Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-24 / 223. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!

NÉPÚJSÁG

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPILAPJA

ARA: 5« FILLER

A Szovjetunió kormányának

nyilatkozata

az újabb kínai közleményre

(Vasárnapi számban közöltök: az újabb kínai közleményre kiadott szovjet nyilatkozat első részét. Most közöljük a szovjet kormánynyilatkozat

folytatását.)

HL

Most, amikor a tajvani válság feszült napjai már messze mögöttünk vannak, a kínai kormány ennek homlokegyenest az ellenkezőjét állítja.

A dolog azonban nem szorítkozik csak erre. Most, amikor az észak-amerikai imperialisták jól ismerik a szovjet rakéta-nukleáris védelem erejét, amely szilárdan védi valamennyi szocialista ország biztonságát, a kínai vezetők kevésbé aggódnak Kína ellen irányuló amerikai agresszió lehetősége miatt.

Ilyen körülmények között úgy vélik, megengedhetik maguknak azt, hogy csúfolódja- nak a Szovjetuniónak a tajvani válság idején tett lépései fedett, amelyekért pedig akkor ők maguk forró köszönetét mondtak. A kínai vezetők most szeptember 1-i nyilatkozatukban azt mondják: „nos, szovjet vezetők, védelmezzenek csak önök bennünket tovább atomfegyvereikkel, mi pedig folytatjuk az önök bírálatát.”

Az embernek ezzel kapcsolatban akaratlanul is eszébe jut a régi orosz közmondás: „Ne ess a kútba, mert vizet keil innod!”

A kínai kormány nyilatkozatában szerepel egy olyan elképesztő állítás is, amely megérdemli, hogy idézzük: „Igaz, ha a szovjet vezetők valóban követnék a proletár nemzetköziség elveit, Kínának nem kellene gondolkodnia a nukleáris fegyver előállításának szükségességén. Igaz azonban az is, hogy ha a szovjet vezetők valóban követnék a proletár nemzetköziség elveit, nem lenne semmi okuk megakadályozni azt, hogy Kína nukleáris fegyvert állítson elő”.

A kínai vezetőknek, akik több mint kétes értékű álláspontra helyezkednek, óvatosabban kellene felvetniök a

proletariate macionalizmus kérdését, és azt, hogy ki sérti meg annak alapelveit. Valóban, ha a kínai vezetők a pro- ietá memzetköziség elveit követik, akkor miért igyekeznek olyannyira megszerezni az atombombát?

Szerintünk a saját atomfegyver szükségességének gondolata egy olyan ország vezetői részéről, amelynek biztonságát a szocialista tábor egész ereje biztosítja, csak abban az esetiben merülhet fel, ha valamifele olyan különös céljaik és érdekeik támadtak, amelyeket a szocialista tábor katonai ereje nem támogathat. De ilyen céljai és érdekei csak azoknak támadhatnak, akik feladják a proletámemzetkö- ziségefc a külpolitikai kérdésekben, letérnek a szocialista álláspontról, félredobják a békés együttélés lenini elveit.

Az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetőinek meglehetősen gyakran kell mentegetőzniük a világ közvéleményének az éllen a jogos vádja ellen, hogy politikájukkal élezik a nemzetközi feszültséget, termonukleáris háború felé taszítják a világot. A kínai vezetők szeptember l-i nyilatkozatukban igyekeznek bebizonyítani, hogy ők állítólag sohasem léptek fel a béke és a békés együttélés politikája ellen.

A kínai vezetők e kijelentéseit üdvözölhetnénk, ha ezek a gyakorlatban fordulatot jelentenének a KKP vezetőinek a háború és a béke kérdésében vallott nézeteiben és nemzetközi politikájában. A valóságban azonban azt látjuk, hogy még csak nem is gondolnak ilyen fordulatra.

Valójában mit akarnak bebizonyítani? Azt, hogy a szovjet dokumentumokban állítólag felhasználják Mao Ce-tung- nak összességéből kiragadott és helytelenül magyarázott azon kijelentését, hogy a jövendő háborúban nem mindenki hal majd meg, hanem csak az emberiség fele.

Nos, mi készek vagyunk megvizsgálni ezt a kérdést, hogy ki torzítja el és ki magyarázza helytelenül a két idézetet. Ezzel majd a későbbiekben foglalkozunk. Talán a nyilatkozat szerzői nem látják, hogy ilyen módon csak leleplezik önmagukat és nemhogy megcáfolnák, hanem csak ismét megerősítik a kommunista világmozgalom és a haladó közvélemény súlyos aggodalmait a kínai magatartás miatt. Mit fejtegetnek a kínai vezetők? Lényegében azt, hogy az emberiségnek mekkora része pusztul majd el egy új világháború esetén. — Száz százaiéba o, vagy csak a fele. A nyilatkozat így hangzik: „Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben elhangzott és fentebb idézett szavait azokhoz az emberekhez intézte, akik azt állítják, hogy amennyiben az imperializmus kirobbantaná a nukleáris háborút, elpusztulna az emberiség.” „Mf — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — nem értünk egyet pesszimista és teljesen kétségbeesett nézeteikkel. Mi azt mondjuk, hogy ha az imperializmus kirobbantja a nukleáris háborút, az a legrosszabb esetben is a föld fele lakosságának pusztulását vonja maga után” Befejezésül pedig: „Mi hiszünk az emberiség ragyogó jövőjében”.

Valóban szörnyűek ezek a vélemények. Miféle „gyönyörű jövőről” lehet beszélni az emberiség fele kipusztulásának perspektívája mellett! De nem kevésbé veszélyes a másik dolog sem: a kínai vezetőknek, amikor a háború esetleges következményeire vonatkozóan adnak prognózisokat, ezzel nemcsak az a céljuk, hogy lelki szemeikkel behatoljanak a jövőbe, hanem az is, hogy megindokoljanak egy meghatározott politikát.

Ezt nem cáfolják maguk a nyilatkozat szerzői sem. Amikor összegezik annak a vitának az eredményét, hogy hány ember pusztul majd el a termonukleáris háború tüzében, a következőket írják: „A kérdés lényege, hogy végül is milyen politikát kell folytatni az amerikai imperializmus nukleáris zsarolásával és nukleáris fenyegetésével szemben: ellenállást kell-e kifejteni, vagy kapitulálni kell-e?” Magától értetődik, hogy a szovjet vezetők közül soha senki nem vetette fel és nem vethette fel a kapituláció kérdését. A Szovjetunió nem azért teremtett hatalmas nukleáris erőt és nem

azért tökéletesíti azt. Még kétség sem támadhat abban az irányban, hogy amennyiben az imperialista agresszorok megtámadnák a szocialista tábort, megsemmisítő csapást kapnak.

A kérdés másként merül fel: Kell-e komolyan és minden erővel küzdeni a békéért, követelni kell-e a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, mint a külpolitika fő irányvonalát, vagy a „veszettek” járszalagján kell-e haladni, versenyezni kell-e az imperialistákkal a nemzetközi feszültség szításában? Es íme, a kérdés megoldásánál a kínai vezetők azt latolgatják, hogy az emberiség fele, vagy száz százaléka semmisül-e meg az új háború, tüzében. Ha pedig „csak” a fele, ebből az következik, hogy meg lehet kockáztatni a háborút, mert a másik felére „gyönyörű jövő” vár?

Hogy a kérdés így merül fel, bizonyíthatja Mao Ce-tung kijelentése, még abban a preparált formában is, ahogyan azt a kínai kormány szeptember l-i nyilatkozata idézi. .. legrosszabb esetben elpusztul az emberiség fele, de a másik fele megmarad, az imperializmus pedig eltűnik a föld színéről, s az egész világ szocialistává válik”. Ebben az értelemben nem kevésbé sokatmondó a Vörös Zászló egy kitétele — amelyet a szeptember l-i nyilatkozat igyekszik kimagyarázni —, hogy háború esetén a győztes népek „rendkívül gyors ütemben, az elpusztult imperializmus romjain ezerszer magasabb fokú civilizációt építenek.”

Mi kommunisták, teljesen tűrhetetlennek tartjuk a vitát olyan alapon, amikor azt javasolják nekünk, hogy a politikát attól kell függővé tenni, mennyien pusztulnak él a termonukleáris háborúban.

Ha a kommunisták, a békeharcosok, a békeszerető erők megengedik, hogy hullani kezdjenek az atombombák, a kormányoknak és a politikai pártoknak már nem lesz befolyásuk arra, hogy hány ember pusztul ei és hány marad életben.

Ezt akkor már a haditechnika, a háború fejlődésének logikája, valamint a nukleáris fegyverek közvetlen vagy közvetett hatósugarába került országok és népek száma dönti el.

A kínai vezetők, akik megkísérlik, hogy elferdítsék az SZKP-nak az atomháború és annak következményei kérdésében elfoglalt álláspontját, bizonyos kijelentéseket tulajdonítanak az SZKP vezetőségének és N. Sz. Hruscsov elvtársnak, — amelyek állítólag a testvérpártok bukaresti tanácskozásán hangzottak él — arról, hogy napjainkban, amikor atomfegyverek vannak, a népfelkelés nem hadsereget, hanem csupán ágyútölteléket jelent. S miután kitalálták ezt a sületlenséget, nyomban le is vonták a hajmeresztő következtetést: „A szovjet vezetők szemében földünk egész hárommilliárdos lakossága csupán haszontalan limlom.”

De akad-e olyan ember, aki ismerve a szovjet külpolitika nagyfokú humanitását, harcunkat a népek boldogulásáAz álía1áno§ politikai vitával folytatja munkáját az ENSZ közgyűlése

Az ENSZ-közgyűlés hétfőn folytatta az általános vitát, At az érdeklődés elsősorban a közgyűlési termen kívül i«mjlt diplomáciai tárgyalásdk felé fordult. Gromiko szovjet külügyminiszter a szocialista országok küldöttségeinek vezetőivel tárgyalt, találkozott Pandit Nehru asszonnyal, az indiai küldöttség vezetőjével.

Rusk amerikai külügyminiszter hétfőn a spanyol, a perm, az írországi, a brazil, a nigériai és a közép-amerikai külügyminisztereket fogadta.

A magas szintű kelet—nyugati tárgyalások első szakaszé» — Gromiko és Rusk találkozására — csak a hét második felében kerül sor. Az MTI tudósítójának értesülése szerint az első találkozón főleg közvetlen szovjet—amerikai függő kérdések rendezéséről lesz szó és a nagy nemzetközi problémákat illetően mindkét fél csupán álláspontját fogja körvonalazni, anélkül, hogy érdemi vita kezdődne. Ez utóbbival várnak addig, amíg Lord Home angol külügymitr- :ter is megérkezik.

ért, bedől ennek a koholmánynak? N. Sz. Hruscsov valójában a következőket jelentette ki:

„Ne sértődjenek meg a kínai elvtársak, akik természetesen nagy harci tapasztalatokkal rendelkeznek, de elsősorban a partizánháború tapasztalatai val, mi viszont sokkal komolyabb, mondhatni, klasszikus háborút vívtunk a hitleri Németországgal. Az imperialista stratégát, a hadosztályokat ma már csupán ágyútölteléknek tekintik, azt számolgatják, hogy kinek hány hidrogénbombája, harci repülőgépe van. S míg korábban feltétlenül szuronnyal kellett ártál- matlanná tenni az ellenséget, most bombákat fognak dobni” Erről volt szó tehát Bukarestben. Milyen népfelkelést véltek felfedezni ebben a kínai vezetők?

A kínai vezetők arra szólí tanak, hogy a szocialista országok, a kommunisták legyenek fatalisták és fogadják el azt, hogy az új háborúnak menthetetlenül fel kell áldozni az emberiség felét. S ha csak a felét! Világos, hogy . a sűrűn lakott és a hadműveletek központjába kerülő országok veszteségei mindennél nagyobbak lesznek, s népeik esetleg teljesen elpusztulnak.

