Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-03 / 205. szám

1963. szeptember 3., kedd NEPOJMO 8 Bányásznapi ünnepségek Az idei bányásznapot nem előzte meg olyan lázas iín- nepvárás mint a többit. Le­het, hogy kevesebb volt a transzparens, halkabb volt a zene, kevesebb volt a sátor és a zajos látnivaló, szerényebb külsőségek között, de a be­csülettel végzett munka jóleső érzésével ünnepeltek me­gyénk bányászai. Nemcsak a rokonok, bará­tok és ismerősök, hanem az ország egész lakossága szére- tettel, elismeréssel és megbe­csüléssel gondolt a tárnák aknák és olajkutak munká­saira, a mi bányászainkra. Áldozatkész munkájukkal ér­demelték ki mindnyájunk széretetét és elismerését a bányászok. A rendkívül szigorú tél elvitt minden tüzelőtartalé­kot és a kellemetlen tapasz­talatok nyomán megnőtt a lakosság igénye, tehát az el­múlt időszakban több szenet kértünk bányászainktól. Ha kellett, vasárnap is dolgoz­tak bányászaink, így nem csoda, ha kicsit elszoktak az ünnepektől. Üe a vállalt egymillió tonna terven felüli szénből eddig csaknem 700 000 tonna szenet adtak és a 13. bányásznapi ünnep­ségeken szavukat adták, hogy az év végéig az egymillió tonnából nemcsak a hátra­levő mennyiséget termelik ki, hanem szükség esetén tartalékokról is gondoskód­nak. Petüfibányán is a jól végzett munka büszke örömével lépkedhettek azok, akik a kultúrháznál rendezett ünnepségre indultak. A Mát­ra felett esőfelhőkkel birkó­zott még a nap, amikor Zeke ünnepségre megérkezett Zeke Sándor, a járási pártbizottság első titkára, Iglódi Ferenc, a járási pártbizottság tagja, Pin­tér Antal, a Bányász Szak- szervezet küldötte. Az ünnepi emelvénynél Baják István, a megyei pártbizottság vb-tagja, a tröszt helyettes igazgatója, Morvái László, a pártbizottság titkára, Németh József, a tröszt szakszervezeti bizottsá­gának titkára, a társadalmi szervezetek és gazdasági veze­tők köszöntötték a bányászo­kat. Dr. Halász Tibor a tröszt igazgatója ünnepi beszédben méltatta a nap jelentőségét, Ismertette azokat a küzdel­meket, áldozatokat és győzel­mi állomásokat, amelyen ke­resztül a 13. bányásznap ün­nepségéhez érkeztünk. Rész­letesen szólt az üzemek idei nehézségeiről, és elismeréssel emlékezett meg a Pécstől Ru- dabányáig, Mizserfától Pető- fibányáig, Ecsédig, Gyöngyösig és Visontáig terjedő tröszt bányászainak derék munká­járól. Az átszervezés befeje­ződött és közben a termelés nem esett vissza, sőt a téli adósságot folyamatosan letör­lesztették. A lakosság, az or­szág igényeihez kell igazítani a munkát és ez a feladat kü­lönösen a külfejtésben igé­nyel jól szervezett irányítást — hangoztatta a szónok. Az ünnepség után a kitün­tetett bányászok, vendégek és a tröszt vezetői közös ünnepi ebéden és baráti beszélgetésen vettek részt. Utána pedig vi­dám szórakozás és jó mulat­ság következett. Rézsaszenfmártonban régi ismerősként üdvözölték egymást a bányászok és az ünnepi szónok. Szabó Ferenc, a járási pártbizottság titkára Rózsában volt vájár. Szívből beszélt és szívesen hallgatták őt a Petőfi-parkban a község lakói. Különösen emlékezetes ma­rad a vasárnapi ünnepség He­gyi Lászlónak, aki egyenruhá­ján viselte a Szocialista Mun­káért Érdemérem kitüntetést, amelyet