Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
2 NÉPŰ ISAG 1963. szeptember 82., vasárnap ái ssovjet kormány nyilatkozata az újabb kínai közleményre (Folytatás az 1. oldalról) jesen elfordultak a testvérpár- tokkal együtt elfogadott határozatoktól, a közös megegyezésen alapuló állásponttól éS kötelezettségektől . Az imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást mérni az imperialista agresszió erőire. Nem nehéz megérteni, miért mondhatjuk azt, hogy a leszerelésért, a fegyverek. nélküli világért folytatott harc az imperializmus ellen, az imperializmus agresszív politikája ellen vívott harc egyik- rendkívül fontos válfaja. A kínai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem értenék. Szándékosan pacifizmusnak tüntetik fel a leszerelésért folytatott harcot, s ily módon megfosztják e harcot osztály tartalmától, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a leszerelés problémájának megoldása elsősorban a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeke. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a kínai teoretikusokat nézeteik az egyenes útról egy olyan bűvös körbe viszik', ahonnan nincs kivezető út. Az ő logikájukból az jön ki, hogy a háborúknak véget vetni és a leszerelést elérni csak az imperializmus megszüntetése után lehetséges. Ugyanakkor az imperializmus megszüntetése közvetlenül összefügg azzal a munkás- osztály és az összes népek számára elengedhetetlen szükségszerűséggel, hogy alá kell ágni az imperializmus militarista alapját. A kínai vezetők azonban hibásnak tartják és fennhéjázó- an pacifizmusnak nevezik ezt a harcot. Ennek az álláspontnak a hibás volta abból fakad, hogy a kínai vezetők nem képesek, vagy nem akarják látni az' imperializmus elleni harc korszakunkban megnyílt reális útjait A kínai vezetőknek a mögött a hangzatos u V ra-forradalmár jelszava mögött, hogy mielőbb végezni keli az imperializmussal, lényegében véve az rejlik, hogy nem bíznak a világszocializmus erejében, a munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom erejében, a munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom erejében, félnek a harcban felmerülő nehézségektől. Nem meglepő, hogy az ilyen kiinduló álláspontok következtében a kínai vezetők kapituláns felfogásra jutnak a nagyfon- tosságú külpolitikai kérdéseket illetően, köztük abban a kérdésben, van-e lehetőség a leszerelés problémájának megoldására. Elemi igazság, hogy amíg az imperializmus létezik, addig megőrzi agresszív természetét, ellentmondásait, s addig háborúval terhes. A kínai vezetők ezen az alapon azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. A kommunisták nem helyezkedhetnek ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatott harc nem könnyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit, minden szükségeset megtettünk és megteszünk, hogy mozgósítsuk a népeket a fegyverkezési verseny ellen, az új világháború elkerülése érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Nép- köztársaság vezetői az utóbbi időben méltatlan politikai játékra igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. A kínai vezetők a többi testvérpárttal együtt aláírták az 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozatát, amely támogatja az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatot. Köviddel azonban ezután' a kínai vezetők a leszerelést illúziónak nyilvánították, a szovjet javaslat ellen hadjáratot indítottak, s azt már több éve folytatják. S egyszer- csak 1963. július 31-én a Kínai Népköztársaság kormánya fennhangon és ünnepélyesen meghirdette az atomfegyverkísérletek és valamennyi célba- juftatásukhoz szükséges eszköz teljes betiltásának és megsemmisítésének programját. A nemzetközi közvélemény csodálkozással tapasztalta, hogy e program gyakorlatilag azokból a korábban előterjesztett szovjet javaslatokból áll össze, amelyeket Pekingben még nem is olyan régen „illúziónak” neveztek. Felmerült, természetesen, a kérdés: milyen célok érdekében állt elő most a Kínai Nép- köztársaság kormánya ezzel a programmal? Nem nehéz meglátni, hogy a kínai vezetők manőverezni kezdtek, arra számítva, hogy a nukleáris fegyverek megtiltására és megsemmisítésére vonatkozó követelésüket szembe állítják a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel. Ez a manőver azonban kudarcba fulladt, mert mindenki, még a politikában járatlan ember is megérti, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése nem akadályozza, hanem segíti a nukleáris fegyverek teljes eltiltásának és felszámolásának feladatát. De íme, szeptember 1-én kelt újabb nyilatkozatában a Kínai Népköztársaság kormánya lényegében újból visszakozik. Most mellőzi a nukleáris leszerelés ünnepélyesen hangoztatott és a szovjet javaslatokból kölcsön vett programját es csak a nukleáris fegyver alkalmazásának megtiltásáról beszél „úgy, mint ahogy megtiltották a mérges gázok alkalmazását.” Ezzel meghazudtolja azt a saját korábbi követelését, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverek gyártását), számolják fel a fennálló készleteket és a nukleáris fegyver célbajuttatását szolgáló eszközöket. Annak a kérdésnek a felvetése, hogy tiltsák meg a nukleáris fegyverek alkalmazását, természetesen szintén nem új dolog. Ezt a javaslatot már régóta előterjesztette és fenntartja ma is a Szovjetunió és sok más állam. Még két esztendővel ezelőtt a szocialista országok ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok közös erőfeszítéseivel sikerült elfogadtatni az ENSZ közgyűlésével egy olyan határozatot, amely szerint a nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltásáról nemzetközi egyezményt) kell kötni. Kétségtelen, hogy ilyen szerződés megkötése hasznos lenne. Az ilyen egyezmény elérésének feladatát azonban nem szabad szembeállítani a kísérletek megtiltásáról szóló, már megkötött szerződéssel, mint ahogy nem szabad erre a szintén részleges intézkedésre korlátozni a leszerelésért vívott egész harcot. Mint látható, a kínai vezetőknek nincs semmilyen leszerelési programjuk, nem küzdenek és nem is akarnak küzdeni ezért a uagysze- rü célért. Ha pedig beszélnek is olykor leszerelésről, ezt csak valódi terveik leplezése érdekében teszik. Mélységesen kihívő, ahogyan a kínai vezetők felvetik a nukleáris fegyverek „monopóliumának” kérdését, s ennek során egy szocialista államot — a Szovjetuniót — egy kalap alá vesznek az imperialista államokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával. A szocialista közösséghez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió rendelkezésére álló nukleáris fegyver és mire szolgál az imperialisták nukleáris fegyvertára. Egyébként a kínai kormány ez alkalommal még nyíltabban elárulta szándékait, amikor mindenkinek füle hallatára kijelentette, hogy országa gazdasági nehézségei ellenére hajlandó akár száz évig is fáradozni azért, hogy megteremtse saját atomfegyverét. Természetesen, az, hogy Kína létrohozza-e a nukleáris fegyvert vagy nem, olyan kérdés, amelyet maga a Kínai Népköztársaság dönt el. Am, a többi szocialista országnak megvan a joga, hogy véleményt alkosson a Kínai Nép- köztársaság kormányának álláspontjáról, arról, hogy a kínai kormány támadja a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést, amely egyöntetű támogatásra talált minden népnél. Joguk van erre azért is, mert hiszen a kínai álláspont nemzetközi kö- vetkezjnényei közvetlenül érintenek minden szocialista országot. Az a törekvés, hogy minden áron, kerül amibe kerül, ellássák magukat atombombával, komöly kételyeket támaszt a kínai vezetők külpolitikai céljait illetően. Hiszen a Kínai Népköztársaság vezetői nem tudják bebizonyítani, hogy erre Kína és az egés2 szocialista tábor érdekeinek védelméhez van szükség. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió nukleáris ereje elegendő ahhoz, hogy eltöröljön a föld színéről bármely államot vagy államcsoportot, amely- merényletet próbálna elkövetni a szocialista országok forradalmi vívmányai ellen. Ebben a vonatkozásban nincsenek illúzióik még az imperialistáknak sem. Vajon ilyen körülmények között szükség van-e még kínai atombombákra is a szocialista tábor védelméhez? Természetesen nincs szükség. A kínai vezetők nem is olyan régen maguk is elismerték, hogy miután a Szovjetunió nagy sikereket ért el a nukleáris fegyverek előállításában, Kínának nyilvánvalóan „nem érdemes bevezetnie ilyen fegyverek előállítását. annál is inkább, mert az igen sokba kerül.” Nem más mondta ezt, mint Mao Ce-tung 1958 szeptemberében. Vajon mi változott meg azóta? Talán a Szovjetunió nukleáris rakétaereje gyengébb lett? Ellenkezőleg, erősödött. Az egész világ ismeri országunk e téren elért óriási sikereit. Ha valami megváltozott, az a kínai kormány politikája, a Szovjetunióhoz, aa egész világ szocialista közösségéhez fűződő viszonya. A kínai kormány azt állítja, hogy Nyugat-Németország, Japán és a többi imperialista ország atomfelfegyverzéséért állítólag kárpótolna a nukleáris fegyver megjelenése Kínában. De ha elismerjük, hogy a háború forrása az imperializmus, akkor azt is el kell ismernünk, hogy a háborús fenyegetés annál nagyobb, minél több imperialista állam kap atomfegyvert. Különösen akkor, amikor olyan országokról van szó, amelyekben olyannyira erősek az agresszív revansista elemek. Tudott dolog, hogy Nyugat-Németország irányítói például nemcsak az amerikai imperializmus szövetségesei, hanem megvannak saját külön agresz- szív terveik az NDK-val, továbbá Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval kapcsolatban a határok felülvizsgálatára. Revansista terveket forgat a japán reakció is. Az egészséges értelem azt mondja, hogy a béke érdekében tartózkodni kell az atomhatalmak számárnak növelésétől, harcolni kell az atomfegyver betiltásáért, teljes felszámolásáért. A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspontjuk megmagyarázására irányuló igyekezetükben a Kínai Népköztársaság vezetői odáig mentek, hogy a Szovjetunió egy idő óta megbízhatatlan szövetséges lett, nem lehet már támaszkodni rá, s ezért Kína, úgymond, kénytelen saját nukleáris fegyvert kialakítani. Hogy ennek az állításuknak a megbízhatóság látszatát adják, elferdítik a Szovjetuniónak a tajvani kérdésben elfoglalt és az egész világon jól ismert álláspontját, s azzal vádolják meg a Szovjetuniót, hogy hajlandó elismerni „két Kína” létezését. Sajnos, a józan gondolkodás a kínai vezetőknek korántsem erős oldala. Miféle „bizonyítékokat” hoznak fel ennek az állításnak az alátámasztására? Mindenekelőtt azt, hogy a csangkajse- kisták aláírták a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés amerikai példányát. Ami a mi viszonyunkat illeti a csangkajsekista-klikkhez, az jól ismert. Egyetlen nem-. zetközi dokumentum alatt sem ismertük és ismerjük el a csangkajsekista képviselő aláírását. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatában egy másik képtelen koholmány is benne foglaltatik, amely szerint a Szovietunió — úgy mond — „azt akarja, hogy Kína egyezzen bele az Egyesült Államoknak a „két Kína” megteremtésére irányuló sötét terveibe”. Ezzel kapcsolatban N. Sz. Hruscsov elvtársnak egy kijelentésére hivatkoznak, amelyet 1959. októberében a Kínai Népköztársaság vezetőivel folytatott beszélgetésében tett. E beszélgetés során N. Sz. Hruscsov a tajvani kérdést érintve azt mondta, hogy a kérdést különféle utakon lehet megoldani — nemcsak háborús, hanem békés úton is. Most a kínai vezetők e kijelentés értelmét elferdítve úgy próbálják feltüntetni a dolgot, mintha a Szovjetunió a tajvani kérdés békés rendezésének lehetőségét eltűrve egyidejűleg a „két Kína” helyzetét is elismerné. De ez természetesen nyilvánvaló képtelenség. Annakidején nem más, min tépp a Kínai Népköztársaság kormánya vetette fel Tajvan békés újraegyesítésének gondolatát Kína egyéb területeivel, sőt — mint közölték — kész lett volna felelős tisztséget juttatni Csang Kaj-seknek a kínai kormányban. Ezzel talán szintén a „két Kína” helyzetét szerette volna törvényerőre emelni? Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió kormánya mindig osztotta és támogatta a Kínai Népköztársaságnak Tajvan kérdésében elfoglalt álláspontját. A Szovjetunió sohasem egyezett és ma sem egyezik bele abba, hogy Tajvant leválasszák Kínáról, erélyesen visszautasította a „két Kína” koncepciót. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő az Egyesült Államok elnökével 1959-ben folytatott beszélgetése során határozottan hangsúlyozta, hogy Tajvan Kína elidegeníthetetlen része, s hogy a kínai népnek teljesen jogában áll Tajvan felszabadítása. Ä Szovjetunió többször is tettekkel bizonyította hűségét a testvérországokkal, köztük Kínával kapcsolatos szövetséges! kötelességei iránt. Ki ne emlékezne például arra, hogy amikor 1958-ban a tajvani-szoros térségében veszedelmes helyzet támadt, a szovjet kormány figyelmeztette az Egyesült Államok elnökét, hogy a Kínai Népköztársaság megtámadását a Szovjetunió elleni támadásnak tekintené és ha az agresszor nukleáris fegyvert használna, akkor a Szovjetunió felhasználja nukleáris rakétafegyverét Kína megvédésére. Ezekben a riasztó napokban a kínai vezetők hálásak voltak a hatékony szovjet támogatásért és méltóképpen értékelték a Szovjetuniónak a Kínai Népköztársaság biztonsága megvédésében játszott szerepét. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1958. október 15-én kelt, Mao Ce- tung által aláírt levelében ez állt: „Mélyen meghatott bennünket az önök határtalan odaadása a marxizmus—leniniz- mus és az internacionalizmus elvei iránt. A Kínai Kommunista Párt valamennyi tagja nevében, szívélyes köszönetét mondok önöknek .. (A szovjet yormány nyilatkozatának második részét lapunk következő számúban közöljük.) A Szakszer vezeti Világ Szövetség felhívása az ENSZ közgyűléséhez ...PRAGA (MTI): tekinti a gyarmati rendszer Louis Saillant, az SZVSZ teljes felszámolásáért folyó főtitkára szombaton levelet in- harcot, tézett dr. Sósa Rodriguezhez, A továbbiakban az SZVSZ az ENSZ 18. közgyűlésének el- főtitkára emlékeztet arra, hogy nőkéhez. a NATO által támogatott PoiA levél bevezetőben utal arra, hogy a közgyűlés napirendjén többek között olyan kérdések szerepelnek, mint a gyarmati rendszer felszámolása, teljes függetlenség biztosítása a gyarmati országoknak és népeknek a dél-afrikai kormány által folytatott fajüldöző politika megszüntetése. Ezzel ösz- szefüggésben a levél utal az SZVSZ 1961 decemberi kongresszusának határozatára, amely elsőrendű feladatának Újból Gerhardsen OSLO (MTI): Ismét kormányválság robbant" ki Norvégiában. A parlamentben elszenvedett vereség miajtt négyhetes uralom után lemondott John Ling konzervatív pártokból álló koalíciós kormánya. Ezt megelőzően 28 évig megszakítás nélkül a munkáspárt volt hatalmon Norvégiában. V. Olaf norvég király szombaton az előző kormány miniszterelnökét, a munkáspárt vezérét, Gerhardsent bízta meg az új kormány megalakításával és egyidejűleg felkérte a lemondott Lyng-kormány tagjait, hogy az új kormány megalakulásáig maradjanak hivatalban. Gerhardsen a kor- mányalakitásd megbízást elfogadta. tugália, valamint Nagy-Bri- tannia továbbra is gyarmati uralom alatt tart országokat és népeket, továbbá, hogy a úél- afrikai kormány fajüldöző politikáját más országokra és népekre is ki akarja terjeszteni. A levél ezután hangsúlyozza, hogy a NATO-országok hathatós támogatása nélkül sem Portugália, sem a Délafrikai Köztársaság nem tudná fenntartani gyarmati, népellenes uralmát. Az SZVSZ főtitkára végül az ENSZ közgyűléséhez felhívással fordul, hogy a korábbi határozatoknak megfelelően kövessen el mindent a gyarmati rendszer és a fajüldözés végleges felszámolására és szerezzen érvényt annak a határozatnak. amely előírja a katonai, gazdasági és politikai kapcsolatok teljes megszüntetését Dél-Afrikáva! és Portugáliával, valamint, hogy tegyenek további lépéseket — az ENSZ- ből való kizárást is beleértve — a hét említett országgal szemben. — A SZOVJET társadalom készül Giuseppe Verdi, a nagy olasz zeneszerző születésének 150. évfordulójára. A Szovjetunióban Verdi a legnépszerűbb külföldi zeneszerzők közé tartozik. A jubileumi ünnepségek Verdi születésnapján, október 10-én kezdődnek. Nyugatnémet kormánytagok bírálják Kennedy beszédét BONN (MTI): A bonni kormány szóvivője Kennedy beszédének elhangzása után kijelentette, hogy a kormány üdvözli az elnöknek az ENSZ közgyűlésén elhangzott beszédét. Szombaton azonban több kormánypárti lap bíráló hangot ütött meg az elnökkel szemben. Így a Rheinische Post vezércikkében „túlbuzgósággal” vádolja az elnököt és hangsúlyozza: — Az elnök beszédében Németország csak mellékesen szerepelt. Vajon' az európai valóság csak korlátozott szerepet játszik gondolatvilágában? Az európaiaknak különösen pedig a németeknek sohasem lesz könnyű dolguk egy ilyen elnökkel. Ezért Schröder külügyminiszter is nehéz feladat előtt áll most. Kemnedynek az ENSZ-ben mondott beszéde után nem nagyon hihetjük el, hogy a Németországra vonatkozó politikai megoldásokat össze lehet majd kapcsolni az enyhülési politikával. A Bonner Rundschau arról panaszkodik, hogy Kennedy beszéde nyugatnémet szempontból nem hozott semmi újat. Kuba-ellene s öm&zee&küvéa érlelődik SAN JÓSÉ (TASZSZ): Manuel Mora Valverde, a Costa Rica-i népi élcsapat párt vezetője rádióbeszédében leplezte le, hogy az Egyesült Államok militarista körei, a közép-amerikai bábremdszerek és a kubai ellenforradalmárok újabb összeesküvésre készülnek Közép-Amerika térségében Kuba ellen. Mora Valverde közölte, hogy a Costa-Rica-i Guanacaste és Limon tartományokban repülőtereket és kiképző táborokat létesítettek. Támaszpontokat építettek a kubai ellenfórradalmárok ani- caraguai határ közelében fekvő Tortugero térségében is, továbbá Puerto Cabezas-ban, és a Mais szigeteken. Móra Valvedere hangsúlyozta, hogy az összeesküvés részvevői fegyveres agresszióra készülnek Kuba elleit. All Csaba új országos csúccsal győzőit 400 m-es vegyesen Az országos úszóbajnokság harmadik napján, szombaton az egri versenyzők folytattak sikeres szereplésüket. Nagy meglepetésre, 100 m-es női háton Kosztolnyik Ildikó döntőbe került, és élete legjobbját úszta. 200 férfi gyorson Katona biztosan szerezte meg a második helyet. A nagy meglepetéseket a 400 m-es vegyes úszószámok hozták. Előbb Zsabka Zsuzsa új megyei felnőtt és ifjúsági csúccsal megszerezte a 2. helyet, majd Ali Csaba ragyogó ütemben, kitűnő részidőkkel, közel öt másodperccel javította meg a magyar országos ’ felnőtt csúcsot. Eredmények: 100 m-es női hát: 1. Bállá (FTC) 1:11,2, 2. Korányi (III. kér.) 1:12,7... 7 —8. Kosztolnyik (E. Dózsa) 1:20,1. 200 m férfi gyors: 1. Dobai (U. Dózsa) 2:04,9, 2. Katona (E. Dózsa) 2:07,3... 7. Mártonfi (E. Dózsa) 2:12,1. 100 m női mell: 1. Egervári (FTC) 1:21,3, 2. Kármán (Pécsi Dózsa) 1:23,9... 6. Bobori (E. Dózsa) 1:24,4. 400 m női vegyes: 1. Eger- Vári (FTC) 5:47,5, 2. Zsabka (E. Dózsa) 6:02,9, 3. Oógyor (BVSC) 6:08,2. 400 m férfi vegyes: 1. Ali (E. Dózsa) 5:07,4 (új országos felnőtt) és ifiúsági csúcs)., 2. Kiri- esi (Honvéd) 5:15,6... 8. Majoros (F.. Do/.í.'i) 5:31,8.
