Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

1963. augusztus 17., szombat NÉPC »SAG A Me iiyér mellé emberség — Megvan nekünk jóformán mindenünk... A tsz 40 forint fölött os2tott munkaegységen- kint, mégis mintha hiányozna valami. Azt mondják: a ke­nyér mellé emberség is dukál. Így fejtegette véleményét a hevesi községi tanács ülésén a termelőszövetkezet fogatosa, s szavai nyomán egyre-másra álltak fel társai, hogy elmond­ják: mennyire igénylik, hogy javaslataikat, kéréseiket fi­gyelembe vegyék, hogy na­gyobb szavuk legyen a közös gazdaság ügyeinek intézésé­ben. Nem véletlenül támadt a legnagyobb vita ebben a kér­désben, hiszen ezen a tájon is jellemző, hogy a szövetkeze­tek vezetősége legfőképp arra fordít gondot, hogy rendbe le­gyenek a szerszámok, jól stimmeljen a gazdálkodási terv, legyen elegendő műtrá­gya, gép, de az már nem kap megfelelő fontosságot munká­jukban, hogy az emberek ügyes-bajos dolgaival meg­felelőképp törődjenek, hogy gondosan őrködjenek a szö­vetkezeti demokrácia betar­tása fölött. Ezt a helyzetet látva, a he­vesi járási tanács alapos vizs­gálatot indított, hogy felmérje, miként érvényesül a járás ter­melőszövetkezeteiben a tagság joga, milyen helytelen nézetek akadályozzák az alapszabály, a szövetkezeti demokrácia be­tartását és nem utolsó sorban, milyen segítséget tudnak adni a helyzet megjavításához a községi tanácsok. Érdemes e vizsgálat tapasz­talataiból a biztató példákon túl azokat a jelenségeket is ki­emelni, amelyek eléggé meg­győzően bizonyítják, nagyon nagyon sok tennivaló vár még a közös gazdaságok és a taná­csok vezetőire, tagjaira, amíg a szövetkezeti tagság a kenyér mellé mindenütt megkapja a joggal áhított emberséget is. Igaz, hogy a járás közös gaz­daságaiban a tavasszal közel 36 forintot fizettek munkaegy- ségenkint, és a szövetkezetek bevétele megközelítette a 200 millió forintot, mégis a vizs­gált termelőszövetkezetekben egyre-másra panaszkodtak az emberek jogaik megsértése, a termelőszövetkezeti demokrá­cia semmibe vétele miatt. A vizsgálat alapján kitűnt, hogy 12 termelőszövetkezetben csak negyedévenkint tartottak közgyűlést, de például a he­vesi Vörös Október Tsz-ben csak négy hetenkint került sor vezetőségi ülésre. Akadtak olyan termelőszövetkezetek is, ahol egész évben mindössze hatszor tanácskozott a vezető­ség a szövetkezet ügyeiben. Tapasztalhatták azt is, hogy ezeken a ritkán tartott ülése­ken, ha szólt is a tagság, ja­vaslataik, kérelmeik nem min­dig kerültek papírra, a hatá­rozatokat nem jegyezték fel. s a legközelebbi tanácskozáso­kon nem tájékoztatták a tag­ságot arról, miként váltak be ötleteik, mi lett javaslataik, kérelmeik sorsa. De lássuk tovább a tapasz­talatokat. Akadt olyan tsz. aho] 15 szövetkezeti tagot „ál­lítottak” fegyelmi bizottság elé — persze csak papíron — s a tizenötből mindössze né­gyet hallgattak meg személye­sen, de még ők sem írták alá a kihallgatásukról szóló jegy­zőkönyvet. Kömlőn a libera­lizmus lett úrrá a fegyelmi ügyekben, húsz elítélő határo­zatból egyetlen egyet sem haj­tottak végre. (Ráadásul a fe­gyelmi határozatok egy részét törvénysértőnek is találták a járási tanács szakemberei.) Nem ritkán egyoldalúan értel­mezték a felelősséget, és csak a termelőszövetkezeti tagokat büntették mulasztásaik miatt, míg a vezetőség, vagy agro- nómus „jóvoltából” több va­gon takarmány megfeketedett, búza és más termény ment tönkre, és ezért még csak rossz szót sem kaptak a vétkesek. Panaszképp emlegették a szö­vetkezeti tagok, hogy kevés beleszólásuk van a szociális és kulturális alap felosztásában — több helyen még a válasz­tott bizottságot sem engedték beleszólni, mire költsék a 'pénzt, — így vásároltak aztán belőle „hűsítő italokat”, s lett a szociális alapból „a munka serkentésére szolgáló” kisüsti pálinka. És a felsoroltakon kívül ezernyi más problémával zak­latták a járási tanácsot a szö­vetkezet tagjai, a panaszok 65 százaléka a háztáji elosztásá­val, a 15 százaléka a földjára­dékkal kapcsolatos ügyekben érkezett, a többi az öregek iránti közömbösségről, a fiata­lok lebecsüléséről, a termelő­szövetkezeti asszonyok meg­károsításáról szólt. Felsorolni is lehetetlen, hogy az örvendetes példákon kívül mennyi visszaéléssel, közöm­bösséggel, lebecsüléssel talál­koztak a tanácsi vizsgáló bri­gádok a termelőszövetkezeti demokrácia betartása körül. Ez vezérelte a járási taná­csot abban, hogy erélyes in­tézkedéseket javasoljon, s kez­deményezőként fellépve elké­szítsék a közgyűlések, vezető­ségi ülések minta-jegyzőköny- vét, hogy közreműködjön a közös gazdaságok nyilvántar­tásainak rendbehozásában, ér­tekezleteket és továbbképzést tartson a különböző bizottsá­gok tagjai számára, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottsággal együttesen ellenőrizzék a szö­vetkezeti demokrácia betartá­sát. Mindezen túl arra is gondot fordítanak, hogy a példákat terjesztve, — mint a tárnámé­ra! tanácsé, ahol háromszor tárgyaltak eredményesen er­ről a témáról — a többi köz­ségi tanácsot is arra ösztönöz­zék, hogy a gazdasági felada­tok segítése, ellenőrzése mel­lett legyenek szószólói az em­berekről való gondoskodás­nak. Arra ösztönzik, hogy vizsgálják meg időnkint köz­ségükben a tanácstagok és szakemberek bevonásával a termelőszövetkezeti demokrá­cia betartását, s tanácskozásai­kon jó javaslatokkal biztosít­sák, hogy a közös gazdaságok tagjai megismerjék köteles­ségeiket, de jogaik se szenved­jenek csorbát, hogy a kenyér mellé emberséges bánásmód is kerüljön a közösség asztalára. • Kovács Endre Egy munkás hatvanezer képe Dedikácic Ibarruritól - Ajándék a belga anyakirálynőtől - Önálló kiállítás otthon és külföldön A szovjet Norilszk város a Sarkkörön túlon van. Ide, erre a távoli településre, Iván Reh- lov helybeli munkás címére szinte naponta hordja a posta a leveleket és a kisebb csoma­gokat. A bélyegeken ott a fel­adó városok pecsétje: Moszkva és a többi szovjet város mel­lett Budapesté és Bécsé, Prá­gáé és Rómáé, Lipcséé és Pá­rizsé. Iván Rehlov huszonöt esztendeje gyűjti a képzőmű­vészet mestereinek műveiről készült reprodukcióikat. Gyűj­teményében immár hatvanezer darab van, s mellettük még ezernél több litográfia és met­szet is. Rehlov gyűjt íljepint, Rubenset, Rembrandtot, Botti- cellit, Leonardo da Vincit, Goyát, s természetesen a maia­kat is. A reprodukciók mellett könyveket is gyűjt: Lenin műveinek különböző kiadásait például 93 nyelvein találjuk meg nála. E könyvek közül so­kat az egyes kommunista pár­tok vezetői küldtek meg neki, gyakran meleg hangú dediká- cióval, mint például Dolores Ibárruri, Wilhelm Pieck, Pal- miro Togliatti is. A norilszk! munkás azonban nem csupán gyűjtő, hanem lel­kes propagandista is, aki szí­— Apu, van már ' is ütnek, hogy a pénzt életbiztosításod? — felvehessék... Jöven­Többfordulós szellemi vetélkedő az egri napközis táborban Csütörtökön nagy esemény hozta lázba az egri napközis tábor kis lakóit. Szellemi ve­télkedőt hirdettek meg, amely­re szép számmal jelentkez* a pajtások. Korsós Nándor tanár, a szel­lemi vetélkedő vezetője, iro­dalmi, történelmi, természet­tudományi, művészet és a zene tárgyköréből adott fel kérdéseket. A helyes választ adó gyerekeket csokoládéval jutalmazták és a vetélkedőt a változatosság kedvéért ének­kel, kedvelt játékokkal tarkí­tó Uák. A szellemi vetélkedő első fordulójának győztese a lá­nyok között Kiss Kati 7 pont­tal, a fiúknál Juhász Kálmán 5 ponttal. Csapatban a lányok negyedik raja bizonyult a leg­ügyesebbnek. H. E. kérdezte a fiam. Elő­ször meghökkentem, aztán elöntött a mé­reg. Hát ezért neve­lem, ezért gondozom, ezért iskoláztatom, öl­töztetem, etetem ezt a büdös kölyköt, hogy még tojáshéjjal a há­tán, de már az én ha­lálomra spekuláljon? Igazuk van tehát azoknak, akik a mai fiatalok cinizmusáról, sőt kegyetlenségéről beszélnek, akik, lám, attól sem riadnak vissza, hogy az apjuk­kal életbiztosítást köt­tessenek, aztán egy éjszaka talán agyon dőbeli apagyilkost ne­velek? Olyan embert, akinek minden perce telve a vágytól, hogy mikor veheti fel már az apja életbiztosí­tását? Rettenetes. Kétség­beejtő. Kiábrándító- Dühítő. Akkora po­font adtam a kölyök- nek, hogy az eget is biztosítási kötvény­nek nézte... öt perc múlva bocsánatot kértem tőle! Bömböl­ve mutatta a gyufás- dobozt, rajta a cím­két, amint ezt olvasta: „Apu! Van már életbiztosításod?” — ó) vesen bocsátja a különböző intézmények rendelkezésére kincseit. Könyveiből, repro­dukcióiból maga válogat ösz- sze egy-egy alkalommal önálló kiállításra valót. Ízelítőül né­hány kiállításnak címe: Mo­dern szovjet bélyeggrafika. Az 1812-es.honvédő háború ábrá­zolása a képzőművészetben, Az orosz és a francia képzőművé­szet mesterművei. Ezekben a kiállításokban a norilszkiak mellett más szovjet városok lakói is gyönyörködhettek. De Rehlov kölcsönadta már gyűj­teményét a külföldnek is. Egy szibériai őstehetség, bizonyos Vaszilij Mesfcov hangulatos életképeiből önálló kiállítási rendezett, amelyet tavaly Lip cséban is bemutattak. Később a kiállítás tovább vándorok Berlinbe, ahol olyan nagy vök a sikere, hogy az ottani rende zők kérték, hadd maradjon a idén is náluk a gyűjtemény Rehlov gyűjteménye napró' napra gyarapodik. A norilszk munkás jó viszonyban var több szovjet képzőművésszel, t tartja a kapcsolatot a drezda és a római képtárral, a london Királyi Múzeummal, tovább; tizenhat külföldi művészet kiadóval, amelyek rendszere­sen értesítik új kiadványai! megjelenéséről. Rehlovnak több értékes reprodukciós al­bum van a birtokában, ame­lyeket Erzsébet belga anya­királynőtől, Gronchi volt olasz köztársasági elnöktől és Schärf osztrák köztársasági elnöktől kapott ajándékba. — Amikor gyűjteni kezdtem, nem gondoltam volna, hogy gyűjteményem valaha is túl­növi lakásom kereteit. Én azonban örülök, hogy mégis így történt, mert jólesik a fiú­dat. hogy mások is gyönyör­ködhetnek a nagy mesterek műveinek reprodukcióiban. Jetin Zaharov (APN) Helytállnak a fiatalok 39 ifjúsági munkacsapat dolgozik a füzesabonyi járás tsz-eiben A füzesabonyi járásban már évek óta elevenen él a verseny- szellem az ifjúsági munkacsa­patok között. A KISZ járási bizottsága eredményesen szer­vezi és irányítja a járás ter­melőszövetkezeti fiataljainak nemes vetélkedőjét. Kevesen tudják, hogy mind a megyé­ben, mind országosan jó pél­dát, kiemelkedő eredményeket mutatnak a füzesabonyi járás I ifjúsági munkacsapatai. Jelenleg 39 tsz ifjúsági mun­kacsapat nevezett be a ver­senybe. Ezek zöme növényter­mesztési munkacsapat, de van közöttük silózó, traktoros, zöld­ségtermesztő és állattenyésztő csapat is. Mindegyikük időben megkötötte a versenyszerző­dését, illetve vállalását. A ter­melőszövetkezetek vezetői igyekeznek nekik megadni minden segítséget. A termelési versenyben szép eredményt ért el már eddig is AZ EMBERI szeretetlenség- nek, az anyagiasságnak, az ér­dekeknek szövevényes hálójá­ból csak a halál mentette ki Cz. Erzsébetet a nyomorék, vak lányt, aki az anyján kívül mindenkinek útjában volt. A történet hat éve kezdő­dött. Cz. néni mindhárom lánya férjhez ment, legidősebb lányának lánya is menyasz- szony már. Erzsiké vakon szü­letett, ő élt csak édesanyjával a szoba-konyhás házrészben. Sejtelme sem volt arról, mi­lyen csúnya külsővel áldotta meg a sorsa, hiszen vaksága születésétől nehezedik rá. Kö­zel járt már a negyvenhez, ösztönösen megmozdult benne a minden nőben fellelhető anyai érzés. Sokat beszélgettek erről az anyjával, mert elvit­ték már tőle egyik testvérének a kislányát, akit tíz évig ne­velt. Végül magukhoz fogadtak egy nyolcéves állami gondo­zott kisfiút. Gyuszit a sors megdobálta, keserves gyer­mekkora, emlékei őszinte ra­gaszkodást váltottak ki belőle, megszerette mamát, Erzsiké édesanyját s a vak lány vigasz­talóját, egyetlen támaszát ta­lálta benne. Gyuszi felolvasta a történelmet, az irodalmat, könyveket, újságokat, megtaní­totta számolni vak nevelőany­ját. Ha valahová ment karon- ‘fogta, vezette, eljárt ügyes­Miért lett öngyilkos Cz. Erzsébet? bajos dolgaikban, hozzászo­kott a két idős asszonyhoz. Erzsiké boldog volt, nevelt fia már 14 éves, lassan gondos­kodni kell a jövőjéről. — Majd jövőre elmegy ipari tanulónak — mondta a gyer­mekvédelmi felügyelő. — Ráhagyjuk a házrészt, hadd legyen valamije a fiúnak — tervezgette Erzsiké. NEKI FEL SEM tűnt, hogy elmaradoztak a testvérei. Nem látta, nem tudta, hogy nővére kislányához udvarló jár, hogy szemet vetettek a házrészre s azt sem vette észre, mikor lob­bant fel körülötte a gyűlölet lángja. Akkor keseredett csak el, amikor egyre többet gyö­törték, hogy Gyuszit vissza kell küldeni a gyermekotthon­ba. Egyszeriben ez lett a kör­nyék legfontosabb gondja. Er­zsiké napról napra várta a moziban, barátoknál estéző fiút. Melegítette a vacsoráját, megvetette az ágyát, s kezében szakadatlanul villogtak a kötő­tűk. Nem akarta tudomásul venni a szomszédok és testvé­rei óhajtását. Néhány hónappal ezelőtt összefogott a vak lány ellen az őt körülvevő kis világ. Hatvan nem nagy város, a suttogás gyorsan terjedt. Szörnyűlköd- tek az emberek. A dagadó pletyka eljutott a vöröske­resztig, a nőtanácsig, a védő­nőkig, végül bejelentéssé tere­bélyesedett s a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság aszta­lára került. A vád: Cz. Erzsébet együtt él nevelt fiával, S. Gyulával. A 41 éves vak, szinte tehetet­len nő és a 14 éves kamasz ... Együtt élnek! A felháborító bejelentésre a munkabizottság két tagja felkerekedett, elment a lakásra, a szomszédokhoz s „meggyőződött” a tény valódi­ságáról. Elkezdődött a kálvá­ria. Az agydaganattól szenvedő szerencsétlen teremtést és idős anyját szinte naponta felkeres­ték a legkülönbözőbb hivata­lokból. Igaz-e, így van-e, mi az igazság? A gyereket szé­gyenszemre az iskolából, a napköziből ráncigálták min­dennap, s faggatták, vallatták a vád felől. A gyerek sírt, bi­zonygatta az igazát. Erzsiké rettenetes fejfájástól gyötörve ébredt az egyik nap. Felöltözött, elővette a botját és Gyuszira támaszkodva el­ment az ügyvédhez. Elpana­szolta mivel vádolják s kérte vállalja el az ügyet. Aztán idős anyjával elment a kórház­ba s az ártatlanságát bizonyító perdöntő igazolást letette az ügyvéd asztalára. „Most már azért is elmegy innen az a kölyök” — fogott össze a