a Parlamentben vett át. Vasárnap együtt ünnepelték a bányásznapot, további sike­rekre koccintottak a most ki­tüntetett bányászok: Juhász Máté, Makai Gyula, Angyal István, Juhász Gyula, Pocsai Sándor Forintos Ottó. öröm érte, a bányában tel­jesített munkájáért, a szak- szervezeti mozgalomban tanú­sított magatartásáért a kitün­tetett Szurdoki Bálintot, Ka­tona Jenőt, Angyal Istvánt, Rózsa Sándort, Galiz Jenőt és László Tamást. Kora reggel­től késő estig jól mulattak, jól szórakoztak Rózsában. Gyöngytisorosziban már előző nap elterjedt a hír, hogy a rádió is közvetíti az ünnepséget. Nem csoda, ha sokan meg sem várták a ze- nés_ ébresztőt, hanem már az első helyijárattal megindult a község apraja-nagyja a bánya felé. Hét buszjárat vitte a bá­nyászokat, az ércelőkészítő munkásait Nemcsak Gyön- gyösorosziból, Gyöngyösről, hanem Mátrakeresztesről, Gyöngyöspatáról és Sólymos­ról is. Sokan a helyszínen hallották, mások a rádióból értesültek, hogy a Magyar Rádió nyilvános vetélkedőjét négy bánya közül a gyöngyös - orosziak nyerték. Szabó Fe­renc vájár és Oswald István lőmester sikeres nyilvános sze­replésével sok tapsot és élis­merést nyert a vetélkedőn. Palencsár Zoltán műszáki osztályvezetőt sokán köszön­tötték, mért Szocialista Mun­káért Érdemérem kitüntetést kápott a kormánytól. Bán Jó­zsef fűrómestert, Céh Mihály üzemvezetőt Nyilas Istvánt, Kiss Györgyöt, Kondás Ká­rolyt, a bánya új kitüntetett­jeit láttuk az ünnepségen. — őket, de a vállalat minden dolgozóját köszöntötte ünnepi beszédében Flórián Gusztáv igazgató. ★ Egeresedben pattogó, harsány muzsika — tizenhárom éves már ez a ha­gyomány — ébresztette vasár­nap reggel a bányászokat. S bár a szürke, felhőzőtt égbolt esőt ígért — az ünnep kezdeté­re a nap is kisütött, felmelege­dett a levegő. Színes transzpa­rensek, zászlók, s virágok, a ki­váló teljesítményt elért brigá­dokat köszöntő táblák fogadták az ünnepre igyekvőket. A népkert fái alatt gyűltek össze a bányászok és hozzátar­tozóik. Az ünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Dorkó Jó­zsef, az MSZMP megyei párt- vb tagja, a Heven megyei Párt- bizottság ágit. prop. osztályá­nak vezetője és Lőcsei Lajos, az Ozdvidéki Szénbányászati Tröszt igazgatója. Ünnepi beszédet Prohászka Rajmund, az Egercsehi Akna­üzemegység igazgatója mon­dott. — Az Egercsehi Bányaüzem dolgozói az 1963-as évre, meny- nyiségi tervükön felül, 5000 tonna szén kitermelését vállal­ták, s július 31-ig ezt 6956,4 tonnára teljesítették — han­goztatta. — Ha a termelési va­sárnapok eredményeit nem számítjuk, a tonnák száma ak­kor is 3414,6. — összüzemi szinten már nem dicsekedhe­tünk, mert az eltelt hét hónap teljesítménye csak 98 százalé­kos. Ugyanakkor lemaradás mutatkozik az árbevételi terv­nél, s 3,5 százalékos túllépés az önköltségi mutatóknál. Bízunk azonban abban, hogy a fizikai és műszaki dolgozók az elkö­vetkező hónapokban ezeket a lemaradásokat bepótolják. Az ünnepi beszéd elhangzása után került sor a kitüntetések és jutalmak átadására, öten — Bartha r. Dénes, Bíró d. Ká­roly, Orbán Pál, Bartha sz. Já­nos és Kelemen b. Dezső a „Bányászat Kiváló dolgozója”- jelvényt kapták. Nagy András György bányásznak a Parla­ment kupolacsarnokában Dobi István, az Elnöki Tanács elnö­ke nyújtotta át a Munkaér­demérem kitüntetést. Húsz dolgozó kapott 25, illetve 40 éves szolgálat után pénzjutal­mat. Elsőként Kádár Antal szállítási felvigyázónak, Ficze- re t. Albert csillésnek, Dibalsz- ki Sándor villanyszerelőnek és Palla Ferenc esztergályosnak nyújtotta át Prohászka igazgató negyvenéves szolgálatuk juta! mául a jubileumi összeget. Vé­gül 40 bányász kapta meg — 10 éves hűsége elismeréseként — a szolgálati érdemérmet. Délután sportműsor szóra- j koztatta az ünnepség részvevő- j it. S este, a népkertben rende­zett nagyszabású bállal ért vé­get Egercsehiben a 13. bányász­nap. Az egri olajbányászok a Szakszervezeti Székház nagy­termében tartották bányász­napi ünnepségüket, ahol Mező­si József, igazgató mondott ünnepi beszédét. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat egri üzemének három dolgozója — Bán József, Horváth La­jos, fúróniesterek és Ungor József, művezető — ré­szesült miniszteri kitiüntésben, akik a Bányászát Kiváló Dol­gozója jelvényt kapták. Kiváló dólgózó oklevelét nyújtottak át Bese Mihály diszpécsernek is. aki már négyven éve szolgál hűségesen az Olajszakmában s nyugdíjba készül, ötven bá­nyászt részesítették pénzjuta­lom bán. • • Otvenháromezer általános és középiskolás diák évnyitó ünnepségeiről jelentjük Recsken a Bányász Kultúrotthon nagy­termében tartottak ünnepségét, amelyen mintegy SOÓ-an vet­tek részt. Ünnepi beszédet Kun Béla, a Mátrai Érc- és Ásvány­bánya Vállalat főmérnöke mon­dott, majd a kitüntetések és jutalmak átadására került sor Salamon János vájár, szocialis­ta brigádvezető a bányászat ki­váló dolgozója miniszteri ki­tüntetést kapott, s 100 ércbá­nyászt részesítettek pénzjuta­lomban. A jutalmak átadása után Herman Ferenc, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete orszá­gos vezetőségének tagja üdvö­zölte a recski bányászokat. Az ünnepi gyűlés után a he­lyi bányászzenekar térzenével szórakoztatta az egybegyűlte­ket; este a kultúrotthonban rendeztek nagyszabású táncmu­latságot. Gyöngyösön Ursitz József Ko6Suth-díjas, a tröszt főmérnöke köszöntötte a XII-es akna dolgozóit. Az ün­nepség végén az V-ös 6Zámú is­kola úttörői virággal és műsor­ral kedveskedtek az üzem dol­gozóinak. A jelenlevők nagy tetszés- nyilvánítással fogadták azokat, akik munkájuk jutalmaképpen elnyerték a kiváló Bányász-jel­(Folytatása a 6. oldalon) Tegnap ünnepélyes tanévnyi­tót rendeztek a megye általá­nos és középiskoláiban, amelyen az igazgatók mondtak ünnepi beszédet, érintve az év legfon­tosabb, legújabb célkitűzéseit. Szerepelt az elmondottak kö­zött a reform előkészítése során megvalósult néhány rendelke­zés, az új tanterv és nevelési terv, amely ez évben került először bevezetésre az iskolák­ban. Külön foglalkoztak min­den iskolában azokkal a tan­tárgyakkal, amelyek ez évben a reform megvalósításának el­ső esztendejében kerültek be az iskola életébe. Az évnyitók után a legtöbb helyen megkapták a diákok a tankönyveket, s az iskolai be­osztást. Egerben A Szilágyi Erzsébét Léány- girhrtazium udvarán 620 ünnep­lőbe öltözött diáklány hallgat­ta dr. Szébeni Lajos igazgató- helyettes évnyitó beszédét. Az ünnepségen az MSZMP egri vá­róéi végrehajtó bizottsága ré­széről megjelent Kóvács Ber­talan is. Az 1963-64-es tanév bén öt első osztály indult, kö­rülbelül 20Ó diákkal. Ezek kö­zül egy kereskedelmi szakkö­zépiskolai osztály lesz. A Szi­lágyi Gimnázium ebben a tan­évben ünnepli tízéves jubileu­mát s az idei tanévben érett­ségizik az ezredik diák! A Gárdonyi Géza Gimnázi­um jelenleg Eger legnagyobb létszámú középiskolája: kilenc új osztály nyílt, s ezzel közel ezer tanulója van. Ünnepi be­szédet Papp Sándor igazgató mondott. Az „öreg diákok” ne­vében Szabó Erzsébet, az inté­zet KISZ-tit)kára szólt az első évesekhez. A gimnáziumban az 1963-64-es tanévben egész­ségügyi, ének-zenei, pedagógiai orosz és sportvezetői tagozat indult. Négy új első osztály nyilt az idei tanévben a Dobó István Gimnáziumban közel 180 első évessel. Lesz egy orosz tagozat, egy esztergályos szakközépisko­lai osztály, és két ipari „5+1”- es. A kilenc árakor kezdődött tanévnyitó ünnepségen Sípós István igazgató, Csermák Já­nos szülői munkaközösségi el­nök és Szeverényi Mihály KISZ-titkár mondott beszédet. Az Alpári Gyula Közgazdasá­gi Technikum tanévnyitó ün­nepségén dr. Csernik József igazgató szólt a diákokhoz. A technikum három új: mező- gazdasági, ipari és kereskedel­mi szakközépiskolai osztállyal bővült az 1963-64-es tanévben. Az egri iparitanuló-mtézet- ben is tegnap délelőtt tartot­ták meg a tanévnyitó ünnep­séget!, amelyen Kameniczky Antal igazgató mondott beszé­det, ismertette az ipari tanulók feladatait, tennivalóit az új tanévben. Hatvanban a Bajza József Gimnázium harminchetedszer nyitotta meg kapuit a diákifjuság előtt. Dél­előtt 10 órakor közel 1500 diák és vendég vett részt a tanévnyi­tó ünnepségen. Dr. Bártos Imre igazgató mondott megnyitó beszédet, ezután Szabó Jánös KISZ-titkár köszöntötte az el­ső éveseket, és vázolta az előt­tük álló feladatokat. A gimná­ziumnak az 1963-64-es tanévben 1200 diákja lesz, 29 tanulócso­portban. Az ühnépség után a diákok bevonultak ósztálytér- meíkbe. ahol megtartották az első osztályfőnöki ófákat, s kézhez kápták a tankönyvekét. Füzesabonyban a kéttés számú általános isko­lában *— míg elkészül majd az új épület — megnyitotta kapu­it az új gimnázium. Tanulói a füzesabonyi járásból — Po­roszló, Kétútköz, Bgerfarmós. Mezőtárkány, Besenyőtelék, Dormánd és Füzesabony közsé­gekből — járnak majd be. A 80 diák őt plusz egyes rendsze­rű, mezőgazdasági jellegű gya­korlati oktatásban részésül majd az állami gazdaság üzem­egységeiben. Gépész, gyümölcs­kertész, állattenyésztő és ke­reskedő tagozaton oszlanak meg igényeik szerint. A tanévnyitón Várhegyi Fe­renc, a gimnázium megbízott igazgatója mondott beszédet. Selypen ugyancsak először nyüt meg két osztállyal, 58 tanulóval, a gim­názium amelyik a környező köz­ségekben lakó diákoknak nyújt lehetőséget arra, hogy kevesebb anyagi gonddal, jobb időbe­osztással végezhessék el a kö­zépiskolát. Lőrinci, Selyp, Zagyvaszántó, Apc, Petőfibánya és Rózsa- szentmárt'n most végzett nyol­cadikosai örömmel fogadták az új gimnáziumót, ahol az öt plusz egyes oktatási forma keretében a fiúk villanyszerélő, a lányok édesipari szakmát tanulnak a Cukorgyárban. A tanévnyitó ünnépségét együtt tartották az általános iskolával, ahol Ikládi Lajosné — az általános iskola igazga­tója, a gimnázium megbízott igazgatója — mondott ünnepi beszédet. A tanulók ezután megismerkedtek osztályfőnö­kükkel, megkapták a tanköny­veket, hogy ma reggel már fel- készülten kezdjék meg az új esztendőt. Gyöngyösön A város külső képe is azt mutatta tegnap Gyöngyösön, hogy a megszokott hétközna­pok sorában valami változás történt. A több mint 6000 diák és a szülők színes áradata je­lezte, hogy a tanévnyitó ün­nepség napja érkezett el. Az öt általános iskolában kö­zel négyezer gyerek jelent meg az ünnepségén, többségüket a szülők is elkísérték, hogy meg­hallgassák az igazgató beszé­dét, az új tanévre vonatkozó tájékoztatást. Megtartották az ünnepségét a középiskolákban is. Sereg József igazgató köszöntötte a diákókat a gimnáziumban, majd Csépány Mária beszá­molt arról, hogy Balatortbógiá- rón, a KISZ építőtáborban, a gyöngyösi gimnazisták turnu­sukban a második helyezést ér­ték él a munkaversenvben. HárómSzázharrnirtc diák irat­kozott be a gimnázium kilenc első osztályába, a nappali ta­gozaton összesen 29 tanuló- csoport kezdi meg a tanévet, több mint ezer tanulóval. A mezőgazdasági technikum­ban Hodászi Miklós igazgató mondott beszédet. Ebben az iskolában 153 diák tanul a nappali tagozaton, az első osz­tályba a 160 jelentkező közül 47-et vettek fél. Ebben az isko­lai évben már csak fiútanulók végzik tanulmányaikat a me­zőgazdasági technikumban. Sándor László igazgató az iparitanuló-intézet 1200 tanuló­ja előtt tartotta meg ünnepi beszédét. Az idén 53 szakmá­ban folyik az oktatás. Az első­évesek száma majdnem eléri az 500-at. Legtöbben a vasas szakmát tanulják: közel 800-an. Az intézetben 42 tanulócsoport lesz az idén. A Marxizmus—Leninizraus Esti Egyetem gyöngyösi tago­zatán is tegnap délután tartot­ták meg a tanévnyitót. Az ál­talános tájékoztató után, az első és második évfolyam hall­gatói már előadáson vettek részt. A tanév megkezdése minde­nütt nyugodt körülmények kö­zött történhet meg, a gimná­zium is el tudott helyezni két osztályt a Mátra Múzeumban, három osztály részére váltako­zó módon biztosítják a taní­tást. A Il-es számú Általános Iskolában az épület felújítása egyelőre még folyik, de a ta­nítást a földszinten folyó mun­kák sem akadályozzák. A felsőfokú mezőgazdasági technikum tanévnyitója a lövő héten lesz. —gmf— Meguntad a mászkálást a fák között. Már a Sástó vizét is piszkosnak látod. A csónakázás pedig hülyeség. A harmadik hé­ten nosztalgikusan keresed a várost — az erdőben. S mint a város egy meghitt darabja, egy kis sarka tűnik föl a presszó, piros-kék napernyője, Mátrafü- reden, kint a szabadban. Elter­peszkedve a kényelmes, fonott karosszékben, orrodat csiklan­dozza a kávé finom illata, ke­zedben az újság. Körülötted hömpölyög az élet, színesen, fiatalon. Rágyújtasz. Ahá, De Gaulle nem írja alá ... Közben gondolataidat Párizsból haza­hozza egy barnára sült egész­séges lány mozgása. Sok szép nő mozog, mászkál itt, Mátra- füreden. Csak mennek és való­színűleg nem is gondolnak sem­mi különöset. De látod ott azt a bácsit, no ugye, barátom, ő azért gondolhat valamit. S a táj képe, mint meseszép kaleidosz­kóp percenként változik. A bácsi finoman leveri szi­varjáról a hamut és újra bele­mélyed a Magyar Nemzetbe. Jól vasalt öregúr, szivarjának illata békebáli hangulatot áraszt. A nő váratlanul tűnt fel, csendesen, szerényen. Tulajdon­képpen nem is tűnt fel, csak bejött, tisztességtudóan megállt 'Vis s za az erdeibe az asztala előtt és annyit kér­dezett: — Szabad? Az öregúr főitekintett az újságból, maga előtt látott egy szerény, kissé ügyefogyott kül­sejű, középkorú hölgyet. Azért megpróbált kedves lenni, s egy graciózus mozdulattal az üres székre intett. A hölgynek odá­ig két lépést kellett tennie, s ez elég volt ahhoz, hogy mindent elrontson. A szivárvány eltűnt, az ég elborult. Az asztal meg­billent, s az a pohár szóda, amit az öregúr nem ivott meg, most felborult, tartalma pedig, a hűs szódavíz, nadrágjára folyt. — Kérem, ez figyelmetlenség, ez indolencia! A felháborodás talán kissé hangosabban sikerült, de a köz­vélemény ezt megbocsátotta, annál is inkább, mert a höl­gyön a megbánás legkisebb je­le sem mutatkozott. Talán a tartása egy kissé alázatos volt, de tekintete a messze he­gyek kékségein pihent, mint­egy jelezve, az ügyhöz semmi közöm. Nagynehezen elhelyez­kedett és állta a szemek ke­reszttüzét. Kért egy adag fagy­laltot. A férfi letörülte zseb­kendőjével vizes nadrágját és egy másik pohár szódát kért. Belekukkantott még egyszer az újságba, kisvártatva azonban kijelentette, hogy fizetni óhajt. — Egy kávé, két szóda, az annyi mint... — halkan csör­gött a forint az asztal üveglap­ján. Látszólag az ügy befejező­dött. Győzött az öregúr, mert halk megjegyzésével tulajdon­képpen elintézettnek vélte a ruháján esett sérelmet. Távoz­ni készült. Felállt, megfogta a poharat, hogy kiigya, s tartal­mát egy határozott mozdulat­tal a nő arcába loccsantotta. — Maga szemtelen perszóna — sziszegte olyan dühhel, hogy érezni lehetett, a hamu alatt eddig is parázs izzott. „No lám, aranyos öregúr, hát ilyenek vagyunk?" — gondolod ma­gadban némi meghökkenéssel. A közvélemény szeme is vér- beborult. Néhány bizonytalan „vén hülye” is elröppen. De mindenki a nőre vár, mindenki őt nézi, most már mindenki neki szurkol. Az egy pillanatig nehezen fogja fel & helyzetet. Nem szokott az ilyesféle fősze­repekhez. De azért nyugodt, szeme most sem rebben. Csak tartása és kezének bizonytalan mozdulata árulkodik. Megtörli az arcát és zsebkendőjével su­tán a nyakán levő mügyöngyök körül tapogat. Azután halkán megszólal, a sokat megért asszonyok hangján ennyit mond: — Kacifántos vénember le­het maga, csak a feleségét saj­nálom. Nem lehet könnyű élete ilyen ember mellett, — s te­kintetét ismét a hegyekre ve­tette. Az öregurat a közvélemény roppantó tekintete kiüldözte a presszó társadalmából. A nő­nek senki sem tapsol, de min­denki tudja, hogy abszolút er­kölcsi erőfölénnyel győzött. A közelben fiatal fiúk és lányok ültek. Az egyik szemüveges fiút feltehetően orvostanhallgató, megszólalt: „No látjátok, ez tipikus eset. Az az öregnek ala­csony az ingerküszöbe. A né­nié viszont magas.” — Marha vagy, Fricikém — szólt a lány s ezzel a dolog cl volt intézve. Te pedig szép csendesen visszamegy az erdőbe, mára elég volt a városból. (suha)

Next

/
Thumbnails
Contents