Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-03 / 205. szám

4 NEPÜJSAG 1963, szeptember 3., kedd A filmszínházak szeptemberi műsorából Tíz ország 12 játékfilmjéből áll az első őszi hónap prog­ramja: magyar, szovjet, bol­gár, román, csehszlovák, len­gyel, nyugatnémet, olasz és an­gol film, egy szovjet-csehszlo­vák és egy francia-olasz ko­produkció szerepel a műsor­ban. A hónap első felében mutat­ják be Révész György HOGY ÁLLUNK, FIATALEMBER? című új magyar filmjét, amely a kamaszok világának és a felnőttek társadalmának Konf­liktusát ábrázolja. írója Somo­gyi Tóth Sándor, főszereplői Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Pécsi Sándor, Kosztolányi Ba­lázs és Molnár Éva. A PRÁGAI TRÉFACSINÁ- LÖ című szovjet—csehszlovák film Hasek életének egyik for­dulatos szakaszát mutatja be, szellemes, szatirikus feldolgo­zásban. A filmet Ozerov ren­dezte, a Svejk írójának alakját Jozef Abraham, Svejkét Ru­dolf Hrusinszky csehszlovák színészek keltik életre: szovjet részről Inna Gúla ja, az Amikor a fák még nagyok voltak hős­nője és A félkegyelmű cím­szereplője, Jurij Jakovljev ját­szik főszerepet. A regény és színpadi válto­zata után filmen is megjelenik hazánkban Akszjonov KOLLE­GÁK című műve, Alekszej Szaharov rendezésében. A há­rom fiatal orvos szerepében Livanovot, Anoírijevet és La- novojt látjuk, Dása ápolónő alakját a Feltámadás szovjet filmváltozata Kátya szerepé­ben megismert Tamara Szjo- mina formálja meg. Három kedves epizódból áll A KIS Álmodozó című szovjet film, amely a gyermekiélek titkaival foglalkozik. A cseh­szlovák filmgyártás reprezen­tatív alkotása, a megrázó erejű TRANSZPORT A PARADI­CSOMBÓL hiteles események művészi feldolgozású króniká­ja, a történelem egy nagy ha­zugságát leplezi le. Rendezője Zbynek Brynych, akinek leg­utóbb a Lejtőn című fordula­tos kémfilmjét láttuk. A romantikus, kalandos fil­mek műfaját képviseli a szí­nes, szélesvásznú MANDARIN KAPITÁNY, Jean-Paul Le Chanois rendező alkotása. A pergő rendezésű film egy néni hős legendás történetét mesé­li el; címszereplője Georges Riviere, partnerei: Jeanne Va­leire, Silvana Monfort és Dany Robin. A VERDlJ című nyu­gatnémet film cselekménye a napóleoni háborúk idején ját­szódik, hőse a törvényen kívü­liek rettenthetetlen vezére. A kalandos szerelmi történetet Helmut Käutner vitte filmre, két főszereplője: Curd Jür­gens és Maria Schell. Három vígjáték színesíti a szeptemberi bemutatók prog­ramját. A KÉZ KEZET MOS című Cinemascope angol film ismét az angol haditengerészet görbe tükrét tartja elénk: egy elfelejtett hadihajó furcsa tör­ténetéről szól. A film egyik főszerepét Peter Sellers játsz- sza. Négy mulatságos olasz szélhámos Magyarországról szökött szerzetesnek adja ki magát; rendkívül szórakoztató kalandjaikról szól a NÉGY SZERZETES című olasz vígjá­ték. Főszereplői: Aldo Fabrizi, Nino, Taranto, Erminio Maca- rio és Peppino de Filippe. A TENGERPARTI VAKÁCIÓ fiatal hősei egy tánczenekar tagjai. A zenés vígjáték a fes­tői Eforia napsütötte tájain játszódik. Bolgár film a FOGLYUL EJTETT CSOPORT: egy cella falai hat különböző jellemű embert zárnak be, de össze­köti őket a közös ügy. A mű­vészien ábrázolt lélektani drá­mát Ducso Mundrov rendezte. Színes lengyel film az AKIK ELLOPTÁK A HOLDAT; ren­dezője Jan Batory. A szeptemberi játékfilm-be­mutatók mellett gyermekmü- sort is vetítenek a mozik: a MISI ÉS MISIKÉ négy ked­ves rövidfilmet és egy ifjúsági híradót köt csokorba. Nehéz gondok az egri II. sz. Téglagyárban Fiatal nő, melléig eltakarják a blokkok, keze a kapcsolótáb­lán pihen. Az intést