pénzt, akik a tejhordást egyébként szüneteltették. A pénzt termé­szetesen Együd Károly és fe­lesége rakták zsebre! Miként lehetett, hogy olyanoktól „vá­sároltak” tejet, akik nem is vittek a csarnokba? Egysze­rűen úgy, hogy többletük volt, s ezt a többletet osztották fel hamisan a nevek között. Most már csak az a kérdés, hogyan keletkezhetett — a többlet? Az egyéni- termelők részére olyan méröedényt rendszeresí­tettek, amely csak litert és fél litert mutatott; ha 2—3 deci­vel öbb volt a tej, azt nem ír­ták a tejet hozók javára. Jóllehet, a tsz-eknek a csar­nokba szállított tejmennyiség 20 százalékát, mint fölözött te­jet, vissza kellett adni — nyertek itt is. Ügy, ahogy a sörön nyerni lehet: rendszere­sen a fölözőgépből zubogtatták a kannákba a tejet — sok habbal1. Es nyertek úgy Is, hogy ha egy-egy 25 literes kanna nem volt teljesen tele tejszínnel, fölözött tejjel „pó­toltak”. Becsapták tehát az egyéni tejhordókat, a tsz-eket, s a vállalatot is! A cselekmény elkövetésének indoka, — mint a megyei bí­róság is megállapította — a tejüzem nyilvántartási, elszá­moltatási rendszeréből vezet­hető le. Együd Károlyt és fe­leségét a lehetőségek tették csalókká! A lehetőségek, s az ingatag jellem, amely nem tudott ellentáUni a könnyű vagyonszerzés csábításainak. Vegyük csak mikroszkóp alá, milyen alapon számoltatják el a tejkezelőket? Nem a liter számit, hanem a zsirkilo- grammül S az teljességgel mindegy, a megszabott zsinkl­^ődmnttoej Idestova három éve, hogy Egerben, a Petőfi ntcai cse­csemőotthon szomszédságá­ban átadták az önkiszolgáló rendszerrel működő fűszer- és csemegeboltot. Az üzlet­ben ma is tábla hirdeti, hogy a környék lakói építették társadalmi munkában. A bolt megnyitása ünnepi esemény­nek számított s az esemény­ről lapunk is tudósította ol­vasóit. Épp ezért emelünk most szót ismét a bolt érde­kében; nincs minden rendben a boltban, a bolt körül; s Heves megyei Élelmiszeripa­ri Kiskereskedelmi Vállalat annyit sem törődik sorsával, mint mostohagyermekkel „szokás”. Ml a baj? Nincs a boltnak megfelelő raktára, ahol az árukat ren­desen és tökéletesen tá­rolni lehetne! (A jelenlegi „raktár” alkalmatlan, szűk, kigúnyolása annak, amit » miLlmztás raktár szó valódi tartalmá­ban jelent!!) Nincs a bolti személyzet részére WC! A téli tüzelőt pedig — megfe­lelő hely nem lévén — sza­bad ég alatt kénytelenek „tá­rolni”, amióta megnyitották az üzletet! Egyáltalán nem válik di­cséretére az Élelmiszeripari Kiskereskedelmi Vállalatnak« hogy ezt az állapotot szó nélkül tűrik s évek óta sem­mit sem tettek megváltozta­tására. Hat-bét utca lakói kérésül fel a kis boltot naponta, s a forgalom eléri a havi 130 000 forintot is. Tehát van értel­me az állapotok megszünte­tésének s épp ezért fölöttébb szükséges is! Mert a segítés már nem a környék lakói­nak gondja, hanem a válla­laté. Kérdés: meddig kell még erre a szükséges segít­ségre várni?! fp. <L) TT ertész őrmester bizalmatlanul szemlélte a két jövevényt* Mi tagadás, bosszús volt egy kicsit. Már hogyne. Régi szabály, hogy a honvédet ebédidő alatt ne zavarja senki. S ha mindjárt a magas atya- úristen is jön látogatóba, hát várjon a sorára. Na de, mit tudják ezt a civilek... Sóhajtott. Üsse kő, hát mielőbb essenek túl a dolgon: — Mit kívánnak tőlem, elvtársak? — ügy értesültünk, hogy rövide­sen leszerel. Mondja el nekünk a honvédségnél szerzett tapasztala­tait .. 5 Hát rendben van. Onnan kezdi, amikor megismerkedett Bözsivel. A harckocsijával. Olyan érzés az, mint szép lánynál az első csók. Várja, no meg fél is tőle. De annyi bizonyos, hogy nem felejti el.:; Még most is előtte van, amint nagy üggyel-baj- jal először mászott be a harckocsi­ba, s rácsapták az ajtót. Bizony, egy lyukas petákot sem ért a bátorsága. Akárcsak valami kriptában lett vol­na. Vaksötét volt. de hiszen a tana­kodásra nem futotta az idő, mert mindössze nyolc másodperc alatt kell a harckocsiba be- és kiszállni. Ma már nevet az egészen. Játszva elég az az idő. Hanem akkor... a racv igyekezettől már vizes volt a hátán az ing, mire végre-valahára kievickélt. Nem nyolc, hanem hu­szonnégy másodperc is elszaladt. Az öregek, persze, ilyenkor derülnek a zöldfülűn, aztán röpködnek a leve­gőbe az poró csipkelődések. Neki is odaszólt Pap őrmester. — Hm ... már gondoltuk, elaludt odabenn az elvtárs. Persze csábító a kénv^lmes ülőhely, nemde .. .? \7 örösödött egy kicsit. Hát bi- ’ zxjny szép a harckocsizó (gtet, csak éppen nehéz a viseleti A HARCKOCSIZÓ Javában puhatolóztak, ismerked­tek a géppel, mikor egyszer csak hallják ám: gyakorlatra mennek. „Talpon” vagy vonaton? — Vona­ton! No rendben van, úgy is jó. Igen, csak amikor megérkeztek, olyan sötét volt, hogy az orrukig is alig láttak. Aztán — amikor a vago­nokról le' akarták rakni a 340 má­zsás páncélos alkotmányokat, külö­nösképpen vigyázni kellett. Mérge­lődött nagyon, aztán azt találta mondani: — Miért nem gyújtanak világossá­got? Csak tapogat az ember. Valaki aztán a sötétben ráfelélt: — Légitámadás idején is ennyire vágyódna a hangulatvilágítás után, mondja csak, elvtárs? Nyelt egyet. A fene rágja meg. Az ám... Erre nem is gondolt. Rend­ben lekerült az ő harckocsija is. El­indultak. Megkezdődött a gyakorlat. Valahol a Tisza mentén... Na, ugyan ő nem sokáig jutott, mert úgy mondják azt motoros nyelven, hogy „beragadt a sebesség”. Vagyis, úgy fékezett, hogy nem nyomta le a kuplungot, aztán se előre, se hátra. Aki ismeri, tudja róla, hogy nem valami nyúlszívű legény, mégis majdhogy nem kibuggyant a szeme sarkából a könny. — Bözsi!... — A többiek csak úgy víharzottak el mellette, ő meg csak állt a félel­metes masinával. Amely, ha úgy jön a sora, hátára kapja, s elviszi a há­zat, kidönti a legerősebb fát is, s most meg — jártányi ereje sincs. BüSr se hóit, se eleven eoít. Most itt rostokolhat, ki tudja med­dig, mikor egyszeriben vidáman megszólal mögötte Takács törzsőr­mester. A párttitkár és század-sze­relő. — Ejnye cimbora. Ne vedd annyi­ra a szívedre. Hiszen — háromszáz­negyven mázsa... 'T’akács törzsőrmester aztán egy szempillantás alatt odanyúlt, ahol a harckocsinak fájt. Két perc is alig telt, már forogni kezdtek a lánctalpak. Akkor, ott tanulta meg, hogy bizony az elméleti tudás, meg a gyakorlat olyan, mint az ember­nek a karja. Akinek megvan mind a kettő, az az egész ember... Kutya nehéz volt a terep. Ágas-bokros, he- gyes-völgyes. Jött a parancs, táma­dás; „csukott réssel...!” Kutyate­remtette, nehéz dolog az egy újonc harckocsivezetőnek. Civil el sem tudja képzelni. Civil? Még más ka­tona sem. Neki olyasforma érzése volt, amikor lezárták a harckocsi valamennyi nyílását, mintha... mintha fekete kendőt kötnének a szeme elé, s kezébe adnák a két bo­tot (mármint a botkormányt, amely- lyel a harckocsit irányítják), hogy na most már gyerünk előre. Maga se hitte volna, de olyan széfjén beletanult, megismerte a harckocsiját, akár a dohányos em­ber az öngyújtóját. Csakhogy persze a harckocsival iszonyú nagy szikrát lehet ..csiholni”, ha az ember akar­ja ... Már öreg róka volt, előléptet­ték — megkapta a másodosztályú (három kategória van) harckocsive­zetői igazolványt, mikor alaposan megtréfálta a harckocsija. Gyakor­laton. Parancsot kapott, álljon elő a harckocsival, mert ágyúzni akarják az „ellenséges” harci állásokat. Ug­rik, hogy a megadott pontra álljon, közben látja, nincs a motor hűtőjé­ben elég víz. Hamar a vedret Egy veder víz... kettő ... hűh, de meg­szomjaztál, pajtás... három... négy... mi ez?! A földön sehol egy csepp víz, mégis négy veder vizet egyszerűen elnyelt a motor. Kiverte az arcát a verejték. Mintha jeges kéz markolászta volna a torkát.. • Már látta, hogy nagy a baj, „vízfo- lyásos” (vagyis használhatatlan) a motor... 