szomszédság és az egyik testvér. Másik nővére felkeres­te a nőtanács titkárát, könyör- gött, hogy ne tegyék sírba szerencsétlen testvérét, nem tett semmi rosszat. Felnevelt egy gyereket s a házzal bizto­sítani akarta jövőjét. Nem ta­lált megértésre. ERZSIKÉ AZTÄN egy este, amikor vacsorát adott a fiú­nak megsimogatta, majd sírva bement a hálószobába és be­vette a nagy mennyiségű alta­tót. Nem tért többet magához. Gyuszi a barátjával együtt el­szökött, ma már a gyermek- otthonban van. A perfelvétel ott fekszik az ügyvéd asztalán. Nincs aki folytassa. A mama megtört, lánya már halott, neki mindegy, hogy lesz to­vább. Pénteken temették Er­zsikét, vasárnap három lányá­tól három ebéd került az asz­talára. Az is eljött, amelyik évek óta felé se nézett. — Kié lesz a ház mama? —■ kérdezem tőle. — Itt az udvarbeli lányomé, majd ő eltart érte. Nekem már úgyis mindegy... Piroska, Erzsiké legjobb nő­vére nem hagyja ennyiben az ügyet. — Írok az ügyésznek, ahová a kórházi papírokat vittem, írok neki! Megkérem, hogy ne hagyja. A szomszédok, meg a nővérem agyalták ki ezt a ször­nyűséget. Szégyelték Erzsit, mindig is intézetbe akarták vinni. Most, hogy hazahozat­tuk Pestről a holttestét, azt mondta ez a testvérem: „hagy­játok ott a nyavalyába”. Szé­gyelték. Haragudtak rá. Miért? Négyen vagyunk testvérek. Bánmelyikünk születhetett volna vakon. Zokogva emlékezik a csupa szív, csupa ragaszkodás test­vérre, akit az emberi gonosz­ság tett a sírba, akinek a meg nem értés adta kezébe a mér­get. Siratja a testvérét, aki a kapzsiság áldozata lett. — Már semmit nem akarok, csak azt, hogy Erzsi becsüle­tességéről is beszéljenek Hat­vanban. Azt akarom, hogy holtában igazságot szolgáltas­sanak szegénynek! ...ERZSIKÉNEK, a 41 éves lánynak, akinek nem lehetett saját gyereke s aki sajátja­ként mert szeretni egy elha­gyatott kisfiút,.. Cs. Adám Éva Szalay Erzsébet 12 tagú ifjú­sági munkacsapata a poroszlói Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben. Vállalásuknak meg­felelően, mintaszerűen elvégez­ték 20 hold kukorica, 6 hold cukorrépa, 7 hold napraforgó és 2 hold burgonya növény­ápolási munkálatait és 50 hold­ról takarították be a lucernát. Sarudon a Tiszamente Terme­lőszövetkezetben két ifjúsági munkacsapat is dolgozik. Az egyik munkacsapat 15 hold kukorica és 5 hold cukorrépa növényápolását végezte el, a kertészeti munkacsapat pedig burgonyatermesztésben ért el szép eredményeket. Munkájuk nyomán 5 holdon a 25 mázsás be­tervezett termésátlaggal szem­ben 50 mázsa körüli korai bur­gonyát szedtek ki holdanként. A traktoros munkacsapatok közül a besenyőtelki Lenin és a poroszlói Vöröscsillag Tsz traktoristái dolgoznak legjob­ban és eredményesen végzik a nyári mélyszántást! A legelők gyomtalanításában a sav*<i és a poroszlói ifjúsági munkacsa­patok járnak élen, amelyek a helybeli KISZ-szervezetek fia­taljaival együtt Sarudon 450, Poroszlón pedig 250 hold lege­lőt gyom tálán ítottak. Mezőszemerén a helybeli Dó­zsa Termelőszövetkezet saláta­mag termesztésében segített két ifjúsági munkacsapat. Csák lllésné és Joó Lajosné munka­csapata összesen 130 hold szán­tóföldi növény termesztése fö­lött vállalt védnökséget, s a salátatermesztés mellett jelen­tős mennyiségű kukorica, cu­korrépa, mák, burgonya és egyéb növényféleség termelését segítették elő. Kivették részüket a cséplés­ből is az ifjúsági munkacsapa­tok. A füzesabonyi Fetőfi Tsz ifjúsági munkacsapata vállalá­sán felül a kertészeti munkák«- ban nyújtott segítséget. Cs. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents