Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
1963. szeptember 22., vasárnap NEPOJSAG 9 NAPSÜTÉSBEN l.WW^AWWWW^WWW^JWVl«P^aVWWWWVWW,.W A szántást is a legnagyobb gonddal végzik a traktorosok. A sarudi Tiszamenti Termelőszövetkezet néhány héttel ezelőtt versenyre hívta ki a megye termelőszövetkezeteit. Tekintettel arra, hogy Sarudon van Heves megye legnagyobb közös gazdasága, a Jelhívás különösképpen nagy érdeklődést váltott ki és nyomban egész sor termelőszövetkezet jelentette be a csatlakozását. A versenykihívás az őszi mezőgazdasági munkákra, a szántásra, vetésre vonatkozott, tehát közvetlenül érint mindenkit, hiszen nem kevesebbről, mint a jövő évi kenyerünkről van szó. A napokban ellátogattunk a 9300 holdas gazdaságba, s erről a látogatásról számolunk most be olvasóinknak. ★ Ragyogó napfényben pompázik a sarudi határ. A Tisza- tájon még frissen zöldellnek a fák, de túl a gáton, már a nyár elmúlásáról árulkodik minden. A határban százak dolgoznak, kukoricát törnek, répát ásnak, szántanak-vetnek, amerre csak ellát az ember. A szövetkezet kék Moszkvicsával járjuk a négy falu határéig nyúló földeket, s bár A Tisza-gát mentén hatalmas kukoricatáblák húzódnak. A táblák szélén jókora kupacokban sárgállik a frissen szeCsörgő Gábor, a legidősebb traktoros. dett kukorica. Asszonyok, lányok törik a csöveket. — Régen volt ilyen kukorica a sarudi határban — kapok el egy hangot a sok közül. Az — Hogyan bírják a hajrát'' — Nem szeretünk lassan dolgozni — mosolyog Varga János. Aztán, én vagyok a bri- gádvezetőjük és mit szólnának, ha hátul kullognék a munkával. ^ Valakitől a kereset iránt érdeklődöm. Kiderül, hogy Var- gáék eddig négyszázötvenné) több munkaegységet szereztek de akad olyan ember is, akinek eddigi munkaegysége megközelíti az ötszázat. A sarudiak cukorrépa-termése az idén ugyancsak rekordnak számít. Kétszáz-kétszázötven mázsát termelnek holdanként és ez, a jó talaj- munka mellett az öntözésnek is köszönhető. A répaföldek hatvan százalékát öntözték. — Hatszáz vagon cukorrépát kell elszállítanunk — tájékoztat a főagronómus. Gyors számítást teszek és kiderül, hogy a szövetkezetnek nem kis gondjába kerül, hogy a szántás-vetés, a talajmunkák mellett ez is zavartalanul haladjon. Nagy Géza elnökkel és Tal- más János párttitkárral a Seres József és Seres Lajos a disztillerezést végzik. gyümölcsösben dolgoznak, éppúgy, mint a hatvanesztendős néni, aki kukoricát tör, vagy a répát szállító brigád tagjai. Gulyás Gizi „tizenhat évvel a vállán” KlSZ-munkacsapat- vezető, annak a huszonkét fiatalnak választott vezetője, akik kora tavasztól a nagy gazdaság legjobbjai közé számítanak. — Mit vállaltak, milyen munkákat végeztek az idén? A kérdésre Gulyás Gizi így válaszol: — Tíz hold kukoricát, öt hold borsót és 5 hold burgonyát vállaltunk el a szövetkezettől. Amikor elvállaltuk, tudtuk, hogy rajtunk az egész falu szeme, ezért iparkodtunk úgy dolgozni, hogy munkánkban lehetőleg senki se találjon kivetnivalót. Az eredmények bizonyítják, lehet számítani a fiatalokra. Burgonyából holGtilyás Gizella, a 1« éves dánként 25 mázsás termést tér- munkacsapatvezetó'. örülünk az eredményeknek, a jövedelemnek is. A gyümölcsösből, ahol Gulyás Gizivel találkoztunk, újra egy olyan tábla félé visz az útunk, ahol traktorok szántanak, gépek dolgoznak. Itt találjuk a termelőszövetkezet legjobb munkát végző traktorosát, Csörgő Gábort is, aki egy új géppel kezdett szántást az idén. A száz, százhúsz holdas táblákon bizony jó időbe telik, amíg ,,traktor-közeibe” jut az ember. Az őszi napfényben szinte fénylik, csillog a föld, amint kifordítja az eke. Az ekét követő borona simává, egyenletessé teszi a talajt. A főmezőgazdász lépten- nyomon a mélységet, a szántás minőségét vizsgálja, s fürkésző szeme nem kerüli el a legkisebb hibát sem. A búza alá előkészített magágy puha és süppedős, mint a finom perzsaszőnyeg. A forduló után közelebb keT|-|i( TT^i. 11 wvoüil* cukorrépát kell Méhen Szöveg: Szalay István Kiss BeSt csak a legfontosabb munkákat nézzük meg, dolgunk végeztével mégis negyvennyolc kilométerrel jutott tovább a kilométeróra mutatója. Nagy a mi határunk — mondja Nagy Dezső főagronó- mus, aki hajnaltól késő estig rója a dülőutakat. Egy hatalmas táblában hét traktor szánt szinte egymás nyomában, nem messze tőlük vetőgépek dolgoznak. Két- ezerszáz hold vetésük lesz az ősszel a saru- diaknak, amelynek jelentős része már a földbe került. Tizenhét traktor dolgozik két műszakban és így naponta száz holdakkal növekszik a felszántott és elvetett terület. A száz hold lucerna, kétszáz hold őszi árpa és a száz hóid takarmánykeverék vetésén már túl vannak. de mára nyolcszáz hóidon földbe került már a búza is. — Ezerhétszáz hold búzavetés elvégzése nem kis gond — magyarázza a főagronómus, miközben arról beszél, hogy egy ilyen gazdaságban csak meghatározott terv szerint, céltudatosan történt minden. A pontos munkabeosztásnak, a jó szervezésnek köszönhető, hogy ezerhétszáz holdon már előkészítették a vetés alá a talajt és a szántás-vetéssel egy időben jól halad a többi munka is. Az elnök és a párttitkár figyelemmel kíséri a verseny állását. — Itt van a falu két legerősebb embere is — meséli a főagronómus és bemutatja Varga Jánost, Tóth Ignácot, akikkel, mint mondja, a munkában nem bír senki. — Amíg mások két kocsit pakolnak meg, addig ők már a harmadikkal is végeztek — bizonyítja az előbbiek igazát egy napbarnított embe*, a brigád egyik tagja. k munkaegységről beszélgetünk. A folyosón elhelyezett versenytábla bizonyítja, hogy a sarudiak komolyan vették vállalásukat, azt a versenykihívást, amelyet csaknem minden termelőszövetkezet elfogadott és vállalt a megyében. A verseny tábla azonban még nem minden, mert a lényeg, hogy a szövetkezet tagjai, a brigádok, a munkacsapatok tényleg komolyan vegyék a munkaversenyt, értsék jelentőségét és azt, hogy a munkaverseny sikerétől tulajdonképpen a 'több termés, így saját jövedelmük is függ. Sarudon mindenki tud a munkaversenyről. A fiatalok, akik a t., , A főmezőgazdász rendszeresen ellenőrzi a vetés mélységét. Régi tapasztalatuk: a jó termés egyik feltétele, hogy megfelelő mélységbe kerüljön a mag. veztek és ehelyett negyven mázsa termett. A kukoricából is jobb a termés a vártnál. — Kik a legjobbak,' a legszorgalmasabbak? rül gépével Csörgő Gábor. A traktor megáll néhány pilla?- natra, a vezető izzadt homlokán hátratolja a sapkát. — Tizenkét esztendeje már, hogy traktoron ülök — válaszolja kérdésemre. — Tizenkét év hosszú idő, és ha összeraknám a munkában eltöltött órákat, bizony, az is kitenne jó néhány hónapot. A jó munka titka — ha már erről érdeklődnek —, bogy szeretni kell a szakmát. A gépet is, a munkát is, amit végez az ember. A traktoroson sok múlik, mert a rossz munka, bármilyen jó, nemes mag is legyen — nem sok eredményt hoz. Hosszú órákba telt, amíg a kék Moszkviccsal bejártok a sarudi határt. Bármerre is vitt az útunk, mindenütt szorgalmas, dolgos embereket láttunk, akik ezekben a napokban akarják bebizonyítani a megye minden termelőszövetkezete előtt, hogy komolyan vették azt a versenyt, amelyre válall- koztak. — Kádár Anna, Dómján Erzsébet, Szabó Mária —, hogy csak a legelső hármat említsem, de rajtuk kívül mások is szívesen dolgoznak és együtt idei termés valóban rekordnak számít és jó hírét viszi a szövetkezetnek. A cukorrépa táblákon szintén nagy a sürgés-forgás. Tetejével megrakott kocsik szállítják a répát a vasúthoz. Ezen a helyen, ahol járunk, a hat növénytermesztési brigád élenjárója, a Varga-brigád dolgozik.