1VI áig sem tudja, hogy mit mon- dott a kihallgatáson ... Hi­szen 6 nem lehet hibás... mindig vigyázott, gondozta, ápolta a harc­kocsiját ... Hanem a technikai he­lyettes eivtársat mindez nem ha+e‘ meg. Parancsba jött, hogy Kertész Sándor szakaszvezető négy hónapig nem vezethet harckocsit... Mintha szíven ütötték volna A bajtársai azt hiszik róla. hogy afféle felületes, rongy ember. Kis Bertalan jó komá­ja, egy alkalommal bizalmasan fél­revan ta. — Mondd csak te, Sanyi, tudod, nekem nem jár el a szám, mi az ör­dögöt csináltál azzal a motorral? ... Hát ez nem mehet így. Már a ba­rátai is bizalmatlanok... Kihallga­tást kért a politikai helyettes elv­társtól. Na, aztán az másról is ki­kérdezgette. Mi újság a falujában, hogy vannak, mif munkálkodnak a tsz-ben a szülei, az öt gyerek, a testvérei büszkék-e rá. Szóval, egy­ről másról beszélgetett vele, aztán megígérte, majd megvizsgáltatja a dolgot Kissé bizonytalan érzésekkel távozott Egy politikai helyettesnek ezernyi gondja, ügye van, ki tudja, mikor kerül a sor őreá. Egy hét múlva megtudta; újra vezethet harckocsit. A műszaki vizsgálat megállapította, hogy a dugattyúgyű­rűk anyagában s nem a harckocsi­vezetőben volt a hiba... Idáig jutottak; mikor az egyik idegen hirtelen megkérdezte: — őrmester elvtárs, mit szoktak szabad idejükben csinálni? Mit? Hát van itt szórakozási lehe­tőség elég. Ö azonban csak szomba­ton és vasárnap ér rá, mert egyéb napokon a szabad idejét — Bözsivel tölti... Mindig akad valami kis babramunka, fékállítás, miegymás, amit 6 szeret idejében elvégezni. A másik civil ráncolja erre a homlokát. S valami olyasfélét diiny- nyög, hogy no, akkor mégis csak jobb más fegyvernemnél szolgálni. Több a szabad idő. Aztán váratlanul azzal állt elő: „ha újra kezdhetné a katonaéletet, ml lenne inkább, őr­mester elvtárs?” Hm... ilyet is csak egy civil kérdezhet Mi 'rsr* Hát — harckocsivezető ...; a íererr ne­ki! Neki már csak Bözsi he' iz a szive. Nála marad1 ólba zárva. Feláll, hetykén felre \. 1 a <on- cátlan szőke haján a kis ka sap­kát, mintegy jelezvo na izék után most már tényleg bí. :e a beszélgetést. Aki pe g n jbet akar tudni, hát az — pi neg. Mert az az igazi! Balcze l f cséplőgéppel végzett munká­hoz hasonlóan fizettették meg. Irányító szervük utasította őket, hogy a kombájnnal tör­tént cséplés munkadíját órá­ban kell számlázni, amely összegből a természetben be­adott vámkeresmény értékét átvételi áron le kell vonni. A kiskörei csépelletők közül töb­ben megtagadták a munkadíj befizetését, s tőlük, sajnos, bí­rósági úton kell a díjat behaj­tani. A kombájn vezetőjének nem volt joga terményt el­fogadnia a csépeltetektől. — így a neki átadott mennyiséget nem tudják a cséplés munka­díjából levonni. A kombájnos ellen szabálytalan eljárásáért fegyelmit nem indíthatnak, mert megvált a gépállomástól. ★ Kristóf Ferenc a bélapátfal- viak nevében kérdezte, miért nem kap feltűnőbb cégtáblát a cementgyárral szembeni kis bolt. Kérdésükre Tőzsér Pál, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi vezetője válaszolt. A panasz jogos, s el is készíttettek egy irány jelző táblát a bélápátí'alvi 139-es sz. árudához, azonban vinklivas hiányában nem tudták a tartó­részt elkészíttetni. rnap Dormándon