Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
1963. szeptember 22., vasárnap NÉPÚJSÁG s HEVES MEGYE „RUHATARA" Sláger lett a Kola — Kismamák öröme — Melyiket válasszam ? Mi kapható az üzletekben és mit rejtegetnek a raktárak? Hogyan készült fel az őszi forgalomra a kereskedelem, milyen meglepetéseket tartogat a mi ruhatárunk és mi a divat ? Erre a sok kérdésre és még ennél többre is választ kaphatunk az Eszakmagyarországi Felsőruházati Vállalat egri le- rakatában. Modem, ötemeletes épület. A pincétől a padlásig, a padlótól a plafonig tömve ruhaneművel, konfekciós- és méteráruval, lakástextillel és szőnyeggel. Végig, az épület teljes hosszában, óriási termekben férfi- és r.ői konfekció, majd gyermekosztály, emeletenként külön-külön. — Hogyan lehet itt tájékozódni, a vevő hogyan tudja megtekinteni mindazt, ami itt kapható — kérdeztem Schvarcz Gézát, a lerakat vezetőjét. — Ezt a célt szolgálják a mintaszobák — válaszolta kísérőm és a kereskedőhöz illő, a vendégnek kijáró előzékenységgel tessékelt egy félig üzletnek, félig irodának tűnő helyiségbe. Néhány minta a polcokon, két doboz és sok karton a három Íróasztalon. Egy dobozban 10 vagon áru A mintaszobában Breuer Tibor, az egri KISKER 2. számú áruda vezetője vásárolt. O most vevő itt, szeretne jól vásárolni, hogy majd az üzletben adhassa mindazt, amit a vevők kérnek. A kartonokat lapozza, a színt és a mintákat nézi és máris diktálja: — Két véget a sötét színű kartonból.-.. Romhány női 6zövet, Tibet bükié anyag...? A kért anyagok kartonja nincs a többi között, de hátha újabb szállítmány érkezik. Természetesen az üzletvezetővevő az egész árukészletet megnézheti. De amit a mintaszobában két doboz kartonjain látott, az a raktárban 25 méter hosszú és 11 méter széles termet tölt meg, mintegy négy méter magasan, zsúfolásig megtöltötték a polcokat és az állványok fogasait. Ez az áru- mennyiség 10 vagonban aligha férne el. Persze, a vásárló szempontjából nem az a lényeg, hogy zsúfolásig töltsék a nagykereskedelem raktárát, a kereskedők feladata az, hogy idejében, a szezon előtt valamivel hamarább az üzletekben legyen az áru. Ebben tökéletesen egyetért a nagykereskedő és az üzletvezető. A divat szeszélyes, a vásárlóknak, kereskedőknek és főleg az iparnak nem könnyű azt követni. Például: Pesten most a kétgombos férfiöltöny a divat. Nem szép, nem kell — mondják mifelénk. Igazuk van? Vagy még nem kedvelték meg az újat? Pesten a háromgombos fazon úgyszólván már lefutott, itt javában hódit. Erre mondhatná valaki: ennyire Budapest után kullogunk? De a külföldiek bizonyíthatják, hogy pár hónappal a pesti divat után „kullogni”, egyáltalán nem szégyen, ez európai divatot jelent, mert divat terén Pest annyira az élvonalban tart. Kínából és Angliából szép teddybaer érkezett. Igaz, méterárubem nem kapható mindig és mindenütt elegendő, de készen gyönyörű kabátokat vásárolhatnak belőle a nők. Sláger lett a „Kola” kabátka és minden méretben kapható bakfis és női kabát. Kismamáknak újdonságnak számít a „jeszter” ruha, amely nem gyúródik, könnyen mosható és vasalható, sőt, a szülés után át is alakítható. Kevés a Pille esőkabát, pedig annak árát 500—700 forintban szabták meg. Állítólag a férfiak nem szeretnek, de ruhában tudnak válogatni. Bár ekkora választék láttán a gyakorlottabbak is könnyen zavarba jönnének. Mi a legkapósabb? A „legilletékesebbek is nehezen tudnák eldönteni. Az osztályon felüli kidolgozású „Apolló” férfiöltöny, a műszállal kevert gyapjúból készült Peszter, a mellényes Palotás, a fényes^ csíkos, vagy a finom eszterhá- zi kockás? A ragián, vagy a bevarrott ujjú, olaszos fazonú felöltők? Divat, ízlés és pénztárca dolga, s mindennek változását ki tudná pontosan felmérni? A nagykereskedelem mindenesetre megkísérelte és ennek megfelelően rendelt a gyáraktól — fél évvel ezelőtt, így aztán inkább a mennyiséggel dicsekedhet, de korszerűség és divat tekintetében kissé lemaradt. F. L. ÖNTÖDEI PORTYA Két éve adtunk hírt e hasábokon: ötmillió forintot fordítanak az egri vasöntöde fejlesztésére. Mit ígértek 4 tervek? Az elavult, primitív és korszerűtlen körülmények megszüntetését; új munkacsarnok, műhely, és irodaház felépítését fekete-fehér öltözővel, zuhanyozókkal és étkezőhelyiséggel. Lássuk, két év alatt mi vált valóra a tervekből? A hóstyai házak fölé emelkedő irodaház épülete hamar szemébe tűnik az embernek. Kívülről megnyerő, impozáns; belülről már korántsem. A földszinttől az emeletig cseppet sem kevés az a munka, amit az építőknek el kell végezniük! Am a sok tennivalóhoz kevés az ember, elvétve látni csak itt-ott serénykedő kezet. — Aggódunk — mondja Hesz János, az öntöde üzemvezetője, — mi lesz itt, ha beköszönt a szomorkodós, hideg, esős idő?! Az aggódás — jogos! Ha a mostani tempóval dolgoznak, s építőt továbbra is csak mutatóban láthat az ember, kétséges, hogy rendben elkészülnek-e a kívánt munkákkal?! Üzem — fürdő nélkül A beruházó és a kivitelező között részleges megegyezés jött létre korábban, év elején, hogy az irodaház emeleti részét — ahol a fekete-fehér öltöző, a zuhanyozók kaptak helyet — júniusban az öntöde munkásainak átadják. Nos, e megegyezésre a kivitelező EM Heves megyei Építőipari Vállalat szép csendesen port hintett, az ígéretből nem lett semmi. Eddig úgy, ahogy tisztálkodhattak a munkások a régi fürdőben; ám most a fürdőt a formázócsamokkal együtt, átadják lebontásra. Nincs tehát régi fürdő, de új sem! Hiába keres az ember az öntödei építkezés folyamatában szervezettséget, ésszerűséget — ilyet nem talál. Mintha a maga szeszélyei szerint haladna minden. Márpedig 67 munkásnak semmi szeszély sem pótolhatja a fürdőt! Panaszok és gondok Kis üzem az egri vasöntöde, ám annyi itt a panasz, a gond, hogy egy gyáróriásnak, gyárvárosnak is sok volna egyszerre. Riasztó látvány a sok szemét, hulladék. Az építési hulladékokkal még valahogyan kibékülhet az ember, de van itt más is... Hesz János üzemvezető egy feljegyzést mutat, 1962. márciusából: „Az öntödében keletkezett hulladékanyagok (salak, homok), ami ötnaponként egy vagont tesz ki, az egész üzem területét elborítják; elszállítása megoldhatatlan; a hulladékhegyek rontják az üzem képét és balesetveszélyt rejtenek.” A szemét elhordása nem lehet probléma! — gondolhatja bárki. Márpedig probléma, és súlyos probléma!!! Saját kocsija az üzemnek nincs, az AKÖV pedig nem ad; nem ad annak ellenére, hogy ezt szerződésileg vállalta. A szemét pedig gyűlik, gyűlik, hónapok óta. Am, hogy az építkezésnél maradjunk, vissza kell térni a beruházó és a kivitelező között született részleges megegyezésre, az irodaház emeleti részének (fürdő, öltöző) átadásához ... Az öltözőszekrények, amelyek megérkeztek az üzembe rendes időben, már megrozsdásodtak a szabad ég alatt (ponyva nem jutott mindegyikre!) S bár néhánynak elegendő lesz az új festékruha, a szekrények nagy részét már így sem tudják megmenteni a használhatóságnak! Kit terhel a felelősség ezért? A kivitelezőt! Mert bár a szekrények időben kéznél voltak, az öltözőben azokat elhelyezni nem tudták, mivel átadásának ideje alig került közelebb, mint Makó Jeruzsálemhez. Talán végtére is megemberelik magukat, s nem kezelik félvállról ezt az ötmilliós értékű munkát. Hiszen — gondoljuk — a beruházási kódexet nemcsak mi ismerjük, hanem a kivitelezők is. Elöljáróban: adott ígéretüknek kell érvényt szerezni, s mielőbb átadni rendeltetésének a fürdőt, s az öltözőt. (p. d.) a parádiakat bosszantó „cégtábla-vita” A Mátra aljában levő parádi „vendéglátó- ipari kombinát!’-nál alig ha van csúfosabb s megyében. A tető horpadozik, a vakolat múlik, az ivóban leszakadói élben a mennyezet, de a szomszédos cukrászdában sem sokkal jobb a helyzet, a Noé korabeli berendezések alját __ rongyokkal tömködik el, a pult mellett láda- ~t halmok állnak, s néhány méterrel odább, ahol az egész környék cukrászsüteményeit készítik sem biztatóbb a helyzet. — Ha tisztiorvos lennék, bezáratnám az egészet, — ez c cukrászda vezetőjének véleménye, de úgy látszik az egészség ügyi szerveké is, mert nemrég az italboltot javasolták erre (. sorsra juttatni. Be hát miért nem tatarozzák ezt a dűledezöfélben leni épülete, miért nem biztosítanak kulturált ellátást a paródiák nak, és a több tízezer mátrai átutazó vendégnek? Az épület a földművesszövetkezeté, de mivel annak egySi: részében a vendéglátóipar árusít, azt várja, hogy teljese', megkapja az épületet, s akkor — erre majd, egymillió forin áll rendelkezésre — renbe hozza, tatarozza, modern bisztrói s cukrászdát és cukrászüzemet létesít. De amíg a vendéglátóipar „bitorolja” az egyik helyiségei, addig nem tataroz. De nem tataroz a vendéglátóipar setr mert nem az övé az épület. 5 Ügy látszott, hogy ez az önmagában visszatérő görbevcmc mindörökre megakadályozza az új, modem vendéglői kombinát kialakítását, ám tavasszal felcsillant a remén* Tizenegy járási, megyei szerv képviselői jegyzőkönyve írtak alá, miszerint helyeslik és sürgetik az italbolt átadását r földművesszövetkezetnek (1963. július elsejéig), mondvá. ezzel elgördül az utolsó akadály az átalakítás elől, s ez < Gyöngyösről ideszakadt kocsma nem csúfítja tovább a Mátr alját. És eljött július elseje. A vendéglátóipar nem adta át c italboltot, s bár glédában álltak a tatarozásra szánt százezrei maradt minden a régiben. A paródiák sürgettek, levelezte1 még a megyei tanács vb-elnökéhez is fordultak segítségért, c segítség helyett csak újabb választ kaptak: övék az italból ha a MÉSZÖV, a vendéglátóiparnak hasonló forgalmú kocsma átad. (Bár erről a márciusi megállapodásban szó sem esett.) A MÉSZÖV eddig nem járult hozzá a cseréhez. A kérdi, tehát azóta is nyílt: ki lesz a legény a csárdában? És az indic. szent tehenek sem élveznek olyan védettséget, mint ez a fe, lődés útjában levő dűledezó kocsma. A kérdés továbbra megoldatlan, bár hónapok teltek el c első megegyezés óta, s nem lehet tudni lesz-e arra vállalkozó aki hatalmi szóval — vagy a felek megegyezésével eldönti i kérdést. Ha a paródiák nem is, de mi bízunk benne, hogy a megye tanács végrehajtó bizottsága nem a két szerv között dúl „cégtábla vitát” tartja fontosnak a dönésröl, hanem a pará diák, üdülők és átutazók kulturált ellátását.... , Válaszol az illetékes PgQBLtMfl Az most a problémám, hogy megmagyarázzam azt a problémát, hogy mi is az a probléma. A probléma idegen szó, bár a jelenség egyáltalán nem idegen. A szó magyarul annyit jelent... azt jelenti... szóval, hogy probléma, vagy újabban szűk keresztmetszet, esetleg objektív nehézség. Valójában nincs rá megfelelő, az értelmet tökéletesen fedő magyar szó. Ez azért van, mert hosszú évekig azt állítottuk, hogy nálunk nincs probléma. Ezért nem is csináltunk rá közhasználatú, jobb társaságban is kimondható szót, éppúgy, mint a ledér nőszemélyekre, akik ugyebár szintén nincsenek. A probléma pedig egyidős az emberiséggel. Amikor az első ember leköltözött a fáról, megszületett a lakásprobléma, amely azóta is megmaradt problémának, csak a civilizáció fejlődésével csináltunk hozzá még néhányat. Mert a probléma az ember alapvető szükségletei közé tartozók, éppúgy, mint a víz, a levegő, vagy a pletyka. Ezért akinek történetesen nincs problémája, az csinál magának. Vannak, * akik annyi problémát tudnak csinálni, hogy másoknak is jut belőle. Ezek, a piacra dolgoznak. Néhá- nyan az egész világot el tudják látni problémával. (Lásd: Adenauer, stb.) Ha a hazai problématermést vizsgáljuk, nincs okunk az elégedetlenségre. Itt természetesen meg kell különböztetnünk köz- és magánproblémákat. Vizsgálódásunk tárgyául kizárólag a közproblémák szolgálnak, mert a magánproblémákat az ember házilag, kisipari módszerekkel gyártja, felesége tevékeny közreműködésével. A közprobléma már komolyabb dolog. Erről évekkel ezelőtt nem beszéltünk, mondván, hogy nálunk nincs probléma. Ezért a hazai szükségletek kielégítésére a Nyugat problémáit hoztuk he. Ez volt az az idő, amikor többet foglalkoztunk azzal, hogy lesz-e Amerikában válság, mint azzal, hogy lesz-e nálunk disznóhús. A hazai igények magas volta miatt gyártottunk álproblémákat is, de a fogyasztók ezt nem voltak hajlandók fogyasztani. Az igazi, valódi „Made in Hungary"-problémák pedig eldugva hevertek a raktárak mélyén. csévé tették. És az emberek hihetetlen étvággyal kezdték fogyasztani a problémákat és ha ez ebben a tempóban megy tovább, minden remény megvan arra, hogy megesz- szük azt a tyúkot, amely holnap aranyproblémát tojik. Persze, akadnak még emberek, akik a problémákat el akarDe aztán megtanultuk, hogy a probléma attól még probléma marad, ha nem beszélünk róla. 19ST után a problémákat a dolgozók közkinják dugni a közösség elől. Ezek nem beszélnek a problémákról, sőt azt is rossz néven veszik, ha más teszi ezt. Szerintük a problémát nem megoldani, hanem eldugni, vagy klakkozni kell. Ezek abban az időben, amikor nem lehetett húst kapni, azt hitték, hogy ha nem beszélünk róla, akkor lesz hús, de ha nem is lesz, az emberek talán nem veszik észre, hogy ez probléma. Később az ország vezetői ezt a problémát nyíltan az emberek elé tárták, akik alaposan megrágták a problémát. Addig rágták, mig nem maradt probléma és lett hús, amit már sokkal szívesebben rágtak. Különben is megtanulhattuk volna, hogy a problémát úgysem lehet eldugni. Nem is szabad, mert az emberek szükségleteiket a feketepiacról szerzik be és nem mindenki jön rá, hogy hamisítvánnyal van dolga. Akik a problémákat el akarják rejteni, rosszul spekulálnak, mert ezzel nem lesz kevesebb probléma, csak nagyobb raktárkészlet. Mostanában a prob- lémarejtegetők problémája is nagy probléma. Ősz Ferenc A TAXIHIÁNYRÖL... A szeptember 11-én közölt cikk kivizsgálása során meggyőződtünk arról, hogy az utóbbi hetekben Egerben, a vezényelt taxik nem tudják kielégíteni az igényeket. A forgalmi szolgálat, a taxigépkocsi vezénylésénél nem vette figyelembe a túrafuvarozási megrendeléseket, s a túrára kiadott gépkocsikat nem pótolta a taxiállomáson. A reggeli órákban a vállalatok és _szervek több taxit vesznek £ igénybe a taxiállomásról és ez- szel csökkentik a város szolgálatára beosztott gépkocsik szármát. § A taxiforgalmi szolgálatot utasítottuk a korábban kiadott § rendelkezés szigorú betartásáéra, amely szerint mindenkor s annyi taxigépkocsit tartozik S vezényelni a városba, ameny- §nyi zavar nélkül le tudja box' nyolítani a forgalmat. E rendelkezés betartását naponként § többször ellenőrizzük. K • A fenti intézkedésen felül, ^október 1-től bevezetjük az S osztott szolgálatot, amellyel ^ésszerűen és teljes egészében ^ki tudjuk elégíteni a taxiigényeket. MIÉRT NEM VOLT ELEGENDŐ NÉPSPORT.. § § § K A tavaszi labdarúgó-bajnok- sság befejeztével Egerben csőkéként az érdeklődés a Népsport §iránt, ezért a lap példánysz᧠mát az egri postahivatal csökkentette. A bajnokság ^megindulásával egy időben, S kérték a példányszám megfejelő emelését, a kiadóhivatal é azonban ezt csak fokozottan § tudta biztosítani. Megjegyezni S kívánjuk, hogy az olvasók j: hiányt nem szenvedtek, mert a ^napilapok, s így a Népújság Kis, bőven tartalmazott sporttu- | dósítást. é Dr. Balogh János § Miskolc, Postaigazgatóság § MIÉRT KÉSETT 5 A HORTI BUSZ... § A vizsgálat során megálla- i7 pítottiuk, hogy a Hatvanból sEcséd felé közlekedő autóbusz é több esetben késett, a késések nagy része műszaki meghibásodásból adódott. Megszüntetésére intézkedéseket tettünk. A késéshez hozzájárult az is hogy a konzerv- és cukorgyá ri munkásszállítás megkezdése idején, a hatvani főnökség nem rendelkezett tartalék-autóbusszal, így a meghibásodott kocsi helyébe nem tudott másikat állítani. A késések csökkentése érdekében, vállalatunk a hatvani főnökségnél -evő tartalék-autóbuszok számát növelte, s a jövőben minőségi cserét hajtunk végre, hogy a menetrendszerű, pontos közlekedést biztosítani tudjuk. Zentai Mihály 4-es sz. AKOV FIGYELMEZTETTÜK A KTSZ-T A Káli Vegyes Ktsz munkájáról közölt' panaszt kivizsgál- 5 tűk, s megállapítást nyert, hogy a Káli Vegyes Ktsz közvetlenül a cikk megjelenése előtti napon végezte el a Fel- debrői Általános Iskolánál az úttörőszoba ajtajának és ablakának beüvegezését. Igaz, így az ügy további kivizsgálást nem kívánt, de felhívtuk a szövetkezet figyelmét a pontosabb és gyorsabb munkavégzésre. Karnis Pál A KISZÖV elnöke NEM A CÍMZETTHEZ TARTOZIK... A Népújság szeptember 8-i számában „Meddig még” címmel, a Hatvani utca útjának karbantartását bírálták. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy Gyöngyös városban a Hatvani utca, amely a város belső területéhez tartozik, tanácsi kezelésű út, nem tartozik a KPM-hez. Alaptalan volt tehát a vád. A 3-as számú főútvonal új nyomon való kiépítése még csak terv, sem a nyomvonala, sem a kivitelezés ideje nincs meghatározva, a Hatvani utca kiépítését tehát ettől függetlenítve, a városi tanácsnak kell elvégeztetnie. Hársi József, Eger, Közúti Igazgatóság