A kínai vezetők egyébként erről nemegyszer teljes leple- zetlenséggel beszélteik. Amikor például az egyik csehszlovák újságíró Tao Csu-val, a Kínai KP Központi Bizottsága tagjával folytatott beszélgetésein felemlítette, hogy Csehszlovákiában, ahol 13 millió ember él, egy nukleáris háború esetén megsemmisülhet az egész nemzet, ezt a választ kapta: „Egy világégés esetén a szocialista táborba tartozó kis országoknak alá kell vetniük saját érdekeiket az egész tábor közös érdekeinek”.

A KNK egy másik felelős vezetője szovjet képviselőkkel folytatott beszélgetésében azt állította, hogy Togliatti elvtársnak, az Olasz KP főtitkárának nincs igaza, amikor népe sorsa miatt aggódva azt mondja, hogy nukleáris háború esetén egész Olaszország elpusztul. „Hiszen más népek megmaradnák — jelentette ki ez a vezető —, s az imperializmus megsemmisül ...”

így áll a dolog a vita lényegét illetően, most pedig nézzük az idézetek kérdését. A kínai nyilatkozat szerzői módosított formában idézik annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet Mao Ce-tung tett az 1957-ben megtartott moszkvai tanácskozásion, s ez a módosított szöveg lényegesen különbözik az eredetitől. Az igazság kedvéért idézzük a tanácskozás jegyzőkönyvéből Mao Ce-tung- nak a tanácskozás részvevői jelenlétében ténylegesen elmondott szavait EBből a nyilatkozatból különösen leplezetlenül kitűnnek a kínai vezetők hibás nézetei;

„Fed lehet-e tételezni — mondotta Mao Ce-tung, — mennyi emberéletet követelhet áldozatul egy leendő háború? Valószínűleg a föld 2 700 millió lakosának egyharmadát, vagyis csupán 900 millió embert. Ügy vélem, ez még kevés, ha valóban atombombákat fognak ledobni. Ez természetesen igen rettenetes. De még az sem

A közgyűlés hétfői általános politikai vitájában elsőnek Fe- kini líbiai külügyminiszter, majd Vaclav Darád, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere szólalt fel.

David külügyminiszter támogatta a 18-hatalmi csúcs- értekezlet összehívására tett szovjet javaslatot és hangsúlyozta, hogy mielőbb tovább kell haladni a nemzetközi légkör enyhüléséhez vezető úton. Javasolta, hogy állapodjanak meg az általános és teljes leszerelés megvalósításában, kössenek megnemtámadási szerződést a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között, csökkentsék, vagy legalábbis fagyasszák be a katonai költségvetéseket, dolgozzanak ki rendszabályokat a váratlan támadás veszélyének elhárítására és végül hozzanak létre atomfegyvenmentes övezeteket Közép-Európában, a Földközitenger térségében, Skandináviában és a Balkánon.

A csehszlovák küKigymíiása- tér éles szavakkal megbélyegezte a nyugatnémet kormán# békeellenes politikáját, majd a kubai kérdéssel foglalkozva felszólította az összes érdekeli országokat, hogy tartózkodjanak a Kuba belügyeibe való beavatkozástól és törekedjenek jószomszédi kapcsolatok kialakítására Kubával.

Abbasz Aram iráni külügyminiszter méltatta a Moszkvában aláírt atomcsendszerződés jelentőségét és hangoztatta; hogy az a nemzetközi kapcsolatok új korszakának beköszöntésével kecsegtető áttörés a hidegháborúban.

Az iráni külir —'niszter ezután arról besz. iy az elmúlt évben jele. a megjavult hazájának kapcsolata, a Szovjetunióval. Ugyanakkor hozzáfűzd®, hogy ez az új kap- csolat, amely „máris sokat ígérő gyümölcsöket ház1' ... „nem érinti Irán más nemzetközi kötelezettségeit?.

Az amerikai szenátorok túlnyomó többsége az atomcsendszerződés ratifikálása mellett van

Az Associated Press hírügynökség „közvéleménykutatást” végzett az amerikai Szenátus tagjai között. A vizsgálat azt mutatja, hogy 81 szenátor az atomcsendszerződés ratifikálása mellett foglalt nyíltan állást, vágy legalábbis a szerződés megszavazására hajlandó, 16 szenátor határozottan a moszkvai szerződés ellen van,

három szenátor eddig nem foglalt állást a kérdésben. Minthogy a ratifikáláshoz kétharmados szótöbbségre van szükség, amennyiben a száz szenátor jelen lesz a szerződés feletti szavazásban, 67 igenlő szavazat kell ahaoz, hogy az Egyesült Államok elfogadja á részleges atomcsendegyez- ményt.

olyan rossz, ha a fele esne áldozatul. Miért? Azért, mert nem mi akartuk ezt, hanem ők, ők kényszerítik ránk a háborút.

Ha harcolni fogunk, akkor bevetésre kerül az atom- és a hidrogénfegyver. Én magam úgy gondolom, hogy az egész világot olyan szenvedések érik, hogy elpusztul majd az emberiség fele, esetleg még a felénél is több. Vitatkoztam erről a kérdésről Nehruval. Ö ebben a vonatkozásban pesszimistább, mint én. Azt mondtam neki. hagy ha az emberiség fele megsemmisült, akkor is még megmarad a másik fele, viszont az imperializmus teljesen megsemmisül és az egész világon csak szocializmus lesz; fél évszázad, vagy egy teljes évszázad alatt pedig a lakosság ismét megszaporodik, még többel mint felével.”

Ennek a nyilatkozatnak a lényegét á szeptember elsejei kínai nyilatkozat teljes mértékben megerősítette, de a nyilatkozatban idézett szövegváltozat olyan szavakat és mondatokat tartalmaz, amelyek elárulják a világos igyekezetei arra, hogy elkendőzzék Mao Ce- tung kijelentéseinek igazi értelmét. így például a szeptember elsejei nyilatkozat különösen kiemeli ezeket a szavakat: „Nálunk Kínában építés folyik, mi békét akarunk. Ámde, ha az imperialisták semmivel sem törődve háborút kényszerítenek ránk, akkor fogunkat összeszorítva el kéll halasztanunk az építést és a háború után kell rá visszatérnünk.”

Csakhogy az 1957-ben megtartott moszkvai tanácskozáson egyáltalán nem ezek a szavak

hangzottak éL Mao Ce-tung

akkor ezt mondta: „Kínában még igazában nem bontakozott ki az építés. Abban az esetben ha a imperialisták háborút kényszerítenek ránk, készek leszünk arra, hogy félbeszakítsuk az építkezést; ám rajta, jöjjön előbb az erőpróba, majd azután visszatérünk az építéshez.”

Mindenki láthatja, hogy ennek a kijelentésnek egészeit más az értelme.

Lényegében véve ez irányvétel egy háborús konfliktusra, a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek háborús megoldására.

A Kínai Népköztársaság vezetői már 1958-ban, amikor Pekingben szemlátomást még csak kialakulóban volt az a nézet, amely szerint a hidegháború állítólag előnyös a forradalom érdeked szempontjából, az alábbi gondolatokat fejtették ki: a Nyugat úgy véli, hogy a hidegháború néki előnyös. Ám valójában a hidegháború „kedvezőbb a mi országainknak’’. Később a kínai vezetők ezt a meggyőződésüket egész „elméletté” fejlesztették. „A nemzetközi politika kérdéseiről folytatott beszélgetésekben — mondja a Costa Ricái Népi Élcsapat Párt Központi Bizottságának 3. plénumán hozott határozat — a kínai vezetők azt mondták elvtársainknak, hogy „a hidegháború jó dolog”, hogy „a feszültség állapota jó állapot, a forradalmi harc kibontakoztatása szempontjából.”

(Folytatása a 2. oldalon)

Október 6-tól, minden vasárnap 12 oldalon jelenik meg a NÉPÚJSÁG

Előfizetési díj havonként ÍZ Ft