költő, országgyűlési képviselő. A vendégeket ünnepélyesen fogadják a község vezetői, akik megismerkednek a köz­ség és a helybeli Béke terme­lőszövetkezet életével. Még a délelőtt folyamán a könyvtári dolgozókkal együtt családláto­gatásokat végeznek a legjobb könyvolvasó termelőszövetkeze­ti tagok házánál. Bibéd után kerül sor a köz­ségi művelődési otthon nagy­termében az író—olvasó talál­kozó megrendezésére, amelyen Galambos Lajos és Váczi Mi­hály ismerteti munkásságát, terveit, A nap programját kiegészíti a könyvtár meglátogatása, Az ember és energia című doku­mentációs kiállítás megtekin­tése, amely az ismeretterjesztő művek olvasását, népszerűsí­tését hivatott elősegíteni. A községi könyvtár ezen a dél­utánon is kölcsönöz és fogadja az újonnan beiratkozott olvasó­kat, ezenkívül könyvvásárt rendeznek, este pedig sor ke­rül Galambos Lajos író művé­nek, az Isten őszi csillaga cí­mű filmnek a levetítésére. Cs. I. azóta sem volt még jó. Ezelőtt négy-öt héttel beküldték javí­tásra Egerbe, s azóta sem tud­ja, mikor lesz kész. Szabó Tamás, a Vas- és Fém­ipari Ktsz mosógépjavító rész­legének vezetője közölte, hogy a gépet kijavították, motor­cserét és órakapcsoló-pserét hajtottak végre, s augusztus 12-én a 341.391. számú fuvar­levéllel, darabáruként elküld­ték. Az AKÖV darabáru osztá­lya igazolta, hogy a szállítást lebonyolította, s a mosógépet augusztus 13-án a lőrinci föld­művesszövetkezet vas-műszaki boltjában át is vették. Bizonyá­ra félreértés történt, Papp Já­nosnak mosógépét kijavítva a vas-műszaki üzletben kell ke­resnie. ★ Több termelőszövetkezeti tart nevében Sipos János kis­körei lakos panaszolta, hogy a Tarnaszentmiklósi Gépállomás immár másodszor kéri tőlük a háztájiban termett gabona cséplési díját. Panaszára Simon István, a Tarnaszentmiklósi Gépállomás igazgatója válaszolt. A kis­körei tsz-tagok háztáji gabo­náját kombájnnal csépelték el, s a cséplés munkadíját a Könyvbarát vasái Igen értékes és újszerű kez­deményezést valósít meg ma a Füzesabonyi Járási Könyv­tár, amikor Dormánd község­ben a megyében elsőnek ren­dezi meg a könyvbarát vasár­napot; Az egész napos program keretében a délelőtti órákban érkezik a községbe Galambos Lajos író és Váczi Mihály Kaslik Sándor, a boconádi Petőfi Tsz tagja megbetege­dett. Betegsége hosszadalmas­nak ígérkezik, kérdése: meny­nyi munkaegységet írhatnak jóvá betegsége alatt. Volt olyan'hónap az elmúlt évben, amikor 40—50 munkaegységet is teljesített. Kérdésére a Termelőszövet­kezeti Tanács jogásza vála­szolt: a termelőszövetkezet alapszabályában pontosan le­fektetik, hogy betegség idejére milyen munkaegység-jóváírást kaphat a tag. A jóváírás napi 0.5 munkaegységig terjedhet. Az alapszabályban lefekte­tett összegtől eltérni nem lehet. Arra van lehetőség, hogy a se­gélyezési alap terhére segélyt folyósíthassanak. A munka­egység-jóváírás tehát attól függ, hogy termelőszövetkeze­tében, a boconádi Petőfi Tsz- ben milyen alapot határoztak meg a megalakulás idején. ★ Miért nincs elegendő gyü­mölcs Kékestetőn, a szanató­riumban lévő büfében? — kér­di Szabó Béla 320 betegtársa nevében. Kérdésére Tamás Jenő, a MÉK értékesítési osztályának vezetője válaszolt: — A szanatóriumban lévő büfé a gyöngyösi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat keze­léséjjen van, oda a büfékezelő megrendelése szerint szállíta­nak gyümölcsöt A vállalatnak kellene tehát ellenőriznie a megrendelést A MÉK a maga részér® elegendő szőlőt, almát tudna szállítani. ★ Hová forduljak « mosógép- javítás ügyében? — teszi fel a kérdést Papp János lőrinci lakos. Hat hónappal ezelőtt vá­sárolt egy mosógépet, amely

Next

/
Thumbnails
Contents