várja. És zümmögve felzúg a daru mo­torja; a frissen készült épület­elemről „lehámozza” a sablont — 30 köbméter a napi norma, táblában 80—85 darab — mondja Fecz Miklós, gyárveze­tő. — Ezt mindig megcsinálják. Mégis gyakran szüneteltetni kell az egri Vécsey-völgyi Tég­lagyár blokküzemében a gyár­tást. Ha nem érkeznek rendes időben a teherautók, s nem szállítják el a kiszáradt blok­kokat, állni és várni kell. újabbakat nem készíthetnek — kicsi a kötőterület. Pillanatnyi­lag nem okoz nehézséget ez a zavar, csak két hét múlva, mikor azt a blokkokat kellene szállítani, amelyeket nem tud­tak „formába önteni” a szállí­tás elhúzódása miatt. — Nagyobb bajunk is van ennél. . . Az emberhiány! Ke­vés a munkáskéz a kemencék kiszolgálásához, a nyersgyár- táshoz, az agyag kitermelésé­hez. Nyerstéglából 1 400 000 darab az adósság, az égetésnél 600 000 darab a lemaradás. Nincs elég munkaerő...! A múlt télen, mikor nem tudták foglalkoztatni az embereket, sokan búcsút mondtak a gyár­nak s vissza se jöttek; cseré­lődtek a téglakihordók is. Nincs elég munkaerő? Közvetítési napokon szinte mozogni sem le­het a városi, a járási tanács folyosóin, annyian kérnek mun­kát, elhelyezkedést. Fecz Mik­lós, gyárvezető, ezt a lehetősé­get számtalanszor megpróbál­ta. Fel is vett vagy 50 cigányt, de összevissza csak nyolcán maradtak meg közülük; a töb­biek odébbáll tak — egy-két nap vagy egy-két hét után, önké­nyesen. S egy napon maga a gyárvezető indult el motorján toborzó útra, Szentistván köz­ségbe és a Tisza mentére. Az sem járt eredménnyel. Nem könnyű a munka, ter­mészetesen, de a szorgalmas ember becsületes bért kereshet. Vasárnap is dolgozhatnak — 100 százalékos bérért — s meg­engedett a túlóra is, a kiesések csökkentésére. A távolabb la­kó munkásoknak otthonos szál­lást biztosít a gyár — rádióval, televízióval. A gépesítés ... csak az segíthet! A blokküzemben daruk züm­mögnek; a nyerstéglákkal rakott csilléket sem az embereknek kell mozgatni a síneken; s jö­vőre „szalagosítják” az agyagbányát is, megszűnik a csillézés, szállítószalag szolgálja ki agyaggal a berendezéseket — öt fő szabadul fel innét, aki­ket más fontosabb helyen1 al­kalmazhatnak majd. — Milyen más változások várhatók még a gyár életében? — Négy Keller-féle szárító színünk van, s ehhez építünk jövőre még hármat. A nyers­téglagyártás befejezése után, kb. novemberben, hozzákez­dünk a bánya bővítéséhez. Tíz­ezer köbméter meddő földet kell megmozgatnunk a bánya­tetőn. Nagy gondja volt a gyárnak, s gond jelenleg is — a víz. A belvárosi ember csak megfor­gatja a csapot s máris zubog pezsegve a víz. A Vécsey-völ­gyi Téglagyárban az éjjeliőr is hiába leste ezt a pillanatot, könnyét se eresztette a csap. Tartálykocsik a városi locsolóautó szállítja ide most is naponta s gyártáshoz szükséges vizet. S hogy az embereknek ivóvíz le­gyen, azért is kilométereket kellett menni. Jövő tavaszon megszűnik ez a gondjuk is: ku­tat mélyítenek, 300 ezer forin­tos költséggel. A gyárudvaron daruk züm­mögnek, a kemencékben téglák pirulnak. Kevés a munkáskéz. De ez a kevés is azért feszít iz­mot naponta, hogy tartozását mindjobban „lefaragja”. Tizenkét vagon méz közfogyasztásra Kedvezményes cukrot kapnak a méhészek A Lajtától nyugatra Elérkezett szeptember, az a hónap, amikor a méhek még gyűjteni tudnak. Heves megye mintegy ezer szervezett méhé­sze számbaveszi a nyár ered­ményeit, a méhcsaládok erőn­létét. Bár még nincs vége a hordásnak, de már látható, hogy az idei nyár különösen kedvező volt a méhészeknek, illetve a méhek munkájára. A meleg, napos időkben a megye különböző vidékeire vándorolt méhcsaládok többnyire felerő­södtek és a méhészek az utób­bi évek legnagyobb méztermé­sét pergethették ki. Méhészeink mintegy tíz vagon mézre kö­töttek szerződést, de ezt a mennyiséget előreláthatóan két vagonnal túlteljesítik. Az egri méhész-szaküzlet for­galma ezekben a hetekben szin­tén megnőtt. Örömmel hallot­tuk, hogy minden méhészeti szakcikk kapható és a telelés­hez szükséges eszközöket is hiánytalanul megvásárolhatják a méhészek. Az üzlet megol­dotta a vásárolt áruk házhoz szállítását és most már lehető­ség van arra, hogy a méhész aki vidékről érkezik vásárolni, gépkocsin házhoz szállítva ve­heti át az árut. A szaküzlet vezetőjétől hal­lottuk, hogy a megye méhészei az idén öt-hatszáz mázsa cuk­rot kapnak 8 Ft-os áron a téli etetéshez. Az üzletben külön­ben szinte hónapról hónapra növekszik a forgalom, a helyi­ség viszont kicsi és semmikép­pen sem felel meg a korszerű követelményeknek. Megtudtuk azt is, hogy a mé­hészek téli továbbképzésére in­tézkedés történt és a TIT sza­badegyetemének méhészeti szakán tanulhatnak a tudásu­kat fejleszteni vágyók. Ezen kí­vül havonta rendszeresen tar­tanak összejöveteleket, ahol ki­cserélik a véleményeket és megtárgyalják a hordási idény legfőbb tapasztalatait is. sz. BECS Pesten főkönyvelő volt. — Most mit csinálsz itt, Becsben? — kérdezem. — Automatákkal dolgozom. Kibéreltem hat lábmasszirozc automatát, ezeket albérletbe adtam. Az emberek bedobnak egy schillinget, és én kiveszem. — Es a gép mit ad az egy schilling ért? — Aki bedobja a pénzt, az rááll a mérleg alakú gépre. Az elektromos áram rezegteti a lábát. — Sokat keresel vele? — Keveset. De van kölcsön- mérlegem is. Albérlő mérlege- seim ötven groschenért mér­nek. Néha kisegítek a mérés­nél, és én cédulára is felirom a súlyt. Dekára pontosan. Ér­tek a mérleghez, hiszen mér­legképes könyvelő voltam ... MÜNCHEN München szép elővárosában, Grünwaldban, a festői Park Hotel mellett két kis golfpálya van. Miniatűr golfpályáknak, röviden MINl-GOLF-nak hív­ják. így is van kiírva a cégtáb­lára. Az egyik pályán 1,80, a másikon csak 1 márka a belé­pődíj. Megkérdeztem a drá­gább golfpálya tulajdonosát: — Miért kerül magánál többe a minigolf? — Mert így is zsúfolva van golfozókkal, és én a „minin’’ egy év alatt egy Opel-Kapi- tdnt akarok venni. SALZBURG Sikló vezet fel a salzburgi várba, ahol minden az idegen- forgalom szolgálatában áll. A várbeli vendéglők, mütyüráru­sok és a boltok, mind. Hat, bó­dészerű üzletben rumot árul­nak, éspedig vámmentes ru­mot. Márkát is elfogadnak. Egy német útitársam vesz fél liter vámmentes rumot és elmondja, hogy náluk drágább a rum, és ö azért vett, mert vám nélkül viheti át a határon. Nos, már a siklón megitta a fél liter rumot. Az üres üveget gondosan eltette a zsebébe. Ezt fogja átvinni a német határon. Persze, vámmentesen... STUTTGART A stuttgarti „városligetben” egy festő kiállítást rendezett, saját műveiből.., Megtekintet­tem. Csupa absztrakt kép volt a műteremben. Egy amerikai turista alkudozott egy drót- és vashalmazt ábrázoló képre. Legnagyobb meglepetésemre meg is vette. Egyszer csak a festő felesége odasúgja a férjé­nek, hogy bajor vevők jönnek fel a lépcsőn. Erre a festő el­rakta az absztrakt képeket és más giccseket tett a falakra. Bajor tájakat, tavat őzikével, kertvendéglőt, cserépkorsóból söröző bajorokkal. — Ezeknek csak ilyesmi kell, — mondta megvetően... NYUGAT-BERLIN Már sokat írtak arról, hogy külföldön milyen drága a szó­davíz. A berlini, úgynevezett „klub-szódáról” még nem tet­tek világutazó íróink említést. A kurfürstendammi Kem- pinsky Kávéházban takarékos­kodni akartam és „klub-szódát” rendeltem 60 pfennigért. A mi­niatűr üvegecskében nem egé­szen egy deci szóda volt. Ke­vésnek találtam és még egy klub-szódát rendeltem. A 10 százalék kiszolgálási díjjal együtt 1,32 volt a számlám, persze, 1,40-et adtam oda. Majdnem tíz forintot. Egyhú- szért egy pohár, két narancsból kinyomott üdítő italt kaphat­tam volna. MEG EGYSZER NYUGAT-BERLIN Se szeri, se száma azoknak a berlini lapoknak, amelyek e magánélet titkaival foglalkoz­nak. Az angol hadügyminiszter és nőismerőse, valamint az az­zal kapcsolatos botrány még most is egy-két oldalt foglal el a napi- és hat-nyolc oldalt a hetilapokban. De nemcsak az ilyen nemzetközi botrány cse­mege a lapok számára. Előkelő napilap címoldala: „Megverte a felesége!” Egy másik napi­lapban öklömnyi, úgynevezett fabetűkkel: „Tizenhárom éves kislány kifosztott egy autót”. A lap belsejében is: szerelmi botrány, szerelmi botrány és megint szerelmi botrány. Olda­lakon keresztül. Persze, van komoly dolog is a lapokban: Például: nagy esemény a rák­kutatás terén. Tíz sor az oldal alján... Palásti László *OK0S\ MIKLÓSJ % Mrákte&fc&h, 25 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Gárdonyi Gézáé? — Igen — mondotta Mariska hatá­rozottan. — De mi van ezen csodál­kozni való? — Semmi, semmi. Csak... - mon­dotta Ilonka megkönnyebbülten —, ismerem az írót. — Ismered? Azt akarod mondani, hogy különc ember? Azt én már hallottam. Ott lakik a Sánc elején, a Hóhérparton. Mondják, hogy tető­ablakon fürkészi az eget, az Istennel társalog, meg hogy csontvázak és koponyák vannak a szobájában. Sose jár ki, látni sem lehet. Biztosan ma­gáról írta A láthatatlan embert. Egy asszony jár át hozzá a szomszédból mindennap, az visz neki egy kis ennivalót. — Ugyan, hol hallottad ezeket a szamárságokat — vetette ellen Ilon­ka. Családja van, fiai vannak, vele él az édesanyja, és látni a városban is olykor-olykor. Végül is elhatározták, hogy meg­látogatják az írót. — Te is felveszed a legszebb ru­hádat, én is, aztán elmegyünk író­nézni — nevetett Mariska. ★ A Dobó-szobor leleplezésére Eger­be érkezett Feszty és Bródy. Az ün­nepségek után Feszty magával viszi Gárdonyit Párádra. Velük tart Bródy és a festő Balogh Balázs. Ezen a napon kapott hírt Gárdo­nyi Füreditől az első tárgyalás kitű­zésének napjáról. A Párádon töltött két nap, a bará­tok közelsége erőgyűjtést, kikapcso­lódást is jelent Gárdonyi számára. Hasonlóban — külföldi utazásaitól eltekintve — nem is volt része egy évtized óta. Most aztán nagy az öröm. Négy művész sziporkázó jó­kedvében. A parádi gyógyszálló étr termének minden vendége őket nézi. De mit törődnek most ők ezzel. Szin­te órákon át tart a kacagás. Gárdonyi kitűnő hangulatban van, boldog. A jókedv tetőfokán odamegy a prímáshoz, elkéri hegedűjét és játszik Fesztyéknek. A prímás, Bár­sony Pista, Bródy és Balogh Balázs megtapsolják. A lelkesedés átcsap az étterem közönségére. — Éljen az új prímás, Gárdonyi Géza! — kiáltja valaki. Erre leteszi a cimbalomra Bársony Pista hegedűjét. Arca halvány, na­gyon komoly. Búcsúzik Fesztyéktől és akkor éjjel hazakocsi zik Egerbe. Még néhány napi szorgos munka a gyönyörű napos őszben, ökömyál úszik a kertben, a fenyők és tuják között. Azután kedvetlen, a válóper izgalmai dologtalanságra ítélik. Ol­vasgat, készülő regényének fejezeteit rendezgeti. A budapesti kir. törvényszéken megtartott első bontóperi tárgyalás özv. Ziegler Sándomé magánzónő (Eger), Gárdonyi Gizella (Eger), Szá- vay Gyula iparkamarai titkár és Szávay Gyuláné (Debrecen), Békéssy Mihály győrszigeti jegyző (Győrszi- get), özv. Gyürky Istvánná magán­zónő (Tiszafüred) tanúként eskü alatt teendő kihallgatását rendeli el. Most aztán várhatunk egy eszten­deig, amíg ez a sok bíróság mind el­végzi a maga dolgát — mondogatta Gárdonyi, pipatömés közben. — Ad­dig akár nyugodtan tengerre is száll­hatok. Hentzi névre hallgató puliját szó­lította, és elindult az Almagyar felé. ★ Búcsúznak a fecskék, hívogatják a késlekedőket, nagy útra készülődnek. Elválni mindig fáj. Hentzi mintha érezné gazdája szomorúságát, a lábá­hoz simul, aztán jókedvvel neki­ereszkedik az útnak, néhány pillanat múlva visszatér gazdájához. Mályva, katáng, vasfű, pemete, menta és a szívlevelű farkasalma tarkítja az utat. Céltalanul bolyong a szőlők kö­zött. Az egyik gondolata a két kis­korú gyermek sorsa, a másik: el­menni valahová messze. Mint a fecs­kék. Jóval túlhaladt a Legányi- szőlőn, észre sem vette Mátékovics- né fiatalasszonyt, aki pedig azt vár­ta, hogy betér hozzá. Mátékovics hangjára lett figyel­mes: — Örömmel üdvözölnénk szerény hajlékunkban, Géza bátyám, ha nem volna nagyon sietős az utad. A hang irányába tekintett és meg­állt. — Ki gondolná, hogy ilyen jól megy a dolgotok? Ilyen gyönyörű szőlőben lakni! Szép, Józsi barátom! — Csak bérlemény, Géza bátyám. A szőlő a Legányiaké. — Kik azok? Beljebb kerültek a tornácra. Ilon­ka Gárdonyi elé sietett. — Az Egeden gazdálkodó Legá- nyiak — felelte Mátékovics. — Látom, szépen vagytok, Józsi­kám, jó a lakás. Friss levegőn éltek. De azért ilyen messze a várostól? Nem csodálkoznék, ha egészségi okok miatt kellene itt élnetek. Mit fog­tok itt csinálni a télen? Megöl ben­netek az unalom. És ide felhordani az élelmet, tüzelőt, mindent. Annyi bizonyos, hogy ilyen szempontból nem előnyös. — A csend, a zavartalan nyugalom megfizethetetlen, Géza bátyám. — Hát igen. Ilyen fiataloknak még az kell, nyugalom. Van ott a Sánc­ban egy jó beosztású, eladó ház. Nincs rá vevő. A banktól olcsón, még részletfizetésre is megveheted. Majd meglátjátok, milyen hosszú lesz itt a tél. Búcsúzott. ★ Otthon rögtön csomagolt. Reggel elutazott. A millennium évében járt utoljára Olaszországban. Most azonban nem tudott úgy beil­leszkedni a mindennapi élet semmit­tevésébe, mint egy évtizeddel koráb­ban. A napi programok fárasztották, neuraszténiás hangulatai nyugtalaní­tották. A sok látnivaló, a nagy vá­rosok zsongó élete, a fényes üzletek, a reneszánsz-paloták sora, a múzeu­mok és képtárak sem tudják felej­tetni vele itthoni rendezetlen dolgait; válóperét és az ezzel járó családi problémákat. Nyilván az asszony magának követeli majd egyetlen lá­nyát, Gizellát. Hogyan, miként lesz ez a jövőben? Kinél marad a lány? Milyen álláspontra helyezkedik a bíróság? Fáradtan, szinte tervek nélkül ér­kezik haza. Nem keresi a barátaival való találkozást sem, Füredivel tár­gyal a gyermekek sorsáról, és kérel­met intéz Eger város árvaszékéhez Gizella és Géza nevű gyermekei el­helyezése ügyében. ★ Varjak serege húzódik a hóesésre álló égen. Szarka csörög, harkály kopog az öreg gyümölcsfákon. Hideg szél támad. Mint csontok — zörrenve hullanak a fák száraz gallyai a földre. Szállong a hó. A Savós- dűlőre indul, hogy megnézze a Schöpf lin-birtokot. Fenyves közepén füstölgő kéményű házikó; körülötte gyümölcsös, gondo­zott szőlő, rét, szántó. Tündérkert. Gárdonyi állja a magas vételárat. Karácsonyi ajándékként viszi haza a vételi szerződést. Gizella az őszi tárgyalás óta Győ­rött van. Részére is idejében elment az ajándékcsomag. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents