Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

1963. szeptember 29., vasárnap NEPÜJSAG 3 Félig megvalósult tervek A szocialista mezőgazdaság megteremtése igen jelentős anyagi áldozatot követelt és követel még ma is a népgaz­daságtól. A nagyüzemek létre­hozása, a korszerű technikai bázis megteremtése olyan be­fektetés, amely nélkül el sem képzelhető szocialista nagy­üzem. Heves megye az ország azon megyéi közé tartozik, ahol a mezőgazdaság „átállítá­sa”;, az átszervezés általában nem járt terméskieséssel, sőt, a legtöbb vonatkozásban a ter­melés fejlődése, a hozamok emelkedése mutatható ki. Emellett igaz, hogy a befek­tetett százmilliók ezután érle­lik meg gyümölcseiket, s most az alapok lerakása után tér­hettünk csak rá a termelés gyors ütemű fejlesztésének programjára. Modern majorok, korszerű létesítmények A megye 1962-ben közel 70 millió forintot épített be a mezőgazdaságba állami hitel­ből, ezen túlmenően több mint 24 milliós saját beruházás is történt. Ugyanebben az évben, a saját erőt is beleértve, 596 új létesítménnyel gazdagodott ez a termelési ág. Az idén az új létesítmények száma a ta­valyihoz képest számszerint csökkent ugyan (451), de a be­fektetés összege mégis jóval meghaladja a tavalyi szintet. Az idén a megye termelőszö­vetkezetei a különböző állami hitelek révén több mint 97 millió forinthoz juthatnak. Ez évben a beruházási politika irányelvei alapján — eltérően az eddigi gyakorlattól, amely­re kezdeti gondjaink is kész­tettek — az olcsó, egyszerű szerfás építmények helyett stabil, a nagyüzemi technoló­giát szolgáló, jól gépesített, modern létesítmények épülnek. Komplett, igazi nagyüzemek­hez illő majorok létesülnek, amelyek a szocialista nagyüze­mek igényeit kielégítik. A korszerű építkezések termé­szetesen nagyobb összegeket emésztenek fel, viszont a fej­lődés jelenlegi szakaszában már ilyenekre van szükség. Lemaradás az építkezésben A termelőszövetkezeti beru­házások tervei tehát szépek, erőt, fejlődést tükröznek, vi­szont megvalósulásuk ütemét korántsem ^tarthatjuk kielégí­tőnek. Egy esztendővel ez­előtt, 1962 szeptemberében, a szövetkezeti létesítmények csak 69,3 százalékában készül­tek el, s ezzel akkor sem le­hettünk elégedettek. Most en­nél is rosszabb a helyzet, hi­szen a létesítmények felépítése mindössze 51 százalékos, nem szólva arról, hogy egy egész sor betervezett létesítménynél a mai napig sem indult meg az építkezés. A Heves megyei Beruházási Iroda véleménye szerint a létesítmények jelen­tős része nem is készül el az idén, áthúzódik 1964-re. A tények ismerete után min­denki joggal kérdezi: Miért? A válasz nem egyszerű, sőt bonyolult, . hiszen szép szám­mal adódnak „objektív okok”, amelyekre mostanában a kel­leténél .talán többet is hivat­kozunk. Az országos szerveket is joggal érheti bírálat, de mulasztások terhelik az építő, kivitelező vállalatokat, magát a beruházási irodát is. A késedelmek, elmaradások egyik élenjáró oka az országos típustervekben végrehajtott sorozatos változtatás. Ugyan­akkor némely berendezés szál­lítását még ma sem rendezték megnyugtatóan és így jó né­hány létesítmény ez évi befe­jezése lehetetlen. Egyes épület- típusok tetőszerkezetét az FM tervező vállalata három eset­ben is módosította. Ezeket a módosításokat az Építési Mi- misztérium felülvizsgálta és az átdolgozott, jóváhagyott terve­ket 1963 június 25-én küldte meg a beruházási irodának. A tetőszerkezet gyártásával meg­bízott vállalat csak ezután kezdhetett hozzá az idomacél­szerkezetek gyártásához. A szóban forgó létesítmények már korábban falegyenig ju­tottak, viszont a további mun­kákkal mindaddig várni kell. amíg ezeket a tetőszerkezete­ket leszállítják. Hátráltatta a munkát az anyaghiány is. Számos esetben tapasztal­ható hanyagság, mulasztás, sőt vétkes nemtörődömség is az egyes építő vállalatoknál. Ezek között is a legtöbb a pa­nasz a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatra, amely munkájában sok kívánnivalót hagy maga után. Lehetne szól­ni a szűcsi, a mátraderecskei, a noszvaji, a tiszanánai építke­zések egy részéről is, ahol. a hanyag, rossz munka lépten- nyomon jelentkezik. A kivite­lező vállalatok munkájára vet árnyékot, hogy a megyei tsz- jogi iroda 35 eljárást indított meg az építkezések miatt. Több bírósági eljárás van folyamat­ban, így a szűcsi építkezések ügyében is, amelynek akta­mennyisége kilóval mérve is számottevő már. (Az épület még mindig nincs kész.) Vol­tak épületek, amelyeket rész­ben vagy teljesen le kellett bontani az építkezés után. Az egyik helyen a betonjászlakat most bontják le, Noszvajon az új major létesítésénél két, rossz helyre épített, de jó hely­re tervezett juhhodályt bontot­tak el éi építettek újra gondat­lanság', hanyagság miatt. Misiden késlekedés m ilíés ár okát oísoz A Beruházási Iroda igen sok esetben kész tények előtt áll s ilyen körülmények között ne­hezen viheti előbbre az épít­kezések ügyét, viszont felelős azért, mert 95 létesítménynél ■még egyáltalán nem kezdődött meg az építés. Sok esetben náluk is huzavona, beletörő­dés volt tapasztalható. Abban a tájékoztató jelentésben vi­szont, amelyet a Heves megyei Beruházási Iroda készített e hónapban a megyei tanácsnak, egyetlen olyan kitétel sincs, amellyel a Beruházási Iroda a nagyfokú lemaradás miatt ön­magát is felelőssé tenné. Nehéz elhinni pedig, hogy a szembe­tűnő lemaradásokért minden esetben csak másokat terhel a felelősség, s. a Beruházási Iroda tökéletes munkát végzett. A naptár szeptember végét jelzi, előttünk a tél. Az elkö­vetkező napokban és hetekben az építőknek és mindenkinek, akiknek a tsz-építkezésekhez a legkisebb közük is van, min­dent meg kell tenniük az épít­kezések meggyorsításáért. Ha valahol vétkes könnyelműség, nemtörődömség tapasztalható, ott a felelősségre vonás sem maradhat el. Az építkezés meggyorsulását nemcsak az időjárás, de a ter­melőszövetkezetek is sürgetik, amelyeknek a betervezett lé­tesítményekre feltétlen szüksé­gük van. Szalay István Szombat délelőtt 10 órakor a fegyveres erők napjára felso­rakozott recski helyőrség ka­tonáit, tisztjeit és vendégeit Kovács Sándor őrnagy kö­szöntötte és ismertette a hon­védelmi miniszter parancsát. A fegyveres erők napja alkat mából rendezett recski ünnep­ségen megjelent R. Tóth, Béla járási rendőrkapitány, Ková­csi Imre járási munkásőrpa- rancsnok, Kovács János járási j KISZ-titkár, valamint a köz­ség párt-, tanácsi és tömeg- j szervezetei. A mátraderecskei úttörők minden tisztelgő kato­nának virággal kedveskedtem és a derecskéi kiszesek' kultúr' műsorral köszöntötték a hely­őrség katonáit. Fiatalok a* őszi mezőgazdasági aiiiakáii sikeréért Mezőgazdasági nagyaktíva- értekezletet tartott pénteken a pétervásári járás KlSZ-bizott- sága, amelyen a KlSZ-alap- szervezetek titkárai, aktivis­tái, fiatal mezőgazdászok, ta­nácselnökök. a járási tanács mezőgazdasági osztályának ki- szista dolgozói és 'a szövetke­zetekben dolgozó fiatalok kül­döttei vettek részt. Az aktíva­értekezleten Verebélyi Antak a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője beszélt arról, milyen nagy segítséget tudnak adni a falusi KISZ- szervezetek tagjai az őszi munkák meggyorsításához. Az értekezleten a tavaszi és a nyári mezőgazdasági munka- versenyben jó eredményt el­ért alapszervezeteket rádióval, lemezjátszóval, röplabda­felszereléssel jutalmazták meg. HAJNALBAN. Lágyan, ész­revétlenül megindul a vonat, felébredek. Már olyan régen állunk — vajh, ki tudja miért — az NDK határállomásán, hogy a vámvizsgálat után, amely udvarias volt és hallatlanul rövid, újból el­aludtam a hálófülkében, amely egyedül az enyém volt s ezért egyedül f újtam te­le vastagon a most torkot ka- parcan fanyar füsttel. Kinyi­tom az ablakot, mélyet szip­pantok a hajnali levegőből, és szégyenkezve Werther jut eszembe és nem Schiller és még csaik nem is Heine: jóformán egyedül az egész hálókocsiban, s egyedül magyar, akit Berlin­ben nem vár magyar, akinek egy ideig nem lesz módja ma­gyar szót ejtenie, hacsak nem szégyell a tükörrel diskurálni. Néhányszor már átléptem Nyugatra, Keletre, Délre kis hazám térképen hajszálvékony határait, rnnidg ott volt ama „vörös útlevél” a zsebemben, hogy van hazám, ahová visz- szavárnmindig én akartam menni > : tan’ lelkesen, vi­lágot it. f.-,s' ú mint egy tör­pére siket r,t Kolumbusz, — és mindig majdnem visiszafordul- tam. Ez a hajnal is! A keskeny, tükörsima folyócska, az Elbe vizén mozdulatlanul fekszenek keresztül egy óriás által elmet­szett fehérhátú sziklák, zöld fenyősapkájukkal s lábuknál a mesebeli törpék építette ijgstői kis házakkal. Bűbájos-, ugyan­akkor meghökkentő1 a látvány, fent egy w&gneri színpadkép valósága, hogy aat várom fel­a kíváncsi kérdőívek Deresedő hajú férfi kopogtatott a minap » szerkesztőségbe, tanácsért folyamodott, hogy okirathamisítást kövessen-e el, vagy vissza­mondja tervezett angliai utazását? ' Mivel egyértelmű választ nem tudtunk adni, részletezte panaszát: Tizenhét éve vált el feleségétől, akinek az volt a mániája, gyak­ran szerette változtatni munka- és lakhelyét. — De miként tartozik ez az ügyhöz? — Ügy kérem, — mondta a panaszos —, hogy az útlevél- érő lapon ki kell tölteni, hogy elvált feleségemríek mi a < rinlxthelye, foglalkozása, jelenlegi lakcíme, mikor, milyen célból és mely országba kért útlevelet, jelenleg folyamatban vc-n-e útlepélkérelme és mely országba , .. útlevelének száma, stb., stb. — Most tehát... vázolta a panaszos, vagy nem írok be. semmit a rávető''Ív s akkor nem eng-'-'nek ki külföldre, iia valótlant írok, mert ki tudja ezóta hol, kivel él, s mennyi útlevelének száma, úgy közök 'rathamisitást követek el. Mivel vigasztalhattuk volna? Mikor ilyen jókat tudnak kérdezve .. . Nyomozzon tavibb, vagy nősüljön meg. s akkor megoldódjék minden problémája, mart arra ugyan hiába vár. hogy egyhamar letűnik a kíváncsiskodó km okirathamisításra csábító, házasságba kergető kérdőívek ideje. Vcgy mégis...? ...az e^erhocsi választék Az első pillantásra látszik az egerbocsi kis­vendéglő—cukrászdán, hogy nem sajnálták rá a pénzt, $ jó néhány százezer forint lapul kamaszként pattogzó falaiban, modern tető­zetében. örültek is a.z arra járók, hogy végre e vidéken is hozzájuthatnak egy kis meleg ételhez, ha. másként nem, debreceni virsli, vagy készételek formájában. Ám tévedtek. A modern falak között nagy „szegénység” honol, s fagyasztott kolbásznál nagyobb választékot aligha talál itt a vendég. Esetleg kenyeret hozzá. De ha ismerős a vendég, az üzletvezető megkínálja egy kis zsíros kenyérrel, hogy kibírja a legközelebbi vendéglőig. Ennek ismeretében kérdezik tamáskodva az arra járók: valóban ennyit érdemel választékban ez a vendéglátóipari monstrum ... és annak vendégei? K. E. Egy brigúdvi&sgúlaí tapasztalatai Nem romló tejet állít elő egy angol tejüzem GYURKÓ GÉZA: jelentősége lesz. Lehetővé te­szi majd, hogy a fogyasztó nagy mennyiségben szerezze be tejszükségletét és felesle­gessé váljék a naponkénti tej­szállítás. a kukoricászárakat, ugyanak­kor a járás a silózásban elma­radt. Több szövetkezet, így a rózsaszentmártoni, a ’ herédi egyetlen köbméter silót sem készített még. A csányi terme­lőszövetkezet 90 holdból eddig csak hatot silózott be. Az em­lített közös gazdaságokban an­nál súlyosabb ez a lemaradás, mivel elegendő szálas takar­mányuk sincs. A szántást , illetően sem mondhatunk jót a hatvani já-> rásról. A megyében itt a leg­alacsonyabb a mélyszántott terület, de a legkevesebb a ve­tőszántás is. Sajnos, ugyanez a helyzet a talajerő-utánpót­lással, hiszen több olyan tsz van, mint az ecsédi Vörös Csil­A megyei pártbizottság es a tanács őszi munkákat vizsgáló | brigádja a füzesabonyi Járás ; után a hatvani és az egri járá- ; sokba látogatott el. A szóban ! forgó két járásban a brigád j a következőket tapasztalta: Httivnni járás j' Nagy a lemaradás a betaka- [ vitást' illetően, A kukorica be- ! takarításával még szeptember | 27-én sem érték el a megye által szeptember 21-én elért j átlagot. Annak ellenére, hogy a cukorgyárhoz közel vannak, elmaradtak a cukorrépa beta­karításával is. Tapasztalható, hogy egyes termelőszövetkeze­tekben silózás helyett elégetik ^icló^-íam^ jeqifteCefc aus der DDR Hajnalban . . . Délben . . . Este . . . * ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦ ♦•** + «•♦ 4» ♦♦♦ c» * «* + 4» + lag, ahol egyáltalán nem akar­nak trágyázni. , A hatvani járás közös gaz- i daságai nem haladnak kielégí- i tőén a vetéssel sem. A szövet­■ kezetek egy része még nem ; vetett, de az elvetett területe­■ ken is (ez nem általános) rossz . a talajmunka és a legalapve- , több agrotechnikai eljárásokat . sem tartot'fékbe. Igya már el­vetett terület egy részén már t most sem látszik biztosítottnak ' a jó termés, A talajmunkák és a vetés minőségi ellenőrzésé- - nek elhanyagolásáért felelős- ’ ség terheli a tanácsi és a szö- . vetkezeti szakembereket! Baj ‘ van a gépesítéssel, a gépki- . használásokkal, kevés a két- ' tős műszak, rossz a fogatok kL használása is. ! Egri járás ♦ * £ Az egri járás termelőszövet- tkezeteinek nagy része kielégítő internben végzi az őszi mező- gazdasági munkákat. Az utób- ♦bi két hét alatt meggyorsít ot- ; ták a szántást, a vetést és a 4 betakarítást. Ennek ellenére Jegyes szövetkezetekben, mint »például a makiári közös gaz- idaságok, ez ideig egy szem Jgabonát sem vetetteket Eztaz­♦ zal magyarázzák, hogy ha Jmost vetik el a búzát, a kicsi- 4 rázás után elszárad és nem Jkel majd ki. » Ez a helytelen szemlélet a ♦ makiári tsz-vezetőkön kívül a Jnagytályai Viharsarok Tsz ve- Jzetőit is vezette, akik szintén j nagyon kevés gabonának valót 4 juttattak a földbe. í A járásban a betakarítási »munkák végzése a verpeléti 4 Dózsa és Petőfi, \ egerszóláti ^Béke és a novaji Egyetértés ♦ Tsz kivételével jónak mond- Jható. Az előbb említett közös J gazdaságokban jelentős lema­♦ radásról beszélhetünk. Külön 4meglepő, hogy a nagyhírű vér- J peléti Dózsa Tsz 300 hold ku­♦ koricájából semmit sem tört ♦ le, 650 hold vetnivalójából csu- 4 pán 115 holdat vetett el, s na- Jgyon félő, hogy a szüret miatt, ♦ amely jelentős munkaerőt és ♦ gépet köt majd le, nem tudják $az előbb említett feladatokat ♦ időben elvégezni. Ugyanezt ♦ mondhatjuk el a verpeléti Pe- f lőfi Tsz-ről is, ahol a kukori­♦ catörésen kívül még a burgo- |nya szedése is gondot jelent. (Sokat segíthetnének magukon Jakkor, ha a fogatokat a jelen­leginél jobban kihasználnák. kai a holnap igazságára, — itt azonban megállt az élet. Itt voltaiképpen még 1945 van. Vagy legalább is megpróbál­ják ostobán és reménytelenül konzerválni a múltat azok. akiknek véleménye szerint, ott ahol én járok az nem is léte­zik. Nem létezik az újjáépült Drezda, a lipcsei vásár. Berlin új házai nem léteznek, azok a fiatalok kik táguló szemmel és táncos léptekkel nézik a dzsessz-parádé plakátjait, a Berliner Ensembler és ... ESTE ... igen, és nem léte­zek én sem. hiszen nemlétező ország vendégeként írom egy új, de azért nem létező szálló szobájában ezeket a sorokat... ,, ... traurig bin” és most nem holmi nyafogcís egyedüllét tesz szomorúvá. Az értetlen­ség! A politikai vakság, amely úgy látszik, ha krónikussá vá­lik a szemmel való látást, a való világ reális felmérését is lehetetlenné teszik egyesek, számára. Mondom az öreg liftesnek a magam gyatra németségével, hogy nem jól van ez így. — Mit gondol meddig ma­radhat ez így? — kérdi. — Hát... — húzom a szót, hogy jóslásokba ne bocsátkoz­zam. — Még megérem, hogy meg­értjük egymást... i— válaszol s kinyitja előttem a lift ajtaját. Utánam szól: — Sokat szenvedtem, most már boldog, és nyugodt akarok1 lenni, míg élek ... ( . És ez miért . lehetne ,,un-‘ möglich”1? 1 dolok, tovább, majd 300 km-t utazva még és it t nem me­hetek tovább tíz métert, sőt egy métert sem. Egyetlen -ta­podtat sem! Ott már a másik Németország van. Két tízéves forma kislány üldögél lábat lógáziva a hosszú határsorompón, odébb fiatal NDK-beli katona áll, mint va­lami szimbólum. Mögötte a „senki földjén” két romépület, annak áll háttal. Előtte, végig az Unter den Linden-en az építkezés: daruk, exkavátorok, teherautók, dömperek, és az építkezések tövében száguldó személykocsik, amelyek szinte csikorgó kerekekkel fordulnak jobbra, vagy balra, mert egye­nesen: nincs tovább. Támasz­tok én is egy sorompót s köz­ben azon gondolkodom, hogy pontosan mikor is lett vége a második világháborúnak és hány éves voltam akkor? 1945 május és én 17 éves. Ma köze­ledek a negyvenedikhez sok örömön és szenvedésen túl ezernyi álmot elvetélve, száz­nyit életre babusgatva, két gyereket okítván jó szándék­szók vegigsiklanak az Unter den Linden-en és könnyed, elegáns kanyart vesznek a Brandenburg Tor előtt. Ter­mészetesen lassítani illik, hogy a kíváncsi turista jól megnéz­hesse a többit, aJkd gyalog sétál idáig, ehhez az „idegenforgal­mi látványossághoz”, amely­hez foghatót aligha produkált még az emberi elme, s amely méltán lehet az atomkor talán éppen első csodája is. Egy fő­város, egy ország szíve, amelyet derékba metsz az „országhatár!” írtak már erről ezerszer is, de nem írhatnak erről milliószor sem, hogy elég legyem, hogy az em­ber kifejezhesse először is os­toba ámulatát, az ebből szár- baszökkenő naiv és tébláboló csodálkozást, amely aztán min­den józan és valamennyire is becsületes főben tehetetlen mérget szít. Megyek Berlinibe, az NDK fővárosába, megyek az Unter den Linden zsebemben az egész országra érvényes útle­véllel, miközben a holnap meglátandó tengerpartra gon- , zendül a niebelungotk éneke, lent, a vízparton Csipkerózsi­ka mesevilága kedvességében némaságában is. Most már kattog a vonat kereke, mindem kattogás közelebb visz a reg­gelhez és távolabb a tegnap­hoz, amikor még a körmeimet rágtam., hogy le ne maradj aik az indulói Balt-Orient expr'essz- ről. Még alszik a világ, alszik a hálókocsi néhány utasa, csaik én állok egyedül az ablak előtt és sajnálom magam. Szegény, szegény ember, külföldre kellett utaznia! Belevigyorgok a gondolatba, kinyitom a mosdófüike szár­nyait és megnézem a tükör­ben, • hogy újból elkeseredjek. A hazától távol egy általam még nem ismert ország, azzial köszönt rám, hogy zötyögő vo­natban, hajnalban, — elő a borotvát! S a niebelungok éne­ke helyett ízes magyar károm­kodás harsam egy kelet-német­országi hajnalon, egy magyar újságíró száján. Már nem érzem magam egyedül: már káromkodtam! DÉLBEN. A Berlint járó és idegeneket szállító autóbu­Egy angol tejüzem vezetője elmondotta, hogy rövidesen befejezik kísérleteiket azzal a tartósítást . eljárással, -amely minden hűtés nélkül két hó­napig frissen tartja a tejet. Az. eljárásnak, ha beválik, óriási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents